2010. október 16., szombat

[Evangelium] 2010-10-16

2010. október 16. - Szombat

Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványaihoz: Mondom nektek, hogy
mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja
Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is
megtagadom Isten angyalai előtt. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot
nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. Amikor a
zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok,
hogy miképpen és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok! A Szentlélek
abban az órában megtanít majd titeket, hogy mit kell mondanotok.
Lk 12,8-12

Elmélkedés:

Miután az előző napokban Jézus farizeusokról mondott kijelentéseit
olvastuk, a mai napon Lukács evangélista a Jézussal szemben tanúsított
ellenállásról átvezet minket arra a témára, hogy tanítványai és követői
szintén szembenállással fognak találkozni. Jézus tanítványait és
apostolait nem éri majd később teljesen váratlanul az üldözés, hiszen az
Úr távozása után visszaemlékeznek arra, hogy mesterük mindezt előre
jelezte nekik. De arra is emlékezni fognak majd, hogy tanácsokat is adott
nekik, hogyan viselkedjenek az ilyen helyzetekben.
Mindenekelőtt nincs okuk félelemre, hiszen Isten Szentlelke mindig velük
lesz, hogy megerősítse őket a tanúságtételben. Szükségük is lesz e
támogató kegyelemre, amely azt biztosíthatja, hogy a hívő ne tagadja meg
Jézust hanem megőrizze a hűséget.
Jézus nem ígér könnyű életet senkinek, és nem állítja, hogy követői
mentesek maradnak a támadásoktól. De azt megígéri, hogy mindvégig
tanítványaival marad. Még az előre láthatatlan és kiszámíthatatlan
helyzetekben is övéivel van.
Jézus megígéri továbbá, hogy aki bátran tanúságot tesz róla ebben a
világban az emberek előtt, azt ő is megvallja majd a mennyben. Ez tehát az
üdvösség útja számunkra.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Teremtő Istenünk, te úgy rendezel mindent, hogy aki felfuvalkodhatna a
neki juttatott ajándék miatt, az alázkodjék meg hiányai miatt. Egyszer
kegyelmeddel fölemelsz valakit, más dologban meg megalázod.
Uram, add, hogy jól gazdálkodjunk sokféle kegyelmeddel, legyünk
meggyőződve arról, hogy a nekünk juttatott adományok voltaképp másokéi,
mivel az ő javukra adattak. Add, hogy a szeretet által kölcsönösen
szolgáljuk egymást.
Ennek során megértjük, hogy mások adományai egyben a mieink is, és saját
adottságainkat is úgy ajánljuk fel másoknak, mintha valamennyi az övék
volna.
Nagy Szent Gergely
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. október 15., péntek

[Evangelium] 2010-10-15

2010. október 15. - Péntek

Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták
egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: Óvakodjatok a farizeusok
kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely
napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk
körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók
mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom
nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs
hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek -
azonfelül, hogy megöl - arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból
mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár?
Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek
minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a
verebek.
Lk 12,1-7

Elmélkedés:

A mai evangéliumban, amely a farizeusok ellen mondott beszéd befejezése,
Jézus világosan megnevezi, hogy miért kell tanítványainak óvakodniuk
tőlük. A farizeusok kovászának nevezi a képmutatást, azaz felfedi azt az
ellentétet, amely életük és tanításuk között fennáll. Jézus éppen azért
van joga ezt megtenni, mert az ő tettei és cselekedetei mindenkor
megegyezik szavaival. Ő nem tesz mást, mint amit hirdet, és követőitől sem
kér olyat, amit ő nem tesz meg. Óvatosságra inti minden tanítványát.
Bármilyen hatásosnak, tetszetősnek vagy meggyőzőnek tűnnek valakinek a
kijelentései vagy ígéretei, mindig érdemes megvizsgálni az illető
személyes életpéldáját. A gazdag ember hiába ajánlja másoknak a
szegénységet, szavai teljesen hiteltelenek. Az Isten nélkül élő ember
hiába osztogat jótanácsokat a hívőknek, hogy miként gyakorolják
vallásukat, senki sem fog hitelt adni szavainak.
Jézus példáját követve törekedjünk arra, hogy szavaink és cselekedeteink
egységben legyenek, hogy hiteles legyen életünk tanúságtétele.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, adj éleslátást a dolgok észlelésére, erőt azok megragadására és
megtartására; képességet és rátermettséget arra, hogy ezekhez még mindig
hozzá tudjak tanulni! Adj tévedhetetlen ítéleteket a számba! A helyes
beszéd kegyelméért is esdeklek! Döntsd el nálam mindig a kezdetet,
határozd meg előrehaladásom irányát, és biztosítsd a vég sikeres és
eredményes kimenetelét!
Aquinói Szent Tamás
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. október 14., csütörtök

[Evangelium] 2010-10-14

2010. október 14. - Csütörtök

Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, akik síremléket
építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is
csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és
egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem
hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk.
Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot
kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől,
Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület
között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt
a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát.
Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.
Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy
felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon
fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel
vádolhatják.
Lk 11,47-54

Elmélkedés:

Jézus ismét kemény hangon beszél a farizeusokhoz, de minden
figyelmeztetése hiábavalónak tűnik, mert önteltségükben nem veszik észre
saját hibáikat, sőt egyre inkább fokozódik haragjuk Jézus ellen. Jézus
elsődlegesen azért kritizálja őket, mert csak ajkukkal tisztelik az
Istent, de tetteik nem felelnek meg ennek. De azt is sokszor szemükre
veti, hogy emberi törvényekkel helyettesítik az eredeti Isteni törvényt. A
mai részben pedig azzal vádolja őket, hogy atyáik megölték Isten
küldötteit a prófétákat. A felelősség nem csupán a régi próféták
megöléséért terheli őket, hanem Jézus elítélésért. Ide vezet, ha valaki
nem ismeri be emberi gyengeségét, ha tökéletesnek tartja magát, s nem
engedi, hogy az isteni kegyelem átformálja. A farizeusoknak szóló beszédek
minket is figyelmeztetnek, nehogy öntetté vagy elbizakodottakká váljunk.
Jézus bűnbánatra hívó szava nekünk szól.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus, Isten Fia, akiben az istenség teljessége lakozik, Te hívod a
megkeresztelteket, hogy evezzenek a mélyre, bejárva az életszentség útját.
Szítsd fel a fiatalok szívében a vágyat, hogy a Te szereteted hatalmának a
tanúi legyenek a mai világban.
Töltsd be őket a lelki erősség és a jó tanács ajándékával, hogy képesek
legyenek az önmagukra és hivatásukra vonatkozó teljes igazság
felismerésére.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. október 13., szerda

[Evangelium] 2010-10-13

2010. október 13. - Szerda

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: Jaj nektek,
farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de
elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell
tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a
főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj
nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet
észrevenni. Az emberek fölöttük járnak ? anélkül, hogy tudnák. Erre egy
törvénytudó méltatlankodni kezdett: Mester, ha ilyeneket mondasz, minket
is gyalázol. Ő azonban így folytatta: Jaj nektek is, törvénytudók!
Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy
ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.
Lk 11,42-46

Elmélkedés:

A farizeusok után most a törvénytudókat figyelmezteti Jézus. Ők is csak az
előírások külső betartására törekszenek, de nem veszik észre, hogy közben
elsiklanak a törvény mélyebb szelleme mellett. Nem veszik észre, hogy a
szeretet és az igazságosság adja meg a törvények lényegét. A szeretet,
amelyet tanúsítanunk kell Isten iránt, aki előbb szeretett minket, s
legfeljebb csak viszonozni tudjuk szeretetét. És az igazságosság, amely
meghatározza embertársainkhoz fűződő kapcsolatunkat. Akkor tudjuk távol
tartani a farizeusi lelkületet és a törvénytudók felszínességét, ha
nyitottak vagyunk Jézusra, aki rámutat hibáinkra. Tanuljuk meg tőle a
szeretet és az igazságosság törvényét!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Nagy Isten, Urunk és Mesterünk, örökké szent és megszentelő isteni
akaratod teljesedjen bennem, gazdagságban, szegénységben, örömben,
bánatban, megpróbáltatásban, életben és halálban.
Jóságos Isten, legyen, amint Te akarod, létemet és akaratomat a te isteni
elhatározásaidhoz, a megpróbáltatásokhoz vagy büntetésekhez igazítom.
Atyám, legyen meg a te akaratod, és ne az enyém!
Flüei Szent Miklós

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasó barátaim!
Tegnap este 7 óra után indultam haza. Devecsert elhagyva alig tettem meg
néhány kilométert, amikor belegondolva, hogy nekem van, hová hazamennem,
de akik itt maradnak, azoknak nincs, kijöttek a könnyeim. Ebben persze
benne volt az egész nap felgyülemlett feszültség is. A ti
imatámogatástoknak tulajdonítom, hogy napközben sikerült erősnek maradnom.
Hárman is voltunk papok, akik segítőkkel végigjártuk az utcákat
Devecserben. Erre a terepmunkára jellemző, hogy volt civil segítő, aki a
délelőtti forduló után délutánra inkább csak lapátolást vállalt, mert
akkor csak néhány négyzetmétert lát és nem többet. Úton hazafelé arcok
villantak be. Sanyi bácsié, aki hetven évesen is takarít. Tibi bácsié,
akinek a háza már egészen tiszta az egy heti munka után. Egy fiatalemberé,
aki a kerítésnek támaszkodva tétlenül szemlélte, hogyan dolgozik tíz
katona a házának udvarán. Egy asszony arca, akinek testvére Kolontáron
meghalt a katasztrófában. Lacié, aki a szülei házát takarította
munkatársaival és barátaival. Egy bokáig iszapban álló asszonyé, aki a
kérdésre, hogy mire van most a legnagyobb szüksége, azt válaszolta, hogy
gyónásra. Gumicsizmában a mocsokban álltunk mindketten, így tisztult meg a
lelke. Más emberek arcából az elszántság tükröződött, hogy nem hagyják el
házukat. Megtört, elkeseredett emberi arcok és tettre kész arcok. Őszinte
emberi tekintetek. A többség elhagyta házát, de aki otthon van,
reménykedik. Egyetlen jó szóra megnyílnak, s már mondják is élettörténetük
évtizedeit, amit néhány óra tönkretett az áradat. Most új élet kezdődik
számukra, ha segítünk nekik új életet kezdeni.
A remény nem sugárzik ugyan belőlük, csupán pislog, de ez elég. Érdekes és
magyarokra jellemző is talán, hogy az anyagot senki nem nevezte
vörösiszapnak. Amíg a tározóban van az anyag, addig így hívják, de amikor
elönti valakinek a házát akkor egészen új nevet kap, s nevetve mondják a
furcsábbnál furcsább, általam sosem hallott gúnyneveket. Humorral akarják
kifejezni, hogy fölébe kerekednek az anyagnak. Leírhatatlan pusztítást
okoz az anyag, de az ember, az élet, az élni akarás erősebb.
Imádkozzatok értük, hogy éljen bennük a remény!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. október 12., kedd

[Evangelium] 2010-10-12

2010. október 12. - Kedd

Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála.
Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus
étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt
hozzá: Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét,
de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az
alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt,
amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!
Lk 11,37-41

Elmélkedés:

Jézus farizeusokkal való találkozásai és beszélgetései újra és újra
világossá teszik számunkra, hogy a különféle törvények és vallási
előírások megtartása nem elegendő. Nem az edények tisztaságával kell
elsősorban törődni, hanem a szív tisztaságával. Az erkölcsi tisztaságot
nem a szabályok aprólékos betartása biztosítja, hanem szívünk szándéka. Az
ember szívből jövő jócselekedete az adakozás, amely az erkölcsi élet
lényegéhez tartozik. Akinek van valamije, annak meg kell a javait osztania
a nélkülözőkkel. Az adakozással Isten jóságát utánozzuk, aki önmagát adta
nekünk. Az adományozás és felebarátaink megsegítése azt jelzi, hogy az
isteni irgalom ma is jelen van a világban.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Édesanyánk, vezesd gyermekeidet, hogy minden ember felismerje Krisztust, a
világ Világosságát. Mutatkozzon meg még egyszer az emberiség történelmében
Fiadnak, Jézus Krisztusnak végtelen megváltó hatalma, az Atya Irgalmas
Szeretetének hatalma! A Szentlélek alakítsa át a lelkeket! Gyógyítsa meg
emlékezetünket, és tisztítsa meg szívünket. Isten uralkodjon mindörökké
közöttünk, Ő, Aki Atya, Fiú és Szentlélek.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. október 11., hétfő

segítsünk Devecsernek

Kedves Zoltán!
Az alábbiakról tudok beszámolni az e-vangélium lista olvasóinak és egyben kérem mindenki segítségét:
Pénteken  Devecserben  voltam,  és  a  vörösiszap  katasztrófa  helyszínén igyekeztem segíteni, illetve tájékozódni a  helyzetről. Délelőtt  én mondtam  a Magyarok Nagyasszonya napi szentmisét, logisztikai segítséget adtam, aztán "terepre" mentem  felszereléseket  osztani  és  jó  szót  adni az embereknek.  Beszéltem jónéhány családdal, de inkább csak meghallgattam elkeseredett panaszkodásukat. Az  egy hete  még házaknak  nevezett kilúgozott  romok abszolút lakhatatlanok, és  teljes mértékben megértem,  hogy oda nem  akar senki visszaköltözni. Szinte mindenki reményvesztett és kilátástalannak látják a jövőt. Úgy éreztem, sokan feladták.
Kedden ismét Devecserbe megyek, elviszem a plébániánkon összegyűlt adományokat és vigasztalom a bajbajutottakat. Imáitokat kérem!

A 100 paplan Edelénybe akcióhoz hasonlóan károsultak  megsegítésére meghirdetem  a 100  paplan Devecserbe  akciót. A segélyakció keretében új ágynemű és  huzat garnitúrákat,  meleg takarókat,  törölközőket juttatunk el  Devecserbe 12-15  ezer   Ft  értékben  csomagonként.  Csecsemő-  és gyermekruhára is szükség van,  ezt is  keresek nagy  mennyiségben ezen a  héten.

Minden adományozó  neve az alábbi oldal listájában  olvasható. Külön  értesítést e-mailben nem lesz időm küldeni senkinek adománya megérkezéséről.

Köszönöm mindenki imáit és támogatását!
Segítsünk, hogy ne adják fel az új élet reményét!

István atya

Adományozók listája


Adományát elküldheti

1.  On-line utalással plébániánk  honlapján:  http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Kérem, válassza az adomány lehetőséget,  majd az adomány céljánál  jelölje meg: Devecser

2. Átutalással:
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Kérem a közlemény rovatban feltüntetni: Devecser
IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB

3. Postai utalvánnyal:
Cím: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Kérem a közlemény rovatban feltüntetni: Devecser

--
Üdvösséget!
Horváth István Sándor

Zalalövői Plébánia
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Tel.: (+36)92-371-049Zoltán

[Evangelium] 2010-10-11

2010. október 11. - Hétfő

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk:
Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet,
mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az
Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel
együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket,
hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét;
itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az
ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését,
mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van,
mint Jónás.
Lk 11,29-32

Elmélkedés:

Jónás próféta Isten üzenetét hirdette a niniveieknek, akik szavára
bűnbánatot tartottak. Az isteni üzenet hirdetése volt az a jel, ami a
megtérést kiváltotta bennük. Az újszövetség kezdetén Jézus igehirdetése az
a jel, ami az emberek megtérését eredményezi. Más jelet nem kell várni,
mert ha valaki ezt nem ismeri fel, vagy e jel sem elegendő számára, hogy
megtérjen, akkor semmilyen más isteni üzenet sem volna elegendő számára.
Talán nem csak Jézus kortársai, hanem korunk embere is sokszor jelet
követel Istentől. De mi sem kapunk más jelet, mint Jézus megtérésre
szólító szavát. Ahogyan Jézus jel volt az ő idejében élők számára,
ugyanúgy jel a mi számunkra is. Figyeljünk oda erre a megbocsátást és
irgalmasságot hirdető szóra!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem! Önts a szívembe olyan vágyakat, amelyeket egyedül Te tudsz
kielégíteni!
Adj ajkamra olyan kéréseket, amelyeket egyedül Te tudsz meghallgatni!
Hadd vigyek véghez olyan tetteket, amelyeket egyedül Te tudsz megáldani!
Ókeresztény imádság
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. október 10., vasárnap

[Evangelium] 2010-10-10

2010. október 10. - Évközi 28. vasárnap

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea
határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele
szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak, és hangosan így
kiáltottak: Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk! Ő rájuk tekintett, és így
szólt hozzájuk: Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak! Útközben
megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval
dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És
ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: Nemde tízen tisztultak
meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy
hálát adjon Istennek, csak ez az idegen? Aztán hozzá fordult: Kelj fel és
menj! Hited meggyógyított téged.
Lk 17,11-19

Elmélkedés:

Mindenért
Pénteken reggel hét órakor érkeztem meg a devecseri plébániára. Azért
indultam el, mert a hétfőn bekövetkezett vörösiszap-áradásról szóló
híradások hallatán kötelességemnek éreztem, hogy legalább egy napig
segítségére legyek az ott napok óta helytálló és a segélyezést szervező
paptestvéremnek. A plébános atya röviden köszöntött: Köszönöm, hogy itt
vagy, hálás vagyok. Csak ennyit mondott, aztán már kezdődött is a munka.
Nem tudom, hogy mennyire volt tudatos vagy ösztönös az atya részéről a
hála kifejezése, de az biztos, hogy nagyon őszinte volt.

Sokszor találkozhatunk életünkben hálával és sajnos legalább annyiszor a
hálátlansággal is. Az emberek olykor hálásnak, máskor hálatlannak
mutatkoznak, s bizonyára mi is egyszer így, máskor másként viselkedünk. A
mai vasárnap evangéliuma arról számolt be, hogy Jézus leprás betegeket
gyógyított meg, szám szerint tízet, de közülük csupán egyetlen bizonyult
hálásnak. Csak egy gyógyult ember tér vissza hozzá, hogy köszönetet
mondjon jótevőjének, a többiek megfeledkeztek erről.

Itt mindjárt meg is kapjuk a választ arra a kérdésre, hogy vajon mi áll a
hálátlanság hátterében? A felejtés. Az ember elfelejti, hogy ki segített
rajta. Elfelejti, hogy mit kapott a másiktól. Valaki így fogalmazott
egyszer: a hála a szív emlékezőtehetsége, s ennek megfelelően állíthatjuk,
hogy a hálátlanság a szív feledékenysége. Természetesen a hálátlanság
mögött jóval több húzódik meg, mint egyszerű feledékenység, memóriazavar
vagy értékelési tévedés. Kétségtelen, hogy a hálátlan ember megfeledkezik
azokról az embertársairól, akik korábban jót tettek vele. És az is biztos,
hogy az Istennel szembeni hálátlanság oka, hogy az ember természetesnek
vesz olyan dolgokat, amelyeket Istentől kapott.

Meg kell tanulnunk hálásnak lenni! Meg kell tanulnunk észrevenni a
legkisebb dolgokat is az életben, akár Istentől, akár felebarátainktól
kaptuk őket! Meg kell tanulnunk, hogy a hálánkat mindig ki kell fejeznünk
legalább szavakkal, és ha a későbbiekben lehetőségünk van rá,
jócselekedetekkel is. Szent Bernát mondta a következőt: Istennek egyetlen
ajándékát sem szabad, legyen az kicsiny vagy nagy, hálaadás nélkül
hagynunk, és magát a legkisebb jótéteményt sem szabad soha elfelejtenünk.

A hálátlanság sajnálatos térnyerésének oka többek között az lehet, hogy
túlzottan üzletiessé vált világunk. Amiért fizetünk, aminek megadjuk az
ellenértékét, azért miért legyünk hálásak? Valóban, olyan dolgokért
szoktuk kifejezni a hálánkat, amit ingyen, viszonzás nélkül kapunk. De ha
ezek az önzetlenül végzett jócselekedetek eltűnnek emberi
kapcsolatainkból, akkor a hála is elveszik. Az adomány elfogadásához és a
hála kifejezéséhez egyaránt alázatra van szükség. Aki képtelen beismerni,
hogy bizonyos helyzetben mások segítségére szorul, s emiatt gőgösen
visszautasít mindent, az soha nem kényszerül arra, hogy hálát mondjon
bárkinek is. Aki tehát képtelen a hálára, az valójában a szeretetre nem
képes.

Befejezésül még egy gondolat: minden szentmise hálaadás. Hálaadás
Istennek. Pilinszky János egyik versének (Az ember itt) sorai jutnak
eszembe: Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül.
Ezért-azért; egyszóval mindenért. A hálátlan embereknek nem fontos a
szentmisén való részvétel. Akik pedig itt vagyunk hétről-hétre a
szentmisén adjunk hálát Istennek! Mindenért.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, minden a végtelen szeretetedből származik, ezért mindenért hálát
adok. Hálás vagyok azért, amit adtál, s amit elvettél. Hálás vagyok jó
képességeimért és gyengeségeimért egyaránt. Hálás vagyok az örömért és
szenvedésért. Hálás vagyok segítségedért és életem nehéz helyzetiért.
Hálás vagyok irgalmadért, s azért, hogy üdvözíteni akarsz.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum