2013. február 23., szombat

[Evangelium] 2013-02-23

2013. február 23. – Szombat

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a (régi)
parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt
mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik
gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak
titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját
jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha
ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a
jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek
köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is?
Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei
Atyátok!"
Mt 5,43-48

Elmélkedés:

Jézus magasra helyezi a mércét, amikor a szeretet parancsáról beszél, és
azt mondja, hogy még ellenségeinket is szeretnünk kell. Az Isten iránti és
az embertársak iránti szeretetet értjük és elfogadjuk. Ha megtapasztalom
Isten szeretetét és minden jót, ami ér életem során ennek tulajdonítok,
akkor szívemben felébred a vágy, hogy szeretettel viszonozzam jóságát. Az
is világos számunkra, hogy az embertársainkkal való kapcsolatokat nem
mérgezhetjük meg a szeretetlenséggel, csak úgy juthatunk egymáshoz
közelebb, ha szeretetben élünk.
De miért szeressük azokat, akik ellenségesek velünk? Kétségtelen, hogy
Jézus tanításának egyik valódi újdonságával állunk itt szemben: a szeretet
gyakorlásában nem állhatunk meg félúton, hanem itt is a tökéletességre
kell törekednünk. Nem zárhatunk ki tehát senkit a szeretetből. Még az sem
lehet erre ok, hogy valaki gyűlölettel, ellenségesen viselkedik velünk.
Isten lényege a szeretet, ez köti össze és élteti az isteni személyeket,
az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Ez a tökéletes szeretet árad ki felénk,
emberek felé. Isten nem zárja ki szeretetéből a bűnösöket. Nem tagadja meg
szeretetét azoktól, akik elfordulnak tőle, és azt képzelik, hogy életük
Isten nélkül és az ő szeretete nélkül is boldog lehet.
Az ellenség szeretete tanúságtétel részünkről, amely sokszor érthetetlen a
világ számára, de talán gondolkozásra késztet sokakat. Törekedjünk a
tökéletességre a szeretet gyakorlásában mindenki iránt! Törekedjünk arra,
hogy Isten szeretetének tanúi legyünk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istennek Igéje, én Uram taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek: hogy úgy
szolgáljak, mint megérdemled, adjak számolgatás nélkül, harcoljak, nem
törődve a sebekkel, dolgozzak, nem keresve pihenést, teljesen
megfeledkezve magamról, nem várva más jutalmat, mint hogy tudom:
akaratodat teljesítem.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130223.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 22., péntek

[Evangelium] 2013-02-22

2013. február 22. – Péntek, Szent Péter apostol székfoglalása

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt válaszolták:
„Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy
valamelyik prófétának."
Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?" Simon Péter
válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Erre Jézus azt mondta
neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér
nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom
neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a
pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
Mk 16,13-19

Elmélkedés:

Szent Péter apostol székfoglalásának napján erről az ünnepről vesszük az
evangéliumot és nem a soros nagyböjti köznapról. Az ünnep a Szent Péter
apostolra alapozott Egyház egységét hivatott kifejezni. Péter elsőségét a
Tizenkettő testületében az Úr ezen szavai alapozták meg: „Te Péter vagy,
és én erre a sziklára építem Egyházamat" (Mt 16,18).
Péterről tett kijelentését megelőzően Jézus arról kérdezi tanítványait,
hogy mit gondolnak róla az emberek, akik látják gyógyításait és hittel
hallgatják tanítását. A válaszok sokfélesége jelzi, hogy Jézus személye
körül sok a találgatás. Majd ugyanezt a kérdést a tanítványoknak teszi
fel, akik közelebbről ismerik őt, s akiktől talán joggal várható, hogy a
találgatások helyett komolyabb dolgokat fogalmazzanak meg. Ekkor szólal
meg Péter, aki saját nevében és apostoltársai nevében a következőket
mondja: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (Mt 16,16).
Ha azt állítanánk, hogy ez a hitvallás teszi Pétert alkalmassá arra, hogy
az apostoli testület és az Egyház vezetője legyen, túlértékelnénk emberi
szerepét, hiszen maga Jézus állítja azt, hogy Péter nem a maga
bölcsességével jött rá erre, hanem Isten nyilatkoztatta ki neki ezt az
igazságot. Pétert Jézus Krisztus teszi sziklává. Jézus és az ő kegyelme
teszi őt alkalmassá arra, hogy vezetője legyen a krisztusi közösségnek. A
vezetés nem hatalmat, hanem szolgálatot jelent számára, illetve azok
számára, akik az évszázadok során Péter utódaként, a római pápaként
vezették az Egyház közösségét.
A pápa feladata a hit őrzése és az emberek megerősítése a hitben. A Hit
évében különösen is fontos, hogy rendszeresen imádkozzunk a Szentatyáért,
hogy e feladatát Isten szándéka szerint tudja teljesíteni és megerősítse
szerte a világon a keresztényeket hitükben.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az
embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a
mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő
szeretetünk által adj nekik békét és örömet.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130222.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 21., csütörtök

[Evangelium] 2013-02-21

2013. február 21. – Csütörtök

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak
nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.
Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót
nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér
tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak
vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti
mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek
tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és
a próféták tanítása."
Mt 7,7-12

Elmélkedés:

„Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót
nyitnak nektek" (Mt 7,7) – kezdődik Jézus tanítása a mai evangéliumban. De
ki fog adni? Ki fog ajtót nyitni? Ki fogja a kéréseket teljesíteni. A
magyar nyelvű szövegből ez nem derül ki. A Biblia nyelvezetét és az
egykori héber-arám kifejezésmódot kutató és jól ismerő szentírástudósok
szerint ezeket a kérdéseket az egykori zsidó emberek a következőképpen
hallották, értették: „Kérjetek, és ad nektek az Isten; keressetek, és
Istennél találni fogtok; zörgessetek, és ajtót nyit nektek az Isten."
Kérjetek, és adnak nektek! – bátorít minket Jézus. E szavakat a nagyböjti
időszakban bátran vonatkoztathatjuk arra, hogy kérjük Isten bocsánatát, és
ő megbocsát nekünk. Az Egyháznak az a feladata, hogy az embereket
elvezesse az irgalmas Atyához. Jól ismerjük ezt az utat, a bűnbocsánat
útját, a szentgyónás lehetőségét, amelyet szeretettel ajánlunk azoknak,
akik szívük mélyén érzik Isten ölelésének hiányát. Ahogyan a Jézus
példabeszédében szereplő jó pásztor utána megy az egyetlen eltévedt
báránynak, ugyanúgy az embereket egyenként kell elvezetnünk az Atyához.
Bár mindenkinek más az élethelyzete, más bűnök nehezítik életét, az isteni
megbocsátás megtapasztalásához egyetlen út vezet, a szentgyónás útja,
amelyen egyenként kell vezetnünk a megtérőket.
Kész vagyok-e elfogadni az Egyháznak ezt a szolgálatát, amely számomra is
megmutatja a rám váró Istenhez vezető utat?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és
konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így
egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a
szenvedéseket, bízva abban, hogy Te támogatsz.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130221.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 20., szerda

[Evangelium] 2013-02-20

2013. február 20. – Szerda

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk:
„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet,
mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az
Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel
együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket,
hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét;
itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az
ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését,
mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van,
mint Jónás."
Lk 11,29-32

Elmélkedés:

Jézus a hallgatóság számára jól ismert ószövetségi próféta, Jónás alakját
idézi fel, aki azt a küldetést kapta Istentől, hogy Ninive városának
lakóit figyelmeztesse bűnös életmódjukra és megtérésre szólítsa fel őket.
Jónásnak annyira nem tetszett a feladat, húzódozott tőle, de végül
engedelmeskedik. Mert mit is tehetne mást Isten embere, aki küldetést kap?
A niniveiek számára Jónás szava jel volt, amelyben felismerték Isten
figyelmeztetését. Bűnbánatot tartott az egész város, s ezzel megmenekültek
a pusztulástól. A dolognak annyi szépséghibája van csupán, hogy inkább az
őket fenyegető büntetést akarták elkerülni bűnbánatukkal és nem tisztán az
Isten iránti szeretetből fakadt buzgóságuk.
Jónás próféta példáját azért hozza elő Jézus, hogy szembeállítsa az
egykori niniveiek megtérését saját korának nemzedékével, akik számára ő a
jel, de mégsem hajlandók bűnbánatot tartani.
Ki vállalja napjainkban Jónás szerepét? Az igehirdetők számára nem tűnik
hálás feladatnak a megtérésre való felszólítás. Kiállni a nagyvárosokban
és kis falvakban az emberek elé és figyelmeztetni őket bűneikre, nem
tartozik a könnyű feladatok közé. Egy dolog viszont könnyebbséget jelent
számukra: az ószövetségi időkhöz viszonyítva sokat fejlődött az emberek
vallásos gondolkozása és Istenről alkotott képe. A megtérésre hívó szóhoz
nem elsősorban a fenyegető isteni büntetés párosul, hanem az Isten
irgalmáról szóló örömhír. Nincs okunk a félelemre, mert Isten megbocsát.
Ezt mutatja mindennél világosabban Krisztus földi küldetése, aki nem azért
jött, hogy elítélje az embereket, hanem hogy üdvözítsen minket. Őszinte
bűnbánatunk fakadjon abból, hogy szeretjük az irgalommal felénk forduló
Istent!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel
rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan
voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal
megbántottalak! Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok
vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130220.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 19., kedd

[Evangelium] 2013-02-19

2013. február 19. – Kedd

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne
szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor
nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen
mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti
tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek;
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek,
mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok
meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket."
Mt 6,7-15

Elmélkedés:

A nagyböjti időszak számunkra ajánlott gyakorlatai közül tegnap a
jócselekedetekről olvastunk az evangéliumban, ma pedig az imádság kérdése
kerül elő. Jézus imádkozni tanítja az embereket és minket is. Arra bíztat
minket, hogy Istent nyugodtan szólítsuk Atyánknak, tekintsünk úgy rá, mint
igazi Atyára, aki gondoskodik rólunk. Az ószövetségi vallásossághoz
képest, amely a teremtő, az ember számára törvényeket adó és ítélkező
Istent tisztelte, forradalmi újításnak számít, hogy az embert szerető és
róla gondoskodó, az ember megváltásán és üdvösségén állandóan munkálkodó,
az életüket megszentelő Istent egyáltalán megszólíthatjuk és Atyánknak
tekinthetjük. Jézus kifejezetten azt kéri, hogy gyermeki bizalommal
forduljunk Istenhez, bátran kérjük őt, hiszen figyel kéréseinkre. Isten
nem egy tőlünk távoli világban, s főként nem egy tőlünk teljesen idegen
létmódban él. A saját hasonlatosságára teremtett meg bennünket, és mivel ő
maga a szeretet, azért arra kér minket, hogy szeretetben éljünk.
Szüntelenül keresi a kapcsolatot velünk, szól hozzánk, vezet minket.
Az imádság személyes kapcsolatot teremt Istennel, aki szeretetközösségben
akar élni velem. Minden szavam, fohászom, kérésem, dicsőítésem mögött ott
húzódik, hogy Istenre, az ő szeretetére, jóságára, irgalmára bízom
magamat. Tanítson a rendszeres ima arra, hogy azzal a szeretettel és
megbocsátással forduljak embertársaim felé, amellyel Isten fordul felém.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, aki teljes odaadással fogadtad el a kereszthalált
üdvösségünkért, tégy minket és a világ minden emberét keresztáldozatod
részesévé, hogy létünk és cselekedeteink szabad és tudatos részesedés
legyenek üdvözítő művedben. Boldog II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130219.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 18., hétfő

[Evangelium] 2013-02-18

2013. február 18. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az
Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet
foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő
pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a
kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután
a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek
birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és
ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és
ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti
fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!"
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy
enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor
láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy
betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy
meglátogattunk volna?" Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek:
Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!"
Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök
tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem
adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és
nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és
börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!"
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni,
idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a
segítségedre?" Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit
e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!" Ezek akkor az
örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46

Elmélkedés:

A hamvazószerdai elmélkedésben már szó volt arról, hogy a keresztény ember
számára a nagyböjti időszak az imádság, a böjt és az adakozás jegyében
telik. A szegények pénzbeli vagy más adománnyal való megsegítésén túl az
adakozást ki kell szélesítenünk arra a körre, amit az irgalmasság
cselekedeteinek nevezünk. Ezeket sorolja fel Jézus a mai evangéliumban:
enni adni az éhezőknek, inni adni a szomjazóknak, befogadni az idegeneket,
felöltöztetni a ruhátlanokat, felkeresni és vigasztalni a betegeket,
meglátogatni a börtönben sínylődőket.
A felsorolt cselekedeteket Isten fogja számon kérni tőlünk. Ezek megtétele
az üdvösséget, elmulasztásuk a kárhozatra jutást jelenti. A számonkérés
jövőben ránk váró eseménye hatással van jelen életünkre, hiszen e
cselekedetek buzgó gyakorlására ösztönöz minket, legalábbis akkor, ha
hiszünk az örök életben és szeretnénk az üdvösségre jutni.
A mai evangéliumi szakaszt nem csak az utolsó ítélet és a számonkérés
eseményeként értelmezhetjük, hanem úgy is olvashatjuk, mint Jézus
szeretetről szóló tanításának összefoglalását. Miként az ítélet mindenkit
érinteni fog, ugyanúgy a szeretet gyakorlása mindenkinek kötelessége. Nem
lehetőség, hanem kötelesség. Kissé talán meglepődünk azon, hogy a
számonkérésnél nem szerepel a hit. Nem kérdezik meg senkitől, hogy hívő
volt-e, hitt-e Istenben. Ez igaz, de rögtön adódik a kérdés: Hit nélkül
törekszünk-e az irgalmasság gyakorlására? Hit nélkül képes-e bárki is a
szeretet mindennapi megélésére? Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása
valójában a hit nélkül elképzelhetetlen, mert mindez a hitre épül, s abból
fakad. A hit szerinti élet teljessége a szeretet cselekedeteiben ölt
testet. Törekedjünk arra, hogy hitünkből jócselekedetek fakadjanak!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható örök Isten, Mennyei Atyánk, tekints végtelen irgalmasságoddal
nyomorúságunkra, szegénységünkre és szükségünkre! Könyörülj minden
keresztény hívőn, hiszen egyszülött Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus önként
a bűnösök kezébe adta magát, s a szent keresztfán vérét hullatta értünk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130218.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 17., vasárnap

[Evangelium] 2013-02-17

2013. február 17. – Nagyböjt 1. vasárnapja

Abban az időben: Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a
Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a
sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett.
Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy
váljék kenyérré." De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az
ember." Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás
alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden
hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és
annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied
lesz." Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki
szolgálj!" Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára
állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz
írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön
hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad." De Jézus ezt válaszolta: „Az is
írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!"
Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre
elhagyta Jézust.
Lk 4,1-13

Elmélkedés:

Istent keressük
Váratlanul ért bennünket a hír, hogy XVI. Benedek lemond pápai
hivataláról, lemond legfőbb pásztori hatalmáról. A tény fényesen
bizonyítja, hogy a Szentatya nem ragaszkodik hatalmához, mert a hatalomhoz
való ragaszkodás kísértés lehet. A gonosz egykor azzal kísértette meg
Jézust, hogy ragadja magához a hatalmat, de ő visszautasította ezt.
Döntésének bejelentésekor a Szentatya hangsúlyozta, hogy teljesen szabadon
hozta meg döntését, tehát semmi okunk nincs ebben kételkedni. Bátor
cselekedetével a Szentatya új utat akar nyitni az Egyház számára. Hogy e
lemondás és annak következtében az új pápa milyen jót hoz az Egyház és a
világ számára, ezt bízzuk a jó Isten gondviselésére!

Nagyböjt 1. vasárnapjának evangéliuma Krisztus megkísértéséről szól. A
gonosz, a sátán, aki arra törekszik, hogy hazugságaival a maga
szolgálatába állítsa, Istennel pedig szembefordítsa az embert, még Jézust
sem kíméli. A kísértés az ő számára is ugyanazt jelenti, mint mindenki más
számára: Az igaz Isten helyett szolgáld a „hazugság atyját!" Isten
szeretete helyett válaszd az önszeretetet! Ne engedd, hogy Isten
uralkodjék fölötted, hanem vedd kezedbe sorsodat! Az a tény, hogy a bűnt
soha el nem követő Krisztust is megkísértette a gonosz, azt jelzi, hogy
nem panaszkodhatunk amiatt, hogy életünkben kikerülhetetlen a rossz elleni
küzdelem. Ez emberi életünk velejárója. Ha nem volna ez a küzdelem, mert
nem volna rossz és mindig csak jót tehetnénk, akkor meg a szabad akaratot
hiányolnánk. Isten megengedi a rosszat, hogy mi szabad akarattal felelős
döntést tudjunk hozni mellette vagy ellene. Jézus megkísértésének
története megerősít minket abban, hogy a rossz mindenféle csábításának
ellent lehet mondani. A kísértések – bár sok esetben valóban nehezen –
felismerhetők, és visszautasíthatók. Jézus is visszautasította a
kísértéseket, nem engedelmeskedett a gonosznak, nem követett el bűnt, mert
a bűn nem összeegyeztethető Isten szentségével. A bűn ugyanakkor nem csak
Isten természetével ellentétes, hanem emberi természetünkkel is. Nincs
helye a bűnnek az életünkben, ha valóban komolyan vesszük az
életszentségre való törekvést, amelyet Isten kér tőlünk.

A gonosz módszere a megtévesztés. Ez megnyilvánul például abban, hogy a jó
látszataként tünteti fel azt, ami valójában rossz. Olyanra ösztönöz, ami
első pillanatban jónak tűnik, s nem is gondolom, hogy a gonosz csapdájába
kerülök. A megtévesztés másik megnyilvánulása, ha valaki túlzottan
magabiztos, és azt képzeli magáról, hogy sebezhetetlen. Jézus
megkísértésének példája figyelmeztet: sebezhető vagyok, megkísérthető
vagyok, könnyen a bűn csapdájába eshetek.

Mi a célja a kísértésnek? Jézus esetében mindhárom kísértés hátterében az
húzódik meg, hogy eltérítse őt küldetésétől. Ebből a szempontból nem
véletlen tehát, hogy közvetlenül az ő nyilvános működése előtt történik ez
az esemény. A gonosz azt akarja, hogy az Úr ne engedelmeskedjen az
Atyának, ne teljesítse küldetését, amit az Atyától kapott. Még az utolsó
pillanatban is erre törekszik a gonosz, közvetlenül szenvedésének kezdete
előtt is el akarja téríteni őt a megváltás végrehajtásától, ahogyan erről
az Olajfák hegyén történt jelenet tanúskodik (vö. Lk 22,39-46).

Mi a célja a kísértésnek az emberek esetében? Hasonló, mint Jézusnál.
Eltéríteni minket emberi hivatásunktól. Eltéríteni attól a feladattól,
küldetéstől, amit Isten bíz ránk. Eltéríteni minket attól a szívünk mélyén
élő vágytól, hogy Istent keressük és megtaláljuk. Eltéríteni minket a
szeretet útjától.

Uram, Jézus Krisztus! A gonosz azt akarja elhitetni velem, hogy magamra
hagytál, egyedül vagyok, nem törődsz velem. A gonosz azt sugallja nekem,
hogy nincs kiút, felemelkedés bűneimből. Hiszem, hogy te mindig velem
vagy. Hiszem, hogy irgalmas vagy és megbocsátasz nekem. Emelj fel engem
irgalmaddal és szereteteddel!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem
nehéz helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az
ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem,
hogy magamra hagytál, nem törődsz velem. Bukásaim és eleséseim
figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak hozzád és
segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések idején is a te
arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed után nyúljak, s a
te szívedre hajoljak. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130217.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum