2017. október 22., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-10-22

2017. október 22. - Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan
tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat
és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: "Mester! Tudjuk, hogy
igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem
vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a
véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" De Jézus
felismerte gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: "Miért kísértetek, ti
képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!" Aztán megkérdezte tőlük:
"Kinek a képe és a felirata ez?" Azok azt felelték: "A császáré." Erre
ő így szólt hozzájuk: "Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a
császáré - az Istennek pedig, ami az Istené!" Ennek hallatára
elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.
Mt 22,15-21
Elmélkedés:
Tegyünk tanúságot örömmel!
A mai vasárnap evangéliumában az adófizetéssel kapcsolatban fordulnak
Jézushoz. Máté evangélista elárulja a kérdezők szándékát, miszerint
bele akarnak kötni Jézus szavaiba, tanításába. A farizeusok nem bízzák
a dolgot a véletlenre, hanem félrevonulnak, tanácskoznak, ügyesen
kigondolják kérdésüket. A kérdés egyszerű, s látszólag egyszerűen lehet
rá majd válaszolni. "Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" (Mt
22,17). Az adófizetés az egykori zsidóság körében mindennapos kérdés
lehetett, s bizonyára sok vitát eredményezhetett az igennel és a nemmel
felelők között. Jézus azonban nem a megszokott módon, nem egyszerű
egyetértéssel vagy elutasítással válaszol, s ennek megvan a maga oka.
Érdemes ismernünk a kérdés hátterében álló történelmi helyzetet. Jézus
korában a zsidók országa a Római Birodalom fennhatósága alatt állt, az
adófizetés elfogadása a római uralom elfogadását jelentette,
megtagadása pedig az idegen elnyomás elutasítását. A Jézusnak szegezett
kérdés ügyes csapdát rejt. Ha azt válaszolja, hogy szabad adót fizetni
a császárnak, akkor ezzel elismeri az idegen, elnyomó hatalmat, és ez
sok zsidó emberből váltana ki megütközést, ellenszenvet, olyanokból,
akik hittek a nép szabadságában, függetlenségében. Ők azok, akiknek a
fejében erősen élt a Messiás-király gondolata, aki majd meg fogja
szabadítani a választott népet az idegen uralomtól. Ha viszont
helytelennek nevezi az adófizetést, akkor ez a római császár elleni
lázadásnak számítana, s azzal vádolhatnák, hogy fellázítja a népet. A
csapda kikerülhetetlennek tűnik, bármit is válaszol a kérdezett,
szavaiba könnyen beleköthetnek. Jézus felismeri a csapdát, a kérdezők
gonosz szándékát és könnyedén tér ki: "Adjátok meg a császárnak, ami a
császáré - az Istennek pedig, ami az Istené!" (Mt 22,21). Ebbe aztán
senki nem tud belekötni, senki nem tud hibát találni. E felelettel nem
megy bele a politikai vitába, ezért ellenfeleinek később újabb témát
kell keresniük, ami vádaskodásuk alapja lehet.
Egyházunk a mai vasárnapon a Missziós Világnapot tartja. Minden
megkeresztelt ember meghívást kap, hogy tanúságot tegyen Jézusról és
hirdesse az adományként kapott hitet. Jézus követése válasz erre a
hívásra. Legyen példa az ő élete! Ahogyan átadta magát az Atyának,
ahogyan előttünk járt az alázatos szolgálat és a szeretet
cselekedeteivel, ahogyan odaadta életét a kereszten, hogy újra
megtalálja azt, ugyanúgy kell nekünk is élnünk, Istennek felajánlva
önmagunkat. Jézus egész élete missziós jellegű, a mennyei Atya
küldötteként érkezett a világba, majd pedig küldetését befejezvén maga
is küldetést adott tanítványainak. A misszió azt jelenti, hogy
szenvedélyesen szeretjük Jézust és cselekvő szeretettel fordulunk
embertársaink felé. Újra és újra odalépünk a kereszt elé és megállunk
imádkozni a keresztre feszített Jézus előtt, hogy felismerve
szeretetének nagyságát, támogatást és lelki erőt kérjünk küldetésünk
teljesítéséhez. A mennyei Atya az öröm forrása, a Fiú az öröm
megnyilvánulása, a Szentlélek pedig az öröm éltetője bennünk. Induljunk
és tegyünk tanúságot Krisztusról örömmel!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és
hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged
keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri
tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon
hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk
magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak
értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged
illet!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171022.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum