2019. május 11., szombat

[Napi e-vangelium] 2019. május 12. vasárnap

2019. május 12. – Húsvét 4. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk."
Jn 10,27-30

Elmélkedés

A pásztor
Egyházunk ma, húsvét 4. vasárnapján a Papi és szerzetesi hivatások világnapját tartja, amelyet az evangéliumi szöveg alapján Jó Pásztor vasárnapnak is nevezünk. E napon tehát a papokra emlékezünk, akik Jézusnak, az örök pásztornak példáját követve maguk is jó pásztorai akarnak lenni a rájuk bízottaknak.
A pásztor alakja végigvonul a Szentíráson. Mindjárt a teremtés leírása után találkozunk Ábellel, Ádám és Éva fiával, aki pásztor volt és nyájának legszebb bárányát áldozta fel Istennek. Utána pedig ott vannak a választott nép ősatyái, Ábrahám, Izsák és Jákob, valamennyien pásztorok. Még tovább olvasva a bibliai történeteket találkozunk Mózessel, aki apósának, Jetrónak a bárányait legeltette, amikor az égő csipkebokorban megjelent neki Isten. Nem feledkezhetünk el az ószövetségi idők nagy alakjáról, Dávid királyról, aki gyermekként szintén pásztorkodott, s a pásztorfiúból lett Izrael egyik legjelentősebb uralkodója. Szintén ószövetségi példa, hogy a 23. zsoltárban maga Isten a jó pásztor, aki biztos legelőre vezeti övéit. Az újszövetségben Jézus születésénél találkozunk pásztorokkal, ők tudják meg elsőként az angyalok híradásából, hogy Betlehemben megszületett a Megváltó, s nyomban el is indulnak, hogy hódolatukat kifejezzék. Másrészt Jézus példabeszédeiben találkozunk a pásztor alakjával, aki például egy időre otthagyja a kilencvenkilenc bárányt, hogy az egyetlen elveszettet megkeresse és visszavezesse a nyájhoz. A mai evangéliumban pedig Jézus önmagát nevezi pásztornak, ezt mondja: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik."
Jézus olyan pásztor, aki őrzi juhait, vigyáz rájuk, jól ismeri az őket fenyegető veszélyeket. Ezért mondja: „senki nem ragadja ki őket kezemből." Felelősséget érez azokért, akiket az Atya rábízott, ezért semmilyen körülmények között nem hagyja el helyét. Az Úr hűséges pásztori feladatához, közösségét, az Egyházat, szelíd szeretettel védelmezi. Ha a krisztusi közösséghez tartozunk, soha nem érezzük magunkat védtelennek vagy kiszolgáltatottnak, mert örök pásztorunk gondunkat viseli, többek között oly módon, hogy szíve szerinti pásztorokat ad minden korban a nyáj élére, akik az ő nevében végzik pásztori szolgálatukat.
Másrészt ki kell emelnünk az Úrnál azt a pásztori jellemzőt, hogy összetartja, egy közösségbe fogja a nyájat, amelyből senkit nem akar kizárni. Ezzel kapcsolatban így fogalmazza meg nagy vágyát: „Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra: egy nyáj lesz és egy pásztor" (Jn 10,16). Ma hálát kell adnunk azokért a pásztorokért, akik az Egyház történelme folyamán megértették az Úr vágyát és pásztori szolgálatukkal, igehirdetésükkel és életpéldájukkal előmozdították a krisztusi közösség egységét.
A jó pásztor harmadik tulajdonsága, hogy „ismeri juhait." A juhok pedig ismerik pásztorukat és hallgatnak rá. A Mester és tanítványainak kapcsolatáról van itt szó, a kölcsönös barátságról és szeretetről. Adjunk ma hálát azokért a papokért, akik Krisztushoz vezettek és az ő szeretetére tanítottak minket.
Befejezésül még egy tulajdonságot kell kiemelnünk, amit Jézus más helyen így említ: „Életemet adom a juhokért" (Jn 10,15). Az Úr által rendelt pásztoroknak ebben is követniük kell Jézust, s ha a vértanú papokra és püspökökre gondolunk, akkor számos példát találunk olyanokra, akik megértették és megtették ezt, életüket is készek voltak feláldozni.
Hallgatok-e Jézus és az általa rendelt pásztorok szavára? Engedem-e, hogy az örök élet ösvényén vezessenek?
© Horváth István Sándor


Imádság

Jó Pásztorunk, Jézus Krisztus! Segítsd a papokat, hogy mindenkor a mennyei Atya szeretetét sugározzák a gyermekek és a fiatalok felé! Segítsd a papokat, hogy hirdessék az életet, és arra bátorítsák a családi életre készülőket és a családokat, hogy mindig számíthatnak Isten segítségére! Segítsd őket, hogy Isten jóságát és erősítő kegyelmét közvetítsék a betegeknek és a haldoklóknak! Élj minden pap szívében, hogy az irgalomban gazdag Istent képviseljék, amikor gyóntatják a bűnbánókat és a megtérőket! Segítsd őket, hogy hivatásukat szolgálatnak tekintsék!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190512.mp3

2019. május 10., péntek

[Napi e-vangelium] 2019. május 11. szombat

2019. május 11. – Szombat

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?" Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki." Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?" Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Jn 6,60-69

Elmélkedés

Jézus tanítása az örök élet kenyeréről, az ő testéről, amelyet eledelül ad az embereknek, sokakból értetlenséget váltott ki és többen elhagyták őt tanítványai közül. Érthető, hogy ebben a helyzetben nem kis csalódottsággal kérdezi Jézus a legközvetlenebb barátait, apostolait szándékukról: „Ti is el akartok menni?" Ekkor Péter megerősíti, hogy kitartanak Mesterük mellett. Lényeges kijelentést, hitvallást tesz: „Az örök élet igéi nálad vannak."
Jézuson kívül senki nem ígér örök életet az embernek. Az emberi ígéretek a földi dolgokra vonatkoznak és sokszor nem is tartják be őket. Az emberi ígéretek sokszor csak szavak maradnak, és nem válnak sem tettekké, sem valósággá. A semmivé foszlott ígéretek pedig csak növelik az ember bizonytalanságát és felerősítik bennünk azt a meglátást, hogy Isten ígéretei megbízhatóak. Jézus ígérete biztos, biztosan megvalósuló és túlmutat a földi valóság határain. Az ő ígérete beteljesíti hallhatatlanság utáni vágyunkat. Ígérete reményt önt mindazokba, akik Isten után és a teljes boldogságra vágyakoznak. Ígérete utat mutat nekünk, hogy miként juthatunk el mennyei Atyánkhoz. Az örök életet az a Jézus ígéri meg nekünk, akit az Atya feltámasztott a halálból és örökké él. Kövessük őt, hogy az ő ígérete és a mi reményünk szerint eljussunk az üdvösségre!
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190511.mp3

2019. május 9., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2019. május 10. péntek

2019. május 10. – Péntek

Evangélium

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él." Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,52-59

Elmélkedés

Jézus eucharisztikus beszédének utolsó részletéhez érkeztünk a mai napon, amelyben a feltámadást és az örök életet ígéri meg azoknak, akik hisznek benne és az Élő Kenyérrel, az ő testével táplálkoznak. Itt már az egykori hallgatóság reakciója is elhangzik, akik ezt kérdezik: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" Csodálkozás és értetlenség tükröződik a kérdésből. Nem értik még az Úr szavait, nem tudhatják még, hogy miként ajándékozza önmagát az emberiségnek. Jézus szavainak értelme, s annak teljessége a szenvedés estéjén, az utolsó vacsorán bontakozik ki, amikor megalapítja az Oltáriszentséget. Az utolsó vacsora fényében válik az apostolok számára és a mi számunkra is világossá mindaz, amit Jézus a kenyérszaporítás után az élet kenyeréről mondott.
Arra a kérdésre tehát, hogy miként adhatja Jézus az ő testét eledelül az embereknek, az utolsó vacsorán kapjuk meg a választ. Ennek az utolsó vacsorának eseményére emlékezünk és ezt tesszük jelenvalóvá minden szentmisében. A szentmisét bemutató pap imádsága és a Szentlélek leszállása, közreműködése által a kenyér az Úr testévé, a bor pedig az ő vérévé változik át. Az Eucharisztia titkát akkor érthetjük meg a leginkább, ha nem csupán hiszünk benne és nem csupán imádásunkat fejezzük ki iránta, hanem magunkhoz vesszük a szentáldozásban. A szentáldozás által megújul életünk Krisztusban.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190510.mp3

2019. május 8., szerda

[Napi e-vangelium] 2019. május 09. csütörtök

2019. május 9. – Csütörtök

Evangélium

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek." Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért."
Jn 6,44-51

Elmélkedés

A csodálatos kenyérszaporítás utáni jézusi beszédet tovább olvasva az evangéliumban, újabb gondolattal gazdagodunk. Saját testéről, mint kenyérről ezt mondja Jézus: „Aki e kenyérből eszik, örökké él." Nem csupán ígéret ez, hanem beteljesedés is. Ígéret, üdvösségünk szempontjából a legfontosabb ígéret ez számunkra. Ha Krisztus testével táplálkozunk, akkor eljuthatunk az örök életre. Ebből a szempontból valóban a jövőnkre, végső sorsunkra vonatkozik ez a kijelentés. Ugyanakkor beteljesedésről is beszélhetünk, hiszen azáltal, hogy magunkhoz vesszük Krisztus testét az Eucharisztiában, már földi életünkben részesedünk az örökkévalóságban, már most birtokoljuk azt, aminek teljességét az örök életben kapjuk meg.
Az isteni gondviselés jelét és ajándékát fedezzük fel az Oltáriszentségben. Maga Isten gondoskodik rólunk, amikor lelki kenyeret nyújt nekünk a földi életben, és neki köszönhetjük, hogy vezet minket az örökkévalóság felé. Aki visszautasítja az Oltáriszentséget és nem akar élni annak vételével, az tulajdonképpen Isten szeretetét, gondviselését és végső soron az általa felkínált üdvösséget utasítja vissza.
A vallásosság megújításának nagy lehetősége tárul fel itt a hívek számára. Akik bűneik miatt nem járulhattak szentáldozáshoz és nem igyekeztek mielőbb megszabadulni azoktól, ne halogassák tovább a szentgyónást! Legyen rendszeres a szentgyónás, hogy rendszeressé válhasson a szentáldozás is!
© Horváth István Sándor


Imádság

Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt, hogy a szeretettől testvér legyen.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190509.mp3

2019. május 7., kedd

[Napi e-vangelium] 2019. május 08. szerda

2019. május 8. – Szerda

Evangélium

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon."
Jn 6,35-40

Elmélkedés

A mai evangéliumban tovább olvassuk Jézus beszédét, amelyet a csodálatos kenyérszaporítás után mondott a népnek. Ezt mondja: „Én vagyok az élet kenyere." Érdemes odafigyelnünk erre a kijelentésre és elmélyednünk annak titkában. A szentmise Jézus Krisztus áldozata és a mi áldozatunk. A szentmisében jelenvalóvá tesszük az Úr húsvéti áldozatát, azaz önfeláldozó halálát és üdvösségünket eredményező feltámadását, amely áldozathoz a mi felajánlásunkat, áldozatunkat is hozzákapcsoljuk. A szentmisében Jézus jelenvalóvá válik az átváltoztatott kenyérben és a borban, s ezt nem jelképes, hanem valóságos jelenlétnek nevezzük. Az élő, a feltámadt Jézus van jelen az Eucharisztiában. Az élő, a feltámadt Jézus adja nekünk önmagát, osztja meg velünk életét és egyesül velünk, amikor szentáldozáshoz járulunk. A szentáldozásban valósággá válik életünkben az Úr feltámadása.
Az Oltáriszentség hitünk szent titka, amely felülmúlja emberi elképzeléseinket. Ez a legcsodálatosabb ajándék, amit Isten adhat az embernek, s amiben az ember részesedhet, hiszen benne és általa Isten költözik belénk, Isten él bennünk. Bár szemünkkel az átváltoztatást követően is kenyeret és bort látunk, a hit által elfogadjuk azt, hogy az már nem kenyér, hanem Krisztus valóságos teste, és már nem bor, hanem az Úr valóságos vére. Ne csak imádjuk és csodáljuk az Oltáriszentséget, hanem vegyük magunkhoz minél gyakrabban!
© Horváth István Sándor


Imádság

Jézusunk köszönjük, hogy megmutattad, mit vársz tőlünk. Te többet kívánsz tőlünk, mint elődeinktől. Kemények a szavaid, de csak hálát adhatunk nagy bizalmadért, mert parancsaid értünk, és nem ellenünk szólnak. Előtted kedvesebb a megbocsátás az oltárra helyezett áldozatnál, az igaz szó az esküvésnél. Segíts csírájában elfojtani a rosszat, segíts nem elnézőnek lennünk magunkkal szemben. Kemény a szavad, de hiszem, hogy jobb nekem bármely tagomat elveszteni, saját akaratomról egészen lemondani, ha az akadályoz az örök élet felé!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190508.mp3

2019. május 6., hétfő

[Napi e-vangelium] 2019. május 07. kedd

2019. május 7. – Kedd

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak." „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!" Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem."
Jn 6,30-35

Elmélkedés

A csodálatos kenyérszaporítást követően a jelenlévők jelet kérnek Jézustól. Milyen jelre gondolnak? Könnyen kitalálhatjuk ezt abból, hogy felidézik az ószövetségi időkből, Mózes korából azt, amikor a pusztában Isten mannával táplálta a választott népet. Jézus korában elterjedt volt az a gondolat, hogy az eljövendő Messiás megismétli majd az egykori manna-csodát és kenyérrel táplálja a népet. Az embereknek rögtön ez juthatott eszébe, amikor a megszaporított kenyérből sok ezren jóllaktak, s ezért kérnek Jézustól újabb jelet, mégpedig olyan jelet, amivel egyértelműen bizonyítja, hogy személyében eljött a Messiás.
Ilyen jelet Jézus nem akar mutatni, hanem inkább azzal folytatja tanítását, hogy ő az élet kenyere az emberek számára. Olyan kijelentés ez, amely hitünk lényeges tartalmát világítja meg. Keresztény emberként hiszünk abban, hogy Jézus valóságosan jelen van az átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben. Hiszünk abban, hogy az átváltoztatás csodája a szentmisében történik. Hiszünk abban, hogy a szentáldozáskor Krisztus testét, az örök élet kenyerét vesszük magunkhoz. Hiszünk abban, hogy a szentáldozás hatása az Úrral való lelki egyesülés. Hiszünk abban, hogy eggyé válunk, közösséget alkotunk mindazokkal, akik ugyanabból a Szent Kenyérből, Krisztus testéből részesülnek. A szentmise megőriz minket a krisztusi hitben.
© Horváth István Sándor


Imádság

Úr Jézus! Te vagy életem sziklája, a biztos talaj, melyen nem inog meg lábam. Könnyebb a homokra építeni. Sokszor csábít az egyszerűbb megoldás, a világ kincset, hírt, gyönyört ígér. De aki az eke szarvára tette a kezét, nem nézhet hátra, és Péterrel együtt mondja: „Uram, kihez mennénk, az örök élet forrásai belőled fakadnak!" Sziklaházként a te templomod leszek. Jöhet az eső, és fújhat a szél, nem vesztem el a hitem, nem lesz úrrá rajtam a bizalmatlanság vagy a depresszió, életem értelme dicsőséged hirdetése!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190507.mp3

2019. május 5., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2019. május 06. hétfő

2019. május 6. – Hétfő

Evangélium

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?" „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta." Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött."
Jn 6,22-29

Elmélkedés

A csodálatos kenyérszaporítás után az emberek keresni kezdik Jézust. Ő persze jól látja, hogy nem az Isten országáról szóló tanítása miatt keresik, hanem a látványos csoda miatt. Ekkor a mennyei kenyérről tanítja őket, ami azt eredményezte, hogy egészen komoly kérdést intéznek hozzá: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" A kérdés azt jelzi, hogy ugyan nem nagyon értették meg az Úr szavait a mennyei kenyérről, de legalább megérezték, hogy valamit tenniük kell, amivel elnyerik Isten tetszését. Talán valamilyen áldozatra gondoltak, vagy önkéntes böjt vállalására, esetleg valamilyen fogadalmi imára, ami kifejezi vallásosságukban való megújulásukat.
Jézus válaszát bizonyos értelemben figyelmeztetésnek vehetjük: nem a vallásosság külső cselekedetei a fontosak, hanem az emberi szív szándéka, amely a hitben fejeződik ki. Ezt mondja Jézus: „Istennek az tetszik, ha hisztek abban, akit küldött."
Jézus a mennyei Atya küldötte, akinek megtestesülésével, világra jövetelével az üdvtörténet új korszaka kezdődött el. Ő ajándékozza nekünk az üdvösséget, ezért kell benne hinnünk, hozzá csatlakoznunk, hozzá hasonlóvá válnunk. Érdemes Jézus megváltó kereszthalálának fényében felülvizsgálnom múltamat. Érdemes az ő feltámadásának fényében élni jelen életemet. És érdemes az örök élet reményében terveznem jövőmet.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190506.mp3

Blogarchívum