2010. november 6., szombat

[Evangelium] 2010-11-06

2010. november 6. - Szombat

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz:
„Mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy
amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben
hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen.
Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi
értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a
másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem
szolgálhattok Istennek és a mammonnak." Hallották mindezt a kapzsi
farizeusok, és kigúnyolták őt. De Jézus kijelentette: „Ti igazaknak
mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami
ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség."
Lk 16,9-15


Elmélkedés:
Természetes emberi viselkedésnek tartjuk azt, hogy nem szeretünk hibáinkról
beszélni, hanem inkább a jobbik arcunkat mutatjuk mindenki felé. Ez a
viselkedés azonban gyakran átlépi az alakoskodás, a megjátszás és a
színészkedés határát. Először mások előtt igyekszünk tökéletes és hibátlan
embernek feltüntetni magunkat, aztán már mi magunk is elhisszük, hogy milyen
kiváló emberek vagyunk. Jézus megjátszás nélküli tekintete azonban rögtön
leveszi rólunk álarcainkat, s kiderül, hogy milyenek vagyunk valójában.
Jézus jól ismeri szívünket, ismeri gondolatainkat és szándékainkat. Őt nem
lehet ugyanúgy megtéveszteni, mint az embereket. Őszinte és igaz élettel
válhatunk Isten előtt naggyá.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, állj mellettünk, oltalmazz minket!
Mentsd meg a bajban levőket, emeld fel az elesetteket, az imádkozóknak
mutasd meg magad!Segítsd a betegeket, vezesd vissza helyes útra a
tévelygőket! Tápláld az éhezőket, szabadítsd meg a foglyokat, erősítsd a
gyengéket, bátorítsd a kishitűeket! Add, hogy minden nép megismerjen téged!
Szent Kelemen pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. november 5., péntek

[Evangelium] 2010-11-05

2010. november 5. – Péntek, Szent Imre herceg

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen.
Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt
megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok
azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom
nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik.
És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket,
boldogok azok a szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem
engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban
az órában, amikor nem is gondoljátok."
Lk 12,35-40


Elmélkedés:
Legyetek éberek – figyelmeztet minket Jézus az evangéliumban, mert nem
tudjuk, hogy mikor jön el Urunk. Szent Imre herceg, akit fiatalon és
váratlanul ért a halál, éber volt, s tudta, hogy bármikor találkozhat az
Úrral. Talán annak is volt köszönhető ez, hogy rendkívül nagy gondot
fordítottak nevelésére, amelynek a trónörököshöz méltó királyi erények és a
tudományok elsajátítása mellett helyet kapott a hitre és a lelki életre
való nevelés is, hiszen tanítója Szent Gellért volt.
Korunkban is legalább ekkora figyelmet kell szentelni minden gyermek
nevelésére és lelki fejlődésére, ügyelve arra, hogy a világi tudományoknál
fontosabb legyen az imádság és az életszentségre való törekvés.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ima Szent Imre herceghez
Isten kedves szentje, a magyar egyház virágos kertjének első liliomszála,
szűz Szent Imre, áldom a nagy Istent, ki téged annyi malaszttal
megszeretett, hogy a gyarló testben tisztán éltél és tisztaságodat
eljegyzésedben is szeplőtelenül megőrizted. Hódolva köszöntelek és
tisztellek ezért az egész anyaszentegyházzal együtt a szüzek isteni
jegyesének, az Úr Jézusnak trónjánál, hogy népünk ifjúsága velem együtt a
tiszta életet, amelyben te nekünk oly fényes például szolgálsz, nagyra
becsülje, az ártatlanság útjába gördülő akadályokat elszánt erős akarattal
legyőzze, teste-lelke tisztaságát megőrizze, s így nemzetünk életerős,
hősies keresztény nemzedékben újjászülessék, fiainak üdvösségére,
hivatásának hűséges betöltésére és a Te dicsőségedre. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. november 4., csütörtök

[Evangelium] 2010-11-04

2010. november 4. - Csütörtök

Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A
farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll
a bűnösökkel és együtt étkezik velük."
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek
száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet,
s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta,
örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait,
és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett
juhomat." Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő
bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.
Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem
gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem
találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat,
és azt mondja: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat."
Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő
bűnösnek."
Lk 15,1-10


Elmélkedés:
Emberi szemmel felelőtlennek tűnik, ha egy pásztor otthagyja a nyájat, hogy
egyetlen bárányt megkeressen. De csak a kívülálló számára! Könnyen azt
mondhatnánk, hogy ne menjen sehová, ne veszélyeztesse a többi állatot! A jó
pásztor számára azonban minden rábízott bárány fontos. Ennyire végtelen
Isten irgalma, aki mindenkit üdvözíteni akar és mindenkinek megbocsát. Az
irgalom Istene elindul, hogy megkeresse az elveszetteket, keressen bennünk,
akik a bűneink tövisbokrában vergődünk, vagy elgurult pénzként heverünk
vétkeink porában. Isten elindul felénk, hogy megtaláljon minket, tékozló
gyermekeit, és visszavezessen házába.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Égi édesanyánk, vezesd gyermekeidet, hogy minden ember felismerje Krisztust,
a világ Világosságát. Mutatkozzon meg még egyszer az emberiség történelmében
Fiadnak, Jézus Krisztusnak végtelen megváltó hatalma, az Atya Irgalmas
Szeretetének hatalma! A Szentlélek alakítsa át a lelkeket! Gyógyítsa meg
emlékezetünket, és tisztítsa meg szívünket. Isten uralkodjon mindörökké
közöttünk, Ő, Aki Atya, Fiú és Szentlélek.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. november 3., szerda

[Evangelium] 2010-11-03

2010. november 3. - Szerda

Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult,
és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét,
gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én
tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem
lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem
ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie?
Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta,
mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott,
de nem tudta befejezni." Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király
ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe
tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget
küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki
közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom."
Lk 14,25-33


Elmélkedés:
A középkorban többször is előfordult, hogy egyes nagyvárosok katedrálisainak
építése háborúk, járványok vagy sok esetben a pénzhiány miatt abbamaradt.
Általában a tornyok szoktak lemaradni. A csonkaság napjainkra az épületek
jellegzetes ismertetőjegyévé vált, de korábban bizonyára sok gúnyos
megjegyzést kaphattak az építtetők, s biztosan a mai evangéliumban hallott
jézusi példabeszédet is gyakran idézhették azoknak, akik nem tudták
befejezni az építkezést, mert elfogyott a pénz. Az épületek esetében a
lassacskán elmúló szégyenen kívül tulajdonképpen nincs különösebb
jelentősége a dolognak.
Lelki életünkben viszont komolya következményekkel járhat a befejezetlenség,
a félkész állapotba való beletörődés, a félúton való megállás. Jézus az élet
teljességére hív minket. Azt szeretné, ha nem nyugodnánk bele a félkész
helyzetekbe, ha nem csak félig adnánk neki magunkat, hanem egész szívünkkel,
életünk teljes felajánlásával követnénk őt. Vessünk számot önmagunkkal! Ne
maradjunk félkész termékek! Fejezzük be a lelki épülést! Törekedjünk a
teljességre, az üdvösségre, amely az Istennel való élet teljessége.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram! Add, hogy mindig félve fogadjak el másoktól szolgálatot. Amikor engem
kiszolgálnak, nem hasonlítok Hozzád. Még kevésbé, ha elvárom másoktól a
szolgálatot. Akkor hasonlítok hozzád, amikor én vagyok mások szolgálatára.
Adj készséges szívet, hogy meglássam, hol van rám szükség. Végül add, hogy
életem a megváltás ügyének szolgálata is legyen a Te önfeláldozásodba
kapcsolódva.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. november 2., kedd

[Evangelium] 2010-11-02

2010. november 2. – Kedd, Halottak napja

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra –
sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában,
ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat
adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok
ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és
előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik
rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak."
Jn 5,24-29


Elmélkedés:
Jézus szavaiból, amelyeket János evangéliumában olvashatunk, egyértelműen
kiderül, hogy a halál után mindenki fel fog támadni. Jó vagy rossz
cselekedetei alapján minden ember vagy az üdvösséget vagy a kárhozatot nyeri
el. Az elkötelezett keresztény nem elégedhet meg azzal, hogy fél a
kárhozattól, s csupán csak azért tesz kevés rosszat, mert nem szeretne oda
kerülni. Vágyakoznunk kell az üdvösségre és tennünk kell üdvösségünkért! Az
üdvösség beteljesedésekor megszűnik a betegség, a szenvedés és a halál,
megszabadulunk minden rossztól. Krisztus győzelme ez, amelyben mi is
részesülünk. Feltámadásunk a Krisztushoz való hűség jutalma.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ima a halottakért
Végtelenül jóságos, irgalmas Úristen! Könyörülj minden meghalt hívő lelkén,
kik még a tisztítóhelyen szenvednek. Engedd, hogy kínjaiktól
megszabaduljanak és örök birodalmadba felvétessenek. Annak pótlása végett,
amivel ezek igazságodnak még tartoznak, felajánlom neked mindazt, amit szent
Fiad e földön tett és szenvedett. Fogadd el, legkegyelmesebb Atyám, azok
mulasztásaiért és hanyagságaiért szent Fiad jótetteinek és érdemeinek
sokaságát; azon méltatlanságokért pedig, melyekkel téged illettek, Fiadnak
kínjait, fájdalmait, sebeit és szenvedéseit, melyeket azokért elviselt; és
ama büntetésekért, melyeket még el kell viselniük, a keserű halált, melyet
szent Fiad érettük szenvedett. Engedd, hogy Fiadnak azokért is kiontott
drága szent Vére tisztulásukra, enyhülésükre és szabadulásukra szolgáljon.
Mutasd meg irántuk, mennyei Atyám, végtelen irgalmasságodat, és vedd fel
őket magadhoz az örök boldogságba, hogy Téged a mennyben szentjeiddel együtt
szüntelenül dicsérjenek és magasztaljanak. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. november 1., hétfő

[Evangelium] 2010-11-01

2010. november 1. – Hétfő, Mindenszentek

Abban az időben:
Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje
gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést
nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldo7gok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!"
Mt 5,1-12a


Elmélkedés:
A szentekben Isten él
Évekkel ezelőtt egy idős asszonyhoz hívtak a szociális otthonba. Nyugodtan
elmesélte, hogy férje halála után hamarosan elveszítette egyetlen gyermekét
is, s ezt követően került az otthonba. Közel érezvén az órát, amikor el kell
hagynia a világot, felidézte gyermekkorának legkorábbi emlékét, nagypapája
halála napját. Emlékezett rá, hogy a tanító ember ágya mellett gyertyát
gyújtottak, sorban jöttek a családtagok, a rokonok és a szomszédok, s
mindenki egy üzenetet bízott rá, amit majd a túlvilágon kell átadni korábban
elhunyt szeretteiknek. A haldoklóra bízták üzeneteiket, hogy az égben majd
adja át azokat.
A mai napon nem mi küldünk üzeneteket az ég felé, hanem azoktól kapunk
üzenetet, akik eljutottak a mennyországba. Ma, Mindenszentek ünnepén a
megdicsőültek egész serege azt üzeni nekünk, hogy törekedjünk a menny felé!
És azt is üzenik a szentek nekünk, hogy az evangéliumi boldogságok útja
vezet a menny felé, és ez az út járható. Ahogyan ők végigjárták ezt az utat,
azaz életüket a Jézus által hirdetett boldogságok szerint alakították,
ugyanígy minden embernek ezen az úton kell előrehaladnia.
A boldogság mondások a hegyi beszédet vezetik be. Első pillantásra
meglehetősen ellentmondásosnak tűnik számunkra, hogy Jézus a szegényeket, a
szomorúakat és az üldözötteket nevezi boldogoknak, valamint a szelídeket, az
irgalmasokat és a békességszerzőket. A Jézus által hirdetett boldogságok
megvalósítása az ember számára őszinte és tiszta gyermeki lelkületet és
Isten felé való nyitottságot eredményez. Aki ezek szerint alakítja életét,
függetlenné válva a földi dolgoktól nem azokban keresi boldogulását, hanem
képessé válik az Isten által adott igazi boldogság befogadására.
Könnyen azt gondolhatjuk, hogy Jézus más-más emberekre gondol, amikor a
szegényeket, a sírókat, a szelídeket, az éhezőket, az irgalmasokat, a tiszta
szívűeket, a békességszerzőket és az üldözötteket boldogoknak nevezi. Egyes
emberek a szegények közé tartoznak, mások a sírók vagy a szelídek közé, és
így tovább. De ha jól megnézzük, hogy az ígéretek mind a mennyországban
teljesednek be, akkor láthatjuk, hogy egy ember valamennyit elnyeri. Éppen
ezért lehetséges, hogy Jézus nem azt akarja, hogy válasszunk egyet a
felsoroltak közül, és nem azt szeretné, hogy találjuk meg a boldogságnak azt
az útját, amelyik nekünk a legszimpatikusabb, hanem talán azt, hogy úgy
törekedjünk a boldogságra, hogy valamennyi felsorolt tulajdonság meglegyen
bennünk. Legyünk szegények és merjünk sírni, de ne féljünk a földi
nélkülözéstől. Ugyanakkor legyünk irgalmasok, tiszta szívűek,
békességszerzők, és ne féljünk az üldözésektől. Így törekedjünk a tökéletes
boldogságra, s akkor miénk lesz a mennyország jutalma.
Emlékszem egy kiváló színésszel készült interjúra, amelyben arról beszélt,
hogy pályafutása legnehezebb feladata az volt, amikor egy szentnek a
szerepét osztották rá. A színésznek minden esetben az általa alakított
személy helyzetébe kell beleélnie magát. Több mint száz, a legkülönfélébb
szerepet eljátszott már, de a szent személyének a megjelenítése saját
bevallása szerint sem sikerült tökéletesen, Nem tudta beleélni magát egészen
beleélnie a szent helyzetébe, mert akkor neki is szentté kellett volna
válnia.
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nem lehet megvalósítani az
életszentséget, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy ez nem egy szerepjáték,
nem színpadi alakítás, nem egy felvett magatartás vagy begyakorolt
viselkedés. A szentekben mindig van valami különleges titok, és ezt a titkot
talán úgy lehet megfogalmazni, hogy a szentekben Isten él. A szent eljut az
alázatnak arra a fokára, hogy mindenről lemond, hogy Isten éljen benne.
Mindenszentek mai ünnepe figyelmeztessen minket arra, hogy még van miben
fejlődnünk. A szentek élete pedig bátorítson bennünket, hogy érdemes az ég
felé törekedni.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézusom, segíts megértenem, hogy kicsinnyé kell válnom ahhoz, hogy te
tudj bennem növekedni. Adj nekem erőt, hogy küzdeni tudjak gyarlóságaimmal,
bűneimmel! Nem félek attól, hogy neked adjam életemet. Elkötelezem magamat
melletted. Az örök élet és az üdvösség reményében az evangéliumi boldogságok
útját akarom járni.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. október 31., vasárnap

[Evangelium] 2010-10-31

2010. október 31. – Évközi 31. vasárnap

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű
gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni
Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát
előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett
elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan,
mert ma a te házadban kell megszállnom." Erre ő sietve lejött, és örömmel
fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: Bűnös embernél
száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram,
vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam,
négyannyit adok helyette."
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is
Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami
elveszett."
Lk 19,1-10


Elmélkedés:
Semmi sem lehet akadály
Zakeus története az egyik legszebb példa az evangéliumban a megváltó Isten
és a bűnös ember találkozására. Az egyik oldalon találjuk az embereket
üdvözíteni akaró isteni szándékot, a másikon pedig a megváltásra váró
embert. Az üdvösség pillanata akar köszönt be, amikor e két szándék
találkozik. Az isteni irgalom rátalál az irgalomra vágyó emberre. Amikor
újra és újra elolvassuk ezt a megkapó történetet, észrevesszük, hogy milyen
csodálatos dolog történt Zakeussal és együtt örülünk vele. De bármennyire is
szépnek találjuk, hogy a bűnös ember számára egy új élet kezdődik, még ennél
is csodálatosabb, amikor mindez nem mással, hanem velünk történik. Az
irgalmas Isten ugyanis engem is és mindent embert keres.
Zakeusnak, a jerikói vámosnak a történetét, talán könnyebben megértjük, ha
összehasonlítjuk a jerikói vaknak az esetével, amely elbeszélés közvetlenül
előtte található Szent Lukács evangéliumában. A jerikói vak hangos
kiáltással kérte Jézus segítségét, hogy lásson, s kifejezte hitét, hogy hisz
Jézusban és abban, hogy ő képes isteni erejével csodát tenni. A vak koldus
és a vámos egyaránt rászorul Jézus segítségére. De amíg a vak koldus ezt
tudta, addig Zakeus nem érzi ennek szükségét. Ő egyszerűen csak kíváncsi,
aki látni akarja Jézust. A vámosok vezetője nem is gondolja, hogy neki
bármire is szüksége lenne az Úrtól, s nem is sejti, hogy milyen változást
fog eredményezni életében a Jézussal való találkozás. A vak hisz Jézusban, s
bízik abban, hogy életét gyökeresen megváltoztatja, ha Jézus megáll, és
találkozik vele. Az evangélium nem számol be Zakeus hitéről, s nem szól
arról sem, hogy meg akarna térni vagy a koldushoz hasonlóan hangosan kérné
Jézus segítségét. Nem feltételezhetjük, hogy Zakeus azzal a szándékkal
keresi Jézus közelségét, hogy ettől majd megváltozik az élete, de valamit
mégis keres. Miközben az emberek gúnyosan nevetnek rajta és ujjal mutogatnak
rá, ő csak ül csendben a fán, s szemeivel vagy talán a szívével is az arra
érkező Jézus keresi. És Jézus vele is csodát tesz. Nem a szemét, hanem az
eddig érzéketlen és a mások előtt bezárt szívét nyitja meg, gyógyítja meg.
Az emberek lenézik őt, de Jézus meglátja benne az egyetlen elveszett
bárányt, akit meg kell mentenie. Milyen tanulságokat tudunk megfogalmazni a
magunk számára?
Elsőként is azt, hogy velünk is előfordulhat, hogy nem érezzük azt, hogy
rászorulunk Jézus támogatására, s nem is tudjuk, hogy mit kérjünk tőle, vagy
nem akarjuk kényelmesen elrendezett életünket megváltoztatni. Engedjük, hogy
Jézus belépjen életünkbe és ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy
megváltoztassa életünket! Keressük közelségét, legyen bennünk a vágy, hogy
lássuk őt! Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk közeledik és megszólít bennünk!
A második tanulság az lehet számunkra, hogy ismerjük fel, aztán pedig
hárítsuk el azokat az akadályokat, amelyek miatt meghiúsulhat a Jézussal
való találkozás. A koldust vak szeme akadályozta, azért a hangját használta.
Addig kiáltozott, amíg fel nem figyelt rá Jézus. Zakeust alacsony termete
akadályozta, valamint a nála magasabbak. Ahogyan a jerikói vak nem engedte,
hogy Jézus egyszerűen csak továbbmenjen mellette anélkül, hogy csodát tenne,
ugyanúgy Zakeus sem szeretné elszalasztani a lehetőséget, és nem nyugszik
bele hátrányos helyzetébe. Gyorsan feltalálja magát és felmászik egy fára.
Nem az a célja, hogy magára vonja Jézus figyelmét, mint ahogyan a vak tette,
hanem csak látni akarja Jézust, aki viszont éppen őt veszi észre a tömegben.
Jézus betér Zakeus házába, s így találkozásuk üdvösséget eredményez. Nekünk
is van gyengeségünk, hibánk, „vak szemünk" vagy „alacsony termetünk", ami
megakadályozhat minket abban, hogy lássuk Jézust. Találjuk fel magunkat,
hogy az Úr észrevegyen minket! Talán hangosan kellene kérnünk a segítségét,
vagy talán csak el kellene csendesednünk, hogy meghalljuk szavát. Lehet,
hogy magasabb helyet kellene keresnünk, ahonnan jobban láthatunk, de lehet,
hogy csak le kellene térdelnünk. Ha feltaláljuk magunkat, amikor Jézus
közeledik felénk, üdvösség köszönthet ránk.
A harmadik mondanivaló pedig az, hogy Jézustól nagy ajándékot kapunk. Zakeus
is és a jerikói vak is megkapta a hit látásmódját Jézustól. Többet kaptak,
mint amit vártak, hiszen Jézus megnyitotta lelki szemüket. Mi szintén
megkapjuk a hit ajándékát.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézus! Beismerem, hogy sokszor nem ismerem fel saját vakságomat és
nehezemre esne, ha megváltoztatnád az életem. De mégis erre van szükségem.
Szükségem vak arra, hogy a hit szemével lássak. Szükségem van arra, hogy
lássam jóságot és irgalmat sugárzó arcodat. Uram, adj nekem bátorságot, hogy
minden akadályt legyőzve, hozzád egyre közelebb kerüljek. Térj be az én
életembe, hogy üdvösség köszöntsön rám!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum