2012. május 26., szombat

[Evangelium] 2012-05-26

2012. május 26. – Szombat

Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta
egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a
vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?"
Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: „Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így
felelt: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl
vele? Te csak kövess engem!" Így a tanítványok között elterjedt az a
vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta:
„Nem hal meg", hanem: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem
jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről,
és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is
cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem
tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25

Elmélkedés:

A pünkösd előtti napon – a húsvéti idő lezárásaként – Szent János
evangéliumának utolsó sorait olvastuk. A tegnapi részben Péter sorsáról
szólva Jézus előre jelzi, hogy az apostol szenvedéssel és kereszthalállal
fogja megdicsőíteni Istent. A mai szakasz pedig a szeretett tanítvány,
Szent János apostol sorsáról szól, aki az evangélium szerzője. A
szentírástudósok szerint ezeket az utolsó mondatokat nem személyesen
János, hanem az ő tanítványai írhatták. János magas életkora miatt az ő
körükben elterjedt az a vélemény, hogy nem fog meghalni. A szöveg ezt a
téves elképzelést hivatott megmagyarázni Jézus korábbi szavait idézve. Az
evangélium befejező szavai arra emlékeztetnek bennünk, hogy az isteni
igazságot, Jézus tanítását és működésének cselekedeteit János
tanúságtételének köszönhetően ismerhetjük meg az evangéliumból. Az ő
tanúságtétele is igaznak bizonyult, de mennyivel inkább igaz Jézus
Krisztus tanúságtétele az Atyáról és az ő irántunk való szeretetéről!
Indítsanak minket e szavak arra, hogy mi is tanúságot tegyünk Jézusról,
hirdetve a világban az ő Evangéliumát!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, ha meggyőződéssel vallom, hogy szegény vagyok, de egy őszinte
pillanatban észreveszem, hogy büszkeségem és irigységem gazdagon
burjánzik, szabadíts meg önmagamtól! Uram, ha véletlenül összekeverem a
mennyek országát e világ birodalmaival, add, hogy benned boldogságot
találjak, és csak benned bízzak!
Boldog Kalkuttai Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. május 25., péntek

[Evangelium] 2012-05-25

2012. május 25. – Péntek

Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és
velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban
szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy
szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!"
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt
felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki:
„Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?"
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?", és
ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!"
Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom
neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová
akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni
téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy
(Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még
hozzátette: „Kövess engem!"
Jn 21,15-19

Elmélkedés:

Jézus kérdésére Péter apostol háromszor vallja meg szeretetét az Úr iránt,
aki őrá bízza Egyháza vezetését. E jézusi cselekedetre és megbízásra
hivatkozva állíthatjuk, hogy Péter apostol utódai, a római pápák minden
korban szintén Jézus megbízásából, az ő helyetteseként, követeként, az ő
nevében kormányozzák az Egyház közösségét. De ugyanez elmondható a
püspökökről az egyházmegye és a papokról a plébánia szintjén. Krisztustól
kapott lelkipásztori hatalmukat a rájuk bízott közösség építésére kell
gyakorolniuk, mégpedig úgy, hogy ne csak tekintélyükkel, hanem jó
példájukkal is élen járjanak. Az evangéliumi részből az is következik,
hogy az egyházi személyeknek szeretniük kell azt a Jézust, aki őket
meghívta a szolgálati papságra, és szeretettel kell fordulniuk a hívek
felé, akiknek vezetését Jézus bízta rájuk. Ezt a gondoskodó, segítő és jó
tanácsot adó szeretetet a hívek minden bizonnyal engedelmességgel fogják
meghálálni és követni fogják vezetőiket az életszentségre való
törekvésben.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és dicsőítünk
Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz közbenjárónk az
Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered szükségleteinket. Engedd csak
azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. május 24., csütörtök

[Evangelium] 2012-05-24

2012. május 24. - Csütörtök

Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és
én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy
te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál,
hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél
engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy
akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, s lássák
dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt
szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s
ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és
ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük
legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26

Elmélkedés:

Jézusnak az utolsó vacsorán mondott főpapi imájának harmadik részét
olvastuk az evangéliumban, amelyben azokért könyörög az Atyához, akik
közvetlenül és személyesen nem ismerik őt, hanem tanítványinak szavára
fognak hinni benne. Amikor Jézus a jövendő egyház tagjaiért imádkozik – és
ebbe nyugodtan beleérthetjük korunk egyházát, s minket is – , akkor első
kérése az egységre vonatkozik. A Fiú és az Atya között fennálló
szeretetteljes egységnek tükröződnie kell a krisztushívők egymással való
kapcsolatában is. Ez az egység azonban mindig Isten ajándéka. Éppen ezért
Jézus imájához kapcsolódva és azt nap mint nap ismételve nekünk is az
Atyához kell fordulnunk az egység nagy ajándékáért, hiszen számtalanszor
tapasztalhatjuk, hogy sok embert megkísért a széthúzás, a békétlenség, az
egymással való értelmetlen harc. Ezt követően azt kéri Jézus, hogy a benne
hívők megláthassák dicsőségét, azaz ne csak a szenvedő Jézus arcát
szemlélhessük, hanem találkozhassunk a feltámadt Jézussal is. Jézus
imájának utolsó mondatából kiderül számunkra, hogy Jézus akkor él bennünk
elevenen, ha Isten szeretetét hordozzuk szívünkben, s megmaradunk ebben a
szeretetben.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét! Lelked
zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami igaz
javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben folyton
örvendjünk a te csodálatos és felüdítő jelenlétednek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. május 23., szerda

[Evangelium] 2012-05-23

2012. május 23. - Szerda

Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent
Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek
legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket
nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak
a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket
pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam
nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók,
amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el
őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a
világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az
igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a
világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy
ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19

Elmélkedés:

Főpapi imájának második részében Jézus a tanítványiért imádkozik. Két
dolgot kér számukra: az Atya tartsa meg őket az ő nevében és szentelje meg
őket az igazságban. Az első kérés azt jelenti, hogy a tanítványok
maradjanak meg az Atyával való közösségben, amelynek éltetője a szeretet.
Jézus is mindvégig kitartott az Atyával való szeretetteljes egységben, s
most az szeretné, hogy a tanítványok is ugyanilyen kapcsolatban maradjanak
a mennyei Atyával. A második kérés arra vonatkozik, hogy a tanítványok
csak az Atya segítő kegyelmével tudnak majd kitartani az üldözések és a
megpróbáltatások idején a Jézus által hirdetett igazságban. Ezt az
igazságot a tanítványoknak nem csupán elfogadniuk és megélniük kell, hanem
hirdetniük a világban, hogy minden ember megismerhesse Krisztus igazságát.
Az evangélium hirdetése az a pont, ahol Jézus imádsága az utolsó
szakaszhoz ér, amikor azokért fohászkodik, akik tanítványinak szavára
hinni fognak benne. De erről majd a holnapi részben lesz szó.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Életem Istene és Ura! Neked szentelem kezem munkáját és a pihenéssel
töltött napokat. Könyörülj ezen a munkában megfáradt kézen. Feléd emelt
kézzel ígérem neked, hogy nem menekülök lustán a munka elől és nem múlik
el napom imádság nélkül. Nyújtsd ki kezedet és vezess engem a munka és az
imádság által az üdvösség felé!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. május 22., kedd

[Evangelium] 2012-05-22

2012. május 22. - Kedd

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:
„Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen
téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit
neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek
téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én
megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál,
teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel,
amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak
téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit
nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel
elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért
könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied
mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én
megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a
világban maradnak. Én most hozzád megyek."
Jn 17,1-11a

Elmélkedés:

Jézus utolsó vacsorán mondott főpapi imáját olvassuk az előttünk álló
három nap evangéliumában, amelyben először saját küldetéséről, mint az
Atya megdicsőítéséről van szó, ezután pedig az apostolokért, majd a
hívőkért imádkozik. Ez az imádság előkészíti és bevezeti azt az áldozatot,
amelyet az emberek megváltásáért Jézus nagypénteken mutatott be a
kereszten. Az Atyának szóló imádság ez, ahogyan a keresztáldozat is az
Atyának szól. Jézus úgy tekint a rá váró szenvedésre és halálra, amely
küldetésének része és beteljesedése, mint az Atya akaratára. Az Atya
iránti szeretetéről tanúskodik, hogy engedelmes lélekkel fogadja el a rá
váró halált, amely egyúttal Isten dicsőségének megnyilvánulása is lesz.
Földi küldetésének teljesítéséből már csak egyetlen dolog hiányzik: hogy
egészen odaadja életét. Az imában Jézus kifejezésre juttatja, hogy készen
áll ennek megtételére.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenünk Krisztus minekünk. Ha sebre vágysz gyógyulást, Őbenne orvost
találsz. Ha láz hevít, Forrás Ő, és üdít. Ha bűnöd súlya fojt: Ő
igazulásod. Ha kell segítség: Ő erősség. Halál rettegtet: Ő az Élet! Az
égbe hív vágy: Ő az Út, hogy járjad! Sötéttől félő: nézd, a Fény Ő. Ha
kínoz éhed, Ő az Étked. Ízleljétek tehát és lássátok, mily édes a ti
uratok!
Szent Ambrus
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. május 21., hétfő

[Evangelium] 2012-05-21

2012. május 21. - Hétfő

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai
megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük,
hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért
hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az
óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt
azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban
üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot."
Jn 16,29-33

Elmélkedés:

Jézus beszédének végighallgatását követően az apostolok lelkesen azt
válaszolják, hogy megértették Mesterük szavait és elhiszik, hogy az Atya
küldte őt. Egészen magabiztosnak tűnik ez a felelet és hitvallás a
részükről. Jézus azonban azonnal figyelmezteti őket, hogy hamarosan
elérkezik hitük próbatételének ideje. Akik most lelkesen bizonygatják erős
hitüket, néhány óra múlva zavarodottan, félelemmel a szívükben fognak
elmenekülni a katonák elől. Akik most azt állítják, hogy megértették Jézus
szavait, még ezen az estén értetlenül fogják szemlélni Jézus szenvedésének
kezdetét és elfogását. Akik most együtt vannak az Úrral, másnap,
nagypénteken már elmenekülnek és nincsenek ott a keresztúton. A Jézussal
történt szomorú események ugyanis bizonytalanságot ébresztenek bennük,
megrendül hitük, s elszáll lelkesedésük. Csak a feltámadás és a
Feltámadottal való találkozás változtat ezen, ébreszt új hitet bennük. És
a feltámadás után a pillanatnyi lelkesedés helyett inkább az
elkötelezettség jellemzi őket, s bátran hirdetik az evangéliumot. Legyen
bennünk lelkesedés Krisztus ügye iránt, de ne hiányozzon belőlünk az
elkötelezettség se!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet
akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és
irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas
szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz
a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és
megerősít engem és az egész Egyházat a missziós küldetésben!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. május 20., vasárnap

[Evangelium] 2012-05-20

2012. május 20. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak." Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik,
felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig
elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt
munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által,
amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20

Elmélkedés:

Mindannyiunk küldetése
A húsvét utáni negyvenedik napon, amely mindig csütörtökre esik, Urunk
mennybemenetelét ünnepli az Egyház világszerte. Csak remélni tudom, hogy
sok más országhoz hasonlóan idővel nálunk is munkaszünet lesz ezen a
napon, és mi is csütörtökön, a saját napján tudjuk majd megtartani a
mennybemenetelt. Mivel Magyarországon ez pillanatnyilag munkanap, ezért az
ünnepet a következő vasárnapon, azaz a mai napon tartjuk, hogy a hívek
részt vehessenek a húsvéti időszak e kiemelkedő ünnepén.

Jézus mennybemenetelének eseményét Szent Márk evangéliumából hallottuk.
Ezek szerint a feltámadását követő utolsó megjelenésekor Jézus beszédet
intéz az apostolokhoz a rájuk váró küldetésről, majd pedig a szemük
láttára felemelkedett a mennybe. Ezt követően az apostolok elindulnak és
örömmel hirdetik a Krisztusról szóló örömhírt.

A leírás első eleme Jézus beszéde, amely egy búcsúbeszéd, hiszen a földön
most találkozik utoljára a tanítványokkal. Ez a búcsúbeszéd eltér az
utolsó vacsorán mondottaktól, hiszen más Jézus szándéka. Az utolsó vacsora
alkalmával a szeretetről, mint a legfőbb parancsról adott tanítást, majd
önmagáról, mint a mennyei Atyához vezető útról beszélt nekik, valamint
megígérte számukra Szentlélek eljövetelét és működését a közösségben.
Felkészítette őket távozására és arra, hogy milyen megpróbáltatások fogják
várni a tanítványokat küldetésük teljesítése során. Most, a mennybemenetel
előtti beszédben nem csupán búcsút vesz azoktól, akikkel éveken keresztül
megosztotta életét, hanem megbízza őket az evangélium hirdetésével, azaz
küldetést ad nekik, hogy életének, halálának és feltámadásának tanúi és
hirdetői legyenek. Az evangélium elfogadását és megélését, amely a
keresztségben, mint a hit kifejezésében, illetve megvallásában nyilvánul
meg, az üdvösség feltételeként jelöli meg Jézus.

A történet második elemként az evangélista a mennybemenetelt egyetlen,
tényszerű mondatban rögzíti a következőképpen: „Az Úr Jézus, miután ezeket
elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján"
(Mk 16,19). Feltámadása után Jézus negyven napon át jelent meg az
apostoloknak és a tanítványoknak, s ezek a jelenések véget érnek a
mennybemenetellel. Nem láthatják már a földön többé a Mestert, ugyanakkor
jelenlétét továbbra is megtapasztalhatják életükben. Az égbe emelkedés
jelzi az apostolok számára, hogy a mennyei Atyától érkező és egykor a
világra születő Jézus visszatér a mennybe. Jézus mennybemenetelét
helytelen volna úgy értelmezni, hogy örökre távozik és elhagy bennünket,
hiszen valójában megmutatja számunkra az utat, hogy hová érdemes
törekednünk, eljutnunk.

A mennybemenetel elbeszélésének harmadik részéből megtudjuk, hogy az
apostolok megértik küldetésüket és elindulnak teljesíteni az evangélium
hirdetését, amely során érzik és megtapasztalják az Úr segítségét. Mit
jelentett számukra e missziós parancs teljesítése? Napjainkban néhányan
úgy próbálják bemutatni az egykori missziós munkát, mintha a krisztusi
parancsot az apostolok úgy értelmezték volna, hogy mindenhol mindenkit meg
kell téríteniük. Én úgy érzem, hogy az apostolok és a velük egy időben
igehirdetést végző Pál apostol gondolkozásától és magatartásától ez távol
állhatott. Talán inkább arra gondolhattak, hogy elmenjenek olyan helyekre,
ahol korábban sosem jártak és hirdessék az evangéliumot olyan embereknek,
akik arról korábban nem hallottak, és mindenütt elvezessenek valakit,
legalább egyvalakit a hitre, aki aztán majd szintén tanítani fog másokat
az evangélium szerinti életre.

Urunk mennybemenetelének mai ünnepe emlékeztessen bennünket Krisztustól
kapott missziós küldetésünkre. Nem százával, ezrével, tömegével kell
megtérítenünk az embereket, hanem lehetünk szerényebbek is. De életünk
folyamán elmondtuk-e legalább egy embernek az evangélium igazságát?
Elvezettünk-e legalább egy embert Krisztushoz?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Földi küldetésedet befejezvén visszatértél a
mennybe, az Atya közösségébe, s ezzel megmutattad számunkra, hogy hová
vársz bennünket. Megígérted, hogy elküldöd a Szentlelket, aki megerősít
minket a tanúságtételben. Várjuk Szentlelked eljövetelét, aki megtanít
minket arra, hogy az Egyház tagjaiként az evangélium örömhírét terjesszük
a világban. E küldetésünk teljesítése közben sem feledkezünk el végső
célunkról, azaz arról, hogy a mennybe jussunk. Segíts minket, hogy az
evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum