2008. október 25., szombat

[Evangelium] 2008-10-25

2008. október 25. - Szombat

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról
hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: "Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek
voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha
nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony
és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan."
Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek fügefa volt a szőlőjében.
Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt
vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a
fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha
terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
Lk 13,1-9

Elmélkedés:

Tragikus haláleseteket vagy más emberi szerencsétlenségeket látva a
legtöbben azt kérdezik, hogy miért történt mindez? Az ószövetségi időkben
elterjedt volt az a vélekedés, hogy a szerencsétlenség azért éri az
embert, mert bűnös. Ezen következtetés azonban nem minden esetben igaz a
gyakorlat szerint, hiszen nyilvánvalóan bűnös emberek jómódban élnek
sokáig, míg a becsületesen embereket egyik baj után a másik éri. E
problémával foglalkozik Jób könyve, amelynek egyik tanulsága az, hogy a
bajokkal Isten próbára tesz minket, ugyanakkor az újjászületés lehetőségét
is megadja. Erről a lehetőségről tanít a fügefa esete a mai evangéliumban.
Azt azonban ne felejtsük, hogy az újjászületés lehetőségének nem emberi
érdemünk az alapja, hanem Isten irgalma.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal,
hogy mindennap irgalmas karjaidba veszel minket. Irgalmad nélkül
elvesznénk és elveszítenénk legnagyobb ajándékodat, az örök életet.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. október 24., péntek

[Evangelium] 2008-10-24

2008. október 24. - Péntek

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton
felhő támad, mindjárt mondjátok: "Eső jön!", és úgy is történik. Ha déli
szél fúj, azt mondjátok: "Hőség lesz!", és megjön az is. Képmutatók! Az ég
és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem
ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor
ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele,
hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a
börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem
szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.
Lk 12,54-59

Elmélkedés:

Miután a tegnapi evangéliumban Jézus arról beszélt, hogy személye
békétlenséget kelthet az emberek, sőt, akár családtagok között is, ma azt
ajánlja mindannyiunknak, hogy törekedjünk mindig keresni a békés megoldási
lehetőségeket. "Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság?" -
kérdezi az Úr. A béke megtalálásának feltétele tehát az igazság meglelése.
Nem azt mondja Jézus, hogy mindenki ragaszkodjon a maga igazságához vagy a
saját vélt igazához, hanem, hogy közösen kell keresni az igazságot,
amelynek gyümölcse majd a békesség létrejötte lesz. A békességre
törekvőket nem véletlenül nevezi boldognak Jézus. Ahol sikerül
megvalósítani a békét, ott az Isten országa valósul meg.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó irgalmas Atyánk, a te Fiad, Jézus Krisztus, az élők és holtak bírája, az
első eljövetel alázatában megváltotta az emberiséget a bűntől, és
dicsőséges visszatértekor számon fog kérni minden bűnt: atyáinktól,
testvéreinktől és tőlünk, a te szolgáidtól, akik a Szentlélek indítására
teljes szívvel bánva bűneinket visszatérünk Hozzád. Légy hozzánk irgalmas
és bocsásd meg bűneinket!
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. október 23., csütörtök

[Evangelium] 2008-10-23

2008. október 23. - Csütörtök

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Azért jöttem, hogy tüzet
gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!
Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez
beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?
Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy
házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három
ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."
Lk 12,49-53

Elmélkedés:

Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy tanítványainak körében még a
családtagok között is viszálykodás támadhat amiatt, hogy egyesek
elkötelezik magukat mellette, míg mások szembefordulnak vele. Sok
családban manapság is szinte mindennapi viszálykodás tárgya, hogy az egyik
házastárs gyakorolja vallását és a gyermekeket is erre igyekszik nevelni,
a másik viszont nem él vallásosan. Jézus szavait nyugodtan érthetjük úgy,
hogy csupán a családi béke kedvéért nem lehet lemondani a
vallásgyakorlatról, a templomba járásról vagy a gyermekek hitre
neveléséről. Hiszen ha valaki ezt tenné, házastársa könnyen mondhatná
utána, hogy lám, nem is annyira fontos ez a dolog. Az imádkozás sokat
segíthet a helyzet feloldásában, a családi béke megtalálásában.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, ha eljön a végső "átmenet" pillanata, add, hogy derűs szívvel
induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a
hosszú keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi
értéket, amit itt a földön megismerhettünk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. október 22., szerda

[Evangelium] 2008-10-22

2008. október 22. - Szerda

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Gondoljátok meg: Ha tudná
a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.
Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem
is gondoljátok."
Péter megkérdezte: "Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy
mindenkinek?" Az Úr így válaszolt: "Ki a hű és okos sáfár, akit ura
szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál.
Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt
mondja magában: "Uram bizonyára késni fog", és elkezdi verni a többi
szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a
szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor
nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára
juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy
akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így
tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki
sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet
kérnek számon."
Lk 12,39-48

Elmélkedés:

Már egészen kicsiny gyermekként hozzászoktunk ahhoz, hogy valaki számon
kéri tőlünk kötelességünk teljesítését, és felelősségre von, ha valamit
nem tettünk meg, illetve rosszul tettük. Gimnazisták és egyetemisták jól
tudják, hogy a számonkérés idejének közeledése milyen lelki terhet jelent
az embernek, főként akkor, ha valamilyen mulasztás terheli a lelket. Mások
nyugodt lelkiismerettel várják a megmérettetés napját felkészültségükben
bízva.
A végső időkben Isten is számon kéri tőlünk, hogy mit tettünk földi
életünk során. Egyesek rettegnek ettől a naptól, mert mulasztásaik vannak,
mások viszont mindig készen állnak a találkozásra. Az egyik embert inkább
a felelősségre vonástól és büntetéstől félelem kényszeríti kötelességei
teljesítésére, a másikat az Isten iránti szeretet. Az utóbbi könnyebb.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, élet Ura, add meg, hogy életünk minden szakaszát ajándékként
értékeljük, mert telve van további ígéretekkel!
II. János Pál
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. október 21., kedd

[Evangelium] 2008-10-21

2008. október 21. - Kedd

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve,
kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez,
akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget,
rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák.
Lk 12,35-38

Elmélkedés:

Érdekes szerepcseréről hallunk a mai evangéliumban. A végső időkben a
szolgák ülhetnek majd asztalhoz és az úr, a gazda végzi majd a szolgák
feladatát. Istentől nem idegen az ilyen szerepcsere, hiszen Jézus világra
jöttével emberi testet vett fel Isten. Jézus pedig nem úrként vagy
királyként járt körbe a földön, hanem a megváltás szolgájaként, a mennyei
Atya alázatos szolgájaként, az örömhír szolgájaként, a mennyek országa
szolgájaként, üdvösségünk szolgájaként. A szolgálat szellemére nevelte
apostolait. Szolgaként mosta meg tanítványai lábát az utolsó vacsorán,
példát adva minden tanítványának a szolgálatra. A kereszten is Isten
szenvedő szolgájaként halt meg.
Én kinek szolgálok?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a
munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban.
Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól
gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy
időtöltéssel.
Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne
teher legyen, hanem öröm.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. október 20., hétfő

[Evangelium] 2008-10-20

2008. október 20. - Hétfő

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból:
"Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" Ő így
válaszolt neki: "Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és
elosszam örökségteket?" Majd a tömeghez fordult: "Vigyázzatok, és
őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől
függ az ember élete".
Példabeszédet is mondott nekik: "Egy gazdag embernek a földje bőséges
termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat
építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig.
Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá:
Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit
szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben
gazdagodnék!"
Lk 12,13-21

Elmélkedés:

A múlt héten pénteken az isteni gondviselésről olvastunk az evangéliumnak.
E részben Jézus arra bátorított minket, hogy ne aggódjunk életünk és
megélhetésünk miatt, mert Isten gondoskodik rólunk. Tanítását persze nem
érti meg mindenki, s vannak olyanok, akik az isteni gondoskodás helyett
inkább a földi javakban, az anyagiakban bíznak. Ennek példáját láthatjuk a
mai történetben. Mivel a zsidó családokban a legidősebb fiú volt mindig az
örökös, ezért többiek nem kaptak örökséget. Egy ilyen, örökség nélküli
ember fordul Jézushoz, mert úgy gondolja, hogy számára nagyobb biztonságot
jelentene az, ha testvére lemondana javára az örökség egy részéről. Vajon
rá merem-e bízni magamat teljesen az isteni gondviselésre?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus Krisztus, Üdvözítőm, nézz le rám trónodról irgalmasan! Te drága
véreddel megváltottál minket az örök életre. A te Atyád a mi Atyánk is, te
pedig test szerinti testvérünk vagy. Engedheted-e, hogy lelkünk elvesszék?
Te meg tudsz menteni minket!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. október 19., vasárnap

[Evangelium] 2008-10-19

2008. október 19. - Évközi 29. vasárnap, Missziós Világnap

Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan
tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és
a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: "Mester! Tudjuk, hogy igazat
beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy
tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed:
Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" De Jézus felismerte
gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: "Miért kísértetek, ti képmutatók!
Mutassátok csak meg az adópénzt!" Aztán megkérdezte tőlük: "Kinek a képe
és a felirata ez?" Azok azt felelték: "A császáré." Erre ő így szólt
hozzájuk: "Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré - az
Istennek pedig, ami az Istené!" Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták
őt, és elmentek.
Mt 22,15-21

Elmélkedés:

Elmenvén az egész világra
Közel húsz esztendővel ezelőtt még gimnazista diákként láttam az 1986-ban
készült és Oscar-díjat kapott, A misszió című filmet. A film a XVIII.
század közepe táján játszódik Dél-Amerikában és a jezsuita szerzetesek
hitterjesztő munkáját mutatta be a mai Paraguay, Argentína és Brazília
határvidékén élő guarani indiánok között. Erre a vidékre az első missziós
jezsuita szerzetesek alig 70 évvel az amerikai kontinens felfedezése után
érkeztek 1560 táján azzal a szándékkal, hogy az itt élők körében hirdessék
Jézus Krisztus tanítását. Az őslakos guarani indiánok kisebb törzsekben az
őserdőkben éltek ebben az időben, ugyanúgy, mint sokan ma is. Az ő
közösségeikhez csatlakoztak, az ő egyszerű életformájukat vették fel a
missziósok, akik igencsak nehéz körülmények között végezték az evangélium
hirdetését. Tévedés volna azonban azt gondolnunk, hogy missziósok egyetlen
feladatuknak az őslakosok keresztény hitre térítését tekintették.
Mindemellett termelő közösségeket hoztak létre, amelyekben földművelésre
és állattenyésztésre tanították az indiánokat, akiknek a nyelvét
megtanulták. Az guaranikkal közösen olyan missziós telepeket, kisebb
városokat, ún. redukciókat építettek, amelyek három-négyezer embernek
adtak otthont, ugyanakkor védelmet biztosítottak a spanyol és portugál
hódítókkal szemben. Az európai hódítók ugyanis nem embernek, hanem
állatnak tartották az indiánokat alacsony termetük és nomád életmódjuk
miatt, és vadásztak rájuk, hogy rabszolgaként eladhassák őket. A misszió
című film a missziósoknak és az indiánoknak a hódítókkal szemben vívott
hősies küzdelmét is hitelesen mutatja be.

Amikor diákként láttam a filmet, elcsodálkoztam azon, hogy néhány
évszázaddal korábban éltek és még ma is élnek olyan emberek, akik
hazájukat elhagyva egy távoli országba indulnak az evangélium
terjesztésére, és az a gondolat ébredt bennem, hogy szívesen megnézném
egyszer ezt a vidéket. Vajon mi maradhatott meg az egykori missziósok
lelkes munkájából? S vajon vannak-e olyan emberek, akik folytatják az
általuk megkezdett munkát? Idén nyár végén aztán teljesülhetett régi
vágyam, és egy tanulmányút keretében néhány paptársammal eljutottam a
filmben látott missziós vidékekre. Az egykoron virágzó missziós telepeknek
mostanra csak a romjai találhatók meg. A templomokat és az épületeket
szinte teljesen lerombolták, a köveket széthordták. De még ezek mostanra a
világörökség részévé nyilvánított romok is árulkodnak arról, hogy a
missziós szerzetesek irányításával az indiánok művészi szinten tanulták
meg a kő- és fafaragást, és mesteri fokon sajátították el az építészet
fortélyait. A missziósok hamar felfedezték, hogy milyen nagy hatással van
a zene az indiánokra, ezért énekelni és zenélni tanították őket, de
megtanították őket a hangszerkészítésre is. Jó volt megtapasztalni, hogy
bár az évszázadokkal korábban emelt épületek romokban hevernek, a vallási
élet virágzik, a hívek aktíva részt vesznek közösségük eseményein,
vallásosságuk belső meggyőződésből fakad. Az őserdőben ugyanakkor még ma
is élnek olyan indián törzsek, akik alig hallottak egy keveset a
keresztény hitről, tehát szükség volna új missziós hivatásokra. A helyzet
jól jellemzi, hogy például Argentínában a magyar származású Varga János
atya 27 településre jár szentmisét tartani.

Érdekes volt látni, hogy ezek az emberek a legnagyobb szegény ellenére is
boldogan élnek. Alig van ruhájuk, mindennap vadászni kell az erdőben
valami ennivalóért, apró nádviskóban élnek, a földön alszanak, de mégis
boldogok. Nincs televízió, nincs számítógép és internet, nincs
mobiltelefon, és egyáltalán semmiféle modern technikai eszközük sincs, de
mégis boldogok vagy talán éppen azért boldogok, mert nincsenek ilyesféle
holmijaik. Nem lopnak, igaz, nincs is mit, nincs bűnözés és nincs
agresszió, a szülők például sosem emelnek kezet gyermekükre, hanem szépen
elbeszélgetnek velük, ha valamit rosszul tettek. Szabadon élnek, és ha
kedvük támad más vidékre költözni, könnyen megtehetik, hiszen bárhol
tudnak maguknak nádból új házat építeni. Ha figyelembe veszem, hogy az
európai ember az indiánok földjén talált arany kincsekért és a
rabszolgasorba kényszerítettekért cserébe csak háborút, viszálykodást és
anyagi haszonszerzésre épülő civilizációt adott cserébe, az a gondolatom
támad, hogy nekik biztosan jobb lett volna, ha Kolombusz Kristóf hajóit
sosem sodorta volna arra a szél, s most is háborítatlanul élnének a
vadonban.

Ma, a missziós vasárnapon gondoljunk azokra, akik egykor életüket áldozták
más népek megtérítéséért, s imádkozzunk azokért a missziós szerzetesekért
és szerzetesnővérekért, akik családjukat és hazájukat elhagyva vállalják a
hit terjesztését más földrészek távoli országaiban, s Krisztus parancsát
teljesítve "elmenvén az egész világra" hirdetik a szeretet evangéliumát.
Ők igen nehéz körülmények között tartanak fenn iskolákat, kórházakat vagy
más oktatási, illetve egészségügyi intézményeket. A mai gyűjtés alkalmat
ad nekünk arra, hogy lehetőségeink szerint nagylelkűen segítsük az ő még
inkább nagylelkű munkájukat és szolgálatukat. Imádkozzunk azért, hogy
legyenek új missziós hivatások, legyenek olyan fiatalok, akik elkötelezik
magukat Krisztus tanításának hirdetésére! Imádkozzunk azért, hogy a
missziós munka eredményes legyen, és eljusson az Evangélium örömhíre a
világ minden népéhez.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mária, az Egyház Anyja és az evangelizáció Csillaga! Légy velünk az úton,
ahogy Pünkösd napján is ott álltál a tanítványok mellett. Bizalommal
fordulunk hozzád, hogy közbenjárásodra az Úr adja meg nekünk a kitartás
ajándékát a missziós munkában, amely az egész egyházi közösség ügye,
mindannyiunk ügye.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum