2012. szeptember 22., szombat

[Evangelium] 2012-09-22

2012. szeptember 22. - Szombat

Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a
példabeszédet mondta nekik: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett,
némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak
felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt,
mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek
felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt,
és százszoros termést hozott." E szavak után Jézus felkiáltott: „Akinek
füle van, hallja meg!"
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így
válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait.
A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az
útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az
ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is
üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik
meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük
gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek
közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet
gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést
nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják
az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak
állhatatosságban."
Lk 8,4-15

Elmélkedés:

A magvetőről szóló példabeszéd egyik fontos tanítása, hogy miként a föld
minősége határozza meg a termés mennyiségét, ugyanúgy az igehirdetés
eredménye nagy részben függ a hallgatóság hozzáállásától. Isten szavát
mindig azzal a nyitott szívvel kell hallgatnunk, amely kész a hallottak
megvalósítására. Arra kell törekednünk, hogy ne maradjon lelkünkben
terméketlen vagy eredménytelen az isteni szó, hanem bőséges termést
hozzunk. Könnyen abba a hibába eshetünk ugyanis,, hogy elegendőnek tartjuk
a szavak szépségében való gyönyörködést, s nem gondolunk arra, hogy az
ezek szerinti élet jelenti számunkra az üdvösséget. Krisztus által
elérhető közelségbe került hozzánk az igazság szava.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi
testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál nekünk
a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy felismerjünk
téged minden emberben, a kicsinyekben is és Téged szolgáljunk mindenkiben!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. szeptember 21., péntek

[Evangelium] 2012-09-21

2012. szeptember 21. – Péntek, Szent Máté apostol és evangélista

Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a
vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!" Az felállt és követte
őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és
bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt.
Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti
Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?" Jézus meghallotta ezt, és így
válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot várok és
nem áldozatot." Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a
bűnösöket." Mt 9,9–13
Mt 9,9-13

Elmélkedés:

Az, hogy Máté azonnal engedelmeskedik egy idegen kérésének, és gondolkodás
nélkül otthagyja munkáját, valószínűtlennek tűnik. Talán nem teljesen
ismeretlen számára Jézus személye, aki megszólítja őt, hanem már
hallhatott róla valamit, értesülhetett csodáiról és más tetteiről, talán
láthatta is. Máté gyorsasága és készsége mindenképpen figyelemreméltó
számunkra, mert Jézus minden nap odalép ebédlőasztalunkhoz,
íróasztalunkhoz, az iskolapadhoz vagy a munkaasztalhoz, és bennünket is
követésére hív. Jézus nem az igazakat, hanem a bűnösöket jött hívni, ez az
Atyától kapott küldetése. Meghívása valóban nekünk szól, ha felismerjük
hibáinkat, beismerjük bűneinket, s készek vagyunk indulni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, Istenem, mikor találom meg végre nyugalmamat? Nagyon vágyódik lelkem
tehozzád! De erős leszek, s türelmesen várom azt az órát, melyen isteni
Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig csak az lesz a gondom, hogy neki
tetszően éljek, s szent akaratát teljesítsem. Mindenben Isten akarata
legyen meg, hiszen az övéi vagyunk az időben és az örökkévalóságban. Ámen.
Chantal Szent Franciska

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasó Barátaim!
István atya (Horváth István Sándor) vagyok, aki nektek naponta küldöm az
e-vangéliumot. Az elmúlt egy hét során sajnos kétszer is, szombaton és
csütörtökön, technikai gondok miatt később küldtem az e-vangéliumot,
amiért mindenkitől bocsánatot kérek.
Köszönöm aggódó leveleiteket, nem vagyok beteg, csupán technikai hiba,
áramszünet történt. A napi szövegek egyébként több hétre előre fel vannak
töltve egy adatbázisba, és a küldést egy budapesti egyetem számítógépe
végzi. Itt 24 órás ügyelet figyeli a szerverek működését, de ha több órás
áramszünet van, miként most is történt, akkor az ügyeletes sem tud tenni
semmit, amíg vissza nem jön az áram (szünetmentes tápegység is van, de az
sem bírja sokáig). Az ilyen jellegű hibákat azonnal észleljük és rögtön
elkezdjük annak kijavítását, (nem szükséges ezt külön jelezni felém).
Tudatában vagyok annak, hogy milyen felelősséggel jár több tízezer, és
egyre több személy számára naponta gondoskodni a lelki táplálékról, ezért
mindent megteszünk a mielőbbi küldés esetében.
Ezúton is köszönetemet fejezem ki azoknak a nagylelkű támogatóknak, akik
segítik ezen evangelizációs szolgálat működését és fejlesztését például
mostanában ún. okostelefonokra. (Az ingyenes alkalmazásokat keressétek
evangelium365 néven az AppStore-ban vagy a Google Play-ben!)
Még egyszer bocsánat a technikai hiba miatt, remélem, hogy a jövőben
ritkán fordul elő.
Szeretettel: István atya

Az e-vangelizáció támogatására adományokat ide lehet küldeni:
Számlatulajdonos neve és címe: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő,
Szabadság tér 6.
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Közlemény: E-vangélium

Online adomány bankkártyával: http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: E-vangélium
Egyéb lehetőségekről információ több nyelven a www.evangelium365.hu
oldalon.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. szeptember 20., csütörtök

[Evangelium] 2012-09-20

2012. szeptember 20. - Csütörtök

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért
hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő.
Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben,
alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál.
Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és
csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a
vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy
ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő." Jézus akkor hozzá
fordult: „Simon, mondanék neked valamit." Az így válaszolt: „Mester,
beszélj!" „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral
tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte
tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?" „Úgy gondolom az,
akinek többet engedett el" – felelte Simon. „Helyesen ítéltél" –
válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod
ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez
viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem
adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött.
Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra.
Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett.
Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret." Aztán így szólt az
asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!"
Lk 7,36-50

Elmélkedés:

Szent Lukács, az irgalmasság evangéliumának szerzője nagy figyelmet
szentel annak, hogy írásában bemutassa a bűnösöknek megbocsátó Jézust. A
farizeus házában történtekből kiderül, hogy a bűnös asszony keresi a
bűnbocsánat ajándékát. Azért megy Jézushoz, hogy kifejezze iránta
szeretetét. Szeretetének jutalmaként a legnagyobb isteni ajándékot nyeri
el, bűnei bocsánatot nyernek. A zsidó vallási törvények szerint nem volt
szabad érintkezni nyilvános bűnösökkel. Jézus átlépi ezt a törvényi
határt, hogy a bűnbánattal hozzá közeledőnek megbocsáthasson. Küldetése
többek között éppen az ilyen bűnösökhöz szól, hogy megajándékozza őket a
lélek szabadságával. Ha bűnbánattal közeledek Jézushoz, nála irgalomra
lelek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hiszem,Istenem és Megváltóm, erősen hiszem, hogy az Oltáriszentségben
vagy, mint igaz Isten és igaz ember. Hiszem, hogy a te tested, a te véred,
a te lelked, a te Istenséged és szent emberséged egészen bennfoglaltatik e
szent ostyában, habár szemeim mindebből semmit sem látnak.
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. szeptember 19., szerda

[Evangelium] 2012-09-19

2012. szeptember 19. – Szerda

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék
fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek,
akik így kiáltoznak egymáshoz: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok.
Siránkoztunk, de nem zokogtatok." Eljött Keresztelő János: kenyeret nem
eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van." Eljött az
Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és
borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!" Az Isten bölcsességét
azonban fiai igazolták."
Lk 7,31-35

Elmélkedés:

Az evangéliumok szerint Jézus több alkalommal is beszélt hallgatóinak
arról, hogy tanításának hallgatása még nem elegendő, hanem annak, aki
tanítványa szeretne lenni, a meghallgatott tanítás szerint kell élnie. A
mai evangéliumban is erre mond hasonlatot. A gyermekek furulyázása csak
játék marad, mert senki nem veszi komolyan őket, nem figyelnek rájuk az
emberek. Az emberek elengedik a fülük mellett a furulyaszót, s nem
kezdenek el táncolni a zenére. Jézus hirdeti a mennyek országának
örömhírét, közvetíti Isten üzenetét az embereknek. Hirdette egykor és
hirdeti ma is. De sajnos sokan vannak akik azt gondolják, hogy „ő is csak
a maga nótáját fújja" és elengedik a fülük mellett az igazság szavait.
Milyen jó lenne, ha nem csak a fülünknek tetszene Jézus tanítása, hanem
mélyebb gyökeret is verne bennünk! Milyen jó lenne, ha megérintené
mindannyiunk szívét! Milyen jó lenne, ha valóban az Ő igaz tanítása
irányítaná egész életünket!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Szeretném, ha tanításod jó talajra hullna a szívemben! Add,
hogy mindig nyitott szívvel hallgassalak és segíts, hogy tanításod szerint
éljek! Segítsen engem a Szentlélek a tanítás hűséges hallgatásában,
megértésében, megélésében és bátor hirdetésében!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. szeptember 18., kedd

[Evangelium] 2012-09-18

2012. szeptember 18. - Kedd

Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és
nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat
hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a
városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt
hozzá: „Ne sírj!" Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre
a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj
föl!" A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt
anyjának.
Lk 7,11-17

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban Jézus egy halálán lévő embert gyógyított meg, a
maiban pedig egy halottat támaszt fel. A százados esetében egy férfi
kérésére, az ifjúnál pedig édesanyja, egy nő érdekében cselekszik. Mind a
pogányokkal való érintkezés, mind a halottak megérintése tisztátalan tett
volt a zsidó törvények szerint, de Jézus mindkét esetben megszünteti a
határt a tisztátalan és a tiszta között, mert a jócselekedet ezt
megkívánja. Jézus örömhíre ugyanis nem ismer határokat, nem lehet korlátok
közé szorítani, hanem minden emberhez szól. A jótettek sem korlátozódnak
egyesekre, hanem bárkivel megtörténhetnek, aki hisz Jézusban és elismeri
azt, hogy szüksége van az isteni segítségre.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked
szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom
kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem. Add, hogy megértsük: neked
szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. szeptember 17., hétfő

[Evangelium] 2012-09-17

2012. szeptember 17. - Hétfő

Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott
betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A
szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte
hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy
megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette
nekünk."
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados
eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok
méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak
arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a
szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak
katonák. S ha azt mondom az egyiknek: „Menj!" – akkor elmegy, ha a
másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!" – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak
szólok: „Tedd meg ezt!" – akkor megteszi."
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt
követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben."
Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
Lk 7,1-10

Elmélkedés:

Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj – mondja a pogány százados
Jézusnak. A katonatiszt tehát önmagát érdemtelennek nevezi, ezzel szemben
a zsidó elöljárók méltónak tartják arra, hogy Jézus meggyógyítsa a
szolgáját, mert sok jót tett a zsidó néppel és a zsinagógát is ő
építtette. Jézus meg is teszi a kért csodát, meggyógyítja a beteg szolgát,
s ez azt bizonyítja, hogy szerinte is megérdemli a százados a
jócselekedetet. De Jézus nem ugyanazért, tehát nem a tetteiért tartja
méltónak őt, mint a zsidók, hanem a hitéért. A katona ugyanis egyértelműen
kifejezi kérésével, hogy hisz Jézusban és Jézus halált legyőző isteni
hatalmában.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség
van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben.
Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te
tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az
Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés
egyedül neked köszönhető!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. szeptember 16., vasárnap

[Evangelium] 2012-09-16

2012. szeptember 16. – Évközi 24. vasárnap

Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére.
Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?" Azok
így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét
mások valamelyik prófétának." Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit
mondotok, ki vagyok?" Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!" Ekkor Jézus a
lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek.
Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell
szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de
harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta
és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és
így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint
gondolkodsz, hanem emberi módon."
Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki
követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert
aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét
értem és az evangéliumért, megmenti azt.
Mk 8,27-35

Elmélkedés:

Isten több mint öt betű
A mai vasárnap evangéliumában Jézus érdekes kérdéssel fordul
tanítványaihoz, arról tudakozódik, hogy kinek tartják őt az emberek (vö.:
Mk 8,27). A válasz elárulja, hogy a nép körében nagy a bizonytalanság
Jézus személyét illetően. Az újabb kérdés arra irányul, hogy a tanítványok
mit gondolnak mesterükről (vö.: Mk 8,29). Péter válasza valójában saját
maga és apostoltársai nevében tett hitvallás: „Te vagy a Messiás!" (Mk
8,29).

Hogyan juthatunk el egy személyes hitvallásra? Hogyan juthatok el egy
szavakba foglalt hitvalláson túl arra a szintre, hogy életem legyen a
hitvallásom? Akit kisgyermekként kereszteltek meg, nem emlékezhet rá, hogy
az ő nevében szülei tettek egykor hitvallást a keresztelési szertartás
keretében. A keresztségi fogadalom megújítása a húsvéti szertartás
alkalmával már személyesebb hitvallásnak számít, miként az is, hogy
vasárnapokon és ünnepnapokon a szentmisében a közösség minden tagja
elmondja a Hiszekegyet vagy az Apostoli Hitvallást. Jogosan érezzük,
mégpedig nem csak most, amikor közeledik a Hit éve, hanem máskor is, hogy
e szóbeli hitvallást felülmúlóan kellene tanúskodnunk hitünkről a
világban, hogy felébresszük a hitet és a hit szerinti élet utáni vágyat a
hittől eltávolodottakban.

Csak arról tudunk tanúságot tenni, amit megismertünk, ismerünk. Mégpedig
olyan mértékben, amennyire megismertük. Keresztény tanúságtételünk
Krisztusról szól. Hogyan ismerjük meg őt? Milyen szintre juthatunk el e
megismerésben? Erre a kérdésre azért szükséges válaszolnunk, mert ez a
kulcsa tanúságtételünknek és személyes hitvallásunknak, s ez utóbbin már
nem csupán hittételek felsorolását értem. A kulcskérdés tehát a következő:
Hogyan ismerem meg Jézus Krisztust? A válasz megmutatja az utat, hogy az
evangéliumi kérdésre, tudniillik arra, hogy mit gondolok és mit hiszek
Jézus személyéről, egész életem hitvallásával tudjak felelni.

Hogyan ismerem meg Krisztust? A következő példa talán közelebb visz egy
hiteles válaszhoz. Avilai Szent Teréz szerint az imaéletnek két kútja van.
Az egyiket magunknak kell megásnunk és gondoskodnunk kell arról, hogy
minden árok oda vezesse a vizet. A másik kút, amely jobb vizet ad, magától
buzog fel egyszer. De várnunk kell rá, hogy felbuzogjon. E gondolatot
alkalmazhatjuk a mi kérdésükre is. Isten megismerésének két kútja van. Az
egyiket magunknak kell megásnunk, és gondoskodnunk kell arra, hogy minden
árok ide fusson. Melyek ezek az árkok, csatornák? Először is az értelmi
megismerés. Bizonyos dolgokat megtanulunk Istenről, az ő cselekedeteiről a
történelem folyamán, a vallás dolgairól. A bal oldali agyfélteke munkája
ez, az értelmünkkel megszerzett tudást ott raktározzuk. A „tudásközpontú
társadalmat" emlegetők itt meg is állnának, de mi továbbmegyünk. A
megismerés másik csatornája az akarat szintjén történik. A felelős módon
meghozott döntés, a ragaszkodás ahhoz, ami mellett elköteleztük magunkat,
és a hűség egy új szintre visz minket Isten megismerésében. A pappá
szentelt, a szerzetesi fogadalmat tett vagy a házastársi hűséget fogadott
személyik értik leginkább, hogy mire gondolok. Az értelmi és akarati
megismerés mellett a harmadik lehetőség az érzelem. E terület
tanítómesterei: öröm, boldogság, szeretet, harag, félelem, féltékenység
(stb.), igen, a negatívnak nevezett érzéseink is számos titkot felfednek
számunkra. Érzelmek nélkül aligha lelkesednénk Istenért. Megismerési
csatornáink következő eleme a testi érzékelés, érzékszerveink használata.
E terület fontosságát jelzi, hogy szinte minden gyógyítása alkalmával
Jézus megérinti a beteget, a beteg testrészt. Ezen érintésnek is szerepe
van a gyógyulásban és a beteg részéről az isteni jóság megismerésében,
megtapasztalásában. Itt kell megemlítenünk a szenvedéseket, a test
fájdalmát, gyötrődését. Ne a fejfájásra, a lábtörésre vagy a megfázásra
gondoljunk, hanem a test mély szenvedésére. Az igazi szenvedés
megtapasztalása Isten megismerésének sajátos forrása, hiszen Krisztus is
átélte az emberi szenvedést keresztútja és halála során. Úgy tűnik, hogy a
szenvedés a bennünket leginkább átalakító, Krisztushoz hasonlóvá tevő erő.
A következő csatorna a művészet, az esztétika világa. Ez talán a
legkevésbé átformáló, hiszen a gyönyörködés, a rácsodálkozás ritkán
ösztönöz cselekvésre. A vallási életben, Isten megismerésében azonban
mégis szerepe van, gondoljunk csak arra, hogy a természet szépsége vagy
egy meghittséget sugárzó szép templombelső áhítatot ébreszt bennünk. De
legyünk óvatosak, mert amit egy szakértő a lehető legszebbnek, a lehető
legjobbnak nevez, nem biztos, hogy valóban a legszebb, valóban a legjobb.
Egy ínyenc borszakértő soha nem fogja egy szentmiséhez szánt, de nem
átváltoztatott misebor kóstolásakor azt érezni, amit Krisztus vérének
vételekor érzünk. Egyetlen, még a legfinomabb kenyér ízéhez sem
hasonlítható a Krisztus testévé átváltozott kenyér. E sor utolsó elemeként
szóljunk még a képszerű megismerésről. Jézus nem véletlenül használt
példabeszédeket, hasonlatokat tanítása során. Ezek segítségével könnyen a
szereplők helyébe képzelem magamat, a történek részesévé válok, s
megértem, hogy milyen cselekvésre akar ösztönözni a példázat. Ebbe a
világba tartozik a felebaráti szeretet, a segítségnyújtás az irgalmasság
gyakorlása. Azt képzelem, gondolom, hiszem, hogy a másik emberben Jézusnak
segítek. Ő mondta: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem
teszitek" (Mt 25,40). Krisztust látni a másik emberben nagyszerű
megismerési forrás.

Azt gondolnánk, hogy ily módon megismerhető az Isten. De ott van még az a
bizonyos másik kút, a másik forrás. Ami egyszer csak felbuzog. Tőlünk
függetlenül. Váratlan időben és olyan helyen, ahol nem számítottunk rá.
Lehull a lepel a titkokról, eltűnik szemünkről a homály. Isten feltárja,
megmutatja önmagát. Aki már átélte, Isten-élménynek nevezi. Aki még nem
élte át, várjon rá türelmesen! Egyszer majd felbuzog. Íze jobb lesz minden
más vízénél. Igyunk belőle bőségesen! Akkor majd megértjük, hogy Isten
több mint öt betű.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! „Mit mondotok, ki vagyok?" – fordultál egykor
apostolaidhoz, s ma tőlem kérdezed ugyanezt. Tanítványaidhoz hasonlóan
szívesen hallgatnék, mert a személyes kérdésre nehéz személyes és igaz
választ adnom. De nem hallgathatok, mert türelmesen várod válaszom,
hitvallásom. Bátortalanul mondom ki: Uram, te vagy az életem! Vagy inkább
kérlek: Uram, te légy az életem! Élj bennem, és segíts, hogy a földi létet
követően az örök életben is veled legyek! Segíts, hogy az evangéliumhoz
méltóan éljek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum