2017. április 8., szombat

[Napi e-vangelium] 2017-04-08

2017. április 8. – Szombat

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan
hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek
a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a
farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez
az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és
népünket." Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt
mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy
ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!" Ezt pedig
nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként
megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem
hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve
megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé
nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti
vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival
együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt
sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e
az ünnepre?" A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a
rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse,
hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57

Elmélkedés:

Szent János evangélista részletesen beszámol írásában Lázár betegségének
és halálának híréről, Jézus kis késlekedéséről és indulásáról, megérkezvén
Betániába beszélgetéséről Mártával és Máriával, majd pedig Lázár
feltámasztásáról (vö. Jn 11,1-44). A mai evangélium ennek következményeit
mondja el. Úgy tűnik számunkra, hogy Lázár feltámasztása fordulópontot
jelent Jézus ellenfelei számára. Mivel az eset hatására sokan hittek
Jézusban, a vezetők elhatározták, hogy megölik. Tanítása és cselekedetei
miatt eddig is fokozódott a feszültség Jézus és a vallási vezetők között,
mostanra viszont „betelt náluk a pohár." Eddig is próbálták már őt
lehetetlenné tenni körülményes és vádaskodó kérdéseikkel, megvádolták már
az ördöggel való szövetkezéssel, nehezményezték, hogy nem tartja
tiszteletben és tanítványaival nem tartatja meg a mózesi törvényeket, most
viszont új szintre emelkedik a vele való szembefordulás, a „Jézus-ügy"
miatt összehívják a főtanácsot, amelynek tagjai döntést hoznak arról, hogy
meg kell halnia. A törvényesség látszatának fenntartása érdekében
rendeletet, elfogatóparancsot adnak ki ellene, hogy hivatalos tárgyalás
keretében mondhassák majd ki a halálos ítéletet.
Azt is gondolhatnánk, hogy ettől kezdve az eseményeket végig Jézus
ellenfelei irányítják. A hit szemével azonban az események mögött
megláthatjuk a mennyei Atya üdvözítő szándékát, a megváltó isteni
akaratot.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem!
Nélküled semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. Egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170408.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. április 7., péntek

[Napi e-vangelium] 2017-04-07

2017. április 7. - Péntek

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre
ő megkérdezte tőlük: "Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt
válaszolták: "Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt
felelte: "A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok?
Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt -
és az írás nem veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit
az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! - mert azt
mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne
higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni,
higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya
énbennem van és én az Atyában." Erre ismét el akarták fogni őt, de
kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment,
arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan
keresték fel, mert így vélekedtek: "János ugyan egyetlen csodát sem
tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult." És sokan hittek
Jézusban.
Jn 10,31-42
Elmélkedés:
A mai evangéliumban Jézust meg akarják kövezni ellenfelei. Az
előzőekben Jézus az Atyával való kapcsolatáról beszélt, majd
kijelentette: "Én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10,30). E kijelentését a
zsidók istenkáromlásnak vagy önistenítésnek vették, ezért tör fel
belőlük a megkövezés szándéka. Indulatukat látván és szándékukat
felismervén Jézus azt kérdezi tőlük, hogy melyik jócselekedetéért
akarják őt megkövezni? Válaszukban a zsidók megfogalmazzák az
istenkáromlás vádját, amely a mózesi törvény szerint valóban
halálbüntetést érdemelt. Válaszuk azért érdekes, mert megérzik ugyan
Jézus kijelentésének súlyát, de cselekedeteinek, azaz mindazoknak a
jótetteknek, amelyeket a mennyei Atya segítségével tesz semmilyen
jelentőséget nem tulajdonítanak. Márpedig Jézus rendkívüli cselekedetei
azt igazolják, hogy ő valóban az Isten küldötte, aki olyan hatalommal
rendelkezik, amelynek egyetlen ember sincs birtokában.
Jézus cselekedeteire hivatkozik, mint hitet ébresztő jelekre: "Ha nem
cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem,
és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek." E szavak alapján a
hit kettős vonatkozásával találkozunk. A hit egyrészt azt jelenti, hogy
elfogadjuk Jézust, mint a mennyei Atya küldöttét, másrészt hisszük,
elfogadjuk azt, amit önmagáról állít, illetve amit cselekedetei
bizonyítanak. Az Atya és a Fiú egységét Jézus cselekedetei alapján
érthetjük meg.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy
az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot,
amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged
tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és
gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya
keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el
ne szakadjak tőled.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170407.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. április 6., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2017-04-06

2017. április 6. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre." A zsidók azt
felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy.
Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki
tanításomat megtartja, nem hal meg örökre". Nagyobb vagy talán Ábrahám
atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?"
Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én
Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem
ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok
hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond.
Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta,
és örvendezett." A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem
vagy, és láttad Ábrahámot?" Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." A zsidók erre köveket
ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a
templomból.
Jn 8,51-59

Elmélkedés:

Az én Atyám az, aki megdicsőít engem – mondja Jézus a mai evangéliumban.
Jézus meg van győződve róla, hogy Isten végső közbelépése elnémítja majd
az ellenfeleket és kinyilvánítja hamisságukat. A végső közbelépés az Úr
halálból való feltámasztása, ekkor dicsőíti meg az Atya a Fiút. Az
alázatosságot vállaló Jézust az Atya a feltámadás által felemeli,
felmagasztalja. Az élet elvesztése, azaz a halál a feltámadás által az
örök élet megnyerését jelenti Jézus számára és a mi számunkra is, ha őt
követjük.
Vajon a mi életünk megdicsőíti-e Jézust? Vallásos életünk és
elkötelezettségünk legfőbb célja a lelkünk üdvössége. Azért imádkozunk,
azért bánjuk meg és ismerjük be bűneinket a szentgyónásban, hogy az
üdvösségre, az örök boldogságra eljussunk. Az üdvösség, az örök élet
kenyerét vesszük magunkhoz, amikor szentáldozáshoz járulunk. De emellett
ne feledkezzünk el arról, hogy hitből fakadó cselekedeteink egyúttal az
Atyának szereznek dicsőséget. Minden jócselekedetünk, amit szeretetből,
irgalmasságból a szegényeknek, a rászorulóknak, az elesetteknek teszünk,
Isten dicsőségéről tanúskodik. A mi szóbeli dicsőítésünk nem teszi
nagyobbá Istent, de valóban lelkünk üdvösségére szolgál. Uram, hiszek a
feltámadásban, hiszek az örök életben. Hiszem, hogy te az üdvösségre
vezetsz.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Isten, én Istenem, mert te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert én
a tied vagyok, benned, Szabadítómban, dicsekszem mindörökké. Minden
szomorúságomban te vidítasz fel ünnepi terített asztaloddal. És hol is
volna jó sora az én lelkemnek, ha nem tebenned, életem Istene?
Nagy Szent Gertrúd

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170406.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. április 5., szerda

[Napi e-vangelium] 2017-04-05

2017. április 5. – Szerda

Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik:
„Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim:
megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket."
Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek
sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?"
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt
cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a
fiú ott marad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket,
akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis
az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem
nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti
atyátoktól hallottatok." Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!"
Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit
Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem,
amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit
atyáitok tettek!" Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk
törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten." Jézus azonban
megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én
Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az
Isten küldött engem."
Jn 8,31-42

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus kijelenti: „Bizony, bizony, mondom nektek:
mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek." A jelenlévők nem értik
szavait, nem értik, hogy milyen szolgaságról beszél. Ők csak arra a zsidó
meggyőződésre tudnak gondolni a szolgasággal kapcsolatban, hogy Isten
választott népe nem lehet senkinek, egyetlen más népnek sem a szolgája. A
történelem persze erre több alkalommal rácáfolt, kénytelenek voltak
eltűrni más népek fennhatóságát, Jézus korában például a rómaiakét. Az Úr
viszont a bűnös életet nevezi szolgaságnak, rabságnak, ami méltatlan az
emberhez.
Az üdvösség evangéliumának egyik legjelentősebb eleme, hogy Jézus azért
jött el a világba, hogy megszabadítson minket a bűntől, kiszabadítson a
bűn szolgaságából. Ő szabadságra hív minket, azaz arra, hogy szabadon
döntsünk Isten ránk vonatkozó tervéről. A szabad döntés lehetőségét
Krisztus kegyelme adja meg nekünk. Általa jutunk el Isten fiainak igazi,
lelki szabadságára. Krisztusban olyan bensőséges kapcsolatba tudunk
kerülni az Atyával, amelyet már nem bénít meg a félelem, a bűn vagy az
önző emberi természet. Krisztus felszabadít minket, hogy bátran Atyánknak
merjük szólítani Istent, felemeljük hozzá lelkünket, hiszen ő is ilyen
félelem nélküli kapcsolatot szeretne velünk kialakítani és fenntartani.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Rombold le bennünk azt az ingatag építményt,
amelyet bűneink köveiből emelünk! Rombolj le bennünk mindent, amit a
magunk dicsőségére építettünk! Te építsd fel ezután lelkünk templomát,
amely a te szereteted hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben és
újítsa meg életünket, hogy az örömhír továbbadásával és feltámadásod
hirdetésével újjáépítsük az Egyházat.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170405.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. április 4., kedd

[Napi e-vangelium] 2017-04-04

2017. április 4. – Kedd

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én
elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én
megyek, oda ti nem jöhettek." A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem
akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem
jöhettek"? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről
vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért
mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam,
hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben." Erre megkérdezték:
„De hát ki vagy te?" Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok,
amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet
mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt
hirdetem a világnak, amit tőle hallottam." De azok nem értették meg, hogy
az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd
felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok,
és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól
tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én
mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja." E szavak után sokan
hittek Jézusban.
Jn 8,21-30

Elmélkedés:

Jézus mindvégig tisztában van származásával és küldetésével, s erről több
alkalommal beszél tanítványainak és a népnek. A mai evangéliumban az
írástudók támadásaira válaszolva tesz tanúságot saját küldetéséről. Ő a
mennyei Atya küldötte, ezért mindig azt hirdeti és teszi, amit rábízott az
Atya. Természetes, hogy az Atya tetszését találja ebben az
engedelmességben, amint ezt az emberek előtt is kinyilvánította, amikor
Jézus megkeresztelkedett a Jordán folyó vizében.
A kereszten, a halál pillanatában úgy tűnik, hogy az Atya is elhagyta,
magára hagyta Jézust, erre utal az Úr felkiáltása: Istenem, Istenem, miért
hagytál el engem? Most viszont határozottan kijelenti, hogy az Atya soha
nem hagyja magára, mert ez az engedelmesség jutalma. S valóban, a
kereszthalált követően az Atya közbelép, feltámasztja Jézust a halálból.
Mi akkor válhatunk a mennyei Atya kedves gyermekeivé, ha életünkre úgy
tekintünk, mint amit Isten követségében, az ő szolgálatában kell leélnünk.
Azt kell megmutatnunk az embereknek, hogy a Szentlélek segítségével
végrehajtható az Atya terve a világban. Azt kell hirdetnünk, hogy a
megváltó Krisztus minden ember számára elhozta a bűntől való szabadulás
lehetőségét. Arról kell tanúságot tennünk, hogy Jézusban, az Isten Fiában
mutatkozik meg leginkább az Atya minden ember felé kiáradó irgalma és
szeretete.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, bocsásd meg gyermekkorom sértéseit, felnőttkorom sok rettenetes
bűnét, mindazt, amit a mai napig elkövettem a jelen pillanatig. Segíts,
Istenem, ítéld bennem halálra a régi gonosz, langyos, hűtlen, gyönge,
határozatlan, elbágyadt embert, és "teremts bennem új szívet"! Neked
szentelem életem második felének minden pillanatát. Add, hogy jövőm teljes
ellentétben legyen múltammal, hogy jövőm fizessen a múltért, hogy mindig a
te akaratodat tegyem, hogy minden pillanatban megdicsőítselek a te
akaratod mértéke szerint.
Boldog Charles de Foucauld

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170404.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. április 3., hétfő

[Napi e-vangelium] 2017-04-03

2017. április 3. – Hétfő

Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel pedig újra
megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
„Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az
ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki
közületek bűn nélkül van!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.
Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s
csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és
megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt
el?" „Senki, Uram" – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én
sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
Jn 8,1-11

Elmélkedés:

A mai evangéliumi történet azt mutatja be, hogy Jézus hogyan találkozik a
bűnös emberrel, és hogyan ad számára új lehetőséget az élethez. Jelen
esetben a bűnös ember, a házasságtörő asszony nem kezdeményezi ezt a
találkozást, de a törvénytudók olyan helyzetbe kényszerítik őt, hogy Jézus
elé kerül. Jézus sem kezdeményezte ezt a találkozást, de alkalom számára,
hogy kimutassa irgalmát és tanúságot tegyen arról, hogy Isten valóban
irgalmas az emberhez. Az írástudók, az asszony vádlói röviden ismertetik
Jézussal a tényállást, elmondják, hogy ilyen esetekben mi a teendő a
törvény szerint és várják Jézus ítéletét. Az asszony ezalatt csendben van,
nem hagyják védekezni, talán nem is akar, ő is várja az ítéletet, amely a
törvény szerint halál. Jézus viszont nem ítélkezik az asszony felett,
hanem bölcsességével elnémítja a vádlókat.
A történetben nincs szó az asszony bűnbánatáról, mert az evangélista
számára itt fontosabb az Isten részéről megmutatkozó irgalom, amely
felemeli és új úton indítja el az embert. A történet arra is figyelmeztet
minket, hogy nincs jogunk ítéletet mondani embertársunk felett. Az ember
cselekedeteinek, egész életének megítélése Isten joga. Ő a bűnbánatunkat
várja és kimutatja irántunk irgalmát. A bűnből tehát fel lehet emelkedni.
Kérjük ehhez Isten kegyelmét!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Én csak szegény bűnös vagyok, Uram, de mihelyt szólítalak, kegyelmeddel és
irgalmaddal egészen elárasztasz engem. Legnagyobb boldogságomról mondanék
le, ha nem törekednék arra, hogy mindig csodálatos jelenlétedben éljek!
Ámen.
Kolumbusz Kristóf

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170403.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. április 2., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-04-02

2017. április 2. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg,
akit szeretsz!" Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség
nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia
megdicsőüljön." Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor
tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt,
aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!"
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint
Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt.
Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a
testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked."
Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni." Erre Márta így szólt:
„Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus folytatta:
„Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal,
élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed
ezt?" Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a
Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!" Jézus a lelke mélyéig
megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?" Azok így szóltak:
„Jöjj, Uram, és lásd!" Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók
megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!" Némelyek azonban így
szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg,
hogy meghaljon?"
Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel
elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!" Márta, az
elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."
Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod
Isten dicsőségét!" Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és
így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom,
hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy
higgyék: te küldöttét engem!" E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta:
„Lázár, jöjj ki!" A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert
leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus
megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!" A zsidók közül, akik
Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45

Elmélkedés:

Az örök élet vágya
A japán író, Abe Kóbó leghíresebb regénye A homok asszonya. A történet
szerint egy nagyvárosban élő tanár, aki szenvedélyes rovargyűjtő,
tengerparti útja során egy különleges bogarat szeretne begyűjteni. Így
kerül egy olyan faluba, amelynek házai egy homokkráter mélyén vannak. A
falu férfi lakói fogságba ejtik őt és arra kényszerítik, hogy egy
özvegyasszonnyal éljen. A felsőbb szintekről folyamatosan pereg lefelé a
homok, el is temetné a házat, ha nem távolítanák el. A főszereplő
hétköznapjai így a homok állandó lapátolásával telnek, a csordogáló homok
állandó munkára kényszeríti őt, végül ebben a munkában találja meg élete
értelmét. A küzdelem teljesen hiábavaló, ezért terveket szövöget, hogyan
lehetne megállítani a homokot, amely megállíthatatlanul akarja eltemetni
az embereket. Többször is hiába próbálkozik, hogy megszökjön, minden
kísérlete kudarcba fullad. Egy idő után a homok lapátolása, az életben
maradásért vívott küzdelem olyannyira a férfi életének részévé válik, hogy
amikor végre elengednék, akkor is inkább ott marad. A regény sajátos
megfogalmazása a magányos, elidegenedett, a hétköznapi küzdelembe merült
embernek, aki saját élete foglyává válik.
Emberi életünket nem kell börtönnek vagy rabságnak tekintenünk, és nem is
hiábavaló, felesleges küzdelem. Isten szabadnak teremtett minket és megad
nekünk mindent ahhoz, hogy boldogságban, szeretetben teljenek földi
életünk évei. Dolgozni kell, ez a legtöbb esetben bizony fáradsággal jár,
de munkánknak van értelme, mert munkánk által a teremtő Isten
munkatársaivá válunk és jobbá tudjuk tenni embertársaink életét. Azonban
megtapasztaljuk emberi képességeink és vágyaink végességét,
korlátozottságát, és vágyakozunk az örökké tartó boldogságra. Szeretnénk
kiszabadulni az élet lehatároltságából, s ez a vágy is annak köszönhető
bennünk, hogy az örökkévaló Isten a saját hasonlatosságára teremtett meg
minket. Nagy hibát követünk el akkor, ha kialszik szívünkben az
örökkévalóság utáni vágyakozás és megelégszünk azzal, hogy a földön néhány
évtizedig élhetünk. Hiba volna beletörődnünk abba, hogy életünk értelme
csak a küzdelem és a létfenntartás.
Hitünk szerint életünk igazi értelme, hogy keressük és megtaláljuk Istent.
Akkor válik értelmessé és boldoggá az életünk, ha rátalálunk Istenre,
megismerjük velünk kapcsolatos akaratát és engedelmesen megtesszük azt,
amit kér tőlünk. Isten velünk kapcsolatos szándéka azonban ezzel nem ér
véget. Ő többet akar nekünk adni: az örök életet, az örökké tartó
boldogságot. Ehhez a halálon és a feltámadáson át vezet az út.
A mai evangéliumban Lázár feltámasztásáról olvasunk. A történet azt
igazolja, hogy Jézusnak hatalma van életet ajándékozni. Embernek ehhez
nincs hatalma, de Jézus isteni erejével képes erre. Isten az élet Ura, ő
az élet ajándékozója, ő az, aki képes új életre kelteni a meghaltakat. Ezt
igazolja Jézus Krisztus feltámadása, amelyet hamarosan, húsvétkor fogunk
ünnepelni. Az ő feltámadása annak a reményünknek az alapja, hogy a mennyei
Atya minden embert fel fog támasztani az örök életre. Bármennyire is sok
küzdelmet, nehézséget, fájdalmat és szenvedést hoz számunkra az élet,
higgyünk abban, hogy mindezek az örök élet felé vezetnek minket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te kinyilatkoztattad, hogy aki benned hisz, örökké
élni fog. Szavaidat megerősítetted azzal, hogy Lázárt visszaszólítottad az
életbe. Te felébresztetted Márta szívében a hitet, és megerősítetted őt,
hogy kimondja, kifejezze a feltámadásba vetett hitét. Urunk, mi is hittel
valljuk, hogy te vagy az élet forrása, te vagy az élet Ura, te vagy az
Üdvözítő. Nem földi életünket akarod a végtelenségig meghosszabbítani,
hanem az örök élettel akarsz minket megajándékozni. Vezess minket a
feltámadás által az Atyához, akinek szeretetében örökké élhetünk a
mennyben.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170402.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum