2013. január 26., szombat

[Evangelium] 2013-01-26

2013. január 26. – Szombat, Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az
aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket,
mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se
tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy
házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!" Ha békesség fia
lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok
ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a
munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek,
és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg
ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!"
Lk 10,1-9

Elmélkedés:

Szent Pál apostol megtérésének napját követően az ő két munkatársára Szent
Timóteusra, Efezus városának első püspökére, valamint Szent Titusz krétai
püspökre emlékezünk a mai napon, akik az evangéliumhirdetés szolgálatában
voltak a népek apostolának segítségére.
Pál az igehirdetés gyümölcseit mindig Istennek tulajdonította és nem saját
érdemének. Ennek oka világos: küldetésének teljesítése során Isten
kegyelme adta neki az erőt. Enélkül munkája eredménytelen lett volna.
Isten segítő kegyelme abban is megmutatkozott, hogy Pál mellé hűséges
személyeket rendelt, akikre bátran számíthatott és önálló feladatokkal
bízhatta meg őket. Ezek közé tartozik Timóteus és Titusz, akik Pál
buzgóságát látva társai lettek az igehirdetésben, és a pogányok
apostolához hasonlóan egész életüket az evangélium hirdetésére szentelték.
Mitől válik valaki az evangélium hirdetőjévé? Mi ösztönzi az igehirdetőt
szolgálatában? Minden Krisztus személyes meghívásával kezdődik, s azzal,
hogy ő küld valakit erre a munkára. Egyik levelében Pál így bíztatja
Timóteust: „Éleszd fel magadban az Isten kegyelmét" (2Tim 1,6), amely az
evangélium hirdetésére és misszióra indította. Mindegy, hogy
figyelmeztetésnek vagy felszólításnak vesszük ezt a kijelentést, de az
biztos, hogy nekünk is szól. Isten kegyelme nélkül a hit terjesztése
haszontalan erőfecsérlés, felesleges erőlködés.
Pálnak másik munkatársához, Tituszhoz írt levele szerint az apostoli
szolgálat célja az, hogy Isten választottait a hitre és az igazság
megismerésére vezessük (vö. Tit 1,1). Él-e bennem ez a lelkület?
Törekszem-e arra, hogy hitre vezessek másokat?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Égi édesanyánk, vezesd gyermekeidet, hogy minden ember felismerje
Krisztust, a világ Világosságát. Mutatkozzon meg még egyszer az emberiség
történelmében Fiadnak, Jézus Krisztusnak végtelen megváltó hatalma, az
Atya Irgalmas Szeretetének hatalma! A Szentlélek alakítsa át a lelkeket!
Gyógyítsa meg emlékezetünket, és tisztítsa meg szívünket. Isten uralkodjon
mindörökké közöttünk, Ő, Aki Atya, Fiú és Szentlélek.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130126.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 25., péntek

[Evangelium] 2013-01-25

2013. január 25. – Péntek, Szent Pál apostol megtérése

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak.
Mk 16,15-18

Elmélkedés:

Szent Pál apostol megtérésének mai ünnepén sok mindenről elmélkedhetnénk.
Sokat tanulhatnánk abból, hogy a Krisztussal való találkozás miként
változtatta meg az ő életét, a Damaszkuszba vezető úton átélt látomást
követően miként történik az ő szívbeli megtérése. Tanulságos volna
számunkra, ha átgondolnánk, hogyan készült fel Pál a Krisztustól kapott új
küldetésére. Ha pedig gondolatban, lélekben végigjárnánk vele apostoli
útjait, bizonyára magunk is megéreznénk lelkesedését, bátorságát, amely
elengedhetetlen a missziós munkához.
Idén, a Hit évében talán érdemes egy másik oldalról közelednünk
személyéhez, apostoli munkájának titkához. Szent Pál apostol megértette,
hogy a hit terjesztése, a hit továbbadása Jézus Krisztus örömhírének
elmondását jelenti. Ezért válik az evangélium hirdetőjévé, szenteli egész
életét annak, hogy Krisztus örömhírét hirdesse a pogány népeknek.
Pál apostol így foglalja össze saját feladatát a rómaiakhoz írt levelében:
„Krisztus által nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve
dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között." Más fordításban így
olvassuk: „Krisztus által nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést,
hogy neve dicsőségére a hitben való engedelmességet hirdessük minden nép
között" (Róm 1,5). A „hitért való munkálkodás" és a „hitben való
engedelmesség hirdetése" tulajdonképpen ugyanazt jelenti. Az első
kifejezés inkább a hithirdető szemszögéből nézi a feladatot, azaz
munkálkodni, fáradozni kell a Krisztusban való hit terjesztéséért. A
második kifejezés inkább a címzettek, a megszólítottak oldaláról szemléli
ugyanezt, amikor kiemeli, hogy a hit elfogadása az Istennek való
engedelmességet jelenti. Mindehhez egy dolgot kell még hozzáfűzni:
Természetesen csak a hit engedelmes elfogadását követően válhat valaki a
hit hiteles hirdetőjévé. Szent Pál apostol leveleiből számos részletet
idézhetnénk, amelyben a hittel foglalkozik. Most csak egyet említsünk,
amely bizonyára erősíteni fogja bennünk az evangélium hirdetésének
lelkületét. Pál apostol arra buzdítja munkatársát, Timóteust, hogy
táplálkozzon a hitnek és az igaz tanításnak szavaival, amelynek követője
lett (vö. 1Tim 4,6), majd pedig felszólítja, hogy legyen a hitben példakép
a közösség tagjai számára (vö. 1Tim 4,12).
Talán jogosan értelmezzük úgy a népek apostolának ezen írását, hogy annak
nem csupán egyetlen személy, azaz Timóteus a címzettje, hanem mindazok,
akik a hit terjesztésén fáradoznak. Ebbe a kiszélesített körbe én is
beletartozom. Mennyire fontos számomra, hogy a hitnek és a krisztusi
tanításnak szavaival naponta táplálkozzak? Követem-e ezt a tanítást, s
követem-e magát Krisztust? Hitem megvallásával és megélésével példakép
vagyok-e azok számára, akiknek hite megerősítést vár?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, azért imádkozom hozzám, hogy üldözötten is boldognak érezzem
magam. Bár a világban élek, mégsem vagyok a világé, hanem egészen a tiéd
akarok lenni. A világ sokszor talál rá alkalmat, hogy megzavarja
törekvésemet feléd. Add nekem a hűség kegyelmét, a hitben való kitartás
kegyelmét, a hitben való növekedés kegyelmét, és a végső állhatatosság
kegyelmét, hogy eljussak örök Országodba!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130125.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 24., csütörtök

[Evangelium] 2013-01-24

2013. január 24. – Csütörtök

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a
Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és
Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon
környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy
milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak,
hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat
meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott
körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint
meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten
Fia!" Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda
ő.
Mk 3,7-12

Elmélkedés:

A böjtről és a szombatról folytatott viták azt jelezték, hogy nem mindenki
nézte jó szemmel Jézus tevékenységét. Csodái pedig szintén megütközést
váltottak ki egyes vallási vezetőkből. Amikor Jézus meggyógyítja a béna
kezű embert, a farizeusok azon kezdenek el tanakodni, hogy miként
okozhatnák Jézus vesztét. A felsoroltak negatív válaszok Jézus tanítására
és csodáira.
A mai evangélium az érem másik oldalát mutatja. Az egyszerű emberek
tömegesen keresik Jézust. A földrajzi nevek felsorolásával az evangélista
azt szemlélteti, hogy mindenhonnan jönnek az emberek Jézushoz. Bár számos
esetben kifejezetten megtiltja a gyógyult személyeknek, hogy elmondják mi
történt velük, mégsem lehet titokban tartani ezeket az eseteket. Jézus
csodatetteinek híre hamar elterjed, s ennek köszönhetően mindenhonnan
hozzá viszik a betegeket. Legalább megérinteni őt, ez a vágya az
embereknek.
Milyen csodálatos a hit, amely egyetlen érintéstől csodát remél! Az élet
megváltozását, a betegség elmúlását. A gonosz lelkektől való
megszabadulást. A bűnös múlttal való végső szakítást. Milyen csodálatos a
hit, amely új utat mutat az ember számára. Uram, elég nekem, hogy egy
pillanatra láthatlak. Elég, ha naponta egyetlen szóval bátorítasz. Elég,
ha bűnbocsátó erőddel megérintesz. Uram, elég nekem, hogy megérinthetlek,
s megérint szereteted.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem, te vagy minden javam. Egyedül te vagy a jó, igaz és szent,
a mindenható, mindent te adsz, mindent te töltesz be, s csak a bűnöst
hagyod üresen. Emlékezzél irgalmasságodra, és töltsd be szívemet
kegyelmeddel, hiszen nem akarod, hogy üres maradjon, amit alkottál.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130124.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 23., szerda

[Evangelium] 2013-01-23

2013. január 23. – Szerda

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél
kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e
szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna
kezű embert: „Állj ide középre!" Aztán megkérdezte a körülállókat:
„Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni
hagyni?" Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva
haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a
kezedet!" A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok
kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként
okozhatnák Jézus vesztét.
Mk 3,1-6

Elmélkedés:

Jézus egy béna kezű emberrel találkozik a zsinagógában. Szándéka világos:
segíteni szeretne ezen az emberen, szeretné meggyógyítani. Közben
észreveszi, hogy a farizeusok figyelik őt, ha ugyanis meggyógyítja, akkor
megszegi a szombatra vonatkozó előírásokat. Ha Jézus egyetlen mozdulatot
is tesz a kezével, azt ők már munkavégzésnek minősíthetik. Jézus
szándékosan fokozza a helyzet drámaiságát azzal, hogy miután középre
állította a béna kezű személyt, megkérdezi a farizeusokat, hogy mi a
helyes cselekedet ebben a helyzetben. „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat
tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?" (Mk 3,4). A kérdésre ők
cinikusan hallgatnak. Nem válaszolnak semmit.
A következő pillanatban előjön Jézus igazi leleményessége. Azzal akartok
engem vádolni, hogy szombaton munkát végeztem? Azt akarjátok majd
bebizonyítani, hogy kezemmel dolgoztam? Tudok én másként is csodát tenni.
Meg sem mozdítom a kezemet, egy ujjal sem érek a beteg emberhez és mégis
meg fog gyógyulni. A beteghez szólok: „Nyújtsd ki a kezedet!" (Mk 3,5). És
lám, máris meggyógyult a kezed. Újra tudod mozgatni a korábban béna
karodat. Na, ezek után mondjátok, hogy dolgoztam szombaton! Vagy már
gyógyító erővel bíró szavamat is munkának minősítitek? Isten irgalmát nem
lehet korlátozni. Az isteni irgalmasság megnyilvánulásait nem lehet egyes
napokra megtiltani. Az isteni irgalom ott és akkor érinti meg az embert,
amikor azt Isten akarja. Isten segít az embereken, és ezt nem
korlátozhatja semmi. Hiszek-e Isten segítő erejében?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te nem igényeltél magadnak evilági hatalmat. Nem
harcoltál az elismerésért, s nem kényszerítettél senkit, hogy hódoljon
előtted. Tőled távol állt a földi hatalmaskodók szívtelensége és
könyörtelensége. Soha nem fölényeskedtél és nem kérkedtél csodálatos
erőddel. Mégis királynak szólítunk. Te vagy az irgalmasság királya, aki
megadod nekünk a lelki újjászületés lehetőségét. Te vagy a halhatatlan
király, aki feltámadásoddal legyőzted a halált és örök életet adsz nekünk.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130123.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 22., kedd

[Evangelium] 2013-01-22

2013. január 22. – Kedd

Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben
tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd,
olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!" Jézus ezt felelte nekik:
„Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött
és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a
megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a
kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük." Majd ezt mondta nekik:
„A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia
ura a szombatnak is."
Mk 2,23-28

Elmélkedés:

A tegnapihoz hasonlóan a mai evangéliumban újabb vitás kérdés kerül elő,
amely a szombati nyugalom megtartását szabályozó mózesi törvényekről szól.
Jézus tanítványai egy szombati napon az érő gabona mellett elhaladván
néhány kalászt letéptek és a magokat eszegették. E cselekedetüket a
farizeusok munkának tekintették, és azonnal szóvá tették Jézusnak, hogy
ezzel megszegték a szombatra vonatkozó előírásokat, s neki, a Mesternek
ezt nem szabadott volna megengedni. Jézus nem ad igazat a kérdezőknek és
kijelenti: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért" (Mk
2,28), azaz a törvényeknek az emberek érdekeit kell szolgálniuk. Ha ez nem
valósul meg, túl lehet lépni a törvényeken. De legyünk óvatosak! Nem a
törvények, előírások önkényes felülbírálásáról van szó, hanem arról, hogy
az olyan alapvető emberi szükségletek, mint például az étkezés, előbbre
való a törvények szószerinti megtartásánál.
A szombati pihenőnap azt a célt szolgálta, hogy az ember ne váljon a munka
rabszolgájává, hanem jusson idő a pihenésre és az istentiszteletre.
Számunkra, keresztények számára, akik Krisztus feltámadását vasárnaponként
ünnepeljük, a vasárnapi munkaszünet szolgálja a pihenést és a szentmisén
való részvétel szolgálja a lelki feltöltődést.
A vasárnap a hit napja számomra. A szentmisén Isten szavát hallgatom, és
Krisztus testét veszem magamhoz. Találkozom a hozzám szóló és engem éltető
Istennel. A szentmise alkalmat ad arra, hogy – a liturgia részeként –
megvalljam hitemet. A vasárnap a hitben való megújulás napja.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy szüleimen keresztül számtalan
jótéteményben részesítettél. Fizess meg nekik a sok jóért, amit velem az
első naptól kezdve tettek; és segíts, hogy hálás lehessek irántuk. Áldd
meg munkájukat és fáradozásukat, tartsd meg őket jó egészségben,
vigasztald őket a megpróbáltatások idején. Engedd, hogy gazdagodjanak a
jóban és őrizd meg őket minden rossztól. Áldd meg testvéreimet is és
minden rokonomat. Ne engedd, hogy családunk egy tagja is elvesszék örökre,
hanem egyesíts mindannyiunkat újra örök atyai házadban.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130122.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 21., hétfő

[Evangelium] 2013-01-21

2013. január 21. – Hétfő

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek.
Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az,
hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a
tieid meg nem böjtölnek?" Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a
násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem
böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És
akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új
szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és
a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy
ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy.
Az új bor új tömlőbe való."
Mk 2,18-22

Elmélkedés:

Alighogy megkezdődik Jézus nyilvános működése, máris megjelenik egyesek
nemtetszése. Most még úgy tűnik, hogy csupán a különféle tanítványi
csoportok közötti rivalizálásról van szó, de hamar ki fog derülni, hogy
ennek mélyebb oka van és elszaporodnak a viták. A farizeusok tanítványai a
mózesi törvények közé tartozó böjtölés megtartását kérik számon Jézustól.
Ők ugyanis és Keresztelő János tanítványai is pontosan megtartják a böjtre
vonatkozó vallási előírásokat, ezek követését viszont Jézus nem követeli
meg azoktól, akik hozzá csatlakoztak tanítványaként.
A vitatott kérdésre válaszolva Jézus egyértelmű utalást tesz arra, hogy a
mózesi törvények időszaka lejárt, s az ő fellépésével új korszak kezdődött
az emberiség történelmében, az üdvtörténetben. A régi törvények helyébe
újak lépnek. A téma, tudniillik a törvények megtartása később is sokszor
vissza fog térni. Jézus világossá teszi, hogy nem eltörölni vagy
megszüntetni akarja ezeket a törvényeket, hanem tökéletessé tenni. A
törvények ugyanis jók, hiszen Isten adta őket, s ezek szabályozták
évszázadokon keresztül a választott nép kapcsolatát Istennel, valamint az
emberi viszonyokat. Idővel azonban az eredeti isteni szándék háttérbe
szorult, s elveszett a szeretet és az igazságosság. Új törvényével Jézus
ezeket szeretné helyreállítani. Jézus új törvényének alapja a szeretet,
amelyet Isten minden ember szívébe írt. A mi Urunk nem csupán szavaival
tanít a szeretet mibenlétéről és fontosságáról, hanem a szeretet
gyakorlása mintaképeként önmagát állítja elénk. A szeretet mércéje maga
Jézus Krisztus. Azt kéri, hogy úgy szeressünk mindenkit, ahogyan ő szeret
bennünket. Uram, add nekem a megújító Szentlelket, hogy új szívvel, igazi
szeretettel szeresselek téged és embertársaimat!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyám! Teljes szívemből és szabad akaratomból felajánlom magam
Neked! Kérlek, fogadj el és rendelkezz velem tetszésed szerint. Kérlek,
Szentlélek! Keresztelj meg a tüzeddel és ki nem alvó parázsként maradj a
szívemben, hogy buzgón és bátran hirdessem Jézus üdvösségre hívó
evangéliumát.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130121.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 20., vasárnap

[Evangelium] 2013-01-20

2013. január 20. – Évközi 2. vasárnap

Abban az időben: Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus
anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival
együtt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk."
Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én
órám." Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak
mond!" Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára,
mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a
korsókat vízzel!" Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta
nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak." Odavitték.
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A
szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a
vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak
amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig
tartogattad a jó bort."
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta
dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
Jn 2,1-11

Elmélkedés:

Megszületik a hit
A mai evangélium Jézus első csodájáról számol be, amelyet Kána városában
egy lakodalmi ünnepség során tett nyilvános működése kezdetén. Abban az
időben a lakodalom egy hétig tartott, s bizony nem kis gondot jelenthetett
a családoknak, hogy ennyi ideig enni- és innivalóról gondoskodjanak a
vendégsereg számára. Könnyen előfordulhatott, hogy közben elfogyott a bor,
ami azzal járt, hogy az ünneplést idő előtt abba kellett hagyni. A kánai
fiatalok és családjuk számára is nagy szégyen lett volna, ha ilyen
előfordul, s a történet szerint éppen ez a veszély fenyegetett. A
problémát Mária veszi észre, s ő szól fiának, Jézusnak. A helyzet
meglehetősen feszült, bizonyára a vendéglátók is tudtak már a gondról. A
drámaiságot tovább fokozza, hogy Jézus látszólag visszautasítja édesanyja
kérését, mintha nem az ő dolga volna a helyzet megoldása vagy nem
szándékozna segíteni. Mária azonban tudja, hogy nem visszautasításról vagy
a segítség megtagadásáról van szó. Ő hisz abban, hogy fia biztosan
segíteni fog, ha eljön annak az ideje. Ebben bízva mondja azt a
szolgáknak, hogy bármit is kér, tegyék meg. A csoda aztán annak
eredményeként történik meg, hogy a szolgák megteszik, amire az Úr utasítja
őket. Furcsának tarthatták, hogy vízzel kell megtölteni a kőkorsókat, nem
is sejtették, hogy mi fog ebből kijönni, mégis megteszik, amit Jézus kér
tőlük. Két dolgon érdemes mindezek kapcsán elgondolkoznunk. Hiszek-e
abban, hogy segít nekem Jézus mindazon gondjaim megoldásában, amit elé
tárok? Megteszek-e mindent, akár az először furcsának, érthetetlennek tűnő
dolgokat is, amit Jézus kér tőlem? E hit és készség nélkül nincs csoda.

A víz borrá változtatásával Jézus megoldja a nehéz helyzetet és
biztosítja, hogy tovább folytatódhasson a lakodalom, s ne szakadjon meg a
vendégek öröme. Nem feltűnést akar kelteni ezzel, csak egyszerűen segíteni
akar és a szégyentől menti meg az újonnan házasultakat. Cselekedetét
természetesen az is motiválta, hogy édesanyja közbenjáró kérését
teljesítse. Mindemellett Jézus csodájának legfőbb mozgatóereje az volt,
hogy kinyilvánítsa isteni hatalmát, erejét, ahogyan ezt Szent János
evangélista az elbeszélés egyik végkövetkeztetéseként megfogalmazza:
„Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta
dicsőségét" (Jn 2,11).

Az evangélista egy másik tanulságot is levon, amely így szól: a csoda
láttán „tanítványai hittek benne"(Jn 2,11). A gyógyító csodák esetén
mindig megfigyelhetjük, hogy a Jézusban való hit, az ő isteni hatalmában
való hit feltétele a csodának. A gyógyulni vágyó betegek vagy kísérőik
minden esetben kifejezik Jézusba vetett hitüket. A csodáknak ugyanakkor
van egy másik hatása is, tudniillik az, hogy akik azokat látják, hitre
ébrednek, megszületik bennük a hit. Ébresszen bennem hitet Jézus isteni
dicsőségének megtapasztalása és csodáinak látása!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kánai házaspár ünnepén kinyilvánítottad isteni
erődet az emberek előtt. Csodát tettél, csodával segítettél a nehéz
helyzetben lévőkön. Közelségedet, csendes jelenlétedet csodák igazolják,
de azok nélkül is érezhetjük azt, ha hit él a szívünkben. Édesanyád, Szűz
Mária közbenjárásával fordulunk hozzád: Mutasd meg nekünk isteni
dicsőségedet, hogy kövessünk téged, tanítványaid legyünk és higgyünk
benned! Nem kérünk látványos csodát, mert elég nekünk, ha tudjuk, hogy
köztünk vagy és segítségedre bármikor számíthatunk.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130120.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum