2008. augusztus 9., szombat

[Evangelium] 2008-08-09

2008. augusztus 9. - Szombat, A keresztről nevezett Szent Teréz Benedikta
(Edith Stein) szűz és vértanú, Európa társvédőszentje

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: "Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
"Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt
válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: "Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt:
"Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!" Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés:

Keresztény emberként bizonyos előrelátással élünk, azaz evilági
kötelességeink teljesítése közben is végső célunk, az üdvösségre való
eljutásra gondolunk. Életünk és halálunk után szeretnénk részesedni abból
az örök boldogságból, amelyet Isten mindannyiunknak megígért, s nem
szeretnénk azok közé kerülni, akik örökre nélkülözik ezt a boldogságot. Az
üdvözülés jövőbeli eseménye és reménye hatással van jelen életünkre, s úgy
alakítjuk már most életünket, hogy Isten ezen üdvözítő terve velünk is
megvalósuljon. Az okos és a balga szüzek evangéliumi példája a
felkészülésre és az előrelátásra figyelmeztet minket. A keresztény okosság
és bölcsesség azt jelenti, hogy sosem feledkezünk meg legfőbb célunkról.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Krisztusunk, aki eljöttél e világba, hogy meglátogasd azokat, akik várják
az üdvösséget, add, hogy a mi nemzedékünk fölismerje látogatásodnak
idejét, és része legyen megváltásod gyümölcseiben. Ne engedd, hogy
miattunk és az új évszázad emberei miatt sírni kelljen, mert
visszautasították az irgalmas Atya kezét.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. augusztus 8., péntek

[Evangelium] 2008-08-08

2008. augusztus 8. - Péntek

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha valaki követni akar
engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert mindaz,
aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énérettem elveszíti
életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot
megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe
saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében,
angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint. Bizony,
mondom nektek: Az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem
látják az Emberfiát, amint eljön országában.
Mt 16,24-28

Elmélkedés:

Követni akarjuk a mi Urunkat, de sokszor elfogy a lelkierőnk. Ismerjük
tanítását, talán folyton azt keressük, hogy mi felel meg leginkább
akaratának, de mégis gyengének bizonyulunk sok esetben. Bár tudjuk, hogy
milyen úton kellene előrehaladnunk, mégis sokszor letérünk az igaz útról
és bűnbe esünk, és a magunk tévútjait járjuk. Mi segíthet ilyen
helyzetekben, ki erősíthet meg minket? Talán többet kellene ilyenkor
gondolnunk a keresztet hordozó Krisztusra, aki nem tért le a számára
kijelölt útról, nem tette le keresztjét, hanem szenvedéseket elviselve
teljesítette küldetését. Elsősorban az ő példája adhat nekünk erőt ahhoz,
hogy életünk keresztjeit hordozzuk, s annak tudata, hogy velünk van
legnehezebb élethelyzeteinkben is.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Krisztusunk, aki elestél bűneink súlya alatt és fölkeltél
megigazulásunkra, kérünk, segíts minket és mindazokat, akiket földre sújt
a bűn, hogy föl tudjunk kelni és folytatni tudjuk utunkat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. augusztus 7., csütörtök

[Evangelium] 2008-08-07

2008. augusztus 7. - Csütörtök

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt válaszolták:
"Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy
valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: "Hát ti, kinek tartotok
engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia."
Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a
test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem
Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek
országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is,
és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is." Akkor lelkére
kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.

Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki
Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól
és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre
Péter félrevonta őt, és óva intette: "Isten ments, Uram! Ez nem történhet
veled!" Mire ő Péterhez fordult: "Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz,
mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!"
Mt 16,13-23

Elmélkedés:

Jézus szenvedésére és halálára gondolva néha talán mi is azt kérdezzük,
hogy miért kellett a megváltásnak éppen így történnie, miért nem más módot
választott a mennyei Atya? Emberi elképzeléseink sokszor messze eltérnek
Isten szándékaitól. Az apostolokat is megkísértette egykor ez a gondolat.
Erről tanúskodik Péter esete, aki tiltakozik akkor, amikor Jézus közelgő
szenvedéséről és haláláról szólva a megváltás titkába avatja be őket. Ő és
apostoltársai talán szívesebben örültek volna egy dicsőségesen az emberek
elé lépő Messiásnak. Ez meg is történik majd Jézus feltámadásával, de
ehhez át kell lépnie az Úrnak a halál kapuján. Csak miután minden
megtörtént, azaz a kereszten beteljesedett a megváltás és a feltámadás új
fénybe állítja azt, akkor beszélhetnek majd az apostolok a Messiásról,
hiszen ekkor, a feltámadás fényében fogják megérteni a történteket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Krisztusunk, ki elfogadod a keresztet az emberek kezéből, hogy Isten
embereket üdvözítő szeretetének jelévé tedd, add meg nekünk és korunk
minden emberének, hogy higgyünk e határtalan szeretetben, s átadván a
kereszt jelét az új évezrednek, a megváltás hiteles tanúi lehessünk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. augusztus 6., szerda

[Evangelium] 2008-08-06

2008. augusztus 6. - Szerda, Urunk színeváltozása

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét,
Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük:
az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett,
mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal
beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: "Uram, jó nekünk itt
lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet
és Illésnek egyet!" Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el
őket, és a felhőből egy hang hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben
kedvem telik. Őt hallgassátok!" Ennek hallatára a tanítványok földre
borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette
őket, és ezt mondta: "Keljetek fel és ne féljetek!" Amikor szemüket
fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus
a lelkükre kötötte: "Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a
holtak közül fel nem támad!"
Mt 17,1-9

Elmélkedés:

Jézus dicsőségének látványa félelemmel tölti el a három apostolt, akiket
felvisz a hegyre. Isten jelenlétének megtapasztalásakor ez a félelem
szokott lenni az első emberi reakció. Kicsinységünk tudatában megrettenünk
Isten végtelen hatalma előtt, a bűneink miatt félelem tölt el minket a
Szent Isten közelségében. Ezen félelmeinket Jézus érintése oszlatja el.
Megérintette egykor az apostolokat, s megérint minket is. Szavakkal is
bátorít, hogy ne féljünk, ne féljünk tőle.
Jézus szeretetteljes közeledése bizalmat ébreszt bennünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, élet Ura, add meg, hogy életünk minden szakaszát ajándékként
értékeljük, mert telve van további ígéretekkel! Szeretettel valósítsd meg
ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy mindennap irgalmas karjaidba
veszel minket.
És ha eljön a végső "átmenet" pillanata, add, hogy derűs szívvel
induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a
hosszú keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi
értéket, amit itt a földön megismerhettünk. Akkor újra találkozhatunk
mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a remény jelében.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. augusztus 5., kedd

[Evangelium] 2008-08-05

2008. augusztus 5. - Kedd

Egy alkalommal Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz.
Megkérdezték tőle: "Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát?
Evés előtt ugyanis nem mosnak kezet." Jézus erre magához hívta a népet, és
így szólt: "Halljátok és értsétek meg: Nem az teszi az embert
tisztátalanná, ami a szájába kerül, hanem ami a szájából kijön, az teszi
tisztátalanná." Ekkor hozzáléptek tanítványai, és így szóltak: "Tudod,
hogy a farizeusok megütköztek szavaidon?" Jézus ezt válaszolta: "Tövestől
kitépik mindazt a növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. Hagyjátok
őket! Vak létükre vakok vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mind a
kettő gödörbe esik."
Mt 15,1-2. 10-14

Elmélkedés:

A régi hagyományokhoz való ragaszkodás és az új, modern lehetőségek
keresése sok ellentét forrása volt egykor, s lehet ma is. Sokszor valóban
nehéz megtalálni köztük a középutat. Egyesek csak a régi, jól bevált és
sokszor kipróbált dolgokra esküsznek és mereven elutasítanak mindent újat,
ami esetleg a hagyományos gyakorlatok helyébe léphetne. Mások pedig
mindent elvetendőnek tartanak, ami a múlthoz kötődik, s lázas igyekezettel
próbálnak szüntelenül új dolgokkal előállni. A probléma az Egyházat is
elkíséri a kezdeti időktől egészen napjainkig. Talán a megőrizni és
megújítani kettős elve segíthet minket abban, hogy egyházunk hagyományait
megtartva, s közben a Szentlélekre figyelve tudjuk új módon, mindig
megújuló lelkesedéssel hirdetni az evangéliumot.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Üdvözlégy, édes Úrnő! Csodálatos virágot szültél, aki beragyogja az eget
és a földet. Világosítsd meg értelmemet, hogy fölismerjem jóságodat. Most
aludni térek. Csak Isten tudja, fölkelek-e holnap. Lelkemet neked ajánlom
és szeretett Fiadnak, Jézusnak, Istenemnek! Jézusom, előtted van egész
életem! Őrangyalom vigyázzon rám ez éjjel és őrizzen egész nap, reggeltől
estig. Igen, édes Fiadnak ajánlom lelkemet, hogy ne essen áldozatul a
kísértésnek, hanem kegyelmed mennyországában legyen! Ámen.

________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (28.)
A papi élmények néhány hetes kimaradása többeket arra az őszinte
vallomásra indított, hogy leginkább a hétfői napokon várják az
evangéliumot, s akkor is mindjárt az élményekkel kezdik az olvasást, s
csak ezután jöhetnek a lelki dolgok. Mások egészségi állapotomért, sőt az
életemért aggódtak. Mindenkit megnyugtathatok, hogy egészséges vagyok,
mint a pinty, csak néha nem jut idő az írásra. Három hete ugyan
szándékomban volt billentyűt ragadni, de a vasárnap esti mise végére
beütött a városi áramszünet, s az elektromosság ezen váratlan hiányát
kihasználva gyorsan aludni tértem, mielőtt megjött volna a delej. Két hete
is közel jártam az íráshoz, de akkor meg a Magyar Sydneyről hazatérve, a
szokásos vasárnapi igát letéve inkább ágyamba ájultam, mintsem írogattam
volna. A múlt hétfőről pedig inkább hallgatok, mert arra nincs mentségem.
Az internet mostani kiakadása miatt pedig minden valószínűség szerint a
szokásos hétfő helyett csak kedden olvashatjátok e sorokat.
Amint tehát a fentiekből már kiderült, plébániánk fiataljaival részt
vettünk Egerben az ifjúsági találkozón, azaz a Magyar Sydney-n. Nekem
élmény volt velük lenni, nekik meg velem. Én sokat fiatalodtam mellettük,
ők meg sokat öregedtek mellettem. Néha szívesen letagadták volna, hogy
velem vannak. Akkor pedig nyíltan megtagadták, hogy ismernek, amikor az
esti fagylaltozáskor útbaigazítást kértem a pultos hölgytől, hogy merre
találjuk a muhi csatamezőt. Az egri vár tövében így, szándékosan
összekeverni a tatárokat a törökökkel valóban biztosítékkiverő volt.
Ezúton is bocsánatot kérek az egriektől és a muhiaktól egyaránt.
Az elmúlt héten pedig imatáborban voltam a hittanosokkal. Ismét
megtapasztalhattam, hogy a kicsikkel is lehet komoly dolgokról beszélgetni
és egészen okosakat tudnak mondani. Ők azt gondolják, hogy tanulhatnak
tőlem, én meg közben figyelek, hogy tanuljak tőlük. Ilyeneké az Isten
országa.
Az papi beszámolók olvasóinak megnyugtatására ígérem, hogy próbálok jövő
héten is jelentkezni.
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. augusztus 4., hétfő

[Evangelium] 2008-08-04

2008. augusztus 4. - Hétfő

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus
mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek
át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint
elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék.
Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár
stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert
ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük
a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és
rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket:
"Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: "Uram, ha te
vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő azt mondta:
"Jöjj!" Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus
felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott:
"Ments meg, Uram!" Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így
szólt hozzá: "Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Amikor beszálltak a
bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így
szóltak: "Te valóban az Isten Fia vagy!" Akkor átkeltek a tavon, és
Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték
Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és
kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak
hozzáértek, mind meggyógyultak.
Mt 14,22-36

Elmélkedés:

A kenyérszaporítás mind nép, mind az apostolok számára Jézus istenségének
különleges jele és bizonyítéka volt, most pedig újabb jelét látják annak,
hogy a Mester fölötte áll a természet törvényeinek: képes a víz színén
járni. Péter este azt mutatja, hogy az ember is rendkívüli dolgokra képes
a hit által, de minden könnyen szertefoszlik, ha felébred benne a
kételkedés. Jézus képes megmenteni ekkor is minket. Nem engedi, hogy
kétségeink miatt elvesszünk, hanem irgalmasan utánunk nyúl, és felemel
minket, kiemel abból, ami a vesztünket jelenthetné. Talán csak egy
kiáltás, egy fohász szükséges az én részemről, amellyel megmentőmhöz
fordulok segítségért.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézusom, vezess engem a te utadon.
Ne engedjem el soha a te kezedet.
A Te kegyelmed éltessen engem.
A Te szereteted lakjék bennem.
A Te tisztaságod költözzék belém.
Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek.
Ne a jelen, hanem az örök élet.
Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak.
Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak,
és ha választanom kell kettőnk között Jézusom,
mindig csak Te, Te és sohasem én legyek az első!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. augusztus 3., vasárnap

[Evangelium] 2008-08-03

2008. augusztus 3. - Évközi 18. vasárnap

Abban az időben:
Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt
és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a
városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget
látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint
beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: "Sivár ez a
hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a
falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!" Jézus azonban ezt mondta
nekik: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!" Ők ezt felelték:
"Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk." Mire ő ezt mondta:
"Hozzátok ide!" Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a
fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást
mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a
tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül
tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi
evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
Mt 14,13-21

Elmélkedés:

Valódi csoda
A csodálatos kenyérszaporítás történetét hallgatva az a kérdés
fogalmazódik meg bennünk, hogy mi indította Jézust ennek a csodának a
megtételére? Mi volt a célja ezzel a rendkívül látványos csodával? Más
alkalmakkor Jézus kerülni szokta a feltűnést, s amikor egy-egy beteget
meggyógyított arra szokta kérni őket, hogy ne beszéljenek senkinek az
esetről. A kenyérszaporítás viszont több ezer embert érintett. Abban
egészen biztosak lehetünk, hogy Jézus nem könnyen és gyorsan szerzett
népszerűségre vágyott, hiszen amúgy is igen közkedvelt volt a nép körében
a számos gyógyítás miatt. Ezt igazolja az is, hogy amikor a csodát látva a
nép királlyá akarja tenni, eltűnik előlük és nem engedi meg ezt. Ha nem a
népszerűség vezette, akkor mi? Máté evangélista megemlíti, hogy Jézusnak
"megesett a szíve" az embereken, tehát megsajnálta őket. Ez az együttérzés
azonban inkább a betegekkel való együttérzést jelentette az Úr számára és
gyógyításra ösztönözte. Ha pedig csupán az éhezőkkel való együttérzés lett
volna az Ő szívében, akkor elegendő lett volna, hogy az apostolok
javaslatára elbocsátja az embereket, hogy mindenki élelmet szerezzen
magának. Jézusnak valami miatt nagyon fontos volt, hogy megtegye ezt a
csodát, talán több dolog miatt is.

A kenyérszaporítás jelentőségét és Jézus szándékát akkor érthetjük meg, ha
felelevenítjük a manna elbeszélést és az utolsó vacsorán történteket.
Először is jól emlékszünk arra az ószövetségi történetre, amikor a
pusztában vándorló választott nép számára Isten mannát hullatott az égből,
hogy ezzel az égi eledellel táplálja az éhező népet. A manna csoda azt
jelentette, hogy Isten gondoskodik táplálékról kenyérről népe számára.
Jézus korában azt gondolták, hogy a várva várt Messiás megismétli majd a
manna csodát és kenyeret fog adni az embereknek. A kenyérszaporításban a
nép felismeri a messiási idők ezen jelét, s emiatt akarják Jézust királlyá
tenni. Miként Isten az ószövetségi népet táplálta a pusztában, ugyanúgy
Jézus az újszövetségi nép számára ad kenyeret. Az emberek azt gondolták
Jézusról, a csoda végrehajtójáról, hogy ő a megígért Messiás.

E Jézus istenségét bizonyító jel mellett érdemes arra is odafigyelnünk,
hogy a megszaporított és a népnek kiosztott kenyér az Oltáriszentségnek az
előképe. A kenyérszaporítás előrevetíti az utolsó vacsorán történteket,
amikor Jézus önmagát adja ételként a kenyérben és a borban. Ugyanakkor
mindenképpen fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy milyen lényegi
különbség van a kenyérszaporításkor adott kenyér és az Oltáriszentség
kenyere között. Bár mindkettő Jézus ajándéka, mégis lényegi különbség van
köztük, s ez nem csupán abban áll, hogy az elsőből egyetlen alkalommal
néhány ezer ember részesült, a második pedig örök időkre szóló ajándék
mindenkinek. A kenyerek megsokasításakor Jézus egyszerű kenyeret adott, az
Oltáriszentségben viszont saját Testét adja nekünk. Emellett az
Oltáriszentség minket, akik e szentségben Krisztus valóságos Testét
magunkhoz vesszük, Krisztus titokzatos testévé, az Egyházzá alakít. Ebből
következően mindenféle bántó szándék nélkül kijelenthetjük: ha valakinek
lehetősége volna rá, de nem él a szentáldozás lehetőségével, az ezzel azt
fejezi ki, hogy nem akar sem Krisztushoz, sem az ő Egyházához tartozni.

A kenyérszaporítás valódi csoda volt. Az én számomra pedig az lesz a
csoda, hogy a rendszeres szentáldozás által átalakulok és Krisztushoz
leszek hasonlóvá.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Hiszem,Istenem és Megváltóm, erősen hiszem, hogy az Oltáriszentségben
vagy, mint igaz Isten és igaz ember.
Hiszem, hogy a te tested, a te véred, a te lelked, a te Istenséged és
szent emberséged egészen bennfoglaltatik e szent ostyában, habár szemeim
mindebből semmit sem látnak.
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum