2009. augusztus 15., szombat

[Evangelium] 2009-08-15

2009. augusztus 15. - Szombat, Szűz Mária mennybevétele
(Nagyboldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
"Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés:

A remény asszonyára tekintve
Néhány esztendővel ezelőtt egy család kísérőjeként volt szerencsém eljutni
a világ egyik legnagyobb Mária-kegyhelyére a Franciaországi Lourdes-ba. Az
ott töltött napok során többször volt lehetőségem arra, hogy egymagam
imádkozzam végig a rózsafűzért, mégpedig nem is csak egyet, hanem
egyfolytában mind a négyet. A Rózsafüzér Királynéja bazilikában az egyes
titkokat megjelenítő oltárok előtt végighaladva először az örvendetes
titkokat, majd a világosság titkait imádkoztam, amelyeket éppen egy évvel
korábban vezetett be II. János Pál pápa. Ezután a fájdalmas olvasó
következett, majd végül a dicsőséges szentolvasó titkai, amelyek Mária
mennybevételével és mennyei megkoronázásával záródnak. Az imádság végére
érve megértettem, hogy így, az ő mennybe jutásával kerek a Szűzanya élete.
Az ő mennyei megdicsőülése csak akkor érthető meg igazán, ha egész életét
szemléljük. Ha átelmélkedjük életének eseményeit (például a rózsafüzér
imádkozásával), akkor egyáltalán nem tűnik furcsának számunkra, hogy
felvétetett a mennyországba. Mária egész élete ugyanis oly szorosan
kapcsolódott fiának, Jézusnak az életéhez, hogy lehetetlen volna, hogy ezt
a szeretetkapcsolatot a halál vagy bármi más megszakítsa.

A mai napon Jézus édesanyjának, Szűz Máriának a mennybevitelét ünnepeljük.
Az erről szóló katolikus hittétel, amelyet XII. Piusz pápa 1950. november
1-én ünnepélyesen kihirdetett, így szól: "A szeplőtelen, mindenkor szűz
Istenanya Mária, földi életpályája befejezése után testestől, lelkestől
felvétetett a mennyország dicsőségébe". Fontos megkülönböztetés, hogy
Mária nem a maga emberi erejével jutott el a mennybe, hanem a mindenható
Isten dicsőítette őt meg azzal, hogy felvette őt a menny dicsőségébe. A
hittétellel kapcsolatban azt is fontos még megjegyeznünk, hogy ez a
megfogalmazás: "földi életpályája befejezése után", nem kívánja eldönteni
vagy lezárni azt a kérdést, hogy vajon miként fejeződött be Jézus
édesanyjának földi élete. Az elmúlt évszázadok során mindvégig nyitott
kérdés volt, hogy Mária meghalt-e, mint minden ember, a halálba
szenderült-e, vagy csodás módon távozott emberi világunkból. A hitigazság
harmadik fontos eleme pedig arról szól, hogy a mennyei megdicsőülés mind
Mária lelkére, mind az ő testére vonatkozik.

Szűz Mária mennybevételének ünnepe az ég felé emeli tekintetünket,
mégpedig nem csak jelképesen, hanem valóságosan is. Az elmúlt napokban és
hónapokban számos dolog kényszerített minket arra, hogy a földre szegezzük
tekintetünket. Magunk előtt látjuk azokat az embertársainkat, akik az
elmúlt időszakban veszítették el állásukat és hiába próbálnak új
munkahelyet keresni. Szinte teljesen elveszítették reményüket és
elkeseredettek, mert tudják biztosítani családjuk megélhetését. És
mindannyian megdöbbenünk a napvilágra kerülő súlyos igazságtalanságokon:
miközben családok ezrei szegényednek el és egyre nehezebb számukra a
megélhetés, egyesek százmilliókkal tömik zsebüket. És igazságtalannak
tartjuk azt is, hogy a gazdasági világválságra hivatkozva a bankokban
eltűnik a kisemberek kevéske megtakarítása, miközben ugyanezek a bankok
milliárdos állami segélyeket kapnak. És igazságtalannak tartjuk azt is,
hogy az évtizedekkel korábban napjainkra ígért szebb jövő még mindig nem
érkezett el. A szólás szerint három a magyar igazság. Most már inkább azt
mondhatjuk, hogy három a magyar igazságtalanság, de inkább több is, mint
három.

Egyszóval a mindennapi gondok és küzdelmek, az igazságtalanságok
megtapasztalása arra késztet minket, hogy elkeseredetten, lehajtott fejjel
nézzük a földet. A mai Mária-ünnep azonban reményre ad okot. 2000
esztendővel ezelőtt a názáreti leánynak is lett volna oka az
elkeseredésre, de ő szilárdan hitt annak beteljesedésében, amit az Úr
mondott neki. És ez a hit reményt adott neki és erőt nyújtott számára
ahhoz, hogy Istentől kapott hivatását teljesíteni tudja.

Figyeljünk csak oda Isten üzenetére, ígéretére! Nagyszerű dolgokat tett
Isten, lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
elküldte üres kézzel. A megdicsőült Szűzanyára, a remény asszonyának
életére tekintve szilárdan hiszem, hogy ez az isteni ígéret be fog
teljesedni a mi életünkben, ahogy beteljesedett Mária életében is. A
nehézségek ellenére is vagy talán éppen a nehézségek miatt emeljük bátran
tekintetünket az ég felé! Isten jósága fel fog karolni minket. Éltessen
bennünket ennek reménye!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Mária, irgalmasság Anyja, tekints mindannyiunkra, hogy Krisztus
keresztje erejét ne veszítse, hogy az ember le ne tévedjen a jó útjáról,
el ne veszítse bűntudatát, gyarapodjék reménye Istenben, aki gazdag az
irgalomban, szabadon tegye jó cselekedeteit, melyeket Ő előre elrendelt,
és így egész életével Isten dicsőségének dicsérete legyen.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 14., péntek

[Evangelium] 2009-08-14

2009. augusztus 14. - Péntek

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték
tőle: "Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?"
Jézus ezt felelte: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és
nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját
és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már
nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött,
ember szét ne válassza."
A farizeusok azonban erősködtek: "Miért írta hát elő Mózes, hogy
válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?" Jézus
kijelentette: "Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy
elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki
elbocsátja feleségét - hacsak nem a paráznasága miatt - és mást vesz el,
házasságtörést követ el."
Erre a tanítványok megjegyezték: "Ha így áll a dolog férj és feleség
között, akkor nem érdemes megházasodni." Jézus így válaszolt: "Nem
mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert
van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az
emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond
róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!"
Mt 19,3-12

Elmélkedés:

Jézust a válással kapcsolatban kérdezik, ő viszont a házassággal
kapcsoltban válaszol. A kérdezők saját álláspontjuk igazolására
elegendőnek tartják, ha a mózesi idők óta tartó, több évszázados
hagyományra hivatkoznak, Jézus viszont még régebbi időkig megy vissza és a
Teremtő Isten szándékára hivatkozik. A feleletből világosan kiderül, hogy
az emberi engedékenység nem helyezhető az isteni terv elé. A biblia
tanítása szerint a teremtés művét Isten azzal fejezte be, hogy a saját
hasonlatosságára megteremtette a férfit és a nőt, s meghívta őket a
teremtés tökéletesítésére, az élet továbbadására. A férfi és a nő
szereteten alapuló kapcsolata tehát a Teremtő megdicsőítése és az élet
szolgálata. A válás, a házastárs elhagyása olyan bűn, amely megakadályozza
e kettős cél megvalósítását.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Akiket az Úr meghívott asztalához, igyekezzenek tisztán és szépen élni, és
fussanak a bűntől! Legyenek a föld sója és a világ világossága, amit
Krisztus Jézus nemcsak apostolainak és tanítványainak kötött lelkükre, de
követőinek is.
Kapisztrán Szent János
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 13., csütörtök

[Evangelium] 2009-08-13

2009. augusztus 13. - Csütörtök

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: "Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: "Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte,
és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki
száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.

Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek
és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt
hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat
elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy
haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének." Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte,
elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21-19,1

Elmélkedés:

Az a tény, hogy Isten mindig kész megbocsátani az embernek, azt igazolja,
hogy a szeretet erősebb a bűnnél. Az isteni szeretet és irgalmasság akkor
válik bennünk a leghatékonyabbá, ha egyértelműen elfordulunk az elkövetett
bűnöktől, megbánjuk és megvalljuk azokat, miközben elhatározzuk, hogy a jó
útra térünk. Bűneinkkel nem csak Isten tudjuk megbántani, hanem
embertestvéreinket is. De itt is érvényes, hogy a szeretet erősebb a
bűnnél. Az általam gyakorlandó szeretetnek is erősebbnek kell lennie a
másik ember által elkövetett bűnnél. Ugyanakkor az embertestvérem által
gyakorolt és megbocsátásban megnyilvánuló szeretetnek is erősebbnek kell
lennie az én bűnömnél. Az isteni irgalom megtapasztalása minket is a
megbocsátásra nevel.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk: Jézus, a Te Fiad megígérte nekünk az Igazság Lelkét. Add, hogy
örökre velünk maradjon a Vigasztaló! Add, hogy parancsaid által
megismerhessük az élet útját. Kérünk, add, hogy legyen mindig erőnk,
befogadni az Igazságot. Add, hogy ellenállhassunk a hazugság minden
csábításának. Add, hogy teljesítve a Te parancsaidat szeretetedben éljünk,
és velünk legyen mindig az Igazság Lelke.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 12., szerda

[Evangelium] 2009-08-12

2009. augusztus 12. - Szerda

Jézus egy alkalommal így oktatta tanítványait: "Ha testvéred vétkezik
ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád,
megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
vagy két társat, hogy "kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
dolgot". Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek
közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony, mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben
is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony,
mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy
kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman
összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."
Mt 18,15-20

Elmélkedés:

A testvéri figyelmeztetés fokozatos módjáról ad tanítást a mai
evangéliumban. Jól értjük a mi Urunk szavait, mégis, amikor a gyakorlatban
próbáljuk azt megvalósítani, nehézségekbe ütközünk. Hiába igyekszünk
szeretettel figyelmeztetni embertársunkat az általa elkövetett bűnre,
sokan inkább megsértődnek, mintsem belássák hibájukat. Igen, mert az ember
könnyebben keresi másban a hibát, mint önmagában. Így vannak ezzel mások
is, és bizonyára mi magunk is. A testvéri figyelmeztetésről, mint a
jobbítás eszközéről azonban mégsem szabad lemondanunk. Tapintatosság,
türelem, bizalom és őszinteség szükséges ahhoz, hogy bárkit is a javulás
útjára vezessük, amely sosem lehet külső kényszer eredménye. Ha az illető
belső késztetést érez az általunk javasolt és megélt útra, akkor hasznossá
vált a testvéri figyelmeztetés.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, áraszd ki ránk a Vigasztaló Lelket, aki elvezet minket a teljes
igazságra. Jézus boldognak mondta azokat, akik békességet teremtenek.
Kérünk, add, hogy részünk legyen Krisztus békéjében, amely más, mint amit
a világ adhat. Add, hogy mindig figyelhessünk Jézusra, és Őhozzá igazítva
életünket békességben élhessünk. Kérünk, Urunk, adj nekünk békét!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 11., kedd

[Evangelium] 2009-08-11

2009. augusztus 11. - Kedd

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Mit gondolsz,
ki a legnagyobb a mennyek országában?"
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt:
"Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint
a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé
lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig
befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy
megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom
nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen
így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek
közül."
Mt 18,1-5. 10. 12-14

Elmélkedés:

Szent Lukács evangéliumának elején Jézussal ismerkedhetünk meg, aki
gyermekként megszületve érkezett emberi világunkba, s akit szokásoknak
megfelelően a gyermeket Istennek ajánlották. Az evangélista azt is
bemutatja Jézus gyermekségtörténetében, hogy elfogadja földi szüleit és
engedelmeskedik nekik, ugyanakkor tudatában van annak, hogy a mennyei Atya
gyermeke. A mai evangéliumban Szent Máté írásából egy későbbi jelenet
tárul elénk, amikor a tanító Jézus a gyermekeket állítja példaképként a
felnőttek elé. A gyermeki lelkület amiatt követendő példa, mert a gyermek
engedelmessége szülei iránt annak példája, hogy miként engedelmeskedik a
keresztény ember Istennek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba
zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít:
ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő
értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi
szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában
Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket:
Ne féljetek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 10., hétfő

[Evangelium] 2009-08-10

2009. augusztus 10. - Hétfő

Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: "Az Emberfiát az
emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad." Erre a
tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők
Péterhez fordultak, és megkérdezték: "A ti Mesteretek nem fizet
templomadót?" - "De igen" - felelte. Amikor belépett a házba, Jézus
megelőzte őt kérdésével: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől
szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?" "Az idegenektől" -
felelte Péter. Erre Jézus így szólt: "A fiak tehát mentesek. De hogy meg
ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat,
amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot.
Vedd ki és add oda nekik értem és érted!"
Mt 17,22-27

Elmélkedés:

Egy csodás eseményről olvashatunk a mai evangéliumban. Jézus utasításokat
ad Péternek arra vonatkozóan, hogy miként járjon el az adó megfizetésével
kapcsolatban, s bár az apostol első pillanatban furcsának tarthatta, hogy
valóban pénzt fog találni a hal szájában, mégis megteszi a kérést. Itt
mégsem az evangéliumok jellegzetes csoda elbeszéléséről van szó. hiszen
magának a tényleges csodás eseménynek a leírása nem szerepel a
történetben.
Jézust az motiválja cselekedetében, hogy ne okozzon botrányt. Máté
evangélista ezzel a jelenettel készíti elő a botrány okozásának témáját,
amely írásának tárgya a következőkben. Az eset leírásának másik célja
annak bemutatása, hogy Jézus a mennyei Atya Fiának tartotta magát, s ez
határozta meg földi küldetését.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, küldj ma is követeket hozzánk, akik utadat előkészítik, akik igédet
hirdetik, miként János, a Keresztelő tette. Küldj ma is követeket hozzánk,
akik készek arra, hogy háttérben legyenek, hogy Te, Urunk, bennünk
növekedjél. Küldj ma is követeket hozzánk, akik érted és nem önmagukért
élnek. Adj bocsánatot és új kegyelmet, hogy szolgálhassunk Neked, és
előkészíthessük számodra az utat az emberek között, hogy megvalósulhasson
a Te országod.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 9., vasárnap

[Evangelium] 2009-08-09

2009. augusztus 9. - Évközi 19. vasárnap

Abban az időben: A zsidók zúgolódni kezdtek (Jézus) ellen, amiért azt
mondta: "Én vagyok az égből alászállott kenyér." Így érveltek: "Nem Jézus
ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát:
az égből szálltam alá?" Jézus azonban így szólt: "Ne zúgolódjatok egymás
között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem
vonzza - és én feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál:
Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára, és
tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak
aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki
hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok
mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből
szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az égből
alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig,
amelyet én adok, az én testem a világ életéért."
Jn 6,41-52

Elmélkedés:

A kenyér mindennapi, a kalács csak ünnepi
Magyarország sok falujában még ma is szokás, hogy az adventi időben a
gyermekek betlehemes játékkal járják végig a házakat, így szerezvén egy
kis örömet a családoknak karácsonyra való felkészülés ideje alatt. A
betlehemezés szokása sok irodalmi műben is szerepel, amelyekből kiderül,
hogy a régen nem pénzt kaptak a gyerekek, hanem valamilyen élelmet, többek
között kenyeret. Talán éppen emiatt alakult ki az, hogy a játék végén a
gyerekek e szavakkal kértek adományt: "A kenyér mindennapi, a kalács csak
ünnepi, úgy lehetne jóllakni, hogyha adna valaki." Nagy igazságot
tartalmaz ez a szólás. Mert lehet, hogy az emberek, főként a gyerekek
várják, hogy ünnepnapokon finom kalácsot ehessenek, de ennél sokkal
fontosabb, hogy minden nap jusson kenyér a család asztalára. A kenyér
mindennapi, a kalács csak ünnepi.

Mivel a kenyér szegénynek és gazdagnak egyaránt mindennapi eledele, ezért
nagy becsben tartották. Talán mondhatjuk, hogy nem csak régebben, hanem
manapság is becsben tartják a kenyeret, s remélhetőleg ez nem csak annak
köszönhető, hogy milyen drága ez az egyszerű eledel. Mindig szomorúan
nézem az iskolában, amikor a napközis gyerekek szinte érintetlenül viszik
vissza az ebédet, de a legjobban az keserít el, amikor a kenyérnek is ez a
sorsa. Édesanyám úgy nevelt minket, hogy ha leesett véletlenül egy darab
kenyér, azt azonnal felvettük, megcsókoltuk és így ettük meg.

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy a csodálatos kenyérszaporítást
követően Jézus tanítást ad a kenyérről, de már nem az ember testi éhségét
csökkentő kenyérről, hanem arról a mennyei kenyérről, amely lelkünk
tápláléka és az ő Szent Teste. Jézus önmagát olyan mennyei kenyérnek
nevezi, amit az Atya kínál ajándékként az embereknek. Milyen jó volna, ha
felfedeznénk, hogy Istennek ez a nagyszerű ajándéka nem az ünnepi
kalácshoz hasonlít, hanem sokkal inkább a mindennapi kenyérhez. Sajnos
sokszor látom ennek az ellenkezőjét. Sok keresztény ember gondolja úgy,
hogy elegendő az ünnepnapok, azaz karácsony és húsvét alkalmával
szentáldozáshoz járulni. Ők azt gondolják, hogy az Oltáriszentség,
Krisztus Teste, csak egy "ünnepi kalács". De az ünnepi kaláccsal csak
ritkán lehet jóllakni! Nekünk minden nap szükségünk van arra, hogy
tápláljuk a testünket és a lelkünket is. Ha megízleljük a szentáldozásban
rejlő isteni erőt, akkor fontosnak fogjuk érezni, hogy a szentáldozás ne
az ünnepnapok ritka találkozása legyen Jézussal, hanem hétköznapokon is
eljussunk a szentmisére és magunkhoz vegyük az Eucharisztia nagyszerű
ajándékát. A mindennapokban is megadatik számunkra az ünnepi találkozás a
kenyérben valóságosan jelenvalóvá váló Jézussal.

Egy szólás szerint a barátság olyan, mint egy régi ház teteje. Állandóan
javítani, kell, hogy ne menjen tönkre és védjen az eső ellen. A jó
Istennel való baráti kapcsolatunk is tönkremegy, ha nem javítgatjuk
szüntelenül. Az elmúlt vasárnap már felidéztük Vianney Szent Jánosnak, a
papok védőszentjének alakját. Egy gondolt erejéig most is tegyük meg ezt!
Gyakran mondta az ars-i híveknek: "Gyertek a szentáldozásra. Igaz, hogy
nem vagytok rá méltók, de szükségetek van rá". Bűneink miatt valóban
méltatlanok vagyunk arra, hogy magunkhoz vegyük Krisztus testét, de a
szentgyónásban megszabadulhatunk bűneinktől. Igen, szükségünk van arra,
hogy Isten eltörölje bűnünket és találkozzunk Jézussal, aki önmagát adja
nekünk. Az Oltáriszentség iránti megbecsülésünk legnagyobb jele az, ha nem
utasítjuk vissza Jézus szeretetét és barátságát. Ő az örök élet kenyere
számunkra.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Imádd az Urat, mert Ő minden szeretet forrása!
Imádd az Urat, mert Ő teremtett téged is!
Imádd az Urat, mert Ő az egyedüli megváltód!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum