2013. június 29., szombat

[Evangelium] 2013-06-29

2013. június 29. – Szombat, Szent Péter és Szent Pál apostolok

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások
Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti
kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő
Isten Fia."
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test
és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért
mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
Mt 16,13-19

Elmélkedés:

Éljünk méltón a hithez!
Egyházunk hagyománya szerint egy napon ünnepeljük a két apostolfejedelmet,
a hitvalló Pétert és a hithirdető Pált. Az ünnepi szentmise
szentleckéjében arról olvashatunk, hogy Pál hogyan tartotta meg a hitet és
annak terjedése érdekében miként hirdette Krisztus evangéliumát: „A jó
harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam" (2Tim
4,6-8). Majd így folytatja: „Mellém állt az Úr, és erőt öntött belém, hogy
befejezzem az evangélium hirdetését, és tudomást szerezzen róla minden
pogány" (2Tim 4,17).
Szent Pál nem tartozott a Tizenkettő testületéhez, de mégis apostol ő,
akit joggal nevezünk a nemzetek apostolának, a pogányok apostolának. Mint
hitéhez hű zsidó ember tévedésnek tartotta a krisztusi tanítást, és
ellenséget látott az új hit terjesztőiben, Krisztus tanítványaiban s azok
üldözője lett. Életében a Krisztussal való találkozás hozott fordulatot a
Damaszkusz városa felé vezető úton. A különleges élmény hatására lett a
keresztényüldöző Pálból Krisztus követője, majd evangéliumának hirdetője.
A népek apostolának buzgósága és lelkesedése indítson bennünket a Hit
évében az evangélium hirdetésére, s erősítse bennünk az apostoli
lelkületet. Legyen célunk az evangéliumi igazság megismerése, megélése és
hirdetése! Legyen célunk, hogy a krisztusi hithez méltóan éljünk! Akár
alkalmasnak tűnik, akár nem, akár szívesen fogadják az emberek, akár nem,
nekünk hirdetnünk kell Krisztus evangéliumát. Isten kegyelme mindenkor
segítségünkre van a hit hirdetésében.
A mai ünnep evangéliumában pedig Szent Péter hitvallásáról olvasunk.
Tanító útja során Jézus arról kérdezi tanítványait, hogy kinek tartják őt
az emberek, illetve ők. Péter a többiek nevében is válaszolva ekkor
hitvallást tesz arról, hogy Jézust Isten Fiának tartják. A hitvallást
követően Jézustól új nevet kap, Simonból Péter lesz, s egyúttal új
feladatot, megbízatást kap: a krisztusi közösség vezetését. Máté
evangélista fontosnak tartja kiemelni, hogy Jézus szerint Péter vallomása
nem az apostol emberi gondolkozásának eredménye, hanem isteni sugallatra,
kinyilatkoztatásra tudja azt, amit mond. Idén, a Hit évében fontos
tudatosítanunk, hogy hitünk megvallása Isten felé és a hitünkről szóló
tanúságtétel az emberek felé mindig az isteni kegyelemnek köszönhető. Így
volt ez Péter esetében, és így van ez velünk is. Péter apostolt a
későbbiekben még a bebörtönzés, a bántalmazások, az üldözés próbatételei
sem rendítették meg hitében. Hitvallásunk és kérésünk e rövid imával
szóljon mindennap Jézushoz: Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink
szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton.
Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak
Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek.
Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk
családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130629.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. június 28., péntek

[Evangelium] 2013-06-28

2013. június 28. – Péntek

Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy sokaság
követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és így kérlelte:
„Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem." Jézus kinyújtotta kezét,
megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!" Erre a leprás
azonnal megtisztult. Akkor Jézus így szólt hozzá: „Nézd, ne mondd el ezt
senkinek se, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl azt az
áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul a gyógyulásról!"
Mt 8,1-4

Elmélkedés:

A leprás meggyógyításának helyes értelmezéséhez tudnunk kell, hogy Jézus
korában mindenféle bőrbetegséget leprának tekintettek, még olyanokat is,
amelyeket a mai orvostudomány nem nevez annak. A mózesi törvények szerint
tilos volt a leprásoknak érintkezniük az egészségesekkel. Ez az előírás a
betegség terjedésének megakadályozását szolgálta, de egyúttal a leprában
szenvedők teljes kirekesztését is jelentette. A leírásból nem derül ki,
hogy milyen súlyos lehetett a leprás betegsége, de abban biztosak
lehetünk, hogy nem szabadott volna emberekkel találkoznia, érintkeznie.
Amikor a beteg Jézushoz érkezik, az emberek eltűnnek, ami azt jelzi, hogy
azonnal visszahúzódhattak a leprástól, nem akarták elkapni betegségét.
Jézus viszont nem húzódik vissza, hanem megérinti a beteget, hogy az
gyógyulást nyerjen. Úgy is meggyógyíthatta volna, hogy hozzá sem ér, de ő
szándékosan érinti meg, hogy jelezze az isteni erő közvetlenségét.
A leprás ezekkel a szavakkal kéri Jézus segítségét: „Uram, ha akarod,
megtisztíthatsz engem" (Mt 8,2). A magyar fordítás félreérthető. A
kérésnek ugyanis nem az a lényege, hogy a leprás beteg Jézus akaratától,
pillanatnyi hangulatától teszi függővé a gyógyítást, azaz ha akarja,
megtisztíthatja, de ha nem akarja, akkor nem fogja meggyógyítani.
A gyógyulni vágyó inkább ezt mondja: te képes vagy arra, hogy megtisztíts.
Te rendelkezel azzal az erővel, amivel meg tudsz gyógyítani. Neked olyan
hatalmad van, amely felülmúlja az emberi gyengeséget és ez a hatalom képes
megszüntetni a betegségeket. A beteg tulajdonképpen ezt mondja: Uram,
hiszem, hogy te megtisztíthatsz engem! A leprás tehát kifejezi hitét, hogy
Jézusban olyan személyt lát, aki tud neki segíteni, mert isteni ereje van.
Ezt a hitet jutalmazza meg Jézus azzal, hogy csodát tesz, meggyógyítja őt.
A hit csodát, gyógyulást eredményez. Számomra is.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Házastársak imája: Uram, segíts nekünk, mindig emlékezzünk arra a napra,
amikor megismerkedtünk, és megszerettük egymást! Segíts mindig meglátni a
jót a társamban és segíts, hogy közösen tudjuk megoldani gondjainkat.
Segíts kimondani egymás iránti érzéseinket, és tudjunk bocsánatot kérni
egymástól. Uram kezedbe adjuk házasságunkat!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130628.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. június 27., csütörtök

[Evangelium] 2013-06-27

2013. június 27. – Csütörtök, Szent László király

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40

Elmélkedés:

Az evangéliumokban sokszor feltűnnek a különféle zsidó vallási csoportok
képviselői. Ők egymással is vitatkozhattak a mózesi törvényekről és azok
megtartásáról, de Jézust is számos esetben kérdezik erről. Igaz, a legtöbb
esetben nem a helyes törvényértelmezés szándéka vezeti őket, hanem inkább
alkalmat keresnek arra, hogy belekössenek tanításába.
A különféle tanító iskolák sorrendet igyekeztek felállítani a törvények
között, voltak fontos és kisebb jelentőségű törvények. A mai evangéliumban
szereplő kérdezők Jézust akarják bevonni beszélgetésükbe, vitájukba,
amikor arról faggatják, hogy szerinte melyik a legfontosabb parancs. A
kérdezés ténye arra utal, hogy Jézus jól ismeri a törvényeket, szavára
adnak a törvénytudók, még ha nem is fogadják el véleményét. Máté
evangélista megjegyzi, hogy alattomos szándék vezette a kérdezőt, azaz
ezúttal is próbára akarták tenni.
Válaszában Jézus az Isten iránti szeretetet teszi az első helyre. De nem
áll meg itt, hanem rögtön mellé teszi az embertársi szeretetet is. A
szeretet minden parancs alapja. Emberi értelmünkkel és akaratunkkal a
szeretet megvalósítására kell törekednünk mind az Isten, mind
embertársaink felé. A szeretet megélésére az képes, aki már megtapasztalta
Isten szeretetét. Amikor Isten után vágyakozunk, akkor valójában a
szeretetére vágyakozunk. Ha pedig ezt megtapasztaltuk, akkor ezt adjuk
tovább embertársainknak.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézusom! Erősítsd bennem a hitet és a bizalmat, hogy elinduljak az
általad javasolt úton, az igazi boldogság útján. Te nem csupán földi
boldogságot ígérsz, hanem az örök boldogságra akarsz elvezetni minden
embert. Segíts megértenem, hogy benned találhatom meg a boldogság
forrását.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130627.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. június 26., szerda

[Evangelium] 2013-06-26

2013. június 26. – Szerda

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Óvakodjatok a hamis
prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó
farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e a tövisről szőlőt,
vagy a bojtorjánról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz
fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem
a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó
gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. Tehát: gyümölcseikről ismeritek fel
őket."
Mt 7,15-20

Elmélkedés:

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól" (Mt 7,15) – olvassuk Jézus szavait az
evangéliumban, amely kortársainak szóló figyelmeztetés. Az ószövetségi
időkben a prófétáknak az volt a küldetésük, hogy Isten szavát közvetítsék
az embereknek. Isten küldöttei voltak ők, akik figyelmeztették a
választott népet arra, hogy letértek Isten törvényeinek útjáról,
megszegték az Istennel kötött szövetséget. Nem egyszerűen csak
figyelmeztető vagy fenyegető volt a prófétai üzenet, hanem reménykeltő is,
hiszen újból megmutatta az Istenhez való visszatérés lehetőségét. Mivel az
isteni üzenet sok esetben valóban elmarasztaló volt, ezért az érintettek
nem hallgatták szívesen, s ennek következtében a próféták nem számítottak
népszerű embereknek. A ószövetségi könyvekben olyan prófétákról is
olvashatunk, akik nem a rájuk bízott isteni üzenetet hirdették, hanem
inkább az embereknek jobban tetsző dolgokat mondták. Hamis próféták ők,
akik igazságként tüntették fel hamis tanításukat.
A szavak könnyen felhasználhatók mások megtévesztésére. A tettek és a
cselekedetek azonban megmutatják, hogy mi az igazság. Óvakodjatok a hamis
prófétáktól – szól Jézus figyelmeztetése ma nekünk. Az szépen hangzó
ígéreteket sokszor szívesebben hallgatjuk, mint az igazságot. Hiszékenyek
vagyunk, és talán emiatt választjuk, választanánk a könnyebb utat. Érdemes
imádkoznunk azért, hogy a jót és a rosszat meg tudjuk különböztetni.
Érdemes imádkoznom a bölcsességért, amely felismeri a félrevezető
szándékot és képes azt visszautasítani. Érdemes imádkoznom, hogy a hamis
emberi szavak helyett Isten igazsága vezessen engem!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap
felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a
segítség. Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket
várnak tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma
reggel kezdődnék az életem.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130626.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. június 25., kedd

[Evangelium] 2013-06-25

2013. június 25. – Kedd

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent
dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy
lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket
is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is
tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk
kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba
visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út,
amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!
Mt 7,6. 12-14

Elmélkedés:

Az úgynevezett evangéliumi aranyszabályt olvassuk a mai evangéliumban,
amely így szól: „Amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is
tegyétek meg nekik!" (Mt 7,12). Van ebben egy természetes emberi
bölcsesség. Ki szeretné, hogy mások ártsanak neki? Nyilvánvalóan senki.
Ahogyan viszonyulunk másokhoz, ők is úgy fognak velünk bánni. Az emberek
kölcsönösen hatnak egymásra, s ez a legtöbb esetben nem is tudatos.
A jézusi szabály arra serkent bennünket, hogy nyíljunk meg a jó felé és
vállaljuk a jó kezdeményezését. Ezen a ponton az emberi bölcsességen túl
egy értékrend is megjelenik. Olyan helyzetekben is érdemes vállalni,
elkezdeni a jócselekedeteket, amikor az nem volna kötelező. Ha ezt
megértjük és megtesszük, akkor már csak egyetlen lépésre vagyunk a
legnehezebbnek tűnő dologtól, ellenségeink szeretetétől.
A mai evangéliumi részlet végén Jézus ezt mondja: „A szűk kapun menjetek
be!" (Mt 7,13). A menny kapuja Jézus jövetelével kitárult minden ember
számára. Nyitva áll azoknak, akik szeretnének az üdvösségre jutni.
Ugyanakkor a kárhozat ajtaja is nyitva áll, és sokan az oda vezető utat
választják. Nem tudatlanságból választják ezt. Tudják ők jól, hogy hová
vezet az általuk választott életmód. Tisztában vannak azzal, hogy hová
vezet Isten nélküli, hit nélküli életük. Én melyik utat, melyik kaput
választom? Milyen irányba visz életutam?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, engedj azért imádkoznom, hogy folyvást erősödjék mindannyiunkban a
közösségi lelkület, hogy egymást tiszteljük és el is viseljük, mint
ellenállhatatlanul kemény, hogy inkább gyengédnek és gyengének tűnjek föl,
mint büszkének és megközelíthetetlennek! Könyörgök, Uram, alázatért és
jóságért, hogy hűséges maradhassak azokhoz, akik hozzám hűtlenek lettek,
hogy megbocsátó és türelmes azokkal szemben, akik bosszút forralnak
ellenem.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130625.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. június 24., hétfő

[Evangelium] 2013-06-24

2013. június 24. – Hétfő, Keresztelő Szent János születése

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: „János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele." A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a
pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80

Elmélkedés:

Az Egyház által szentté vagy boldoggá avatott személyek ünnepe, illetve
emléknapja a haláluk, azaz mennyei születésük napjához kötődik. Ez alól
kivétel Jézus édesanyja, Szűz Mária, akinek több ünnepe is van a
liturgikus esztendő folyamán, valamint Szent József és Keresztelő Szent
János is. Szent János halálára augusztus végén emlékezünk, ma pedig a
születését ünnepeljük, ami már önmagában is személyének jelentőségére
utal. Jézus egy alkalommal érdekes kijelentést tesz róla: „asszonyok
szülöttei között nem született nagyobb nála" (Mt 11,11).
Keresztelő János születésének különleges körülményeit tárja elénk a mai
ünnep evangéliuma. Templomi szolgálata során megjelent Zakariásnak az Úr
angyala, és hírül hozta neki, hogy gyermeke fog születni. Ő nem hitt a
küldött szavának, mivel ő és felesége, Erzsébet már idősek voltak és éppen
életkoruk miatt már nem számíthattak arra, hogy gyermekük fog születni.
Zakariás kételkedésének az lett a következménye, hogy megnémult és nem
tudott beszélni egészen addig a napig, amíg az ígéret be nem teljesedett,
azaz gyermeke meg nem született. János születésekor nyílik meg újra az
ajka a jelenlévő rokonok nagy csodálkozására.
János életével kapcsolatban a Megváltó közelgő jövetelének hirdetésétől a
bűnbánat keresztségét végző tevékenységéig és Krisztusra mutatásáig sok
mindenre odafigyelhetnénk, de idén, a Hit évében szenteljük inkább
figyelmünket apja, Zakariás magatartására. Nem hisz, ezért megnémul. A
hitetlenségnek tehát van következménye. Számunkra is van, ha nem is
látványos ennyire. A hit, a hitre jutás pedig megnyitja szánkat, hogy
Istent magasztaljuk és megvalljuk hitünket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szeretlek Jézusom imádásra méltó Arca! Imádlak és szeretlek Téged lelkem
minden erejével. Alázattal kérlek, hogy Isten képét állítsd helyre bennem.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem! Ne vess el engem színed elől!
Minden Általad történjék bennem, Érted, ó Jézusom, a Te dicsőségedre,
Irántad való szeretetből.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130624.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. június 23., vasárnap

[Evangelium] 2013-06-23

2013. június 23. – Évközi 12. vasárnap

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele,
megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?" Ők így válaszoltak:
„Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a
régi próféták közül támadt fel valaki."
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?" Péter válaszolt: „Az
Isten Fölkentjének." Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el
senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad."
Amikor már sokan gyűltek köréje, ezt mondta: „Aki utánam akar jönni,
tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen. Mert
aki minden áron meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki pedig
elveszíti életét érettem, megmenti azt."
Lk 9,18-24

Elmélkedés:

Minden válasz hitvallás
A lelkiségi írásairól híres bencés szerzetes, Anselm Grün írja egyik
könyvében: „A kérdést, hogy valójában ki Isten, a teológus nem tudja
egyetlen mondattal megválaszolni. Isten a világ teremtője, de ő a Lélek
is, aki a világot áthatja. Ő a szeretet, amely körülvesz bennünket, és
amely bennünk van. Ő a leírhatatlan titok, amely mindannyiunkban ott
rejlik". Ezt a leírhatatlan, kimondhatatlan titkot akarjuk mégis
megfogalmazni, amikor személyes választ akarunk adni arra a kérdésre, hogy
ki az Isten.
Jézus érdekes kérdéssel fordul tanítványai felé a mai vasárnap
evangéliumában. Arról tudakozódik, hogy kinek tartják őt az emberek, mit
gondolnak róla (vö. Lk 9,18). Miért tesz fel ilyen kérdést? Miért kíváncsi
az emberek véleményére? E kérdés könnyen megválaszolható, ha megnézzük az
előzményeket. A jelenetet a csodálatos kenyérszaporítás eseménye előzi
meg. A nagyszámú nép táplálékkal való ellátása önmagában is rendkívüli
eset, mégpedig olyan csoda, amely Jézus messiási mivoltára utal. Abban a
korban ugyanis elevenen élt az a hagyomány, amely szerint a messiási idők
egyik nagy jele lesz, hogy Isten küldötte, a Megváltó megismétli majd a
manna csodát, amit az ószövetségi választott nép az Egyiptomból való
kivonulás után a pusztai tartózkodás idején átélt. Amint egykor Isten
manna-kenyeret adott népének a pusztában, ugyanúgy fog különleges kenyeret
adni a fellépő Messiás. Ennek fényében mondhatjuk, hogy Jézus talán arra
lehetett kíváncsi, hogy vajon a nép felismerte-e a kenyérszaporításban a
messiási idők jelét? Megértették-e, hogy ki adott nekik valójában
kenyeret? Felfogták-e a csoda jelentőségét? A válaszok azt tanúsítják,
hogy a nép körében meglehetősen zavaros a kép Jézus személyét illetően.
Jézus újabb kérdése arra irányul, hogy mit gondolnak róla tanítványai.
Tőlük joggal vár többet, mint a néptől, hiszen nap mint nap vele vannak.
Nem is az a lényeg, hogy hallják tanítását és látják csodáit, mert ez a
megismerésnek csupán egy korlátozott szintje, hanem az, hogy vele vannak.
A közvetlen kapcsolat, a közös élet, Jézus részéről életének megosztása, a
tanítványok részéről pedig Mesterük életmódja elsajátításának vágya egy
magasabb szintre emeli ugyanis a megismerést. Nekik már illik, illene
többet tudniuk Jézusról. Péter válasza, amit saját maga és a többiek
nevében tett hitvallásnak tekinthetünk, nem okozhatott Jézusnak csalódást.
Péter „Isten Fölkentjének" nevezi Jézust (vö. Lk 9,20). E megfogalmazás,
hitvallás azt tükrözi, hogy Péternek és a többieknek már tudomása van
Jézus és az Atya közötti kapcsolatról, továbbá arról, hogy Jézus a
Fölkent, a Messiás, azaz a kenyérszaporításból ők már ezt is megérthették,
illetve erre a következtetésre jutottak.
Az evangéliumi történetről való elmélkedésünkben kár volna ezen a ponton
megállni. Jézus kérdésére, amely ma közvetlenül nekünk szól, személyes
választ kellene adnunk, hitvallásunkat kellene megfogalmaznunk és
kifejeznünk. Kinek tartom Jézust? Mit gondolok róla? Mit hiszek róla? Ki
nekem Jézus? E könyvben foglalt gondolatok és kérdések leírójaként senki
helyett nem válaszolhatok. E gondolatok legfeljebb az én hitemről
tanúskodnak, s remélem is, hogy tanúskodnak, s ezáltal megerősítik az
olvasókat hitükben, illetve hitvallásra késztetnek mindenkit. Mindenkit
bátorítok: Ne féljünk megfogalmazni véleményünket Jézusról! Fogalmazzuk
meg, hogy mit hiszünk róla! És fejezzük ki, hogy mit érzünk iránta! Ez
utóbbi nagyon fontos. Ha Jézust csak a Szentírásból, a róla szóló prófétai
jövendölések és evangéliumi történetek olvasása révén ismerjük meg, akkor
eljuthatunk egy szóbeli hitvallásra, de tovább aligha. Jézus viszont több,
mint öt betű bizonyos sorrendben. A megismerésnek egy magasabb szintjére
juthatok, ha elfogadom, hogy megossza velem életét, ha arra törekszem,
hogy hozzá hasonlóan éljek, és ha élek a lehetőséggel, hogy a szentáldozás
révén egyesüljön életünk. Isten megismerésének, a szeretet megismerésének
az a szintje ez, amely szeretetem kifejezésére ösztönöz. És bizony ez is
hitvallás.
Igyekezzen mindenki a szavakon túl életével is válaszolni Jézus kérdésére!
Én is erre törekszem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és
vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled tanuljunk
és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a sorsunk,
mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem akarjuk kikerülni a
keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek tűnhet. Azzal a
szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint éljünk. Hozzád
hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert hisszük, hogy
türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és az örökké tartó
boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre! Hiszek, Uram, erősítsd
bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130623.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum