2010. március 20., szombat

[Evangelium] 2010-03-20

2010. március 20. - Szombat

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép
közül egyesek felkiáltottak: "Ez valóban a Próféta." Mások meg azt
mondták: "Ez a Messiás." Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: "Hát
Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid
városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?" Erre szakadás támadt a
nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet
emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a
főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: "Miért nem
hoztátok őt ide?" A szolgák mentegetőztek: "Ember így még nem beszélt!"
Erre a farizeusok rájuk förmedtek: "Csak nem vezetett titeket is félre?
Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül?
Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez." Ekkor az
egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste
Jézust, így szólt: "A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül,
hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat)
cselekedett." A többiek azonban neki támadtak: "Talán te is galileai vagy?
Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!"
Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53

Elmélkedés:

A nagyböjt végéhez és a nagypénteki eseményhez közeledve egyre jobban
fokozódik a hangulat. A zsidó elöljárók Jézus vesztét tervezik, s
szolgákat küldenek érte, hogy elfogják. De nem merik őt bántalmazni, mert
maguk is elcsodálkoznak a Jézus tanításában rejlő titokzatos erőn. E
tanítás sokakat hitre indít, de másokban az elutasítás érzését kelti. Az
emberek bizonytalanok a nagyhatású tanító és csodatevő erővel rendelkező
Jézus kilétével kapcsolatban. Valóban ő volna a Messiás? Ő az Isten
küldötte? Olyan kérdések ezek, amelyekre most még nincs egyértelmű válasz,
ezért a forrongó hangulat hirtelen megszűnik, s mindenki hazamegy. A
kérdésre majd a nagypénteki esemény adja meg a választ. Az egykori
szemlélőknek is és nekünk is.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Mária, az Úr édesanyja és hűséges szolgálóleánya, segíts nekünk a
nagyböjti idő lelki küzdelmeiben, hogy megfelelően éljünk az ima, a böjt
és a jótékonyság fegyverével, s a Szentlélekben megújulva ünnepeljük a
húsvéti titkokat!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 19., péntek

[Evangelium] 2010-03-19

2010. március 19. - Péntek, Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese

Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának,
Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt:
Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna,
Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember
volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban
bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és
így szólt: "József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát,
mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit
Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!" Amikor József
felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta
neki.
Mt 1,16.18-21.24a

Elmélkedés:

A mai napon ünnepelt Szent József Jézus nevelőapja, a Mária jegyese, a
Szent Család gondviselője volt. Az evangéliumi beszámolók szerint József
több alkalommal álomban értesül Isten akaratáról. Így értesül Jézus
születésének különleges körülményeiről, s később szintén álomban kap
isteni utasítást, hogy meneküljön családjával Egyiptomba. Egészen
egyszerűnek tűnik számunkra az a kijelentés, hogy álmából felébredve az
útmutatás szerint cselekszik, pedig ez nem lehetett könnyű számára. Talán
nem is értett meg minden pontosan, de mégis el tudja fogadni Isten
akaratát, szándékát, s megteszi, amit Isten tőle kér. Nekünk is ezzel egy
egyszerűséggel érdemes fogadnunk Isten velünk kapcsolatos tervét.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Jóságos Szent József! Oltalmazd családunkat: segíts, hogy Istennek
mindenkor tetszésére legyünk. Te mindent kérhetsz számunkra, hiszen
Jézusnak nevelőatyja vagy. Esdj ki mindnyájunknak igazi istenfélelmet, élő
hitet, hűséget, világos és tiszta lelkiismeretet, természetes
alázatosságot, nagy szeretetet Isten és minden felebarátunk iránt.
Könyörögj érettünk, hogy egyre tökéletesebben éljünk, a bizalom útján
haladjunk és soha el ne lanyhuljunk. Járj közben értünk, hogy Isten minket
is szentekké tehessen! Védelmezz bennünket, hordozd testi-lelki ügyeinket,
ajánlj mindnyájunkat Jézus és Mária Szívének.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 18., csütörtök

[Evangelium] 2010-03-18

2010. március 18. - Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: "Ha én tanúskodom
önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az
Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti
(Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról.
Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy
üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig
akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb bizonyítékok
szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya
akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem.
Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti
viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje
sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött. Vizsgáljátok
meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet!
Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni,
hogy elnyerjétek az (örök) életet. Emberektől nem fogadok el dicsőítést.
Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én
Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját
nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást
dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik?
Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok
Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is
hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek,
hogyan hinnétek az én tanításomnak?"
Jn 5,31-47

Elmélkedés:

Nem mindenki hallgatott Keresztelő János Jézusról szóló tanúságtételére.
Nem mindenki ismerte fel a csodákban az isteni irgalmasságot. Nem mindenki
hallotta meg Jézus tanításában a mennyei Atya üzenetét. S nem mindenki
fogadta el az Atya tanúságát a Fiúról. A mai evangéliumi szakasz azokról
szól, akiknek mindenféle tanúskodás hiábavaló. Nem hisznek a prófétai
jövendöléseknek, nem ismerik fel a jeleket. E hitetlenségnek,
elutasításnak nagy ára van, mert az ember örök élete a tét. Az örök élet
tanítását pedig Jézus hozta el nekünk, s egyúttal meg is mutatja nekünk,
hogy milyen módon nyerhetjük el azt. Jézus szavában az Atya szól hozzánk,
aki mindannyiunkat meghív az üdvösségre.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, irgalmas Isten, szentséges, hatalmas, te vagy a békesség, te vagy
az egység, te vagy a tisztaság, te vagy a jóság. Atyja és Ura vagy
mindazoknak, akik szívükben békés gondolatokat táplálnak. Adj nekünk
alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te
Lelked éltessen minket;- segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk,
mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése! Segíts, hogy a békesség
és az egyetértés fiai legyünk, és így méltók legyünk arra, hogy boldognak
nevezzen minket szent Fiad! Általa és vele legyen neked dicsőség és
hatalom, a jóságos Szentlélekkel együtt!
Jeruzsálemi Szent Cirill
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 17., szerda

[Evangelium] 2010-03-17

2010. március 17. - Szerda

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: "Az én Atyám szüntelenül
munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." E szavak hallatára a zsidók még
inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg,
hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus
azonban tovább hirdette: "Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem
tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az
Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és
mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat
majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat
támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta,
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút
nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony,
bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra -
sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van
önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak
hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne
csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten
Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak
az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól
semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem
igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki
küldött engem."
Jn 5,17-30

Elmélkedés:

Az evangéliumok beszámolói csak ritkán engednek bepillantást számunkra
abba a titokzatos kapcsolatba, amely a mennyei Atya és a Fiú, Jézus
Krisztus között fennáll. Főként János evangélista írja le azokat a jézusi
beszédeket, amelyek Isten benső életét tárják elénk, ugyanakkor meghívást
is kapunk arra, hogy mi is bekapcsolódjunk az isteni életbe. A Fiú e
világra jövetele nem jelentett elszakadást az Atyától, hanem személye és
jövetele által jelenik meg a legtökéletesebb formában Isten szeretete
köztünk. E szeretet elfogadása Istenhez kapcsol minket. E szeretet
elutasítása pedig a bűnben, személyes bűneinkben ölt testet. A bűnbevallás
ismét Isten szeretetéhez közelít bennünket.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, eljöttem házadba; hogy meghalljam, mit mondasz nekem Te, Atyaisten,
Teremtőm, s Te, Úr Jézus, Megváltóm, Te, jóságos Szentlélek, Vigasztalóm
életben és halálban. Nyisd meg szívemet Szentlelked által Jézus
Krisztusért, hogy szavaidból megtanulhassam megbánni bűneimet, életben és
halálban hinni Jézus Krisztusban, s minden nap jobbá lenni szent életben
és életmódban. Halld meg és hallgasd meg, Istenem, Jézus Krisztus által.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 16., kedd

[Evangelium] 2010-03-16

2010. március 16. - Kedd

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az
úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának
neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok,
sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus
látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
Megszólította: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg azt felelte: "Uram! Nincs
emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én
odaérek, már más lép be előttem." Jézus erre azt mondta neki: "Kelj föl,
vedd ágyadat, és járj!" Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és
járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a
meggyógyított emberre: "Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned." Ő
azonban így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd
ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: "Kicsoda az az ember, aki azt mondta
neked, hogy vedd ágyadat, és járj?" A meggyógyult ember azonban nem tudta,
hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a
helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított
emberrel, és ezt mondta neki: "Látod, most meggyógyultál. Többé ne
vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!" Az ember elment, és
elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók
üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
Jn 5,1-16

Elmélkedés:

Jézus gyógyító csodái az isteni irgalmasság megnyilvánulásai. Jót tesz az
emberekkel, hogy az isteni jóság látható legyen rajtuk és életükön, s ne a
gonosz befolyásolja őket. A gyógyulásokhoz több alkalommal kapcsolódik a
bűnök megbocsátása is. Így történt ez annak az évtizedek óta béna emberrel
is, akin senki ember nem segített. Hiába várta a csodát, s hiába várta az
emberi könyörületet, senkitől sem kapta meg. Most viszont Jézus érkezik
hozzá, meghozva számára a gyógyulás ajándékát és a bűnöktől való
megszabadulás lehetőségét. A nagyböjti időben az irgalmas Jézus hozzánk
érkezésére kell figyelnünk, aki a mi számunkra közvetíti Isten irgalmát,
bűneink bocsánatát.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, kérünk téged, áldással
fogadjuk azt számára ítélet! Mindazokat, akik részesülnek a szent
misztériumot; ne legyen senki e szent misztériumból, tedd méltóvá Krisztus
testére és vérére, Mindenható Úr, Istenünk!
(III. századi ókeresztény ima)
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 15., hétfő

[Evangelium] 2010-03-15

2010. március 15. - Hétfő

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta,
hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába
érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit
Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott
voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a
vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett.
Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá,
és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.
Jézus ezt mondta: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek." A
királyi tisztviselő azonban így szólt: "Uram, jöjj, mielőtt meghalna a
fiam!" Jézus erre azt felelte: "Menj csak! Fiad él." Hitt az ember Jézus
szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak
szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: "Melyik
órában lett jobban?" Ezt mondták: "Tegnap déltájban hagyta el a láz." Az
apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: "Fiad él."
Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája,
amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54

Elmélkedés:

A nagyböjt folyamán olvasott evangéliumi történetek fokozatosan vezetnek
minket a hit útján, a feltámadásba vetett hit útján. Jézus csodái azt
jelzik az embereknek, hogy rendkívüli hatalommal, természetfeletti erővel
rendelkezik. Képes gyógyítani, képes megszüntetni mind a lelki, mind a
testi bajokat. Jézus képes arra, hogy halálos betegégben szenvedőket
meggyógyítson, ahogyan erről a mai örömhír beszámol. A tisztviselő és a
családja azt gondolja, hogy fia hamarosan meghal, de Jézus azzal
bátorítja, hogy él a fiú. S valóban, abban az órában fordul jobbra
állapota. Később majd Jézus halottakat támaszt fel, amely csodák szintén
előre jelzik a feltámadás titkát, s erősítik a hitet. Jézus cselekedeteit
tekintsük olyan jeleknek, amelyek a mi hitünket erősítik.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Legyen előttem, Uram, silány minden, ami mulandó, legyen kedves nekem, ami
örökké tartó. Legyen unalmas az öröm, mely Kívüled vár, semmit ne
kívánjak, ami Nélküled van. Teljék örömöm a munkában, mely Érted van,
legyen unalmas minden pihenés, mely Nélküled van. Add, Uram, hogy szívemet
Hozzád irányítsam, és ha lankadnék és botlanék, a javulás szent
föltételével állandóan tápláljam.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 14., vasárnap

[Evangelium] 2010-03-14

2010. március 14. - Nagyböjt 4. vasárnapja

Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák
őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük" - mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
"Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is
nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába
szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én
meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről
meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és
megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és
teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya
odaszólt a szolgáknak: "Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá.
Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt
borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és
életre kelt, elveszett és megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt - felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3. 11-32

Elmélkedés:

Váratlan fordulat
A negyedik nagyböjti vasárnapon a szentmise evangéliuma a szentírás egyik
legismertebb történetét tárja elénk: Jézus példabeszédét a tékozló fiúról
és az irgalmas atyáról. A rövid történetben hosszú utakat járnak végig a
szereplők. A fiatalabb fiú a lázadástól az engedelmességig, minden
megtagadásától a szeretet elfogadásáig halad. Testvére, az idősebb fiú
éppen ellentétes utat jár be a testvéri szeretettől az irigységig, az apa
iránti engedelmességtől a kritizáló lázadásig. És az apa is végigjárja a
maga útját a bánattól az örömig. A történetet hallva, s újra átgondolva
bennünk is különféle érzések támadnak, s mi is elindulunk a magunk lelki
útján. Mivel teljességgel lehetetlen egyetlen prédikációban e tartalmilag
rendkívül gazdag példabeszéd minden elemét áttekinteni, csak néhány
érdekes és tanulságos részletre figyeljünk most oda.

A történet azzal kezdődik, hogy a fiatal fiú kikéri apjától az örökséget.
Itt arról az örökségről, arról a vagyonról van szó, ami őneki fog jutni
apja halála után. De az apa még él! Még nem halt meg! Hallatlan pimaszság
és sértés, hogy a fiú egyáltalán megpróbálkozik ezzel a kéréssel, hiszen
tulajdonképpen ezzel azt fejezi ki, hogy alig várja apja halálát.
Szívtelen, arcátlan és kegyetlen ez a kérés, amely ugyan szavakkal ki nem
mondva, de mégis egyértelműen azt jelenti, hogy a fiú saját apja halálát
akarja. S amennyire hallatlan a kérés, annyira váratlan az apa
viselkedése: odaadja az örökséget. Valójában a fiú nem is számíthatott
erre. Az apa akár ki is tagadhatta volna fiát az örökségből egy ilyen
szemtelen kérést követően. De ő nem bünteti meg fiát a lázadás miatt,
hanem elengedi. Valljuk be őszintén, hogy egy kicsit érthetetlen
számunkra, hogy az apa miért nem tagadja meg a kérést? És itt a bűn, az
emberi bűn nagy titkához érkezünk. Miért engedi meg Isten a bűnt? Mert
Isten szabad akaratot adott nekünk. Nem akarja, hogy általa mozgatott
bábokként éljünk, hanem azt szeretné, hogy szabad akarattal döntsünk
mellette. Isten nem láncol minket magához, nem erőlteti ránk szeretetét, s
nem kényszeríti ránk jóságát, ha menni akarunk, ha megpróbálunk nélküle
boldogulni. Isten elenged minket, ahogyan fiát elengedte a példabeszédben
szereplő apa.

A távozást követően a fiúval történő események meglehetősen
kiszámíthatóak. Hiába próbálja a maga útját járni, ez az út nem vezet
sehová. Kihasználják, megfosztják vagyonától, s végül megalázzák,
emberszámba sem veszik. S mindez egészen gyorsan történik, hamar a lejtő
alján találja magát. Ahogy a pénze fogy, úgy tervei és álmai is
elszállnak. Nem számíthat senkire, nem bízhat senkiben. Az atyai ház
biztonságát nem pótolja semmi, sőt, teljes létbizonytalanságba kerül, mert
még a sertések ételéből sem adnak neki.

A fiú tehát mindenét, még emberi méltóságát is elveszítette, csak egyetlen
dolog maradt számára: továbbra is az apjának a fia. Igaz, hogy megtagadta
az apja szeretetét, de továbbra is fiú. A teljes elveszettségben ismeri
fel fiú életének jelentőségét. A fiúi lét nem csak halvány gyermekkori
emlék, nem csak feledésbe merült élmény számára, hanem ez válik az
egyetlen kapaszkodóvá, az egyetlen biztos ponttá, ami reménnyel tölti el,
s elindítja visszafelé. Szeretet, biztonság, élet csak odahaza létezik.
Életünk mélypontjain, ahová a bűn juttatott minket, mi is felfedezhetjük,
hogy Isten gyermekei vagyunk. Ő továbbra is szeretett gyermekeinek tart
minket, s mindig meg van számunkra a lehetőség, hogy visszatérjünk hozzá.

A hazafelé vezető út a fiú számára hosszú, van ideje gondolkodni.
Helyzetét nagyon reálisan látja. Tisztában van vele, hogy nagyot hibázott,
s talán jogosan gondolja, hogy sok jóra nem számíthat. Már nem tartja
magát méltónak arra, hogy fiú legyen, ezért az utolsó helyet is kész volna
elfoglalni, csak legalább helye legyen a családi otthonban. Valójában a
fiú a túlélésre játszik. Csak egyszerűen túl akarja élni a maga okozta
szörnyű helyzetet. Nem számít arra, hogy ennél sokkal nagyobbat,
értékesebbet fog kapni. A túlélés ösztönös vágya azonban még messze van az
apa felemelő szeretetének elfogadásától. Bűnösségünk megtapasztalásakor
először talán az indít minket a bűnbánatra, hogy elkerüljük az isteni
büntetést, az örök kárhozatot. De ez az ösztönös viselkedés még messze áll
attól, hogy elfogadjuk Isten megbocsátó szeretetét.

A történet több váratlan fordulata után végül elérkezünk a leginkább
meglepőhöz: az apa megbocsát a tékozlónak, újra fiának tekinti őt, s
visszaadja neki fiúi méltóságát. Erre igazán nem számított a fiú. És itt
elérkezünk a bűn másik nagy titkához. Úgy gondoljuk, hogy bűneink miatt
már nem vagyunk méltók arra, hogy Isten szeressen minket. Valamilyen
titokzatos oknál fogva szinte ragaszkodunk bűneinkhez, s nem akarjuk
elfogadni, nem tudjuk megérteni, hogy Isten eltörli bűnös múltunkat és új
életet ad nekünk. Mintha bennünk maradna valamiféle kételkedés, hogy Isten
képes-e teljesen megszabadítani minket a bűntől? Érdemes ismételten
tudatosítani magamban: bármennyire is nagyok bűneim, Isten eltörli azokat.
Bármennyire is eltávolodom Istentől, ő mindig visszavár. Személyes
életemben, minden komolyan vett szentgyónásom alkalmával megtapasztalhatom
a váratlan fordulatot: Isten nem büntetni akar, hanem szeretett fiaként
ölel magához.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, irgalmas Atyám, oly nagy öröm számomra, hogy újra a közeledben
vagyok, s ismét szeretettel ölelsz át engem. Te sosem erőltetted rám
szereteted, nem kényszerítettél arra, hogy jóságodat elfogadjam, hanem
szabadnak teremtettél, és sosem vetted el szabadságom. Te mindig vártál.
Mindig remélted, hogy észhez térek, s bíztál benne, hogy nem feledkezem
meg végleg szeretetedről. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás,
irgalom, gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik.
Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum