2009. október 24., szombat

[Evangelium] 2009-10-24

2009. október 24. - Szombat

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról
hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: "Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek
voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha
nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony
és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan."
Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek fügefa volt a szőlőjében.
Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt
vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a
fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha
terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
Lk 13,1-9

Elmélkedés:

A Megváltó érkezését Keresztelő János azzal készítette elő, hogy
bűnbánatot hirdetett a népnek. A lélek benső megtérése ugyanis
elengedhetetlen ahhoz, hogy elfogadjuk a Megváltó Jézus személyét és
tanítását. Valamivel később Jézus maga bűnbánatra szólított fel, amely
annak első jele, hogy az ember elfogadja Isten Országát. A bűnbánatra való
hívás mindig időszerű. Egyesek ugyan próbálnak késlekedve választ adni az
isteni hívásra, de ez mindig kockázatos. Amikor megbánjuk bűneinket és
Isten eltörli azokat a szentgyónásban, egy új utat nyit számunkra, új
lehetőséget ad nekünk, új reményt önt belénk. Bűnösségünk tudatában
ugyanis nem kell rettegve menekülnünk Isten elől, hanem éppen
ellenkezőleg, azzal a bizalommal közeledhetünk felé, hogy megbocsát
nekünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;
hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
hogy értelmem éber és friss legyen az igazság - csak az igazság -
befogadására;
hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet,
ami fölemel!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. október 23., péntek

[Evangelium] 2009-10-23

2009. október 23. - Péntek

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton
felhő támad, mindjárt mondjátok: "Eső jön!", és úgy is történik. Ha déli
szél fúj, azt mondjátok: "Hőség lesz!", és megjön az is. Képmutatók! Az ég
és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem
ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor
ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele,
hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a
börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem
szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.
Lk 12,54-59

Elmélkedés:

Az emberek egymással való kapcsolataikban különféle jeleket használnak.
Maga a beszéd és az írás is ilyen jelnek számít. A jelek nem feltétlenül
titkos dolgok, de csak az érti meg őket, aki ismeri jelentésüket és helyes
képes őket alkalmazni. Az ember idővel megtanult olvasni a természet
jeleiből is, azaz megfigyelt bizonyos következetességeket, s a
jelenségekből következtetéseket vont le a jövőre vonatkozóan.
A vallásos ember saját életében és környezetésben bizonyos dolgokat isteni
jeleknek tulajdonított már a régi időkben is és most is. Isten mindig
olyan jeleket ad számunkra, amelyek alkalmazkodnak emberi természetünkhöz,
s éppen ezért észrevehetőek és érthetően számunkra. Olyan jelek ezek,
melyek üdvösségünket segítik, s amelyek egyúttal az ő jelenlété és
szeretetét jelzik. Észreveszem-e ezeket a jeleket?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, bárcsak megértenénk, hogy micsoda boldogság lesz az a tudat,
hogy boldogságunk örökké fog tartani; és mekkora élvezet az a bizonyosság,
hogy örömünknek sohasem szakad vége!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. október 22., csütörtök

[Evangelium] 2009-10-22

2009. október 22. - Csütörtök

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Azért jöttem, hogy tüzet
gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!
Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez
beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?
Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy
házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három
ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."
Lk 12,49-53

Elmélkedés:

Már az ószövetségi időkben amellett, hogy félelmetes pusztító erőt
tulajdonítottak a tűnek, ismerték tisztító hatását is. Ugyanakkor Isten
jelenlétének a jele is volt, gondoljunk csak például arra jelenetre,
amikor Mózesnek lángoló, de el nem égő csipkebokorban jelenik meg Isten.
Mindezeket jó tudnunk, amikor Jézusnak a következő kijelentését olvassuk a
mai evangéliumban: "Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön". Jézus
tehát nem mindent elpusztítani szándékozik a tűzzel, hanem inkább
megtisztítani, s ezáltal felkészíteni az embereket az Istennel való
találkozásra. Az emberek és a családtagok közti szakadás sem Jézus
szándéka, hanem következménye az ő jövetelének, hiszen egyesek engedik
megtisztítani magukat a bűnbocsánat tüzében, míg mások elutasítják az
Istennel való találkozás ezen feltételét.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Semmit sem akarok magamnak megtartani, hanem inkább magam s mindenem
szeretném önként és szíves-örömest neked adni.
Uram, Istenem, Teremtőm és Megváltóm, akkora vonzódással, tisztelettel,
dicsérettel és tisztességgel, akkora hálával, odaadással és szeretettel,
akkora hittel, reménnyel, tisztasággal szeretnélek ma magamhoz venni
téged, amekkorával méhébe fogadott és óhajtott szentséges anyád, a
dicsőséges Szűz Mária, amikor alázatosan és áhítattal felelt az angyalnak,
aki a megtestesülés örömhírét jelentette neki: íme, az Úrnak szolgáló
leánya, legyen nekem a te igéd szerint.
Kempis Tamás
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. október 21., szerda

[Evangelium] 2009-10-21

2009. október 21. - Szerda

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Gondoljátok meg: Ha tudná
a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.
Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem
is gondoljátok."
Péter megkérdezte: "Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy
mindenkinek?" Az Úr így válaszolt: "Ki a hű és okos sáfár, akit ura
szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál.
Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt
mondja magában: "Uram bizonyára késni fog", és elkezdi verni a többi
szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a
szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor
nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára
juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy
akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így
tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki
sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet
kérnek számon."
Lk 12,39-48

Elmélkedés:

Az úrról és a szolgákról szóló példabeszédet úgy is értelmezhetjük, hogy
Jézus küldetést ad nekünk, feladatot bíz ránk, amit mi teljesítünk,
legalábbis akkor, ha hűséges szolgák vagyunk. Szabadságunk miatt azt is
megtehetjük, hogy nem tesszük meg, amit kér tőlünk. Küldetésünkben és
szolgálatunkban maga Jézus a példakép számunkra, aki a mennyei Atya
akaratát teljesítette egész földi életében. Feladatát, küldetését
elvégezvén azt kérte tanítványaitól, hogy folytassák az általa megkezdett
munkát, Isten Országa megvalósulását a világban. Az egyik oldalról
láthatjuk Jézus irántunk való bizalmát, a másik oldalra pedig oda kell
helyeznünk saját, felelősséggel végzett munkánkat, amely Isten
dicsőségének beteljesedését szolgálja.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek
fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A
Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk
mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel
minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. október 20., kedd

[Evangelium] 2009-10-20

2009. október 20. - Kedd

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve,
kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez,
akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget,
rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák.
Lk 12,35-38

Elmélkedés:

Az evangéliumokban néhány alkalommal saját második eljöveteléről beszél.
Ezzel kapcsolatban hívja fel tanítványai figyelmét a virrasztásra, az éber
várakozásra. Több hasonlatot is mond erről a melyeknek egyik visszatérő
eleme, hogy érkezése váratlan lesz, egyesek felkészülten, másokat viszont
készületlenül talál. A Jézus által ajánlott virrasztás és éberség nem azt
jelenti, hogy az embernek nem szabad aludni, hanem lelki éberségre kell
gondolnunk. Az ember legyen előrelátó. Ne csak a jelenre figyeljen, ne a
földi, dolgokat szeresse, hanem elsősorban a rá váró jóra, az üdvösségre
készüljön. Legyünk előrelátóak, akik számára a jövőben bekövetkező
találkozás Jézussal mostani életünket alakítja.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki
hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző
erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra,
hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem
tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad,
hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. október 19., hétfő

[Evangelium] 2009-10-19

2009. október 19. - Hétfő

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból:
"Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" Ő így
válaszolt neki: "Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és
elosszam örökségteket?" Majd a tömeghez fordult: "Vigyázzatok, és
őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől
függ az ember élete".
Példabeszédet is mondott nekik: "Egy gazdag embernek a földje bőséges
termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat
építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig.
Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá:
Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit
szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben
gazdagodnék!"
Lk 12,13-21

Elmélkedés:

A vagyon, a gazdagság könyörtelen úr. Sokan azt vélik, hogy szabadabban,
boldogabban élhetnek, ha gazdagok. Valójában azonban a gazdagság
könyörtelen módon uralkodik az emberen. Megfosztja az embert attól a
szabadságtól, hogy az igazán értékes dolgokra figyeljen. Elfordítja az
ember szívét Istenről és a lelki dolgokról. A vagyon elfojtja az ember
szívébe magként vetett isteni szót és megakadályozza annak fejlődését,
növekedését.
Ezekre a veszélyekre hívja fel a figyelmet Jézus, amikor azt állítja a mi
evangéliumban, hogy "nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember
élete". Jézus tanítványainak azért kell mindenről lemondaniuk, azért kell
mindent odaadniuk másoknak, hogy szabaddá váljanak Isten szeretetének a
befogadására és mindannak elfogadására, amivel Isten ajándékozza meg az
embert. Isten nagyobb boldogságot szán nekünk, mint amit bármiféle földi
kincs nyújthat számunkra.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenem, szükségem van rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a
követelménye és szükséglete szerint. Add meg nekem, Uram, a
lelkiismeretemnek azt a tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és
fogja fel. Fülem süket, nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom
jeleidet. Csak te tudod élessé tenni szememet, megtisztítani és megújítani
szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál, és hallgassam a
szavadat.
John Henry Newman

________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (47.)
Az elmúlt hónapok hosszas készületei és próbái után szombaton befejeződtek
Szent Veronika kórusunk készülő új lemezének stúdiófelvételei. A fiatalok
várakozásaimat felülmúlva teljesítettek. Ennek köszönhetően jó esély van
arra, hogy már november első napjaiban kezünkben lesz a harmadik CD
lemezünk, amely azzal a szándékkal készült, hogy segítse az adventi
készületet és a karácsonyi ünneplést. A többi még egy kis ideig titok.
Most egy a biztos: készül advent legszebb ajándéka azoknak, akiknek még
fontos a karácsony.
Köszönöm a személyes látogatásokat Zalalövőn. És köszönöm, hogy lelkes
evangelizációtoknak köszönhetően hamarosan 20 ezer tagja lesz lelki
közösségünknek.
Azok számára, akik szombaton lemaradtak a velem készült riportfilmről
jelezem, hogy az ismétlés ideje a következő: Duna I. 2009. október 20.
kedd 8.30, Duna II. Autonómia 2009. október 25. vasárnap 11.15 és 22.35.
Vagy megnézhető itt is:
http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=585907&pid=316335
Szeretettel: István atya
Imakérések továbbra is itt: http://zalalovo.plebania.hu/uzenet/imakeres
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. október 18., vasárnap

[Evangelium] 2009-10-18

2009. október 18. - Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és ezt
mondták: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk." Ő
megkérdezte: "Mit kívántok, mit tegyek nektek?" Ezt felelték: "Add meg
nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te
dicsőségedben." Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e
inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a
keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" Azt felelték: "Meg tudjuk
tenni!"
Jézus így folytatta: "A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De
hogy a jobb és bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely
azokat illeti, akiknek készült."
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy
akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
embereik éreztetik velük hatalmukat. De közöttetek ez ne így legyen. Ha
valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek
első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért
jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja
váltságul sokakért."
Mk 10,35-45

Elmélkedés:

A cél: a hit hirdetése
Néhány héttel ezelőtt egy fiatal lelkesen mesélte nekem, hogy a nyáron
missziós táborban volt. Persze ne olyan táborra gondoljunk, amelynek
helyszíne a brazíliai őserdő. Az ilyen missziós táborok Magyarországon
vannak, s már jó néhány éve szervezik őket a verbita missziós szerzetesek
elsősorban fiatalok számára. A tábor résztvevői megismerkedhetnek azzal,
hogy milyen munkát végeznek a távoli országokban azok, akik vállalkoznak a
misszióra. A tábor során találkoznak olyan személyekkel, akik éveket vagy
évtizedeket töltöttek Argentínában vagy éppen a Fülöp-szigeteken. Az egyik
misszióból hazatért atya arról beszélt a fiataloknak, hogy amikor
Brazíliában szolgált, tulajdonképpen nem volt állandó plébániája, ahol
lakott, hanem mindig úton volt. 200 km hosszú terület tartozott hozzá,
amelyet három hónap alatt járt körbe, aztán kezdte újra. Egy-egy kis
falunak a lakossága pontosan tudta, mikor fog érkezni, és arra az időre a
hitoktatók felkészítették a gyerekeket az elsőáldozásra, a lelkes segítő
hívek pedig a szülők és a keresztszülők felkészítését vállalták a
keresztség előtt, és a házasságra készülő jegyesek oktatásának is volt
külön felelőse. Az atya mindenhol két-három napot tartózkodott csupán.
Amikor megérkezett hozzájuk, mindenki abba hagyta azokra a napokra a
munkát és ott voltak a szentmiséken és a szertartásokon. Az emberek
számára nem voltak más ünnepek. Nekik az volt az ünnep, amikor a pap
megérkezett és velük volt.

Ma, a missziós vasárnapon azokra a papokra, missziós szerzetesekre és
szerzetesnőkre gondolunk, akik hazájuktól távol, a világ távoli részein
szavukkal hirdetik Jézus tanítását és életükkel tesznek tanúságot
hitükről. Azokra a missziósokra gondolunk, akiket mindenhol örömmel
várnak, s akiknek az érkezése igazi ünnepet jelent mindenki számára.
Azokra gondolunk, s azokért imádkozunk, akik Krisztustól veszik az erőt és
a bátorságot feladatukhoz.

Mindazok, akik az elmúlt évszázadokban vagy napjainkban vállalkoznak a
missziós szolgálatra, magukra vonatkoztatták Jézus szavait: "Menjetek el
az egész világra és tegyétek tanítványommá mind a népeket!" (Mt 28,19). Ők
megértették, hogy ezek a szavak nem csak az egykori apostoloknak szóltak,
hanem személyesen nekik szól e felhívás. Megértették, hogy amilyen
mértékben megosztják életüket Krisztussal, olyan mértékben fognak
részesedni Krisztus küldetéséből. Megértették, hogy Jézus élete az ő
életük és Jézus küldetése az ő küldetésük is.

Mert Jézus maga is missziós volt. Küldött volt, küldetést teljesített.
Annak a küldetésnek a teljesítése volt az életcélja, amivel megbízta őt a
mennyei Atya. És ettől soha nem tért el. Szavával és életével tett
tanúságot Isten szeretetéről az emberek előtt. Amikor pedig saját
küldetését beteljesítette, küldetéssel bízta meg tanítványait: ők
folytassák a tanúságtételt Isten szeretetéről, ők folytassák a hit
terjesztését. Minden missziósnak egyetlen, közös célja van: a hit
hirdetése. Ezt vállalják a világnak azon a helyein, ahol az emberek még
nem hallottak Jézusról, a hitről, a megváltásról, Isten üdvözítő
szándékáról. A hit hirdetését vállalják olyan helyeken, ahol ez komoly
nehézségekkel jár, s ahol akár még az életük is veszélyben forog.

A szó szoros értelmében a misszió alatt azt értjük, hogy olyan embereknek
hirdetik a krisztusi evangéliumot, akik számára ez teljesen ismeretlen.
Olyanoknak, akik még nem szerveződtek keresztény közösséggé, s akik
értelemszerűen még nem alkalmasak arra, hogy saját hitüket továbbadják
másoknak. Ugyanakkor missziónak kell tekintenünk azt is, amikor egy
évszázadok óta keresztény országban az élő hitüket elvesztő emberek, az
Egyháztól eltávolodott emberek, az evangélium tanításától eltérő módon élő
emberek számára hirdetik az Isten szavát. Igen, a megkeresztelt, de
hitüket nem gyakorló emberek újraevangelizálását is missziónak kell
tekintenünk.

Befejezésül gondolkozzunk még el a következőn: Az ember hite nem gyengül,
hanem erősödik azáltal, hogy továbbadja, tanúságot tesz róla. Ha
meggyengültnek érezzük saját hitünket, akkor vajon ennek nem éppen az
lehet az oka, hogy magánügynek tartjuk és nem osztjuk meg másokkal? Hitünk
csak erősödhet, ha részt vállalunk az Egyház és Krisztus küldetéséből.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mindenható Úristen, emlékezzél meg arról, hogy a pogányok lelkét is a te
képedre és hasonlatosságodra teremtetted! Emlékezzél meg, Uram, hogy Szent
Fiad az ő lelkük üdvéért is a legkegyetlenebb halált szenvedte!
Ne engedd, könyörgök, hogy a pogányok őt megvessék, hanem engedd, hogy a
jámbor emberek imájára megtérjenek, és részesei legyenek az örök
boldogságnak; ne maradjanak bálványimádók, hanem ismerjék meg Krisztust,
az örök élet forrását, ki nekünk életünk, üdvünk, örömünk, feltámadásunk,
aki bennünket megváltott és megszentelt, akinek dicsőség, hála és imádás
mindörökkön örökké!
Xavéri Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum