2008. március 8., szombat

[Evangelium] 2008-03-08

2008. március 8. - Szombat

Amikor Jézus a Jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép
közül egyesek felkiáltottak: "Ez valóban a Próféta." Mások meg azt
mondták: "Ez a Messiás." Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: "Hát
Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid
városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?" Erre szakadás támadt a
nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet
emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a
főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: "Miért nem
hoztátok őt ide?" A szolgák mentegetőztek: "Ember így még nem beszélt!"
Erre a farizeusok rájuk förmedtek: "Csak nem vezetett titeket is félre?
Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül?
Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez." Ekkor az
egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste
Jézust, így szólt: "A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül,
hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat)
cselekedett." A többiek azonban neki támadtak: "Talán te is galileai vagy?
Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!"
Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53

Elmélkedés:

Jézus szavai erős érzelmeket, sőt indulatokat váltanak ki az emberekből.
Egyesek lelkesen mellé állnak, mások viszont nem. Az emberi indulatok
kezdetben inkább csak egymással állnak szemben, majd később Jézus felé
irányulnak.A kérdés az, hogy ki az az ember, aki ilyen hatásosan tud
beszélni? Ki az, akinek tanítását oly szívesen hallgatják a tömegek? Ki
lehet az, aki a rendkívüli csodákat műveli? Talán egy próféta ő? Vagy ő
lehet a Messiás? S bár az emberi kérdésekre válasz nem születik, az
indulatok szertefoszlanak, mindenki megnyugszik egy időre, s a
megválaszolatlan kérdéssel a szívében hazatér.
Minket is ugyanezek a kérdések foglalkoztatnak a nagyböjtben. S választ
csak nagypénteken fogunk kapni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva,
hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk.
És minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát,
számolva minden ember adottságával.
Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet,
ahol szolgálnom kell.
Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes,
hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek,
Uram!


________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Piroska imát kér Ilona gyógyulásáért, aki most tudta meg , hogy rákos,
valamint Zsoltért.
Egy aggódó nagymama imát kér egy 4 gyerekes család egészségi, lelki és
anyagi talpraállásáért.
Linda és Dezső imát kér gyermekáldásért és nagymamájuk súlyos betegségének
javulásáért!
Katalin imát kér magánélete rendeződéséért, a záróvizsgái sikeréért, és
azért, hogy a húgáért, hogy felvegyék az egyetemre.
Erika imát kér fiáért, aki békefenntartónak megy ki a Sínai-félszigetre.
László imát kér Adriennért, hogy felismerje a hitben, a megváltót Jézus
Krisztust.
Mária imát kér lányaiért, valamint szülés előtt álló Juditért.
László imát kér Katalin lelki békéjéért.
Egy listatag imát kér egy gyermekért, hogy mielőbb felépüljön és
hazajöhessen a kórházból.
Jolán imát kér fiáért, akinek a térdét műtötték.
Köszönöm mindenki imáit!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 7., péntek

[Evangelium] 2008-03-07

2008. március 7. - Péntek

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában
működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek.
Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az
ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem
titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül
néhányan ezt kérdezték: "Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme,
nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők
is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról
pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való." Erre Jézus, aki a
templomban tanított, emelt hangon odaszólt: "Ti ismertek engem, és azt is
tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött
engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő
küldött engem." Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá
kezet, mert még nem jött el az ő órája.
Jn 7,1-2.10. 25-30

Elmélkedés:

A mai evangélium szerint Jézus nem azzal foglalkozik, hogy miként
vélekednek róla az emberek, hanem csak azzal, hogy milyen küldetést kapott
az Atyától. Az emberi elvárások csak hátráltatnák küldetése
teljesítésében, amelynek lassan a beteljesedéséhez érkezik el. Bár a nép
nem tudja, honnan jött, ő tisztában van küldetésével. Tudja, hogy az
Atyától jött és neki kell engedelmeskednie. Hozzánk jövetelét csak akkor
értjük meg, ha látjuk, hogy a mennyei Atya szeretetének küldötteként jön
hozzánk. Eljön, hogy elhozza számunkra, számomra Isten irgalmát és
megbocsátását. Tehát már tudom, hogy kitől jött, s azt is, hogy mi
jövetelének célja. Tudom, hogy számomra is elhozza az irgalmat.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

A kereszt útján,
gyermekeim,
csak az első lépés nehéz.
Legnagyobb keresztünk
nem maga a kereszt,
hanem az, hogy félünk tőle.
Nincs meg a bátorságunk,
hogy hordozzuk,
jóllehet tudjuk
s tapasztaljuk,
hogy kikerülni
nem lehetséges;
utolér bennünket.
Vianney Szent János

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 6., csütörtök

[Evangelium] 2008-03-06

2008. március 6. - Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: "Ha én tanúskodom
önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az
Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti
(Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról.
Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy
üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig
akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb bizonyítékok
szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya
akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem.
Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti
viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje
sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött. Vizsgáljátok
meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet!
Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni,
hogy elnyerjétek az (örök) életet. Emberektől nem fogadok el dicsőítést.
Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én
Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját
nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást
dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik?
Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok
Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is
hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek,
hogyan hinnétek az én tanításomnak?"
Jn 5,31-47

Elmélkedés:

A hitetlenekről azt mondja Jézus a mai evangéliumban, hogy nem látják
Isten arcát. Mi pedig Isten arcát szeretnénk látni, csendben szemlélni. Az
üdvösségünket akaró Isten jóságos és megbocsátó arcát fedezhetjük fel a
kereszten szenvedő Jézus arcában. Ezt az arcot szeretnénk megmutatni a
világnak, amelyben ma is oly sok a hitetlen ember. De csak akkor tudjuk
megmutatni Krisztus igazi arcát, ha a szívünkben hordozzuk azt.
Nagyböjtben azért imádkozunk, hogy Isten teremtsen tiszta szívet bennünk.
Olyan szívet, amely magába fogadhatja Jézus arcát. Olyan szívet, amely
szeretettel szemléli az Úr szenvedését és szeretettel fogadja el a saját
fájdalmát.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a
lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az
örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság,
amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más
imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan
bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem! Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 5., szerda

[Evangelium] 2008-03-05

2008. március 5. - Szerda

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: "Az én Atyám szüntelenül
munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." E szavak hallatára a zsidók még
inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg,
hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus
azonban tovább hirdette: "Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem
tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az
Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és
mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat
majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat
támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta,
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút
nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony,
bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra -
sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van
önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak
hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne
csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten
Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak
az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól
semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem
igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki
küldött engem."
Jn 5,17-30

Elmélkedés:

Jézusnak a mai evangéliumban olvasott szavai rávilágítanak, hogy milyen
bensőges kapcsolat van a Fiú és az Atya között. Egyetlen erő, a szeretet
határozza meg közös cselekvésüket, mindazt, amit a mi üdvösségünk
érdekében tesznek. A felülmúlhatatlan isteni szeretet nem zárkózik magába,
hanem nagylelkűen megnyílik az ember felé. E szeretet legszebb
megnyilvánulása Jézus keresztáldozata, amely az Atya iránti
engedelmességből fakad. Készen állok-e, hogy belépjek e
szeretetközösségbe? Készen állok-e, hogy engedelmeskedjek Istennek, miként
Jézus is így tett? Kész vagyok-e a bűnbánatra, amely feltétele annak, hogy
Istenhez közeledjek? Most van itt az alkalmas idő a számomra.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait.
Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre
kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád.
Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy
Te támogatsz.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 4., kedd

[Evangelium] 2008-03-04

2008. március 4. - Kedd

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az
úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának
neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok,
sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus
látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
Megszólította: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg azt felelte: "Uram! Nincs
emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én
odaérek, már más lép be előttem." Jézus erre azt mondta neki: "Kelj föl,
vedd ágyadat, és járj!" Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és
járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a
meggyógyított emberre: "Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned." Ő
azonban így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd
ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: "Kicsoda az az ember, aki azt mondta
neked, hogy vedd ágyadat, és járj?" A meggyógyult ember azonban nem tudta,
hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a
helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított
emberrel, és ezt mondta neki: "Látod, most meggyógyultál. Többé ne
vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!" Az ember elment, és
elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók
üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
Jn 5,1-16

Elmélkedés:

Az evangéliumban szereplő bénához hasonlóan ma is sok beteg van, akik azt
mondják, hogy nincs emberük, aki segítene nekik. Magunkra vannak hagyatva,
senki nem törődik velük. A másik oldalon pedig mi állunk, akik talán azt
mondjuk, hogy nincs betegünk, nem ismerünk senkit, akinek segíteni
tudnánk. A nagyböjthöz hozzátartozik az irgalmasság cselekedeteinek
gyakorlása. Keressünk magunknak tehát beteget vagy más rászorulót!
Keressünk magunknak olyan személyt, akinek segíteni tudunk! Keressünk
olyan embert, akinek mi lehetünk az emberei. Elsősorban ne a részvét vagy
szánalom indítson minket a segítésben, hanem az, hogy mindenkiben Jézusnak
szolgálunk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, irgalmas Isten, szentséges, hatalmas, te vagy a békesség, te vagy
az egység, te vagy a tisztaság, te vagy a jóság. Atyja és Ura vagy
mindazoknak, akik szívükben békés gondolatokat táplálnak. Adj nekünk
alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te
Lelked éltessen minket;- segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk,
mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése! Segíts, hogy a békesség
és az egyetértés fiai legyünk, és így méltók legyünk arra, hogy boldognak
nevezzen minket szent Fiad! Általa és vele legyen neked dicsőség és
hatalom, a jóságos Szentlélekkel együtt!
Jeruzsálemi Szent Cirill


________________________________

Aktuális:
Kedves Barátaim! Ezúton is köszöntöm az utóbbi napok feliratkozóit, köztük
Farkas Nórát, aki 13 ezredik tagunk. Ritterné Szilágyi Ilona ajánlotta
neki az e-vangéliumot. Mindketten egy-egy bibliát kaptak ajándékba. Külön
köszönetem Szabó Jánosnak, aki az elmúlt napokban közel 20 személynek
ajánlotta eredményesen levelezőlistánkat. Ő is kapott egy kis ajándékot.
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 3., hétfő

[Evangelium] 2008-03-03

2008. március 3. - Hétfő

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta,
hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába
érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit
Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott
voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a
vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett.
Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá,
és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.
Jézus ezt mondta: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek." A
királyi tisztviselő azonban így szólt: "Uram, jöjj, mielőtt meghalna a
fiam!" Jézus erre azt felelte: "Menj csak! Fiad él." Hitt az ember Jézus
szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak
szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: "Melyik
órában lett jobban?" Ezt mondták: "Tegnap déltájban hagyta el a láz." Az
apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: "Fiad él."
Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája,
amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54

Elmélkedés:

A nagyböjti evangéliumokban sokszor találkozunk olyan emberekkel, akik
eljutottak a Jézusban való hitre. Általában egy csoda vagy egy csodás
gyógyítás segíti őket abban, hogy előbbre jussanak a hit útján. Pontosan
ez történt a tisztviselővel is, aki halálos beteg fia gyógyulása érdekében
kereste meg Jézust.
A nagyböjtben mi is mindannyian a hit útját járjuk. De vajon milyen jelet
szeretnénk? Milyen jel képes hitet ébreszteni bennünk? Sokakat csak a
tragédiák, a halálesetek gondolkoztatnak el vagy még azok sem. Mi lenne,
ha nem várnánk a tragikus eseményekre? Mi lenne, ha most kérnénk Jézustól
az élő hit ajándékát?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Nehéz a keresztem...
Nehéz a keresztem, megváltó Krisztusom,
De amit rám mértél szívesen hordozom.
Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz.
Eléd térdelek, bár milyen csapást adsz.
Te Krisztus vagy - mégis összerogytál,
Én ezerszer kisebb porszem a pornál.
Viszem a keresztem - csak erőt adj hozzá,
Ha Neked úgy tetszik, - váljak áldozattá.
Minden bűnömet, bocsásd meg nekem,
Hogy a másvilágra tisztám érkezhessem.
Légy irgalmas hozzám, mennynek, földnek Ura,
Könyörögj érettem, Jézusnak szent Anyja. Ámen.


________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (14.)
Az Emmausz-kurzus után a Fülöp lelkigyakorlat már egy kicsit jobban
sikerült. Nyolc lelkes hívő vett rajt részt, s igen jó élménnyel tértek
haza. Ezen a hétvégén pedig a szokásos három napos nagyböjti
lelkigyakorlat is megtörtént. Az atya többek között arról is beszélt, hogy
jó volna élő közösséggé válni. Ő elég jól ráérzett a helyi problémára.
Vajon a hívek is ráéreztek arra, hogy miről beszélt?
Ifjúsági énekkarunk vezetője írt egy zenei kíséretet a passióra, amelyet a
fiatalok már nekiálltak megtanulni. Az idő ugyan rövid virágvasárnapig, de
annál lelkesebbek.
Hegyhátszentjakabon van egy gyönyörű kis műemlék templomunk, több mint 800
éves faldarabokkal. A hívek nem emlékeztek rá, hogy a ministránsokon
valaha is lett volna ministránsruha. Most varrattam néhányat. A
fiatalasszonyok megígérték, hogy a mosást vállalják. A gyerekek olyanok
voltak benne mint az angyalok. Mindjárt érezték, hogy komolyabban kell a
liturgikus ruhákban viselkedni. Bevallom, nekem is jó érzés volt, hogy nem
civil ruhában szolgálnak mellettem. Annak idején én is így kezdtem.
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 2., vasárnap

[Evangelium] 2008-03-02

2008. március 2. - Nagyböjt 4. vasárnapja

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre
köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így
szólt hozzá: "Menj, mosakodj meg a Siloe tavában." Siloe annyit jelent,
mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: "Nem ez
az, aki itt ült és koldult?" Egyesek azt mondták, hogy: "Ez az!" Mások
pedig: "Nem, csak hasonlít rá." Ő azonban kijelentette: "Én vagyok az."
Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap
ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat
volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni.
Ezt válaszolta: "Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok." A
farizeusok közül egyesek megjegyezték: "Nem Istentől való az az ember,
hiszen nem tartja meg a szombatot." Mások azonban így szóltak: "Bűnös
ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?" És szakadás támadt köztük.
Azután újból faggatni kezdték a vakot: "Te mit gondolsz arról, aki
megnyitotta szemeidet?" Ő azt felelte: "Hogy próféta!" A zsidók ezt
felelték neki: "Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?" És
kitaszították őt.
Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele,
megkérdezte tőle: "Hiszel-e az Emberfiában?" Ő így válaszolt: "Ki az,
Uram, hogy higgyek benne?" Jézus ezt felelte: "Látod őt, aki veled beszél:
ő az!" Mire az ember így szólt: "Hiszek, Uram!" És leborult előtte.
Azután Jézus ezt mondta: "Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem
látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak." Meghallotta ezt néhány
körülötte álló farizeus, és megkérdezte: "Csak nem vagyunk mi is vakok?"
Jézus így felelt: "Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt
mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök."
Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

Elmélkedés:

Legyőzni a látás hiányát
A kis Esztert tíz éves korában ismertem meg évekkel ezelőtt Szombathelyen.
A város melletti kis faluban látta meg a napvilágot, de csak négy éves
koráig látta. Három éves volt, amikor a látása romlani kezdett, s egy év
alatt teljesen elveszítette szemevilágát. A színekre még emlékszik, de
sajnos egyre kevésbé, lassan elszürkül számára mindaz, amit emlékeiben
hordoz, s most már mindent csak fekete-fehérben képzel el. Még álmában sem
lát, akkor is mindig vak. Nagyon szeretné, ha felnőtt korában kapna egy
vakvezető kutyát, de a legjobban annak örülne, ha egyszer újra látna.
Vannak barátai, köztük olyan kisfiú is, aki soha nem látott, születésénél
fogva vak. Neki a kis Eszter mesél korábbi élményeiről. Többször
megkérdezik tőle, hogy annak lehet-e jobb, aki soha nem látott, vagy
annak, aki látott, s csak később veszítette el látását? Eszter, a vak
kislány mindenkinek ezt szokta válaszolni: "Annak a jobb, aki le tudja
győzni a látás hiányát." Azóta talán már kikerült a vakok intézetéből,
ahová fiatal papként jártam egykor gyóntatni, beszélgetni és az ünnepekkor
misézni. Talán azóta már van vakvezető kutyája is. Talán azóta sem adta
fel a küzdelmet, hogy legyőzze a látás hiányát.

Őt juttatta eszembe nagyböjt 2. vasárnapjának evangéliuma, amely a vakon
született ember meggyógyításáról szól. Az elbeszélés szerint nem egy,
hanem két csoda, két gyógyulás történt. A vaknak meggyógyul a szeme és
meggyógyul a lelke is. Jézus először a szemevilágát adja vissza, majd
pedig a lelkét nyitja meg a hitre, s ez utóbbi talán fontosabb az
előzőnél. A vak ember a hit útján jár. A farizeusoknak először azt mondja,
hogy gyógyítója próféta, majd pedig újra találkozva Jézussal kifejezi
hitét az Emberfiában. Úgy tűnik, hogy a testi gyógyulás élménye, azaz
látás ajándékának elnyerése szükséges volt ahhoz, hogy elinduljon a hit
útján. Nem a maga erejéből gyógyult meg, hanem Jézus volt a gyógyítója és
a hitet is ő ébresztette fel benne.

Az elmúlt vasárnap evangéliumában arról volt szó, hogy Jézus hitet
ébresztett a szamariai asszonyban, akitől vizet kért Jákob kútjánál. A mai
elbeszélésben pedig hitet ébreszt a meggyógyított vak emberben.
Mindkettőjüknek szüksége volt a Jézussal való találkozásra, hogy
megszülessen bennük a hit. A hit útját járva a nagyböjtben mi is Jézussal
találkozunk, aki bennünk is hitet akar ébreszteni.

A hitetlenséget jogosan nevezzük lelki vakságnak, hiszen sokban hasonlít a
testi vaksághoz. Vannak, akik születésüktől fogva hitetlenek, azaz nem
jutottak még el a hitre, s vannak olyanok is, aki gyermekkorukban ugyan
vallásos nevelést kaptak és eljutottak a hitre, de közben elveszítették
azt. Mindkettő szerencsétlen állapot, ugyanúgy, mint ahogy tragikus az, ha
valaki születésétől fogva nem lát és az is, ha később vakul meg. A kis
Eszter történetének mondanivalóját erre alkalmazva azt mondhatjuk, hogy
annak jó, aki le tudja győzni a hit hiányát, aki képes legyőzni a
hitetlenséget. De hogyan lehetséges ez? Egyedül Jézus segítségével
győzhetjük le lelki vakságunkat! Egyedül ő töltheti be a hit hiánya miatti
űrt a lelkünkben. Egyedül ő segíthet hitetlenségünkön. Csak az a kérdés,
hogy akarok-e a hit szemével látni?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A
fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én
is fénysugár lehessek!
Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen én is a te kegyelmed
fényességében élek!
Hadd legyek akaratod szerint a világosság gyermeke! Világítson az én
életem is, hogy a téged kereső, utánad vágyó lelkek általam hozzád
találjanak!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum