Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt
hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem
a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is
cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket
választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam
kenyeremet, sarkát emelte ellenem." Előre megmondom, mielőtt megtörténnék,
hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom
nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem
fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem."
Jn 13,16-20
Elmélkedés:
A nagycsütörtöki utolsó vacsorán az apostolok lábát megmosó Jézus
tanúságot tett arról, hogy az embereket akarja szolgálni, majd másnap,
nagypénteken, amikor engedelmesen vállalja a kereszthalált, a mennyei Atya
szolgájának bizonyul. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy szolgáljuk
embertársainkat és állítsuk életünket Isten szolgálatába. Nem két,
különböző dologról van itt szó, hanem arról, hogy az embereket szolgálva
Istennek szolgálunk. Így volt ez Jézus megváltó halálakor, és ez történik
akkor is, amikor Jézus szolgálatát folytatom.
Gondoljunk most arra, hogy mi ülünk ott az asztalnál, Jézus éppen hozzám
lép, letérdel elém és az én lábamat mossa, majd megtörli. Nem kérdezi,
hogy pap, tanár, hivatalnok, bolti eladó, kőműves, fodrász, munkás vagy
diák vagyok. Jézus számára csak az a fontos, hogy az ő követője legyek és
azt akarja, hogy tiszta legyen a szívem. Nem vagyok nagyobb nála, mégis ő
térdel le előttem, ő szolgál nekem, sőt irántam való szeretetből még ennél
is többet tesz, feláldozza életét, üdvösségem szolgája lesz.
Elismerem-e Jézust életem Urának? Akarok-e neki szolgálni? Akarok-e a
példáját követve az embereknek szolgálni? Akarom-e az emberekben, főként a
legkisebbekben és a legszegényebbekben őt szolgálni? Tudok-e alázatos
lenni annyira, hogy nem viszolygok és húzódozok semmiféle „megalázó"
feladattól?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink
szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton.
Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak
Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek.
Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk
családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140515.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése