2016. június 4., szombat

[Evangelium] 2016-06-04

2016. június 4. – Szombat

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok
az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha
nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a
lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg
nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan
dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény
özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony,
mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak
dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent
odaadott, amije csak volt, egész vagyonát."
Mk 12,38-44

Elmélkedés:

Főként János evangélistára jellemző az a módszer, hogy egy esemény
leírásakor nem maga a történés a lényeges, hanem az ahhoz kapcsolódó
magyarázat, jézusi tanítás. A mai evangéliumban Márk evangélista is
ugyanezt a módszert alkalmazza. Jézus leül a templomnál és figyeli, hogy
az emberek mennyit dobnak a perselybe, mit adományoznak Istennek, az
istentisztelet céljára. Az emberek folyamatosan jönnek, vannak köztük
tehetősebbek és szegényebbek, s ennek megfelelően ki többet, ki kevesebbet
dob a perselybe. Mindebben semmi rendkívüli sincs, de abban sem, hogy egy
odaérkező özvegyasszony mindössze két fillért dob be. Az eredeti görög
szövegben „lepton" szerepel, ami a legkisebb értékű fizetőeszköz volt
akkoriban. Ilyen értelemben szerepel a magyar fordításban a fillér, bár
manapság már nincs használatban.
Az özvegyasszony által adott adomány csekély mértékéből még nem
következtethetnénk arra, hogy szegény volt, hiszen előfordulhatott volna
az is, hogy egy gazdagabb személy adakozott ilyen keveset. Az özvegy
szegénységét onnan tudjuk, hogy Jézus szavai szerint ez a két fillér volt
az összes vagyona. Jézusnak joga van megítélni az emberi cselekedeteket,
és ez esetben a szegény adományát többre értékelte, mert ő mindenét
felajánlotta Istennek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi
és örök életem számára! Óvj meg mindnyájunkat ebben az esztendőben minden
bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez!
Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160604.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. június 3., péntek

[Evangelium] 2016-06-03

2016. június 3. – Péntek, Jézus szentséges szíve

Abban az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Ha közületek valakinek
száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet
a pusztában, és nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha
megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és
szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam
elveszett juhomat! Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben
egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége
megtérésre."
Lk 15,3-7

Elmélkedés:

A jó és a rossz, az életszentség és a bűn vonzásában élő ember sokszor
megtapasztalja saját gyengeségét, sebezhetőségét. De a küzdelmet nem
akarja feladni, mert a tét az üdvösségre vagy a kárhozatra jutás, ezért
érzi személyes felelősségét örök sorsával kapcsolatban. És mit tesz Isten,
aki látja az ember esendőségét? Nem hagy bennünket magunkra, mert látja,
hogy nélküle elbuknánk és ezzel semmivé foszlana az a szándéka, hogy
minden ember eljusson hozzá az örök üdvösségre. Isten segítsége az ember
számára, mindannyiunk számára megmutatkozik Jézus Krisztus megváltó
kereszthalálában és abban, hogy Isten irgalmas Atyaként megbocsát nekünk,
bűnös gyermekeinek. Nem utasít el bennünket, hanem megmentésünkre siet,
ahogyan a pásztor elindul, hogy megkeresse az elveszett bárányt, ahogyan
erről a mai evangéliumban olvasunk.
Jézus szentséges szívének ünnepe azt az üzenetet hirdeti, hogy Isten
felelősséget érez irántunk, törődik velünk, a megmentésünkre siet.
Elfelejti bűnös múltunkat, azaz megbocsát, és egyúttal elindít minket egy
új úton, így lehetőséget kapunk, hogy a jövőben neki tetsző módon éljünk
és neki engedelmeskedjünk. Isten szándéka az, hogy az örök életre jussunk.
És mi az én szándékom? Milyen cél vezet engem életem során?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink
nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és
bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami
üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert
gondunkat viseled, és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.
Szeretnénk, ha tanításod jó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig
nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk! Segíts
minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160603.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. június 2., csütörtök

[Evangelium] 2016-06-02

2016. június 2. – Csütörtök

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a
parancsok közül?" Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a
mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb
parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az
Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat
pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres
áldozatnál." Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót:
„Nem jársz messze Isten országától." Ezután több kérdést már nem mertek
neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés:

Az adófizetésről és a feltámadásról szóló vitákat újabb kérdés követi,
amely a legfőbb parancsról szól. Márk evangélista leírása nem tűnik
annyira vitának, mint a Máté evangélista szerinti változat. Márknál
valójában Jézus és az őt kérdező írástudó egyetért, egészen barátságosan
beszélgetnek egymással arról, hogy az Isten iránti szeretet a legfőbb
törvény, valamint a felebaráti szeretet.
A liturgikus használatra szánt változat sajnos elhagyja azt a rövid
bevezetőt amelyből, kiderül, hogy a kérdező írástudó tanúja az
előzményeknek, azaz jelen volt a korábbi vitáknál, amelyek során
megtapasztalta Jézus bölcsességét. Jézus okos feleletei arra indítják őt,
hogy szintén kérdezzen, de feltehetően őt jószándék vezeti. Úgy vélhette,
hogy aki a ravasz kérdésekre is ügyesen tud válaszolni, az neki is
bölcsességet fog mondani. Őt az a kérdés foglalkoztatja, hogy a több száz
mózesi törvény közül vajon melyik a legfontosabb, s kérdése hátterében az
állhatott, hogy még az írástudók sem könnyen igazodtak el a törvények és
parancsok rengetegében.
Isten azért ad törvényeket az embereknek, hogy ilyen módon mutassa meg
akaratát, mit kíván az embertől. Parancsai azt a célt szolgálják, hogy
segítsenek minket az üdvösség útján és békében, szeretetben éljünk
embertársainkkal. Ez az isteni szándék nyilvánul meg az Isten- és
emberszeretet kettős parancsában.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó
és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis,
ami rút, ami rossz! Teremts bennünk tiszta szívet Istenünk, hogy jó gazdái
lehessünk ennek a világnak! Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok,
gyűlölet, harag, viszálykodás! Egyetértést adj nekünk! Add, hogy fiatalok
és idősek egyre jobban megértsük: csak akkor leszünk igazán emberek, ha
tiszta a szívünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160602.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. június 1., szerda

[Evangelium] 2016-06-01

2016. június 1. – Szerda

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs
feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha
valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét,
akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot
testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és
meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is
meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen
feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül
meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek
közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!"
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az
Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már
nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az
angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e
Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez
Isten: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?" Isten nem
a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!"
Mk 12,18-27

Elmélkedés:

Az adófizetéssel kapcsolatos kérdés után újabb vitát kezdeményeznek
Jézussal, amelynek témája a halál utáni élet és a feltámadás. A vitát
kezdeményezők ezúttal a szadduceusoknak nevezett vallási csoport tagjai,
akik arra hivatkozva nem hittek a feltámadásban, hogy az nem szerepel a
mózesi könyvekben. Velük ellentétben a farizeusok például hittek a
feltámadásban. A zsidó vallási iskolák közti viták légkörét és
gondolkodását jól szemlélteti a bevezető történet a hét testvérről, akik
sorra feleségül veszik ugyanazt a nőt, de mindegyikük utód nélkül hal meg.
A történetben szó szerint megvalósul a sógorházasság parancsa, amely
szerint a fiúörökös nélkül meghalt férfi testvérének feleségül kell vennie
annak feleségét, hogy testvére számára örököst, utódot támasszon. Csupán
kitalált történet ez, amely aligha fordulhatott elő a gyakorlatban.
Bár a történet csupán elméleti és a képzelet szüleménye, Jézus mégis
komolyan veszi éppen a feltámadás miatt. Válaszát a kérdezők tévedésére,
helytelen gondolkodására való felhívással kezdi, amelynek hátterében az
írások hiányos ismerete és Isten hatalmában való kételkedés húzódik meg.
Jézus tehát azokat a helyeket idézi az ószövetségi írásokból, amelyek a
feltámadásra utalnak. Ezt követően azonban hiányérzetünk támad, mert azt
várnánk, hogy példákat fog említeni arra, hogy Isten miként mutatta meg a
korábbi időkben különleges hatalmát, amelyből arra lehetne következtetni,
hogy van feltámadás. A bizonyításnak ez a módja most elmarad, de később
Isten éppen Jézus feltámadásával szolgáltat bizonyítékot arra, hogy van
hatalma új életet adni, a halottakat feltámasztani.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled,
megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked
köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a
kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket
egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit
te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160601.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Szépen haladunk a Szent Márton evangelizációs ház építésével. A tervek
szerint a nyár végére befejezzük a munkálatokat.
Az e-vangélium olvasók adományainak köszönhetően a költségek 88 %-a
összegyűlt. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy hétről hétre nagylelkűségre
ösztönöz többeket, s így folyamatosan dolgozhatunk. Már csak 12 %-ot kell
összegyűjtenünk augusztus végéig, amely a következőknek felel meg: 9
ablak, 7 ajtó, 80 m2 csempe, 70 m2 járólap, 17 radiátor, 21 lámpa, 340 m2
festés, valamint 3 887 ezer Ft egyéb építési anyag és munkadíj.
http://zalalovo.plebania.hu/plebania/szent_marton_haz

Az építkezés menetét és az adományozást folyamatosan láthatjátok a
honlapon.
www.szentmartonhaz.hu

Szeretettel kérem, hogy akinek van rá lehetősége, támogassa az
evangelizációs ház építését! Köszönöm nagylelkű adományaitokat! És
köszönöm a személyes látogatásokat. Továbbra is mindenkit szeretettel
várok, aki szeretné megnézni munkánkat. A Jóisten áldását kérem rátok!
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
2016. június 1.

Adományt az alábbi módokon lehet küldeni:
1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Szent Márton ház

2. Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Szent Márton ház
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB

3. Sárga postai csekk egyszerűen igényelhető a www.szentmartonhaz.hu
honlapon. Vagy kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Kérem,
írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze,
hogy a Szent Márton ház támogatásához kér csekket.

4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Szent Márton ház

+1 Kérem, hogy akik cégük nevében szeretnének adakozni és a cég könyvelése
számára igazolást kérnek közcélú adományukról, a zalalovo@gmail.com címen
jelezzék felém ezen igényüket. Köszönöm!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. május 31., kedd

[Evangelium] 2016-05-31

2016. május 31. – Kedd

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy
szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester,
tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem
nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten
útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne
fizessünk?" Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt:
„Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!" Erre
odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?"
Azok ezt felelték: „A császáré." Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg
tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" Azok
igen elcsodálkoztak.
Mk 12,13-17

Elmélkedés:

Miután a vallási vezetők hiába kérdezték Jézust származásáról és
hatalmáról, viták sorát kezdeményezik vele, amelynek az a célja, hogy
belekössenek tanításába és olyan kijelentésekre kényszerítsék, amelyek
alapján vádolhatják majd őt. A mai evangéliumban az első ilyen vitáról
olvasunk, amelynek témája az adófizetés. Az adófizetés kérdése minden
bizonnyal megosztotta a korabeli társadalmat és a mindennapi beszélgetések
tárgya lehetett. Az engedékenyebbek elfogadhatónak tartották, hogy a
zsidók adót fizessenek az elnyomó rómaiaknak, mert ilyen módon megőrizhető
volt az ország békéje. A lázadó lelkületűek eleve elutasították az idegen
uralmat, nem tűrték el, hogy a rómaiak gyakorolják felettük a hatalmat,
ráadásul még adót is kellett fizetni nekik. E lázadás a rómaiakkal való
szembekerülést jelentette.
A vitaindító kérdés így hangzik: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy
nem?" Vajon melyik oldalra áll Jézus? Beletörődik abba, hogy Isten
választott népe nem szabad és helyesli az elnyomókkal való békés viszonyt?
Vagy lázadásra bíztatja honfitársait? Jézus ezt mondja: „Adjátok meg tehát
a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" E bölcs
válasszal kikerüli a csapdát, nem nyilvánít véleményt e politikai
kérdésben, ugyanakkor most is felhívja a figyelmet az Istennek járó
tisztelet fontosságára.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, szívem szeretet nélkül nem tud meglenni. De még sokáig kell veled
menetelnem, míg szeretetedet igazán megismerem. Akkor talán megtanulom,
hogy a szeretet ott kezdődik, ahol kész leszek feltétel nélkül magam
odaadni. Szívem tele van boldogság utáni vággyal, de ez a vágy is
megkínoz, mert nem tud igazán beteljesülni. Ezért kell előbb abba a
sötétségbe esnem, mely önző kívánságaimat kioltja. Csak akkor lesz a
szeretetem oly erős, mint a halál, mert akkor saját önzésem börtönét
törtem át, és szabaddá lettem, mint ahogy a halál szabaddá tesz bennünket
az isteni élet dicsőségére. Uram, töltsd be ürességemet, hogy szereteted
halvány sugarát mindig láthassam!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160531.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. május 30., hétfő

[Evangelium] 2016-05-30

2016. május 30. – Hétfő

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a
főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette
sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe
adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy
beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek,
megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda
hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött
egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük
egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen
fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így
gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják." A szőlőmunkások azonban így
biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az
öröksége!" Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit
tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és
másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis,
hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12

Elmélkedés:

A múlt héten a szombati evangélium azzal fejeződött be, hogy Jézus nem
válaszolt a vallási vezetők azon kérdésére, hogy milyen hatalommal
cselekszik. Emögött az is meghúzódik, hogy nem ismerte el őket vallási
vezetőknek és megkérdőjelezte vallási tekintélyüket. Neki, az Isten Fiának
joga van ahhoz, hogy a jeruzsálemi templomban, az ő Atyjának házában
rendet tegyen, tanítson és gyógyítson, a kérdezőknek viszont nincs joga
ahhoz, hogy felelősségre vonják őt emiatt.
Ugyanezt a gondolatot folytatja a mai evangéliumban a szőlőmunkásokról
szóló példabeszéd, amelyet a korábban kérdezőkhöz, a jelenlévő főpapokhoz
és a nép vallási elöljáróihoz intéz. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a
címzettek rögtön felismerték önmagukat a példabeszédben szereplő gonosz
szőlőmunkásokban. A példázat egyrészt bemutatta elődeik gonosz tetteit,
Isten küldötteinek, a prófétáknak bántalmazását és megölését, másrészt
előrevetítette, hogy elveszítik vallási hatalmukat, amely felháborodást
váltott ki belőlük. A példabeszéd ugyanakkor előre jelezte Jézusnak, mint
Isten Fiának sorsát is, akit nem sokkal később elfognak és keresztre
feszítve megölnek, de Isten mégis felmagasztalja őt. Az emberi gonoszság
ugyan Jézus halálát okozza, de az isteni jóság őt emeli jelként a magasba,
őt dicsőíti meg.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, arra rendeltél minket, hogy örömben éljünk. A munka egyedül nem
töltheti be életünket; add hát, hogy megértsük az öröm mélyebb értelmét,
az ünnep, az ünneplés, a játék, az üdülés, a pihenés, a művészet belső
gazdagságát és felemelkedettségét, de leginkább add meg a bennünket
szerető, ránk váró emberekkel való együttlét örömét. Örömvárásunknak az
legyen a csúcspontja, mint ahogyan te is mondottad: öröm nekem az emberek
között lenni.
Cserháti József

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160530.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. május 29., vasárnap

[Evangelium] 2016-05-29

2016. május 29. – Vasárnap, Krisztus szent teste és vére: Úrnapja

Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána
ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik
pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a
népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon
szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen
vagyunk." „Ti adjatok nekik enni" – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két
halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi
népnek." Mintegy ötezer férfi volt ott.
Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes
csoportokban." Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe
vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta
azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot
szedtek össze.
Lk 9,11b-17

Elmélkedés:

Kimeríthetetlen forrás
A mai napon az Oltáriszentségben valóságosan jelenlévő Jézus Krisztust
ünnepeljük. E jelenlét annak köszönhető, hogy az Úr gondoskodott arról,
hogy mennybemenetele után továbbra is itt legyen köztünk. Az utolsó
vacsorán a kenyeret az ő testeként, a bort pedig az ő véreként adta
apostolainak, és megparancsolta nekik, hogy halála és feltámadása
emlékezetére ismételjék meg cselekedetét. Ezt a cselekedetét, felajánlását
és áldozatát tesszük jelenvalóvá a szentmisében.
Csodálatos titok számunkra Jézus megtestesülése. Isten látható emberi
testet vett magára, emberré lett, hogy egészen közel kerüljön hozzánk,
emberekhez. De még ennél is csodálatosabb, hogy Isten megjelenik az
átváltoztatott kenyérben és borban, hogy kezünkbe és szívünkbe adja
önmagát. Újra és újra egészen közel akar jönni hozzánk, hogy bennünk
éljen, és ez a találkozás a szentáldozásban valósul meg. Ekkor találkozik
Isten vágya, hogy egyesüljön az emberrel és az ember vágya, hogy
egyesüljön az Istennel. Ennél közelebb már nem kerülhet hozzánk Isten,
hiszen, ha a szentáldozásban magunkhoz vesszük őt, akkor valóban bennünk
él.
Az Oltáriszentség mai ünnepe sokak számára inkább a külsőségekről szól és
nagyon sajnálatos, ha valaki számára csak a külsőségekről. Nagyon
dicséretes, amikor a városok és falvak utcáin díszes virágszőnyegeket
készítenek a hívek, akik ilyen módon is kifejezik tiszteletüket az
Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus iránt. Lelkes öröm tölti el
mindazokat, akik részt vesznek a látványos úrnapi körmeneten, amely során
hitünk titkát, az Oltáriszentségben köztünk élő Krisztust mutatjuk meg a
világnak. Igazi tanúságtétel ez arról, hogy az Úr a mi életünk forrása.
Emellett azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy az Eucharisztia iránti
legnagyobb tisztelet az, ha magunkhoz vesszük Krisztus testét a
szentáldozásban. Éppen a szentáldozás mutatja azt, hogy a bensőséges lelki
találkozás mindenféle külső megnyilvánulásnál fontosabb. Az
Oltáriszentségben Isten választ ad arra az emberi kérdésre, hogy miként
egyesülhetünk vele. Ha Krisztus testét magunkhoz vesszük, Isten él
bennünk.
A mai ünnep evangéliuma a csodálatos kenyérszaporítás eseményét beszéli
el. A tanítványok azt kérik Mesterüktől, hogy küldje haza a nagyszámú
népet, mert a pusztaságban nincs ennivalójuk az embereknek. Ők úgy
gondolják, hogy ebben a helyzet nincs más megoldás, de nagyon is emberien
gondolkodnak. Jézus viszont tud más lehetőséget, hiszen bárhol is jelenik
meg az emberi tehetetlenség és ütközik leküzdhetetlennek látszó határokba
az emberi cselekvésvágy, ott Isten új utakat képes nyitni. Az isteni
gondoskodás egy csoda révén olyan lehetőséget ad, amire az emberek nem is
gondolnak, nem is számítanak. Ennek köszönhetően mindenki bőséggel ehet a
Jézus által megszaporított kenyérből. Az evangélista azt is fontosnak
tartja megjegyezni, hogy miután mindenki jóllakott, még tizenkét kosárnyi
volt a maradék. Lám, ennyire nagylelkűen, bőkezűen adakozik Isten!
Az Oltáriszentség esetében szintén megfigyelhetjük ezt az isteni
bőkezűséget. Isten úgy adja nekünk önmagát az átváltoztatott kenyérben,
hogy közben nem fogyatkozik meg. Az Eucharisztia, az élő kenyér az élet
kimeríthetetlen forrása számunkra.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kereszten örökre és visszavonhatatlanul
odaadtad magadat Istennek és nekünk. Felajánlásod értünk bemutatott
áldozat. Hittel valljuk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben, amely az
örök élet kenyere számunkra. E titokzatos kenyér a te áldozatodat teszi
jelenvalóvá a szentmisében, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk szent
tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az evangélium
hirdetésére szenteljük! Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk
szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. A te áldozatodhoz
odatesszük a mi áldozatunkat is, felajánljuk egész életünket Istennek.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160529.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum