2009. június 6., szombat

[Evangelium] 2009-06-06

2009. június 6. - Szombat

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: "Óvakodjatok
az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha
nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a
lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg
nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan
dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény
özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: "Bizony,
mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak
dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent
odaadott, amije csak volt, egész vagyonát."
Mk 12,38-44

Elmélkedés:

A szentírás arra tanít minket, hogy minden jó adomány Istentől származik.
Ezeket sokszor természetesnek tartjuk és nem tulajdonítjuk őket annak,
akitől származik. Valójában Isten biztosít számunkra mindent, ami az
élethez szükséges, és lelki segítséget is kapunk tőle állandóan, amit
kegyelemnek nevezünk. Mindezen adományok arról árulkodnak, hogy Isten
valóban nagylelkű, s nekünk nyitott szívvel érdemes elfogadnunk az ő
adományait. Az elfogadás tesz minket igazán nagylelkűvé, azaz viszonozni
szeretnénk, mindazt, amit tőle kapunk, s embertársaink felé is
segítőkészen odafordulunk. A szegény özvegyasszony példája azt tanítja,
hogy a nagylelkűség nem az adomány nagyságától, mennyiségétől függ, hanem
attól, hogy mennyire fejezi ki hálánkat és odaadásunkat Istennek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Egy a szükséges tehát, a tiszta, szép, nemes, Istent szerető lélek. Aki
ezt választja, a legjobb részt választotta, s ez az egyedül ésszerű,
következetes s erőteljes eljárás; aki a lelket s önmagát elhanyagolja, az
a meghasonlást hordozza magában; sorsa az elsötétedés, elkeseredés s
üresség. De az nem annyit jelent, hogy elvonulni, remeteségekbe zárkózni;
maradjunk pályánkon s ne veszítsük el az ,,egy szükségest'' szemeink elől
semmiféle dolgunkban.
Prohászka Ottokár
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. június 5., péntek

[Evangelium] 2009-06-05

2009. június 5. - Péntek

Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette
fel: "Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia?
Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz:
Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet. Ha tehát
maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?" A nagy
népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
Mk 12,35-37

Elmélkedés:

Miután Jézus ügyesen megválaszolt a különféle vallási csoportok
képviselőinek kérdéseire, most ő kérdez. Kérdése a Messiás származására
vonatkozik, akiről azt gondolták, hogy Dávid királyi családjának
leszármazottja lesz. Jézus kérdésének különös színezetet ad az a tény,
hogy hallgatósága időnként olyan kijelentést tesz róla, amely szerint ő
Dávid fia, tehát a Messiás. Gondoljunk csak például a vakra, aki Dávid
fiától várja a segítséget. Más esetben Péter nevezte mesterét Messiásnak
(vö.: Mk 8,29). Jézus azonban nagyon tartózkodó ezen kijelentésekkel
kapcsolatban, s nem nevezte magát Dávid fiának. Tanítványaiban ennek
ellenére kialakult róla az a kép, amely szerint ő a Messiás, amelynek
alapja mindenképpen az volt, hogy cselekedeteiben és tanításában a
messiási idők jelét vélték felfedezni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Felajánló ima a Szűzanyához
Boldogságos szép Szűzanyám! Felajánlom neked és szeplőtelen szent
szívednek szentelem magamat, testemet és lelkemet, minden képességemet,
jövőmet és sorsomat, összes enyéimet és édes hazámat. Irgalmasság Anyja,
benned bízok és remélek, add meg nekem a békét és a jó halál kegyelmét!

________________________________

Aktuális:
A Schönstatt Családmozgalom házasság előtt álló jegyespároknak szervez
tábort Pannonhalmán. A táborra még van néhány hely. A júlus 26. és
augusztus 1. között szervezett nyári táborról itt található információ:.
http://csaladok.schoenstatt.hu/images/jegyes/jegyestabor2009.jpg
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. június 4., csütörtök

[Evangelium] 2009-06-04

2009. június 4. - Csütörtök

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: "Melyik az első a
parancsok közül?" Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr,
a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb
parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az
Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat
pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres
áldozatnál."
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze Isten
országától." Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés:

Isten iránti szeretetünk valójában mindig viszontszeretet, az ő megelőző
szeretetére adott válasz. Ezt az isteni szeretetet sokféleképpen
megtapasztalhatjuk, bár némelyek azt állítják, hogy ez nehezen
észrevehető. Isten újra és újra elénk siet, amikor az oltáriszentségben
felkínálja önmagát és a vele való életet nekünk. Megtapasztalhatjuk
szeretetét, amikor odafigyelünk tanítására, s amikor a közösség által
segítséget nyújt. A szentírás olyan képet tár tehát elénk Istenről, aki
szeretettel fordul felénk, szeretetre hív minket és azt a akarja, hogy
iránta való szeretetünket embertársaink szolgálatával is mutassuk ki. S
nem érdemes abban sem kételkednünk, hogy alkalmasak vagyunk e szeretet
parancs teljesítésére, hanem kezdjük el kimutatni szeretetünket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus Krisztus, minden szeretet Szeretete!
Te mindig bennem élsz, még ha nem is tudok róla.
Te akkor is velem voltál, amikor megfeledkeztem rólad.
Szívemnek szívében rejtőztél, de máshol kerestelek.
Még ha távol maradok is Tőled, Te mégis vársz rám.
És egyszer eljön a nap, mikor így szólhatok hozzád:
Föltámadt Krisztus! Te vagy az életem!
Krisztus, hozzád tartozom;
Krisztus a Tiéd vagyok.
Roger testvér
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. június 3., szerda

[Evangelium] 2009-06-03

2009. június 3. - Szerda

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs
feltámadás. Megkérdezték őt: "Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha
valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét,
akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot
testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és
meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is
meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen
feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül
meghalt az asszony is. A feltámadáskor - ha ugyan feltámadnak -, ezek
közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!"
Jézus azt felelte nekik: "Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az
Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már
nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az
angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e
Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez
Isten: "Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?" Isten nem
a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!"
Mk 12,18-27

Elmélkedés:

A farizeusok sikertelen próbálkozását követően a szadduceusok vallási
csoportjának képviselői tesznek fel Jézusnak egy kérdést. Kérdésük a
feltámadásra vonatkozik, amelyet ők maguk elutasítottak arra hivatkozva,
hogy arról nem tanítanak a mózesi könyvek. Jézus azokból a szentírási
könyvekből bizonyítja a feltámadást, amelyeket a szadduceusok is
elfogadtak, tanítást adva az élők Istenéről. Már az ószövetségi könyvek
is, de még inkább Jézus tanítása arról tanúskodnak, hogy a hívő embert a
halál nem szakíthatja el Istentől. A hívő abban a reményben él, hogy a
feltámadás révén Isten újjáalkotja, s az öröklétben vele lehet majd.
Testünk halála nem jelenti a halál győzelmét, hiszen Krisztus feltámadása
számunkra is megjelöli a célt.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Óh Uram, Istenem! Benned van reményem.
Óh édes Jézusom! Szabadíts most engem!
A szorító láncban, nyomorult kínzásban
Hozzád vágyik lelkem.
Epedve, sóhajtva, térdemre roskadva,
imádlak, esengek: szabadíts meg engem.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. június 2., kedd

[Evangelium] 2009-06-02

2009. június 2. - Kedd

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy
szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: "Mester,
tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem
nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten
útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne
fizessünk?" Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt:
"Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!" Erre
odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: "Kinek a képe és felirata ez?"
Azok ezt felelték: "A császáré." Jézus pedig így folytatta: "Adjátok meg
tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" Azok
igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
Mk 12,13-17

Elmélkedés:

Még ellenfelei is rájönnek arra, hogy Jézus az igazságot tanítja. De nem
tévedünk, ha dicsérő szavaikban gúnyt vélünk felfedezni. Miután
kellőképpen megdicsérték és igazmondónak nevezték, felteszik neki a
kérdést, amelyre igaz választ várnak: Szabad-e adót fizetni a császárnak?
Kérdésükkel Jézust olyan területre akarják kényszeríteni, ahol nincs jó
válasz. Ha helyesli az adófizetést, kivívja a római hatalom elnyomása
miatt elégedetlenkedők rosszallását. Ha ellenben megtiltja az adófizetést,
joggal vádolhatnák a lázítás vádjával. A kérdés bizonyára sok vitát
eredményezett a mindennapokban abban az időben, s minden bizonnyal egészen
különböző vélemények alakultak ki. Jézus ügyesen kibújik a napi politikai
csatározások csapdájából, és egy másik szintre helyezi a kérdést, a
kötelességek teljesítésének szintjére. Mind Isten iránti, mind evilági
kötelességeinket meg kell tenni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő
emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed
hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen,
hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon
mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted
megvalósul.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. június 1., hétfő

[Evangelium] 2009-06-01

2009. június 1. - Hétfő

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a
főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette
sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe
adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy
beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek,
megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda
hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött
egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük
egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen
fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így
gondolkodott: "A fiamat csak becsülni fogják." A szőlőmunkások azonban így
biztatták egymást: "Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az
öröksége!" Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit
tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és
másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis,
hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12

Elmélkedés:

A gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszéddel Jézus arra ad magyarázatot,
hogy miért fordulnak vele szembe, miért viselkednek vele egyesek
ellenségesen. Ennek okát abban jelöli meg, hogy Isten küldötteit, a
prófétákat a korábbi időkben szintén ellenségesen fogadták. Az emberek nem
szívlelték meg a figyelmeztető isteni szót, s úgy gondolták, hogy nem kell
annak engedelmeskedniük. Isten törvényei helyébe ezzel a maguk törvényeit
állították, s azt gondolták, hogy ezt büntetlenül tehetik a végtelenségig.
Cselekedetük azonban nem marad következmények nélkül, mint ahogy mindenki
számíthat felelősségre vonásra, aki elutasítja Istent. Mindazok viszont,
akik Isten engedelmes gyermekeinek bizonyulnak, jutalomra számíthatnak
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap
felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a
segítség.
Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak
tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel
kezdődnék az életem.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. május 31., vasárnap

[Evangelium] 2009-05-31

2009. május 31. - Pünkösdvasárnap

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: "Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
Jn 20,19-23

Elmélkedés:

Életet adó és hirdető Lélek
Ma, a feltámadás húsvéti ünnepét követő ötvenedik napon, Pünkösd
vasárnapján a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük. A szentmise olvasmányában
az Apostolok Cselekedeteiből hallottuk az esemény leírását. A harmadik
isteni személy egészen különleges jelek kíséretében szállt le az
apostolokra: heves szélzúgás támadt, lángnyelvek ereszkedtek le a magasból
és megkapták a nyelveken való beszéd adományát. De mit is jelent a Lélek
eljövetele, jelenléte Jézus és benne hívők számára?

A virágvasárnapi és nagypénteki passió legmeghatóbb része az, amikor Jézus
meghal. Így szoktuk mondani: kilehelte lelkét (vö.: Mt 27,50, Mk 15,37, Lk
23,46, Jn 19,30). Néhány perccel korábban ezt mondta a kereszten: "Atyám,
kezedbe ajánlom lelkemet" (Lk 23,46). Abban a pillanatban tehát, amikor
Jézus meghal és kileheli lelkét, valójában átadja lelkét az Atyának. A
köznapi beszédben az elhunyt személyre szoktuk mondani, hogy kilehelte
lelkét. S itt nem egy költőien szép megfogalmazásról van szó, hanem egy
olyan kifejezésről, amely nagyon pontosan fogalmazza meg, hogy mi is a
halál: az ember kileheli lelkét, s átadja azt, visszaadja azt Istennek,
akitől kapta. Jézus is, amikor meghal a kereszten, visszaadja lelkét
Istennek. A feltámadáskor ennek a fordítottja történik: az Atya újra
életet ad Jézusnak, lelket lehel belé. Természetesen új testet,
megdicsőült testet is ajándékoz Jézusnak, de ugyanakkor új lelket is. A
mai evangéliumban arról olvastunk, hogy a feltámadt Jézus, amikor
megjelenik apostolainak, rájuk lehel és ezt mondja: Vegyétek a
Szentlelket! (vö.: Jn 20,22). Egyesek furcsának tartják, hogy Jézus "az
apostolokra lehel", de az előbb mondottak alapján már megértjük, hogy
miért fontos, s mit jelent ez a "lehelés". Az a Jézus, aki meghalt, aki
kilehelte lelkét, most "lehelni" tud, mert él, mert lélek van benne, mert
élet van benne. A Szentlélek elküldése ebben az értelemben a feltámadás
egyik közvetett bizonyítéka. A halott, lélek nélküli Jézus erre nem volna
képes. Csak az élő, a feltámadt Krisztus képes elküldeni a Lelket. Ahol
nincs lélek, ott halál van. Ahol lélek van, ott élet van!

Pünkösd napján a Jézust éltető Szentlélek jön el, hogy éltesse az
apostolokat, a tanítványokat, az Egyházat és minket is. A hitvallásban ezt
a Lelket nevezzünk "Urunknak és éltetőnknek". A Szentlélek nem csupán
éltet, hanem az élet hirdetésére ösztönöz mindenkit. Az első pünkösdkor
Szent Péter apostol olyat tesz, amihez korábban még nem volt bátorsága: a
nép elé áll és szól hozzájuk. A Szentlélek erővel tölti el őt és az életet
hirdeti. Ezt mondta: "Isten feloldozta a halál bilincseit, és
feltámasztotta Jézust" (ApCsel 2,24). Jézus az élet evangéliumának
hirdetését bízta az általa kiválasztott személyekre, akik most megkapják
az erőt és a bátorságot ahhoz, hogy teljesítsék ezt a küldetést. Említsünk
meg erre egy másik példát is. Szent János így kezdi első levelét: "Ami
kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk és amit
kezünk tapintott, az Élet igéjét hirdetjük nektek" (1Jn 1,1). Az apostoli
igehirdetés Élet hirdetésével kezdődött. Éppen ezért az Egyház mindig is
az életet, a feltámadást hirdeti.

II. János Pál pápa Az élet Evangéliuma kezdetű, 1995. március 25-én
megjelent enciklikájában összefoglalja az emberi életről, az élet
méltóságáról, sérthetetlenségéről, tiszteletéről és védelméről szóló
keresztény tanítást. Ezen írásában a Szentatya megfogalmazza többek között
azt, hogy az Egyháznak és benne minden hívőnek kötelessége az élet
Evangéliumának hirdetése, ünneplése és szolgálata. Ezen küldetésben
meghatározó és pótolhatatlan szerepe van a családnak, minden keresztény
családnak. A családban új életek, gyermekek születnek, akiknek hitre
nevelése a szülők részéről az élet evangéliumának hirdetését jelenti. A
mindennapos családi lelki együttlét és imádság, valamint a család közös
részvétele a vasárnapi szentmisén az életet evangéliumának ünneplését
jelenti, bekapcsolódva a nagyobb család, az Egyház közösségébe. Az élet
evangéliumát akkor szolgáljuk, amikor a fogantatástól a természetes
halálig, a megfogant emberi személytől az utolsó pillanatig embernek
tekintett haldoklókig, mindenkinek az életét védelmezzük.

Az elmúlt vasárnap Jézus mennybemenetelére emlékeztünk. Az Úr távozása,
elmenetele egykor szomorúsággal töltötte el az apostolokat, de
vigasztalásukra volt mesterük ígérete, hogy hamarosan elérkezik a
Szentlélek. A jézusi ígéret pünkösdkor teljesedett be. E naptól kezdve a
Szentlélek által Jézus tovább él a világban, az Egyházban. Látható alakban
már nincs köztünk, de jelen van tanításában, a szentségekben és a
Szentlélek által. Kegyelme, jelenléte ma is megtapasztalható. Az Egyház
azért él, működik és növekszik, mert Jézus él benne. Éljen bennünk Jézus!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, segíts minket annak megértésében, hogy a Lélek ajándék, Isten
ajándéka, s ugyanígy az életet is mindig ajándéknak, az Ő ajándékának
tekintsük. Tégy minket az élet evangéliumának hirdetőivé, ünneplőivé és
szolgálóivá. Élj bennünk mindenkor Szentlelked által, hogy élet legyen
bennünk, s egykor eljussunk az örök életre.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum