2017. január 21., szombat

[Napi e-vangelium] 2017-01-21

2017. január 21. – Szombat

Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért
(Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze,
úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották,
elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a
szóbeszéd, hogy eszét vesztette.
Mk 3,20-21

Elmélkedés:

Jézus csodás gyógyításainak sorozatát és a tizenkettő kiválasztását két,
meglehetősen furcsa epizód zárja le Márk írásában. A Jézus körül
történtekről családtagjai és rokonsága is értesül, ezért érte jönnek.
Érkezésükről a mai evangéliumban, Jézussal való találkozásukról a jövő
keddi evangéliumban olvashatunk, amely jelenetek közé az ördöggel való
szövetkezés vádját megfogalmazó, Jeruzsálemből érkező írástudók fellépése
ékelődik be (hétfői evangélium). A Jézussal szemben fellépő írástudók
viselkedése még csak érthető, de az már kevésbé, hogy az Úr rokonsága
miért hiszi el azt a nyilvánvalóan rosszindulatból fakadó híresztelést,
miszerint Jézus „eszét vesztette", azaz megőrült. A zsidó szokások szerint
ilyenkor az illetőről családjának kell gondoskodnia, a rokonok tehát azzal
a szándékkal jönnek, hogy hazavigyék őt. A rokonság részéről semmiféle,
Jézus irányába megmutatkozó rosszindulatról nincs szó, őket inkább az a
jóindulat vezeti, hogy a nagy nyilvánosság elől minél hamarabb elvigyék
Jézust, ha valóban igazak a róla hallottak.
Ilyen szándékú fellépésük azt igazolja, hogy Jézus rendkívüli cselekedetei
megosztják az embereket, azaz nem mindenki fogadja el ezeket jószándékkal,
hanem megjelennek a kételkedők, a hitetlenkedők is, azaz a szembenállás
képviselői. Ők, mivel nem találtak természetes magyarázatot arra, hogy
milyen hatalom birtokában cselekszik Jézus és nem ébredt fel bennük a hit,
inkább kitalálnak egy magyarázatot: aki ilyeneket tesz, az nyilvánvalóan
megőrült.
Én mit gondolok Jézus személyéről?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid
legyenek. Tanúskodjanak arról, amit tanítottál és cselekedtél. Ők
megismerték a te életedet, veled éltek, s látták találkozásaidat az
emberekkel. Te arra hívsz bennünket, hogy megismerjünk téged és
tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk
mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad mindenki
felé kiárad. Taníts minket arra, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik
művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa
szüntelenül növekedjen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170121.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 20., péntek

[Napi e-vangelium] 2017-01-20

2017. január 20. – Péntek

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket
kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy
vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek
gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki:
Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab
testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak" hívott.
Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot,
Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később
elárulta őt.
Mk 3,13-19

Elmélkedés:

A tizenkét apostol kiválasztását az előzi meg, hogy Jézus „fölment egy
hegyre." E jellegzetes cselekedete többször előfordul az evangéliumokban.
Egy kiemelkedő magaslaton hangzik el például hegyi beszéde, színeváltozása
is egy hegyen történik, szenvedése is egy hegyen, az Olajfák hegyén
kezdődik, ahová imádkozni ment az utolsó vacsorát követően és ahol
elfogják őt, illetve megváltó kereszthalála is egy hegyhez, a Golgotához
köthető.
Jelen esetben nem imádkozni akar a hegyen és nem is a népet szeretné
tanítani, hanem a tanítványoknak egy szélesebb köréből akarja kiválasztani
azt a tizenkettőt, akik majd folytatni fogják küldetését. A kiválasztottak
közül négy személy neve már ismert számunkra, Péteré, Andrásé, valamint
Jakabé és Jánosé, ők az elsőként meghívott tanítványok. A többi nyolc
személy neve ezidáig ismeretlen és ezt követően is csak keveset tudunk meg
róluk. A kiválasztás okát Márk evangélista így foglalja össze: „hogy vele,
azaz Jézussal tartsanak, és hirdessék az igét", továbbá „hatalmat ad nekik
betegek gyógyítására és az ördögűzésre." A kiválasztásnál a
közösségteremtés mozzanatára is érdemes felfigyelnünk, hiszen e személyek
lesznek a krisztusi közösség oszlopai. A most kiválasztottak az apostol,
azaz a küldött nevet kapják, amely név a Krisztustól kapott új
feladatukra, hivatásukra, küldetésükre utal.
Az Úr engem is arra hív, hogy követője, tanítványa és küldötte legyek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk
az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen
vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz
tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy
életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel
vállalhassuk.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170120.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 19., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2017-01-19

2017. január 19. – Csütörtök

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a
Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és
Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon
környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy
milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak,
hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat
meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott
körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint
meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten
Fia!" Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda
ő.
Mk 3,7-12

Elmélkedés:

Márk evangélista lelkesen számol be arról, hogy Jézus csodáinak híre
milyen gyorsan elterjed és ennek hatására egyre többen keresik őt. A
leírásban a „nagy tömeg", majd a „nagy sokaság" kifejezés szerepel, amely
feltehetően több ezres létszámot jelent. A felsorolt, főként zsidók lakta
országrészek, illetve a pogányok által lakott területek említése e jogos
vélekedést szintén alátámasztja.
A „nagy sokasággal" kapcsolatban azonban két gond is adódik. Az emberek
nem Jézus tanítása, hanem csodái miatt jönnek. Elsősorban rendkívüli
tettei, amelyeket a betegeken visz végbe, kelti fel az emberek
érdeklődését személye iránt, illetve a betegekben reményt ébreszt a
gyógyulásra. Az Úr viszont szívesebben tanítana, hirdetné Isten országának
örömhírét. És itt következik a másik gond, éppen a jelenlévők nagy száma
teszi szinte lehetetlenné, hogy tanítsa őket. A nép lelkesedése érthető,
mindenki Jézus közelébe szeretne kerülni legalább egy pillanatra, egy
érintés erejéig. Ő természetesen nem menekül el, nem küldi el az
embereket, hanem meggyógyítja a betegségben szenvedőket és kiűzi a
megszállottakból a tisztátalan, gonosz lelkeket. Isteni erejének,
hatalmának titkát a gonosz lelkek már megérzik, a nép számára viszont csak
fokozatosan tárul fel személye és származása.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus Krisztus , hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely
elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére
el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy
hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170119.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 18., szerda

[Napi e-vangelium] 2017-01-18

2017. január 18. – Szerda, Árpád-házi Szent Margit

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
„Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt
válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt:
„Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!" Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés:

Árpád-házi Szent Margit ünnepén Jézus példabeszédét olvassuk az
evangéliumban a vőlegényre váró okos és balga szüzekről. A példázat
bemutatja azokat, akik előrelátó módon nem csak lámpát (olajmécsest),
hanem olajat is vittek magukkal az ünnepségre, illetve azokat, akik az
olajról nem gondoskodtak. Ez utóbbi csoport mulasztása, hibája akkor válik
nyilvánvalóvá, amikor késve érkezik a vőlegény, és ők éppen távol vannak,
olajat vásárolnak. A hasonlat akkor éri el csúcspontját, amikor a vőlegény
megérkezik és az őt felkészülten várók bemennek vele az ünneplésre,
viszont a többiek lemaradnak erről a találkozásról.
A hasonlat arra emlékeztet bennünket, hogy minden ember számára eljön
egyszer az Úrral való találkozás ideje. A legfontosabb kérdés az, hogy
mikor jön el a találkozás ideje? E tekintetben a hasonlat nem tesz
egyértelmű kijelentést. A találkozás bekövetkezhet a végső időkben,
Krisztus eljövetelekor, de úgy is értelmezhetjük, hogy az egyes ember
földi életének lezárulásával. S bár az időpont bizonytalan, mégis biztosra
vehetjük, hogy e végső találkozás elkerülhetetlen. A hasonlat tehát a
felkészültségre figyelmeztet minket. Személyes mulasztásainkat nem
pótolhatja mások előrelátása. Mások jó példája viszont, így Szent Margité
is, jel számunkra, hogy életünk minden napján szemünk előtt tartsuk az
Úrral való találkozás napját.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk
feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk
jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként
viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként
kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess
minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne
akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az
evangéliumhoz méltóan éljünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170118.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 17., kedd

[Napi e-vangelium] 2017-01-17

2017. január 17. – Kedd

Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben
tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd,
olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!" Jézus ezt felelte nekik:
„Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött
és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a
megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a
kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük." Majd ezt mondta nekik:
„A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia
ura a szombatnak is."
Mk 2,23-28

Elmélkedés:

A zsidó vallásosság sajátos eleme a szombati nyugalom megtartása. A
hagyományos elképzelés szerint a világ és az ember megteremtését követően,
nagy munkáját befejezvén Isten a hetedik napon megpihent, miként erről a
bibliai teremtéstörténetben olvashatunk. A teremtő Isten példájára az
ember is köteles pihenni hetente legalább egy napot, nem dolgozhat
megállás nélkül egész életében. Láthatjuk, hogy a szombati nyugalom
megtartását szabályozó törvények az ember érdekében születtek, és azt a
célt szolgálják, hogy senki ne őrölje fel emberi erejét, ne zsákmányolja
ki önmagát vagy másokat állandó munkavégzéssel.
A Jézus korabeli farizeusi törvényértelmezés viszont erős túlzásokba
esett, amikor szinte minden emberi mozdulatot munkának, s ezáltal
szombaton tiltott tevékenységnek minősített. Ennek a túlzásnak köszönhető
a farizeusok felháborodása, akik nehezményezték, hogy Jézus tanítványai
szombaton letéptek a mezőn néhány kalászt és megették a búzaszemeket. Az
Úr egyrészt kiáll tanítványai mellett, védelmébe veszi őket, másrészt
ismét tanúságot tesz arról, hogy ő a törvények helyes értelmezője. Isten
nem azért adta törvényét, hogy azt az emberek a legszigorúbban értelmezzék
és szőrszálhasogató módon teljesítsék, hanem azért, hogy az ember testi és
lelki fejlődését szolgálja.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad
nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170117.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 16., hétfő

[Napi e-vangelium] 2017-01-16

2017. január 16. – Hétfő

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek.
Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az,
hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a
tieid meg nem böjtölnek?" Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a
násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem
böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És
akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új
szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és
a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy
ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy.
Az új bor új tömlőbe való."
Mk 2,18-22

Elmélkedés:

Az előzményekben a törvények szigorú megtartásához ragaszkodó írástudók és
farizeusok azt nehezményezték, hogy Jézus olyan személyekkel ül asztalhoz,
akik nyilvános bűnösök. Ők a vallási tisztaság érdekében elkerülték ezt,
és arra törekedtek, hogy saját, általuk helyesnek ítélt
törvényértelmezésük szerint cselekedjenek mások is. A mai evangéliumi
részben arról olvasunk, hogy még tovább mennek, amikor azt kérik számon,
hogy miért ül egyáltalán asztalhoz Jézus, miért nem böjtöl inkább? Tehát
itt is a törvények és szabályok helyes értelmezése és megtartásuk módja
áll a középpontban. Úgy tűnik számukra, hogy Jézus semmibe veszi ezeket a
szabályokat, és jogosnak érzik, ha ők, a vallási élet hivatalos képviselői
fellépnek emiatt ellene. Itt még nem arról van szó, hogy számonkérésük
Jézus személye ellen irányulna, nem feltétlenül akadékoskodni akarnak,
hanem inkább a vallási törvények tiszteletben tartása a céljuk.
Válaszában a mi Urunk szemléletes példákat mond a ruhaszövetről, a borról
és a bor tárolására szolgáló tömlőkről, kijelentéseiben szembeállítva a
régit és az újat. E hasonlatokkal tárja fel, hogy Isten országának
eljövetelével, az örömhír hirdetésével és rendkívüli cselekedeteivel egy
új korszak köszöntött be. Tanítványainak és követőinek már nem a régi rend
szabályai, hanem az ő tanítása szerint kell élniük.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne
gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk
Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat.
Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig
leborulni Istenséged titka előtt.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170116.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. január 15., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-01-15

2017. január 15. – Évközi 2. vasárnap

Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így
szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én
azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt,
mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel,
hogy megismertessem őt Izraelben."
János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint
egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki
küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy
rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam,
és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"
Jn 1,29-34

Elmélkedés:

Önéletrajz
Egy alkalommal egyházi kollégiumba készülő, leendő egyetemista kért meg,
olvassam el önéletrajzát, mielőtt elküldené. A korábbi tanulmányokról és
családi háttérről szóló „kötelező" elemek mellett azt is röviden megírta,
hogy még keresi azt a hivatást, szolgálatot, amire Isten hívja. Távozása
után elgondolkoztam azon, hogy fiatal koromban mennyire lelkesen olvastam
Szent Ágoston püspök Vallomások című művét, az önéletrajzok egyik
legnagyszerűbb példáját. Szent Ágoston műve természetesen nem egyetlen
oldalas bemutatkozás, de az egész mű hátterében ott húzódik az útkeresés,
az Isten-keresés. A szentek esetében sokszor meg tudunk nevezni egy
eseményt, amely megtérésük pillanata. Szent Ágoston életében ilyen
fordulópont volt, amikor 387-ben, húsvét vigíliáján Szent Ambrus püspök
megkeresztelte őt Milánóban. Megtérése mégsem köthető csupán ehhez az
ünnephez, hanem folyamatos útnak nevezhetnénk, amelyen Ágoston ezt
megelőzően és ezt követően is járt. Nyugtalan szívvel kereste az
igazságot, és keresztelkedése után is folytatódott ez a keresés.
Érdekes feladat volna például katolikus iskolába jelentkező fiatalok
számára, hogy írjanak Keresztelő Szent János nevében önéletrajzot. Akik
jól ismerik az evangéliumokból János személyét, bizony zavarban lennének,
mert az ő egész élete Krisztusra mutat. A Keresztelő soha nem büszkélkedne
saját cselekedeteivel és nem tekintené a saját érdemének, hogy beszédeinek
hatására megtérnek és megkeresztelkednek az emberek. Egy ilyen önéletrajz
akkor volna igazán hiteles és az evangéliumok szellemiségét tükröző, ha
ugyanúgy Krisztusról szóló tanúságtétel volna, mint Keresztelő János
minden tette és szava. A mai evangéliumban az egyik tanúságtételét
olvassuk: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá (Jézusra) a
Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel
kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta
marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy
ő az Isten Fia!" János tehát nem beszél önmagáról, mert az a hivatása,
hogy Krisztusról beszéljen. Nem keresi az emberek elismerését, mert Istent
akarja megdicsőíteni.
Keresztelő Szent János Krisztusra mutató életpéldája talán jól jöhet
számunkra, amikor „önéletrajzot kell írnunk, hogy felvételt nyerjünk a
mennyországba." Iskoláinkat és tanulmányi eredményeinket, munkahelyi
tapasztalatainkat és munkánkért kapott elismeréseinket hiába írnánk bele
ebbe az önéletrajzba, mert Isten egészen másra kíváncsi. Arra, hogy
keresztény emberként tanúságot tettünk-e hitünkről? Gyakoroltuk-e az
irgalmasság cselekedeteit? Szeretettel, segítő jószándékkal fordultunk-e
embertársaink felé? Tanúságot tettünk-e arról, hogy Krisztushoz tartozunk,
s ezáltal elvezettünk-e másokat hozzá? Természetesen nem kell ilyen
önéletrajzot írnunk majd, de az is biztos, hogy az élet könyvébe minden
jócselekedetünk fel van jegyezve. E jócselekedeteknek és Isten végtelen
irgalmának köszönhetjük, hogy felvételt nyerünk a mennybe.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg
életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél.
Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált is.
Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet!
Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj
örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk
az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk! Segíts minket, hogy
tanúságot tegyünk rólad az igazságot kereső embereknek!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170115.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum