2014. február 1., szombat

[Evangelium] 2014-02-01

2014. február 1. – Szombat

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a
túlsó partra." Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal
vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy
szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már
megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és
megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Erre fölkelt,
ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj
meg!" A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult:
„Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el
ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a
tenger is engedelmeskedik neki?"
Mk 4,35-41

Elmélkedés:

A vihar lecsendesítésének története nem csupán egy természeti csodát ír
le. Nem csak arról van itt szó, hogy az isteni szónak akkora ereje van,
hogy a természeti erők rögtön engedelmeskednek neki, hanem arról, hogy
Jézus tanítványai mindenkor számíthatnak az ő segítségére.
Amikor napjainkban a tengeri szökőárak vagy más természeti csapások
pusztításáról hírt kapunk, sokszor gondolunk arra, hogy mennyire jó volna,
ha az isteni szó napjainkban is megmutatkozna, és megszelídítené az emberi
erőt messze felülmúló természeti erőket. Talán azt érezzük, hogy miközben
mi aggódunk és félünk, nem szól az Isten, hanem mintha némán pihenne,
ahogyan Jézus is nyugodtan aludt, miközben az apostolok attól rettegtek,
hogy életük odavész. Amikor pedig Jézushoz fordulnak segítségért, az Úr
azonnal csodát tesz, mégpedig olyat, amire talán nem is számítottak. Az
isteni gondviselés akkor is törődik velünk, ha mi ezt nem vesszük észre.
Jézus mindig velünk van. Gondjaink, aggodalmaink és félelmeink csónakjában
is velünk utazik. Kérjük bátran és csodát tesz velünk!
És egy szinte már vakmerő gondolat befejezésként: A tökéletes bizalom jele
lehet, ha Jézust „hagyom aludni," hiszen ha velem van, álmában is vigyáz
rám s baj nem érhet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és
mindennél jobban szeresselek!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140201.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 31., péntek

[Evangelium] 2014-01-31

2014. január 31. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár
alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba
szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először
szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés
engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás."
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen
példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor
elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban
elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt,
úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak."
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták
megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül
volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4,26-34

Elmélkedés:

Miként az ember elvégzi a magvetés feladatát és Istenre bízza, hogy
kikelnek-e a magok és munkájának lesz-e gyümölcse, ugyanúgy az Isten
üzenetének hirdetői is tudatában vannak annak, hogy miután küldetésüket
lelkiismeretesen elvégezték, egyedül Isten kegyelmétől függ, hogy a
hirdetett tanítás milyen termést fog hozni a hallgatóság szívében. Erre
világít rá a mai evangélium két példázata. Isten országának növekedése nem
a mi emberi tevékenységünknek köszönhető, hanem Isten szüntelen
munkálkodásának a jele. Isten meghív, hogy együttműködjünk ővele országa
további építésében. Meghív minket, hogy hallgassuk szavát és továbbadjuk
azt. Ez a szolgálat csak akkor lehet hiteles részünkről, ha magunk is e
tanítás szerint élünk.
Az isteni kegyelem működését lelkünkben nem lehet időhöz kötni, nem lehet
sürgetni vagy siettetni. Talán már előfordult velünk, hogy minden évben
elolvastuk ugyanazt az evangéliumi történetet, de nem volt ránk különösebb
hatással, nem érintett meg bennünket, mígnem egyszer megvilágosodott
számunkra, megértettük mondanivalóját, s úgy éreztük, hogy általa Isten
személyesen nekünk üzen valamit. Az évek során Isten szava titokzatosan,
csendesen elvégezte feladatát. Ha nyitott szívvel, türelmesen hallgatom
Istent, meghallom üzenetét.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne
gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk
Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat.
Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig
leborulni Istenséged titka előtt.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140131.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 30., csütörtök

[Evangelium] 2014-01-30

2014. január 30. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e
lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a
lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy
nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért,
hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!" Majd így
folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek,
olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert
akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije
van."
Mk 4,21-25

Elmélkedés:

Jézus újabb példabeszéde szintén az Isten országáról szól. A lámpás
hasonlata azt szemlélteti, hogy az országról szóló tanítás minden ember
előtt ismertté válik. Az emberi élet értelméről és céljáról szóló isteni
akaratot és szándékot mindenki megismerheti. Isten Jézus által és az ő
személyében gondoskodott arról, hogy a tanítást emberközelből ismerjük
meg, s ne érezzük azt, hogy ez egy felsőbb hatalom által ránk
kényszerített életelv. Ugyanakkor az ember részéről is mindig
megtapasztalható volt a vágy, amely az isteni fény, világosság, igazság
megismerésére törekedett. Mivel Jézusban Isten egészen közel került
hozzánk, ezért megismerhetővé vált, hogy miként kell emberként élni. Ezt
Isten mutatta meg nekünk. Jézus hasonlata a sötétben világító lámpáról egy
másik gondolatot is elindít bennünk: Akarunk-e a fény hordozói lenni?
Akarjuk-e Krisztust, a világ világosságát elvinni a bűn homályában és a
hitetlenség sötétségében élőknek? Akkor állok készen erre a feladatra, ha
lemondtam minden kényelmességről, elhagytam a középszerűséget és a
Szentlélek meggyújtotta bennem a lelkesedés tüzét, lángját. Akarok-e az
Ige hallgatójából az Ige hirdetőjévé válni? Ahogyan engem, ugyanúgy
másokat is formál, alakít és éltet Isten szava. Akarom-e magamban ezt a
változást?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad
nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140130.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 29., szerda

[Evangelium] 2014-01-29

2014. január 29. – Szerda

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje.
Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a
tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint
vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és
fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja.
Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött
a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt.
Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek,
elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott,
kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést
hozott." Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!"
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték
tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok
Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben
hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy
megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek
ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A
magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás,
meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az
elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a
tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert
(állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy
üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig,
akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a
tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi
szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük
gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott.
Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros,
sőt százszoros termést hoznak."
Mk 4,1-20

Elmélkedés:

A mai nappal kezdődően azt a sorozatot kezdjük meg Szent Márk
evangéliumában, amelyben Jézus példabeszédekben szól az Isten országáról.
Az első példázat a legtöbb szentírásfordításban a magvető címet viseli, de
ez kissé félrevezető, hiszen nem a magot elvető személy és nem is az ő
munkája áll a jézusi hasonlat középpontjában, hanem a magok. A mi Urunk
arról beszél, hogy ezek a magok különféle talajba hullnak, s ennek
megfelelően hoznak több vagy kevesebb termést. Az elhintett magok a
tanítást, az isteni üzenetet, az örömhírt jelentik, a talaj pedig a
hallgatóság lelkületét. Természetes, hogy a magvető a magokat a jó talajba
hinti, de azt nem tudjuk meg, hogy miért szór magokat az útfélre, a
sziklák és a tövisek közé. Ez talán arra utal, hogy amikor Isten az
emberekhez eljuttatja tanítását, akkor nem válogat, hanem bőkezűen adja
igazságát, hogy abból senki ne legyen kizárva. Ezt követően pedig az
emberen múlik, hogy az ő szívében fog-e termést hozni a tanítás.
Az Egyház egyik legfőbb feladata az igehirdetés. Ha az igehirdető
lelkiismeretesen elvégezte szolgálatát, akkor nyugodt lehet, hiszen
kötelességét megtette. Az eredmény már nem tőle, hanem Istentől függ,
illetve attól, hogy a hallgatóság jó szívvel elfogadja-e azt vagy
visszautasítja. Vajon az én szívemben növekedésnek indul-e Isten nekem
szóló szava?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk
feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk
jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként
viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként
kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess
minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne
akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az
evangéliumhoz méltóan éljünk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140129.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 28., kedd

[Evangelium] 2014-01-28

2014. január 28. – Kedd

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a
házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek,
odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged."
Jézus azonban így válaszolt: „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?" Aztán
végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek
az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem,
nővérem és anyám!"
Mk 3,31-35

Elmélkedés:

Jézus anyja és rokonai nem hagyományos rokonlátogatásra érkeznek. A
történet tegnapi előzményéből kiderül, hogy Jézus ellenfelei azt
gondolják, hogy az ördögűzéseiről híres Mester az ördögök fejedelmével
szövetkezik. Feltételezésük juthatott el Jézus családjához, akik azonnal
indulnak, hogy hazavigyék őt. Szavaival Jézus nem akarja megtagadni
rokonait, akik felültek a hamis vádaskodásnak, de kifejezésre juttatja,
hogy azokat tartja családjának, akik odaadóan figyelnek tanítására és
megvalósítják azt életükben. Jézus tehát a családi és baráti kapcsolatok
körét kiszélesíti tanítványaira. Mindenkit testvérének tekint, aki hozzá
csatlakozik és hisz benne, illetve aki az Atya akarata szerint él. Ki az
én testvérem? – kérdezhetjük. A válasznak nem szabad leszűkítőnek lennie,
hanem lehetőleg mindenkit testvérünknek és barátunknak kell tekintenünk.
Könnyen megtudhatjuk, hogy mit érezhetett Jézus, amikor családtagjai
megérkeznek hozzá és elmondják jövetelük okát. Gondoljunk csak arra, hogy
amikor idegenek vannak rólunk rossz véleménnyel, akkor ezen hamar
túltesszük magunkat. De amikor közvetlen családtagjaink részéről
tapasztalunk meg nem értést, akkor elcsodálkozunk ezen, az ilyen különösen
is rosszul esik. Legyünk őszinték és csak jót feltételezzünk másokról!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely
elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére
el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy
hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140128.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 27., hétfő

[Evangelium] 2014-01-27

2014. január 27. – Hétfő

Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt
híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg", és: „A gonosz lelkek
fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket." Ám ő magához hívta őket,
és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt?
Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha
egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a
sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat
fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem
ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így
viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek
fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is
káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot,
azt örökös bűn terheli." (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt
terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek."
Mk 3,22-30

Elmélkedés:

Nem mindenki fogadja szívesen Jézus tanítását. Először az a szóbeszéd
járja róla, hogy „eszét vesztette," majd azt kezdik el híresztelni
egyesek, hogy az „ördög szállta meg," és a gonosz lelkek fejedelmével
működik együtt. E vélekedésre az ad okot, hogy Jézus „ördögtől
megszállottakat" gyógyított meg. Manapság a tudósok az epilepsziával vagy
más, rohamokkal együtt járó pszichés betegségekkel azonosítják azt a
betegségtípust, amit egykor ördögtől való megszállottságnak neveztek. Ne
csodálkozzunk az egykori elnevezésen, hiszen abban az időben semmit nem
tudtak az ilyen jellegű bajokról és gyógyításuk is elképzelhetetlen volt.
Mivel nem ismerték a betegség eredetét, ezért gonosz szellemi erők emberek
feletti uralmának tartották azt. Amikor Jézus úgynevezett ördögűzést
végzett, az emberek nem tudták, hogy jó vagy rossz erők birtokában képes-e
erre. A mi Urunk visszautasítja a képtelen vádakat.
De nem csak Jézus kortársainak okoz gondot a jó és a rossz
megkülönböztetése, hanem sokszor nekünk is. Számtalan esetben nehéz
eldöntenünk, hogy az események mögött milyen erők és szándékok állnak.
Jézus szava ad útmutatást az ilyen helyzetekben, aki azt mondta, hogy
minden cselekedet vagy szó valódi természetét a „gyümölcséről ismerhetjük
fel." Legyünk türelmesek, és várjunk, amíg a Szentlélek megvilágosítja
értelmünket!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk
az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen
vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz
tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy
életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel
vállalhassuk.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140127.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
„Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek" – kezdi egyik levelét
Szent Pál apostol (Fil 1,3). Hasonló hálával gondolok rátok, akik az
elmúlt években segítettétek az evangelizációt, a határon túli magyar
gyerekek támogatását, illetve támogattátok a borsodi árvízkárosultakat, a
devecseri vörösiszap katasztrófa károsultjait, gyermekek táboroztatását és
más jótékonysági akciókat. Istennek legyen hála!
Idén lesz 10 éve annak, hogy elindítottam az e-vangélium küldést. Annak
érdekében, hogy evangelizációs és karitatív munkákat hosszútávon végre
rendezett körülmények között végezhessük, elhatároztam a Szent Márton ház
létrehozását. Zalalövőn, a templom és a plébánia mellett van egy évek óta
lakatlan, romos épület, amely egyházi tulajdonba került. Egy alapos
felújítás után kiválóan szolgálja majd céljainkat.
A tervről és az adakozás lehetőségeiről részletesebben az alábbi linken
olvashat:
http://zalalovo.plebania.hu/plebania/szent_marton_haz
Szeretettel kérem, ha van rá lehetősége, támogassa tervünk megvalósulását,
a Szent Márton ház létrejöttét!
Szeretettel: István atya (Horváth István Sándor)
2014. január 27.
Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Szent Márton ház
Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Szent Márton ház
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben.
Írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze,
hogy ez e-vangélium támogatásához kér csekket.
Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6. Megjegyzés: Szent Márton ház
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 26., vasárnap

[Evangelium] 2014-01-26

2014. január 26. – Évközi 3. vasárnap

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették,
visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban
telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás
próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje,
a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert
elközelgett a mennyek országa!"
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit
Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a
tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és
én emberek halászává teszlek titeket!" Erre azok otthagyták hálóikat és
követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is:
Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a
hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a
csónakot és az apjukat, és követték őt.
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a
mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden
betegséget és minden gyötrelmet.
Mt 4,12-23

Elmélkedés:

Mindennapok
Közel egy évvel ezelőtt, amikor megválasztották Ferenc pápát, a világsajtó
nagy érdeklődést mutatott az iránt, hogy mivel telnek az új egyházfő első
napjai. Beszámoltak a vatikáni hivatalokban dolgozó egyházi személyekkel
való találkozásairól, valamint az államfők és más diplomaták fogadásáról.
Olyan érdekességnek számító dolgok is nyilvánosságra kerültek, hogy
például telefonon felhívta Buenos Aires-i cipészét és megkérte, hogy a
legutóbb javításra hozzá vitt lábbelijét küldje a Vatikánba. Úgy tűnik,
hogy az embereket érdekli, mivel telnek egy pápa hétköznapjai. A
hittanórákon a gyerekek is számtalanszor tesznek fel ezzel kapcsolatos
kérdéseket.
Érdekes kérdés lehet: Mivel telhettek 2000 esztendővel ezelőtt Jézus
napjai? Mit tudunk meg erről a Szentírásból? Jézus nyilvános működésének
kezdetét beszéli el a mai evangéliumi szakasz. Máté nem törekszik olyan
pontos időmeghatározásra és sorrendiségre, mint amit megfigyelhettünk az
elmúlt vasárnapon János evangélista leírása kapcsán, mert őt más szándék
vezeti. Ő mintegy Jézus egyetlen napjába sűríti mindazt, amit az Úr
nyilvános működésének három esztendeje alatt mindennap tenni fog: tanít,
tanítványokat gyűjt (közösséget hoz létre) és gyógyítja a betegeket. Ezzel
teltek az ő mindennapjai.
Vegyük sorra e tevékenységeket! Jézus tanít. Tanítja az embereket a
zsinagógákban, a hegyen, a síkságon vagy a tenger mellett. Mindegy, hogy
éppen hol tartózkodik, tanítja azokat, akik hozzá mennek. Hirdeti Isten
országának örömhírét, hiszen ezt tartja küldetésének, ezért jött a
világba. Tanítása egyszerű, bárki megértheti. Tanítása közérthető, gyakran
alkalmazza a példabeszédeket, azaz olyan hasonlatokkal világítja meg
mondanivalóját, amelyek témája az emberek hétköznapi életéhez kapcsolódik.
A hallgatóság könnyen a példabeszédekben szereplő személyek helyzetébe
tudja képzelni magát, s így könnyebben magára tudja vonatkoztatni a
tanítás mondanivalóját. A csodálatos kenyérszaporítást megelőzően, illetve
a hegyi beszéd alkalmával sok ezer ember hallgatja őt, más alkalmakkor
pedig csak szűkebb tanítványi körének tagjait vagy a kiválasztott
apostolokat oktatja. A szavaiban rejlő erőt hamar észreveszik az emberek,
mert „úgy tanított, mint akinek hatalma van" (Mt 7,29). Tanítványai és
apostolai szintén felfedezik szavainak igazi értékét, amelyet Péter
apostol egy alkalommal így foglal össze: „Az örök élet igéi nálad vannak"
(Jn 6,68).
Jézus mindennapjainak másik fontos része, hogy együtt van tanítványaival.
Ne csupán az apostolok kiválasztásának vagy a tanítványok meghívásának
egyszeri eseményeire gondoljunk, hanem arra, hogy az Úr megosztja velük
életét. Mindennap együtt van velük, s ők mindenhová követik őt. Hallgatják
tanítását, részesei életének, hogy feltámadását követően a Mesterüktől
kapott parancsnak megfelelően tanúi legyenek. A tanítványok közösséget
alkotnak, amely közösség valamennyi tagja végezni fogja a Krisztustól
kapott küldetést. Nem mai értelemben használt „bizalmi állásról" van szó,
de a bizalom mindkét részről elengedhetetlen. Jézus megbízik
tanítványaiban, rájuk bízza tanítását és ők rá bízzák életüket.
Harmadikként a betegek gyógyítását kell megemlítenünk, amelyek különleges
jelei annak, hogy elkezdődött az Isten országa. Csodáival Jézus nem
látványosságot akar, nem az érdeklődést akarja felkelteni, hanem
megerősítő jelként szolgálnak arra vonatkozóan, hogy Isten irgalma jelen
van a világban és minden ember részese lehet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid
legyenek. Tanúskodjanak arról, amit tanítottál és cselekedtél. Ők
megismerték a te életedet, veled éltek, s látták találkozásaidat az
emberekkel. Te arra hívsz bennünket, hogy megismerjünk téged és
tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk
mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad mindenki
felé kiárad. Taníts minket arra, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik
művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa
szüntelenül növekedjen.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140126.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum