2010. július 17., szombat

[Evangelium] 2010-07-17

2010. július 17. - Szombat

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a
farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak,
hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét.
Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de
megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás
próféta jövendölése:
"Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek."
Mt 12,14-21

Elmélkedés:

A farizeusokban azért támad ellenérzés Jézus iránt, mert a bénakezű ember
meggyógyítása szombaton történt, s e jócselekedetet munkaként értékelték.
A nép viszont mit sem törődik ezzel, sőt, egyre többet járulnak Jézushoz a
gyógyulás reményében. Ő azt kéri a meggyógyítottaktól, hogy ne beszéljenek
az esetekről és ne híreszteljék azokat. Vajon miért kéri tőlük e
titoktartást? Egyrészt az lehet a kérés hátterében, hogy Jézus nem akar
nyílt összetűzésbe keveredni a farizeusokkal és a vallási vezetőkkel, s
nem akarja még inkább önmaga ellen hangolni őket. De az is indokolhatja
kérését, hogy nem szeretne hivalkodni cselekedetével és nem akar feltűnést
kelteni a nép körében. Jobban szeretné ugyanis, ha elsősorban tanítására
és nem csupán a csodákra figyelnének az emberek. Emellett természetesen az
is igaz, hogy a prófétai jövendölések beteljesedését mutatkozik meg Jézus
tetteiben és személyében, ahogyan ezt Máté evangélista magyarázza.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, Ura a világegyetemnek, nyomorúságunk ellenére jóságodban tégy
minket méltóvá erre az órára. Add, hogy tettetés nélkül, őszintén egyek
legyünk egymással, kössön minket össze a béke és a szeretet. Szilárdítsd
meg egységünket isteni tudásod megszentelő tevékenységével, Fiad, egyetlen
Urunk Jézus Krisztus, az Üdvözítő segítségével. Legyen tied az áldás és a
dicséret a Szentlélekkel, a jóság éltető Lelkével együtt.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. július 16., péntek

[Evangelium] 2010-07-16

2010. július 16. - Péntek

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival
együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és
eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: "Nézd, tanítványaid
olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!" Jézus erre megkérdezte:
"Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett?
Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket,
amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként
a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének?
Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit
jelent a mondás: "Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!", akkor sohasem
ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is."
Mt 12,1-8

Elmélkedés:

Az eredeti mózesi törvény egy elég egyszerű parancsot tartalmazott, amely
szerint szombaton nem volt szabad munkát végezni. Ehhez a zsidó rabbik
idővel számos tilalmat fűztek, amelyek részletezték, hogy milyen munkákat
volt tilos szombaton végezni, ezek közé tartozott a termés betakarítása,
az aratás is. Az evangéliumban szereplő konkrét esetben a farizeusok a
kalászok leszedését és megevését is aratásnak minősítették, s ezért
elítélték a tanítványokat, s mesterüket, Jézust is, aki megengedte ezt
nekik. Jézus nem a törvények megtartása ellen beszél, hanem elítéli a
farizeusok túlzásait, túlzó szabályait. Ugyanakkor értésükre adja, hogy a
szombat megszenteléséhez az áldozatok mellett az irgalmasság
cselekedeteinek a gyakorlása is hozzátartozik.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus Szíve Te tudsz mindent,
Jézus Szíve Te látsz mindent,
Jézus Szíve Te megtehetsz mindent.
Jézus Szíve Te gondot viselsz reám,
Jézus Szíve Te meghallgatod imám.

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Az árvíz vagy más természeti csapás által sújtott vidékek papjait és
plébániáit szentmisék mondatásával is lehet segíteni, mivel e helyeken a
szegényebb híveknek nincs lehetősége miseadományok felajánlására.
Az érintettekkel való egyeztetést követően elvállaltam a közvetítést a
szentmisét mondatni szándékozók és a miséző papok között.
Aki ilyen módon szeretne segíteni, részletes információkat itt talál:
http://zalalovo.plebania.hu/plebania/miseadomany
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. július 15., csütörtök

[Evangelium] 2010-07-15

2010. július 15. - Csütörtök

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan,
akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!
Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és
alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én
terhem könnyű.
Mt 11,28-30

Elmélkedés:

Az isteni szeretetet saját személyében kinyilatkoztató Jézus mindenkit
magához hív, hogy tőle tanuljunk. Isten megismerése tehát nem egyes
kiválasztottak előjoga, hanem mindenki számára nyitott lehetőség. A mester
nem csupán szóbeli tudást ad át tanítványainak, hanem egész élete példa
számukra. Akkor ismerhetjük meg Istent, akkor találjuk meg lelkünk
nyugalmát és akkor válunk jó tanítványokká, ha ugyanúgy élünk, mint Jézus,
aki egész életét az Atyának ajánlotta. Isten feltárja előttünk életét,
hogy vele élhessünk, s benne találjuk meg életünk nyugalmát és
boldogságát.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Mindig soknak tartjuk, amit mi teszünk másokért; ellenben amit mások
tesznek érettünk, azt semmibe sem vesszük. Úgy látszik, két szívünk van:
egy lágy, gyöngéd, engedékeny - önmagunk számára, és egy kemény, szigorú,
zord - embertársaink számára.
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. július 14., szerda

[Evangelium] 2010-07-14

2010. július 14. - Szerda

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám,
ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az
én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni.
Mt 11,25-27

Elmélkedés:

Jézus szavai szerint nem az emberi bölcsességgel rendelkezők értik meg az
isteni kinyilatkoztatást, hanem akik megnyitják szívüket az isteni igazság
előtt. Emberi értelmünk kevés volna ahhoz, hogy megismerjük Istent, ezért
maga Isten tárja fel előttünk önmagát, hogy megismerhessük őt. Az isteni
kinyilatkoztatásból tárul fel számunkra az Atya és a Fiú egyedülálló és
kölcsönös szeretetkapcsolata, amelyet a Szentlélek éltet. Isten belső
életének mély megismerése csak Jézus által vált lehetővé. Az Atya a Fiúban
mutatja meg irántunk való irgalmas szeretetét, aki küldetésének
befejeztével elküldi nekünk a Szentlelket. E "felülről" hozzánk érkező
isteni szeretet viszonzásaként a Fiú által a Szentlélekben felemelkedve
juthatunk el az Atyához.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenünk Krisztus minekünk. Ha sebre vágysz gyógyulást, Őbenne orvost
találsz. Ha láz hevít, Forrás Ő, és üdít. Ha bűnöd súlya fojt: Ő
igazulásod. Ha kell segítség: Ő erősség. Halál rettegtet: Ő az Élet! Az
égbe hív vágy: Ő az Út, hogy járjad! Sötéttől félő: nézd, a Fény Ő. Ha
kínoz éhed, Ő az Étked. Ízleljétek tehát és lássátok, mily édes a ti
uratok!
Szent Ambrus

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Az árvíz vagy más természeti csapás által sújtott vidékek papjait és
plébániáit szentmisék mondatásával is lehet segíteni, mivel e helyeken a
szegényebb híveknek nincs lehetősége miseadományok felajánlására.
Az érintettekkel való egyeztetést követően elvállaltam a közvetítést a
szentmisét mondatni szándékozók és a miséző papok között.
Aki ilyen módon szeretne segíteni, részletes információkat itt talál:
http://zalalovo.plebania.hu/plebania/miseadomany
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. július 13., kedd

[Evangelium] 2010-07-13

2010. július 13. - Kedd

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát
tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked,
Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák,
amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna,
szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon
városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te,
Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha
Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig
fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az
utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
Mt 11,20-24

Elmélkedés:

Jézus figyelmeztetései és felszólítása a bűnbánatra az említett
városoknak, pontosabban azok lakóinak szólnak. Ha ugyanis nem tartanak
bűnbánatot, a végső időkben ítéletre számíthatnak. A többi városok
lakóihoz hasonlóan ők is bizonyára szívesen fogadták, amikor betegeiket
meggyógyította Jézus, de azt már kevésbé hallgatták szívesen, amikor
megtérésükről volt szó. A bűnbánat Jézus igehirdetésének központi témája.
Ezzel kezdi nyilvános működését a nép körében, s később is többször
hirdeti: "Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban". A missziós útra
induló apostoloknak is azt köti lelkére, hogy a megtérést hirdessék
mindenkinek. Vajon mi meghalljuk-e a mi Urunk bűnbánatra szólító szavát?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Én csak szegény bűnös vagyok, Uram,
de mihelyt szólítalak,
kegyelmeddel és irgalmaddal
egészen elárasztasz engem.
Legnagyobb boldogságomról mondanék le,
ha nem törekednék arra,
hogy mindig csodálatos
jelenlétedben éljek! Ámen.
Kolumbusz Kristóf
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. július 12., hétfő

[Evangelium] 2010-07-12

2010. július 12. - Hétfő

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért
jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak,
hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a
leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember
ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó
hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó
hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó
hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem
elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki
pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad
be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad
be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig
csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az
az én tanítványom, bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor
Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy
tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.
Mt 10,34-11,1

Elmélkedés:

A mai evangélium első felében Jézus meglehetősen furcsa dolgokat mond
küldetéséről, amikor arról beszél, hogy "kardot hozott a földre" és
szembenállást. Hogyan kell értenünk e kijelentéseket.
Arról van szó, hogy Jézus megjelenése megoszlást kelt az emberek körében,
hiszen egyesek hittel elfogadják, mások viszont elutasítják őt és
tanítását. Jézus eljövetelének és igehirdetésének a "mellékhatása", a
következménye a békétlenség, a szembenállás és a küzdelem a Krisztusban
hívők illetve nem hívők között. A szembenállás csak akkor szűnhetne meg,
ha a krisztushívő feladná hűségét vagy valamennyien megtérnének a Jézussal
szembefordulók.
Az evangélium második része a hűséges tanítványok ismérveit sorolja fel.
Jézus követése elszántságot kíván az embertől, hogy minden földi dologról
lemondva Isten és az ő Országának elnyerése legyen az első helyen.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Úr Jézus Krisztus, igaz Isten és igaz ember, Szent és nagy Isten,
halhatatlan Isten, könyörülj rajtunk és az egész emberiségen! Tisztíts meg
bennünket bűneinktől és gyarlóságainktól drága szent véred által, hogy a
te szeretetedben és a te békédben éljünk most, és mindörökké!
Labre Szent Benedek

________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (54.)
A múlt héten imatáborban voltam a gyerekekkel, ezért nem volt időm
megemlékezni róla, de azért most ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy
július 9-én volt az e-vangélium levelezőlista 6. születésnapja. Az elmúlt
hat év alatt kb. 22 millió e-vangéliumi üzenet jutott el hozzátok.
Ismételten köszönet jár azoknak, akik terjesztik listánkat!
És ha már a születésnapról szó van, megosztom veletek azt az örömhírt is,
hogy az öcséméknél gyermek született. Aligha találnátok ki: Eszternek
hívják. Ő a hatodik. Mármint nem VI. Eszter, hanem a hatodik gyermek a
családjukban.
Az egy hónappal ezelőtt Paplan-akció keretében az eredetileg tervezett 100
helyett 633 garnitúrára érkezett felajánlás. Korábban 400 csomag már célba
ért, ezen a héten pedig a többit is eljuttatjuk az árvízkárosultaknak a
karitász közreműködésével. Köszönöm mindenki nagylelkű támogatását!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. július 11., vasárnap

[Evangelium] 2010-07-11

2010. július 11. - Évközi 15. vasárnap

Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye
őt: "Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök
életet?" Jézus így felelt: "Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?"
A törvénytudó így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig,
mint saját magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél. Tedd ezt,
és élni fogsz." A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte
Jézustól: "De hát ki az én felebarátom?"
Jézus történettel felelt a kérdésre: "Egy ember Jeruzsálemből lement
Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és
félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton.
Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is
meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az
útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat
és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó
állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett
két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha
többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a
rablók kezébe került?" A törvénytudó így válaszolt: "Aki irgalmasságot
cselekedett vele." Jézus így folytatta: "Menj, és te is hasonlóképpen
cselekedjél!"
Lk 10,25-37

Elmélkedés:

Ki az én felebarátom?
Az evangéliumban az irgalmas szamaritánus jól ismert történetét hallottuk.
A példabeszéd két, egymáshoz hasonló kérdés között épül fel. Az elején az
írástudó kérdezi: "De hát ki az én felebarátom?" (Lk 10,29). A végén pedig
Jézus visszakérdez: "Ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók
kezébe került?" (Lk 10,36). Mindkét kérdés tulajdonképpen azt kérdezi,
hogy ki a felebarát, ki az embertárs? De a kettő között van egy nagy
különbség. Az írástudó azt kérdezi, hogy ki a felebarát, akinek segítséget
kell nyújtanunk? Ki az, aki segítségre szorul? Ki az, aki felé irgalommal
és szeretettel kell fordulnunk? Jézus viszont azt kérdezi, hogy ki az a
felebarát, aki segítséget nyújt? Ki az, aki irgalmasságot gyakorol? Ki az,
aki szeretettel fordul a bajbajutott felé? Az írástudó tehát azt kérdezi,
hogy kit tekinthet felebarátjának, Jézus pedig megfordítja a kérdést és
arra kíváncsi, hogy a bajbajutottnak ki volt az igazi felebarátja.

Az evangéliumi példabeszédből világosan kiderül számunkra a válasz az
írástudó kérdésére: a bajbajutott ember, a rablók által megvert ember, a
segítségre szoruló ember a felebarát. Jézus kérdésére is pontos választ
kapunk. Az első két ember, akik elmulasztották a segítségnyújtást, nem
voltak a felebarátai az agyonvert embernek. Csak az volt az igazi
felebarátja, aki irgalmasságot gyakorolt vele.

Ha a történetet átültetjük korunkra és a mi helyzetünkre, akkor ennek
megfelelően két kérdést tehetünk fel. Először is - az írástudóhoz
hasonlóan - azt kérdezzük, hogy ki a mi felebarátunk, kiknek kell
segítséget nyújtanunk? A választ a végtelenségig mondhatnánk: a
bántalmazást szenvedők, az üldözöttek, a háborús összecsapások áldozatai,
a fenyegetett és veszélyben élő emberek, a természeti katasztrófák
áldozatai, a csonka családok tagjai, a szülők nélkül felnövő gyermekek, a
létminimum alatt élők, a hajléktalanok, a komoly anyagi gondokkal küzdő
magyar nagycsaládok, a nyomorban élők, az éhezők, a magatehetetlen
betegek. Ők mind-mind rászoruló embertársaink és felebarátaink.

Másodszor pedig Jézus kérdéséhez hasonlóan ezt kérdezhetjük: Ki az igazi
felebarátja ezeknek az embereknek? Talán az, aki észre sem veszi
gondjukat? Vagy az, aki látván nyomorúságukat elfordul tőlük és
továbbmegy? Vagy az, aki a maga apró bajaira hivatkozva soha nem ad
támogatást annak, akinek nagyobb a problémája? Nem, ők nem bizonyulnak
igazi embertársnak. Aki elmulasztja a segítségnyújtást, az nem igazi
felebarát. Aki csak elméletben tudja, hogy segítenie kellene másoknak, de
a gyakorlatban nem tesz semmit, az nem felebarát. Jézus ma azt kérdezi
tőlünk: Hol vannak az irgalmas szamaritánusok? Ki az irgalmas
szamaritánus? Mindenfelé látni a sok rászorulót és szegényt. De ki segít
nekik? Soha ne gondoljuk, hogy mi nem tudunk segíteni vagy hogy a mi
segítségünk keveset ér! Tegyük meg azt a keveset, amit lehetőségünk és
erőnk megenged! Gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit, s legyünk
irgalmas szamaritánusok, akik nem megyünk el szó nélkül embertársaink
mellett, hanem a konkrét helyzetekben igazi segítséget adunk. Minden
jócselekedet, amit másoknak teszünk, Krisztusnak szól, s őneki tesszük.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked
szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom
kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem. Add, hogy megértsük: neked
szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum