2013. augusztus 24., szombat

[Evangelium] 2013-08-24

2013. augusztus 24. – Szombat, Szent Bertalan apostol

Egy alkalommal: Fülöp találkozott Nátánáellel, és közölte vele:
„Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti
Jézust, József fiát." „Jöhet-e valami jó Názáretből?" – kérdezte Nátánáel.
„Jöjj, nézd meg!" – felelte Fülöp.

Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek,
ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!" Nátánáel megkérdezte:
„Honnan ismersz engem?" Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna,
láttalak a fügefa alatt." Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az
Isten Fia, te vagy Izrael Királya." Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert
azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni
ennél." Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni
fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az
Emberfia felett."
Jn 1,45-51

Elmélkedés:

Szent Bertalan apostol ünnepének evangéliuma azt a jelenetet mutatja be,
amikor Fülöp lelkesen meséli Nátánáelnek, hogy „megtaláltuk a názáreti
Jézust" és Jézushoz hívja őt. Az egyházi év liturgikus rendjében azért ez
a részlet került Bertalan napjára, mert a hagyomány ezt a bizonyos
Nátánáelt azonosítja az ő személyével. (A kettős név más apostolok
esetében is előfordul.)
Amikor találkozásukkor Jézus azt mondja Nátánáelnek, hogy mielőtt Fülöp
hívta volna, látta őt a fügefa alatt, ő meglepődik e kijelentésen és
elismeri, hogy Jézus az Isten Fia. A szövegből első pillanatra úgy tűnik,
hogy erre a hitvallásra azért jutott el Nátánáel, mert Jézus megmondta,
hogy pár perccel korábban éppen egy fügefa alatt üldögélt. Valójában
másról lehet szó. Valószínűleg az történt, hogy a találkozást megelőzően,
esetleg napokkal korábban Jézus láthatta Nátánáelt másokkal együtt, amint
éppen beszélgettek egy fügefa árnyékában, ahol a bölcsek és az írástudók
naponta találkozni szoktak, hogy megbeszéljék az eseményeket.
Ha nem Jézus talányosnak tűnő mondása késztette Nátánáelt a hitvallásra,
akkor mi? Nem más, mint a Jézussal való első személyes találkozás élménye.
A többi apostol esetében is láthatjuk, hogy az első találkozás mennyire
meghatározó az életükben. János például évtizedekkel később is pontosan
emlékszik a napra, de még az órára is, amikor Jézussal először
találkozott. Én mikor találkoztam először Krisztussal?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás
elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság,
elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk
embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton
találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre
szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket
bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130824.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 23., péntek

[Evangelium] 2013-08-23

2013. augusztus 23. – Péntek

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40

Elmélkedés:

Jézus korában mindenki tudta a farizeusokról, hogy a törvények
legaprólékosabb megvalósítására törekszenek, illetve arra, hogy hozzájuk
hasonlóan mások is maradéktalanul megtartsák mindazt, amit a mózesi
törvények tartalmaznak. Részletes törvénymagyarázatot adtak mindenre,
aminek az lett a következménye, hogy a kisebb törvények is nagyobb
jelentőséget kaptak. Az írástudók ugyan kiismerték magukat a törvények
bonyolult világában, időnként megpróbálták meghatározni a legfontosabb
parancsokat, s erről a különféle vallási csoportok képviselői sokat
vitatkozhattak.
Jézust is egy szinte mindennaposnak mondható vitába akarják bevonni,
amikor a legfőbb parancsról kérdezik. Ezzel szólítják meg: „Mester, melyik
a legfőbb parancs a törvényben?" (Mt 22,36). Egyrészt próbára akarják
tenni, hogy mennyire ismeri a törvényeket, másrészt állásfoglalásra
akarják késztetni, hogy melyik vallási csoport magyarázatát fogadja el.
Válaszában Jézus az Isten iránti szeretetet teszi az első helyre, illetve
rögtön odateszi a felebaráti szeretet kötelességét. A kettő egymás mellé
helyezése újdonság. Jézus nyilvánvalóvá teszi, hogy e két parancsot nem
szabad egymás ellen kijátszani, azaz egyiket sem szabad elhanyagolni a
másikra való hivatkozással. Az Isten és a felebarát iránti szeretet
egymást feltételezi. Ezt Jézus később még kiegészíti az ellenségszeretet
parancsával, hiszen Isten is megmutatja szeretetét kivétel nélkül minden
ember felé.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek
fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A
Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk
mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel
minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130823.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 22., csütörtök

[Evangelium] 2013-08-22

2013. augusztus 22. – Csütörtök

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép
véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt
rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak,
jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat
küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem.
Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a
menyegzőre!" De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a
földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak
estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant.
Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig
felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a
meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre,
és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!" A szolgák kimentek az
utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat
egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük
egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította:
„Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?" De az csak
hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát
kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és
fogcsikorgatás!" Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14

Elmélkedés:

Jézus mai evangéliumban olvasott példabeszéde az üdvösségről tanít. A
gazda meghívása a lakodalmi ünnepségre mindenkinek szól, minként Isten
minden embert meghív az üdvösségre, az örök életre. Ahogyan a meghívást
egyesek visszautasítják, ugyanúgy sokan nem törekszenek az üdvösségre
jutni. Kifogásokat keresnek, távolmaradásukat próbálják magyarázni, s
talán abban bíznak, hogy majd később is mehetnek. Helyettük olyanok fognak
majd eljutni az üdvösségre, akikre ők nem is gondolnak.
Istennek nem kötelessége, hogy bárkit is megjutalmazzon az üdvösséggel.
Senkinek sincs joga ahhoz, hogy kikövetelje tőle a mennyek országába való
bejutást. Ö mégis, nagylelkűségének és jóságának köszönhetően meghív
minket, hogy vele éljünk, de nem kényszerít erre egyetlen embert sem. A
szabad választás, döntés lehetőségét mindenki megkapja.
A lelki javakban, Isten kegyelmében nem egyes kiváltságosok
részesülhetnek. Igazi örömhír, hogy a szegények és a nincstelenek is
eljuthatnak az Isten országába. A messiási idők egyik jele, hogy a
szegényeknek is hirdetik az evangéliumot. Bárki eljuthat az üdvösségre,
aki megőrzi lelkének fehér menyegzős ruháját. Törekedjünk járni az
üdvösség szűk ösvényén, mert nem mindenki juthat be a mennyország szűk
kapuján.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki
hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző
erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra,
hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem
tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad,
hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130822.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 21., szerda

[Evangelium] 2013-08-21

2013. augusztus 21. – Szerda

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe
munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal,
elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta,
hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik:
„Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is
mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy
cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?"
Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt
mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!"
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a
munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először
azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy
dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet
fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét
viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok
igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied,
fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán
azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel
nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!
Mt 20,1-16a

Elmélkedés:

A szőlőmunkásokról szóló példabeszédet sokan félreértik, és azt gondolják,
hogy igazságtalanság történt. Véleményük szerint a szőlősgazda
igazságtalanul járt el, amikor ugyanakkora összeget adott mindenkinek, és
nem tett különbséget azok között, akik egész nap fáradoztak, illetve akik
csupán egyetlen órát dolgoztak a nap folyamán. Mielőtt túlságosan
beleásnák magukat ezen gondolataikba, gondoljanak arra, hogy az
igazságosság érzése nem feltétlenül egyezik Isten igazságosságával, és
lehet, hogy ott is igazságtalanságot sejtenek, ahol valójában nincs is.
Nézzük a történetet! A szőlősgazda és az első munkások reggel kölcsönösen
megegyeztek egy dénárban, amit a munka végeztével hiánytalanul meg is
kaptak. Ami a megállapodás alapján járt nekik, azt pontosan megkapták.
Akkor hol van itt az igazságtalanság? Sehol, mert a gazda nem bánt velük
igazságtalanul. Az már egy másik kérdés, hogy miért adott szintén egy
dénárt azoknak, akik az elsőkhöz képest kevesebbet dolgoztak? Mert
jószívű, nagylelkű volt. És ő nem lehet nagylelkű? De igen! A saját
vagyonával azt tesz amit akar. Akár két dénárt is adhatott volna azoknak,
akik csak egy órát dolgoztak, persze nem akarta bosszantani a reggel
munkába állókat. Ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a fizetés mértéke
miatt lázadozó elsők valójában irigyek. És az irigység bűn.
A történet nem pénzről és munkabérről szól, hanem azt példázza, hogy Isten
minden embernek ugyanazt a jutalmat (egy dénárt) szeretné adni a földi
élet után, és ez az üdvösség. Az üdvösség minden ember számára Isten
nagylelkűségének ajándéka, amelyért azonban legalább egy keveset dolgozni
kell.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Te vagy az irgalom kimeríthetetlen forrása. Te vagy
Megváltóm, aki megszabadítasz bűneimtől. Alázattal és bűnbánattal járulok
eléd. Segíts, hogy bűneimben se felejtsem: van kiút számomra a bűnből,
mert te új lehetőséget adsz. Légy hozzám és minden emberhez irgalmas!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130821.mp3
 

________________________________

Aktuális:
X. Sümegi gyalogos zarándoklat a Balaton-felvidéken 2013. szeptember
13-15. Indulás: szeptember 13-án, pénteken reggel 7 órakor
Balatonalmádiból a Szent Imre templomtól. Elõtte fél órával gyülekezés.
Szentmise minden nap lesz. Szeptember 15-én vasárnap 10 óra körül érkezünk
Sümegre, ahol részt veszünk a nagybúcsús szentmisén és a körmeneten. A
teljes táv mintegy 80 km.
Bővebb információ: www.mariaut.hu
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 20., kedd

[Evangelium] 2013-08-20

2013. augusztus 20. – Kedd, Szent István király

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja
szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a
házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél,
és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki
viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba
emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött
az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy
romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép
elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek
hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29

Elmélkedés:

Elindulni a hit útján
Szent István király ünnepén a szentmise evangéliumában szikláról, homokról
és szélviharról olvasunk. Házat csak kemény, szilárd, biztos alapra,
országot csak becsületes, megbízható, dolgos emberekre lehet építeni.
Viharokat, árvizeket és más természeti katasztrófákat, valamint válságokat
kiálló és a csapások után felegyenesedő nemzetet csak becsületes,
megbízható, munkaszerető emberekre lehet alapozni.
A felsorolt emberi tulajdonságokat hit nélkül, Istenbe vetett hit nélkül
aligha lehet megélni. Hit nélkül az ember becstelenné válik. Hit nélkül
megbízhatatlan lesz, aki semmiért nem vállal felelősséget. Hit nélkül
tétlenné, lustává válik, aki legfeljebb saját megélhetéséről gondoskodik,
de mit sem törődik azzal, hogy munkájával másokat segíthetne. Hit nélkül
csak a jelennek lehet élni, de jövőt nem lehet építeni.
A ma ünnepelt Szent István király 1000 évvel ezelőtt a hit útján indította
el a magyar nemzetet. Egy olyan úton, amelyen a becsületesen végzett
munka, a felelősségvállalás, mások szolgálata, az előrelátás számítanak
mérföldköveknek. Egy olyan úton, amelyen a krisztusi tanítás senki számára
nem marad elmélet, hanem gondolkozásmódunkat és mindennapi cselekvésünket
meghatározó erővé válik. Egy olyan úton, amelyen az Istenbe vetett hit
ösztönöz minket arra, hogy levessük az önzés köntösét, és a szeretet új
ruhájába öltözzünk. Egy olyan úton, amelyen egymást erősítjük a hitben és
segítjük a továbbhaladásban.
A krisztusi igazságot, az evangéliumi értékrendet nem lehet a templomok
falai közé szorítani, bár erre a történelem során már számos próbálkozás
történt. A keresztény ember számára a hitélet nem korlátozódik a vasárnapi
szentmisén való részvételre, hanem a hívő arra törekszik, hogy a
Krisztustól tanultakat a mindennapi élet során megvalósítsa. Ennek
köszönhetően a krisztusi értékrend a társadalom, a kultúra, a gazdaság, a
közösségi és a családi élet, az oktatás és a nevelés területén egyaránt
érvényesül. A hívő ember cselekedetei hiteles választ, megoldást
jelentenek a különböző élethelyzetekben. A kereszténység és a krisztusi
értékrend évszázadokon keresztül meghatározta a világ, Európa és
Magyarország életét. Lehet, hogy egyesek heves tiltakozása miatt erről nem
teszünk említést meghatározónak számító és alapértékek rögzítését célzó
okmányokban, de ennek tudata él a hívő emberekben és a nem hívőknek is
érdemes elismerniük.
A hit és a hit szerinti élet az a szilárd alap, amire országunk jövőjét
építhetjük. Látnunk kell, hogy a hívők helyzetét nehezíti egy olyan
társadalom, amelyben a hitetlenség számít magától értetődőnek, a hit pedig
igazolásra, védelemre szorul. Az Egyház és a hívő emberek elleni méltatlan
támadások ennek jelei. A hívőknek sok esetben meg kell küzdeniük azokért a
jogokért, amelyek elméletileg minden embert megilletnek. Még ha akadnak is
olyanok, akik kétségbe vonják, Magyarország hívő emberek hazája, akik
számára Szent István király és a többi magyar szent hite követendő példa.
Ne csak a földi ország építésén fáradozzunk, hanem Isten országát is
építsük, amelynek sziklaalapja a hit.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te tanításod útján, a hit útján, a keresztény
igazság útján indult el Szent István királynak köszönhetően magyar népünk
ezer esztendővel ezelőtt, s az ő közbenjárása segítette népünket az
évszázadok viharaiban. Bölcs emberként most mi is erre az igazságra, mint
sziklára építjük országunkat és egyéni életünket. Segíts minket személyes
feladatként felismerni a nemzet felemelkedéséhez szükséges jót és adj
nekünk bátorságot és erőt, hogy meg tudjuk ezt valósítani a te
dicsőségedre! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130820.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 19., hétfő

[Evangelium] 2013-08-19

2013. augusztus 19. – Hétfő

Egy alkalommal Jézushoz járult egy gazdag ifjú, és megkérdezte: „Mester,
mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?" Jézus így válaszolt
neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül Isten a jó. Ha pedig el
akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat!" Az ifjú tovább
kérdezte: „Melyeket?" Jézus felsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne
lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld, és szeresd
felebarátodat úgy, mint önmagadat!" Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind
megtartottam. Mit kell még tennem?" Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz
lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét a szegények között, így
kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem!" Ennek hallatára az
ifjú szomorúan eltávozott, mert nagy vagyona volt.
Mt 19,16-22

Elmélkedés:

Bár a gazdagságot is lehet jóra használni és a vagyonból lehet segíteni a
rászorulókat, mégis jobb vigyázni, mert a gazdagság azt a veszélyt
hordozza magában, hogy az ember eltávolodik Istentől és jobban bízik a
vagyon által nyújtott biztonságban, mint az Isteni Gondviselésben. A
gazdagság sosem kerülhet az Isten által adott lelki béke, az öröm vagy az
életszentségre törekvés elé. A gazdag ifjú esete, amiről a mai evangéliumi
szakaszban olvasunk, példa arra, hogy vannak, akik számára a gazdagság
fontosabb Istennél, s nem akarnak Isten kedvéért lemondani róla. Jézus
inkább a szegénységet ajánlja, ami közelebb segít Istenhez, növeli iránta
való bizalmunkat.
A gazdag ifjú esete szomorú példája annak, hogy nem elegendő a törvények
ismerete és megtartása. Jézus egy tökéletesebb életre hívta meg őt és hív
meg minket, amely azt jelenti, hogy minden vagyonról és evilági kincsről
lemondva őt kell követnünk. Az ifjú nem volt erre képes, nem indult el a
tökéletes élet útján. Ő szomorúan távozott, s bizonyára Jézust is
eltöltötte a szomorúság az ifjú döntése miatt.
Említsük meg, hogy a vagyon megszerzésére sokan nem becsületes munkával
törekszenek. Ha valaki mások megkárosításával vagy egyéb, nem tisztességes
módon tesz szert vagyonára, bűnt követ el, amely sérti az igazságosságot,
eltávolít Istentől. A földi kincseket gyűjtő ember könnyen azt hiszi, hogy
pénzért és pénzzel minden megszerezhető. Lehet, hogy sok mindent elér
pénze segítségével, de az üdvösséget elveszítheti.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Krisztusunk, ki elfogadod a keresztet az emberek kezéből, hogy Isten
embereket üdvözítő szeretetének jelévé tedd, add meg nekünk és korunk
minden emberének, hogy higgyünk e határtalan szeretetben, s átadván a
kereszt jelét az új évezrednek, a megváltás hiteles tanúi lehessünk.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130819.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 18., vasárnap

[Evangelium] 2013-08-18

2013. augusztus 18. – Évközi 20. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet
gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon.
Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez
beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?
Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy
házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három
ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."
Lk 12,49-53

Elmélkedés:

A szeretet tüze
Az 1952-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett francia írótól, Francois
Mauriac-tól származik a következő gondolat: „Azon a napon, amelyen nem ég
bennetek a szeretet, sokan meghalnak a hidegtől". Ha nem gyakorolnánk a
szeretetet nap mint nap, a lelki jégkorszak idejét élnénk. Az emberek
elhidegülnének egymástól, a házastársak fagyos tekintettel néznék egymást,
a gyerekek dideregve keresnék biztonságukat. Szükségünk van arra, hogy
égjen, lángoljon bennünk a szeretet érzése. Keresztényként nem lehet más a
hivatásunk, mint hogy sokszor fagyosnak tűnő világunkban állandóan
felszítsuk magunkban és felgyullasszuk másokban Isten szeretetének tüzét.
Jézus a mai evangéliumban érdekes, de könnyen félreérthető kijelentéseket
tesz. Többek között ezt mondja: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a
földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon" (Lk 12,49). Mire
gondol? Milyen tüzet akar gyújtani? A nyári szárazság idején többször
hallunk hírt tűzvészekről, amelyek a világ számos pontján pusztítanak, és
felbecsülhetetlen károkat okoznak a természetben és az emberek anyagi
javaiban, illetve sajnos sok esetben emberi áldozatokat is követelnek.
Nyilvánvalóan Jézus nem ilyen pusztító tűzre gondol. Ő a szeretet tüzét, a
hit fényét, a Szentlélek lángját szeretné meggyújtani szívünkben.
Akarom-e, hogy lángra lobbanjon szívemben Krisztus tüze? A tűz, amely maga
Krisztus. A tűz, amelyet nekem is tovább kell adnom. A tűz, amely fényt
hoz az életembe.
Jézus mondásai az ő földi működésének idejére vonatkoznak, továbbá arra az
időszakra, amikor a Szentlélek által lesz Isten jelen a világban. A
krisztusi tűz megtisztulást, megújulást hozhat az emberek számára. Erre a
tűzre napjainkban nagy szüksége van a világnak és az Egyháznak. Igen,
egyházi közösségünk is megújulásra szorul. A most tartó Hit éve kiváló
alkalom erre, de a megújulást magamon érdemes kezdeni. Ha engem már
megtisztított Krisztus tüze, akkor annak életet újító hatása tovább árad a
közösség és annak tagjai felé.
A hitet, hitemet nem élhetem meg a világtól és az emberektől
elszigetelten. Ennek nagyon egyszerűen az az oka, hogy a valódi hit
cselekvésre ösztönöz, az embertársak felé gyakorolt jócselekedetekre. A
másik oka pedig az, hogy a hit közösséget teremt. Közösséget Istennel és
közösséget a felebaráttal. Az Egyház, mint közösség, azokat az embereket
fogja össze, akiknek közös kincse a hit.
Milyen kapcsolat van a hit és a hit szerinti élet között? A hit életre
váltása (tettekre váltása) nem azt jelenti, hogy cselekedeteink által
akarjuk mindenáron kiharcolni magunknak az üdvösséget, hanem hogy Isten
kegyelme a hit által gyümölcsöt hoz életünkben. Ezen a ponton érdemes
tisztáznunk azt, hogy az Egyházhoz, mint Krisztus testéhez való
tartozásunk nélkül nem hozhat gyümölcsöt hitünk, nem erősödhetünk a
hitben, nem adhatjuk tovább meggyőződéssel a hitet és nem tehetünk
hitelesen tanúságot hitünkről. Ha mindezeket mégis meg szeretnénk
valósítani, hiszen nem is lehet más a célunk, mint ezek megvalósítása,
akkor őriznünk kell a teljes közösséget az Egyházzal. Hitünknek tehát van
egyéni és közösségi vonatkozása is, s ez utóbbi messze többet jelent, mint
a hit együttes megvallását a közösségi istentisztelet, a szentmise
alkalmával. Gyulladjon fel szívünkben az Egyház iránti szeretet tüze!
Emberi életünk születésünktől a halálunkig be van ágyazva a szentségek
rendjébe, ami a kereszteléstől a betegek szentségéig vezet. E
szentségekben, amelyek valójában a hitélet megnyilvánulásai, Isten
kegyelme jut el hozzánk az Egyház közreműködése által. S íme, itt is
felfedezhetjük, hogy nincs hit, nem létezik hitélet Egyház nélkül, bár
napjainkban sokan hangoztatják, hogy ők vallásosak, de hitük megéléséhez
nincs szükségük az Egyházra. A Hit évében talán őket is segítenünk
kellene, hogy visszataláljanak vagy rátaláljanak az Egyházra.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézusunk! Gyújtsd fel mindannyiunk szívében a szeretet tüzét!
Szereteted tüze és fénye oszlassa el az aggodalmaskodás, a hitetlenség, a
kételkedés, a békétlenség és a bűn sötétségét! Segíts, hogy megőrizzük és
továbbadjuk másoknak is ezt a fényt! Segíts, hogy továbbsugározzuk a hit
világosságát, a remény ki nem alvó lángját és a szeretet tüzét! Az általad
megígért és elküldött Szentlélek tüze pünkösdkor átalakította és
bátorsággal töltötte el az apostolokat. Alakíts át engem is! Tégy csodát
velem is! Tégy engem is tüzes lelkűvé, hogy örömhíredet bátran hirdessem!
Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130818.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum