2013. július 20., szombat

[Evangelium] 2013-07-20

2013. július 20. – Szombat

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a
farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak,
hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét.
Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de
megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás
próféta jövendölése:
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek."
Mt 12,14-21

Elmélkedés:

A tegnapi részlet folytatásaként ma ismét a szombati nyugalom megtartása,
illetve megszegése a téma Jézus és a farizeusok között. A mózesi törvények
szerint az aratáshoz hasonlóan a gyógyítás is olyan tevékenység volt,
amelyet nem volt szabad szombaton, a nyugalom napján végezni, mert ez is
munkának számított. A farizeusok azért háborodnak fel a béna kezű ember
meggyógyítása láttán, mert az eset szombaton történt. Azért kezdenek el
vitatkozni, mert a gyógyító Jézusban olyan személyt látnak, aki munkájával
megszegi a nyugalom napját, s ezzel rossz példát mutat tanítványainak és a
népnek.
Jézus oldaláról az eset egészen másként látszik. Az ő szempontjából a béna
meggyógyítása az isteni irgalmasság jele. Jézus irgalmasságot gyakorol
vele, jót tesz vele. A szombatnak pedig éppen ez az eredeti szándéka, az
irgalmasság gyakorlása, ahogyan tegnap erről már szó volt. Jézusnak, az
Isten Fiának az a küldetése, hogy Isten szeretetét és irgalmát tárja fel
az embereknek. Ennek különleges jelei a gyógyítások, a csodák. Szombaton
vagy más napokon, ez neki teljesen mindegy. Ki korlátozhatná őt abban,
hogy jót tegyen bármelyik napon is? Ki akadályozhatná meg az emberi
szabályokra való hivatkozással abban, hogy irgalmasságot gyakoroljon egy
beteggel?
Felhasználom-e a heti pihenőnapot, a vasárnapot Isten felé a tisztelet és
az áldozat kifejezésére, valamint embertársaim felé az irgalmasság
jócselekedeteinek gyakorlására?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink
szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton.
Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak
Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek.
Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk
családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130720.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. július 19., péntek

[Evangelium] 2013-07-19

2013. július 19. – Péntek

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival
együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és
eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid
olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!" Jézus erre megkérdezte:
„Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett?
Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket,
amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként
a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének?
Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit
jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!", akkor sohasem
ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is."
Mt 12,1-8

Elmélkedés:

A mai és a holnapi evangéliumban arról olvasunk, hogy a farizeusok a
szombatra vonatkozó törvények megszegésével vádolják Jézust. Az
ellenkezést először a kalászok leszedése, majd pedig egy gyógyítás váltja
ki.
Nézzük ma a kalászszedés esetét! A farizeusok szerint Jézus tanítványai
olyat tesznek, amit a törvények szerint e napon nem volna szabad,
tudniillik munkának minősítették cselekedetüket. A mózesi törvény szerint
a szombati napot Istennek kell szentelni, nem szabad semmiféle munkát
végezni, pihennie kell mindenkinek, mert a világ és az ember teremtése
után Isten e napon pihent meg (vö. Kiv 20,8-11 és MTörv 5,12-15). A
szombat a nyugalom napja, Istennek szentelt nap. A parancs szándékával
teljes mértékben egyetérthetünk. Az ember nem válhat a munka
rabszolgájává, és az egyik ember nem teheti a másik embert, embertársát a
munka rabszolgájává. Az eredetileg nagyon egyszerű parancsot idővel a
törvénytudók kiszélesítették, számos tiltott munkát fogalmaztak meg,
amelyeket szombaton nem volt szabad végezni, ezek közé tartozott az aratás
is. Már önmagában a törvényi szabályozásnak ez a módja is túlzásnak
tekinthető, hát még az, hogy néhány kalász letépését aratásnak
minősítették a Jézushoz forduló farizeusok. Ők valójában Jézus
magatartását kifogásolják, aki megengedi tanítványainak a kalászok
leszedését és nem szólítja fel őket cselekedetük befejezésére.
Válaszában a mi Urunk nem a szombat megszentelése ellen beszél, hanem a
túlzott farizeusi szabályozást nevezi rossznak. Ugyanakkor Jézus kifejezi,
hogy a heti pihenőnap megszentelése nem merülhet ki az
áldozatbemutatással, hanem emellé az irgalmasság gyakorlásának kell
párosulnia, s ezzel rámutat a törvény eredeti értelmére, s a törvény
mögötti isteni szándékra. Meglátom-e Isten szándékát az ő parancsaiban?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Koldusként jövök hozzád, mert te hívsz, aki gazdag létedre értem szegény
lettél, hogy szegénységeddel gazdaggá tedd koldus voltomat.
Gyengélkedőként jövök hozzád, mert nem az egészségeseknek, hanem a
betegeknek van szükségük orvosra. Bicegve jövök hozzád és ezt mondom:
Irányítsd lépteimet a te ösvényeiden! Mint vak tapogatózom hozzád és ezt
mondom: Világosítsd meg szememet, hogy soha ne aludjam a halál álmát!
Szent Ágoston

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130719.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. július 18., csütörtök

[Evangelium] 2013-07-18

2013. július 18. – Csütörtök

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan,
akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!
Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és
alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én
terhem könnyű.
Mt 11,28-30

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban azt olvastuk, hogy Isten elrejti a bölcsek elől
belső életének titkát és a kicsinyeknek tárja fel önmagát. A mai
evangéliumból kiderül, hogy ez a kicsinység szelídséget jelent. Szent
Jakab apostol levelében azt találjuk, hogy a szelídség a felülről jövő
bölcsesség jele és Jézus követője az igaz élet tetteit bölcs szelídségben
mutatja fel (vö. Jak 3,13). Az Istennek való engedelmesség a szelídségben
és az alázatban mutatkozik meg.
Jézus, aki az isteni szeretetet saját személyében nyilatkoztatta ki,
mindenkit hív, engem is, hogy tőle tanuljak. Isten megismerése nem egyes
kiválasztottak, magasan iskolázottak vagy önmagukat bölcsnek tartók
előjoga, hanem mindenki számára nyitott lehetőség. Jézus, a Mester nem
csupán szóbeli tudást adott át egykor tanítványainak, hanem egész élete
volt követendő példa számukra. A tanítványoknak, köztük különösen is az
apostoloknak Jézus életmódját kellett elsajátítaniuk. Azért vállalkoztak
követésére, mert úgy akartak élni, ahogy ő és nem csupán azért, hogy
tanítását hallgathassák.
Istent akkor ismerhetjük meg, ha megtaláljuk lelkünk nyugalmát és akkor
válunk Jézus jó tanítványaivá, ha úgy élünk, mint ő, aki egész életét az
Atyának ajánlotta, és minden tettével az Atyát akarta megdicsőíteni. Nem
elegendő tanítására és annak mondanivalójára odafigyelnünk, hanem
életmódját is érdemes megtanulnunk. Jézusnak az emberekkel való
magatartása, türelme, szelídsége, valamint állandó Istenre, az Atyára
figyelése kötelező tananyag számunkra, ha az örök életre szeretnénk jutni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hálát adunk, mert kiárasztod ránk Lelkedet, hogy Szent Lelked által
valósággá váljék közöttünk az egység, a béke és a szeretet. Köszönjük,
Istenünk, hogy ma is Rád tekinthetünk. Add, hogy sose szűnjünk meg keresni
Téged, aki forrása és célja vagy életünknek, akiben élünk, mozgunk és
létezünk.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130718.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. július 17., szerda

[Evangelium] 2013-07-17

2013. július 17. – Szerda

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám,
ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az
én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni.
Mt 11,25-27

Elmélkedés:

Tanításának befejezéseként a mai evangéliumban Jézus hálát ad a mennyei
Atyának a kinyilatkoztatásért. Szavai szerint Isten üzenetét nem azok
értik meg, akik evilági bölcsességre vagy okosságra tettek szert, hanem
azok a kicsinyek, akik a szívüket kitárják a tanítás befogadására. Isten
megismerésére nem emberi értelmünk használatának köszönhetően jutunk el,
hanem maga Isten fedi fel számunkra önmagát, életét. Istennek ezt az
önközlését nevezzük kinyilatkoztatásnak, amelyből feltárul az Atya, a Fiú
és a Szentlélek egyedülálló és kölcsönös szeretetkapcsolata, valamint az,
hogy az isteni szeretet kiárad az emberek felé.
Isten belső életének megismerése Jézus Krisztus, a Fiúisten által vált
lehetővé, aki ebben az értelemben a kinyilatkoztatás teljessége. A mennyei
Atya a Fiúban mutatja meg irántunk való irgalmas szeretetét, aki
küldetésének teljesítése után elküldi a világba a Szentlelket. E hozzánk
érkező isteni szeretet viszonzásaként a Fiú által a Szentlélekben
felemelkedve juthatunk el az Atyához imádságainkban és életünkkel. Ha
szeretnénk egyre jobban megismerni az Atyát, akkor Krisztust kell
megismernünk. Ha szeretnénk észrevenni a mennyei Atya szeretetének jeleit
saját életünkben, akkor Krisztust kell megismernünk, akiben hozzánk
érkezik az isteni szeretet. Nem elég az ő tanítását hallgatnunk, hanem
személyét kell ismernünk, s hozzá kell hasonlóvá válnunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönjük, Istenünk, hogy Krisztus által felkaroltál és magadhoz emeltél
bennünket, akik eltávolodtunk Tőled. Te mindig utánunk jössz kegyelmeddel,
szereteteddel megelőzöl minket: bárcsak méltók lehetnénk a Te
szeretetedre!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130717.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. július 16., kedd

[Evangelium] 2013-07-16

2013. július 16. – Kedd

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát
tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked,
Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák,
amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna,
szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon
városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te,
Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha
Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig
fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az
utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
Mt 11,20-24

Elmélkedés:

Három város, Korozain, Betszaida és Kafarnaum végső sorsáról beszél Jézus
a mai evangéliumban. Az evangélista megjegyzése szerint ezeken a helyeken
tette legtöbb csodáját, de mindez kevés ahhoz, hogy e városok lakói
elkerüljék az ítéletet. Úgy nevezi meg, úgy szólítja meg e városokat,
mintha azok személyek volnának. Ez arra utal, hogy figyelmeztetése az ott
lakóknak, az embereknek szól, és nem a falaknak, az utcáknak vagy a
házaknak. Elítélésük oka az lesz, hogy nem tartottak bűnbánatot. Azt
minden bizonnyal örömmel vették, hogy Jézus meggyógyította betegeiket, de
azt már nem hallgatták szívesen, amikor a megtérésről és a bűnbánatról
beszélt nekik.
A bűnbánat és a megtérés Jézus igehirdetésének egyik legfontosabb eleme.
Már fellépését megelőzően és azt előkészítendő Keresztelő János, az ő
előfutára is a bűnbánat keresztségét hirdette a népnek. Jézus pedig így
kezdi fellépését: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban" (Mk 1,15).
Az apostolokat is azzal indítja missziós útjukra, hogy hirdessék az
embereknek: térjenek meg, mert elközelgett az Isten országa. Mi tehát az
említett városokban lakók bűne? Hallják a tanítást, látják a csodákat, de
hatás nélkül marad mindez. A csodák ellenére sem hisznek Jézusban és nem
ébred fel bennük a bűnbánat. A hitet és a bűnbánatot hiányolja náluk.
Meghallom-e Jézus bűnbánatra hívó szavát? Hitet ébreszt-e bennem szava és
jelenléte?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Te időt ajándékozol nekünk. és föltárod előttünk életünk
értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts,
hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a
pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek
cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet
birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk
Tebenned váljék gazdaggá.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130716.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. július 15., hétfő

[Evangelium] 2013-07-15

2013. július 15. – Hétfő

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért
jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak,
hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a
leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember
ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó
hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó
hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó
hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem
elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki
pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad
be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad
be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig
csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az
az én tanítványom –- bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor
Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy
tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.
Mt 10,34–11,1

Elmélkedés:

Jézus, aki máskor a békességszeretetre oktatja tanítványait, most furcsa
kijelentéseket tesz: „Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy
kardot" (Mt 10,34), majd ehhez még hozzáteszi, hogy az emberek között
szembenállás fog keletkezni. Hogyan értelmezzük e kijelentéseket?
Jézus fellépése, tanítása és tevékenysége megosztja az embereket, egyesek
hittel elfogadják, mások elutasítják őt és nézeteit. Nem ez az ő szándéka,
hanem eljövetelének mintegy mellékhatása mindez. A békétlenség, a
családtagok egymás közti szembenállása és a Krisztusban hívők illetve nem
hívők közti küzdelem az ő igehirdetésének a következménye. E szembenállás,
illetve küzdelem nyomban megszűnne, ha a krisztushívő feladná hűségét vagy
a Jézussal szembefordulók valamennyien megtérnének. Ez azonban mégsem
várható.
Beszédét az apostolokhoz, azaz legszűkebb tanítványi köréhez intézi a mi
Urunk. Olyan emberek ők, akiktől többet vár, mint másoktól, ezért kérései
nem könnyűek. Mindez természetesen nem csak nekik szól, hanem minden
tanítványának, nekünk is. Mindenekelőtt azt kéri tőlünk, hogy mindenkinél
jobban szeressük őt. E szeretet abban éri el tetőpontját, hogy életünk
keresztjét felvesszük, s őt követjük a kereszthordozásban. Azt is kéri,
hogy adjuk át neki életünk, az ő akaratát keressük és teljesítsük.
Harmadszor pedig azt kéri, hogy segítsük embertársainkat, főként a
kicsinyeket. A három kérésnek van egy közös vonása: a kereszthordozásban,
az önmagunkról való lemondásban és embertársaink segítésében egyaránt
Jézussal találkozunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Atyánk, add, hogy senkit meg ne botránkoztassunk szavainkkal,
tetteinket. Segíts, hogy életünk erősítője legyen társaink életének,
akikkel együtt járunk az úton. Add, hogy mindig világosan lássuk, mi a
teendőnk, s add, hogy mindent el tudjunk vetni magunktól, ami nem az
életre, hanem a pusztulásra vezet.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130715.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. július 14., vasárnap

[Evangelium] 2013-07-14

2013. július 14. – Évközi 15. vasárnap

Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye
őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök
életet?" Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?"
A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig,
mint saját magadat." Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt,
és élni fogsz." A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte
Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?"
Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement
Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és
félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton.
Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is
meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az
útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat
és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó
állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett
két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha
többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a
rablók kezébe került?" A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot
cselekedett vele." Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen
cselekedjél!"
Lk 10,25-37

Elmélkedés:

A hitből irgalom fakad Az egyik nyári hittantábor alkalmával a gyerekek
azt a feladatot kapták, hogy a vasárnapi szentmisében röviden adják elő az
evangélium történetét, ami ez alkalommal az irgalmas szamaritánus volt. A
megbeszélés után a hitoktató kissé szomorúan mesélte nekem, hogy nem ment
könnyen a szereposztás, mert túl sokan akartak rablók lenni, akik
kifosztják és bántalmazzák az embert. Végül aztán buzdítására mindenki
megértette, hogy nem éppen a rablók példája a követendő, s így minden
szereplőre akadt jelentkező.
A mai vasárnap evangéliumában az irgalmas szamaritánus jól ismert
példabeszédét olvassuk, amelyet egy írástudó főparancsra vonatkozó kérdése
vezet be. Jézus hasonlata két, egymásra rímelő kérdés között épül fel. Az
elején az írástudó ezt kérdezi: „De hát ki az én felebarátom?" (Lk 10,29).
A történet végén pedig Jézus visszakérdez: „Ki volt az igazi felebarátja
annak, aki a rablók kezébe került?" (Lk 10,36). Mindkét kérdés
tulajdonképpen azt kérdezi, hogy ki a felebarát, ki az embertárs?
A két kérdés között van egy nagy különbség. Az írástudó azt kérdezi, hogy
ki a felebarát, akinek segítséget kell nyújtanunk? Ki az, aki segítségre
szorul? Ki az, aki felé irgalommal és szeretettel kell fordulnunk? Jézus
viszont azt kérdezi, hogy ki az a felebarát, aki segítséget nyújt? Ki az,
aki irgalmasságot gyakorol? Ki az, aki szeretettel fordul a bajbajutottak
felé? Az írástudó tehát azt kérdezi, hogy kit tekinthet felebarátjának,
Jézus pedig megfordítja a kérdést és arra kíváncsi, hogy a bajbajutottnak
ki volt az igazi felebarátja.
Mindkét kérdésre választ ad a történet. Az írástudó kérdésére a felelet
így hangzik: a bajbajutott, a rablók által megvert, a szerencsétlenül
járt, a magatehetetlen, a segítségre szoruló ember a felebarát. Jézus
kérdésére pedig ez a válasz: az első két ember, akik elmulasztották a
segítségnyújtást és érzéketlenül mentek el a félholtra vert ember mellett,
nem voltak az ő felebarátai, hanem csak az volt igazi felebarátja, aki
irgalmasságot gyakorolt vele és gondoskodott gyógyulásáról, tehát a
szamaritánus.
Amikor a gyerekekkel a hittanórán tanuljuk ezt a bibliai történetet és el
szoktuk játszani azt, akkor a szereposztáskor a legtöbben rablók
szeretnének lenni. Ők persze csak mellékszereplők, akiket éppen csak
megemlít az evangélista a történet bevezetésében. Végül aztán a gyerekek
mindig megértik, hogy itt az a lényeg, hogy ki akar irgalmas szamaritánus
lenni, ki akar irgalmasságot gyakorolni.
A történet tanulságaként hangsúlyoznunk kell, hogy a keresztény ember
számára a hit nem szakadhat el az életétől, a cselekedeteitől. A Hit
évében gyakran emlegetjük, s remélhetőleg a későbbiekben sem feledkezünk
meg arról, hogy a hitből, ha az valóban élő, jócselekedetek, az
embertársaink iránt tanúsított tettek fakadnak. A szeretet gyakorlása
erősebb tanúságtételnek tűnik, mint sok esetben a szóbeli igehirdetés. A
szeretet tetteit látva többekben ébred fel a Krisztus-követés vágya,
mintha csak hallanának Krisztusról. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy
nincs szükség a tanítás szóbeli továbbadására vagy az evangélium
hirdetésére, hanem azt, hogy ehhez társulnia kell a szeretet
gyakorlásának, s valójában ez utóbbi hitelesíti, erősíti meg az előbbit.
A hívő ember számára a felebaráti szeretethez a motivációt az adja, hogy
magának Krisztusnak segítünk, őt látjuk a rászorulókban. Ő mondta: „Amit
egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek" (Mt 25,40). Amikor
bárkinek is segítek, akkor ezt annak tudatában teszem, hogy a másik
emberben Jézusnak segítek. Ilyen módon a másik emberben Krisztussal
találkozom. Az evangéliumok arra is emlékeztetnek bennünket, hogy a végső
ítéletkor az irgalmasság gyakorlását kéri tőlünk számon Isten. Nem fog
minket arra kérni, hogy soroljuk fel az összes katolikus hittételt,
hitigazságot vagy mondjunk szószerinti idézeteket a Bibliából. Ehelyett
ilyen kérdéseket fog feltenni: Adtunk-e enni az éhezőknek? Megitattuk-e a
szomjazókat? Felöltöztettük-e a ruhátlanokat? Befogadtuk-e az idegeneket?
Meglátogattuk-e a betegeket? (vö. Mt 25,31-46). Akik igennel felelnek
ezekre a kérdésekre, azok az örök életre jutnak, akik pedig elmulasztották
e cselekedeteket, a kárhozatra kerülnek. Szívleljük meg az Úr Jézus
szavait és fakadjon minél több jócselekedet hitünkből!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Ma te fordulsz hozzánk, s te kérdezel minket: Hol
vannak az irgalmas szamaritánusok? Ki az irgalmas szamaritánus? Ki
vállalja mások irgalmas szolgálatát? Mindenfelé látjuk a sok rászorulót és
szegényt, akik a mi segítségünkre várnak. Nem gondoljuk, hogy nem tudunk
segíteni vagy hogy a mi segítségünk keveset ér. Segíts, hogy ne menjünk el
szó nélkül embertársaink mellett, hanem a konkrét helyzetekben igazi
segítséget adjunk. Hisszük, hogy minden jócselekedet, amit másoknak
teszünk, neked, a mi Urunknak tesszük. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a
hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130714.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum