2014. augusztus 16., szombat

[Evangelium] 2014-08-16

2014. augusztus 16. – Szombat

Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék
fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt:
„Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám
jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!" Azzal rájuk tette kezét, majd
továbbindult.
Mt 19,13-15

Elmélkedés:

„Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám
jöjjenek" (Mt 19,14) – mondja Jézus a mai evangéliumban. Figyelmeztetése
közvetlenül azoknak a tanítványoknak szól, akik nem engedik, hogy a
gyermekek a felnőttekkel együtt legyenek. A történetben szereplő
gyermekeket feltételezhetően a szüleik viszik Jézushoz, áldást kérve
számukra. A tanítványok védelmére meg kell említenünk, hogy abban a korban
nem volt szokás, hogy a vallási vezetők és tanítók kisgyermekekkel
foglalkozzanak. Talán maguk a tanítványok is meglepődtek azon, hogy
Mesterük a szokással ellentétben mégis barátságosan és szeretettel fogadta
a gyerekeket, s jelenlétüket örvendetesnek tartotta.
Mivel sokszor úgy tűnik, hogy manapság a szülők nem engedik Jézushoz
közeledni, az Úrhoz menni gyermeküket, ezért az evangéliumi figyelmeztetés
közvetett módon nekik is szól. Azoknak, akik nem gondoskodnak arról, hogy
gyermekük vasárnaponként részt vegyen a szentmisén, mert esetleg ők maguk
sem járnak. Inkább pihenjen a gyerek – mondják. Amúgy is nyári szünet van,
miért kellene misére menni ilyenkor, s ezzel fárasztani? – hangoztatják.
Igen, ők ezzel megakadályozzák saját gyermeküket, hogy Jézushoz menjen.
Vajon én akarva vagy akaratlanul nem akadályozok-e másokat a Jézushoz való
közeledésben? Szülőként Jézushoz viszem-e gyermekemet?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, áldd meg földünket, amelyre leszáll az éj sötétje, áldd meg a
városokat és a falvakat! Küldd a hazatérő édesapa elé gyermekeit a mosoly
angyalával arcukon! Simítsd el a házastársak nézeteltéréseit. Szerezz
békét a testvérek között! Tedd derűssé ezt a néhány órát mindegyikük
számára, hogy legalább amikor együtt vannak, ne szidalmazzon téged senki,
hanem szeressen! Imádkozom mindazokért, akik ma este nem imádkoznak
hozzád. Szeretlek téged mindazokért, akik már nem szeretnek téged.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140816.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. augusztus 15., péntek

[Evangelium] 2014-08-15

2014. augusztus 15. – Péntek, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés:

Gyermeki bizalom
Az egyik nyári plébániai családtábor alkalmával történt a következő eset.
A napi szentmisén a hívek könyörgéséhez érkeztünk, amelyet ez alkalommal
egy édesanya olvasott fel. Gyermekeit a férjével együtt a padban hagyta, ő
pedig kijött a szentélybe, odalépett a felolvasó állványhoz és a szokott
módon olvasta a fohászokat. Alig ötéves kisfia nem bírta sokáig hiányát,
mert az első könyörgés után máris kiszaladt hozzá és odabujt mellé.
Mosolyogva, boldogan néztem gyermeki ragaszkodását. Lehet, hogy mások
észre sem veszik vagy jelentéktelennek tartják az ilyen kedves
jeleneteket, de én évek múlva is emlékszem rájuk. Ma azért idézem fel,
mert azt példázza, hogy milyen gyermeki szeretettel, őszinte
ragaszkodással kell Jézus édesanyjához, égi édesanyánkhoz, a mennybe
felvett Szűzanyához sietnünk, s ővele együtt kéréseinket Istenhez
terjesztenünk.
Szűz Mária mennybevételének hittételét XII. Piusz pápa 1950. november
1-jei Muneficentissimus Deus kezdetű bullája a következőképpen fogalmazza
meg: „A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája
befejezése után testestől, lelkestől felvétetett a mennyország
dicsőségébe." Jézus édesanyjának élete beteljesedett azzal, hogy eljutott
a mennybe, s példája azt mutatja, hogy minden ember életének végső célja
az örök élet, eljutni Istenhez a mennybe.
Mit kell tennünk üdvösségünk érdekében? Szűz Mária élete választ ad e
kérdésünkre. Ő egész életét Isten szolgálatába, a megváltás szolgálatába
állította. „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!"
(Lk 1,38) – válaszolja a názáreti leány az angyalnak, amikor értesül
arról, hogy ő lesz a Megváltó anyja. Isten akaratának tökéletes
elfogadásáról, az Istennek való teljes önfelajánlásról tanúskodnak e
szavak. Alázata és engedelmessége segítsen minket abban, hogy keressük
Isten szándékát, elfogadjuk és teljesítsük azt a feladatot, amit Isten
számunkra kijelöl. Máriával együtt adjunk hálát a mindenható Istennek, aki
életet adott nekünk! Isten hivatást, feladatot, küldetést ad, hogy életünk
ne legyen céltalan, hanem szeretetben éljünk. Mutatja az utat, miként
juthatunk el a mennybe, és segítségével elháríthatjuk a gonosz
kísértéseit, aki meg akar bennünket akadályozni az üdvösségre jutásban.
Mária hálaadó éneke szerint boldognak hirdeti őt minden nemzedék (vö. Lk
1,48). Ő erősítse meg bennünk annak tudatát, hogy ha Istentől kapott
hivatásunk útján járunk, akkor a földi életben is boldogok leszünk és az
örök boldogságra is eljutunk.
Emberi életünk évei, évtizedei akkor is elmúlnak, ha nem teszünk semmit.
Ha nincsenek komolyabb céljaink, lelkileg igénytelenek vagyunk, csupán a
mindennapi megélhetésünkkel törődünk, önző módon bezárkózunk önmagunkba,
akkor is eltelik az életünk. A keresztény ember hiszi, hogy Isten nem
véletlenül adta neki az életét. Szüntelenül keresnünk érdemes, hogy mit
kíván tőlünk az Úr, hogyan szolgálhatjuk őt. Mi ugyan nem rendeltettünk
olyan kimagasló hivatásra, mint Mária, Megváltónk édesanyja, de hisszük,
hogy Istennek terve van velünk. Az üdvösség reményében tegyünk meg
mindent, amit Isten kér tőlünk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mária, égi édesanyánk! Isten azzal jutalmazta meg engedelmességedet, hogy
felvett a mennybe. Mennybevételed erőt ad, hogy földi életünket a
nehézségek, a gondok, a szenvedések és küzdelmek ellenére se tekintsük
hiábavaló szélmalomharcnak, hanem azzal a reménnyel törekedjünk a
mennyország felé, hogy oda valóban eljuthatunk. Tisztelettel, alázattal és
gyermeki bizalommal kérjük közbenjárásodat önmagunkért, családunkért és
magyar hazánkért. Segíts minket, hogy életünk beteljesedjen azáltal, hogy
eljutunk az örök életre!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140815.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. augusztus 14., csütörtök

[Evangelium] 2014-08-14

2014. augusztus 14. – Csütörtök

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte,
és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki
száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek
és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt
hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat
elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy
haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének." Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte,
elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21-19,1

Elmélkedés:

Péter apostol a megbocsátással kapcsolatban kérdezi Jézust, aki egy
példabeszéddel világítja meg, hogy miért fontos a megbocsátás. A
szolgákról szóló hasonlat azzal zárul, hogy nem számíthatunk Isten
irgalmára, ha mi nem vagyunk képesek megbocsátani embertársainknak. De ezt
a jézusi kijelentést nem szabad úgy értékelnünk, mintha a mi megbocsátásra
való készségünktől függne Isten megbocsátása, hiszen ő irgalmas e nélkül
is. A „hetvenszer hétszer" kifejezés természetesen nem azt jelenti, hogy
számoljuk a megbocsátásainkat, s a 490-dik után már nyugodtan
haragudhatunk, és nem kell többször megbocsátanunk. Az irgalomnak, a
megbocsátásnak végtelennek kell lennie. Ne legyünk fukarok a
megbocsátással, hanem mindig legyünk készek rá.
Ezt a példabeszédet bizonyára sokan úgy értelmeznék a legszívesebben, hogy
csak akkor kell megbocsátanunk embertársainknak, ha valaki bocsánatot kér
tőlünk. Még a vallásos emberek között is igen gyakran találkozni ezzel a
vélekedéssel. Pedig miként Isten is önmagában irgalmas, nekünk is érdemes
gyakorolnunk a megbocsátást akkor is, ha valaki nem kér kifejezetten
elnézést tőlünk a vétkéért. Jó lenne eljutnunk a megbocsátásnak erre a
magasabb szintjére.
A könyörtelen elszámoltatás, a szívtelen számonkérés és a bosszúállás
helyett Jézus új utat ajánl követőinek: a kiengesztelődés, a békesség és a
megbocsátás útját. Ez az út vezet csak az irgalom Istenéhez.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem! Te vagy, aki megalkottál, aki ismersz. Tőled kaptam az életemet,
képességeimet, testvéreket magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. A
kevesebbet vagy a talentumot azért adtad, hogy akaratodat teljesítsem.
Tudom, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe,
hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem
el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet
hirdetik, hanem engedem, hogy szereteted általuk terjedjen a világban.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140814.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. augusztus 13., szerda

[Evangelium] 2014-08-13

2014. augusztus 13. – Szerda

Jézus egy alkalommal így oktatta tanítványait: Ha testvéred vétkezik
ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád,
megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek
közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony, mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben
is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony,
mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy
kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman
összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Mt 18,15-20

Elmélkedés:

Egy édesanya szomorúan panaszkodta egy alkalommal, hogy a férje nem tud
bocsánatot kérni. A férj jól tudja, hogy megbántja feleségét egy-egy
cselekedetével vagy rosszindulatú megjegyzésével, de sosem kér tőle
bocsánatot. Egy darabig aztán nem szólnak egymáshoz, s miután
megnyugszanak újra beszélnek egymással, mintha mi sem történt volna. De a
bocsánatkérés elmarad. Ez az apró hiányosság, ez a talán gyermekkorban meg
nem tanult magatartás bizony megmérgezi kettejük kapcsolatát, s ki tudja,
mi lesz a vége.
Jézus a békülékenységre, a testvéri szeretetre figyelmeztet minket az
evangéliumban, amely a házastársakra és a családtagokra is vonatkozik.
Próbáljuk személyesen vagy mások segítségét kérve megoldani a
nézeteltéréseket, s ne engedjük, hogy ezek rányomják bélyegüket családi és
más kapcsolatainkra.
Jól tudjuk, hogy milyen nehéz beismerni a hibát, s talán még nehezebb
változtatni önmagunkon. Ha jószándékkal szeretnénk másoknak segíteni, hogy
felülemelkedjenek emberi gyengeségeiken, akkor – bármennyire is furcsának
tűnik – a változást magunkon kell elkezdenünk. Szavakkal nagyon nehéz
bárkit is meggyőzni, hogy változzon meg, de ha mi képesek vagyunk a
javulásra, akkor ez példa lehet.
Természetesen előfordulhat az is, hogy nekünk sem megy a változás. Éppen
ez figyelmeztessen minket arra, hogy legyünk türelmesek másokkal.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus, Te vagy az ember egyetlen Megváltója! Testvéreinkért imádkozunk
hozzád, akik igent mondtak Neked a papságra, a megszentelt életre, vagy a
misszióra szóló hívásodra. Add, hogy életük napról napra megújuljon, és
élő Evangéliummá váljanak.
Szent II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140813.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. augusztus 12., kedd

[Evangelium] 2014-08-12

2014. augusztus 12. – Kedd

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz,
ki a legnagyobb a mennyek országában?"
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt:
„Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint
a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé
lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig
befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy
megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom
nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen
így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek
közül."
Mt 18,1-5. 10. 12-14

Elmélkedés:

A gyerekek egyik legkedvesebb bibliai elbeszélése a kis Sámuel története.
Megható, amikor hallotta az Úr hívó szavát, de még nem ismerte fel, hogy
ki szólítja. Gyermekként egy felnőttől kért tanácsot, hogy mit tegyen, ha
ismét hívja őt az ismeretlen hang. Isten még egy gyermeket is
megszólíthat, neki is szerepet adhat az üdvtörténetben. Szeretettel fordul
a gyermekekhez, akiket a felnőttek sokszor lenéznek, lekezelnek. Gyermekek
iránti szeretete akkor érte el tetőpontját, amikor gyermekként született e
világra. Ő felnőttként is a gyermekek barátja maradt, figyelemmel,
szeretettel fordult feléjük.
Sőt, a gyermekek engedelmességét és alázatosságát példaként állítja
tanítványai elé, akik arról kérdezik őt, hogy ki a legnagyobb a mennyek
országában. A gyermeki lelkület azért lehet példa, mert a mennybe jutás
esetében nem uralkodási vágyból eredő nagyságról van szó, hanem a lelki
nagyságról.
Ezt követően Jézus az elveszett bárányról és az azt kereső és hazavivő
pásztorról szóló hasonlattal rávilágít arra, hogy a mennybe jutás nem
csupán az ember vágya, hanem a mennyei Atyáé is. Isten minden ember
üdvösségét szeretné. Utánunk jön, ha bűneink miatt eltávolodunk tőle, és
megkeres minket.
Mennyire tudtam megőrizni az istengyermekség lelkületét, amelyben
részesültem keresztelésemkor? Mennyire vágyom arra, hogy mindig mennyei
Atyám közelében legyek?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Égi Királynő, előzd meg és kísérd anyai sugalmazásoddal még a legkisebb
cselekedetünket is, hogy az tiszta és méltó legyen a szent és szeplőtelen
áldozathoz. Tégy szentté bennünket jóságos Anyánk, szentté miként azt
nekünk a te fiad Jézus megparancsolta, amint szíved kéri tőlünk és forrón
kívánja.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140812.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik a füzet akciót támogatták.
Összesen 20 ezer iskola füzetet készítünk és juttatunk el a plébániákra és
iskolákba, hogy a tanév elején kézhez kapják a gyerekek. A küldés
augusztus 11-től folyamatosan történik.
Részletes információ, a felajánlások száma és azon helyek, ahová a füzetek
eljutnak, megtekinthetők itt:
http://zalalovo.plebania.hu/list/news/iskolai_fuzet_gyerekeknek
Isten áldása legyen mindazokon, akik kisebb vagy nagyobb összeggel
támogatták karitatív akciónkat!
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. augusztus 11., hétfő

[Evangelium] 2014-08-11

2014. augusztus 11. – Hétfő

Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az
emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad." Erre a
tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők
Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet
templomadót?" – „De igen" – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus
megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől
szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?" „Az idegenektől" –
felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg
ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat,
amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot.
Vedd ki és add oda nekik értem és érted!"
Mt 17,22-27

Elmélkedés:

A mai evangélium azt az esetet írja le, amikor az adószedéssel
kapcsolatban alakul ki vita az adószedők és a tanítványok között. A vitát
Jézus zárja le egy csodával. A párbeszédek mögötti tartalmat nehéz
megfejteni, s ez attól függ, hogy milyen adóról lehetett szó. Sok
szentírástudós szerint minden bizonnyal a templomadó volt a kérdés tárgya.
Mivel a templom az Isten háza s Jézus, mint Isten Fia mentes az adó alól.
A történet tehát egy rejtett tanítást tartalmaz arról, hogy Jézus a
mennyei Atya Fia.
E lelki mondanivaló után nézzük meg az evilági oldalt is! A történetből
jól látszik, hogy az adófizetés körül már évszázadokkal korábban is gond
volt. Az egyik oldalon álltak az adószedők, akik mindig többet akartak
begyűjteni, a másikon pedig az adófizetők, akik nem örültek az adóknak. Az
idő sok változást és új adókat hozott azóta, s emiatt előfordulhat, hogy
ha Jézus napjainkban hasonló módon akarna eljárni, akkor a kíméletlen
adószedők nem elégednének meg a pénzzel, hanem még a halat is elvennék
Pétertől, aztán küldenének egy végrehajtót, hogy a horgot és a bárkát is
begyűjtsék.
Az adófizetők a másik oldalon eközben nagyon leleményesek. Az egyik
kiskapukat keres, a másik „költségként elszámol," a harmadik „leír az
adóból," a negyedik „külföldre menekít," az ötödik „adóoptimalizál," s
olyanok is akadnak, akik inkább egyáltalán nem fizetnek.
Jó volna mindkét oldalon tisztességre, becsületre, igazmondásra és
igazságosságra törekedni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Megváltó Krisztusunk! Egységre hívtál minket, mint ahogy te is egy vagy az
Atyával. Olyan egységre, amelyben szeretet, egyetértés és önzetlenség
uralkodik. Olyan egységre, amely örömet és boldogságot szül.
Kimondhatatlan a hálánk, Urunk, hogy részünk lehet benned és a te
szeretetedben, amellyel vagy irántunk, amelyet meg sem érdemlünk! Tarts
meg ebben az egységben, ne hagyd, hogy a bűn újra visszataszítson minket a
szeretetlen, önző világba, ahol csak széthúzás és az egymástól való
eltávolodás vár ránk! Segíts nekünk, hogy azok közül, akik még rabjai a
gonosznak, minél többet tudjunk kihalászni és megmenteni az életnek! Mert
nélküled semmit sem tehetünk. Nélküled nem jutunk el az egységre.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140811.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik a füzet akciót támogatták.
Összesen 20 ezer iskola füzetet készítünk és juttatunk el a plébániákra és
iskolákba, hogy a tanév elején kézhez kapják a gyerekek. A küldés
augusztus 11-től folyamatosan történik.
Részletes információ, a felajánlások száma és azon helyek, ahová a füzetek
eljutnak, megtekinthetők itt:
http://zalalovo.plebania.hu/list/news/iskolai_fuzet_gyerekeknek
Isten áldása legyen mindazokon, akik kisebb vagy nagyobb összeggel
támogatták karitatív akciónkat!
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. augusztus 10., vasárnap

[Evangelium] 2014-08-10

2014. augusztus 10. – Évközi 19. vasárnap

Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus
mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a
tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az
embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett,
s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira
eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.
Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén
járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben
felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok!
Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold
meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő azt mondta: „Jöjj!" Péter ki is szállt
a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán
megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!" Jézus
nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te
kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Mikor beszálltak a bárkába, a szél
elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te
valóban az Isten Fia vagy!"
Mt 14,22-33

Elmélkedés:

Nem gyerekjáték
Egy, kettő, három, négy – számolnak együtt a gyerekek. Egy, kettő, három,
négy, öt – hallom újra. A levegő alig mozdul, a tó tükörsima. Egy, kettő,
három, négy, öt. Kerékpárjaink egy fa alatt pihennek, én pedig a tó
partján egy másik fa árnyékában fekszem, s közben hallom, hallgatom a
gyerekek számolását: egy, kettő, három, négy, öt. Néha eljutnak hatig,
hétig, de akkor már egészen izgatott, ujjongó a hangjuk. Nyolc a rekord,
tovább nem jutnak. Nem számolni tanulnak, hanem lapos kavicsokat keresnek
a parton s versenyeznek, hogy ki tudja úgy eldobni a követ, hogy a víz
tetején a legtöbbet ugorjon, pattanjon a kő. Egy, kettő, három, négy, öt,
és a kavics alámerül a tóban, elsüllyed a vízben. Ki ne játszott volna
ilyet gyerekkorában? Melyik édesapa ne tanította volna meg fiát erre az
egyszerű játékra? Elheverve a fűben az eget nézem, s elgondolkozom az
evangéliumon. Jézus a vízen jár. Számolom lépteit. Egy, kettő, három,
négy, öt, s nem süllyed el. Hat, hét, nyolc, kilenc, de nem merül el. Tíz,
húsz, harminc, százig vagy még tovább jutok, s Jézus a víz tetején jár.
Aztán a másik szereplőre pillantok: egy, kettő, három, s Péter már süllyed
is alá. Menthetetlenül elmerülne a mélybe, ha Jézus meg nem ragadná kezét,
s nem mentené meg őt. Nem fizikaórán vagyunk, tehát nem arról van szó,
hogy mely esetekben nem érvényesül a gravitáció törvénye. Akkor mit tanít
nekünk Jézus vízen járása és Péter süllyedése?
Jézus cselekedetében nem látványos mutatványt kell látnunk, hanem annak
igazolását, hogy ő valóban Isten. Felette áll a természeti törvényeknek.
Erősebb a természet erőinél. Ha csak ember volna, akkor nem volna képes
ilyenre. Nem volna képes meggyógyítani pusztán szavával vagy érintésével a
betegeket, de ő megteszi, hogy Isten irgalmassága megmutatkozzék. Nem
volna képes néhány falatnyi ételből ezreket jóllakatni, de ő isteni
erejével megteszi, hogy megmutassa Isten jóságát és gondoskodását. Nem
volna képes a víz tetején járni, de ő jár, hogy igazolja tanítványai előtt
istenségét. Ezek a csodák tehát azt hivatottak bizonyítani, hogy ő valóban
Isten. Ezt támasztja alá Jézus kijelentése, amikor megszólítja a csónakban
lévő tanítványokat: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" (Mt 14,27).
Ugyanezekkel a szavakkal köszönti a feltámadást követően az Úr az
apostolokat, akik félelmükben bezárkóznak. Jézus jelenléte, isteni
erejének megtapasztalása eloszlatja az ember félelmeit. És ehhez érkezünk
el a történet végén, amikor Péter és társai Jézus előtt leborulva mondják:
„Te valóban az Isten Fia vagy!" (Mt 14,33).
A történet Márk (vö. Mk 6,45-52) és János (vö. Jn 6,16-21) evangéliumában
is szerepel, de egyiknél sem esik szó Péterről. Máté viszont lejegyzi ezt
is. Bátornak, sőt talán kissé vakmerőnek is tűnik Péter apostol kérése.
Azt szeretné ugyanis, hogy ő is járni tudjon a víz tetején. Mintegy ezzel
bizonyítsa Jézus, hogy valóban ő az. Ha Mestere képes a vízen járni, akkor
Isten lévén arra is képes, hogy egyik tanítványa ugyanezt tegye. Az Úr
teljesíti a szokatlan kérést, Péter tud is járni a vízen, de félelme miatt
pillanatokon belül süllyedni kezd. Látva a hirtelen támadt veszélyt tudja,
hogy kihez fordulhat segítségért. Akinek hatalma van megtenni, hogy a víz
tetején járhasson tanítványa, az meg is tudja őt menteni, amikor veszélybe
kerül. Péter apostol esetében lehetetlen nem észrevennünk, hogy a
kételkedés bűne húzza őt a mélybe és Jézus segítsége emeli ki, menti meg.
Emlékeztessen minket ez a történet arra, hogy az Úr nem hagyja el
Egyházát, nem hagy el bennünket, amikor veszélyben vagyunk, hanem örök
célunkhoz vezet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Hittel vallom, hogy valóságos ember és valóságos
Isten vagy. Életünk során sokszor megtapasztaljuk, mennyire sebezhetőek és
kiszolgáltatottak vagyunk, főként akkor, ha nem érezzük jelenlétedet.
Közeledésed eloszlatja félelmeinket. Isteni hatalmadat és erődet
felismerve bátorság tölt el, hogy életünk legnehezebb helyzeteiben is
velünk vagy. Lelkünket megmentő, hitünket növelő, bátorságot adó és kereső
szívünket lecsendesítő Jézus, jöjj, ments meg minket!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140810.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum