2016. december 24., szombat

[Napi e-vangelium] 2016-12-24

2016. december 24. – Szombat

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő
népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje.
Lk 1,67-79

Elmélkedés:

Keresztelő János születésének elbeszélését az apja, Zakariás hálaénekével
zárja Lukács evangélista, ahogyan erről a mai evangéliumban olvasunk.
Zakariás imádsága összefoglalja az isteni ígéretet, miszerint eljön majd a
megváltó, a megváltó jöveteléről szóló prófétai jövendöléseket, az
ószövetségi idők nemzedékeinek várakozását. Az ima fő motívuma a
szabadítás. Isten győzedelmeskedik mindazok felett, akik ellenszegülnek
akaratának, megtagadják a neki való engedelmességet és semmibe veszik
üdvözítő tervét. Az emberi gőg, a gyűlölet, az erőszak nem győzheti le
Istent. Látszólag az ember egy ideig azt tehet, amit csak akar,
elképzeléseinek és nagyravágyásának semmi nem szabhat határt, de az isteni
közbelépés a történelem rendjébe nem marad el, Isten helyreállítja az
igazságosságnak, a szeretetnek és a megbocsátásnak a rendjét. Ez a
közbelépés a megváltó eljövetelével valósul meg, akit Zakariás imája
„felkelő napnak" nevez. Jézus Krisztus a Megváltó, a világ világossága
fényt hoz az emberiség életébe, a bűn sötétségében lakók életébe.
Jézus által szabadulhatunk meg félelmeinktől, a fenyegetésektől, az
üldözésektől. Ő hozza el számunkra a megváltásnak, az örömnek és a békének
azt a korszakát, amelyben hitünk szerint élhetünk és hitünket szabadon
megvallhatjuk. Várjuk örömmel jövetelét!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, te földi életed során mindig érezhetted Atyád, a mennyei
Atya ölelését. Szenvedésedben és halálodban is ő ölelt át téged. Mi
könnyen megfeledkezünk arról, hogy születéseddel az Atya magához ölel
minden embert. Engedd, hogy mindannyian karácsonykor és életünk minden
napján érezzük Istenünk ölelését és szeretetét. Jézusunk, taníts meg
minket arra, hogy mindig ezt az isteni szeretet utánozzuk, és úgy
szeressünk mindenkit, ahogyan te szeretsz minket, s ahogy általad az Atya
szeret minket! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161224.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 23., péntek

[Napi e-vangelium] 2016-12-23

2016. december 23. – Péntek

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: „János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele."
Lk 1,57-66

Elmélkedés:

Az események Keresztelő János születésével folytatódnak. A mai
evangéliumban névadásáról, holnap pedig apjának, Zakariásnak a
hálaadásáról olvasunk. János születésekor eljönnek a rokonok, a
szomszédok, hogy kifejezzék örömüket a szülőknek. A gyermek névadásával
kapcsolatban kisebb bonyodalom adódik, mert a rokonság a hagyományoknak, a
szokásoknak megfelelően az apa nevét akarja adni az újszülöttnek. Amikor a
rokonság meghallja Erzsébettől a János nevet, mindenki elcsodálkozik,
elképzelésük sincs arról, honnan származik az ötlet. Csodálkozásuk csak
még jobban nő, amikor a gyermek apja, az akkor még néma Zakariás szintén a
János nevet írja fel egy írótáblára. A rokonságnak tehát nincs tudomása
arról, hogy a gyermek születését hírül hozó angyal mondta Zakariásnak,
hogy János lesz a gyermek neve, bizonyára az egész jelenésről sincs
tudomásuk, s arról sem, hogy miért volt hónapokon keresztül néma Zakariás.
A névadásnál tehát nem a hagyományokat képviselő, a szokásrendhez
ragaszkodó rokonok elképzelése érvényesül, hanem Isten akarata. Ugyanezt
láthatjuk majd a későbbiekben, hiszen Keresztelő János életmódja eltér a
szokásostól. Születésével, a születése körüli rendkívüli eseményekkel és
személyével Isten jelet mutat az emberiségnek, amelyből lassanként
felismerhető a messiási korszak beköszönte.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161223.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 22., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2016-12-22

2016. december 22. – Csütörtök

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert
tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak
hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas,
szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra,
akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a
gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak
mindörökre!" Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután
visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban Erzsébet dicsőítő szavai Máriára irányították
tekintetünket, a mai részletben pedig Mária magasztaló éneke tovább vezeti
tekintetünket Isten felé, akinek a megváltás műve köszönhető. Az
evangéliumi szöveggel kapcsolatban három apró részletre, mélyebb lelki
üzenetre figyeljünk.
Elsőként arra, hogy Mária úgy teszi meg az utat Erzsébethez, hogy szíve
alatt hordozza születendő gyermekét, Jézust. Krisztust hordozó élete,
hivatása mindannyiunknak példa. A szentáldozás során Krisztus költözik
szívünkbe. De ne csak a szentmise végéig éljen bennünk, hanem vigyük
otthonunk, mindennapi teendőink helyszínére a szívünk mélyén az Urat!
Második üzenetként arra figyeljünk, hogy milyen szolgáló szeretettel
fordul Mária Erzsébet felé. Mondhatná, hogy ő is áldott állapotban van,
nem vállalhatja a hosszú és kimerítő utat, de ő mégsem keres kifogásokat,
hanem indul, hogy segítségére legyen rokonának. Harmadszor pedig a
názáreti lány hálás lelkülete tanulság számunkra. Nem csak azért ad hálát
Istennek, hogy anya lehet és az isteni kiválasztásnak köszönhetően ő lehet
a Megváltó édesanyja, hanem az egész emberiség nevében mond hálát a
Mindenhatónak, hogy hamarosan beköszönt a megváltás ideje Isten végtelen
irgalmasságának köszönhetően.
Vigyük Krisztust a világba! Szolgáljuk szeretettel embertársainkat!
Legyünk mindenért hálásak Istennek!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be művedet!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161222.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 21., szerda

[Napi e-vangelium] 2016-12-21

2016. december 21. – Szerda

Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik
városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a
magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott
neked!"
Lk 1,39-45

Elmélkedés:

Keresztelő János és Jézus születésének hírüladása után az események a két
gyermeket váró édesanya találkozásával folytatódnak. Mária nem a rokonság
tagjaitól értesül arról, hogy Erzsébet gyermeket vár, hanem az angyaltól,
aki neki is hírt hozott. Gábor angyal ezt mondta neki: „Lásd, rokonod,
Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban
van." Máriát elsősorban nem az indítja útnak Erzsébethez, hogy
meggyőződjön az isteni üzenet valóságáról, hiszen abban aligha
kételkedett, hanem az a szándék vezeti, hogy segítségére legyen
Erzsébetnek a szülés előtti időben, valamint megossza vele örömét, hogy
hamarosan ő is gyermeknek ad életet.
Kettejük találkozását az öröm és ujjongás jellemzi, amely a mindenható
Isten felé hálaadásként, magasztalásként, dicsőítésként nyilvánul meg.
Mária és Erzsébet együtt örvendezik az anyaság ajándékának. Még nem
tudják, nem tudhatják pontosan, hogy születendő gyermeküknek milyen
szerepe lesz Isten tervében, az üdvösség rendjében, de ők maguk készséggel
állnak Isten szolgálatára. Hivatásuk az engedelmesség, amely hitből fakad
és hűség táplálja. Engedelmesség Istennek, aki megáldotta őket és akinek
köszönhetik anyaságukat. Engedelmesség Istennek, akinek üdvözítő terve
emberek közreműködésével, szolgálatával valósul meg.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161221.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 20., kedd

[Napi e-vangelium] 2016-12-20

2016. december 20. – Kedd

Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte
Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt
egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az
angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr
veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!" Ennek hallatára Mária
zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal
azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert
íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt
nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog
Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!" Mária ekkor
megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem
ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a
Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled
születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária
így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!"
Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

Lukács evangélista nagyon szépen állítja párhuzamba Keresztelő János
születésének hírüladását (tegnapi evangélium) és Jézus születésének
hírüladását (mai evangélium), amely lehetőséget ad számunkra a
hasonlóságok és eltérések összevetésére. Az angyali jelenés helyszíne
Zakariás esetében a jeruzsálemi templom, ahol szolgálatát végzi, Máriánál
pedig az ő názáreti otthona, ahol mindennapjait éli, teendőit végzi. Egyik
jelenésnek sincs további tanúja, az angyal által hozott üzenetet csak az
hallja, akinek Isten szánta. Bár a Bibliában sokszor előfordul, hogy Isten
egy álomban, álomszerű látomásban közli szándékát az általa kiválasztott
személlyel, sem Zakariás, sem Mária esetében nincs erről szó, mindketten
ébrenléti állapotban részesülnek az angyali jelenésben. Emberileg nézve
egyik kiválasztott szereplőnek sem születhetne gyermeke, hiszen Zakariás
már idősebb, a felesége, Erzsébet szintén, és Máriának nincs még férje. A
gyermekek Isten akarata szerint mégis megfogannak és világra jönnek, mert
Istennél semmi sem lehetetlen. Zakariás és Erzsébet gyermeke természetes
módon fogan meg, ezzel szemben Mária természetfeletti beavatkozásnak
köszönhetően, a Szentlélek ereje által kerül áldott állapotba.
A két hírüladás közös mondanivalója továbbá, hogy minden Isten akaratának,
szándékának megfelelően történik.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161220.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 19., hétfő

[Napi e-vangelium] 2016-12-19

2016. december 19. – Hétfő

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia
papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és
Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és
feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem
született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten
éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot
teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat
szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A
tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az
áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára
Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt
hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged,
Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő,
és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és
részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel.
Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében
és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé
fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt
készségessé tegye a népet."
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen
már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú." Az angyal így válaszolt:
„Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy
beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél
szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz
beszélni a beteljesedés napjáig." A nép várta Zakariást, és csodálkozott,
hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott
megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett
nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége,
Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem
az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az
emberek előtt."
Lk 1,5-25

Elmélkedés:

A karácsony előtti utolsó napokban a Megváltó előhírnökének, Keresztelő
Jánosnak születéséről és a Megváltó, Jézus születése hírüladásáról
olvasunk az evangéliumokban. Szent Lukács evangélista pontos leírása
egyszerűvé teszi számunkra az egykori események elképzelését. Keresztelő
János születésének bejelentését Jézus születésének hírüladása követi.
Mindkét jelenetnél Isten angyala hozza meg a hírt a gyermek várható
születéséről, előbbi esetében az apa, Zakariás értesül róla, a másiknál a
leendő édesanya, Mária. Az első egy tényszerű közlés, Isten angyala,
küldötte által közli akaratát Zakariással. Mária esetében is az isteni
szándék kinyilvánításáról van szó, de itt szükséges az emberi
közreműködés, a názáreti leány beleegyezése, az isteni akarat elfogadása.
A két jelenetnél jelentős hangsúlyt kap, hogy Zakariás kételkedve,
hitetlenül fogadja a hírt, hiszen emberi számítások szerint neki és
feleségének, Erzsébetnek már nem lehetne gyermekük, mert idős korúak.
Hitetlensége büntetéseként Zakariás megnémul, s némasága csak gyermeke,
János születésekor szűnik meg. Ezzel szemben Mária hittel elfogadja Isten
szándékát, hogy ő legyen a Megváltó édesanyja. E hírüladásokat követi
Mária Erzsébetnél tett látogatása, még a két gyermek, János és Jézus
születése előtt, majd pedig Keresztelő János és Jézus születése.
Örömmel, hittel várom-e a Megváltó születését?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Szeretettel ajánlom nektek és szeretteiteknek a jövő évi evangéliumi
elmélkedéseket, amely Szívem első gondolata 2017. címmel jelent meg
könyvben. Olyan karácsonyi ajándék ez, amely nem csupán néhány napra
szerez örömet, hanem legalább egy évre. A könyvről és gyermekeknek szóló
új evangelizációs kiadványainkról részletes információt találtok online
Könyvesboltunkban:
www. evangelium365.hu/webshop

Az idő rövidsége miatt jelzem, hogy akik 2016. december 19. hétfő éjfélig
elküldik megrendelésüket, karácsonyig biztosan számíthatnak annak
megérkezésére. Utána is lehet természetesen kérni, de ez esetben csak az
ünnep után várható a szállítás.
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161219.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 18., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2016-12-18

2016. december 18. – Advent 4. vasárnapja

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől."
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten".
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala
megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Mt 1,18-24

Elmélkedés:

Velünk az Isten
Az evangéliumok és a többi újszövetségi írás legfontosabb kijelentése
Jézusról az, hogy ő az Isten Fia. Ez a megnevezés egyedül őt illeti és
talán ez fejezi ki a legjobban az Egyház hitét Jézusról, a második isteni
személyről. Az apostoli Egyház idejében az első keresztények többféle
címmel ruházzák fel Jézust, amelyek más-más szempontból világítják meg
személyét, származását és küldetését. Ennek megfelelően Jézus az Isten
Szolgája, ő a Próféta, a Szent és Igaz, a Messiás, a Megváltó, az
Üdvözítő, az Úr, a Krisztus, azaz Isten által fölkent személy. Azonban
nyugodtan állíthatjuk, hogy mindezeknél sokkal kifejezőbb az Isten Fia
megnevezés.
Az evangéliumok közül Szent János művében találkozunk a legtöbbször az
istenfiúság megvallásával vagy annak kifejtésével. Először Nátánáel
hitvallásában szerepel a megnevezés, aki Jézussal való első találkozása
alkalmával így szól: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya"
(Jn 1,49). A megszólítás előkerül Lázár feltámasztása eseményénél, amikor
Márta így vallja meg hitét Jézus iránt: „Hiszem, Uram, hogy te vagy a
Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön" (Jn 11,27). János írásának
befejező sorai szépen megvilágítják az egész mű célját: „Jézus még sok
egyéb csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek
megírva ebben a könyvben. Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek,
hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek
legyen" (Jn 20,30-31).
Szent Máté evangéliumával kapcsolatban érdemes megemlítenünk, hogy Jézus
perében kap nagy jelentőséget ez a cím, illetve akkor, amikor a
kereszthalált követően a római százados kijelenti: „Ez valóban Isten Fia
volt" (Mt 27,54). Ugyanakkor Máténál az Isten Fia megnevezéshez sajátos
többletet ad hozzá az Emmanuel, azaz a velünk az Isten kifejezés, amiről a
mai evangéliumban olvashatunk. Az evangélista Izajás prófétát idézi: „Íme,
a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami
azt jelenti: Velünk az Isten", s ezzel azt akarja állítani, hogy Jézus
személyében teljesedett be ez a prófétai jövendölés és isteni ígéret. Nem
egyszerűen csak arról van itt szó, hogy Jézus születése olyan jel, amely
azt igazolja, hogy velünk, azaz az emberiséggel van az Isten, hanem inkább
arról, hogy Jézus személyében van velünk az Isten. Máté evangéliumának
záró mondata szintén felidézi az Emmanuel-gondolatot, amikor a világból
való távozása, mennybemenetele előtt az Úr ezzel bátorítja tanítványait:
„Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!" (Mt 28,20). Isten
velünk-léte nem korlátozódik tehát Jézus földi életének néhány évtizedére,
hanem az Úr továbbra is köztünk marad szentségei és tanítása által az idők
végezetéig. Jézus jelen van Egyházában, jelen van a testvéri közösségben,
s ennek köszönhetően továbbra is azt érezhetjük, hogy Isten nem hagy
minket magunkra, hanem állandóan velünk van.
Az adventi idő utolsó napjaiban adjuk át magunkat annak az örömnek, hogy
Isten eljön hozzánk, hogy velünk legyen és velünk maradjon.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Hittel valljuk, hogy te vagy a Messiás, az Isten
által küldött Megváltó, az egész emberiség üdvözítője. Jöveteleddel
beteljesedtek az ígéretek és személyedben eljött a messiási időszak.
Születésed az ember újjáteremtése, mert a mindenható Isten, aki kezdetben,
a teremtéskor megteremtette az embert és a világba helyezte, most
újjáteremti emberi természetünket, egész emberségünket, amelyet a
bűnbeesés, a bűn megrontott. Te vagy a lelki újjászületés forrása
számunkra. Születésed ünnepén töltsön el bennünket a remény, hogy
életünknek célja van: keresni és megtalálni Istent, aki találkozni akar
velünk. Születésed napján töltsön el minket az öröm: velünk vagy,
Istenünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161218.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum