2010. január 30., szombat

[Evangelium] 2010-01-30

2010. január 30. - Szombat

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: "Keljünk át a
túlsó partra." Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal
vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy
szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már
megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és
megkérdezték: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Erre fölkelt,
ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: "Hallgass el, nyugodj
meg!" A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult:
"Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el
ugyanis őket. Egymást kérdezgették: "Ki lehet ez, hogy még a szél és a
tenger is engedelmeskedik neki?"
Mk 4,35-40

Elmélkedés:

A kánai menyegzőn tett csoda esetében is megfigyeltük már, hogy Jézus nem
avatkozik be azonnal az eseményekbe, hanem vár, hogy segíthessen, s
várakozik, hogy kérjenek tőle. S amikor hozzá fordulnak, akkor készséggel
segít. Az emberi szükséghelyzet egészen nyilvánvaló a háborgó, viharos
tenger esetében, de mintha ezt Jézus nem venné észre. Ő nyugodtan pihen,
miközben a tanítványokat félelem, halálfélelem tölti el. S amikor végre
hozzá fordulnak, akkor egészen egyszerűen szünteti meg a félelmet okozó
helyzetet, egy olyan csodával, amire nem is gondolnak. Jézus talán a mi
életünkbe sem szeretne látványosan beavatkozni, s talán csak azt várja,
hozzá végre forduljunk és segíthessen nekünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. január 29., péntek

[Evangelium] 2010-01-29

2010. január 29. - Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
"Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár
alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba
szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először
szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés
engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás."
Majd folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen
példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor
elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban
elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt,
úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak."
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták
megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül
volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4,26-34

Elmélkedés:

A magvetőről és a mustármagról szóló példázatok az Isten Országának
szüntelenül növekvő természetéről szólnak, s e növekedést Isten adja.
Jézus azért beszél egyszerű szavakkal az Isten Országáról, hogy mindenki
megértse. Nem szükséges magas képzettség ahhoz, hogy valaki felfogja
tanításának lényegét, hanem elegendő, ha nyitott szívvel hallgatjuk. Az
igehirdetőknek ugyanilyen egyszerűséggel és világosan kell beszélniük e
titokzatosan megvalósuló és növekvő Országról, amelynek valósága az ő
számukra is fokozatosan tárul fel. Minél többet megismerünk és befogadunk
az isteni szándékból, annál többről tehetünk tanúságot.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására!
Szent Ágoston

________________________________

Aktuális:
Bíró László,a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens
püspökének Hívom a családokat című leveleit februártól az érdeklődők
megkaphatják e-mail-en keresztül is.

Feliratkozni ezen a linken lehet:
http://katcsal.hu/csaladlevel.html
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. január 28., csütörtök

[Evangelium] 2010-01-28

2010. január 28. - Csütörtök

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: "Vajon azért gyújtanak-e
lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a
lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy
nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért,
hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!" Majd így
folytatta: "Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek,
olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert
akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije
van."
Mk 4,21-25

Elmélkedés:

Jézus az isteni tanítást hozta el nekünk, embereknek, hogy
megvilágosodjunk az igazság által, s eljussunk a hitre. Azok a csodák,
amikor Jézus vakoknak adja vissza a látás képességét, nagyon fontosak,
mert nem csak arról van szó bennük, hogy Jézus gyógyító cselekedete
következtében testi betegségük elmúlik, hanem ezen személyek értelme és
szívük is megnyílik a hit számára. A hit fényét, amelyet mindannyian
Istentől kapunk, nem szabad elrejtenünk, hanem mások számára is fel kell
mutatnunk, mert ezt jelenti a keresztény tanúságtétel. Mivel a krisztusi
tanítás az üdvösség szempontjából elengedhetetlen számunkra, nekünk is
gondoskodnunk kell terjedéséről.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Atyánk! Itt vagyok szolgáltadra, a Te gyermeked, hogy rajtam keresztül
folytasd szereteted munkáját a világban azáltal, hogy Jézust adod nekem,
rajtam keresztül másoknak és az egész világnak. Imádkozzunk egymásért,
hogy Jézus szerethessen bennünk és általunk azzal a szeretettel, mellyel
az Atya szereti Őt.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. január 27., szerda

[Evangelium] 2010-01-27

2010. január 27. - Szerda

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje.
Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a
tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: "Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint
vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és
fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja.
Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött
a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt.
Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek,
elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott,
kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést
hozott." Jézus így fejezte be szavait: "Akinek füle van, hallja meg!"
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték
tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: "Ti megtudhatjátok
Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben
hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy
megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: "Nem értitek
ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A
magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás,
meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az
elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a
tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert
(állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy
üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig,
akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a
tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi
szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük
gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott.
Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros,
sőt százszoros termést hoznak."
Mk 4,1-20

Elmélkedés:

Érdemes odafigyelnünk a magvető alázatára és bizalmára. Nem értékeli túl
sem önmagát, sem tevékenységét, hanem egyszerűen elvégzi mindennapi
munkáját. S közben bízik abban, hogy Isten jó lesz hozzá, s megfelelő
időjárással segíti a meg kikelését és fejlődését. A magvető tudja, hogy
attól a pillanattól kezdve, hogy kezei elhinti a földbe a magot, az
események irányítása is kikerül a kezéből. Mostantól egyedül Istentől
függ, hogy megáldja-e munkáját. Az igehirdető is ugyanezzel az alázattal
és bizalommal hirdeti Krisztus tanítását, tudva, hogy nem rajta múlik a
siker, hanem egyedül Istenen, aki gondoskodik arról, hogy a jó szívek
gazdag lelki kincseket teremjenek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézusom, Te mondtad: "Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak".
Íme, most szavad csalatkozhatatlanságára támaszkodunk, és kérjük a
kegyelmet, hogy minden erőtlenségünkből, gyengeségünkből,
hitetlenségeinkből, reménytelenségeinkből és szeretetlenségeinkből emelj
ki minket, hogy Általad erős, a Te mértékedet tartó és szeretetteljes
életet élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. január 26., kedd

[Evangelium] 2010-01-26

2010. január 26. - Kedd, Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az
aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket,
mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se
tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy
házba, először is ezt mondjátok: "Békesség e háznak!" Ha békesség fia
lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok
ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a
munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek,
és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg
ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!"
Lk 10,1-9

Elmélkedés:

Pál apostol két munkatársát, Szent Timóteust és Szent Tituszt ünnepeljük a
mai napon. Az előbbi Efezus, az utóbbi Kréta városának volt a püspöke. A
népek apostolának az igehirdetésben segédkeztek, ami azt mutatja, hogy még
az oly nagyszerű szónoknak és tanítónak is, mint Pál szüksége volt
társakra a szolgálatban. Jézus is társakat választ magának, s azóta is
minden pap az apostolok egykori munkáját folytatva az Úr nevében és az ő
küldetésében hirdeti a krisztusi tanítást. A papság évében imádkozzunk
azokért, aki meghallván Isten hívását életüket az evangélium terjesztésére
szentelik. S imádkozzunk azért is, hogy a hívek az emberi szó mögött
meghallják Isten szavát.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Aki benned bízik, Uram,
és őszinte szívvel téged keres,
az nem könnyen botlik el.
Ha pedig mégis bajba jut,
ha mégannyira belékeveredik is,
te egykettőre kimented, megvigasztalod,
mert te nem hagyod el véglegesen
a benned bizakodót.
Ritka a hű barát,
aki barátja mellett minden rosszban kitart.
Te, Uram, csak te vagy
a fogyhatatlanul hű mindenben,
kívüled senki más.
Kempis Tamás
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. január 25., hétfő

[Evangelium] 2010-01-25

2010. január 25. - Hétfő, Szent Pál apostol megtérése

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak.
Mk 16,15-18

Elmélkedés:

Mélyen vallásos zsidó emberként Pál ellenséget vélt felfedezni Krisztus
követőiben, a Törvény nevében üldözni kezdi azokat, akik számára nem a
mózesi törvény a legfontosabb, hanem a szeretet törvénye. A damaszkuszi
élmény azért képes Pál életét egy egészen új irányba állítani, mert
megismeri Krisztust, aki a szeret törvényét hirdette. Krisztusnak és
szeretetének a megtapasztalása arra indítja őt, hogy e szeretet
tanúságtevője legyen, ahogyan Jézus többi apostola is erre kapott
meghívást. Megtérése azt mutatja, hogy aki egyszer személyesen találkozik
Krisztussal, annak egész életével hirdetnie kell a megismert Igazságot.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szent Pál, segíts, hogy életünket olyan becsülettel, tisztaságban és
ártatlanságban éljük meg, hogy Isten trónja előtt ujjonghass, amikor
imáidban ránk gondolsz. Mélyítsd el szeretetünket, növeld ismereteinket és
élesítsd tisztánlátásunkat! Imáid támogassák Isten bennünk megkezdett
művét, hogy napról napra növekedhessünk a kegyelemben, és hívő társainkkal
egyetemben Isten szeretetének üzenetét terjeszthessük a földön.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. január 24., vasárnap

[Evangelium] 2010-01-24

2010. január 24. - Évközi 3. vasárnap

Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket
leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és
szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől
kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent,
tiszteletre méltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók
azok a tanítások, amelyekre oktattak.
Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre
elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki
elismeréssel beszélt róla.
Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton
a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda
neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez
volt írva: "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy
örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a
vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem:
elérkezett az Úr esztendeje."
Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden
szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az Írás,
amelyet az imént hallottatok."
Lk 1,1-4; 4,14-21

Elmélkedés:

Megnyitva szívünket
Egy aranymiséjére készülő, idős papról szól Móra Ferenc egyik, talán a
nagyobb közönség számára kevésbé ismert írása. A történet szerint a nagy
ünnep reggelén a pap nyugtalanul sétálgat a plébánia kertjében. A
gyümölcsfák összehajló ágai között fölfelé tekintve a ragyogóan kék eget
szemléli. Ha karját kinyújtaná a lombok között, talán elérné és
megsimogatná az eget, amely most is oly védelmezőn borul a földre, mint
ötven évvel korábban, az újmiséje napján. A pap mégsem az ég felé nyújtja
most a kezét, hanem az izgalomtól egyre gyorsabban verő szívére szorítja.
Öreg lábai megállnak, öreg szeme könnyel telik meg. Így tűnődik magában:
Minden szem örökre lecsukódott már, amelyik az újmisén mosolyogva nézett
rá, s minden kéz örökre lehanyatlott, amelyik egykor barátsággal
szorította meg áldást adó újmisés kezét. Mindeközben az író odahaza
készülődik, indul az aranymisére, amire szívesen magával vinné azt az
imádságos könyvet, amit a tisztelendő úrtól kapott egy hittanvizsga
alkalmával még gyerekkorában, amikor még olyan fehér volt szíve, mint a
nagy oltár terítője a templomban. Az imakönyv ugyan már nincs meg, de még
emlékszik a benne lévő imákra, amiket az akkor fiatal tisztelendő tanított
neki gyermekkorában.

Ez a kis történet jutott eszembe a mai evangélium kapcsán, amely Szent
Lukács írásának előszavával, bevezetésével kezdődik. Az evangélista azzal
kezdi művét, hogy megjelöli szándékát, miért írja le Jézus történetét.
Előtte "már sokan vállalkoztak arra, hogy leírják az eseményeket" (Lk
1,1). Kikre gondoljunk? Márk volt az első, aki leírta Jézus történetét,
tanítását és csodáit. Az ő művével nagyjából egy időben keletkezhetett az
az írás, amely Jézus mondásait, beszédeit tartalmazta, de amely eredeti
formájában nem maradt ránk, de következtethetünk létezésére. Ezt a Jézus
tanítását tartalmazó írást és Márk evangéliumát is felhasználta Máté, majd
valamivel később Lukács evangélista is. Szent Lukács Kr. u. 80-85 között
írhatta meg evangéliumát, illetve az Apostolok Cselekedetei című írást,
amely szintén az újszövetségi szentírás könyvei közé tartozik. Körülbelül
tehát ötven esztendő telik el a Jézus esemény óta, ennyi idő pedig bőven
elegendő ahhoz, hogy sok minden feledésbe merüljön, ha senki sem gondol
arra, hogy megőrizzék.

Idővel sok mindent elfelejtünk, de az igazán fontos dolgokra emlékszünk, s
amit igazságnak, életet vezérlő igazságnak tartunk, azt igyekszünk
megőrizni, s továbbadni. Az aranymisés pap ötven év távlatából is jól
emlékszik még első szentmiséjére. Papságának éveiben nem tett egyebet,
mint tanította az általa megismert igazságot, hirdette az Igazságot,
Krisztust. Lukács evangélista korában valószínűleg már csak nagyon kevesen
éltek az egykori szemtanúk és szolgák közül, akik személyes ismerték
Jézust. Feltehetőleg inkább azok igehirdetését gyűjti össze, akik maguk is
másoktól, talán éppen az apostoloktól hallották a tanítást. Mindennek
pontosan utánajár, hogy hitelesen írja le az eseményeket. Az a szándék
vezérli, hogy semmiképpen se merüljön feledésbe mindaz, amit az Úr
tanított.

Érdekes, hogy az evangélista, egy előkelő férfinak, egy Teofil nevű
személynek ajánlja írását. Ez a görög név azt jelenti: "Isten barátja".
Bizonyosak lehetünk benne és a szentíráskutatók is vallják, hogy ez a
Teofil egy valóságos személy volt, tehát nem egy kitalált ember. De mivel
ennyire beszédes, ennyire mély értelmű a neve, említsük meg azt is, hogy
az evangélium Isten barátainak szól. Az első keresztény századok nagy
egyházatyái Origenésztől kezdve Beda Venerabilisig szinte kivétel nélkül
mind így értelmezik Teofil nevének említését az evangélium elejét. Ez a
könyv, az evangélium, Jézus tanítása mindenkinek szól, aki Isten barátja.
Nekünk is, mert mi is Isten barátai vagyunk, akik szívesen hallgatunk rá.

Befejezésül még tegyünk említést arról, hogy a felolvasott evangéliumi
részlet után arról az eseményről hallottunk, hogy Jézus megkezdi nyilvános
működését. Az eset a a názáreti zsinagógában történt, abban a városban,
ahol Jézus nevelkedett. Miután felolvasta a szöveget, minden szem
rászegeződött. Mindenki figyelemmel várta a tanítást, a magyarázatot,
amely csak egyetlen mondatból állt: "Ma beteljesedett az Írás, amelyet az
imént hallottatok" (Lk 4,21). Manapság a magyarázatok persze ennél
hosszabbak, de minden szentmisében tulajdonképpen ugyanez történik. A pap,
legyen újmisés vagy aranymisés, fiatal vagy idősebb, felolvassa az
evangélium tanítását, majd a prédikáció során kifejti annak értelmét és
tanulságát. A hívek pedig nem csak szemüket szegik az igehirdetőre, hanem
kinyitják fülüket és megnyitják szívüket Jézus tanítása számára, amely
mindenkinek, nekünk is szóló örömhír.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te csodálatos dolgokat tettél és tanítottál földi
életed során. Tanításod jó magként hullott az emberi szívekbe, s gyökeret
vervén bőséges termést hozott. Arról is gondoskodtál, hogy legyenek, akik
távozásodat követően a te nevedben, a te erőddel, a te megbízásodból
hirdetni fogják mindazt, amit te hirdettél. Erre a feladatra, az
igehirdetésre választottad ki az apostolokat, akiknek ezt mondtad: "aki
titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10,16). De ugyanez igaz minden papra
is, akit te hívsz meg személyesen az ige szolgálatára. Add, Urunk, hogy
papjaink szavát soha ne vegyük csupán gyenge emberi szónak, hanem
igehirdetésükben felismerjünk, megszeressünk és kövessünk téged, a legfőbb
Igazságot!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum