2018. január 6., szombat

[Napi e-vangelium] 2018-01-06

2018. január 6. - Szombat, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben,
íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: "Hol van a
zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk,
hogy hódoljunk előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s
vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így
válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te,
Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei
között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek,
Izraelnek." Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és
pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán
ezzel küldte őket Betlehembe: "Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a
gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek,
hogy hódoljak előtte!"
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a
csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem
állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva
nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket
anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották
kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és
mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza
Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Mt 2,1-12
Elmélkedés:
Mindenki Megváltója
Az ószövetségi iratok arról tanúskodnak, hogy a választott nép, a
zsidóság Isten ígérete alapján évszázadokon keresztül várta a Messiást,
a Megváltót. Amikor pedig a Messiás eljött ebbe a világba, akkor
mindenki számára elhozta a megváltást. Jézus személyében a zsidók nem
ismerték fel a Messiást, ők tovább várják azóta is érkezését.
Keresztény hitünk szerint Jézus mindenki, minden nép számára Megváltó.
A három napkeleti bölcs, akikről ma, Urunk megjelenésének ünnepén az
evangéliumban olvasunk, nem voltak zsidó származásúak. Ők nem ismerték
azokat a prófétai jövendöléseket, amelyek a Messiásról szóltak, nekik
nem voltak elképzeléseik arról, hogy ki lesz a Megváltó. Ők csupán egy
különleges égi jelenségre lesznek figyelmesek, amelyben jelet látnak,
és követni kezdik a fényes csillagot. Igyekezetük és lelkesedésük,
amely a hosszú és minden bizonnyal viszontagságos út során sem lankad,
meghozza gyümölcsét, eljutnak Betlehembe, ahol megtalálják a kis
Jézust.
Előtte azonban az ország fővárosába, Jeruzsálembe mennek, egyenesen
Heródes királyhoz, mert úgy gondolják, hogy egy újszülött királyt
nyilvánvalóan a királyi udvarban érdemes keresniük. Egy királyt,
pontosabban egy leendő királyt keresnek. Ezért kérdezik: "Hol van a
zsidók újszülött királya?" Erre Heródes, aki rögtön úgy érzi, hogy
uralkodása veszélybe került, hívatja az írástudókat és ezt kérdezi
tőlük: "Hol kell születnie a Messiásnak?" De ki beszélt itt Messiásról?
A bölcsek csak egy újszülött királyt említettek, de nem állították
róla, hogy ő a Messiás. Az a tény, hogy egy újszülött király említése
rögtön a Messiást juttatja a megkérdezett főpapok és írástudók eszébe,
azt igazolja, hogy ebben a korban nagyon fokozott volt a messiási
várakozás Izraelben. Ennek azonban nem lelki okai voltak elsősorban,
hanem politikai. A zsidó nép ugyanis római fennhatóság alá tartozott és
azt remélték, hogy az eljövendő Messiás majd ettől fogja őket
felszabadítani és visszaadja a nép önállóságát. Ezeket az
elképzeléseket azonban a napkeleti bölcsek szerencsére nem ismerik. Ők
azért jöttek, hogy kifejezzék hódolatukat az újszülött királynak,
akiről már most hiszik, hogy nem csak a zsidó nép számára lesz király,
hanem minden ember számára.
A keresztény hagyomány és igehirdetés az évszázadok folyamán
meglehetősen kiszínezte a napkeleti bölcsek történetét, amelyhez még a
művészet is hozzájárult a maga lehetőségeivel. Ennek köszönhetően nem
könnyű megmaradni az evangéliumi üzenetnél, de mégis tegyünk erre
kísérletet. Három dolgot emeljünk ki, amit valóban tartalmaz az
evangélium. Az első, hogy a napkeleti bölcsek egy nagy várakozásban
éltek, ezért figyelhették az égi jeleket. A második, hogy felismerték a
jelet és követték azt, semmi nem téríthette el őket attól, hogy
céljukhoz eljussanak. A harmadik, hogy kifejezték hódolatukat az előtt,
akihez az égi jel vezette őket. Ez az a három lépés, amelyet nekünk is
érdemes megtennünk. Mindenekelőtt tisztáznunk kell magunkban, hogy
milyen vágyak élnek bennünk? Kitől várjuk életünk jobbá fordulását?
Miért van szükségünk Istenre? Aztán keresnünk kell azokat a jeleket,
amelyek által maga Isten vezet minket. Nem szabad megállnunk ezen az
úton és nem engedhetjük azt sem, hogy mások letérítsenek minket erről
az útról. Ha pedig megérkezünk oda, ahová az isteni jel vezet minket,
legyen nyitott ne csak a szemünk, hanem a szívünk is! Ismerjük fel mi
is a betlehemi Gyermekben, Jézusban, hogy egyedül neki érdemes
hódolnunk, mert ő a világ Megváltója. Mindenki Megváltója, az enyém is.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Istenünk! Nem a fényes betlehemi csillag a fény igazi forrása,
hanem a te Fiad, Jézus, aki meggyújtja a hit fényét mindannyiunk
lelkében. Krisztus fénye különleges vonzerővel rendelkezik, távolról
észrevehetjük és elindulhatunk felé. Segíts, hogy megszülessen bennem a
hit fénye! Segíts, hogy kövessem a csillag fényét, az égi jelet, amely
nem csak az egykori bölcseket, hanem engem is Isten Fiához vezet.
Segíts, hogy tanúskodjak én is arról, hogy Jézus az igazi világosság!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180106.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. január 5., péntek

[Napi e-vangelium] 2018-01-05

2018. január 5. - Péntek

Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel.
"Kövess engem!" - mondta neki. Fülöp Betszaidából származott, András és
Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele:
"Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti
Jézust, József fiát." "Jöhet-e valami jó Názáretből?" - kérdezte
Nátánáel. "Jöjj, nézd meg!" - felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy
Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: "Nézzétek, ez egy igaz izraelita!
Nincs benne kétszínűség!" Nátánáel megkérdezte: "Honnan ismersz engem?"
Jézus így felelt: "Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa
alatt." Nátánáel erre elismerte: "Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy
Izrael Királya." Jézus így szólt: "Azért hiszel, mert azt mondtam:
Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél." Majd
így folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy
megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia
felett."
Jn 1,43-51
Elmélkedés:
Keresztelő Szent János személyéről János evangélista nagyon ügyesen
Jézus személyére tereli a figyelmünket. A Keresztelő tanúságtételének
eredményeként két tanítványa Jézus követője lesz, akik aztán újabb
személyeket vezetnek hozzá. Így vitte András a testvérét, Simon Pétert
Jézushoz, és így vezeti Fülöp Jézushoz Nátánáelt, akit Bertalan apostol
személyével azonosíthatunk. Ismét azt láthatjuk ebből, hogy a
tanúságtétel olyan folyamat, amely során új emberek ismerik meg Jézust
és lesznek követőivé, új személyek jutnak el a benne való hitre.
Nátánáel is a korabeli elképzelések rabja, ő is ugyanúgy gondolkodik,
mint a többi zsidó ember, ő is dicsőséges királyként, uralkodóként
képzeli el a Messiást, aki aligha származhat a vidéki kisvárosból,
Názáretből. Kezdeti kételkedése ellenére mégis elindul, hogy
találkozzon Jézussal és ez a személyes találkozás fordulatot hoz
számára. Beszélgetésük során felébred benne a hit, felismeri és
megvallja, hogy Jézus az Isten Fia.
A jelenet kapcsán érdemes Fülöp apostoltól is tanulnunk valamit, ami
hasznos lehet tanúságtételünk során. Fülöp nem kezd el magyarázkodni,
amikor hallja Nátánáel kételkedő kérdését. Nem akarja őt meggyőzni,
hanem azt szeretné csupán elérni, hogy Nátánáel induljon el maga és
győződjön meg személyesen arról, amiben most még kételkedik. Nem
feltétlenül a mi tanúságtételünk fog valakiben hitet ébreszteni, hanem
az Úrral való találkozás.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel
rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan
voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal
megbántottalak! Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok
vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!
________________________________
Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Idén már 14 éve, hogy küldöm számotokra az e-vangéliumot. Ez idő alatt
több mint 118 millió e-vangélium üzenetet küldtem el a lista tagjainak.
Évek óta sikeresen működik a meghallgatható e-vangélium, amely
különösen is fontos a látássérültek számára. Egyre többen használják az
okostelefon alkalmazásokat az evangélium napi olvasásához, illetve
hallgatásához. Az Evangélium365 csapatának tagjai Isten dicsőségére
végzik munkájukat, szolgálatukat.
Az e-vangéliumot kizárólag az olvasók adományaiból üzemeltetjük és
fejlesztjük. Köszönet a támogatóknak, akiknek köszönhetően valamennyi
szolgáltatás ingyenes!
Az új év kezdetén szeretettel kérem, akinek van rá lehetősége,
támogassa 2018-ban is adományával az e-vangelizációt. Magyarországon a
legkisebb fizetőeszköz az 5 forintos. Szeretettel kérlek benneteket,
támogassátok naponta ennyivel az e-vangelizációt! Egy évre 1825 Ft.
Akinek pedig a jó Isten többet adott, felajánlhat e jelképes összegnél
többet is. Isten jutalmazza meg nagylelkűségteket!
Köszönettel és szeretettel:
István atya - Horváth István Sándor
2018. január 5.
Köszönjük, hogy Ön is támogatja az e-vangelizációt!
1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Evangélium365
2. Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Evangélium365
Utalás külföldről:
IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen
e-mailben.
Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden
jelezze, hogy az e-vangélium támogatásához kér csekket.
4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Evangélium365


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180105.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. január 4., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2018-01-04

2018. január 4. - Csütörtök

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és
mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az
Isten Báránya!" Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és
követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik,
megkérdezte: "Mit kívántok?" Azok ezt felelték: "Rabbi - ami annyit
jelent, hogy Mester - hol laksz?" "Jöjjetek, nézzétek meg!" - mondta
nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála
maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották
ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter
testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki:
"Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", és elvitte
Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János
fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni."
Jn 1,35-42
Elmélkedés:
János evangélista jól tudja, hogy a hit természetfeletti jelek
felismeréséből születik meg, ugyanakkor mindig van természetes, az
ember számára megtapasztalható alapja is. Így kapcsolódik össze Isten
kinyilatkoztatása azzal, amit magunk is megismerhetünk tapasztalataink
alapján. Keresztelő János tanúságtételében is tetten érhető a
természetfeletti világ és a természetes valóság érintkezése. János azt
tudja meg az isteni kinyilatkoztatásból, hogy a leszálló galamb lesz a
jele annak, hogy ki az Isten Fia. Amikor pedig ő látja ezt a jelet,
akkor e jel alapján meggyőződhet arról, hogy mindaz igaz, amit a neki
szóló kinyilatkoztatásból megtudott, az valóban igazság. A látható jel,
a Jézusra leszálló galamb bizonyítékul szolgál a természetfeletti
ismeret igazságáról, azaz, hogy Jézus az Isten Fia.
A mai evangélium arról számol be, hogy Keresztelő János tanúságtétele
nem hatástalan, mert ennek eredményeként két tanítványa Jézust kezdi el
követni. Lám, ők észreveszik azt, hogy mi a lényeges János szavaiban. A
Keresztelő személye felől érdeklődő küldöttek, akikről hallottunk az
előzményekben nem voltak erre nyitottak. De ez a két tanítvány rögtön
abba az irányba fordul, ahová János irányítja tekintetüket, így látják
meg Jézust, így lesznek az ő követőivé. Ha csak hallgatom a
tanúságtételt, de nem indulok el ennek hatására, akkor sosem jutok el
Jézushoz.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te Péter apostolt és halásztársait követésedre
és emberhalászatra hívtad meg. Ők kezdetben nem értették pontosan mit
jelent új feladatuk, az emberhalászat, mégis olyan erővel ragadta meg
őket a te hívásod, hogy nem tiltakoztak és nem ellenkeztek, hanem
rögtön indultak és tanítványaid lettek. Benned felismerték az Isten
Fiát, akinek odaadhatják életüket, s akit érdemes szolgálniuk. Segíts
minket, akiket szintén meghívsz követésedre és szolgálatodra, hogy mi
is készséggel fogadjuk hívásodat, és bátran vállaljuk az
emberhalászatot, amivel megbízol minket!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180104.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. január 3., szerda

[Napi e-vangelium] 2018-01-03

2018. január 3. - Szerda

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik
feléje, így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!
Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert
előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért
keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben." János azután így
folytatta tanúságtételét: "Láttam, hogy az égből, mint egy galamb,
leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött,
hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a
Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és
tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"
Jn 1,29-34
Elmélkedés:
Szent János evangélista, akinek könyvéből ezekben a napokban Keresztelő
János tanúságtételét olvassuk, nem írja le Jézus megkeresztelkedésének
eseményét, ez csak a másik három evangéliumban olvasható. Az
evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is a Jordán folyó vidéke, ahol
Keresztelő János tartózkodott és keresztelt. Amikor Jézus közeledik
felé, akkor János számára már nem idegen, hanem ismeri őt, amiből arra
következtethetünk, hogy valamivel korábban történhetett Jézus
megkeresztelkedése. János ezt mondja: "Láttam, hogy az égből, mint egy
galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad." Ez nyilvánvalóan a
kereszteléskor történt, hiszen a másik három evangéliumban részletesen
is olvashatunk a Jézusra galamb alakjában leszálló Szentlélekről. A
Keresztelő azt állítja Jézusról, hogy korábban őróla beszélt, mint
utána jövő személyről, aki nagyobb lesz nála, s akinek a küldetése lesz
igazán fontos, mert ő "az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit",
azaz ő hozza el a bűntől való szabadulást, a megváltást. A jelenet
végén hangzik el a Jézusról szóló legfontosabb kijelentés János
részéről: "tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"
Felmerül bennünk a kérdés: Honnan tudta János, hogy Jézus a Megváltó,
az Isten Fia? Nem a hitetlenség kérdezteti ezt, hanem a tanúságtétel
alapját keressük. Maga János válaszol erre azzal, hogy aki őt küldte,
mondta meg neki, hogy mi lesz az a jel, amiből felismeri az Isten Fiát,
azaz egyértelműen Isten személyesen neki szóló kinyilatkoztatása az
alapja tanúságtételének.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak,
elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy
használjam e világ javait, mintha nem használnám. Add, hogy értelmem
bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat,
amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak,
hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak
a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök
valóságokat.
Clairvaux-i Szent Bernát


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180103.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. január 2., kedd

[Napi e-vangelium] 2018-01-02

2018. január 2. - Kedd

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat
küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: "Ki vagy te?" Erre
megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás."
Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" -
felelte. "A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát
neki: "Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek
minket. Mit mondasz magadról?" János ezt felelte: "A pusztában kiáltó
hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta.
A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: "Miért
keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a
próféta?" János így válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek
áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját
sem vagyok méltó megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl,
ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28
Elmélkedés:
A mai és a következő napok evangéliumi részletei különböző
tanúságtételeket tartalmaznak, amelyek mindegyike Jézusról szól, az ő
megváltói titkát tárja fel. János evangélista gondolkodásában a hit és
a hitről szóló tanúságtétel szorosan összetartozik. Az a személy, aki
mások tanúságtételének köszönhetően megismert valamilyen igazságot és
eljutott a hitre, az nem fog hallgatni arról, nem fogja ezt az
igazságot magába zárni, hanem maga is tanúságot fog tenni arról mások
előtt. A tanúságtételek folyamán terjed a hit, egyre többen jutnak el a
hitre. A hiteles tanúságtétel az alapja annak, hogy a hit terjedése
megállíthatatlan folyamat legyen az évszázadok során.
Mindezek ismeretében könnyen megérthetjük Keresztelő János
tanúságtételének jelentőségét. A zsidó küldötteknek, akik személye és
küldetése felől érdeklődnek nagyon határozottan kijelenti: "Nem én
vagyok a Messiás." Majd pedig a további kérdésekre is úgy válaszol,
hogy visszautasítja a különféle feltételezéseket. Keresztelő János
nagyon szerény, még prófétának sem nevezi magát, rögtön az utána jövő
személyre akarja irányítani a kérdezők figyelmét, mi már tudjuk, hogy
Jézusra, a Megváltóra, akinek János az előfutára. Itt rögtön
észrevesszük a kérdezők hibáját, akik nem tudnak kilépni saját
elképzeléseik és saját kérdéseik köréből. Bár Jánostól hallják, hogy
egy fontos személy jövetelét hirdeti, ők nem kíváncsiak arra, hogy
kiről beszél, hanem visszatérnek János személyéhez. Az ő hibájukból
megtanulhatjuk, hogy a tanúságtétel akkor fog elvezetni a hitre, ha
meghalljuk annak újdonságát.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit
egységben! Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te
igaz hitedben és annak helyes megvallásában! Sugalld szívükbe tanításod
szavát! Mert a te ajándékod, hogy elfogadtál minket Krisztusod
evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves
cselekedeteket vigyünk végbe. Akiket nekem adtál, azokat most átadom
neked, mint tieidet: kormányozd őket erős jobboddal, rejtsd el
szárnyaid árnyékában, hogy mindannyian dicsérjék és dicsőítsék nevedet,
az Atyáét, a Fiúét és a Szentlélekét.
Szent Metód
________________________________
Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Szívem első gondolata 2018. című
könyvemet, amely a most kezdődő év evangéliumi elmélkedéseit
tartalmazza. Az elmélkedések újak, tehát nem a korábbiak ismétlődnek. 6
évvel ezelőtt, a Hit évében indítottam el ezt a sorozatot, azóta minden
évben megjelenik új tartalommal.
520 oldal. Ára: 1800 Ft/db. Információ és rendelés az Evangélium365
webáruházban a linkre kattintva.
www.evangelium365.hu/webshop
István atya - Horváth István Sándor
2018. január 2.
Aki nehezen boldogul a webáruházzal, e-mailben is rendelhet, de előtte,
kérem, tájékozódjon a szállítási díjakról a webáruházban! E-mailes
rendelés esetén küldje el az evangelium365@gmail.com címemre a
következő adatokat:
Megrendelő neve:
Szívem első gondolata 2018. darabszám:
Postacím irányítószámmal:
Mobiltelefonszám:
(A mobiltelefonszám a csomagfutár számára kell, hogy a sikeres
kézbesítés érdekében szükség esetén felvehesse a kapcsolatot a
címzettel.)


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180102.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. január 1., hétfő

[Napi e-vangelium] 2018-01-01

2018. január 1. - Vasárnap, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a
pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran
elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és
magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy,
amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és
körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte
őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21
Elmélkedés:
Isten Anyja
A mai napon Szűz Máriát, Isten Anyját ünnepeljük. A Máriáról szóló
hitigazságok, hittételek közül ez a legrégebbi. A 431-ben Efezusban
tartott egyetemes zsinat atyái ünnepélyes formában nyilatkoztak arról,
hogy Mária Istenszülő, azaz Isten Anyja, hiszen ő foganta méhében a
Szentlélektől és ő szülte a világra Isten Fiát, Jézus Krisztust, akiről
valljuk, hogy valóságos Isten és valóságos ember. Jézus személyében
megkülönböztetjük az isteni és az emberi személyt, de mivel ez a kettő
egymástól elválaszthatatlan, ezért Mária nem csak az ember Jézus anyja,
hanem Isten Anyjának is neveznünk kell őt.
Mivel az evangéliumok elsősorban Jézus életét és művét igyekeznek
bemutatni, ezért édesanyjáról, Máriáról viszonylag keveset írnak, abban
viszont egyetértenek, hogy Mária Jézus anyja. Ő szülte a világra az
ember Jézust, amikor be akart lépni az emberiség történelmébe. Mivel az
öröktől fogva létező Fiúisten azonos az emberi testet öltött Jézus
Krisztussal, ezért jogosan tartjuk Máriát Isten Anyjának.
A Fiúisten megtestesülése az üdvösség művéhez tartozó esemény, amelyet
Isten visz végbe, az emberek javára, az emberiség megváltása érdekében.
A megtestesülés pillanatában, amikor Mária elfogadja Isten vele
kapcsolatos tervét és igent mond arra, hogy a Megváltó anyja legyen,
nem passzív szereplő csupán, hanem aktívan, egész személyiségével részt
vesz az üdvösség művében, mégpedig, mint anya. Szent Pál apostol a
galatákhoz írt levelében így írja le Mária szerepét az üdvtörténet
rendjében: "amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte a
Fiát, aki asszonytól született" (Gal 4,4).
Az anyaság minden esetben az élet szolgálata. Bár van ebben a
megfogalmazásban némi belső ellentmondás, hiszen minden élet halálra
van szánva. Aki egyszer egy édesanyának köszönhetően megszületik a
földre, annak egyszer távoznia is kell a földi életből, meg kell
halnia. Mária életében végigkövethető a fiához, Jézushoz kötődő testi
és lelki kapcsolat, kezdve attól, hogy a betlehemi istállóban a szülés
pillanatai után kezében tarthatta őt, egészen addig, hogy a Golgotán az
Úr kereszthalála után az ölébe fektették fiának holttestét. Mária
anyaságára úgy tekinthetünk, mint aki legyőzte ezt az ellentmondást,
mert magát az életet, az emberré lett, ugyanakkor örökkön élő Istent
szülte meg, bár a keresztről való levételkor még nem tudhatja, hogy az
Úr teste hamarosan fel fog támadni az életre.
A mai ünnep evangéliuma visszavezet minket a betlehemi jászolhoz,
amelyben karácsony ünnepe óta minden nap megcsodáljuk a Gyermeket s
akiben felismerjük Isten Fiát. A jelenet azzal kezdődik, hogy a
pásztorok a betlehemi istállóban megtalálták Máriát, Józsefet és a
jászolban fekvő kisdedet. A felsoroltak között Mária szerepel az első
helyen, amellyel Lukács evangélista az ő kiemelkedő személyét
hangsúlyozza, de ez természetesen nem jelent elsőbbséget Jézushoz
viszonyítva. Az evangéliumi jelenet arra ösztönöz minket, hogy egy kis
időre emeljük fel tekintetünket, nézzünk a Gyermek édesanyjára, akinek
annak idején a pásztorok lelkesen mesélték el, hogy az angyali jelenés
indította őket útnak, az isteni hírnöktől tudták meg azt, hogy
megszületett a világ Megváltója. Isten Anyjához hasonlóan mi is véssük
jól a szívünkbe mindazt, amit Jézusról megtudunk! Jézus iránti
szeretete legyen számunkra példa, hogy az előttünk álló esztendő minden
napján kimutassuk szeretetünket az Úr iránt!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenünk, hálát kell adnunk, hogy Mária személyében nem csak Jézusnak,
hanem nekünk is anyát adtál. Olyan édesanyát, aki Jézust adja minden
embernek. Áhítattal szemléljük a karácsonyi eseményt, amint a Gyermek a
jászol szalmáján fekszik vagy édesanyja, Mária ölében nyugszik. Ma
Mária felénk nyújtja Jézust, nekünk adja, hogy az új esztendő minden
napján velünk és a miénk legyen Isten Fia. Segíts minket, hogy a
szegényeket úgy szolgáljuk, hogy bennük mindig Krisztust lássuk, így
építve a békét, az Istentől jövő békességet.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180101.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. december 31., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-12-31

2017. december 31. - Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint
az Úr törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona."
Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár
gerlét vagy két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és
istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott
benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig,
amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy
menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a
törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette
őt, és így magasztalta Istent: "Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen:
kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához:
"Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt
már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot
soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az
órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről
mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye
szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai
Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40
Elmélkedés:
Mit várunk a családtól?
Az államtól elvárjuk, hogy biztosítsa minden állampolgára számára a
jólétet és az ország biztonságát. Az ország választott vezetőitől
elvárjuk, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek érvényre juttatják
az igazságosságot, biztosítják az egyenlőséget és védik mindenki
szabadságát. Az orvostól elvárjuk, hogy legjobb tudása szerint
gyógyítsa a betegeket. A tanártól elvárjuk, hogy használható tudást
adjon a következő nemzedéknek. A munkástól elvárjuk a becsületes
munkát. Az Egyháztól és szolgálattevőitől elvárjuk, hogy Istent tegyék
jelenvalóvá életünkben. A családtól elvárjuk, hogy ... Tényleg, mit is
várunk a családtól?
Ne adjunk felületes és elhamarkodott választ erre a kérdésre! Ma, a
Szent család, Jézus, Mária és József ünnepén gondolkozzunk el egy
kicsit a család hivatásáról és feladatáról! Mit várunk a családtól? És
most ne a családtagok, a szülők és a gyermekek feladatára gondoljunk,
hanem a család sajátos küldetésére! Amikor most a teljesség igénye
nélkül megpróbáljuk összegyűjteni a családdal szembeni elvárásainkat,
akkor nem tekinthetünk el attól, hogy Istennek mi a terve a családdal,
a család intézményével és a családi közösséggel, a férfi és a nő
szeretetkapcsolatával. Valójában sokkal helyesebb volna azt a kérdést
feltennünk, hogy Istennek milyen elvárása van a családoktól, mi volt az
ő eredeti terve, szándéka a családdal, milyen küldetést adott a
családnak?
Elsőként a házastársak egységét, szeretetben kibontakozó közösségét
kell megemlítenünk. A házasságban a férfi és a nő közösségre lép
egymással, közösséget teremtenek, amelynek alapja a szeretet, és amely
az egész életre szól. Értelmetlen volna bármiféle kapcsolat a férfi és
a nő között, ha abban nem a szeretet mindennapi megélése volna a cél.
Mégpedig a minőségi szereteté, amely nem elégszik meg a szeretet
érzésének hangoztatásával, hanem konkrét tettekben mutatkozik meg a
házastársak részéről. Ebből a kölcsönös szeretetből fakad a házastársak
egysége és hűsége.
Második elvárásként, isteni szándékként az élet szolgálatát, az élet
továbbadását kell megneveznünk. A teremtő Isten, az embert férfinak és
nőnek megalkotó Isten arra hívja teremtményeit, hogy legyenek
munkatársai az életadásban. A férfi és a nő, egymás házastársaiként
szabadon és tudatosan vállaljanak szerepet az élet továbbadásában. Az
emberi szabadságnak és a tudatosságnak itt különösen nagy szerepe van,
amely egyúttal az ember felelősségét is jelenti. A házastársi szeretet
és szerelem gyümölcse a gyermekek világrahozatala és felnevelése a
család szeretetteljes légkörében. A férfi és a nő egymás iránti
szeretete így nyílik ki gyermekeik felé.
Harmadikként azt érdemes megfogalmaznunk, hogy a családok nem élhetnek
egymástól elszigetelten, egymástól függetlenül, hanem nagyobb
közösséggé, társadalommá kell formálódniuk. Ez nem csak egy bizonyos
területen, például egy ország területén belül való egyszerű együttélést
jelent, hanem a családok együttműködését, közös értékek képviseletét és
közös célok megvalósítását. Ebbe természetesen beletartozik az is, hogy
a családok együtt küzdjenek a családokat támogató döntésekért és a
családok szabad vallásgyakorlásáért.
A szabad vallásgyakorlat említésével, a hit megélésével már meg is
érkeztünk a negyedik elváráshoz. A keresztény családnak az is feladata,
hogy miközben előmozdítja a társadalom céljait, az Egyházat is építse,
Isten országát is megvalósítsa. Ez a pont tulajdonképpen összefoglalja
mindazt, amit az előző három tartalmaz, azaz a családnak fel kell
fedeznie, hogy mi az Istentől kapott küldetése és azt meg kell
valósítania. Legyen minden család a hit megélésének és továbbadásának
helye!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Mennyei Atyánk, te úgy rendelted, hogy egyszülött Fiad egy szegényes
istállóban jöjjön e világra, egy üres istálló legyen a Szent Család
menedéke. Tudom és érzem, hogy helyet kérsz számukra az én szívemben,
az én életemben is. Talán még van egy parányi hely a lelkemben, amit
fel tudok ajánlani, amit nem foglalnak le evilági gondjaim, talán még
akad egy üres lap életem naplójában, ahova beírhatod nevedet és
igazságodat. Jézus, Mária és József, foglaljatok lakást a szívemben és
vezessetek a mennyei Atyához!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171231.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum