Napi Evangélium: 2021. augusztus 15.

2021. augusztus 21., szombat

[Napi e-vangelium] 2021. augusztus 22. vasárnap

2021. augusztus 22. – Évközi 21. vasárnap

Evangélium

Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?"
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki." Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?" Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Jn 6,60-69

Elmélkedés

Döntési helyzet
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Péter apostol azt kérdezi Jézustól: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak" (Jn 6,68). Jézus Krisztushoz egészen különböző utak vezetnek. Bármennyire is furcsának tűnik számunkra, bizony a világ egyes részein az igazságot kereső emberek más utakon jutnak el Istenhez, mint mi. Kihez mennének máshoz? Hol találhatnák meg az emberi életet boldoggá tevő tanítást, ha nem Jézusnál? Ki vezethetné el őket az örök életre, ha nem Jézus Krisztus?
Az elmúlt vasárnapokon Jézus kafarnaumi beszédét hallottuk az örök élet kenyeréről, amely az ő teste. A beszéd először csak kérdéseket vetett fel a hallgatóságban, majd egyesek kételkedni kezdtek. Jézus szavainak hatásaként sok tanítványa visszahúzódik, elhagyja őt. Távozásuk talán megrendíti Jézust, de egyetlen szavát se vonja vissza, nem finomít azon, amit korábban mondott, mert bár kemény beszédnek tartották azt, mégis minden szava igazság volt.
Egyesek elpártolnak a Mestertől, nem követik többé, s ezért jövőjük, sorsuk nem érdekes Szent János evangélista számára. Helyettük az evangélista inkább azokra irányítja figyelmünket, akik továbbra is Jézussal maradnak, s engedik, hogy életüket átalakítsa az Úr. Ők, a hűséggel kitartók felismerik, amit Péter a többiek nevében megvall: Nem érdemes máshoz menni, mert az örök élet igéi Jézusnál, az Isten Fiánál vannak. Őket küldi majd Jézus missziós útra, ők lesznek majd ott az utolsó vacsorán, nekik nem lesz majd bátorságuk, hogy ott legyenek a keresztúton, de az ő számukra fog majd megjelenni a feltámadt Jézus. A Feltámadottal való találkozás élményét viszik magukkal. A Jézus melletti kitartásuk odáig vezet, hogy igazi tanúságtevők és a feltámadás hirdetői lesznek.
Elmenni vagy maradni? Ez volt a kérdés a hallgatóság számára, s mindenki a maga módján választ is adott. Egyesek elhagyták Jézust és többé már nem követték, mások viszont kitartottak mellette és továbbra is vele maradtak. Elmenni vagy maradni? Ez a kérdés tőlünk is választ kíván. A hitet válasszuk vagy a hitetlenséget? Higgyünk-e Jézusnak vagy kételkedjünk? Mi a jó döntés? Csak akkor tudunk jó döntést hozni, ha személyesen megismerkedünk Jézussal és megismerjük a maga teljességében azt az életformát, amire ő hív bennünket, s ugyanakkor világosan látjuk azt is, hogy mindennek elvesztésével hová jutnánk.
Kihez mennénk, ha nem Jézushoz? Kit hallgatnánk, ha nem Jézust? Kit követnénk, ha nem a mi Urunkat, Jézust? Ki éltetne minket, ha nem Krisztus Lelke? Ki adhatna értelmet életünknek, ha nem Jézus, aki meghalt értünk? Döntési helyzetünkben most mi is Krisztust választjuk és az apostollal együtt mi is megvalljuk hitünket: Tudjuk Urunk, hogy te Isten vagy, te vagy az Atya egyszülött Fia, s jól tudjuk azt is, hogy a te szavaid Lélek és Élet.
Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az evangéliumot hirdetve Krisztust és az ő tanítását megismertessük az emberekkel, hiszen ezáltal a helyes döntés meghozatalában segítjük őket. Minden szentmisében találkozunk a tanító és önfeláldozó Krisztussal, akinek üzenetét továbbadjuk a világban és meghívását közvetítjük a nem hívők felé. Az Úr ugyanis arra hív minket, akik az ő szavaiban felismertük az örök élet igéit, hogy legyünk munkatársai és közvetítsük azt mindazok felé, akik jószándékkal keresik az igazságot és Istent. Segítsen minket a Szentlélek az áldozatkész, szeretetteljes szolgálatban!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Napjainkban az életrevalóság, a siker, a jogokért való küzdelem, a büszkeség, a teljesítményre való törekvés, az eredményesség sok ember számára vált az élet jelszavává. De el kell ismernünk, hogy mindezek az alázatosság, a szerénység és a szolgálatkészség nélkül rossz útra visznek. Te azt kérted egykor tanítványaidtól és azt kéred követőidtől most is, hogy tőled, a te példádból tanuljuk meg a szelídséget és az alázatot. Segíts minket, hogy követni tudjuk példádat! Te meghívsz minket a veled való szeretetközösségbe, az öröm asztalához. Boldogok vagyunk, hogy vendégeid lehetünk. Boldogok vagyunk, hogy leülhetünk ünnepi asztalodhoz. Boldogok vagyunk, hogy hívásodra szeretettel válaszolhatunk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210822.mp3

Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2021. augusztus 20., péntek

[Napi e-vangelium] 2021. augusztus 21. szombat

2021. augusztus 21. – Szombat

Evangélium

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Mt 23,1-12

Elmélkedés

Jézus arra kéri tanítványait a mai evangélium szerint, hogy ne hívassák magukat mesternek, atyának vagy tanítónak. Ha megragadnánk a szavak szó szerinti értelménél, akkor félreértenénk Jézus mondanivalóját. Akkor egyetlen kőműves, ács, asztalos, pék vagy más foglalkozású mesteremberre sem mondhatnánk, hogy szakmájának a mestere. Akkor egyetlen gyermek sem nevezhetné édesapját atyának és a papokra sem alkalmaznánk ezt a megszólítást. És egyetlen iskolai pedagógusra sem mondhatnánk azt, hogy ő egy tanító.
Jézus azonban nem megtiltani akarja ezeknek a szavaknak és megszólításoknak a használatát. Itt inkább arról van szó, hogy senki ne lépjen fel az emberek körében a maga tekintélyére hivatkozva! Senki ne aggasson magára tiszteletet követelő címkéket! Senki ne követeljen magának olyan hatalmat, ami bizonyos címekkel együtt jár!
A mesteremberek, akik kiválóan művelik szakmájukat gondoljanak arra, hogy mindazzal, amit létrehoznak, a teremtő Isten munkáját folytatják. Az édesapák olyan atyai szeretettel neveljék gyermekeiket, amilyen szeretettel Isten, a mennyei Atya tekint ránk, az ő gyermekeire. Minden édesapa legyen a mennyei Atya képmása! A papok olyan atyai szeretettel gondoskodjanak a rájuk bízottakról, ahogyan Isten fordul minden ember felé. Legyenek a mennyei Atya képmásai a hívő közösség minden tagja számára! A tanítók és tanárok Krisztust tekintsék példaképüknek, aki mindig az igazságot tanította!
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Gyújtsd fel szívünkben a szeretet tüzét, hogy szereteted által szentté legyünk! Add nekünk az irántad való szeretetet és az emberek felé forduló önfeláldozó szeretetet! Megdicsőült szentjeid csodálatos élete adjon erőt, hogy felismerjük hivatásunkat és magunk is jellé, szereteted, jóságod jelévé váljunk a világban! A szentek és boldogok életpéldája újítson meg minket a vallásosságban, hitünk gyakorlásában és az evangélium megélésében! Segíts minket, Istenünk, hogy úrrá tudjunk lenni emberi gyengeségeinken, legyőzzük bűneinket és szentek legyünk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210821.mp3

2021. augusztus 19., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2021. augusztus 20. péntek

2021. augusztus 20. – Péntek, Szent István király

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29

Elmélkedés

Uralkodói szolgálat
A mai napon Szent Istvánt, a magyar állam alapítóját, Magyarország első királyát, a keresztény uralkodót, a szentet ünnepeljük. Az ő személyét idézzük fel, amely évszázadokon keresztül kitörölhetetlen maradt a magyar emberek szívéből. Gyakran elhangzik, hogy Szent István politikai megfontolásból vette fel és terjesztette el országában a keresztény vallást. Talán van ebben igazság, de csak féligazság ez a kijelentés. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy lelke mélyéig kereszténnyé lett és azzal a meggyőződéssel igyekezett a keresztény hitet terjeszteni országában, hogy ez a vallás erkölcsi mértéket ad az embereknek, az ország felemelkedését szolgálja és biztosítja megmaradását évszázadokon keresztül. Nem csupán államot szervezett, hanem minden erejével segítette az egyházi szervezet kiépülését is. Nem a nyugati hatalmak uralkodóival ismertette el új királyságát, hanem a római pápától, II. Szilvesztertől kért és kapott koronát, amely Magyarország egységének, szabadságának és kereszténységének jelképévé vált. Szent István király a földi haza építése mellett az égi haza felé akarta irányítani a magyar nemzet tagjait azáltal, hogy az evangélium és a hit terjesztésére papokat hívatott az országba. Lelki nagyságáról tanúskodik az a tény, hogy trónörökös fiának, Szent Imre hercegnek a hirtelen halála miatt sem esett kétségbe, hanem a Boldogságos Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának oltalmába ajánlotta országának jövőjét és a magyar embereket.
Szent István nem uralkodói elnyomásra használta királyi hatalmát, hanem népének szolgálatára. Egész életét arra szentelte, hogy minden erejével, Istentől kapott tehetségével és képességeivel a magyar nemzetet szolgálja. Királyi erénye abból tűnik ki, hogy mind alattvalóinak, mind pedig saját magának is tudott parancsolni. Uralkodói sikerei nem tették őt elbizakodottá és gőgössé, és a kudarcok sem törték meg lelki erejét. Uralkodóként és családapaként egyaránt példakép keresztény életvitelében. Korának más uralkodóival ellentétben ő már nem volt híve annak, hogy háborúk révén gyarapítsa országának területét és vagyonát, hanem a béke embere volt, aki a szomszédos népekkel békére törekedett.
Szent István király egész életét nemzetének és Krisztusnak szentelte. Minden munkájával, erejével és tehetségével nemzetét és népének hitét szolgálta és védelmezte. Nem égett hatalmi vágy a szívében, hanem szolgálatnak tekintette az uralkodói feladatot. Nem a maga hasznát kereste és nem meggazdagodni akart, hanem az ország és az egész nemzet felemelkedését akarta.
Szent István király ünnepén a szentmise evangéliuma az ostoba és a bölcs emberről szól. Egyikük homokra építette házát, amely nem bírt ellenállni a természet pusztító erőinek s romba dőlt. A bölcs viszont szikla alapra építette házát, amely szilárdan állta az idők viharait. Jézus Krisztus, az ő tanítása, a keresztény hit lehet egyedül az a szilárd alap, amelyre országunk, kisebb közösségeink és családunk jövőjét építeni érdemes. Nem elég hangzatos szavakkal beszélnünk a hazaszeretetről, s nem állhatunk meg azon a szinten, hogy elkeseredetten szemléljük a vallási buzgóság hanyatlásának jeleit, hanem arra kell törekednünk, hogy Isten törvényei irányítsák nemzetünk és családjaink életét. Szent István példája szerint úgy fáradozzunk földi hazánk építésén, hogy közben a mennyei haza felé is törekedjünk!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A te tanításod útján, a keresztény igazság útján indult el a magyar nép ezer esztendővel ezelőtt, s ez segítette a magyar nemzetet az évszázadok viharaiban. Bölcs emberként most mi is erre az igazságra, mint sziklára építjük országunkat és egyéni életünket. Segíts minket személyes feladatként felismerni a nemzet felemelkedéséhez szükséges jót és adj nekünk bátorságot és erőt, hogy meg tudjuk ezt valósítani a te dicsőségedre!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210820.mp3

2021. augusztus 18., szerda

[Napi e-vangelium] 2021. augusztus 19. csütörtök

2021. augusztus 19. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!" De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!" A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?" De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!" Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus példabeszéde az üdvösségről tanít. A meghívás a lakodalmi ünnepségre mindenkinek szól, miként Isten minden embert meghív az üdvösségre, az örök életre. Ahogyan a meghívást egyesek visszautasítják, ugyanúgy sokan nem törekszenek az üdvösségre jutni. Kifogásokat keresnek, távolmaradásukat próbálják magyarázni, s talán abban bíznak, hogy majd később is mehetnek. Helyettük olyanok fognak majd eljutni az üdvösségre, akikre ők nem is gondolnak.
Istennek nem kötelessége, hogy bárkit is megjutalmazzon az üdvösséggel. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy kikövetelje tőle a mennyek országába való bejutást. Ő mégis, nagylelkűségének és jóságának köszönhetően meghív minket, hogy vele éljünk, de nem kényszerít erre egyetlen embert sem. A szabad választás, döntés lehetőségét mindenki megkapja.
A lelki javakban, Isten kegyelmében nem egyes kiváltságosok részesülhetnek. Igazi örömhír, hogy a szegények és a nincstelenek is eljuthatnak az Isten országába. A messiási idők egyik jele, hogy a szegényeknek is hirdetik az evangéliumot. Bárki eljuthat az üdvösségre, aki megőrzi lelkének fehér menyegzős ruháját. Törekedjünk járni az üdvösség szűk ösvényén, mert nem mindenki juthat be a mennyország szűk kapuján.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Te azt kéred tőlem, hogy ne legyek türelmetlen, ne veszítsem el reményemet, ne tagadjam meg hitemet, amikor Isten a szenvedésekkel vagy bármi más „rosszal" próbára tesz! Azt kéred, hogy szeressem őt a jón és a rosszon keresztül is, mert minden mögött Isten rejtezik! Keresztáldozatod azt mutatja, hogy az Atya iránti szeretet engedelmességet, tehetetlenséget, szenvedést jelent, de ugyanakkor mégis állandó Istenre figyelést és Isten akaratának elfogadását is. Uram! Segíts, hogy egész életemet a szeretetnek szenteljem!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210819.mp3

2021. augusztus 17., kedd

[Napi e-vangelium] 2021. augusztus 18. szerda

2021. augusztus 18. – Szerda

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?" Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!"

Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a

Elmélkedés

Jézus tanításának középpontjában az üdvösség kérdése áll. Isten minden embert meghív az örök életre. Azt kéri tőlünk, hogy földi életünkben neki szolgáljunk, és azt ígéri nekünk, hogy a földi élet után eljuthatunk az örök életre. Aki Isten szolgálatában tölti életét, az számíthat erre az ajándékra, jutalomra, de akár fizetségnek is nevezhetjük, amit Isten ad nekünk.
Az örök életben, a mennyországban nincsenek megkülönböztetett helyek. Ott nem létezik olyan, hogy az egyik ember közelebb, a másik távolabb van Istentől, mert mindenki Isten jelenlétében él. Ott nem létezik olyan, hogy az egyik ember jobban, a másik kevésbé boldog, mert mindenkit eltölt a tökéletes boldogság, Isten jelenlétének öröme. Ebben az értelemben mindenki ugyanazt kapja Istentől, senki nem kap kevesebbet vagy többet, mint mások. Ez a jutalom a példabeszédben szereplő egy dénár. Mindegy, hogy egyesek rövidebb vagy hosszabb ideig éltek, kevesebbet vagy többet szolgálták Istent, a jutalom, a fizetség mindenkinek ugyanaz: az örök élet. Azt várni Istentől, hogy nekem többet adjon, mint másoknak, ostobaság. Sajnálni, hogy Isten másoknak is ugyanannyit ad, mint nekem, olyanoknak, akik megítélésem szerint kevesebbet szolgáltak, valójában irigység. Elfogadni az üdvösséget, mint Isten nagylelkű ajándékát, igazi bölcsesség.
© Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus! Hiszem, hogy te vagy az Isten Fia. Hozzád megyek, aki a kereszten életedet áldoztad minden emberért. Feltekintek szenvedő arcodra és a te áldozatodhoz szeretném kapcsolni életáldozatomat, hogy megértsem az istenfiúság titkát, és élő hittel tudjam megvallani, hogy te vagy az Isten Fia. Tégy engem tanúságtevővé, hogy hirdessem a világban: te vagy az Isten Fia, te vagy a Megváltó, egyedül benned van üdvösségünk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210818.mp3

2021. augusztus 16., hétfő

[Napi e-vangelium] 2021. augusztus 17. kedd

2021. augusztus 17. – Kedd

Evangélium

A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába." Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk tekintett, és így szólt: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges." Ekkor Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők."
Mt 19,23-30

Elmélkedés

Valósítsd meg álmaidat! – halljuk mindenfelől. Vannak, akik egészen komolyan veszik a felszólítást, és minden energiájukat, idejüket bevetik, hogy az előttük lebegő nagy életcélt mielőbb megvalósítsák. És amikor megvan a biztos munkahely, a gyönyörű autó, a legcsodálatosabb otthon és a legszebb család, akkor hirtelen felébrednek az álomból. Nem kell ahhoz elveszíteni a munkahelyet, nem kell karambolozni, nem kell, hogy leégjen a ház és nem kell elválni ahhoz, hogy mégis romba dőljön valakinek az élete. Amikor valaki rájön, hogy minden csak látszat, fantázia, mese és délibáb körülötte, akkor lelkileg üresnek tartja magát. Sokat gyűjtött ugyan magának, de mire megy vele?
Aztán egy reggel felébredünk, például a mai napon, és elolvassuk az evangéliumban Péter apostol szavait, aki Jézushoz fordul: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?" Úgy tűnik, hogy ez pedig a másik véglet. Azok is többre vágyakoznak, akiknek mindenük megvan és azok is, akik mindenről lemondtak és semmijük, semmi evilági vagyonuk nincs már. És megérkezik Jézus válasza: százannyit kapsz, és elnyered majd az örök életet. De ez a válasz, ez az ígéret azoknak szól, akik mindenről lemondtak.
Nagyon is jól értjük, hogy mi a tét: az üdvösségünk, az örök életünk. Az Úr szavait hallva néhányan talán visszaaludnának, újra álomba merülnének, de ez végzetes volna, mert ezzel elveszíthetik az örök életet. Ha egyszer felébredtél az álomvilágból, maradj is ébren!
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem! Szenvedésed és kereszthalálod szemlélése annak megvallására ösztönöz, hogy te vagy az Úr, az Atya engedelmes Fia, te vagy a Megváltóm. Halálod nem volt értelmetlen, hanem meghozta minden ember számára az üdvösséget. Haláloddal tökéletes módon megvalósult az Atya üdvözítő szándéka. Taníts engem a kereszthordozásra!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210817.mp3

2021. augusztus 15., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2021. augusztus 16. hétfő

2021. augusztus 16. – Hétfő

Evangélium

Egy alkalommal Jézushoz járult egy gazdag ifjú, és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?" Jézus így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül Isten a jó. Ha pedig el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat!" Az ifjú tovább kérdezte: „Melyeket?" Jézus felsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld, és szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat!" Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem?" Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem!" Ennek hallatára az ifjú szomorúan eltávozott, mert nagy vagyona volt.
Mt 19,16-22

Elmélkedés

Az evangélium a jóság témájával kezdődik. Erről szól a gazdag ifjú kérdése és Jézus válasza is. „Légy jó!" - köszönünk el egymástól időnként. Ilyesmit értünk alatta: legyél kedves, figyelmes, tiszteletteljes, őszinte, segítőkész! Jézus válasza hasonlít ehhez, ő felsorolja a parancsokat, amelyeket a gazdag ifjú jól ismert és amelyek számunkra is ismerősen csengenek, ha annak idején megtanultuk a tízparancsolatot. Aztán ha jobban odafigyelünk a Jézus által felsoroltakra, akkor rögtön észrevesszük, hogy ez bizony csak egy része a tízparancsolatnak, a Mózesnek adott két kőtábla közül csak a második. Ezek a törvények valóban az emberi jóságról szólnak.
A történet folytatásából azonban kitűnik, hogy ez a jóság nem elég. Így érzi ezt a gazdag ifjú és Jézus is, és persze mi is többre vágyunk, mert hiányoljuk az első három parancsot, ami az első kőtáblán szerepel. Jézus további tanítása így kezdődik: „Ha tökéletes akarsz lenni." Más alkalommal pedig ezt mondja: „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!" (Mt 5,48). Itt már szintet lépünk. Az emberi jóság szintjéről átlépünk az életszentség szintjére. Itt már nem elég a vagyonról lemondani, itt már az életemet kell Istennek odaadnom. Le kell mondanom mindarról, ami fogva tartja szívemet. Krisztus követésére csak szabad szívvel lehet indulni.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Adj türelmet és szelídséget a szülőknek és a tanároknak, hogy gyermekeiket és tanítványaikat intő szóval figyelmeztessék a helyes útra! Segíts engem, hogy igazi barátsággal, testvéri szeretettel közeledjek minden emberhez! Kellő tapintattal és jószándékkal figyelmeztessem embertársaimat hibáikra. Segíts, hogy ne feledkezzek el imádkozni értük, megtérésükért! Adj nekem alázatot, amikor mások figyelmeztetnek engem és adj erőt, hogy megváltozzak! Szüntess meg minden békétlenséget és viszálykodást közösségünkben, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210816.mp3

2021. augusztus 21., szombat

2021. augusztus 20., péntek

2021. augusztus 19., csütörtök

2021. augusztus 18., szerda

2021. augusztus 17., kedd

2021. augusztus 16., hétfő

2021. augusztus 15., vasárnap

Blogarchívum