2008. március 22., szombat

[Evangelium] 2008-03-22

2008. március 22. - Nagyszombat, Húsvét vigíliája

Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a
másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt:
Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült.
Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az
őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak. Ekkor
megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: "Ne féljetek! Tudom,
hogy a megfeszített Jézust keresitek Ő nincs itt, mert feltámadt, amint
megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek,
mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és
előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam
nektek!" Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy
megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük
szemben, és megszólította őket: "Üdv nektek!" Ők pedig odasiettek hozzá,
leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk:
"Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek
Galileába, mert ott viszontláthatnak engem."
Mt 28,1-10

Elmélkedés:

Minden megmozdul
Szent Máté evangéliumában olvashatjuk, hogy Jézus jeruzsálemi
bevonulásakor "megmozdult az egész város" (Mt 21,10). Itt valami készül,
gondolhatták egykor az emberek. A továbbiakban szintén Máté írja, hogy
abban a pillanatban, amikor Jézus a kereszten kilehelte lelkét, "a föld
megmozdult, a sziklák megrepedtek" (Mt 27,51). Nagypénteken ilyen
rendkívüli természeti jelenségek irányították a figyelmünket a Golgota
felé, amelyen Jézus keresztje állt. A virágvasárnap megmozdult városi nép
a föld megmozdulásakor megnyugszik. A nagy feltűnést keltő Jézus többé már
nem él. Jézus ellenségei megnyugodhatnak, hiszen elérték céljukat.
Húsvétvasárnap hajnalban azonban újra megmozdult a föld, s megmozdult a
Jézus sírját elzáró kő. Jézus feltámadása óta a húsvéti napokban megmozdul
a világ. Éppen tegnap olvastam, hogy ezen a héten újra megmozdult
Jeruzsálem. Annak ellenére, hogy az utóbbi időkben egyáltalán nem békés a
hangulat a Szentföldön, idén is több tízezer zarándokot várnak
Jeruzsálembe. Igen, újra megmozdul az egész város, s a zarándokok
végigjárják Jézus szenvedésének helyeit. Ellátogatnak az utolsó vacsora
termébe, végigjárják a keresztutat, s megtekintik a Jézus sírja fölé
épített templomot. Ezekben a napokban azonban nem csak Jeruzsálem mozdul
meg, hanem a világon mindenütt megmozdulnak a keresztények a városokban és
falvakban. Mi is elindultunk húsvét éjszakáján, eljöttünk a templomba,
hogy együtt ünnepeljük Krisztus feltámadását.

A feltámadás hitünk egyik legnagyobb titka. Vajon mi áll ezen titok
hátterében? Kinek köszönhető Krisztus feltámasztása a halálból? A húsvéti
szentmise kezdőimádsága pontos választ ad erre: "Feltámadtam, és veled
vagyok! Kezedet rajtam nyugtatod: Csodálatos a te tudásod, alleluja!"
Jézus mondja ezeket a szavakat a mennyei Atyának. Krisztus feltámasztása a
halálból tehát egyértelműen az Atya cselekedete. Ő ajándékozott Fiának új
életet. Még a halál, a kereszthalál sem szakíthatja el Jézust az Atyától.
A feltámadás által Jézus újból az Atyával van. A kereszten átélte az
Atyától való elszakítottságot. Ezért mondta halála órájában: "Istenem,
Istenem miért hagytál el engem?" A feltámadás pillanatában pedig átéli,
hogy újra az együtt van az Atyával.

Mi következik ebből a mi számunkra? Ha Krisztus felátámasztása az Atyának
köszönhető, akkor Őneki hatalma van arra is, hogy minket is feltámasszon
majd a halálból. És ha Krisztus számára a feltámadás az Atyával való
együttlétet jelenti, akkor a mi számunkra is azt jelenti a feltámadás,
hogy örökké együtt élhetünk Istennel.

A mai éjszakán talán semmi mást nem látunk, mint egy üres sírt. Azt
látjuk, hogy az a sírbarlang, amelybe Jézus testét elhelyezték, most üres.
Az evangéliumban arról hallottunk hogy a követ elmozdító angyal megmutatja
ezt az üres sírt. Megmutatta egykor az asszonyoknak, s megmutatja ma
nekünk. A következő napokban viszont ennél nagyobb élményben is részünk
lehet. Kicsivel később az asszonyok találkoznak a Feltámadottal, s ettől
kezdve már nem az üres sír látványa a hit alapja számukra, hanem maga a
Feltámadt Úr, akit újra élőként láthattak. Az előttünk álló húsvéti időben
mi is Jézust keressük. Nem csupán az üres sírt keressük, mert ez nem elég
számunkra. A feltámadt Üdvözítőt keressük, vele szeretnénk találkozni.
Egykor megmozdult a város, megmozdultak az emberek. Most nekem kell
megmozdulnom, nekem kell elindulnom, ha a feltámadás tanúja és hirdetője
szeretnék lenni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Húsvéti szekvencia
A Húsvéti Bárányt keresztények dicsérve áldják!
Krisztus ártatlan Bárány:
vérének árán nyája bűneiért megengesztelte Atyját.
Benne élet és halál csodás nagy párharcra száll:
élet Ura a sírból felkél, és győztesen él.
Mária Magdolna, mondd, mit láttál utadon!
"Az élő Krisztusnak sírját feltámadt Urunk nagy diadalmát,
angyalok jelentését, Urunk halotti leplét.
Feltámadt Krisztus, reményetek: Galileába megy előttetek."
Krisztus a halálból valóban feltámadt, tudjuk.
Győztes Király, könyörülj meg rajtunk!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 21., péntek

[Evangelium] 2008-03-21

2008. március 21. - Nagypéntek

Abban az időben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol
egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is,
aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott
egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és
kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus
tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük: "Kit
kerestek?" Azok ezt válaszolták: "A názáreti Jézust." Jézus erre így
szólt: "Én vagyok." Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Mikor azt
mondta nekik: "Én vagyok", meghátráltak és a földre estek. Ezért újra
megkérdezte tőlük: "Kit kerestek?" Azok ezt válaszolták: "A názáreti
Jézust." Erre Jézus így szólt: "Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát
engem kerestek, engedjétek el ezeket!" Így beteljesedett, amit korábban
megmondott: "Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál."
Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, és a főpap szolgájára sújtott
vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus
rászólt Péterre: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a
kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?"
Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust, és
megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki
abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb,
ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte
Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal
a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A másik
tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött, szólt a kapuban
őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben
megjegyezte: "Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?" Ő
azt felelte: "Nem vagyok!" Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek
tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált, és
melegedett. A főpap eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust.
Jézus ezt válaszolta neki: "Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a
zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása
van. Titokban nem mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd
azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket
mondtam!" E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így
szólt: "Így felelsz a főpapnak?" Jézus ezt mondta neki: "Ha rosszul
szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?"
Ekkor Annás megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
Simon Péter még mindig ott állt, és melegedett. Újra megkérdezték tőle:
"Talán te is az ő tanítványai közül vagy?" Ő így felelt: "Nem vagyok!" A
főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét,
megjegyezte: "Nem téged láttalak én a kertben ővele?" De Péter ismét
tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.
Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A
zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és
elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és
megkérdezte: "Mivel vádoljátok ezt az embert?" Azok azt felelték: "Ha nem
volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!" Pilátus ezt mondta:
"Vigyétek el, és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!" A
zsidók ezt válaszolták neki: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk!" Így
beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog
meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és
megkérdezte tőle: "Te vagy-e a zsidók királya?" Jézus így válaszolt:
"Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?" Pilátus ezt
felelte: "Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe.
Mit tettél?" Ekkor Jézus így szólt: "Az én országom nem ebből a világból
való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének,
hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való."
Pilátus megkérdezte: "Tehát király vagy?" Jézus így felelt: "Te mondod,
hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy
tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a
szavamra!" Erre Pilátus azt mondta: "Mi az igazság?" E szavak után Pilátus
újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: "Én semmi vétket sem találok
benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak.
Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?" De ők ismét
kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.
Ekkor Pilátus fogta Jézust, és megostoroztatta. Akatonák tövisből koszorút
fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután eléje
járultak, és így gúnyolták: "Üdvöz légy, zsidók királya!" És közben arcul
verték. Pilátus ezután újra kiment, és így szólt hozzájuk: "Íme, elétek
vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket." És kijött
Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt: "Íme, az
ember!" A főpapok és a szolgák, mihelyt meglátták őt, kiáltozni kezdtek:
"Feszítsd meg! Feszítsd meg!" Pilátus azt mondta nekik: "Vigyétek,
feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!" De a
zsidók ezt felelték: "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell
halnia, mert Isten fiává tette magát!" Amikor Pilátus meghallotta ezt, még
jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust:
"Honnan való vagy?" De Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt
mondta neki: "Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra,
hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?" Erre Jézus azt
mondta: "Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad
volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne."
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók
azonban ezt kiáltozták: "Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja.
Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak." E
szavak hallatára Pilátus kivezet- tette Jézust, maga pedig a bírói székbe
ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti
készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: "Íme, a
királyotok!" De azok így kiáltoztak: "El vele, el vele! Feszítsd meg!"
Pilátus megkérdezte: "Keresztre feszíttessem a királyotokat?" A főpapok
azonban ezt felelték: "Nincs királyunk, csak császárunk!" Erre
kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem ért
az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott
keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust
meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez
volt ráírva: "A názáreti Jézus, a zsidók királya." A feliratot sokan
olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel
volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok
kérték Pilátust: "Ne azt írd: A zsidók királya hanem ahogy ő mondta: A
zsidók királya vagyok". Pilátus azonban ezt válaszolta: "Amit írtam,
megírtam."
A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit,
négyfelé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse
következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így
szóltak egymáshoz: "Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié
legyen!" Így beteljesedett az Írás: "Szétosztották maguk között ruháimat,
s a köntösömre sorsot vetettek." A katonák pontosan ezt tették.
Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás
felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a
tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: "Asszony, íme, a te fiad!"
Azután a tanítványhoz szólt: "Íme, a te anyád!" Attól az órától fogva
házába fogadta őt a tanítvány.
Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így
szólt: "Szomjazom." Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy
szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához emelték. Mikor Jézus megízlelte
az ecetet, így szólt: "Beteljesedett!" És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem
maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre
feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat
ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a
lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek.
Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték
meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába.
Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és
az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is
higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontot
ne törjetek benne!" És ami az Írás más helyén áll: Föltekintenek arra,
akit keresztülszúrtak."
Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való
élelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus
testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét. Eljött
Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy
száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és fűszerekkel
együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a
helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új
sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók
készületi napja miatt oda temették Jézust.
Jn 18,1-19,42

Elmélkedés:

Nagypénteki szemlélődés
Uram, Jézus Krisztus, megváltó királyom! Kereszthordozásod, szenvedésed és
halálod tanúja szeretnék lenni, ezért Téged szemléllek ma, Nagypénteken,
kereszthalálod napján.

Először a kezeidet nézem. A te megkötözött, sebzett, átszegezett kezeidet.
Milliók kezét látom a te kezedben. Látom a munkanélküli családapa kezét,
aki üres kézzel tér haza és semmit sem tud adni családjának. Látom a
kemény munkától vérző munkáskezeket is. Látom a katonák fegyvereket tartó
kezét, a megsemmisítő, pusztító és ölni kész kezeket. Látom a koldusok
alamizsnát kérő kezét, a gyermekek segítséget kérő kezét és az éhezők
könyöradományért nyúló kezét. Látom a zsugori ember összeszorított markát.
Látom a felindult ember pofont adó kezét. S látok erőszakos kezeket,
melyek megragadnak vagy fellöknek másokat. Látom a szenvedélybetegek
reszkető kezét, amely a cigaretta, az alkohol vagy a kábítószer után nyúl,
s látom a testi betegségben szenvedők elgyengülő kezét. Látom a halál felé
közeledők gyenge, erőtlen, elernyedt kezét. Ugyanakkor más kezeket is
látok a Te kezedben, Uram. Látom az adományt osztó kezet, a segítséget
nyújtó kezet, az elesettet felsegítő kezet. Látom a családapa kenyeret
megtörő kezét. Látom a pap eucharisztiát megtörő kezét. Látom az édesanya
beteg gyermekének homlokára tett kezét, s az anya gyermekét simogató
kezét. Látom, amint a szerelmesek egymás kezét fogják. S látok áldást adó
kezeket, keresztet magasba emelő kezeket.

Aztán a lábaidat szemlélem, Uram. A Te sebzett, vérző, átszegezett
lábaidat, amelyek már egyetlen lépést sem képesek tenni, s amelyekkel már
nem kell tovább menned a keresztúton. S látom azokat is, akik lábbal
tiporják mások jogait. Látom azokat, akik sárba tapossák mások becsületét,
s akik földre tiporják a gyengéket. Látom a kedvetlenek, a kételkedők, a
csüggedők és a reményvesztettek lábát, akik már nem képesek újabb lépést
tenni abba az irányba, hogy kijussanak nehéz helyzetükből. Látom a bénák
mozgásképtelen lábát, látom az amputáltak lábának csonkját. Látom a
menekültek lábát, akik kénytelenek elhagyni hazájukat. Látom a menekülő
lábakat, amelyek nem állhatnak meg egy pillanatra sem, s látom üldözőik
rohanó lábát is. Látom a menkülttáborokban és szükségszállásokon évekig
tengődők piszkos, sebes lábát. Látom az úton lévők mindig siető lábait.
Látom a félrelépők lábát, akik elhagyják házastársukat. Látom a rossz úton
járók lábát, s azokét, akik már nem képesek megállni a lejtőn. Látom a
tanácstalanok és tétovázók bizonytalan lépteit. S látom a maguk lábán
megállni nem tudó szegényeket is. Ugyanakkor látom a mások segítésére
igyekvő lábakat is. Látom a nehéz munkában helytállók lábát. Látom a
házastársakat, akik megvetik lábukat a sziklán, a biztos ponton a válság
napjaiban. S látom a megtérés útjáró lépők lábát.

És most az arcodat szemlélem, Uram, amelyre a töviskoszorú okozta sebekből
vér patakzik. Arcodban látom az álarcot viselőket, akik eltakarják igazi
arcukat, s elrejtik bűneiket. Látom azok hiú arcát, akik plasztikai
műtéttel igyekeztek arcukat "szebbé" tenni. Látom az arcátlanul hazudozók
és gazemberek arcát is. Látom az arcnélkülieket. Látom a símaszkos betörők
arcát. Látom az arcukat eltakaró randalírozókat, s látom a rohamsisak
mögötti rendőrarcokat. Látom az éhezők beesett arcát, a betegek sovány
arcát. De látok örömtől sugárzó arcokat is, természetes szépségüket
megőrző női arcokat és ártatlan gyermekarcokat. Látom a szerelmesek boldog
arcát. Látok egymásra mosolygó arcokat, s egy irányba, egy cél felé néző
arcokat. Uram, a te isteni arcod, amely egykor véres nyomot hagyott
Veronika kendőjén, ma sok ember arcán tükröződik vissza.

S végül a szívedet szemlélem, Uram. A Te lándzsával átszúrt szívedet.
Látom a megcsalt vagy elhagyott házastársak sebzett szívét. Látom azokat,
akiknek egy-egy csalódás nagy szívfájdalmat okoz. Látom a megkérgesedett
szívűeket, akikben már nincs részvét mások iránt. Látom a felelőtlen
szívtiprókat, s azokat, akik szívtelenül megtagadják a segítséget a
rászorulóktól. De látom a szíve alatt gyermeket hordozó kismamát is.
Azokat, akik kitárják szívüket embertársaik felé. Látom azokat, akik meg
szeretnék őrizni szívük tisztaságát és a bűntelen életre törekszenek.
Látok nemes szívű embereket. Látok irgalmas szívűeket, akik mindenkor
készek a megbocsátásra.

Uram, ölelj át minden embert karoddal és vezesd a mi lábainkat, hogy a te
utadon járjunk! Segíts minket, hogy fájdalmas és dicsőséges arcod vonásait
hordozzuk arcunkon! Uram, ölelj minket a te megváltó szívedre!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus, Te vagy az Istenem.
Jézus, Te vagy az életem.
Jézus, Te vagy az egyedüli Szeretet.
Jézus, Te vagy a Minden a mindenben.
Jézus, Te vagy minden javam.
Jézus, szeretlek teljes szívemmel, egész lényemmel.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 20., csütörtök

[Evangelium] 2008-03-20

2008. március 20. - Nagycsütörtök

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor
ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik
a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben
történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának
szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya
mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza.
Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy
vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és
mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg
is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: "Uram, te akarod
megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt: "Most még nem érted, mit
teszek, de később majd megérted". De Péter tiltakozott: "Az én lábamat
ugyan meg nem mosod soha." Jézus azt felelte: "Ha nem moslak meg, nem lesz
semmi közöd hozzám". Erre Péter így szólt: "Uram, akkor ne csak a lábamat,
hanem a fejemet és a kezemet is!" Jézus azonban kijelentette: "Aki
megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti
tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja,
azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." Miután megmosta lábukat,
fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk:
"Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok
engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester
megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát
adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg."
Jn 13,1-15

Elmélkedés:

Mindennapi kenyér
Néhány napja az áruházban az egyik kenyér csomagolásán pillantottam meg a
következő feliratot: "A nem mindennapi kenyér." A reklámszöveg kitalálói
bizonyára azt akarták tudatni a vásárlókkal, hogy egy egészen különleges,
különösen is finom ízű kenyeret ehetnek majd, ha ezt vásárolják meg. Ők is
és a vásárlók is jól tudják, hogy a kenyér bizony a legtöbb ember
mindennapi étele. És ha az ember éhes, akkor jól esik az mindenhogyan,
frissen is, meg akkor is, ha már megszáradt egy kissé. De akár nagyon
éhesen esszük, akár nem, a kenyér különleges ízét nem a szánkban érezzük.
S ez a különleges íze minden kenyérnek megvan.

Ma, Nagycsütörtökön, amikor Jézus utolsó vacsorájára emlékezünk, egy
valóban nem mindennapi, különleges kenyér áll ünneplésünk középpontjában.
Egy kenyér, amely látszólag olyan, mint minden más földi kenyér, de
valójában jóval több annál. Egy kenyér, amely más kenyerekkel ellentétben
elsősorban nem a testünket, hanem a lelkünket hivatott táplálni. Egy
kenyér, amely más kenyerekhez hasonlóan az emberi munka gyümölcse,
ugyanakkor mégis Istentől kapjuk. Egy kenyér, mely nem a földi életben
maradásunkat akarja szolgálni, hanem az örök élet tápláléka. Egy kenyér,
amelyet nem lehet pénzért megvásárolni, mégis értékesebb a többi
kenyérnél. Ez a kenyér az Úr Jézus valóságos Teste, az Oltáriszentség. S
ha létezik a világon különleges kenyér, akkor az Oltáriszentség ilyen,
hiszen ebben a kenyérben az Úr Szent Testét vehetjük magunkhoz. Az isteni
jelenlét kenyere ez, hiszen minden szentmisében, amikor a pap elmondja az
átváltoztatás szavait, Krisztus valóságosan jelenvalóvá válik benne.
Ugyanakkor az isteni szeretet jele ez a kenyér, melyben Jézus önmagát adja
nekünk. Jézus jelenléte teszi különlegessé e kenyerünket, amely az ő
akarata szerint mindennapi táplálékunk.

Albino Luciani, aki I. János Pál néven 1978-ban mindössze 33 napig volt
pápa, gyermekként egyszer a szomszéd faluban segített egy asszonynak a ház
körüli munkákban. Munkájának fizetségeként egy szelet fehér kenyeret
kapott este. Bár nagyon éhes volt, s megérdemelte volna, hogy a fárasztó
munka után megegye a kenyeret, ő mégsem ezt tette. Kis kabátjának zsebébe
tette a kenyérszeletet és hazavitte. Az út 2-3 órányi volt gyalog. A
kenyeret otthon odaadta a testvérének, hogy inkább ő egye meg. A testvére,
aki egyébként éppen a múlt héten hunyt el, évtizedekkel később így
emlékezett vissza az esetre: "Még most is érzem a számban annak a
kenyérnek az ízét. Azóta sem ettem ennél finomabb kenyeret."

I. János Pál pápa testvére bizonyára megértette, hogy ebben a kenyérben
benne van fivére egész napi munkája, benne van önzetlensége, benne van
éhsége, hiszen ő is legalább annyira éhezett, mint a család többi tagja, s
benne van testvére iránti szeretete. Megérezte a megosztott kenyér
különleges ízét, a szeretet semmi máshoz nem hasonlítható ízét.

Milyen jó volna, ha az Oltáriszentségben, Krisztus minden emberért megtört
Testében mindannyian megéreznénk az Úr szeretetét! Milyen jó volna, ha
minden keresztény ember tudatában volna annak, hogy az Eucharisztia a
szeretet szentsége! XVI. Benedek pápa a Szeretet szentsége című, 2007.
február 22-én megjelent apostoli buzdításában többek között azt írja, hogy
"az Eucharisztia olyan titok, amelyet meg kell élni, vagyis amelynek át
kell hatnia a hívek életét, kezdve az ünneplés napjától, a vasárnaptól"
(Sacramentum caritatis 74.). Úgy tűnik tehát, hogy nagyon keveset ért meg
az Oltáriszentség titkából és jelentőségéből az magát hívőnek nevező
ember, aki nem tartja fontosnak, hogy legalább vasárnap részt vegyen az
Eucharisztia ünneplésében, a szentmisén. De az is keveset ért meg az
Oltáriszentség titkából, aki részt vesz ugyan a vasárnapi misén, de
szentáldozáshoz nem járul. Higgyük el: nem a vallásos túlbuzgóság vagy
elvakultság jele az, ha valaki minden nap elmegy a szentmisére és naponta
szentáldozáshoz járul. Ahogyan nem múlik el nap, hogy ne ennénk kenyeret,
ugyanúgy az volna az ideális, ha nem múlna el nap szentmise és
szentáldozás nélkül. Krisztus minden áldott nap felkínálja számunkra az ő
Szent Testét, a szeretet kenyerét. Legyen az Oltáriszentség számunkra
mindennapi eledel, az örök élet tápláléka!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Aquinói Szent Tamás: Himnusz az Oltáriszentségről
Zengjed, nyelv, a dicsőséges
test titkát s a drága vért
melyet hullatván értékes
váltságul az emberért
a föld ura, a felséges
méh gyümölcse nem kímélt.

Egünk küldte, s nekünk szülte
tiszta szűz, szeplőtelen.
Köztünk élt és hinté földre
az Igét, mely jót terem;
a csodás szertartással ülte
búcsúestjét idelenn.

Mert a végső estebédet
tartván ő és társai,
együtt a törvényes étket
jámborul fogyasztani:
étkül a tucatnyi népnek
önmagát osztotta ki.

És a kenyeret testévé
igézte az Ige-test
s a bor lett Krisztus vérévé:
magyarázni ne keresd!
Hit dolga és igaz szívé,
hogy erősen tartsa ezt.

Azért kell e nagy szentséget
leborulva áldani
és a régi Szövetséget
új rítussal váltani:
pótolják a rest érzéket
a merész hit szárnyai!

Az Atyának és Fiának
légyen áldás, dicsőség,
üdv, hozsanna és imádat,
ujjongások hirdessék!
S aki kettejükből árad,
a Lélek is áldassék!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 19., szerda

[Evangelium] 2008-03-19

2008. március 19. - Nagyszerda

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: "Mit adtok nekem, ha
kezetekbe juttatom Jézust?" Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől
kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A
kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel
fordultak Jézushoz: "Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?" Ő így
felelt: "Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki:
A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a
húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik,
és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk:
"Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!" Erre nagyon
elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: "Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így
válaszolt: "Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az
Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!" Erre
Júdás, az áruló is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, Mester?" Ő így
felelt: "Te magad mondtad!"
Mt 26,14-25

Elmélkedés:

Bizonyára mindannyian csalódtunk már emberekben. A szülők gyermekeikben
csalódhatnak, ha hálátlanul viselkednek és semmibe veszik mindazt a
szeretetet és gondoskodást, amit kaptak. A tanárok pedig tanítványaikban
csalódhatnak, ha nem fog rajtuk a nevelés. A házastársak pedig egymásban
csalódhatnak, ha egyikük megtagadja a hitvesi szeretetet. Minden csalódás
mögött a szeretet visszautasítása, elvetése húzódi meg.
Jézus is ilyen értelemben csalódott Júdásban, aki árulásával megtagadta az
Úr szeretetét. Nem kellett neki ez a szeretet, hanem a pénzt választotta.
A gazdagságot választotta, s ezzel kizárta magát az üdvösségből. Aki egész
életében a rosszat választotta, most beteljesíti választását.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet
Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 18., kedd

[Evangelium] 2008-03-18

2008. március 18. - Nagykedd

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból
kijelentette: "Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem."
Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről
mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora
alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: "Kérdezd meg, kiről
beszél!" Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: "Uram, ki az?" Jézus így
felelt: "Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel bemártotta a falatot
(a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után
mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: "Amit tenni
akarsz, tedd meg mielőbb!" Az asztalnál ülők közül senki sem értette,
miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy - mivel Júdásnál
volt a pénz - Jézus megbízta: "Vedd meg, amire szükségünk lesz az
ünnepen!" Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek.
Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: "Most dicsőült meg az Emberfia,
és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az
Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti.
Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de
amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek,
oda ti nem jöhettek." Erre Simon Péter megkérdezte: "Uram, hová mégy?"
Jézus így válaszolt: "Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de
később követni fogsz." Péter azonban erősködött: "Uram, miért ne
követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted." Jézus ezt felelte neki;
"Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas
megszólal, háromszor tagadsz meg engem."
Jn 13,21-33. 36-38

Elmélkedés:

Júdás árulásáról és Péter tagadásának megjövendöléséről olvashatunk az
evangéliumban. Mindkettőt értelmezhetjük Jézussal való szembefordulásként,
de mégsem említhetjük a kettőt egy lapon. Júdást belső gonoszsága és
pénzéhsége vezérli, Péter pedig pillanatnyi gyávaságból, félelemből
tagadja le, hogy ismeri Jézust és az Ő tanítványi köréhez tartozik. Júdás
árulásából nincs visszaút, Péternek viszont lehetősége lesz Jézus
feltámadása után újra megvallani szeretetét.
Jézus halálának közeledése döntési helyzetbe állít engem is. Vajon a
sötétség erői vagy az isteni kegyelem dolgozik bennem? S vajon csak
lelkesen beszélek arról, hogy Jézusnak adom az életem vagy valóban kész
vagyok erre?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Nehéz a keresztem...
Nehéz a keresztem, megváltó Krisztusom,
De amit rám mértél szívesen hordozom.
Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz.
Eléd térdelek, bár milyen csapást adsz.
Te Krisztus vagy - mégis összerogytál,
Én ezerszer kisebb porszem a pornál.
Viszem a keresztem - csak erőt adj hozzá,
Ha Neked úgy tetszik, - váljak áldozattá.
Minden bűnömet, bocsásd meg nekem,
Hogy a másvilágra tisztám érkezhessem.
Légy irgalmas hozzám, mennynek, földnek Ura,
Könyörögj érettem, Jézusnak szent Anyja. Ámen.


________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
A napokban elérjük a 13500-as számot a tagság tekintetében, tehát újabb 2
biblia keresi gazdáját. Aki most ajánlja barátainak az e-vangéliumot,
könnyen megkaphatja az ajándék szentírást.
Köszönöm, hogy terjesztitek Krisztus evangéliumát!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 17., hétfő

[Evangelium] 2008-03-17

2008. március 17. - Nagyhétfő

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus
feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta
felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig
vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát,
majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai
közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt:
"Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem
osztottuk szét a szegények között?" Ezt azonban nem azért mondta, mintha
gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a
pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: "Hagyd békén
őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek,
én azonban nem leszek mindig veletek." A zsidók közül sokan megtudták,
hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy
lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok
elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan
hittek Jézusban.
Jn 12,1-11

Elmélkedés:

Mária és Júdás egymással ellentétes magatartását tárja elénk az
evangélium. Az egyik oldalon a nagylelkű szeretet, a másikon a szűkkeblű
önzés áll. Mária az őszinte barátság és vendégszeretet jelét mutatja, míg
Júdás hazug és alakoskodó. Mária magatartása az igazi gondoskodás
tanújele, míg Júdás valójában mit sem törődik a szegények gondjával.
Mindketten jól ismerik Jézust, közeli kapcsolatban vannak vele. De a
Mester baráti, illetve tanítványi köréhez való tartozás még nem jelent
feltétlen biztosítékot, hogy jószívvel közeledjünk hozzá. A nagyböjti idő
azt a célt szolgálta, hogy én is közelebb kerüljek az Úrhoz. Milyenek a
szándékaim?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus szeretetre tanított minket. Mikor megosztjuk egymás közt az Ő
Kenyerét, a mi saját kenyerünket is, ketten-hárman, többen, Ő köztünk van.
De neki, a végtelennek, mindegyikünk: egyetlenje. Ma jobban átélem az Ő
jelenlétét!


________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (15.)
Plébániánk ifjúsági énekkarának vezetője megzenésítette a passiót, amit
aztán a lelkes fiatalok néhány hét alatt megtanultak és Virágvasárnap
elénekeltek a híveknek. Szándékosan nem mondom, hogy előadták, mert a
hittel teli éneklés jóval több mint egy előadás vagy fellépés. Az emberek
érzékenysége persze különböző. Az, hogy engem szinte könnyekig meghat az
ének és segít a szenvedéstörténet átelmélkedésében, még lehet az én
elfogultságomnak a jele. Ha másokban is hasonló hatást vált ki, akkor
talán mégsem elfogultságról van szó. A kegyelem mindenkiben másként
dolgozik.
Lassan végére érek a húsvét előtti gyóntatásoknak. Itt még hála Istennek
szokásban van, hogy a pap végiglátogatja otthonaikban a betegeket. A
betegek többsége (vagy inkább a családtagok) szeretik előre tudni, hogy
mikor érkezek, hogy felkészülhessenek az Úr Jézus jövetelére. Egy 102
esztendős néni pedig azt mondta, hogy neki az a jó, ha egész nagyböjtben
várakozhat, s nem tudja előre sem a napot, sem az órát. Ő már egy másik
találkozásra is készül. Valamit azért már tudhat az életről, a
lényegesről, a találkozásról.
Időközben megkezdődtek a Biblia évéhez kapcsolódóan a bibliaórák a
felnőttek számára 18-20 személy állandó részvételével. Kezdünk egészen jól
belejönni a szentírásolvasásba. Korábban ígértem, hogy elérhetővé teszem
az e-vangélium olvasói számára is a bibliaórák anyagát. Az alábbi
linkekről letölthetőek. Fontos tudni, hogy ezek nem tudományos
szakértelemmel íródtak, hiszen nem vagyok biblikus szakember. A szövegek
inkább csak vázlatok, amelyek a bibliaórát vezető személyt segíthetik,
illetve emlékeztetőül szolgálnak a hallgatóság számára. A könyvecskékkel
jelölt helyeknél érdemes kézbe venni a szentírást. Íme az első 4 óra
anyaga:
[1]bibliaora01
[2]bibliaora02
[3]bibliaora03
[4]bibliaora04
Ma, holnap vagy szerdán elérjük a 13500-as számot a tagság tekintetében,
tehát újabb 2 biblia keresi gazdáját. Aki most ajánlja barátainak az
e-vangéliumot, könnyen megkaphatja az ajándék szentírást.
A nagyhét napjaiban próbálok elcsendesedni. Talán az Úr közelében van a
legcsendesebb hely számomra.
A Família magazin 2008. március-áprilisi számában megjelent egy
interjúbeszélgetés az e-mailes e-vangéliumról, s lelki közösségünkről. Az
újság kapható a legtöbb plébánián vagy megrendelhető a (061)317-3933/
113-as mellék telefonon vagy e-mailben: terjesztes@ujember.hu
István atya

References

Visible links
1. http://www.katolikus.hu/szombathely/doc/bibliaora01.doc

2. http://www.katolikus.hu/szombathely/doc/bibliaora02.doc

3. http://www.katolikus.hu/szombathely/doc/bibliaora03.doc

4. http://www.katolikus.hu/szombathely/doc/bibliaora04.doc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 16., vasárnap

[Evangelium] 2008-03-16

2008. március 16. - Virágvasárnap

Amikor Jeruzsálemhez közeledve az Olajfák-hegyére, Betfagéba értek, Jézus
elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: "Menjetek előre a szemközti
faluba. Ott mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele a
csikóját. Oldjátok el és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna valamit,
mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és mindjárt elengedi őket." Ez
azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta jövendölt: Mondjátok meg
Sion lányának: Íme, a királyod érkezik hozzád, Szelíden, szamárháton ülve,
Egy teherhordó állat csikóján.
A tanítványok elmentek s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták
a szamarat és a csikóját, letakarták ruháikkal, ő pedig felült rá. A
tömegből nagyon sokan az útra terítették ruháikat, mások ágakat tördeltek
a fákról és az útra szórták. Az előtte járó és az utána vonuló tömeg így
kiáltozott:
Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, aki az Úr nevében jön!
Hozsanna a magasságban!
Amikor beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezgették: "Ki
ez?" A tömeg pedig ezt felelte: "Ő a Próféta, Jézus, a galileai
Názáretből."
Mt 21,1-11

Elmélkedés:

Indulnom kell
A mai nappal belépünk a nagyböjt utolsó hetébe, Virágvasárnappal
elkezdődik a nagyhét. E napon Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk,
amely eseménnyel kezdetét veszi Jézus szenvedése, s keresztútja. Érdemes
elgondolnunk, hogy milyen volna, ha mi is részt vennénk a cselekményben. A
közelgő ünnepekre mi is elzarándoklunk a fővárosba, Jeruzsálembe.
Mindenhonnan érkeznek az emberek, igen nagy tömeg idén is, mint minden
esztendőben. Talán nem lesznek zavargások, s nem tör ki egy lázadás a
rómaiak ellen. Talán nyugodtan eltelnek ezek a napok, s az ünnep után
békével hazatérhetek. Elfárasztott az út, a hőség szinte elviselhetetlen,
leülök, pihenek egy kicsit a kapu árnyékában. De mi ez a hangos kiáltozás?
Honnan jön ez a hullámzó tömeg? Jön a názáreti Jézus - kiáltja valaki, s
talpra ugrok, mert a végén még eltaposnak. Igen, ő a Próféta, a Messiás -
kiáltja egy másik ember. Egyre csak közeledik a hangos tömeg, s már
érthetően hallom, hogy mit kiáltoznak: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki
az Úr nevében jön! Ilyen éljenzés, ilyen ujjongó öröm még sosem volt az
ünnepeken. Mindenki Jézust élteti. Igen, mindjárt itt vonul el előttem.
Hallottam, hogy milyen rendkívüli csodákat tett, s mily' nagyszerűen
tanít, de még sosem láttam őt. De melyik lehet Jézus a hatalmas tömegben?
Biztosan ő lesz, aki annak a szamárnak hátán ül. Sokan lombos faágakat
tesznek elé azt útra, egyesek pedig még a ruhájukat is elé terítik az út
porába. Nem egészen ilyennek képzeltem el egy királyi bevonulást, de
biztosan ő lesz az. A tömeg egy pillanatra sem áll meg, gyorsan sodródik
befelé a városba. Milyen hangosan éltetik őt! S milyen barátságosak hozzá!
Milyen szelíden mosolyog mindenkire! Egy pillanatra most találkozik a
tekintetünk. Csak egyetlen pillanatra, hiszen nem akar megállni a
megkezdett úton. S nem is tudná megállítani senki. Továbbmegy, s vele a
hatalmas embertömeg. Lassan elhalkul a távolodó nép kiáltozása, magamra
maradok az út mentén, végre pihenhetek egy kicsit.

Talán nem haszontalan ily módon felidéznünk az egykor történteket, s a
nagyhét kezdetén érdemes elgondolkoznunk azon, hogy Jézus értem is
végigjárta szenvedés keresztútját. Nem dicsőséges királyként vonult be a
városba, hanem békét hozó szolgaként, Isten szolgájaként. Tudta, hogy a
most megkezdett úton nem fordulhat meg, mert akkor nem teljesítené az Atya
akaratát. Nem fordulhat vissza, de egyszer visszafelé jön majd ugyanezen
az úton. Azon az úton, amelyen most bemegy a városba, néhány nap múlva
kifelé fog jönni. Akkor is nagy tömeg fogja majd kísérni. Akkor is lesz
kiáltozás, de nem éljenzés. Akkor már senki sem fogja elé teríteni ruháját
az útra, amikor a kereszt alatt a porba roskad. És én akkor is ott leszek
az út szélén, s ismét találkozni fog tekintetünk. De akkor már nem fog
előttem elhaladni a tömeg közepén. Akkor már nem szemlélhetem
kívülállóként útját. Akkor már nekem is indulnom kell nyomában. Hiszen
meghív, hogy én is hordozzam életem keresztjét. Az Úr meghív, hogy
részesedjek szenvedésében, mert részesíteni akar engem a feltámadás
örömében is.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait.
Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre
kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád.
Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy
Te támogatsz.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum