2014. március 29., szombat

[Evangelium] 2014-03-29

2014. március 29. – Szombat

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották,
másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember
fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A
farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked,
hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan,
házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet
adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem
merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy
irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza,
amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki
pedig megalázza magát, azt felmagasztalják."
Lk 18,9-14

Elmélkedés:

Jézus példabeszéde arra ösztönöz minket, hogy valamelyik szereplő helyébe
képzeljük magunkat. Nem kell sokat gondolkoznunk, melyiket válasszuk, mert
Isten előtt az egyetlen helyes magatartás a bűnbánat. Külső cselekedetüket
szemlélve mindkét személy, a farizeus és a vámos ugyanazt teszi: Istenhez
fordul. Ezt fejezi ki, hogy a templomba mennek és imádkoznak. A vámos
azzal kezdi az Isten felé fordulást, hogy elfordul a bűntől, elfordul
bűnös önmagától. A farizeus viszont erről megfeledkezik. Nem ismeri be
bűnösségét, s éppen ez akadályozza meg abban, hogy Istenhez fordulása
kedves legyen s elfogadást nyerjen.
A „nem loptam, nem csaltam, nem hazudtam" kijelentéssel kezdődő
gyóntatószéki jelenetek gyakran azzal fejeződnek be, hogy a gyóntató pap
egy árva bűnöcskét sem tud kihúzni az illetőből. Szentgyónásnak nehezen
lehetne nevezni az ilyet és a gyóntatószékben térdeplő emberre sem illik,
hogy ő a bűnbánó vagy megtérő. Úgy tűnik, hogy az ilyen ember csak
dicsekedni akar a pap vagy Isten előtt. Pontosan úgy viselkedik, mint az
evangéliumban szereplő farizeus.
A nagyböjtben elvégezzük szentgyónásunkat. Remélhetőleg nem csak
szokásból. Remélhetőleg nem csak azért, mert ezt kéri, ajánlja Egyházunk.
Remélhetőleg azért, mert valóban bánjuk bűneinket. Legyünk őszinték!
Legyen őszinte az alázatunk és őszinte a bűnbánatunk! Legyünk őszinték
magunkhoz és őszinték Istenhez!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Vezesd, ó, Krisztus, valamennyi hűségest a hitben, hogy a keresztény hit
hassa át egész életüket, és bátor tanúságtevőkké tegye őket a világ előtt
üdvözítő küldetésed során, hogy az Egyház tudatos és cselekvő tagjai
legyenek, akik bizonyosak abban, hogy Isten gyermekei, és testvérek minden
néppel!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140329.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 28., péntek

[Evangelium] 2014-03-28

2014. március 28. – Péntek

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a
parancsok közül?" Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr,
a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb
parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az
Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat
pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres
áldozatnál."
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten
országától." Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés:

A bibliai teremtés-elbeszélés azt tanítja, hogy Isten szeretetből hozott
létre mindent, s az ember is az ő szeretetének köszönheti létét. A
bűnbeeséssel az ember ezt az isteni szeretetet utasította vissza. Amikor
Kain megöli testvérét, Ábelt, akkor az emberek közti szeretetkapcsolat
sérül meg. Az Istennel való szembefordulás következményeként megromlott az
emberek egymás közti kapcsolata is. Isten jósággal, irgalmassággal siet az
emberek megmentésére, amely Jézus megváltó halálában éri el tetőpontját.
Ezáltal az ember új lehetőséget kap Istentől, hogy szeretetben éljen vele.
Ennek mintájára kell nekünk is a szeretetre alapozva újjáépítenünk emberi
kapcsolatainkat. Erről szól az Isten- és emberszeretet parancsa.
Senki sem állíthatja, hogy nem tud a szeretet kötelességéről, hiszen Isten
törvénye a szívünkbe van írva. Az ember annak az Istennek a képmására lett
teremtve, aki maga a szeretet. S miként Isten minden tevékenységét a
szeretet vezérli, úgy a szeretetnek kell irányítania minden érzésünket,
gondolatunkat és cselekedetünket. Az igazi szeretet mindig egy másik
személy felé fordul: Isten felé vagy az embertárs felé. Az önzetlen
szeretet nem zárkózik önmagába, hanem megnyílik a másik felé, hogy őt
gazdagítsa. Természetesen nem elég csupán tudnom ezt, hanem minden nap
gyakorolnom kell, hogy szeretetem által növekedjen Isten országa.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható örök Isten, Mennyei Atyánk, tekints végtelen irgalmasságoddal
nyomorúságunkra, szegénységünkre és szükségünkre! Könyörülj minden
keresztény hívőn, hiszen egyszülött Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus önként
a bűnösök kezébe adta magát, s a szent keresztfán vérét hullatta értünk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140328.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 27., csütörtök

[Evangelium] 2014-03-27

2014. március 27. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög
kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt
mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az
ördögöket." Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle.
Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában
meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában
meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok,
hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub
segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével
űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis
Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az
Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig
van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi,
elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki
nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór."
Lk 11,14-23

Elmélkedés:

A sikeres ördögűzések láttán egyesek azt állítják, hogy a gonosszal
szövetkezve teszi ezeket a csodákat. E gondolkodás belső ellentmondására
világít rá Jézus, amikor visszautasítja e képtelen vádat. Az ördögűzések
azt mutatják nekünk, hogy Isten felveszi a harcot az emberi lelket fogva
tartó sötét erőkkel és képes ezeket legyőzni. Jézus miértünk is küzd és
azt szeretné, ha bűneink nem tartanának minket fogva, hanem szabadon
szeretnénk Istent. A küzdelmet nem csupán neki kell megvívnia lelkünk
üdvösségéért, hanem nekünk is. Isten segítségével képes vagyok legyőzni
magamban a rosszat.
Sokan elkeserednek időnként, amikor a bűn és a gonosz elleni küzdelmüket
hiábavalónak ítélik. Úgy gondolják, hogy fölösleges az erőfeszítésük,
hiszen a rossz erősebb felettük. E reménytelen gondolkodás is nemde a
gonosz műve?
A bennünk lakó gonosz állandóan arra kísért, hogy bűnt kövessünk el. Arra
kísért, hogy tagadjuk meg Isten szeretetét, forduljunk el a Teremtőtől s a
teremtett dolgokat istenítsük. A gonosz teljesen leköti gondolkodásunkat
és gúzsba köti cselekedeteinket, leszűkíti energiáinkat, megbéklyózza
akaratunkat. A gonosz elveszi emberi szabadságunkat, és a bűn
rabszolgájává tesz minket. Isten képes arra, hogy megszabadítson bennünket
a gonosz hatalmától. Visszaadja erőnket, akaratunkat és energiánkat, hogy
azokat szabadon a jó szolgálatába állíthassuk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy
a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út.
Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Add nekem az élő vizet, amely
csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140327.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 26., szerda

[Evangelium] 2014-03-26

2014. március 26. – Szerda

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy
azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem
megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg
az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem
egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl
akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt
nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki
megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában."
Mt 5,17-19

Elmélkedés:

Az Isten országába jutás feltételeként beszél Jézus a mai evangéliumban a
parancsok megtartásáról és azok tanításáról. A mózesi törvény az
ószövetségi választott nép és Isten kapcsolatát szabályozta. Évszázadokon
keresztül e parancsok megtartása jelentette az Isten népéhez való
tartozást. Értelemszerű, hogy Jézus nem akarja ezt a biztos alapot
eltörölni, hanem tökéletessé szeretné tenni. Új törvényt ad az újszövetség
népének, az Egyháznak, hogy e tökéletesebb törvény, a szeretet legfőbb
parancsa határozza meg a kapcsolatot az ember és az Isten, valamint az
emberek között.
A legtöbb embernek nincs gondja Isten törvényeinek ismeretével, a
megtartásukkal azonban igen. Könnyen adunk magunknak felmentéseket vagy
találunk olyan okot, ami miatt valamit nem tartunk bűnnek. Ez a
gondolkodásmód igencsak felelőtlen és az üdvösség szempontjából
kockázatos. Ha belátjuk, hogy Isten törvényei valóban az üdvösség felé
segítenek minket, akkor talán könnyebbé válik azok megtartása. Az az
érvelés szintén hiábavaló volna részünkről, hogy Isten törvényei túl
nehezek számunkra és megtartásuk lehetetlen. Isten parancsai szerint élni
sokszor valóban nehéz, de nem lehetetlen. Örök sorsunk függ attól, hogy
készek vagyunk-e engedelmeskedni Istenünknek. Ha a szeretet törvénye
szerint élek és azt tanítom másoknak, az üdvösségre jutok.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel
rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan
voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal
megbántottalak! Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok
vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140326.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 25., kedd

[Evangelium] 2014-03-25

2014. március 25. – Kedd, Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó
Boldogasszony)

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való
Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt:
„Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
asszonynál!"
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle
köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet
találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s
Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják
hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog
Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én
férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le
rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki
tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen."
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid
szerint!" Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

A mai ünnep evangéliuma azt az eseményt írja le, hogy az angyal hírt hoz
Máriának gyermeke, Jézus születéséről. Bár kezdetben kissé zavarban van, s
nem érti, hogyan valósulhat meg mindez, de Mária vállalja különleges
küldetését.
Ahhoz, hogy elkezdődhessen a megváltás művének megvalósulása és emberré
lehessen a második isteni személy, a mindenható Isten egy embernek,
Máriának a beleegyezését kéri. „Történjék velem szavaid szerint" (Lk 1,38)
– mondja a názáreti leány, s ezzel igent mond Isten akaratára. Mária
különleges kiválasztása és üdvtörténeti szerepének hittel való betöltése
arra indít bennünket, hogy észrevegyük: Isten minket is kiválaszt, nekünk
is feladatot ad, amelyet hittel kell elfogadnunk és elvégeznünk. Ha
felismerjük életünkben a Mindenható akaratát, Mária szavaival kell
mondanunk: „Történjék velem szavaid szerint!" Amikor tiszta szívvel
elimádkozzuk e szavakat, átérezhetjük, hogy Jézus az életünk részévé válik
és Isten megajándékoz bennünket Fiával, Jézussal.
A szenvedés órájában Jézus azért imádkozik, hogy ne az ő akarata
teljesedjen be, hanem a mennyei Atyáé. Beleegyezik Isten akaratába,
elfogadja azt még akkor is, ha ez részéről életének feláldozását jelenti.
Az Atya akaratát mindenben és mindenkor elfogadó Jézus joggal tanította
övéinek, hogy imádkozzanak azért, hogy az Atya akarata valósuljon meg.
Mindkét példa, azaz Máriáé és Jézusé, arra ösztönöz minket, hogy életünk
vezérelvévé váljon Isten akaratának szüntelen keresése és megvalósítása.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istennek Igéje, én Uram taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek: hogy úgy
szolgáljak, mint megérdemled, adjak számolgatás nélkül, harcoljak, nem
törődve a sebekkel, dolgozzak, nem keresve pihenést, teljesen
megfeledkezve magamról, nem várva más jutalmat, mint hogy tudom:
akaratodat teljesítem.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140325.mp3
 

________________________________

Aktuális:
A BOLDOGSÁG KÖZGAZDASÁGTANA KONFERENCIA

A KETEG (a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Keresztény
Társadalmi Elvek a Gazdaságban c. képzése) az ÉRME Üzleti Hálóval közösen
rendezi meg a Boldogság Közgazdaságtana c. szakkonferenciát neves
szakemberek vendégszereplésével. A boldogság számos szakterület és
irányzat témája, amelyet a rendezvény közgazdasági, társadalmi és
pszichológiai aspektusból kíván bemutatni előadások, délutáni műhelymunkák
és kerekasztal-beszélgetés keretében az egyén oldaláról is megvilágítva.

Helyszín: MOM Kulturális Központ, 1124 Budapest, Csörsz u. 18.
Időpont: 2014. március 28.

A konferencián való részvétel INGYENES, azonban előzetes regisztráció
kötelező március 27-ig a www.keteg.hu oldalon keresztül.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 24., hétfő

[Evangelium] 2014-03-24

2014. március 24. – Hétfő

A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek,
hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok
özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat
hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük
egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő
özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt
Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán." Ezt hallva,
a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a
városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,24-30

Elmélkedés:

Názáretben, ahol nevelkedett, Jézus a következő kijelentést teszi: „Egy
próféta sem kedves a maga hazájában" (Lk 4,24). Ezt hallván a názáretiek
rögtön haragra lobbannak ellene és az életére törnek. Ellenséges
magatartásuk Jézus szavainak igazát bizonyítja. Mi állhat a kedvezőtlen
fogadtatás hátterében? Miért viselkedtek így Jézussal? Feltehetően
egyszerűen nem akarták elhinni, hogy az a személy, aki a szemük láttára
nevelkedett fel városukban, most Istentől kapott küldetésére hivatkozva
tanítja őket. Úgy látszik, hogy könnyebb nekik okot találni az
elutasításra, mint megtérni és magukra vonatkoztatni a hallottakat.
Jézus az ószövetségi időkből hoz fel két példát arra, hogy a nép sok
esetben elutasította a prófétákat. Illés és Elizeus prófétákat említi,
akik Istentől egy-egy pogány személyhez kaptak küldetést.
A próféták esetében az elutasítás legfőbb oka az volt, hogy ha valaki
felismeri benne az Isten emberét, akkor meg kell változtatni az életét. Ez
pedig a megszokott, kényelmes élet feladását jelentette volna, amelyről az
ember nem szívesen mond le, s könnyebb megoldásnak tűnik elhallgattatni
azokat, akik Isten törvényeire figyelmeztetnek. Jézus is a próféták
sorsára jut abban a tekintetben, hogy elutasításban lesz része s az
életére törnek. Küldetése azonban éppen így teljesedik be, s halála örök
figyelmeztetés marad azok számára, akik letérnek Isten útjáról.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, te egykor a kiválasztott apostoloknak megmutattad isteni
dicsőségedet. Mutasd meg most nekünk is, hogy életünk nehéz óráiban, a
szenvedések és a betegség közepette új erőt nyerjünk a kereszthordozáshoz.
Mutasd meg számunkra, hogy milyen sors, milyen dicsőség vár ránk a
feltámadást követően, ha kitartunk veled a szenvedésben. Segíts bennünket
az üdvösség útján!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140324.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 23., vasárnap

[Evangelium] 2014-03-23

2014. március 23. – Nagyböjt 3. vasárnapja

Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel
ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob
kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé
járt.
Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte:
„Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót
vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre
tőlem, szamariai asszonytól inni?" A zsidók ugyanis nem érintkeznek a
szamaritánusokkal.
Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja
neked: Adj innom!, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked." Az
asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan
vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt
a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?"
Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra
megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem
szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő
vízforrás lesz benne." Erre az asszony megkérte: „Uram, add nekem azt a
vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni!"
Jézus így szólt: „Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!" Az asszony ezt
felelte: „Nincs is férjem!" Mire Jézus: „Jól mondod, hogy nincs férjed.
Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen
mondtad." Ekkor így szólt az asszony: „Uram, látom, hogy próféta vagy!
Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy
Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt."
Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az
Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok,
akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a
zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi
imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen
imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és
igazságban kell imádniuk." Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a
Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad
mindent."
Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek." Tanítványai
éppen visszaérkeztek, és meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget. De nem
kérdezte meg egyikük sem: „Mit akarsz tőle?", vagy: „Miért beszélgetsz
vele?" Az asszony pedig otthagyva korsóját, elsietett a városba és
elmondta az embereknek: „Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent
elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus?" Ki is jöttek a
városból, és odagyűltek köréje. Közben a tanítványok megkínálták őt:
„Mester, egyél!" Jézus azonban ezt mondta nekik: „Van nekem olyan ételem,
amelyről ti nem tudtok!" Erre a tanítványok kérdezgetni kezdték egymást:
„Talán valaki hozott neki ennivalót?" De Jézus megmagyarázta: „Az én
ételem az, hogy megtegyem annak akaratát, aki engem küldött, és hogy
befejezzem az ő művét. Ugye, azt mondjátok: Még négy hónap, és itt az
aratás. Íme, én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a
földeket, aranysárgák már, készek az aratásra. Az arató elnyeri most
jutalmát: Begyűjti a termést az örök életre, hogy aki vetett, együtt
örülhessen azzal, aki arat. Mert igaza van a közmondásnak: Az egyik vet, a
másik arat. Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok, amivel nem ti
fáradtatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő munkájukba álltatok be."
Abból a városból, a szamaritánusok közül sokan hittek benne, mivel az
asszony tanúsította: „Mindent elmondott, amit tettem." Mikor azután
kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is
maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: „Most már nem a te
szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a
világ Üdvözítője."
Jn 4,5-42

Elmélkedés:

A kút mellett
Nagyböjt 1. vasárnapján lélekben a pusztába vonultunk, hogy a csendet
keressük és a csendben meghalljuk Isten üzenetét. A következő vasárnap
lélekben egy hegyre kapaszkodtunk fel, hogy Jézus isteni dicsőségét
szemlélhessük. Ma, a harmadik nagyböjti vasárnap pedig leülünk egy kút
mellé, s várjuk, hogy Jézus odaérjen, vizet kérjen tőlünk, s felélessze
bennünk az örök élet utáni szomjúságot.
Az evangélium részletesen beszéli el Jézus találkozását a szamariai
asszonnyal Jákob kútjánál. Annyira életszerű a jelenet leírása János
evangélista részéről, hogy semmiképpen sem gondolhatjuk, hogy kitalált
történetről van szó. A világ legtermészetesebb dolga, hogy ha útja során
egy vándor odaér egy kúthoz, akkor kölcsönkéri az ivásra vagy vízhordásra
szolgáló edényt attól, aki éppen vizet merít a kútból. Abban az időben a
vizet agyagkorsóban tárolták, vagy bőrből készült tömlőben vitték magukkal
útjuk során. Mivel útközben a víz elfogyott, ezért a következő kúthoz érve
megtöltötték újra. A történet Jézus kérésével indul: „Adj innom!" (Jn
4,7). Semmi meglepő nem volna abban, hogy Jézus vizet kér, inni kér a
kútból vizet merítő személytől, ha Jézus nem volna zsidó és az illető nem
volna egy szamariai asszony. Mivel azonban a több évszázados
ellenségeskedés miatt a zsidók nem érintkeztek, nem beszéltek a Szamaria
területén élőkkel, meglepő Jézus kérése, s az asszony mindjárt ki is
fejezi csodálkozását: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai
asszonytól inni?" (Jn 4,9).
Miért lépi át Jézus az érintkezési tilalom által húzott láthatatlan
határt? Természetesnek tartanánk a magyarázatot, hogy szomjas volt, nem
volt nála ivásra alkalmas edény, ezért segítséget kért. Csakhogy a
hosszúra nyúlt beszélgetés során nem iszik. Azt várnánk, hogy az „Adj
innom!" kérésre az asszony merít a vízből és odanyújtja Jézusnak. Ehelyett
hosszasan beszélgetnek, de Jézus nem iszik. Valószínűleg csupán azért kér
inni, hogy megszólíthassa az asszonyt és taníthassa őt. Inkább ő akarta
megkínálni a hit forrásából az asszonyt. Az Úr módszere sikerrel jár. Az
élő vízről mondott kijelentésével nem csupán az asszony érdeklődését kelti
fel, hanem felébreszti hitét is.
Talán gyakrabban kellene keresnünk az élő víz forrását. Talán gyakrabban
kellene leülnünk Jézus mellé, s engednünk, hogy tanítson minket az
üdvösség igazságaira. Jézus nem mondja azt, hogy nem áll velünk szóba
bűneink miatt. A szamariai asszony egy bűnös nő. Jézus tapintatosan és nem
sértően jelzi, hogy ismeri múltját, ismeri bűnét. Az asszony is tudatában
van bűnének, s tudja, hogy az emberek kiközösítették bűne miatt. Nem is
akar érintkezni, találkozni velük. Azért megy a legnagyobb déli forróság
idején a kúthoz, mert biztos benne, hogy ilyentájt senkivel sem kell
találkoznia, senki nem fog rá megvetően nézni. A találkozásban észre kell
vennünk az irgalmas Isten és a bűnös ember találkozását. A történetnek az
a nagyböjti üzenete, hogy Isten ugyanilyen tapintattal, szeretettel,
irgalommal közeledik hozzánk. Ismeri életünket, gyengeségeinket,
hibáinkat, bűneinket. Van hatalma ahhoz, hogy eltörölje vétkeinket,
megbocsásson nekünk. Keressük Jézust, mert nála megtaláljuk az irgalom
forrását, a megbocsátás új életre fakasztó vizét.
Az elbeszélés tehát arról szól, hogy Jézus elindítja az asszonyt a hit
útján és folyamatosan vezeti őt. Az asszony részéről a hit útján való
előrehaladás annak köszönhető, hogy Jézus lépésről lépésre feltárja,
kinyilatkoztatja magát előtte. Megvan benne a tanulás alázata, a
nyitottság és a hit engedelmessége. Ezekre van nekünk is szükségünk ahhoz,
hogy a hit útján haladjunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus! A veled való találkozás hitet ébreszt bennünk. A találkozás
élményéről és hitünkről szeretnénk tanúságot tenni az emberek előtt, hogy
hozzád vezessük őket. Benned minden ember megtalálhatja az igazság
forrását, mert az örök élet igéi nálad vannak. Te mondtad egykor: „Aki
szomjazik, jöjjön hozzám és igyon!" (Jn 7,37). Add, hogy szomjazzuk
igazságodat, s tanításoddal oltsd szomjunkat! Vezess bennünket az üdvösség
útján!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140323.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum