2009. augusztus 29., szombat

[Evangelium] 2009-08-29

2009. augusztus 29. - Szombat, Keresztelő Szent János vértanúsága

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király
elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége,
Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette
Heródest: "Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás
áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.
Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért
meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis
szívesen meghallgatta.
Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott
vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek.
Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei
előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: "Kérj tőlem,
amit akarsz! Megadom neked." Sőt meg is esküdött: "Bármit kérsz, megadom
neked, még az országom felét is." A leány kiment, és megkérdezte anyjától:
"Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: "Keresztelő János fejét." Erre
visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. "Azt akarom, hogy most
azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király nagyon
elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem
akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,17-29

Elmélkedés:

Márk evangélista beszámol arról, hogy Jézus elküldi tanítványait a
városokba és falvakba, megbízván őket azzal, hogy bűnbánatot és megtérést
hirdessenek az embereknek, és hatalmat ad nekik a betegek gyógyítására.
Visszaérkezésüket követően a tanítványok beszámolnak Mesterüknek az útjuk
során történtekről, mindarról, amit tanítottak és tettek. A tanítványok
elindulása és visszatérése között található Keresztelő Szent János
vértanúságának története, amely szerint János sorsa előrevetíti Jézus és
tanítványai sorsát. Aki Krisztus tanítványa akar lenni, annak vállalnia
kell még a szenvedéseket, sőt, akár a halált is. Bennünk is Jánoshoz
hasonlóan egyre inkább növekednie kell a Krisztus melletti
elkötelezettségnek és semmilyen veszély nem akadályozhat meg minket a
Krisztusról való tanúságtételben.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Atyánk Lelke újíts meg,
Hit Lelke add, hogy hű legyek,
Kedves Lélek alakíts,
Igaz Lélek Te taníts,
Erős Lélek, adj erőt,
Fény Lelke, hozz derűt,
Élet Lelke, hozd mit várok,
Béke Lelke: új világot!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 28., péntek

[Evangelium] 2009-08-28

2009. augusztus 28. - Péntek

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: "Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
"Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt
válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: "Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt:
"Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!" Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés:

A bibliában sokféle összefüggésben találkozunk a virrasztással, amelyek
közül nem mindegyik vallási indíttatású. Az ember például virraszthat,
azaz lemondhat az éjszakai alvásról azért, mert dolgozik. Napjainkban az
éjszakai műszakot vállaló dolgozók ezt inkább kényszerből vagy a nagyobb
kereset reményében teszik. A bibliai virrasztás másik célja az, hogy az
ellenség ne tudja meglepni az embert. Az őrök éberen figyeltek egész
éjszaka, hogy a többieket védelmezzék. Éjszakai ébrenlétnek minősül az is,
ha valaki testi vagy lelki bajai miatt nem tud megnyugodni, nem tud
aludni, mert például bántja a lelkiismerete. Mindezekkel ellentétben a
hívő ember virrasztásának célja egyértelműen az Istennel való találkozás
várása. Az éber készenlét, ahogyan ezt a mai evangélium példabeszéde is
tanítja, elengedhetetlen ahhoz, hogy találkozzunk Istennel.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Drága Jó Istenem, Hálát adok életem minden pillanatáért,
Épségemért és egészségemért,
És mindazért, amivel megajándékoztál.
Add, hogy ezután is törvényeid szerint éljek,
Hogy ezáltal a Mennyországba jussak.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 27., csütörtök

[Evangelium] 2009-08-27

2009. augusztus 27. - Csütörtök

Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz:
Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert
nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj,
fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát
ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is
gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe
fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga,
akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza
egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában:
"Késik a gazdám!", aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik
a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor
nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, - ura kegyetlenül
megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és
fogcsikorgatás lesz.
Mt 24,42-51

Elmélkedés:

Jézus szavaiból tudjuk, hogy érkezése az utolsó időkben biztosan be fog
következni, de annak ideje az ember számára nem ismert. Ha tudnánk
ugyanis, hogy mikor fog bekövetkezni a nagy találkozás, könnyen
számítgatásokba kezdenénk, s halogatni kezdenénk megtérésünket. A
könnyelműség és a felelőtlenség ebben az esetben mindenképpen vétkesnek
tekinthető, s nagy árat kell érte fizetnünk, hiszen saját üdvösségünket
tesszük kockára. A Jézussal való találkozás, még akkor is, ha nem tudjuk
pontos idejét, a reményt élteti bennünk, mert ez üdvösségünk lehetősége. A
keresztény remény sohasem a múlt, hanem a jövő, az eljövendő találkozás
felé fordul. Várakozásunkat és reményünket egyedül Isten képes betölteni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Én irgalmas Uram, én jó Istenem! Bárcsak juttatnál nekem a szent forrásnak
vizéből, hogy az élő vizek kútjából igyam, azokkal együtt, akik Téged
szomjaznak! Ott laknék én is az égi honban, öröké ujjongva jóságodban, és
mondanám boldogon:
Mily édes az Élő Vizek forrása, amely az öröklétre fakad, és soha-soha nem
apad! Én Istenem! Te vagy a Forrás, aki folyton szomjat oltón áradsz! Úr
Jézus, add mindig e vizet, hogy egyre szomjamat enyhítsem.
Könyörgök nagy jótéteményeidért! Hiszen Te mindenünk vagy, napi életünk:
táplálékunk, italunk, üdvösségünk, Istenünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 26., szerda

[Evangelium] 2009-08-26

2009. augusztus 26. - Szerda

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató írástudók
és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek
kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle
undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek
előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a
prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: "Ha
atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták
vérében." Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai
vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!
Mt 23,27-32

Elmélkedés:

Jézus tovább folytatja a farizeusoknak szóló figyelmeztetését, amelyben
egészen világosan mutat rá arra, hogy képmutatásuk, kétszínűségük és
kétszívűségük a legnagyobb gyengeségük. Igen, gyengeségük, mert belső
megosztottságot jelent, ha valaki más arcot mutat Isten vagy az emberek
felé, mint amilyen valójában. A képmutatással kapcsolatban érdemes
megkérdezni, hogy kit csap be tulajdonképpen az ilyen ember? Más
embereket? Igen, de ebből legfeljebb evilági haszna lehet. Vagy talán
Istent akarja becsapni? Teljesen elképzelhetetlen ennek sikere. A
farizeusi lelkületű ember egyedül önmagát csapja be. Ha pedig azt
állítanánk magunkról, hogy a farizeusi képmutatás veszélye minket nem
fenyeget, akkor szintén önmagunkat csapjuk be.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

A fény csak belőled árad, ó, Jézus, nem belőlünk. Te ragyogsz rajtunk
keresztül mások felé. Hadd dicsőítsünk Téged, ahogyan neked a
legkedvesebb, fényedet árasztva azokra, akik köröttünk élnek. Hadd
hirdessünk Téged szavak nélkül, életünk példájával, annak megragadó
erejével, amit Érted cselekszünk, szívünk Irántad érzett teljes
szeretetének minden jelével.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 25., kedd

[Evangelium] 2009-08-25

2009. augusztus 25. - Kedd

Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat: Jaj, nektek,
képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és
a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az
igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat
sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de
lenyelitek a tevét. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok!
Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok
kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a
pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!
Mt 23,23-26

Elmélkedés:

A farizeusi lelkületre, s azok helytelenségére mutatnak rá a mai
evangélium kijelentései. A farizeusok a törvények külső megtartásának
álarca mögé rejtőznek, miközben a törvények belső lényegét, isteni
szándékát feltehetően ismerik, de nem tartják meg. Az igazságosság
látszatát keltik azáltal, hogy pontosan megadják mindazt, amit az
előírások megszabnak, de a szegényeket nem segítik, sőt, sok esetben éppen
az elsőre hivatkozva tagadják meg a segítségnyújtást. A farizeusi
lelkület, amennyiben a látszat-vallásosságot értjük alatta, minket is
megkísérthet, s azért kell vele vigyázni, mert nehezen felismerhető.
Másokon ugyan könnyen észrevesszük, de magunkon már nehezen, mert igazi
megtérésből fakadó őszinteséget kíván.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait.
Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre
kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád.
Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy
Te támogatsz.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 24., hétfő

[Evangelium] 2009-08-24

2009. augusztus 24. - Hétfő, Szent Bertalan apostol

Egy alkalommal: Fülöp találkozott Nátánáellel, és közölte vele:
"Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti
Jézust, József fiát." "Jöhet-e valami jó Názáretből?" - kérdezte Nátánáel.
"Jöjj, nézd meg!" - felelte Fülöp.
Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: "Nézzétek,
ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!" Nátánáel megkérdezte:
"Honnan ismersz engem?" Jézus így felelt: "Még mielőtt Fülöp hívott volna,
láttalak a fügefa alatt." Nátánáel erre elismerte: "Rabbi, te vagy az
Isten Fia, te vagy Izrael Királya." Jézus így szólt: "Azért hiszel, mert
azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni
ennél." Majd így folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: látni
fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az
Emberfia felett."
Jn 1,45-51

Elmélkedés:

A mai ünnepelt Szent Bertalan apostol neve csak Tizenkettő meghívásakor,
illetve felsorolásakor szerepel az evangéliumban, de egyetlen egy
szentírási történetnél sincs külön megemlítve az ő személye. A keresztény
hagyomány azonosítja Bertalant azzal a Nátánáellel, akiről a mai
evangéliumi szakaszban olvasunk, s akit Fülöp hívott Jézushoz. A történet
hőse egészen rövid idő alatt nagy belső változáson megy át. Nátánáel
súlyos előítéletéről tanúskodik kérdése: Jöhet-e valami jó Názáretből? Nem
gondolta ugyanis, ahogyan kortársainak várakozásaiban sem szerepelt, hogy
a Messiás egy ilyen kicsiny faluból fog származni. Isten tervei azonban
nem igazodnak az emberi elvárásokhoz. Nátánáel változását, amelyet az
tanúsít, hogy Isten Finak nevezi Jézust, a személyes találkozás
eredményezi. Ugyanilyen belső megtérésen mehetünk át, ha nyitott szívvel
közeledünk Jézshoz.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban.
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
Hogy ez a mi földünk biztos otthona lehessen
Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak
és Békességnek.
Szent-Györgyi Albert

________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (44.)
Köszönöm mindenkinek a névnapi és születésnapi jókívánságokat és imákat, s
egyúttal bocsánatot kérek, hogy nem egyesével teszem ezt meg. Igen, a
negyven az igaz, nem érdemes tovább találgatni. Egyébként nem szükséges
küzdenem az idővel, mert érzem magamat annyinak. Mivel mégiscsak kerek
számról van szó, a veronikás kórustagokkal tartottuk meg a kis ünnepséget.
Előre persze nem árultam el az aznapi összejövetel célját. Egy nappal
korábban azonban mégiscsak rájöttek, de már nem jutott idő más
meglepetésre, mint egy kifejezetten erre az alkalomra íródott köszöntő dal
komponálására és tanulására. A személyes elemek miatt ebben a formában
valószínűleg nem fog CD-n soha megjelenni, de kis változtatásokkal még
akár közkinccsé is tehető majd egyszer.
Szombattól egy diakonus tölti lelkipásztori gyakorlatát plébániánkon két
hónapon keresztül, amely számomra is gyakorlat abból a szempontból, hogy
mit fogok majd kezdeni az egy év múlva ide kerülő káplánnal.
Ősszel aztán jön az iskola meg a kőművesek. Bevallom, egyiket sem várom.
Ha végre befejeződik a külső felújítása a plébániának, mondok néhány
hálaadó misét.
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 23., vasárnap

[Evangelium] 2009-08-23

2009. augusztus 23. - Évközi 21. vasárnap

Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták:
"Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?"
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt
hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az
Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a
test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet.
De vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva
tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
Aztán így folytatta: "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám,
hacsak az Atya meg nem adja neki." Ettől kezdve tanítványai közül sokan
visszahúzódtak, és többé nem jártak vele.
Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" Simon Péter
ezt válaszolta neki: "Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.
Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Jn 6,60-69

Elmélkedés:

Mit hozunk? Mit viszünk?
Abban az időben, amikor tizennégy évesen Pannonhalmára kerültem
gimnáziumba, az első érdekes tapasztalatom az volt, hogy az ország
különböző pontjairól származó osztálytársaim mind-mind mást hoztak
magukkal. Nem személyes tárgyakra, ruhákra vagy könyvekre gondolok, hanem
arra a háttérre, amelyet mindannyian odahaza kaptunk a családunktól és az
általános iskolától. Mindenki különböző tapasztalatokkal és élményekkel
rendelkezett, s az első napokban alig találtunk közös pontokat, ez persze
hamar változott. Tudásunk, műveltségünk sem volt ugyanazon a színvonalon,
és különböztek közösség-tapasztalataink, valamint hitbeli képzettségünk és
hitből fakadó vallásos magatartásunk is. Az első hónapok ismerkedései
alatt sokszor rácsodálkoztunk egymásra, miközben - legalábbis utólag
feltételezve - bencés szerzetes tanáraink és nevelőink tudatosan
figyelték, hogy ki mit hozott magával otthonról, s programokat szerveztek,
hogy mihamarabb a szükséges mértékig közös nevezőre hozzanak minket.

Gondolom, mindenkinek volt már hasonló élménye. Amikor bekerülünk egy új
közösségbe akár iskolában, akár munkahelyen vagy bármely más helyen és ott
új emberekkel ismerkedünk meg, akkor érdekes felfedezéseket tehetünk.
Vajon mit hozott magával a másik ember? Milyen neveltetést kapott? Milyen
kapcsolatai vannak másokkal? Mi a háttere? És amikor az ember befejezi az
iskolát vagy lejár a szerződése az adott munkahelyen, akkor felmerül a
másik kérdés: Mit visz magával? Mit tanult? Miben fejlődött? Milyen
élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodott? Hogyan tudja mindezt további
életében használni?

Az evangéliumban olyan emberekről hallottunk, akik hosszabb vagy rövidebb
ideig mesterüknek tekintették és tanítványként követték Jézust, de aztán
elhagyták őt. Úgy tűnik, hogy Jézus közelsége, az ő tanítása nem volt
életalakító hatással rájuk. De vajon mit vittek magukkal? És olyanokról is
hallottunk, akik továbbra is Jézussal maradtak. Vajon ők később mit vittek
magukkal?

Nyilvánvaló, hogy Jézusnak határozott célja volt azzal, hogy tanítványokat
vett maga mellé, s tanította, nevelte őket. Különböző előélettel
rendelkeztek ezek a különféle környezetből, háttérből érkező tanítványok.
Többségük egyszerű, szegény halász volt, de tehetősebb vámszedő is
követője lett. Voltak köztük jámborak és bűnös életből megtértek. Vannak
idősebbek és fiatalabbak. Az egyiket jószándék vezeti, a másik mindvégig
csak a maga hasznát lesi, gondoljunk csak az áruló Júdásra. Egyesek a
háttérben maradnak, s a nevükön kívül semmit sem tudunk meg róluk az
evangéliumokból, míg mások mindenhol jelen vannak, kérdeznek vagy éppen
tesznek valamit. Minden nap együtt vannak Jézussal, aki időként rendkívüli
gyógyító vagy természeti csodákat művel. Nap mint nap hallgatják
mesterüket, aki csodálatos tanításával sokakat megnyer, bár néha egészen
szokatlan, furcsa dolgokat mond, főként önmagáról és küldetéséről.
Lehetetlen, hogy ezek az emberek a Jézussal töltött hosszabb-rövidebb idő
alatt ne tanulnának semmit, ne gazdagodnának ismeretekben vagy
élményekben! Van, ki többet, s van, ki kevesebbet tanul.

De térjünk vissza az eredeti kérdéshez! Mit visznek magukkal, akik
elhagyták Jézust? Sokat biztosan nem, talán csak néhány emléket. A
Jézus-esemény úgy suhant rajtuk át szinte teljesen nyomtalanul, miként a
szél átfúj az ablak nélküli házon. Elpártolnak a Mestertől, nem követik
többé, s ezért jövőjük, sorsuk nem érdekes az evangélista számára.
Helyettük János inkább azokra irányítja figyelmünket, akik továbbra is
Jézussal maradnak, s engedik, hogy életüket átalakítsa az Úr. Ők, a
hűséggel kitartók felismerik, amit Péter a többiek nevében megvall: Nem
érdemes máshoz menni, mert az örök élet igéi Jézusnál, az Isten Fiánál
vannak (vö.: Jn 6,68). Őket küldi majd Jézus missziós útra, ők lesznek
majd ott az utolsó vacsorán, nekik nem lesz majd bátorságuk, hogy ott
legyenek a keresztúton, de az ő számukra fog majd megjelenni a feltámadt
Jézus. És mit visznek ők magukkal? A Feltámadottal való találkozás
élményét. A Jézus melletti kitartásuk odáig vezet, hogy igazi tanúságtevők
és a feltámadás hirdetői lesznek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy
legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra,
akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok
gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a
világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy
Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy
fölismerjük Őt, Neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy mindig
úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: egyedül Te
vagy az Úr, a mi Istenünk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum