2018. szeptember 15., szombat

[Napi e-vangelium] 2018-09-16

2018. szeptember 16. – Évközi 24. vasárnap

Evangélium

Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?" Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának." Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?" Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!" Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek.
Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon."
Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.
Mk 8,27-35

Elmélkedés

Ki valójában Jézus?
Szent Márk evangéliumának hátterében végighúzódik a Jézus személyéhez kapcsolódó kérdés: Ki ő valójában? Nem fogalmazódik meg ez a kérdés olyan konkrét formában, mint a mai evangéliumi részben, de az evangélista mindvégig erre a kérdésre szeretne választ adni, illetve arra készteti írásának olvasóit, hogy gondolkodjanak el ezen és válaszoljanak a kérdésre.
Márk rögtön írásának bevezetésében ad egy választ, amikor így kezdi művét: „Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete" (Mk 1,1). Az evangélium végén pedig a Jézus keresztre feszítését irányító római katonatiszt szájába adja a hitvallást: „Ez az ember valóban Isten Fia volt" (Mk 15,39). E két végpont között még számos alkalommal találkozunk olyan jelenetekkel, amelyek megvilágítják Jézus kilétét. Ilyen jelentős esemény az Úr megkeresztelkedése, amikor az égből a következő szózat hallatszik: „Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik" (Mk 1,11), azaz a mennyei Atya tesz tanúságot arról, hogy Jézus az ő Fia. Jézus nyilvános működése idején az embereket megszálló gonosz lelkek is felismerik, hogy ki űzi ki őket az emberekből. Egy ilyen eset a kafarnaumi zsinagógában történt, amikor a gonosz kijelenti Jézusról: „Tudom ki vagy: az Isten Szentje!" (Mk 1,24). Más alkalommal, amikor a tisztátalan lelkek meglátták Jézust, leborultak előtte és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia" (Mk 3,11-12). Jézus tehát olyan erő birtokában van, amely felülmúlja az emberi hatalmat, isteni erejével képes megszabadítani a megszállottakat a gonosztól. Érdemes felidéznünk a tengeri vihar lecsendesítésének eseményét, amelyet követően a tanítványok csodálkozva kérdezik: „Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?" (Mk 4,41).
A mai evangéliumban Jézus felteszi a kérdést: „Kinek tartanak engem az emberek?" Ez az egyetlen alkalom, amikor az Úr ilyet kérdez. A felelet bizonytalanságról árulkodik. Egyesek szerint talán Keresztelő János tért vissza a halálból, mások szerint Illés próféta vagy valamelyik próféta jött el Jézus személyében. A bizonytalanság oka, hogy Jézus tanítása valóban újszerű, illetve olyan tetteket hajt végre, amelyekre ember nem képes, de nem tudják azt, hogy milyen erő birtokában tud gyógyítani, csodákat tenni. Fellépése megosztást kelt, hiszen tanítását és csodáit lelkesen, hittel fogadja a néptömeg, miközben a vallási vezetők igyekeznek belekötni tanításába és értetlenül szemlélik csodáit.
A bizonytalan válaszok után Jézus még személyesebbé teszi a kérdést, most már kifejezetten tanítványai véleményére kíváncsi: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?" Péter apostol válasza felülmúlja a korábban elhangzott feleleteket: „Te vagy a Messiás!" A válasz arról tanúskodik, hogy Péter felismeri, hogy Jézus személyében beteljesedtek a Messiásról szóló prófétai jövendölések. Ennek értelmében Jézus egyedülálló személy, különleges hatalommal és küldetéssel, hiszen prófétából több is van, sokat küldött Isten az évszázadok során, de Messiás csak egyetlen van.
A messiási cím, megnevezés hallatán Jézus fontosnak tartja ehhez hozzákapcsolni a szenvedéséről szóló jövendölést. Ezzel próbálja helyreigazítani tanítványai elképzelését az ő messiási hatalmáról. A korabeli felfogás szerint az eljövendő Messiás majd egy uralkodó, talán király lesz. Jézus viszont nem tör ilyen uralomra, nem vágyakozik földi királyságot létrehozni, hanem majd az ő szenvedésében és halálában fog megmutatkozni az, hogy ő a Messiás.
A kérdés, hogy ki valójában Jézus, ma nekem szól. Jó volna megfogalmaznom véleményemet, hitvallásomat.
© Horváth István Sándor


Imádság

Üdvözítő Istenünk! El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a te akaratod az volt, hogy szenvedésével és halálával váltson meg bennünket Jézus. Be kell látnunk: félre kell tennünk emberi gondolatainkat, hogy megérthessük a te szándékaidat! Azt az isteni szándékot, amely megengedte az emberi gyűlölet tombolását, megengedte a keresztre feszítést azért, hogy a szeretet legnagyobb jelét adja. A te irántunk való szereteted legnagyobb tanújelét láthatjuk abban, hogy Fiad, Jézus értünk szenvedett és értünk halt meg a keresztfán. Segíts felismerni Jézusban Megváltónkat!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180916.mp3

2018. szeptember 14., péntek

[Napi e-vangelium] 2018-09-15

2018. szeptember 15. – Szombat, A fájdalmas Szűzanya

Evangélium

Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,33-35

Elmélkedés

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét követően a mai napon a fájdalmas Szűzanyára emlékezünk, aki ott volt a Golgotán fiának, Jézusnak keresztje alatt. Mária minden bizonnyal ekkor érezte át legjobban, amit egykor, az újszülött Jézus templomi bemutatásakor az agg Simeon jövendölt: „a te lelkedet is tőr járja át." Az apostolok félelmükben elfutottak, amikor Jézust elfogták és nem volt bátorságuk ahhoz, hogy ott legyenek Mesterük keresztre feszítésekor. Egyedül János apostol, a „szeretett tanítvány" van ott a Golgotán, aki támogatja szenvedésében Jézus édesanyját.
Mit tanulhatunk a fájdalmas Szűzanyától? Együtt élni és együtt szenvedni Krisztussal, ez a feladatunk. Ha az Úrral együtt szenvedünk és hordozzuk életünk keresztjét, vele eljutunk az örök életre. Ha az Úrral együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk az örökkévalóságban. Álljunk oda Máriával együtt a kereszt alá és egyesüljünk a szenvedő Jézussal! Tekintsünk fel Máriával együtt a keresztre, amely a szeretet teljességét sugározza felénk! A keresztre tekintve megtapasztalhatjuk Isten felénk áradó és szüntelenül megújuló szeretetét, amelyet az Atya Krisztusban ajándékozott nekünk, s amelyet nekünk is tovább kell adnunk embertársainknak. Tanuljuk meg Máriától, hogy minden fájdalom és minden szenvedés elviselhető, ha Krisztus mellett maradunk.
© Horváth István Sándor


Imádság

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180915.mp3

2018. szeptember 13., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2018-09-14

2018. szeptember 14. – Péntek, A Szent Kereszt felmagasztalása

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
Jn 3,13-17

Elmélkedés

Egyházunk a mai napon a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét tartja. A hagyomány szerint Krisztus keresztjét Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg Jeruzsálemben és ezen a napon mutatták meg ünnepélyesen a népnek. Az ókori emberek tudatában a kereszt egy kegyetlen kivégzőeszköz volt. A bibliai időkben a rómaiak főként rabszolgák esetében alkalmazták, mégpedig súlyos bűn, gyilkosság, árulás vagy lázadás megtorlásaként. A keresztény ember azonban másként tekint Krisztus keresztjére, amelyben felismeri az üdvösség jelét. Krisztus keresztje azt hirdeti, hogy nem a bűné és a halálé az utolsó szó, hanem az életé és a feltámadásé. A kereszt az a hely, ahol a Fiú, Jézus végérvényesen kimutatja engedelmességét a mennyei Atya felé. A kereszt az a hely, ahol végérvényesen megmutatkozik Jézus emberek iránti szeretete. A kereszt az a hely, amelyen az emberiség megváltása, Krisztus megváltó áldozata megvalósul.
Mit hirdet számunkra a kereszt? Szeretetet és megbocsátást. „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért" (Jn 15,13) – tanította Jézus és a kereszten megmutatta, hogy mit jelentenek ezek a szavak. Jézus így imádkozott, miközben szenvedett a kereszten: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek" (Lk 23,34). A keresztből erőt merítve gyakoroljuk mi is a szeretetet és a megbocsátást!
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180914.mp3

2018. szeptember 12., szerda

[Napi e-vangelium] 2018-09-13

2018. szeptember 13. – Csütörtök

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is."
Lk 6,27-38

Elmélkedés

Az ellenségszeretet, amelyről Jézus tanítását olvassuk a mai evangéliumban, az Úr tanítványainak sajátos megkülönböztető jegye. Elsőként egy általános megfogalmazás hangzik el: „Szeressétek ellenségeiteket!" Ezt három kiegészítő, magyarázó felszólítás követ, amelyek szerint a krisztusi tanítványnak nem szabad viszonoznia semmiféle rosszat, tehát jót kell tennie azokkal, akik gyűlölik őt, áldást kell mondania az őt átkozókra és imádkoznia kell azokért, akik rágalmakat mondanak róla. A három kiegészítő mondás közös eleme, hogy a krisztusi tanítvány nem állhat meg ott, hogy némán elviseli, békésen tűri az őt érő rosszat, hanem valamilyen jócselekedettel kell fordulnia ellenségéhez. Ennek a viselkedésnek az a célja, hogy a rossz ne változtassa meg az ő jellemét, hanem ragaszkodjon a jóhoz, tartson ki benne. El kell ismernünk, hogy nem könnyű a gyűlöletre jótettel válaszolni. Nem könnyű Isten áldását kérni arra, aki Isten nevében kíván nekünk rosszat. Nem könnyű a hazug rágalmakat hallva visszatartani magunkban a haragot és megbocsátást kifejező imádságot mondani azokért, akiktől a rágalmazás ered.
Keresztény emberhez nem méltó a harag, a gyűlölet és a bosszú. Egyedül az irgalmas Isten példája követendő, aki kész megbocsátani minden bűnösnek. Légy nagylelkű és megbocsátó, akkor majd te is megtapasztalod Isten nagylelkűségét!
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, már rád találtam, mégsem adtam el mindenem, a rossz szokásaim, hibáim, kicsinyességem, melyek gátolnak abban, hogy egészen a tiéd legyek. Ne menj el tőlem, legyél segítségem, győzz bennem a rossz felett, mert nem vágyok másra, csak hogy a fényed uralkodjék bennem. Köszönöm, hogy kincs vagyok a szívedben, segíts, hogy kinccsé váljak mások számára.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180913.mp3

2018. szeptember 11., kedd

[Napi e-vangelium] 2018-09-12

2018. szeptember 12. – Szerda, Szűz Mária szent neve

Evangélium

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal."
Lk 6,20-26

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumi rész azzal zárult, hogy a tizenkettő kiválasztása után Jézus lement velük a hegyről és egy sík mezőn megállt. A „velük" szónak sajátos szerepe van itt. Nem csupán azt jelenti, hogy a kiválasztottak követik, kísérik Jézust, hanem azt is, hogy Jézus mindent az ő jelenlétükben tesz. Tehát egyrészt tanítványok, akik elsajátítják Mesterük életmódját, másrészt tanúk lesznek, akik Jézus mennybemenetelét követően tanúskodni fognak mindarról, amit az Úr közelében láttak, hallottak, megéltek.
Jézus tehát az általa választott apostolok, mint tanúk előtt kezdi meg tanítását. Máté evangéliuma hosszan, három fejezeten át ismerteti Jézus „hegyi beszédét", amely a nyolc boldogság meghirdetésével kezdődik. Lukács esetében, aki rövidebben jegyzi le a tanítást, nem helyénvaló „hegyi beszédet" említenünk, hiszen itt egy síkságon hangzik el az Úr néphez intézett beszéde. A lukácsi változatban csupán négy boldogság szerepel, amelyet négy „jaj"-mondás egészít ki. Jézus kijelentéseinek jelentőségét túlzottan leegyszerűsítenénk, ha olyan bölcsességi mondásoknak tekintenénk azokat, amelyek az ószövetségi iratokban is bőven szerepelnek. Sokkal inkább meghívó, felszólító kijelentések ezek, amelyeket követve rátalálhatunk a boldogság útjára. Éppen ezért nem elégedhetünk meg az olykor ellentmondásosnak tűnő kijelentések értelmezésével, hanem meg kell azokat valósítanunk.
© Horváth István Sándor


Imádság

Üdvözlégy, szent Úrnő, legszentebb Királynő, Isten Anyja, Mária! Te örökké Szűz, téged a mennyei Atya választott ki, megáldott szeretett Szent Fiad által a Vigasztaló Lélekkel, aki a kegyelem teljessége és a tökéletes jóság. Üdvözlégy, Isten palotája, Üdvözlégy, Isten lakóhelye, Üdvözlégy, Isten sátora, Üdvözlégy, Isten öltözéke, Üdvözlégy, te az Úr szolgálóleánya! Üdvözlégy, Istennek Anyja!
Assisi Szent Ferenc

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180912.mp3

2018. szeptember 10., hétfő

[Napi e-vangelium] 2018-09-11

2018. szeptember 11. – Kedd

Evangélium

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19

Elmélkedés

Jézus tanításának bemutatását a tizenkét apostol kiválasztása előzi meg, ezt olvassuk a mai napon. A jelenet azzal kezdődik, hogy Jézus felment egy hegyre imádkozni, amelyet Márk evangélista is megemlít (vö. Mk 3,13). Lukács evangélista azonban pontosítja Jézus szándékát: azért ment fel a hegyre, hogy imádkozzon. Lukács írásának jellegzetessége, hogy kiemeli Jézus működése során az imádkozás szerepét, az Úr valamennyi jelentős tevékenységét megelőzi az ima, az Atyával való beszélgetés. Az apostolok kiválasztása előtt tehát az Úr az egész éjszakát imádságban tölti, azaz a kiválasztás nem csupán tőle, hanem a mennyei Atyától is ered. Érdemes megemlítenünk, hogy az imádkozás tekintetében az apostolok valóban jó tanítványai voltak Mesterüknek, hiszen például, amikor az áruló Júdás helyébe választani akartak valakit Jézus tanítványai közül tizenkettedikként, az ő választásukat is imádság előzi meg, így került közéjük Mátyás apostol (vö. ApCsel 1,24-25), illetve a hét diakónus is imádság és kézrátétel kíséretében kap megbízatást az apostoloktól (vö. ApCsel 6,6).
A választáskor jelképes szerepe van a tizenkettes számnak. Ahogyan az ószövetségi választott nép Jákob tizenkét törzséből származik, ugyanúgy az újszövetség népe, az Egyház közössége a tizenkét apostol testületén, mint alapon nyugszik.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180911.mp3

2018. szeptember 9., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2018-09-10

2018. szeptember 10. – Hétfő

Evangélium

Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!" Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?" Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!" Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
Lk 6,6-11

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet egy csodaelbeszélést és egy vitabeszédet kapcsol össze. A csoda, a béna kezű ember meggyógyítása a hátterét adja annak a vitának, amely ezután zajlik a szombati nap megtartásával kapcsolatban Jézus és a jelenlévő írástudók, valamint farizeusok között. A csoda érdekessége, hogy a beteg emberről semmit sem tudunk meg azon kívül, hogy az egyik keze béna. Bár az események körülötte zajlanak, mindvégig meg sem szólal. Nem kéri Jézus segítségét, nem tesz hitvallást arról, hogy hisz abban, hogy Jézus isteni erejével képes megszüntetni betegségét. Egyetlen dolgot tesz csupán: engedelmesen kinyújtja a kezét, amikor az Úr erre kéri őt. A gyógyulást követően nem kezdi el magasztalni Istent, nem ad hálát, vagy legalábbis mindezekről nem számol be az evangélista.
Mindennek oka az, hogy a történettel Lukács evangélista nem Jézus csodatevő képességét szeretné igazolni, hanem a szombat megtartásával kapcsolatban akar tanítást adni. Mégpedig azt a tanítást, hogy Jézus valóban Ura a szombatnak. Látja előre azok szándékát, akik vádolni akarják őt, ismeri felfogásukat, miszerint szombaton semmilyen munkát nem szabad végezni, még gyógyítani sem, de mindez nem akadályozhatja meg őt abban, hogy jót tegyen egy beteg emberrel, aki rászorul Isten irgalmára.
Jézus ezt üzeni cselekedetével: Életet menteni, jót tenni, mindenkor szabad!
© Horváth István Sándor


Imádság

Irgalmas és szent Urunk, küldj szüntelenül új munkásokat Országod aratásába! Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban kövessenek Téged! Engedd, hogy akik arcodat szemlélik, örömmel válaszoljanak a csodálatos küldetésre, amelyet rájuk bíztál, néped és valamennyi ember javára. Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol, most és mindörökké. Ámen.
Szent II. János Pál pápa

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180910.mp3

Blogarchívum