2013. március 9., szombat

[Evangelium] 2013-03-09

2013. március 9. – Szombat

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották,
másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember
fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A
farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked,
hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan,
házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet
adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem
merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy
irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza,
amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki
pedig megalázza magát, azt felmagasztalják."
Lk 18,9-14

Elmélkedés:

Két személyt és az ő emberi magatartásukat állítja szembe Jézus abban a
példabeszédben, amelyet ma olvasunk az evangéliumban. Abban az időben a
farizeusok a vallási élet példaképei voltak, s ezt nem csupán magukról
állították, hanem az emberek is úgy tekintettek rájuk, mint akik a mózesi
törvények pontos megtartására törekszenek. Velük ellenkezőleg a vámosok
mindenki által bűnösnek tekintett személyek voltak, akik munkájukkal egy
idegen, elnyomó hatalmat szolgáltak ki, valamint a maguk hasznára
dolgozva, több vámot szedve becsapták az embereket.
Egy farizeus és egy vámos megy a templomba, hogy ott imádkozzanak. A
farizeus imája valójában öndicséret, vallásos cselekedeteinek felsorolása.
A vámos bűnei megbánásával, szerényen áll Isten elé, alig mer közeledni.
Jézus az ő magatartását tartja követendőnek, és nem a farizeusét, ahogyan
ezt hallgatósága várta volna. A vámos ugyanis bűnei beismerésével kezdi
imáját, a farizeus viszont nem is gondol ilyenre, mert önmagát
tökéletesnek tartja.
A farizeusi lelkületet könnyen felismerjük másokban, de annál nehezebben
önmagunkban. Lehet, hogy volna mire büszkének lennem a vallásgyakorlat
terén, de nem érdemes büszkélkednem, mert majd Isten ítéli meg
cselekedeteimet. Az önteltség és az elbizakodottság helyett bűnbánattal,
alázattal érdemes Isten elé állnom. Van miért bocsánatot kérnem, nem
mondhatom, hogy bűntelen vagyok. A rendszeresen elvégzett szentgyónás
hatásos eszköznek bizonyul a farizeusi lelkület kialakulása ellen.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink
nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és
bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami
üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert
gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130309.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 8., péntek

[Evangelium] 2013-03-08

2013. március 8. – Péntek

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a
parancsok közül?" Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr,
a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb
parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az
Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat
pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres
áldozatnál."
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten
országától." Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés:

Jézus korában több száz törvény szabályozta a vallási életet. Az írástudói
iskolák tagjai között mindennaposak lehettek a beszélgetések a
törvényekről és azok értelmezéséről, s ez akár vitákat is
eredményezhetett. Vajon melyik a legfontosabb törvény a sok szabály
között, amelyek az istentisztelet, a társadalmi élet és az emberi
kapcsolatok minden területét behálózták?
Nehéz eldönteni, hogy egy éppen zajló vitába akarják bevonni Jézust vagy
egészen jószándékú az írástudó kérdése. Ezt a részt Szent Márk
evangéliumában valódi viták előzik meg, amelyek Jézus hatalmáról (vö. Mk
11,27-33), az adófizetési kötelezettségről (vö. Mk 12,13-17), valamint a
feltámadásról (vö. Mk 12,18-27) szólnak, s ezekben a kérdezők más
állásponton vannak, mint Jézus. A törvénnyel kapcsolatos kérdésnél kissé
más a helyzet, hiszen a kérdező elfogadja Jézus feleletét. Az írástudót
tehát nem a vitatkozás szándéka vezetheti, hanem az a nemes szándék, hogy
valóban megértse a törvények lényegét és útmutatást kapjon, hogy mire
érdemes a leginkább odafigyelni. Ebből a szempontból úgy tűnik, hogy a
kérdező elismeri Jézust mint tanítót, aki hitelesen magyarázza, tanítja a
mózesi törvényeket.
Jézus feleletének újdonsága abban áll, hogy összekapcsolja az Isten iránti
s az emberek iránti szeretetet. Mindkettő említésével jelzi, hogy egységet
alkot ez a két parancs. Isten szeretete nélkül nincs igazi emberszeretet
sem, és a felebaráti szeretet is elveszíti alapját, forrását Isten felé
megnyilvánuló szeretet nélkül. E kettős irányú szeretet nem törvénykönyvek
lapjaira, hanem a szívünkbe van írva.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A hitben való megerősödés és megújulás kegyelméért
fordulunk hozzád. Elismerjük, hogy erős hitre van szükségünk ahhoz, hogy
bátran teljesítsük azt a küldetést, amit te adsz nekünk. Rólad, életünk
értelméről, középpontjáról és végső céljáról akarunk tanúságot tenni a
világban, hiszen az embereknek szüksége van szereteted megismerésére és
megtapasztalására.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130308.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 7., csütörtök

[Evangelium] 2013-03-07

2013. március 7. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög
kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt
mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az
ördögöket." Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle.
Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában
meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában
meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok,
hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub
segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével
űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis
Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az
Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig
van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi,
elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki
nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór."
Lk 11,14-23

Elmélkedés:

„A néma megszólalt" (Lk 11,14) – ezzel a rövid megjegyzéssel szemlélteti
az evangélista a csoda megtörténtét, azt, hogy a néma emberből Jézusnak
köszönhetően távozott a gonosz lélek. A néma megszólalása bizonyíték az
emberek számára. Az őt megszállva tartó gonosz megakadályozta őt abban,
hogy beszéljen, kommunikáljon az emberekkel és imádkozzon, kapcsolatot
tartson, beszélgessen az Istennel. A némaság bezárta őt saját világába, és
most ledőltek a korlátok, megnyílhatott mások felé.
A némaság ebben az esetben többet jelent, mint a beszédre való
képtelenséget. Benne van az ember gondolatainak elfordítása Istentől,
cselekedeteinek és kapcsolatainak korlátozása, akaratának leszűkítése, az
emberi szabadság és méltóság elvesztése. Mindettől, a gonosztól, az ember
feletti hatalmától szabadít meg Isten. Visszaadja erőnket, erősíti
akaratunkat, hogy egész életünket az ő szolgálatába állíthassuk.
Sokat kifejez a némaság megszűnése, a néma megszólalása. Persze kíváncsiak
lennék, hogy mit mondott. Mit jelentett számára ez a szabadulás? Mit
jelentett neki, hogy mostantól másként tekintenek rá az emberek és másként
ismerheti meg a világot? Mit jelent egy némának a beszéd?
A nagyböjt a megszólalás időszaka számomra. Elmondhatom nyugodtan Istennek
bűneimet. Elmondhatom neki ígéreteimet. Elmondhatok neki mindent. Van-e
mondanivalóm Istennek?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod, nem
látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm engedelmeskedni.
Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a mélybe taszítanak. A
lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából emelj fel engem! Erősítsd
hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és irántad érzett szeretetem
mindig hozzád vezessen és kössön!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130307.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 6., szerda

[Evangelium] 2013-03-06

2013. március 6. – Szerda

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy
azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem
megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg
az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem
egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl
akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt
nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki
megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában."
Mt 5,17-19

Elmélkedés:

Két megszívlelendő felszólítást tartalmaz a mai evangélium: tartsuk meg
hűségesen Isten törvényeit és erre tanítsunk másokat is. Ez utóbbi a
szóbeli tanítás mellett a példamutatást is magába foglalja.
Miért tartsam meg Isten parancsait? –teszik fel sokan a kérdést. Magát a
kérdést ne értékeljük feltétlenül Isten elleni lázadásnak, bár sokak
esetében erről van szó. Sokan ugyanis jól megvannak Isten nélkül és
szabadságuk korlátozásának tartanak mindenféle előírást.
Kérdezzük inkább így: Miért érdemes megtartanom Isten parancsait? Miért
érdemes Isten törvényei szerint élnem? Mit fejezek ki azzal, ha elfogadom
Isten akaratát? Annak belátásából kell kiindulnunk, hogy Isten szeretetből
adja parancsait, amelyekkel utat mutat számunkra az örök élet felé. Nem
kényszerít bennünket, hanem mindig meghagyja emberi szabadságunkat, szabad
akarattal dönthetünk. Ha megtartom Isten parancsait, ezzel viszonzom az ő
szeretetét. Engedelmességemmel azt fejezem ki, hogy elfogadom az általa
felkínált utat, a hit útját, az üdvösség útját.
Választhatnám azt is, hogy függetlenítem magamat Isten szeretetétől.
Érvelhetek azzal is, hogy Isten törvényei túl nehezek számomra és
megtartásuk lehetetlen. Kereshetek kifogásokat és további kibúvókat, hogy
miért nem élek Isten kérése szerint. Ez viszont nem vezet az üdvösségre.
Hitem szerint az Isten törvényeinek való engedelmesség biztosítja számomra
az üdvösséget.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Nekem Te vagy az Uram, akinek akaratát a sajátoménál jobban szeretem!
Mivel nem tudok állandóan szavakkal imádkozni; ha valaha is imádkoztam
igazi odaadással, most halld meg kiáltásomat! Fogadd kegyesen a Téged
kérlelő odaadást, mint végtelen kiáltást; s hogy szavaim még méltóbbak
legyenek a meghallgatásra, adj imádságomnak erőt és állhatatosságot!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130306.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 5., kedd

[Evangelium] 2013-03-05

2013. március 5. – Kedd

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és
úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz
dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr
akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor
kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna
neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem
rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet
mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének."
Mt 18,21-35

Elmélkedés:

Péter a megbocsátás határait feszegeti kérdésével. „Hányszor kell
megbocsátanom embertársamnak? Talán hétszer?" (Mt 18,21) – fordul
Jézushoz. A kérdésből úgy tűnik, mintha a megbocsátásnak volna valamiféle
határa, bizonyos számú sértések után már nem volna kötelesség. Válaszában
Jézus ezzel az emberi méricskéléssel, szűkkeblűséggel állítja szembe Isten
végtelen irgalmát. „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!"
(Mt 18,22) – feleli Péternek. Ezt természetesen nem azt jelenti, hogy 490
alkalommal kell megbocsátanom, és utána már nem. Jézus azért mondja
sokszorosát annak a számnak, mint amit Péter említett, hogy senki ne
álljon neki számolgatni, hogy hány alkalommal bocsátott meg
felebarátjának.
A kicsinyesség és a nagylelkűség szembeállítása a példabeszédben is
folytatódik. A király végtelenül irgalmas, nagylelkű, ezzel szemben a
szolga végtelenül kicsinyes. A rendkívül nagy összegű tartozást (tízezer
talentumot), a király bármiféle feltétel nélkül elengedte, pedig a szolga
nem is ezt kérte tőle, hanem csupán annyit, hogy később fizethessen. Ezt
követően ugyanez a szolga egy jelentéktelen összeget (száz dénárt) követel
társától, és mivel nem tud fizetni, börtönbe vetteti. A király hamar
értesül az esetről és megbünteti azt, aki ilyen kegyetlenül viselkedett.
Isten végtelenül irgalmas hozzám, eltörli bűnömet, ha bűnbánatot tartok és
bocsánatát kérem, de ha nem követem őt az irgalom gyakorlásában
embertársaim felé, akkor megbünteti kegyetlenségeimet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a
napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat
barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat,
hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid
beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek
szükségük van rám. Boldog Kalkuttai Teréz

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130305.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 4., hétfő

[Evangelium] 2013-03-04

2013. március 4. – Hétfő

A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek,
hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok
özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat
hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük
egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő
özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt
Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán." Ezt hallva,
a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a
városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,24-30

Elmélkedés:

A názáretiek azt gondolták, hogy jól ismerik Jézust, aki tanító útja során
betér abba a városba, ahol felnevelkedett. Jézus is jogosan gondolta, hogy
ismeri a názáretieket, akikkel éveken keresztül nap mint nap találkozott.
Az evangélium szerint azonban mégis kölcsönös volt a csalódás. A
názáretiek is mást vártak Jézustól, és ő sem számított részükről ilyen
elutasításra, hitetlenségre.
Mi válthatta ki a názáretiek ilyen mértékű ellenszenvét? Először is az,
hogy Jézus szemükre vetette, hogy ők sem különbek a korábbi nemzedékeknél,
hiszen ugyanúgy elutasítják Isten küldötteit. Ők is semmibe veszik a
prófétai figyelmeztetéseket, miként azt őseik is tették, sőt, meg is ölték
a prófétákat. A másik ok pedig az lehetett, hogy Jézus arról tanított,
hogy az üdvösség nem csak a választott népnek szól, hanem Isten más
nemzeteknek is felkínálja. Ennek példájaként említi Illés és Elizeus
esetét, akiknek az idejében egy-egy pogány származású személy
részesülhetett a gyógyulásban, illetve menekült meg az éhhaláltól. Ez a
tanítás, a korabeli zsidóság számára elfogadhatatlan volt. Jézus szavai
hallatán a názáretiek azonnal haragra lobbannak és az életére törnek,
amellyel mintegy rögtön igazolják a hallottak igazságát, azaz hogy
egyetlen próféta sem talál elfogadásra a saját hazájában.
A názáretiek Jézussal szembeni ellenséges magatartásának van „ésszerű"
oka, tudunk magyarázatot találni. De volna számukra másik út is, amely
talán felülmúlja az emberi ésszerűséget, ez a hit útja. Talán előbbre
jutnék, ha nem bűneimet kezdeném magyarázni, kifehéríteni, elfogadtatni,
hanem túllépve mindezen elfogadnám Isten megbocsátását.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, vezess engem a gyógyulás útján és a hit útján. Benned ismerem
fel gyógyítómat és a te vagy a hit ajándékozója. Időt adsz nekem a
bűnbánatra és a megtérésre. Időt adsz nekem a lelki megújulásra és hitem
elmélyítésére. Időt adsz nekem, hogy veled találkozzak. Megbocsátó
kegyelmed mindennél többet ér számomra!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130304.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 3., vasárnap

[Evangelium] 2013-03-03

2013. március 3. – Nagyböjt 3. vasárnapja

Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról
hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre
Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek
voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem!
De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony
és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan."
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében.
Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt
vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a
fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha
terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
Lk 13,1-9

Elmélkedés:

18 ember
Napjaink történései jól mutatják, hogy Jézus Krisztus tanítása, az
evangélium üzenete mennyire aktuális. Ha a mi Urunk belépne ma
templomainkba, bizonyára nem a Siloámban egykor történt esetet idézné,
hanem ezt mondaná: „Azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akik az
Egyiptomban lezuhant hőlégballon utasai voltak, lezuhantak és életüket
vesztették, bűnösebbek voltak a világon élő többi embernél? Mondom nektek:
nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan."
De térjünk vissza a szentírási szöveghez! A két tragikus esetet és a
fügefáról szóló beszédet a bűnbánattartás gondolata kapcsolja össze a mai
evangéliumban. Hallgatósága számára Jézus elmondja véleményét Pilátus
cselekedetéről. Éppen hírt hoznak arról, hogy a római helytartó a
jeruzsálemi templomban Galileából érkező zarándokokat öletett meg, de az
evangélista nem írja le részletesen ennek okát, valószínűleg egy lázadás
lehetett. A korabeli közfelfogás szerint szenvedések vagy váratlan halál
azért ért valakit, mert bűnös volt, s ez volt számára az isteni büntetés.
Amikor az emberek meghallották a hírt Pilátus katonáinak mészárlásáról,
azt gondolták magukban, hogy az áldozatok bűneik miatt haltak meg. Ezt a
hiedelmet, téves felfogást oszlatja el Jézus, aki szerint az áldozatok nem
emiatt, nem nyilvános vagy titkolt bűneik miatt vesztették életüket. Egy
másik esetet is felidéz Jézus, amikor egy torony összedőlése miatt 18
ember vesztette életét, de ennél az esetnél sem arról volt szó, hogy
bűneik miatt sújtotta volna őket Isten ilyen szörnyű halállal. Jézus
szavai nem zárják ki azt, hogy valamiféle kapcsolat van a szörnyű tragédia
és a bűn között, de azt határozottan kizárják, hogy a bűn közvetlen
következménye volna az embert váratlanul érő szerencsétlenség.
A két tragédia hírét Jézus arra használja fel, hogy bűnbánatra szólítsa
fel az embereket, miként a gyümölcsöt nem termő fügefáról is ezzel a
céllal kezd beszélni. A fügefa évek óta nem terem, feleslegesen foglalja a
helyet. Mégsem kerül azonnali kivágásra, hanem kap egy új esélyt.
Azt könnyen beláthatjuk, hogy szükségünk van a lelki megújulásra, s ennek
éppen a nagyböjt az ideje. A magunk erejéből azonban aligha jutunk
eredményre. Engednünk kell, hogy Isten irgalma megérintsen minket, s ő
hozza meg nekünk a lelki újjászületést. Krisztus örömhíre a megbocsátásról
szól, az irgalmas Istenről, aki új lehetőséget ad nekünk. A bűnbánat Jézus
tanításának központi eleme, ezért az igehirdetésnek is ezt kell a
szívünkbe helyezni. Miként Jézus bemutatja számunkra az irgalmas és
megbocsátani kész Atyát, ugyanúgy az igehirdetésnek is arról kell szólnia,
hogy Isten megbocsát minden bűnösnek.
Az evangéliumban szereplő fügefa mást is üzen nekünk. Ha egy évekig nem
termő fa egyszer csak gyümölcsöt érlel, az szinte egy valóságos csoda.
Amit Isten kegyelme a bűnbánó emberrel tesz, az valóságos csoda. Akarom-e
ezt a csodát? Szeretném-e, hogy Isten kegyelme élettelen tagjaimat életre
keltse? Isten valóban türelmes, türelemmel várja a bűnbánatot. Oktalanság
volna visszaélni türelmével!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos lelki teherként nehezedik ránk a tudat, hogy
bűneinkért vállalnunk kell a következményeket, s azokért akár büntetésre
is számíthatunk. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az isteni ítélettől.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk irgalmas, kész a
megbocsátásra. Urunk, a te tekintetből nem elítélés, hanem megbocsátás
sugárzik. Bizalommal sietek feléd, mert nálad rátalálok az irgalmas
szeretetre. Hiszem, hogy irgalmad nagyobb bűneimnél. Hiszek, Uram,
erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130303.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum