2008. január 12., szombat

[Evangelium] 2008-01-12

2008. január 12. - Szombat

Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott
velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott
ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez
János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási
szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz
mentek. "Mester - mondták neki -, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről
tanúságot tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul."
János így válaszolt: "Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a
mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem
vagyok a Messiás, hanem csak az ő előfutára. Akié a menyasszony, az a
vőlegény; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja
szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Neki
növekednie kell, nekem pedig kisebbednem."
Jn 3,22-30

Elmélkedés:

Keresztelő János egy talányos mondattal kezdi válaszát a kereszteléssel
kapcsolatos vitában feltett kérdésre: "Az ember semmit sem vallhat
magáénak, hacsak a mennyből nem kapta" (Jn 3,27). Vajon kire vonatkozik e
kijelentés? Jánosra vagy Jézusra? Vagy talán mindkettőjükre? Nyugodtan
feltételezhetjük, hogy a Keresztelő magára gondolt, hiszen küldetését
Istentől kapta, s ennek mindig tudatában is volt. Ugyanakkor gondolhatott
Jézusra is, aki a mennyei Atyától kapta hatalmát. Ezt erősíti az, hogy
Jézus nyilvános fellépésével János a háttérbe húzódik, világosan kifejezi,
hogy neki, az előfutárnak kisebbednie, a Messiásnak pedig növekednie kell,
s engedi, hogy tanítványai Jézus nyomába szegődjenek. A tanúságtétel során
Jánoshoz hasonlóan nekem sem magamat kell előtérbe helyeznem, hanem magát
Jézust.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki
hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző
erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra,
hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem
tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad,
hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.


________________________________

Aktuális:
Kedves listatagok!
Zsófia imát kér 4 hónapos kislányáért, akinek ma van a keresztelése.
Eszter imát kér, hogy az időt jól használja fel a tanulásra a sikeres
vizsgák érdekében.
Ágnes imát kér, hogy megtalálja életcélját és megnyíljék előtte a szíve.
Szabolcs imát kér, hogy felvegyék egy új iskolába.
Imádkozzunk még Lilla sikeres szigorlati vizsgájáért, szakdolgozataiért és
diplomázásáért.
Gabriella imát kér egy 83 éves nagymamáért, aki csonttöréssel járó
balesetet szenvedett és saját nagymamájáért, aki elvesztette a kapcsolatot
az Istennel, pedig nagy szüksége lenne Rá, hogy megerősödjön a hite.
Beáta és férje Nagyváradról imát kér gyermekáldásért. Korábban már volt
eredményes imánk ilyen esetben, tehát most is imádkozzatok buzgón.
Megköszönve mindenki imáit, szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. január 11., péntek

[Evangelium] 2008-01-11

2008. január 11. - Péntek

Abban az időben, amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, talált ott
egy leprával borított férfit. Mihelyt a leprás meglátta Jézust, arcra
borult előtte, és kérlelte: "Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engem."
Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom,
tisztulj meg!" Erre azonnal elhagyta őt a lepra. Jézus meghagyta neki,
hogy senkinek se szóljon. "Menj inkább - mondta -, mutasd meg magadat a
papnak, és gyógyulásodnak bizonyságául ajánld fel tisztulásodért az
áldozatot, amint Mózes rendelte!" A gyógyítás híre mégis egyre jobban
elterjedt. A nép nagy tömegben tódult Jézushoz, hogy hallgassa, és
betegségeiből gyógyulást nyerjen. Ő azonban inkább egy magányos helyre
vonult vissza, hogy imádkozzék.
Lk 5,12-16

Elmélkedés:

A gyógyulni vágyó leprás ember azt kéri Jézustól, hogy múljon el
betegsége. Kérésével kifejezi, hogy hisz abban, hogy Jézus képes őt
meggyógyítani. Bizonyára hallott már Jézus csodás gyógyításairól vagy
találkozhatott olyanokkal, akik Őneki köszönhetően nyerték vissza
egészségüket. Neki is ugyanaz a vágyam, mint minden más betegtársáé:
szeretné, ha elmúlna betegsge, s ezzel megszűnne kitaszított és
kiszolgáltatott helyzete. Kérése mégsem válik követeléssé, hiszen Jézus
akaratától teszi függővé gyógyulását. Nem meglepő az, hogy a leprás a
kifejezett tiltás ellenére is híreszteli a vele történteket, hiszen
gyógyulása egészen megváltoztatja életét. Ha Jézustól kérjük lelkünk
gyógyulását, igazi újjászültés lesz számunkra bűneink bocsánata.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Dicsérjétek az Urat szentélyében,
dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!
Dicsérjétek hatalmas tetteiért,
dicsérjétek, mert nagysága végtelen.
Dicsérjétek őt harsonaszóval,
dicsérjétek lanttal, citerával.
Dicsérjétek dobbal és körtánccal,
dicsérjétek citerával és fuvolával.
Dicsérjétek őt zengő cimbalommal,
dicsérjétek búgó cimbalom hangjával!
Minden lélek az Urat dicsérje!
150. zsoltár

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. január 10., csütörtök

[Evangelium] 2008-01-10

2008. január 10. - Csütörtök

Abban az időben Jézus a (Szent)lélek erejével visszatért Galileába. Híre
elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki
elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett.
Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.
Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen
arra a helyre talált, ahol ez volt írva: "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent
engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az írás,
amelyet az imént hallottatok." Mindnyájan igazat adtak neki, de
meglepődtek a magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak.
Lk 4,14-22a

Elmélkedés:

A szentírást és főként az evangéliumokat olvasva gyakran találkozunk olyan
történetekkel és példabeszédekkel, amelyek hasonlítanak egy-egy
élethelyzetünkre. Mintha csak rólunk szólna néhány jézusi beszéd, oly
könnyen felismerhetjük magunkat a szereplőkben. Természetesen nem szívesen
azonosulunk a negatív szereplőkkel, bár kétségtelen, hogy rossz
tulajdonságaink talán bennünk is megvannak. Inkább a jézusra figyelő, s az
ő jótéteményeiben részesülők állnak közelebb a szívünkhöz.
A mai evangélium szerint, amikor Jézus felolvas a szentírásból a názáreti
zsinagógában, ő is magára ismer a prófétai jövendölésben. Rögön
egyértelműen hallgatói tudtára adja, hogy az ő személyében beteljesedtek a
felolvasott szavak. Ezt mi soha nem mondhatjuk el magunkról, de
mindenképpen érdemes úgy olvasnunk a bibliát, hogy az egyes jelenetek
szereplői helyébe képzeljük magunkat, mert így sok hasznos tanácsot kapunk
mindennapi élethelyzeteinkre.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Az Úr az én örökrészem és kelyhem,
te irányítod, Uram, sorsomat.
A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem,
valóban pompás az én örökrészem.
Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem,
még éjszaka is a jóra int engem bensőm.
Szüntelenül magam előtt látom az Urat,
ő áll jobbomon, hogy el ne essem.
Ezért örül az én szívem,
és ujjong a lelkem,
sőt reménységben nyugszik testem is.
Mert nem hagyod lelkemet a holtak hónában,
és nem engeded, hogy pusztulást lásson szented.
Az élet útját mutatod nekem,
örömmel töltesz el színed előtt,
és mindörökké tart az öröm jobbodon.
15. zsoltár/2.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. január 9., szerda

[Evangelium] 2008-01-09

2008. január 9. - Szerda

Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította
tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra,
Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment
egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt
a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire
küszködnek az evezéssel - ellenszelük volt ugyanis -, az éjszaka negyedik
őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket.
Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek
kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt
odafordult hozzájuk, és így szólt: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek."
Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen
magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a
kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
Mk 6,45-52

Elmélkedés:

A kenyerek megszaporításának csodáját követően egy különleges természeti
csodáról olvasunk a mai evangéliumban: Jézus a vízen jár. Az előző csoda
esetében nem ismert számunkra a tanítványok reakciója. Jézus tanítványai
szó nélkül engedelmeskednek mesterüknek, amikor le kell telepíteniük a
népet és ki kell osztaniuk az ennivalót, de bizonyára csodálkoztak azon,
hogy miként lehet elegendő ennyi embernek a kevés kenyér és hal. Ezzel
szemben a vízenjárás esetében ismert a reakciójuk: megrémülnek a szokatlan
esemény láttára. Na de melyikünk nem ijedt volna meg ebben a helyzetben?
Jézus pedig bátorságra bíztatja őket. Érdekes, hogy feltámadása után,
amikor megjelenik a szintén félelem miatt bezárkózó apostoloknak,
ugyanezeket a szavakat mondja: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek."
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Oltalmazz engem, Istenem,
mert én benned bízom.
így szólok az Úrhoz: Istenem vagy nekem,
nincs más javam rajtad kívül.
A dicső és szent férfiakhoz,
akik földünkön élnek
vonzódom egész szívemmel.
Bajt bajra tetéznek maguknak,
akik idegen istenek után futnak.
Véres áldozataikban nincsen részem,
még csak nevüket sem veszem ajkamra.
15. zsoltár/1.


________________________________

Aktuális:
Kedves listatagok!
Ezúton köszöntöm listánk új feliratkozóit, köztük Kléri Józsefnét, aki
11000-dikként lett tagunk. Ő, valamint Albert Vilmosné, aki neki ajánlotta
az e-vangéliumot, egy-egy bibliát kapnak ajándékba. Köszönöm mindenkinek,
aki terjeszti Krisztus evangéliumát! Legközelebb a 11500-dik
feliratkozásnál lesz két újabb ajándék biblia.
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. január 8., kedd

[Evangelium] 2008-01-08

2008. január 8. - Kedd

Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az
embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok
mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek
hozzá tanítványai, és figyelmeztették: "A vidék elhagyatott, az idő is
eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba
mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!" Jézus azonban így válaszolt:
"Ti adjatok nekik enni!" Azok megjegyezték: "Talán menjünk kenyeret venni
kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?" Erre Jézus megkérdezte: "Hány
kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!" Körülnéztek, és
jelentették: "Öt kenyerünk és két halunk." Ekkor meghagyta nekik, hogy
csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek
százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két
halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket,
és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta
valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét
kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi
evett a kenyérből.
Mk 6,34-44

Elmélkedés:

Az öt kenyér és a két hal megszaporításával Jézus sokezer embert jóllakat.
Nincs okunk azt feltételezni, hogy ezen kevéske eledel nélkül ne tudott
volna ugyanilyen csodát tenni. Ő azonban fel akarta használni azt, amit az
ember átenged neki, bármennyire legyen az kevés. S Isten áldásával e
megsokasított kevés is elegendőnek bizonyul.
Sokszor talán éppen arra hivatkozva mulasztjuk el a segítségnyújtást, hogy
oly keveset tudunk csak nyújtani, ami a rászorulónak nem nyújthat valódi
segítséget. De mégis meg kell tennünk ezt a keveset is, hiszen Isten képes
megsokszorozni jószándékból fakadó adományainkat, s amit mi kevésnek
gondolunk, naggyá válhat. Az isteni nagylelkűség megtapasztalása indítson
minket arra, hogy mi is legyünk nagylelkűek és önzetlenek!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus Krisztus, Üdvözítőm, nézz le rám trónodról irgalmasan! Te drága
véreddel megváltottál minket az örök életre. A te Atyád a mi Atyánk is, te
pedig test szerinti testvérünk vagy. Engedheted-e, hogy lelkünk elvesszék?
Te meg tudsz menteni minket!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. január 7., hétfő

[Evangelium] 2008-01-07

2008. január 7. - Hétfő

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették,
visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban
telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás
próféta mondott:
"Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre."
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: "Térjetek meg, mert
elközelgett a mennyek országa!" Bejárta egész Galileát. Tanított a
zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a
nép körében minden betegséget és minden bajt. Híre elterjedt egész
Szíriában. Hozzá vittek mindenféle beteget, akik különböző fájdalmas
betegségekben és bajokban szenvedtek: még ördögtől megszállottakat,
holdkórosokat és bénákat is, és ő mind meggyógyította őket. Nagy népsereg
követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon
túlról.
Mt 4,12-17. 23-25

Elmélkedés:

Jézus születéséhez képes időben egy nagyot ugorva harminc évvel később
járunk. Az Úr immár nem gyermek, hanem felnőtt férfi, ainek szavára adnak
az emberek, s most megkezdi működését a nép körében. Tevékenységének két
fő eleme a tanítás és a gyógyítás. Mindkettő arról tanúskodik, hogy isteni
képességekkel rendelkezik. Jézus ugyanis nem úgy tanít, mint korának más
írásmagyarázói, s az emberek azonnal megérzik a szavaiban rejlő isteni
igazságot és erőt. Gyógyításai szintén azt jelzik, hogy olyan hatalommal
rendelkezik, amelynek egyetlen ember sincs a birtokában. Képes parancsolni
a lelket fogva tartó gonosz lelkeknek és ahhoz is van hatalma, hogy
megszíbadítson a testi betegségektől.
Jézus tehát elkezdi azt, amiért az Atya elküldte, az emberek üdvösségének
szolgálatát. Engedem-e, hogy bennem is elkezdődjön kegyelmének működése?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenem, add meg nekem, hogy önmagam mindenki szolgájának tartsam. Amikor
csak tehetem, engedelmességben szolgálok, az utolsó helyet választva.
Szolgálok azáltal, hogy nem engedem magam kiszolgálni, hanem szolgálok
másokat, bármit kell is tennem, bármi feladatot ellátnom.
Minderre te magad mutattál példát, aki Isten, Mester és Úr voltod ellenére
úgy voltál az apostolok között, mint aki szolgál. Add, hogy a te példád
szerint és veled együtt én is lelkemet adjam sokak megváltásáért.
Boldog Charles de Foucauld

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. január 6., vasárnap

[Evangelium] 2008-01-06

2008. január 6. - Urunk megjelenése (Vízkereszt)

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben,
íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: "Hol van a
zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy
hódoljunk előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele
egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és
megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így
válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert
belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre
Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta
tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
"Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha
megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház
fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre
borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és
ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban
utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek
vissza országukba.
Mt 2,1-12

Elmélkedés:

Láttuk az ő csillagát
Urunk megjelenésének mai ünnepe szorosan kapcsolódik a karácsony
ünnepéhez. Karácsony napján azt ünnepeltük, hogy a láthatatlan Isten
látható alakban jelent meg világunkban, emberként született meg a földön.
Ma pedig azt ünnepeljük, hogy az emberként világra jött Jézus Istenként
áll a világ előtt. A két ünnep kapcsolatát az is jelzi, hogy Jézus
születésének történetében kétszer találkozunk kereső emberekkel. Karácsony
éjjelén az angyali énekszóra a betlehemi pásztorok indultak útnak, hogy
megkeressék az újszülöttet, ma pedig a csillag fényét követve a napkeleti
bölcsek indulnak el, hogy szintén Jézushoz menjenek. A pásztorok szegények
voltak, akik szegényes ajándékokat vittek magukkal, a bölcsek pedig
gazdagabbak voltak, akik drága ajándékokat vittek. A pásztorok egy embert,
egy gyermeket kerestek, a napkeleti bölcsek pedig egy leendő királyt. A
pásztorok és a bölcsek egészen különböző társadalmi helyzetben voltak, de
van egy közös vonásuk, hiszen ugyanaz a cél vezette őket: megtalálni a
Megváltót.

A mai napot háromkirályok ünnepének is nevezzük, bár az evangéliumban
nincs szó sem arról, hogy királyok voltak, sem arról, hogy hányan
lehettek. Csupán a háromféle ajándék - az arany, a tömjén és a mirha -
miatt gondolja a hagyomány azt, hogy hárman lehettek, s ebből kiindulva
nevezték el őket Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak. Az evangéliumi
leírásból azonban kiderül, hogy olyan bölcsek, tudósok voltak, akik a
csillagok mozgását kutatták. A csillagokkal persze ma is sokan
foglalkoznak. Vannak csillagászok, akik tudományos módszerekkel vizsgálják
az égitesteket. Emellett vannak olyanok is, akik tudományosnak tűnő
módszerekkel jósolnak a csillagok állásából, illetve mozgásából, és
mindenféle nevetséges, komolytalan horoszkópokat készítenek. És persze ott
vannak a szerelmes fiatalok, akik a nyári estéken játékosan csillagot
választanak maguknak, aztán egy hét múlva másik személlyel másik csillagot
választanak. Az evangéliumban szereplő bölcsek bizony egyáltalán nem
hasonlítanak napjaink csillagokat vizsgáló embereihez.

A csillagok fénye nem világítja be ugyan az éjszakát, s ha háromszor annyi
csillag volna az égen, akkor sem lenne világosabb, de a betlehemi csillag
fénye jelképes módon erősebb a többi csillagnál. Hová világít ez a fény?
Elsőként rávilágított a bölcsekre, akik felismerték ragyogásában a jelet,
a világ Megváltójának születését hirdető jelet. Szívükbe ragyogott a
csillag, s arra ösztönözte őket, hogy útnak induljanak. A bölcsekkel
egyidőben bizonyára másoknak is feltűnt ez a különleges égi jelenség, de
mégsem ragyogta be szívüket, hogy ők is útnak induljanak. Másodszor: a
betlehemi csillag fénye bevilágította útjukat. Az evangéliumban ezt
olvastuk: "lám, a csillag előttük járt" (Mt 2,9). A csillag fénye vezette
tehát őket útjukon napkelet országából Betlehem felé. Az Istenhez vezető
utat ma is beragyogja ez az égi fény. Harmadszor pedig rávilágít magára
Krisztusra, a betlehemi Gyermekre. A napkeleti bölcsek már az induláskor
tudták, hogy nem a maguk csillagát követik, hanem a Gyermekét, az
újszülött királyét. Ezért mondják Heródes király udvarában: "Láttuk az ő
csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte" (Mt 2,2).

De ezzel még nincs vége a ragyogásnak. A betlehemi csillag ma a mi
szívünket is eltölti fényével. Felismerem-e benne a jelet? Útnak
indulok-e, hogy eljussak Jézushoz? Keresem-e őt, miként egykor Őt keresték
a pásztorok és a bölcs királyok? Vezessen minket a csillag fénye a mi
Megváltónkhoz és segítsen, hogy felismerjük benne az Isten Fiát!

Imádság:

Fogadd el, Jézusom, szeretetem aranyát, amely minden cselekedetemet
méltóvá teszi hozzád.
Fogadd el, Jézusom, hódolatom tömjénporát, amely elismer legfőbb Urának.
Fogadd el, Jézusom, vigasztalásom mirháját, amely egyesíti nehézségeimet a
te földi szenvedéseiddel.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum