2015. április 25., szombat

[Evangelium] 2015-04-25

2015. április 25. – Szombat, Szent Márk evangélista

Abban az időben: Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek! Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak." Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik,
felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig
elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt
munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által,
amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20

Elmélkedés:

Az újszövetségi Szentírás sorrendje szerint a második evangélium Szent
Márk írása, amely azonban időrendben a legkorábban keletkezett. Mind a
négy evangélium esetében megfigyelhetünk sajátos szempontokat, amelyek a
szerzőt vezették. Ma Szent Márk evangélista ünnepén foglaljuk röviden
össze, milyen szándék vezette őt művének megírásakor.
Amikor Márk megírja evangéliumát, azaz mintegy 25 évvel Krisztus
feltámadása után, már léteznek krisztusi közösségek. E közösségek tagjait
szeretné megerősíteni a hitben. A hit két pilléren nyugszik: Jézus
kereszthalálán és feltámadásán, amelyek meghozták az emberiségnek a
megváltást és az üdvösséget. Az első keresztények nem csupán a hit örömét
tapasztalták meg, hanem azt is, hogy hitük miatt üldözések érik őket. Márk
fel akarja készíteni a keresztényeket a rájuk váró üldözésekre, meg akarja
őket erősíteni hitükben, bátorít a helytállásra és a hitben való
kitartásra. Az üldözések és a világ kísértései megingathatják az embereket
a hitben, de ennek ellen lehet állni Isten segítségével.
Miként az első krisztusi közösség számára, ugyanúgy a mi számunkra is a
hit megerősödését szolgálja az evangélium naponkénti olvasása. Benne
megtalálom az öröm, a megváltás, az üdvösség, a kegyelem és a hit tiszta
forrását.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Te örömmel ajándékozod meg az embereket, és azt várod, hogy
örömben éljenek, mert a te világod öröm és boldogság. Űzd el lelkemből a
szomorúságot. Adj gondolataimnak szárnyat, és vedd el tőlem a gondokat.
Azért is könyörgök több örömért, hogy másokat is örömre hangolhassak.
Amen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-25
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150425.mp3
 

________________________________

Aktuális:
2015. április 25-én, szombaton a Budapest-Remetekertvárosi Szentlélek
templomban Mága Zoltán ad jótékonysági koncertet, amely 19 órakor
kezdődik. Dr. Papp Tamás atya, a templom plébánosa mindenkit szeretettel
hív. A koncert ingyenes, adományokat a templom felújítására lehet
felajánlani.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 24., péntek

[Evangelium] 2015-04-24

2015. április 24. – Péntek

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a
zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" – kérdezték.
Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az
Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki
eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én
feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem
valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök
élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis
valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza
az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya
küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam
él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és
meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él." Így tanított Jézus a
kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,52-59

Elmélkedés:

A tegnap olvasottakat folytatva, beszédében Jézus megerősíti, hogy az ő
teste valóban étel, amelyet mindazok magukhoz vehetnek, akik el akarnak
jutni az örök életre. Mai elmélkedésünkben nézzük meg, hogy mi az alapja
az Oltáriszentség és az örök élet szoros kapcsolatának!
Az örök életre az ember úgy jut el, hogy meghal és Isten feltámasztja őt
az új életre. Igaz ez minden emberre és igaz Jézusra is. Az ő halálára
nagypénteken emlékezünk, feltámadását pedig húsvétvasárnap ünnepeljük. E
két esemény összetartozik, pontosabban egy harmadikat, egy ezeket
megelőzőt is hozzá kell kötnünk, mégpedig az Úr utolsó vacsoráján
történteket. Az utolsó vacsora Jézus áldozata, amely egyben a
keresztáldozat és a feltámadás elővételezése. A kenyérben és a borban
Krisztus önmagát adja nekünk. A kereszten szintén önmagát adja, s ez igaz
feltámadására is, hiszen ez által nyerünk új életet, üdvösséget.
Az Oltáriszentségben, az Eucharisztiában a múlt, a jelen és a jövő
találkozik, mert a szentmisében emlékezünk egy múltbeli eseményre,
Krisztus áldozatára, megünnepeljük, hogy jelenvalóvá válik köztünk a
jelenben és elővételezzük az örök életet, amely a jövőben vár ránk. A
szentmisének akkor vagyok igazán részese, ha magam is áldozattá válok és
egyesülök Krisztussal, akit a szentáldozásban veszek magamhoz.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézusunk, Te megmutattad, mi is az ember, s megtapasztaltad: ember az
emberrel milyen rosszul bánik. Végül azonban azt is megmutattad, hogy
hogyan visel el az ember másokat egészen saját élete feláldozásáig. Te
felszabadítottál engem erre az életre; segíts követésedben! Amen.
A. Pereira

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-24
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150424.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 23., csütörtök

[Evangelium] 2015-04-23

2015. április 23. – Csütörtök

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem
jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt
az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai
lesznek." Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem
mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az
Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete
van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és
mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle,
meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e
kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a
világ életéért."
Jn 6,44-51

Elmélkedés:

Az élő kenyérről szóló beszédében Jézus új tartalmú kijelentést tesz,
amikor az örök élet kenyeréről beszél. Pontosan megnevezi, hogy az ő teste
az, amit táplálékként ad az embereknek. Ismét felidézi az ószövetségi
manna-csodát, amely a zsidó nép számára meghatározó élmény volt. Az
Egyiptomból való szabadulást követően, amikor a pusztában vándoroltak,
rendkívüli gondot jelentett számukra a mindennapi étel biztosítása.
Létkérdés volt számukra az élelem. Gondjuk mértékét jelezte
éhséglázadásuk. Fellázadtak vezetőjük, Mózes ellen, illetve Isten ellen,
akinek az Egyiptomból való szabadulást köszönhették. Ebben a helyzetben
adta nekik Isten naponta a mannát, így gondoskodva róluk, s így mentve meg
őket az éhhaláltól.
Ha mi nem is kerülünk ennyire nehéz helyzetbe, jól tudjuk, hogy a kenyér a
legalapvetőbb étel számunkra, ami az életben maradáshoz szükséges.
Ugyanakkor új jelentősége nyílik meg a kenyérnek attól kezdve, hogy a mi
Urunk ezt a táplálékot választotta arra, hogy benne önmagát adja nekünk.
Akinek a kenyeret, s a kenyér által az életet köszönhetjük, annak hálával
tartozunk. Ugyanígy hálával tartozunk Jézusnak, aki önmagát adja nekünk az
Oltáriszentségben! Legyünk hálásak Istennek, hogy az örök élet kenyerét
naponta magunkhoz vehetjük a szentáldozásban!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Te Krisztus papságában részesítetted egész népedet, és ennek a
népnek tagjává tetted azokat, akiket Fiad képére újjá alkottál. Kérünk,
fogadd el őket kedves áldozatul, hogy kegyelmedből eggyé váljanak egyházad
adományaival. Amen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-23
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150423.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 22., szerda

[Evangelium] 2015-04-22

2015. április 22. – Szerda

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere.
Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya
nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért
jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak
akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy
semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az
utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz
benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon."
Jn 6,35-40

Elmélkedés:

Beszédének lényegi mondanivalójához érkezik, amikor Jézus kijelenti: „Én
vagyok az élet kenyere" (Jn 6,35). Valószínűleg sokan ezen a ponton
„veszíthették el a fonalat." Eddig minden világos volt. Látták a
kenyérszaporítást, amely az egykori manna-csoda megismétlése a messiási
időkben. Megértették, hogy Isten - miként a régi időkben, ugyanúgy a
jelenben is - képes gondoskodni népe számára táplálékról. És ekkor jön az
újdonság: Jézus azt állítja magáról, hogy ő az élet kenyere. Hogyan kell
ezt érteni? Mit jelenthetnek ezek a szavak? Milyen értelemben lehet ő
kenyér? Ilyen kérdések járhattak az egykori hallgatóság fejében, mert még
nem tettek különbséget a testi táplálék és a lelki táplálék között. Ők
arra gondoltak, hogy Isten minden nap olyan kenyeret ad nekik, amely
testüket táplálja, azaz valóságos kenyeret. Jézus viszont arra gondol,
hogy az ő teste lelki táplálék lesz az emberek számára.
Jézus is megérezhette az emberek megdöbbenését. Bizonyára észrevette, hogy
kijelentését értetlenül, sőt hitetlenkedve fogadják, s erre utalást is
tesz. Mivel magyarázható e hitetlenség? Talán azzal, hogy egyesek maguk
akarják megszabni, hogy Isten milyen jeleket mutasson és nem azt keresik,
hogy a látható jelek által mit akar nekik Isten üzenni. A hit és a
hitetlenség útja abban különbözik, hogy elfogadom-e Isten vezetését?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Te az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat az
egyházközségekben teszed láthatóvá, melyek szerte a földön úton vannak az
örök haza felé. Add meg jóságosan népednek, hogy méltóképp képviselje
népednek világot átfogó közösségét, jellé váljék a világ számára, és
Krisztust vigye az emberek közé. Amen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-22
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150422.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 21., kedd

[Evangelium] 2015-04-21

2015. április 21. – Kedd

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk
neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás
mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így felelt: „Bizony,
bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
és életet ad a világnak." „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a
kenyeret!" Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám
jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem."
Jn 6,30-35

Elmélkedés:

Az előzményekben Jézus arra buzdította a népet, hogy ne csupán azért
keressék őt, mert kenyeret adott nekik, hanem inkább olyan kenyérre
vágyakozzanak, amelyet a mennyei Atya ad nekik. A tömeg ekkor újabb csodát
kér, azaz a kenyérszaporítás megismétlését. Jó irányba indulnak el
gondolatban, amikor felidézik a pusztai vándorlás korának azt az
eseményét, amikor Isten manna kenyérrel táplálta a népet. A manna ugyanis
az égből jött, hajnalonként az égből hullott a földre, amelyet
összegyűjtve kenyérlepényt sütöttek belőle.
Válaszában Jézus arról tanít, hogy valójában nem Mózesnek volt köszönhető
az egykori manna, hanem a mennyei Atyának. Ezzel egyértelműen arra utal,
hogy a kenyérszaporításnál sem az ő személye volt a fontos, hiszen ezt a
kenyeret is maga Isten adta a népnek.
Mindkét csoda, tehát az ószövetségi manna-csoda és Jézus kenyér-csodája
jel, az isteni gondoskodás jele. Isten nem csupán természetes módon
gondoskodik népéről, hanem akár természetfeletti módon is, azaz csoda
által. Mégse számítson senki arra, hogy az előző nap látott
kenyérszaporítás minden nap ilyen módon fog megismétlődni, mert új módon
fogja az Atya táplálni a népet. A Fiú teste lesz a lelki táplálék, miként
erről a következő napokban fogunk olvasni Jézus beszéde, tanítása alapján.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó örök Isten, mélységes szeretet, bölcsesség, jóság, remény s a bűnösök
menedéke! Elfordulunk Tőled, s Te utánunk jössz. Közelebb már nem is
jöhettél volna hozzánk, hisz emberségünket öltötted magadra. Csodállak,
Uram, és szeretlek! Megengedted, hogy bepillantsunk örök és mérhetetlen
szereteted mélységébe. Amen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-21
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150421.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 20., hétfő

[Evangelium] 2015-04-20

2015. április 20. – Hétfő

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján
maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy
Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül
hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az
Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem
a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy
megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték
tőle: „Mester, mikor jöttél ide?" „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte
Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert
ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia
adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta." Erre megkérdezték tőle: „Mit
tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" „Istennek az tetszik –
válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött."
Jn 6,22-29

Elmélkedés:

Ezen a héten Jézusnak az élő kenyérről szóló beszédét olvassuk az
evangéliumban. A beszéd jelentőségének és tartalmának megértéséhez érdemes
az események sorát időrendben röviden felidéznünk. A csodálatos
kenyérszaporítással kezdődik minden. A több ezres éhező népet mindössze
néhány kenyérből és halból Jézus jóllakatja, mert a kevés eledel az Úr
imájának és áldásának köszönhetően csodás módon megsokszorozódik. Ezt
követően történik Jézus vízen járása, amely újabb bizonyítéka annak, hogy
természetfeletti képességekkel rendelkezik.
Az események folytatását a mai evangéliumi részlet írja le. Az emberek
csak az apostolokat látták elhajózni Kafarnaum felé, ezért keresni kezdik
Jézust, aki kenyeret adott a népnek. Mivel nem találják, ők is elindulnak
és átevezve a Genezáreti-tavon, megérkeznek Kafarnaumba. Csodálkozva
érdeklődnek afelől, hogy miként került Jézus ide, mert ők nem voltak
részesei annak az éjszakai élménynek, amit az apostolok láttak, hogy
tudniillik Mesterük a víz tetején feléjük jött.
Válaszában Jézus nem tesz említést az éjszaka történtekről, hanem
felvezeti az örök élet kenyeréről szóló beszédét. Elmondja, hogy a nép a
kenyérszaporítás csodája miatt keresi, s arra bíztatja őket, hogy a földi
táplálék helyett a mennyei Atya által adott táplálék után vágyakozzanak.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Te saját hasonlatosságodra teremtettél engem; s mégis hogy
megcsúfolom sokszor a te képedet! Csak azt kérhetem minden eltévelyedésem
után: állíts meg, hogy magamba tudjak szállni, s szólíts nevemen! Amen.
P. Gerhardt

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-20
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150420.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 19., vasárnap

[Evangelium] 2015-04-19

2015. április 19. – Húsvét 3. vasárnapja

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton
történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg
ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük, és köszöntötte őket:
„Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet
látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad
kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok.
Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint
látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De
örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat.
Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket
mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak,
amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így
folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48

Elmélkedés:

Tanú vagyok Egy-egy súlyos közlekedési balesetet vagy bűncselekményt
követően gyakran előfordul, hogy a rendőrség szemtanúkat keres. Mivel nem
áll elegendő információ rendelkezésre, ezért a nyomozó hatóságok a
televízióban és az újságokban közzéteszik, hogy olyan személyek
jelentkezését várják, akik látták az esetet, annak szemtanúi voltak. Ha
szerencséjük van, jelentkeznek azok, akik esetleg arra jártak és
észrevettek valamit, más esetekben hiába a hírverés, nem jelentkeznek
olyanok, akik tanúskodni tudnának.
Természetesen nem Jézus életét és feltámadását akarom balesethez vagy
bűnesethez hasonlítani, hanem a tanúk miatt említem a példát. A mai
evangéliumban a feltámadt Jézus Krisztusnak egy megjelenéséről olvasunk.
Lukács evangélista nem nevezi meg pontosan, hogy kik voltak jelen ebben az
esetben, de könnyen kitalálhatjuk, hogy a tizenegy apostolról van szó,
illetve rajtuk kívül még további személyekről, akik Jézus tanítványai
voltak. Ez utóbbiak jelenlétét egyértelműen igazolja a leírás bevezető
mondata, miszerint az Emmauszból visszatért két tanítvány beszámol arról,
hogy hazafelé csatlakozott hozzájuk valaki, akit ugyan útközben nem
ismertek fel, csak lelkesen hallgatták szavait, de amikor betért hozzájuk
és megtörte számukra a kenyeret, akkor megvilágosodott előttük, hogy az Úr
Jézus az. Az Úr megjelenését tehát az ő beszámolójuk, pontosabban
tanúskodásuk előzi meg.
Ezt követően jelenik meg a halálból feltámadt Krisztus. Élőként mutatkozik
előttük, beszél hozzájuk, megmutatja a keresztre feszítéskor szerzett
sebeit, eszik a szemük láttára. Mindezek segítségével meggyőződhetnek
arról, hogy nem szellemet vagy kísértetet látnak, hanem valóban Jézus
Krisztus áll előttük feltámadt, megdicsőült testében. Jézus ezzel fejezi
be szavait: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek" (Lk
24,46-48).
Elmélkedésünkben az utolsó mondatra térjünk ki. Jézus kijelenti, hogy a
jelenlévő apostolok és tanítványok az események tanúi, az ő életének
tanúi, az ő szenvedésének és halálának tanúi, az ő feltámadásának tanúi.
Jézus részéről nem kérés vagy felszólítás hangzik el, hogy legyenek tanúk,
hanem kijelentést tesz. Ő nem tanúkat keres, hanem kijelenti, hogy az ott
lévők a tanúk, s ezzel kijelöli jövőbeli feladatukat. Itt semmi helye
nincs az ellenkezésnek, nem is tiltakozik senki, hanem azonnal megértik,
hogy valóban ők a tanúk.
A feltámadt Krisztus tanúja és a feltámadás tanúja az lehet, aki teljes
meggyőződéssel kész megvallani, hogy a keresztre feszített Jézus újra él,
mert feltámadt a halálból. Tanú az lehet, akit még a halálos fenyegetés
sem tántorít el attól, hogy kitartson az igazság és az igazság hirdetése
mellett. Tanú az lehet, aki legyőzi félelmeit és bátran indul, hogy
tanúságot tegyen. Tanú az lehet, akit a Szentlélek megerősít a
tanúságtételben.
Zárhatnánk mai elmélkedésünket azzal, hogy az Úr minket is arra kér, hogy
legyünk a feltámadás tanúi. Esetleg mondhatnánk, hogy felszólít arra, hogy
legyünk a tanúi. Ezzel azonban kissé eltávolodnánk az evangélium
igazságától. Jézus engem sem kér vagy felszólít, hanem kijelenti, hogy én
is tanú vagyok.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te több alkalommal megjelentél apostolaidnak s
élőként, feltámadt testedben mutatkoztál meg előttük. Az ő hitüknek a
veled való személyes találkozás volt az alapja. Apostolaid azzal váltak a
feltámadás tanúivá és bátor hirdetőivé, hogy személyesen találkozhattak
veled, a Feltámadottal. Segíts megértenünk halálod és dicsőséges
feltámadásod titkát, hogy mi is tanúid lehessünk! Kereszthalálod magában
hordozta bűneinket, feltámadásod pedig magában hordozta a bűntől való
megszabadulásunkat. Adj bocsánatot bűneikre!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-19
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150419.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum