2019. április 27., szombat

[Napi e-vangelium] 2019. április 28. vasárnap

2019. április 28. – Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Evangélium

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat." De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31

Elmélkedés

Tamás apostol esete
A húsvét utáni vasárnapon minden esztendőben Tamás apostol történetét olvassuk az evangéliumban. S bár jól ismerjük a történetet és annak végkifejletét, minden évben izgalom és megdöbbenés tölti el szívünket már az első sorok hallatán. Látni a szegek helyét az Úr kezén és lábán, megérinteni oldalán a sebhelyet, ez Tamás apostol vágya. E sebhelyek a szeretet forrásai, hiszen Jézus szeretetből vállalta a szenvedést és a halált, ezért a keresztből szeretet sugárzik az emberiség felé. E sebhelyek a szeretet bizonyítékai. A feltámadás után tehát nem csupán annak bizonyítékai, hogy valóban a keresztre feszített Jézus áll élőként az apostolok és tanítványok előtt, hanem a mennyei Atya megváltó szeretetének és a Fiú engedelmes szeretetének a bizonyítékai. Tamás nem apostoltársainak, az ő tanúságtételüknek akar hinni, hanem a saját szemének. Meg akar győződni személyesen arról, hogy Mestere feltámadt és meg akar győződni arról, hogy a többi apostol igazat beszél és nem csupán képzelődnek.
Nyolc nap telik el addig, amíg Tamás apostol vágya teljesül. A kételkedés, a bizonytalanság, a lelki nyugtalanság ideje ez, a hitetlenség és a feszült várakozás ideje. Magamban úgy képzelem el ezt a hetet, hogy Tamás apostol alig aludhatott. Gondolatai szüntelenül akörül forogtak, hogy mi történt az utolsó vacsorán, hogyan fogták el utána az Urat, hogyan futott el ő és a többiek, s aztán hogyan hallgatta másoktól, idegenektől, ismeretlenektől, hogy Jézust keresztre feszítették. És aztán jött a meglepetés, a hallatlan hír, amit már nem ismeretlenek közölnek vele, hanem olyan személyek, akikkel együtt Jézus tanítványa volt három évig, s akiknek a szavára adott, s ők most azt állítják, hogy feltámadt a halálból az Úr, látták őt. Ez idő alatt sokszor átgondolhatta a történteket, az apostolok talán többször is elmondták neki a feltámadt Úr megjelenését, de ő újra és újra ismételgette nekik vagy magának: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva Jézus újra megjelenik és Tamáshoz fordul: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat!" Nem tudjuk biztosan, hogy ebben a helyzetben Tamás megérintette-e a sebeket vagy sem. A keresztény művészek sokszor úgy ábrázolták az esetet, hogy Tamás valóban megérinti ujjával az Úr oldalsebét, gondoljunk például Caravaggio híres festményére. Mások azt gondolják, hogy nem volt szükség tényleges érintésre és az evangélium sem tesz erről említést. Jézus, aki megengedte, hogy megérintse és drága olajjal kenje be lábát a bűnös asszony, más esetben megérintse őt a vérfolyásban szenvedő asszony, s aki gyógyításai alkalmával megérintette a betegeket, még a leprásokat is, miért ne engedte volna meg, hogy Tamás megérintse őt? Azt nem tudhatjuk, hogy történt-e érintés, de az biztos, hogy Tamás láthatta a sebeket és ez indította őt hitének megvallására: „Én Uram, én Istenem!" Érdemes hinnünk a korábbi hitetlenségét, kételkedését megbánó Tamás apostolnak! Mert boldogok mindazok, akik nem láthatták személyesen az Urat, de hisznek benne.
© Horváth István Sándor


Imádság

Irgalmas mennyei Atyánk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te igazságos és irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítod lelkünket. Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az engedelmesség útján!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190428.mp3

2019. április 26., péntek

[Napi e-vangelium] 2019. április 27. szombat

2019. április 27. – Szombat

Evangélium

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy (apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
Mk 16,9-15

Elmélkedés

Szent Márk evangélista gondosan felsorolja, hogy kiknek jelent meg először a feltámadt Krisztus és hogyan kezd el terjedni a feltámadás híre. Az Úr találkozik Mária Magdolnával, aki ezt hírül viszi a tanítványoknak. Aztán megérkeznek az emmauszi tanítványok, akik a kenyértörés cselekedetében ismerték fel az Urat és ők is beszámolnak a történtekről. Mindkét tanúságtételt hitetlenül fogadják a tanítványok, nem hisznek sem Mária Magdolnának, sem az Emmauszból visszatérteknek. Lám, mások tanúskodása még kevés az apostolok számára. Mondhatnak nekik bármit, ők nem tudják elhinni, hogy a keresztre feszített Jézus valóban él. Ekkor nekik is megjelenik Jézus, megmutatja, hogy igaz a feltámadásáról szóló hír, igaz mindaz, amit a vele találkozók állítanak. Aztán mindjárt számon is kéri tőlük hitetlenségüket, mert „nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után."
A feltámadt Jézus igazolja apostolainak, hogy valóban él. Meggyőzi őket arról, hogy nem szellemet látnak és nem képzelődnek, hanem valóban az Úr áll előttük, ő szól hozzájuk, őt látják élőként, megdicsőült testben. Ő már nem a földi világhoz tartozik, hanem a magasabb rendű világhoz, a mennyországhoz, ahová hamarosan, negyven nappal feltámadása után visszatér. De művét folytatni kell ebben a világban, ezért erre ad küldetést apostolainak.
Kész vagyok-e folytatni én is az Úr művét, hirdetni Isten országának örömhírét?
© Horváth István Sándor


Imádság

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190427.mp3

2019. április 25., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2019. április 26. péntek

2019. április 26. – Péntek

Evangélium

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni." „Mi is veled megyünk" – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?" „Nincs" – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?" – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
Jn 21,1-14

Elmélkedés

Nem csak a két emmauszi tanítvány gondolta azt, hogy Jézus halálával véget ért az évekig tartó tanítványi élet és ideje visszatérni korábbi életformájukhoz, hanem Péter apostol is, aki halászni indul a mai evangéliumi rész szerint. Már három éve nem halászott. A sok földön járás után ingatag már számára a vízen himbálózó bárka. Emlékeinek homályába merül a jó széljárás. Karja kiesett már a háló biztos kivetésének gyakorlatából. Elszokott már keze a háló kemény húzásától. De nem tud mást tenni. Nem felejtette el egészen eredeti mesterségét, ezért halászbárkába száll, kievez a tengerre. Majd belejön ismét a halászatba. Innen, tenger mellől, a halászháló mellől hívta el az Úr egykor. Akkor azt mondta neki, hogy ezentúl emberhalász lesz, de Péter erre már alig emlékszik. Csodálatosak voltak az elmúlt évek számára, amíg a Mesterrel lehetett, de ennek emlékéből nem tud megélni. Halászni indult, mert úgy gondolja, hogy ehhez ért. Csak ehhez ért. Más teendője nincs már, minthogy élete végéig halászni jár.
Emberi szempontból teljesen érthetőek Péter gondolatai. E gondolatokból ébreszti őt fel, indítja új irányba a csodálatos halfogás és a feltámadt Krisztussal való találkozás. Ilyen lelki fordulatot csak egy rendkívüli élmény eredményezhet. Apostoltársai vagy más tanítványok ezerszer is mondhatták volna neki, hogy felejtsd el a halászatot, mert másra hívott téged Krisztus, ő biztosan nem hallgatott volna rájuk. Egyedül a Feltámadottra hallgat, aki megérteti vele új feladatát, küldetését: legyen az Úr feltámadását hirdető emberhalász!
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk! Add, hogy fiatalok és idősek egyre jobban megértsük: csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190426.mp3

2019. április 24., szerda

[Napi e-vangelium] 2019. április 25. csütörtök

2019. április 25. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48

Elmélkedés

Az emmauszi tanítványok történetét folytatja a mai evangélium. Lukács evangélista nem jegyzi le, hogy hányan és kik voltak jelen akkor, amikor Jézus megjelent, de az apostolokon és a két emmauszi személyen kívül bizonyára más tanítványok is lehettek még ott. Az elbeszélés szerint az első pillanatban azt gondolják mindannyian, hogy szellemet látnak. Mire utal ez a kifejezés? Egyrészt arra, hogy érthetetlen számukra, miként tud Jézus megjelenni egy olyan helyiségben, amelynek zárva van az ajtaja? Hogyan lehet az, hogy nem jelent számára akadályt az ajtó vagy a falak? Másrészt azt is jelenti a kifejezés, hogy a feltámadt Krisztus teste nem egészen olyan, mint az ő földi teste. A megdicsőült test ugyan továbbra is magán viseli a keresztre feszítés sebhelyeit, mégsem ugyanolyan, mint korábban. Harmadszor pedig azt jelenti, hogy a jelenlévők számára szinte felfoghatatlan az a tény, hogy élőként áll előttük az, aki biztosan meghalt.
Aztán hamar meggyőződhetnek róla, hogy nem szellemet látnak. Hallják az Úr szavát, felismerik hangját. Akár meg is érinthetik őt, s így meggyőződhetnek arról, hogy valóságos személy áll előttük, köztük. Jézus a szemük láttára eszik, amely újabb bizonyítéka, hogy nem szellemet látnak és nem képzelődnek.
Mindezek után jön a találkozás lényegi üzenete: Jézus nem azért támadt fel, hogy folytassa művét, hanem azért, hogy visszatérjen a mennybe. De előbb még megbízza tanítványait, hogy ők folytassák művét.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettel legyünk azzal, amit Te ad nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190425.mp3

2019. április 23., kedd

[Napi e-vangelium] 2019. április 24. szerda

2019. április 24. – Szerda

Evangélium

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumi beszámolóban arról olvastunk, hogy Mária Magdolna nem ismeri fel azonnal a feltámadt Krisztust, hanem csak akkor, amikor nevén szólítja őt az Úr. Ez volt számára az a jel, amely által meggyőződött arról, hogy Krisztus áll előtte és nem egy ismeretlen személy. Az emmauszi tanítványok, akikről a mai napon olvasunk, ehhez hasonlóan jártak. Órákon keresztül együtt mennek Jézussal, hallják szavait, de ez nem elég számukra ahhoz, hogy felismerjék az útitársul melléjük szegődő személyben Mesterüket. Ők is jelet kapnak, a kenyértörés jelét, amely felnyitja szemüket. A történet végigkíséri az ő lelki útjukat a csalódottságtól a tanúságtételig.
Kezdeti magatartásukon ne csodálkozzunk! Mesterüket keresztre feszítették, úgy gondolják, hogy a csodálatos történet véget ért. Amikor elkezdték követni Jézust, arra tették fel életüket, hogy tanítványai lesznek. De mit tegyen az, akinek már nincs Mestere? Tanítvány-e még az, akinek a Mestere meghalt? Így gondolkodik a két korábbi tanítvány. Amire korábban feltették az életüket, az nem létezik többé. Elindulnak visszafelé, hazafelé, Emmauszba, ahol korábban éltek. Gondolataikban is visszafelé haladnak, még mindig az elmúlt napok eseményei járnak fejükben. De a felismerés pillanata, a kenyértörés utánozhatatlan cselekedete, a megvilágosodás élménye rögtön megszünteti csalódottságukat és reményvesztettségüket. Megértik az eseményeket, megértik az Úr halálának és feltámadásának értelmét, és visszaindulnak az apostolokhoz, hogy beszámoljanak találkozásukról.
Merre haladok a húsvéti utamon?
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190424.mp3

2019. április 22., hétfő

[Napi e-vangelium] 2019. április 23. kedd

2019. április 23. – Kedd

Evangélium

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?" „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította: „Mária!" Mária felkiáltott: „Rabbóni!" – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat." – És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18

Elmélkedés

Jézus Krisztus feltámadása nem hihetetlen esemény, hanem éppen ellenkezőleg: hihető, azaz csak hittel felfogható esemény. És ezen az egyedülálló eseményen alapul az Egyház és benne minden keresztény ember hite immár kétezer esztendeje és a későbbi korokban élők hitének is ez az alapja. Tanulni szeretnénk azoktól, akik elsőként találkoztak a Feltámadottal. Tanulni szeretnénk azoktól, akik maguk is csak lassan haladtak a hit útján. Tanulni szeretnénk azoktól, akiknek élete újabb fordulatot vett akkor, amikor megtapasztalták, hogy a keresztre feszített Jézus valóban él, feltámadt a halálból.
Tanulni szeretnénk Mária Magdolnától is, aki az Urat keresi húsvét hajnalán. Jószándék vezeti őt, de a bánat okozta könnyei, az Úr elvesztésének fájdalma és a halál megváltoztathatatlannak hitt ténye megakadályozza őt abban, hogy felismerje Mesterét, amikor megjelenik neki. Jézus megszólítja őt, beszélgetni kezd vele, de még mindig elhomályosult a látása, mert csak a múlton mereng és emberi módon gondolkodik. Fordulatot az a pillanat hoz számára, amikor az Úr nevén szólítja őt, ekkor ismeri fel a korábban kertésznek vélt személyben Krisztust.
Meghallom-e, amikor az Úr megszólít, nevemen szólít? Felismerem-e hangját, amikor az evangélium által szól hozzám? Felismerem-e őt embertársaimban? Hiszem-e valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben?
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Erőt vesz rajtam a csüggedés, amikor csalódást okoznak az emberek, terveim kudarcba fulladnak vagy váratlan események forgatják fel életemet. Ilyenkor a legszívesebben elmenekülnék a világból, az emberek elől. Bezárkóznék a magam kis világába, hogy egyedül legyek. De te nem hagysz magamra, hanem mellém állsz, tanítasz és megismerteted önmagadat előttem. Vezess engem vissza az emberi közösségbe, tanítványaid, követőid közé! Vezess engem az Atya közelébe, hogy a vele való kapcsolatomat helyreállítsam!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190423.mp3

2019. április 21., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2019. április 22. hétfő

2019. április 22. – Húsvéthétfő

Evangélium

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!" Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem."
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket." Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
Mt 28,8-15

Elmélkedés

A húsvéti időszak evangéliumai találkozásokat mutatnak be, a Feltámadott találkozik azokkal, akik hittek és hisznek benne. Megmutathatta volna magát ellenségeinek is, de nem tette. Bizonyíthatta volna a vallási vezetőknek, hogy ő az Isten Fia, miként ezt korábban hirdette, de nem tett ilyet. Ő azoknak mutatja meg feltámadt, megdicsőült testét, akik szeretik őt. Találkozik a sírhoz igyekvő asszonyokkal, találkozik apostolaival és tanítványaival. E találkozások mindegyike tanulságokat sugároz felénk. Ezekre figyelünk oda az elkövetkezendő hetek során elmélkedéseinkben, hogy az Úr feltámadásába és a mi feltámadásunkba és örök életünkbe vetett hitünk erősödjön.
Mit jelent Krisztus feltámadása? Nem a földi életbe tér vissza, nem azt az életet akarja folytatni, ami a nagypénteki kereszthalállal befejeződött. Az Úr feltámadása nem ehhez a világhoz tartozó természetes esemény, hanem a mennyei Atya különleges cselekedete. Olyan természetfeletti esemény, amely mégis térben és időben leírható, azaz Jeruzsálemben történt, húsvét hajnalán, a kereszthalál utáni harmadnapon. Az Atya támasztja fel Fiát a halálból, ő ajándékoz neki új életet, örökké tartó életet. Feltámadásában arra csodálkozunk rá, hogy az emberi élet hogyan jut el ahhoz a testben-lélekben való beteljesedéshez és megdicsőüléshez, amelyet Isten minden embernek szánt. Az ő egyszülött Fiának és nekünk is. Hiszem-e, hogy Krisztussal én is feltámadok?
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, a mi üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösség re. Szeretnénk, ha tanításod jó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190422.mp3

Blogarchívum