Napi Evangélium: 2026. január 18.

2026. január 24., szombat

[Napi e-vangelium] 2026. január 25. vasárnap

2026. január 25. – Évközi 3. vasárnap, Isten igéjének vasárnapja

Evangélium

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje,
a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!"
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!" Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.
Mt 4,12-23

Elmélkedés

Az élő Isten éltető szava
Jézus nyilvános működése – miként azt Máté evangéliuma bemutatja – nem diadalmas bevonulás Jeruzsálembe, hanem Galileában, a „pogányok földjén" kezdődik. Ez az indulás nem véletlen, a „sötétben lakó nép" számára jön el a világosság. A Megváltó ott kezdi el hirdetni az örömhírt, ahol az emberek leginkább rászorulnak a lelki szomjúság, a reménytelenség és a bűn sötétje miatt. A világosság, amit Isten Fia hoz, nem más, mint Isten igéje, amely megszólít, átalakít és új irányba fordít emberi életeket.
Azzal a szándékkal ünnepli Egyházunk a mai napon Isten igéjének vasárnapját, hogy ráirányítsa figyelmünket a szentírásra, arra a kincseskamrára, amelyben megtaláljuk Istennek mindenkor aktuális üzenetét. A szentírás, a biblia nem pusztán egy könyv, hanem az élő Isten éltető szava. Olyan szó, amely életet ad, irányt mutat és meghív. „Térjetek meg!" – mondja Jézus, s ez nem fenyegetés, hanem meghívás az új életre. Ahogy a galileai halászok szívét megérintette ez a szó és elindultak utána, tanítványai lettek, úgy ma is képes elindítani bárkit, aki nyitott szívvel olvassa.
A rendszeres szentírásolvasás olyan, mint a mindennapi kenyér. A testnek étel kell, a léleknek pedig az ige. Az evangélium olvasása nem csupán értelmi tevékenység, hanem szívbeli találkozás a feltámadt Krisztussal. Amikor kinyitjuk a szentírást, ő szól hozzánk, ő vigasztal, tanít, int, és erősít meg minket. Életünk eseményei, kérdései, nehézségei új értelmet nyernek az isteni szó világosságában.
Szent Jeromos mondta: „Aki nem ismeri a szentírást, nem ismeri Krisztust." Ezért, aki valóban kapcsolatban akar lenni az Úrral, annak kézbe kell vennie a bibliát. A lelki fejlődés szempontjából nagyon hasznos, ha valaki gyermekkorától, fiatalkorától napi rendszerességgel olvassa az evangéliumot. Nincs szükség ehhez különleges időpontra vagy helyre, hiszen a munka szüneteiben, otthon, útközben egyaránt olvashatjuk Isten üzenetét. Ez a remény és az igazság forrása, amelyből erőt meríthetünk hivatásunk felismeréséhez és teljesítéséhez.
A mai evangélium végén az igehirdetés és a tanítás mellett megjelenik a gyógyítás is. Jézus szava nem csak elméleti igazság, hanem gyógyító szó. Akár testi, akár lelki sebeket hordozunk, Isten igéje képes bevilágítani fájdalmaink sötétjébe. Életet ad, mint a napfény a földnek és az élőlényeknek. Aki naponta megnyitja szívét Isten üzenete előtt, fokozatosan megtapasztalja, hogy átformálja gondolkodását, megerősíti hitét és bátorítja küldetésében.
Az apostolok, akiket Jézus meghívott, nem tudósok, hanem egyszerű emberek voltak. De Isten igéje hatalmat adott nekik, megváltoztatta életüket és rajtuk keresztül mások életét is. Ugyanígy hív ma is minket Jézus: „Kövess engem!" A követés pedig azzal kezdődik, hogy minden nap időt szánunk az Úr szavára.
Mind a hívők, mind az Egyház számára a szentírás a hit, az erkölcsös élet és Isten megismerésének forrása. Ne maradjon ez a vasárnap egy naptári esemény a liturgikus esztendő folyamán, hanem legyen fordulópont. Vegyük kézbe a szentírást, keressük benne a választ életünk kérdéseire, és engedjük, hogy az evangélium világossága beragyogja mindennapjainkat!
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az élő Ige, aki világosságot gyújtasz a sötétségben élőknek. Add, hogy mindennap éhezzem a te szavadat, és ne csak olvassam, hanem szívembe is fogadjam! Adj nekem nyitott szívet, amely készen áll követni hívásodat, mint egykor az apostolok! Add, hogy az evangélium világossága átalakítsa életem minden területét: gondolataimat, döntéseimet, kapcsolataimat! Te légy tanítóm, gyógyítóm és vezetőm! Szentlelked által gyújtsd fel bennem az isteni ige szeretetét, hogy általa növekedjek hitben, reményben és szeretetben, és életem tanúságtétellé váljék!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260125.mp3

Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2026. január 23., péntek

[Napi e-vangelium] 2026. január 24. szombat

2026. január 24. – Szombat

Evangélium

Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért (Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette.
Mk 3,20-21

Elmélkedés

Az apostolok kiválasztásával Jézus nyilvános működésének új szakasza kezdődött el. Visszatér Kafarnaumba, de otthon sincs nyugalom: akkora a tömeg, hogy még étkezni sem tudnak. Jézus az emberek szolgálatára szenteli önmagát és minden idejét, szinte feláldozza saját szükségleteit is. Ez a szeretet végsőkig elmenő odaajándékozása.
Ekkor azonban olyasmi történik, ami meglep minket: rokonai elindulnak érte, mert elterjedt róla, hogy „eszét vesztette". Ez az egyik legfájdalmasabb mondat az evangéliumban. Az, aki az emberekért él, aki gyógyít, aki tanít, íme most félreértés és gyanú célpontja lesz. A küldetésnek ára van. A szeretet gyakran nem kapja meg azonnal a választ vagy az elismerést. Az érkező rokonok aggodalma emberileg érthető. Úgy érzik, Jézus túlhajtja magát, elvesztette a józan gondolkodását, és ez a félreértés fájdalmasabb, mint a farizeusok kritikája. A legközelebbi családtagok, talán gyermekkori barátok nem értik cselekedeteit. Aki igazán Isten ügyét szolgálja, azt gyakran saját családja sem érti meg. Jézust azonban ez nem állítja meg szolgálatának folytatásában.
Ez a mozzanat erőt ad mindazoknak, akik napjainkban papként, szerzetesként vagy világi hívőként elkötelezik magukat az evangélium hirdetésére és emiatt esetleg értetlenséggel találkoznak. A hivatás sosem önmagáért van. Jézus sem „önmagának élt", hanem értünk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem a nyugalmat kerested, hanem fáradhatatlanul teljesítetted küldetésedet. Nem féltél a fáradtságtól, sem attól, hogy mások esetleg „eszét vesztettnek" néznek. Segíts, hogy én is el tudjam fogadni, ha nem értenek meg! Add, hogy ne az emberek véleménye, hanem a te szavad vezessen! Tedd szívemet nyitottá mások szolgálatára, és adj erőt, hogy hűséges maradjak tőled kapott hivatásomhoz akkor is, amikor az komoly áldozattal jár! Add, hogy hozzád hasonlóan mindig az Atya akaratát keressem és ne a világ tetszését! Segíts, hogy csendben, türelemmel és hűséggel kitartsak a küldetésemben!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260124.mp3

2026. január 22., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2026. január 23. péntek

2026. január 23. – Péntek

Evangélium

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak" hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Mk 3,13-19

Elmélkedés

Jézus felmegy a hegyre, hogy kiválassza tanítványai nagyobb köréből az apostolokat. Ez nem csupán egy történelmi mozzanat, hanem mély lelki üzenetet hordoz. A hegy ugyanis az Istennel való találkozás helye a szentírásban, gondoljunk Mózesre a Sínai-hegyen vagy Jézusra a színeváltozás hegyén. A tizenkettő meghívása, kiválasztása isteni kezdeményezés. Nem ők jelentkeztek egy feladatra, hanem Jézus hívja őket. Ez napjainkban is így van. A hivatás nem emberi érdem, hanem isteni ajándék.
A tizenkettő kiválasztása jelképes, hiszen Izrael tizenkét törzsére utal. Jézus új népet alapít. Nem tömeget szervez, hanem közösséget épít.
De figyeljük meg, kiket hív: halászokat, vámosokat, buzgó, egyszerű és gyarló embereket, akik nem kivételes képességeik vagy erkölcsi tökéletességük miatt kerülnek Jézus mellé, hanem mert készek vele lenni. Ez a tanítványság első feltétele: jelen lenni, vele maradni, figyelni a Mesterre. A hit nem elsősorban tudás vagy teljesítmény, hanem kapcsolat. Péter gyarló, Tamás kételkedő, Júdás elárulja – mégis meghívást kapnak. Ez azt mutatja, hogy Isten nem hibátlan követőket keres, hanem nyitott szíveket. Az igazi kérdés nem az, hogy méltók vagyunk-e a meghívásra, hanem hogy válaszolunk-e rá.
Krisztus követése nem csupán egy belső élmény, hanem küldetés: hirdetni az evangéliumot, gyógyítani a sebeket, szembeszállni a gonosszal. Ez ma is érvényes. Minden megkeresztelt ember meghívást kap arra, hogy Krisztus közelében éljen és másokat is hozzá vezessen.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy ma is megszólítasz és meghívsz, hogy veled éljek. Tudom, hogy nem vagyok méltó, de hiszem, hogy te nem a tökéleteseket keresed, hanem a téged szeretni vágyókat. Adj bátorságot, hogy igent mondjak hívásodra, és engedjem, hogy tanítványoddá formálj! Tölts el a Szentlélek erejével, hogy ne csak követni merjelek, hanem tanúságot is tegyek rólad a világban! Áldd meg minden lépésemet, hogy mások is felismerjék: a te küldötted vagyok!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260123.mp3

2026. január 21., szerda

[Napi e-vangelium] 2026. január 22. csütörtök

2026. január 22. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!" Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.
Mk 3,7-12

Elmélkedés

Jézus visszavonul, de a tömeg utána megy. Nemcsak Galileából, hanem egész Izraelből és azon túlról is jönnek az emberek. Miért? Mert „hallották, milyen csodálatos dolgokat visz végbe". A csodás gyógyulások híre eljut mindenhová, és a betegek, a szenvedők, a lelki megnyugvást keresők elindulnak. Nem teológiai előadásért, nem új törvényért, hanem hogy megérinthessék Jézust. Ennyire egyszerű és mély a vágy, ami kimozdítja őket megszokott életükből. A jelenet megmutatja, hogy mennyire mély a szív vágyakozása a gyógyulás, a teljesség, az isteni közelség után. Az emberek zsúfolódnak, szinte összenyomják Jézust, aki nem fél a sokaságtól, a sebzett testektől, a kiáltásoktól, hanem kitárja szívét mindenki felé.
Jézus tudja, hogy ez a népszerűség törékeny. Az emberek sokszor a gyógyulást keresik, és nem a gyógyítót. A jeleket látják ugyan, de nem mindig értik, mit jelentenek.
A jelenet megrázó eleme, hogy még a tisztátalan lelkek is felismerik, kicsoda Jézus: „Te vagy az Isten Fia!" Ő azonban nem akarja, hogy a gonosz tegyen tanúságot róla.
A tömeghez tartozunk mi is. Vannak napok, amikor mi is csodát kérünk. Jézus ma is ott áll a „Genezáreti tó partján", és arra hív, hogy ne csak megérinteni akarjuk, hanem engedjük, hogy átalakítson bennünket. A gyógyulás nála nem cél, hanem annak eszköze, hogy eljussunk az igazi találkozáshoz vele, az Isten Fiával.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem zárkóztál el az emberek elől. Engedted, hogy hozzád menjenek és megérintsenek azok, akik a szívedből áradó szeretet gyógyító erejét keresték. Add, hogy én is újra és újra elinduljak feléd, ne csak távolról nézzelek, hanem keressem a veled való találkozást! Most eléd hozom betegségemet, félelmeimet, gyengeségeimet és lelkem sebzettségét, mert vágyom arra, hogy megérinthesselek. Gyógyíts meg, hogy én is tanúságot tehessek rólad, nem harsány szóval, hanem életté vált hittel és szeretettel!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260122.mp3

2026. január 20., kedd

[Napi e-vangelium] 2026. január 21. szerda

2026. január 21. – Szerda

Evangélium

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!" Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?" Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!" A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.
Mk 3,1-6

Elmélkedés

Képzeljük magunk elé a mai evangélium jelenetét! Szombat van, a kafarnaumi zsinagóga tele van emberekkel. Jézus középen áll, előtte pedig egy ember, akinek fél keze béna, nem képes megmozdítani. Mindenki őket nézi, érezhető a feszültség és a várakozás, hogy mi fog történni. A farizeusokat nem az ember szenvedése, betegsége érdekli, hanem a szabályok megsértésének lehetősége. Ha ugyanis Jézus meggyógyítja a bénát, akkor megszegi a szombati nyugalomra vonatkozó törvényi előírásokat. Jézus viszont az embert látja. A szívek szándéka könnyen felismerhető: a farizeusok részéről a törvényhez való szigorú ragaszkodás, Jézus részéről pedig az irgalmasság.
Jézus kérdése egyszerű és világos: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?" Az ő meglátása szerint Isten szombatja a szeretet és az irgalom ideje. Aki a jó cselekvést akarja megállítani, az valójában Isten ellen fordul.
A béna kezű ember története a mi lelki bénaságunkat is jelképezi, azt, amikor nem merünk tenni, segíteni, nem merjük kimondani az igazságot. Jézus felszólít: „Állj ide középre!" Ne bújj el a sarokba, ne húzódj szégyenkezve a háttérbe, hanem gyere a gyógyulás terébe! Itt tested és lelked egyaránt gyógyulást talál.
Engedjük, hogy Jézus ma is ránk nézzen és meggyógyítson. Ne bújjunk el, hanem álljunk elé bénaságainkkal, hogy meggyógyuljunk!
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te odafordultál a szenvedőhöz és megláttad az irgalom gyakorlásának lehetőségét ott, ahol mások csak szabályszegést vártak. Taníts engem is úgy látni, mint te: az ember javát a parancsok elé helyezve és az irgalmat a formaságok fölé emelve! Gyógyítsd meg lelkem bénultságát, amikor félek jót tenni vagy közömbösen elfordulnék a szükséget szenvedő emberektől! Adj bátorságot középre állni, eléd állni, és hinni abban, hogy a te szavad ma is életet ad, gyógyulást hoz! Szelíd, de határozott tekinteted ne engedje, hogy elforduljak mások bajától! Formálj engem irgalmas szívű emberré a mennyei Atya képmására!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260121.mp3

2026. január 19., hétfő

[Napi e-vangelium] 2026. január 20. kedd

2026. január 20. – Kedd

Evangélium

Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!" Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük." Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is."
Mk 2,23-28

Elmélkedés

A farizeusok számára a szombat megtartása olyan törvényi kötelesség volt, amit még az éhség vagy más szükség sem írhatott felül. Amint a böjttel kapcsolatban, ugyanúgy a szombati nyugalom megtartásával kapcsolatban is új látásmódot hoz Jézus. Az ember fontosabb, mint a szabály, a törvényi előírás, tehát a törvény uralhatja az ember életét. A mi Urunk szerint a törvény helyes értelmezésében és megtartásában találjuk meg Isten szándékát.
A krisztusi örömhír egyfajta belső, lelki felszabadulást hoz. Nem a merev vallási gyakorlatok számítanak elsődlegesen, hanem az irgalom és a szeretet. Dávid király példáját idézve Jézus azt állítja, hogy a szükség néha felülírja a szabályokat, mert Isten nem az előírások rabja, hanem az élet pártfogója.
„A szombat van az emberért" – mondja Jézus, s ez egy új megközelítés. Isten a pihenés napját az ember javára rendelte, hogy legyen ideje kapcsolatát ápolni a Teremtővel, ne pedig újabb terheket kezdjen el cipelni. Ma is kísértés lehet a külsőségek, a formaságok előtérbe helyezése. De Krisztus világossá teszi: minden törvény célja az, hogy közelebb vigyen Istenhez.
Vasárnap a keresztény ember az Úr napjának megszentelésével önmagát is megszenteli. A Jézussal való találkozás örömteli lehetősége ez számunkra.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te az élet törvényeit nem leromboltad, hanem beteljesítetted. Segíts nekem is megérteni, hogy nem a szabályok, hanem a szeretet áll mindennek a középpontjában! Taníts úgy tölteni a vasárnapot, hogy valóban veled találkozzak a szentmisén és veled egyesüljek a szentáldozásban! Ne engedd, hogy a vallásos szokások eltakarják előlem a lényeget: a te irgalmas, szabadító és éltető szívedet! Adj nekem olyan szívet, amely téged keres a pihenésben, az imában és a felebaráti szeretetben!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260120.mp3

2026. január 18., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2026. január 19. hétfő

2026. január 19. – Hétfő

Evangélium

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?" Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való."
Mk 2,18-22

Elmélkedés

Jézus válasza a böjt kérdésére egészen új megközelítést hoz: nem elveti a böjtöt, hanem megmutatja annak idejét és értelmét. A tanítványok nem böjtölnek, mert „velük van a vőlegény", vagyis maga Jézus, az Isten Fia. Az ő jelenléte örömöt hoz, ünnepet, az örvendezés idejét. Ám eljön az idő, amikor „elviszik tőlük a vőlegényt", elmúlik az örvendezés ideje, s akkor majd újra böjtölni fognak. Az „elviszik a vőlegényt" kifejezéssel Márk evangélista Jézus szenvedésének és halálának idejére utal.
Az Úr felelete segít megérteni a böjt keresztény értelmét. A böjtölés nem öncélú lemondás, hanem a szeretetből fakadó készület, hogy odafordulhassunk Istenhez és a szükséget szenvedő embertárshoz. A böjt akkor lesz hiteles, ha kapcsolódik Krisztushoz, azaz őt látjuk meg, neki segítünk felebarátainkban.
Jézus példái az új foltról és az új borról arra is figyelmeztetnek, hogy az evangélium nem illeszthető be a régi, megszokott keretekbe. Isten újat akar alkotni bennünk, de ehhez újjá kell alakulnunk. A régi gondolkodás, a formasághoz kötött hit vagy a felszínes cselekedetek nem képesek már hordozni Krisztus jelenlétét. Ahogyan az új borhoz új tömlő kell, úgy a keresztény élet is megújult szívből fakad.
Kész vagyok-e félretenni kiüresedett szokásaimat? Kész vagyok-e megújult szívvel élni Jézushoz kapcsolódva? Készen állok-e arra, hogy Jézus jelenlétét hordozzam és örömét továbbadjam?
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, te vagy a vőlegény, akinek jelenléte örömet hoz a világba és az én életembe. Köszönöm, hogy eljöttél közénk, hogy megújítsd életünket. Taníts meg benned örülni, és akkor is hűségesnek maradni, amikor úgy tűnik, távol vagy! Adj nekem nyitott szívet, amely képes befogadni az „új bort", a te kegyelmedet! Segíts, hogy a böjtjeimet ne csupán megszokásból végezzem, hanem szeretetből fakadó válasz legyen a te jóságodra! Újíts meg, Uram, alakíts át, hogy életem valóban „új tömlő" legyen, telve örömmel és reménnyel, telve veled!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260119.mp3

2026. január 24., szombat

2026. január 23., péntek

2026. január 22., csütörtök

2026. január 21., szerda

2026. január 20., kedd

2026. január 19., hétfő

2026. január 18., vasárnap

Blogarchívum