2015. október 24., szombat

[Evangelium] 2015-10-24

2015. október 24. – Szombat

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról
hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre
Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek
voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha
nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony
és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan."
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében.
Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt
vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a
fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha
terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
Lk 13,1-9

Elmélkedés:

A mai evangéliumi részlet bevezetése bepillantást enged Jézus korának
politikai viszonyaiba, mindabba a félelembe és borzalomba, amit a rómaiak
megszállása, fennhatósága jelentett a zsidók számára. Az idegen hatalom
uralkodását a zsidók nehezen viselték, s emiatt rendszeresek voltak a
fegyveres lázadások, amelyeket a rómaiak a nép megfélemlítése érdekében
kegyetlenül levertek. Egy ilyen lázadás leverésére, a lázadók megölésére
utal Jézus, amely Jeruzsálemben a templomban, az áldozatbemutatás helyén
történhetett. A rómaiak vérengzése feltehetően nem csak a tényleges
lázadókat érintette, hanem a jeruzsálemi zarándoklaton részt vevő ártatlan
emberek is áldozatul eshettek. Lukács evangélista nem az eseményre figyel,
hanem az ennek kapcsán Jézus részéről elhangzó figyelmeztetésre. Az
áldozatok nem azért jártak így, mert másoknál bűnösebbek voltak, s nem
Isten büntette meg őket ilyen módon a rómaiak keze által titkos bűneikért.
Ugyanez a helyzet azokkal az emberekkel, akikre rádőlt egy torony s ezzel
halálukat lelték. A tragédia nem Isten büntetése ez esetben sem.
De eljön az idő, az isteni számonkérés ideje. Mégpedig akkor, amikor azt
Isten akarja. Ezt szemlélteti a fügefáról mondott hasonlat. Számomra is
eljött a megtérés ideje. Nem élhetek vissza a nagylelkű Isten türelmével.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szentlélek Isten, vigaszom vagy; alakíts át engem, mert bűnös ember
vagyok. Kelts életre, mert halott vagyok. Ébressz fel álmomból és tégy
alkalmassá az örök életre. Légy velem, lakj nálam, maradj bennem
dicsőséges Szentháromság!
C. Neumann

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151024.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-24
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. október 23., péntek

[Evangelium] 2015-10-23

2015. október 23. – Péntek

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton
felhő támad, mindjárt mondjátok: „Eső jön!", és úgy is történik. Ha déli
szél fúj, azt mondjátok: „Hőség lesz!", és megjön az is. Képmutatók! Az ég
és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem
ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor
ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele,
hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a
börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem
szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.
Lk 12,54-59

Elmélkedés:

Nem kell különösebben sok értelem ahhoz, hogy az ember többé-kevésbé
kiismerje a természetet. Idővel egyre több tapasztalatot szerez, s ezek
alapján következtetni tud a várható időjárásra. Az ókori ember a modern
kor eszközei nélkül is jól boldogult az előrejelzés területén. Erről a
tapasztalatról beszél Jézus: a nyugatról érkező felhők esőt hoznak, a déli
szél pedig hőséget. Nemzedékek adták tovább egymásnak a tapasztalatot az
égi jelekről, jelenségekről.
Jézus szavai panaszként hatnak, elégedetlenséget tükröznek. Az égi jeleket
és természeti jelenségeket értő emberek miért nem veszik észre az idők
jeleit, Isten országának jeleit? Miért nem ismerik fel Krisztusban a
Megváltót? Miért nem fedezik fel tanításában az igazság üzenetét? Miért
keményítik meg szívüket, s zárkóznak el az üdvösség tanításától? Miért nem
hisznek csodái láttán, amelyek jelként szolgálnak? Az örömhír hirdetésével
elkezdődött a messiási idő, az üdvösség korszaka. A Jézus által hozott új
korszak új viselkedésmódot kíván az embertől.
Észreveszem-e mindennapjaim során azokat a jeleket, amelyeket Isten mutat
számomra? Meghallom-e üzeneteit, amelyekkel szándékait, útmutatásait közli
velem? Felismerem-e küldötteit, azokat az embereket, akiket mellém állít,
hogy segítsen és vezessen?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hűséges Jézusom, ölelj bennünket, gyarló embereket szívedhez. Ha nem
vonzol bennünket, nem tudunk követni. Ha elgyengülünk, ne hagyjon el
kegyelmed, mert nélküled semmit sem tehetünk; főleg nem vállalhatjuk a
halált éretted. Adj tiszta akarást és félelem nélküli szívet, igaz hitet,
szilárd reményt és tökéletes szeretetet, hogy mindent elviselve örömmel
adjuk életünket neked.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151023.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-23
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. október 22., csütörtök

[Evangelium] 2015-10-22

2015. október 22. – Csütörtök, Szent II. János Pál pápa

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet
gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!
Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez
beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?
Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy
házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három
ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."
Lk 12,49-53

Elmélkedés:

Érdekes kijelentéssel szemlélteti Jézus a mai evangéliumban saját
küldetését: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék,
mint hogy lángra lobbanjon!" (Lk 12,49). Természetesen nem egy eszement
gyújtogató ő, aki kárt akarna okozni bárki anyagi javaiban, hanem jelképes
értelemben beszél a tűzről. Nem feltétlenül a tűz pusztító, romboló
erejéről van itt szó, amire elsőként gondolunk, ha tűzről hallunk, hanem a
tűz megtisztító, megújító hatásáról. A tűz mindent megéget, ami a
közelébe, erejének kevés anyag tud ellenállni. A tűz gyorsan terjed, s
olykor bizony megállíthatatlannak tűnik. Jézus tanítása forradalmi
újdonságokat tartalmazott, s szinte egy tűzvész gyorsaságával terjedt az
emberek között. Aki hallotta, az megérintettnek érezte magát, mint akit
megérint a láng egy pillanatra. Aki hallotta, azt valamilyen válaszra
késztette, senki nem maradhatott közömbös. Krisztus örömhíre olyan
felszólítás, amely mindenkitől választ, állásfoglalást kíván.
A részlet befejező része a családtagok közti ellenállást említi meg. A
krisztusi üzenet egy olyan zsidó társadalomban hangzik el, amelyben a
vallásnak erőteljes hatása van az emberekre. Amikor valaki Krisztus és az
új hit követője lesz, akkor szembekerülhet családtagjaival, akik régi
hitükhöz ragaszkodnak. Az Úr előre látja, hogy tanításának ilyen hatása is
lesz.
Engedem-e, hogy Krisztus tanítása lángra lobbantson?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, gondoskodásunkra és szeretetünkre bíztad azokat, akik a közelünkben
hiányt szenvednek. Add, hogy nevedben melléjük álljak. Csak te
biztosíthatod számomra az elégséges türelmet, a szelídséget és odaadást,
hogy valóban segítségükre lehessek.
T. Kranich

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151022.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-22
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. október 21., szerda

[Evangelium] 2015-10-21

2015. október 21. – Szerda

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná
a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.
Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem
is gondoljátok."
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy
mindenkinek?" Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura
szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál.
Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt
mondja magában: „Uram bizonyára késni fog", és elkezdi verni a többi
szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a
szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor
nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára
juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy
akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így
tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki
sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet
kérnek számon."
Lk 12,39-48

Elmélkedés:

Az Emberfiára való várakozásról és az állandó készenlétről szóló tanítását
folytatja Jézus mai evangéliumi részletünkben. Újabb példát mond, amely az
érkezés váratlanságát, meglepetés jellegét emeli ki. Miként a házigazda
sem tudhatja, hogy mikor érkezik a tolvaj, ugyanúgy a keresztény ember sem
tudja előre, mikor fog bekövetkezni az Úr jövetele. Mert ahogyan a tolvaj
sem jelenti be előre a gazdának, hogy mikor szándékozik betörni házába,
ugyanúgy Jézus sem közli velünk előre érkezésének időpontját.
A folytatásban szereplő példa a szolgák, az ember személyes felelősségét
hangsúlyozza. A példabeszédet elmondó Jézus azt feltételezi, hogy a
váratlanság, az időpont ismeretének hiánya arra készteti, arra ösztönzi a
hívőket, a közösség tagjait, hogy állandó készületben legyenek. E
feltételezés helyesnek bizonyul a felelősségteljesen gondolkodók esetében.
Aki viszont felelőtlen, az könnyelmű módon megfeledkezik a várakozásról,
az Úr eljöveteléről, amely aztán általa nem várt időben következik be.
További ösztönző erő lehet a szüntelen készenlétre a várható jutalom. A
hazaérkező úr valóban nagylelkűnek bizonyul azokkal szemben, akik
felkészülten várták őt. Ugyanígy Isten nagylelkűségére számíthatunk, ha
megfogadjuk Jézus ajánlását, és nem engedjük kialudni lelkünk világító
mécsesét. Isten megjutalmazza hűségünket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, adj békés megelégedettséget nyugtalan szívemnek. Legyek megelégedett
azzal, hogy a közelemben vagy és a te segítségeddel mindent megtehetek.
Egyetlen kívánság elég: a te akaratod követése, hisz te úgyis boldoggá
akarsz tenni.
C. Sonnenschein

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151021.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-21
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. október 20., kedd

[Evangelium] 2015-10-20

2015. október 20. – Kedd

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve,
kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez,
akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget,
rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák.
Lk 12,35-38

Elmélkedés:

Az előzményekben Jézus azt ajánlotta tanítványainak, hogy ne a földi
kincsek gyűjtésével törődjenek, amelyek e mulandó világhoz tartoznak,
hanem lelki kincsekkel igyekezzenek biztosítani az örök életre jutásukat.
Mindez feltételezi azt a bölcsességet és előrelátást, amely gondol a
túlvilágra, a halál utáni életre, a feltámadást követő örök sorsra. Ez a
bölcsesség éppen az ellentéte annak az ostobaságnak, amit a helytelenül
gondolkodó gazdag ember képviselt.
A bölcs előrelátáshoz az is hozzátartozik, hogy a keresztény ember
tudatában van annak, hogy a végső elszámolás ideje, az Emberfia eljövetele
bármikor bekövetkezhet és felkészülten várja azt. Az állandó készenlét
fontosságát világítja meg Jézus a várakozó szolgák hasonlatával. A szolgák
nem tudják, mikor várható uruk érkezése, mégis jogos igény, hogy állandó
készületben legyenek. Ez az elvárás valóban reális velük szemben, hiszen
ez a feladatuk. Jól tudják az úr egyszer meg fog érkezni, bár annak pontos
időpontja nem ismert számukra. A keresztény ember is így él a földön,
állandó készületben, mert az Úrral való találkozás ideje ugyan nem ismert
számára, de biztosan be fog következni. A várakozás, az éberség, a
készenlét meghozza jutalmát, a találkozás boldogságát. Készen állok-e
mindenkor e találkozásra?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, lelkiismeretemet előtted vizsgálom. Azt nézem, mi nagy és mi
kicsiny, mi fontos és mi jelentéktelen gondjaimban, terveimben,
reményeimben és félelmeimben. Mi szükséges? Mi felesleges? Mi igaz? Mi
csak álvalóság? Van, ami most kicsinek tűnik előttem, pedig valamikor oly
fontosnak látszott, más viszont oly nagy lett előttem, hogy miatta sok
mindent meg kell változtatnom életemben. Fontos, hogy azt tegyem, amit te
akarsz velem és bennem elérni.
G. Sauer

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151020.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-20
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. október 19., hétfő

[Evangelium] 2015-10-19

2015. október 19. – Hétfő

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból:
„Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" Ő így
válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és
elosszam örökségteket?" Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és
őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől
függ az ember élete".
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges
termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat
építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig.
Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá:
Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit
szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben
gazdagodnék!"
Lk 12,13-21

Elmélkedés:

A vagyonhoz, a tulajdonhoz való helyes viszonyról ad tanítást Jézus a mai
evangéliumban. Útmutatásához az ad alkalmat, hogy valaki segítségét kéri
egy örökösödési kérdésben. A szövegből nem tudjuk meg, hogy mi áll a kérés
hátterében, de nem is ez a fontos számunkra, hiszen azzal, hogy Jézus
visszautasítja a bíró szerepét, egyúttal azt is jelzi, hogy prófétai,
tanítói feladata a fontosabb. E tanítói minőségében fogalmazza meg az eset
kapcsán a követőinek szóló irányelvet: „Őrizkedjetek minden kapzsiságtól,
mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete" (Lk 12,15).
Kijelentését egy példával világítja meg, amelynek szereplője egy vagyonos
földbirtokos. A vagyon birtoklása és használata önmagában nem jelentene
gondot, de jelen esetben kapzsiság jellemzi a történet alanyát. A gazdag
ember arra törekszik, hogy vagyonával biztosítsa nyugalmát és kényelmét a
jövőben. Látszólag előrelátó és a jövőt tervezi, mégis inkább helyesebb
azt mondanunk, hogy mégsem tekint túlzottan előre, nem gondol végső
sorsára.
Boldogságot, hosszú életet, s főleg örök életet senki számára nem
biztosíthat a földi vagyon. A gazdagság azt a veszélyt rejti magában, hogy
elvonja a figyelmet a túlvilágról, elfeledteti az emberrel, hogy az isteni
gondviselésnek köszönheti életét és elfordít a felebaráttól. Az Úr a földi
kincsek halmozása helyett a lelki kincsek gyűjtését ajánlja.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, nem tudom felfedezni Amerikát, de az igazság után mindig kutatni
szeretnék. Az igazságra szeretném feltenni erőmet, életemet, időmet. Nem
tudok az őserdőben leprakórházat építeni, de emberek után akarok kutatni,
akiknek szükségük van rám, és igénylik szeretetemet. Nem vagyok űrrepülő,
nem fogok a Holdra lépni, de Isten országát szeretném megtalálni, amely
olyan messze van, és mégis olyan közel, és olyan csodálatosan más, mint a
világ minden országa és minden csillaga.
Jörg Zink

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151019.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-19
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. október 18., vasárnap

[Evangelium] 2015-10-18

2015. október 18. – Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és ezt
mondták: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk." Ő
megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?" Ezt felelték: „Add meg
nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te
dicsőségedben." Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e
inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a
keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" Azt felelték: „Meg tudjuk
tenni!"
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De
hogy a jobb és bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely
azokat illeti, akiknek készült."
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy
akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
embereik éreztetik velük hatalmukat. De közöttetek ez ne így legyen. Ha
valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek
első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért
jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja
váltságul sokakért."
Mk 10,35-45

Elmélkedés:

Apostoli buzgósággal
Egyházunk októberben az utolsó előtti vasárnapon a missziók világnapját
tartja. E napon megemlékezünk azokról, akik az elmúlt évszázadok során
családjukat és hazájukat elhagyva idegen országokba indultak az evangélium
terjesztésére és imádkozunk azokért, akik napjainkban missziós munkát
végeznek a világ valamely pontján. Az evangéliumok beszámolnak róla, hogy
Jézus egykor Isten országának örömhírét hirdette, majd pedig
mennybemenetelekor megbízta apostolait tanításának továbbadásával, s
megígérte nekik, hogy tevékenységükben segítségükre lesz a Szentlélek. A
misszió minden korban, így napjainkban is Jézus és az apostolok
szolgálatának, munkájának folytatását jelenti a Szentlélek erejében.
Mindebben már meg is neveztük azt a három elemet, amely a missziót, a
missziós tevékenységet jellemzi. Nézzük meg ezeket!
Az első jellemző, hogy minden misszió Jézus Krisztustól ered. Ő is küldött
volt, a mennyei Atya küldötte ezen a világon, aki mindhalálig ragaszkodott
küldetéséhez. Azzal bízta meg apostolait, hogy az általa megkezdett munkát
folytassák. A misszióra vállalkozó személyek tudatában vannak annak, hogy
küldetésüket személyesen Krisztustól kapták. Küldetése és hivatása minden
embernek van, s ezt Krisztussal való személyes kapcsolatunkban ismerhetjük
fel. Minden keresztény ember a keresztség szentsége által meghívást kap
Istentől arra, hogy szeretetben éljen, törekedjen az életszentségre és
szolgálja Isten országát. Ehhez képest többletet, sajátos hivatást jelent,
amikor valaki az igehirdetésre, a hit terjesztésére kap meghívást, amelyet
Krisztussal és az Egyházzal való egységben végez.
A második lényeges elem az apostoli jelleg. Nem csupán arról van itt szó,
hogy az első küldöttek szolgálata folytatódik az apostolok utódaiban,
hanem arról is, hogy a missziósokban az apostoli lelkesedés, buzgóság él.
Ezen apostoli buzgóság nélkül a missziósok esetében inkább csak kényszerű
munkáról vagy megélhetési feladatról beszélhetnénk, mintsem Krisztus
ügyéért való fáradhatatlan szolgálatról.
A harmadik tényező a Szentlélek. Ő közvetíti a küldetést Krisztustól, ő
adja az apostoli buzgóságot, és ő segíti a missziót végző személyeket
abban, hogy a visszautasítások és üldözések ellenére is hűségesek
maradjanak hivatásukhoz. A Szentlélek biztosítja azt, hogy mindazok, akik
Krisztus szavaiban felismerték az örök életre vezető tanítást, azt ne
tartsák magukban, hanem nagylelkűen továbbadják azt az igazságra éhezőknek
és az örök életre vágyakozóknak.
A misszió célját nem szűkíthetjük le csupán arra, hogy az emberekhez
elvigyük az evangéliumot és segítsük őket az üdvösség felé, hanem azt is
feladatunknak kell tekintenünk, hogy megújítsuk ennek a világnak a rendjét
oly módon, hogy azt az evangélium szelleme hassa át. Ebben az értelemben
minden misszió evangelizációt jelent. Az Egyháznak és az Egyház tagjainak
minden erejükkel azon kell lenniük, hogy újraevangelizálják a világot.
Mivel e feladat alól egyikünk sem vonhatja ki magát, a mai napon különösen
is kérjük a Szentlelket, hogy szítsa fel bennünk az apostoli buzgóságot és
a missziós lelkületet!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szentlélek Isten, akit Urunknak és Éltetőnknek vallunk! Te egykor nagy
lelkesedéssel töltötted el az apostolokat, hogy elinduljanak tanúságot
tenni Krisztusról és hirdetni az örömhírt. Segítsd a világon mindenütt a
keresztényeket és a keresztény közösségeket, hogy az Úr Jézustól kapott
küldetésüket teljesítsék, és minden népnek hirdessék az evangéliumot!
Segíts minket, hogy ne lankadjunk a hit terjesztésében, hanem nagy
buzgósággal végezzük szolgálatunkat az emberek üdvössége érdekében és
Isten dicsőségére!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151018.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-18
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum