2020. március 14., szombat

[Napi e-vangelium] 2020. március 15. vasárnap

2020. március 15. – Nagyböjt 3. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt.
Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?" A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal.
Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: Adj innom!, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked." Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?"
Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." Erre az asszony megkérte: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni!"
Jézus így szólt: „Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!" Az asszony ezt felelte: „Nincs is férjem!" Mire Jézus: „Jól mondod, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad." Ekkor így szólt az asszony: „Uram, látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt."
Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk." Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent."
Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek." Tanítványai éppen visszaérkeztek, és meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget. De nem kérdezte meg egyikük sem: „Mit akarsz tőle?", vagy: „Miért beszélgetsz vele?" Az asszony pedig otthagyva korsóját, elsietett a városba és elmondta az embereknek: „Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus?" Ki is jöttek a városból, és odagyűltek köréje. Közben a tanítványok megkínálták őt: „Mester, egyél!" Jézus azonban ezt mondta nekik: „Van nekem olyan ételem, amelyről ti nem tudtok!" Erre a tanítványok kérdezgetni kezdték egymást: „Talán valaki hozott neki ennivalót?" De Jézus megmagyarázta: „Az én ételem az, hogy megtegyem annak akaratát, aki engem küldött, és hogy befejezzem az ő művét. Ugye, azt mondjátok: Még négy hónap, és itt az aratás. Íme, én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a földeket, aranysárgák már, készek az aratásra. Az arató elnyeri most jutalmát: Begyűjti a termést az örök életre, hogy aki vetett, együtt örülhessen azzal, aki arat. Mert igaza van a közmondásnak: Az egyik vet, a másik arat. Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok, amivel nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő munkájukba álltatok be."
Abból a városból, a szamaritánusok közül sokan hittek benne, mivel az asszony tanúsította: „Mindent elmondott, amit tettem." Mikor azután kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: „Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője."
Jn 4,5-42

Elmélkedés

Találkozás az irgalmas Istennel
Egyszer egy fiatal elment egy bölcshöz, hogy tanuljon tőle. Két napig tartott az út, mire felért a hegyre, ahol a bölcs lakott. Éppen ült a háza előtt és teát ivott. Elmondta neki, hogy tanulni jött, aztán elmondta, hogy eddig mi mindent tanult az iskolákban. A bölcs öreg türelmesen végighallgatta, majd így szólt: „Gyere vissza egy hónap múlva!" A fiatal a megbeszélt időben újra megjelent a bölcsnél, aki most is üldögélt a háza előtt és teát ivott. Az ifjú rögtön elmesélte, hogy odahaza megbeszélte a barátaival, miért is küldhette őt haza az első találkozáskor, el is mondta azt a néhány lehetséges dolgot, amit egy hónap alatt kitaláltak. Az öreg most is türelmesen végighallgatta, aztán csak ennyit mondott: „Gyere vissza egy hónap múlva!" Amikor a második egy hónap után visszajött, a háza előtt üldögélő és teázó öregnek elmondta, hogy nem beszélt senkivel, csak önmaga gondolkodott azon, hogy miért küldhette el másodszor is, és felsorolta, ami eszébe jutott. A végén a bölcs ismét csak ennyit mondott: „Gyere vissza egy hónap múlva!" Amikor a harmadik hónap elteltével ismét eljött, leült az öreggel szemben és csak hallgatott. Csak várt, de nem szólalt meg. Egy idő után az öreg felállt, bement a házába, hozott neki egy üres csészét és a kezébe adta, majd öntött neki a teából. Közben ezt mondta: „Eddig tele volt a csészéd, nem tudtam volna neked teát adni. És tele volt a szíved mindenféle gondolattal, nem fért volna bele a tanításom. De most már tudlak tanítani."
Jézus és a szamariai asszony találkozását olvassuk a mai evangéliumban. A találkozás Jákob kútjánál történik. A hosszas beszélgetés során az asszony szépen feltárja az Úr előtt szívét, közben meglepődik azon, hogy az idegen ismeri életének legnagyobb gondját és titkát, elmondja neki vágyait, hogy mitől lehetne könnyebb az élete. Párbeszédüket hallva végig olyan érzésünk van, hogy a beszélgetés során kitisztul, kiüresedik a szíve. A mindennapi élet gondja elszáll, szertelen vágyai csillapodnak. Mindez Jézus segítségével történik, akinek mindvégig éppen az a szándéka, hogy a helytelen vágyak és gondolatok eltűnjenek az asszony szívéből és helyükbe majd újakat tudjon tölteni. Találkozásuk pillanatában csak az asszony korsója üres, a szíve nem. De a beszélgetés végére alkalmassá válik arra, hogy megkapja Jézustól az örök élet vizét és a hitet.
És még egy gondolat az evangéliumi jelenet helyszínével kapcsolatban. A találkozás egy Szikar nevű városnál történt. Ezen a földön telepedett le Jákob, miután kibékült testvérével, Ézsauval. Ézsau hosszú évekig haragudott testvérére, mert csellel elvette tőle az elsőszülöttségi jogot és az atyai áldást is megszerezte. Ez a föld tehát a megbocsátás, a kiengesztelődés helye volna, de nem volt az, mert a zsidók és a szamaritánusok között ellenségeskedés volt, s ez Jézus korában már évszázadok óta tartott. A zsidók és a szamaritánusok nem érintkeztek, nem beszéltek egymással. Ezért lepődik meg az asszony is, hogy Jézus szóba áll vele és a segítségét kéri. Jézus és a szamariai asszony találkozásában meg kell látnunk azt a jelképet, hogy az Úr újra a megbocsátás helyévé teszi ezt a földet. Ezt a gondolatot erősíti az, hogy egy bűnös asszonyról van szó, vele találkozik a mindenki számára megbocsátást hirdető és megbocsátó Jézus. A nagyböjt a mi számunkra is lehetőség, hogy az irgalmas Istennel találkozzunk.
© Horváth István SándorTalálkozás az irgalmas Istennel
Egyszer egy fiatal elment egy bölcshöz, hogy tanuljon tőle. Két napig tartott az út, mire felért a hegyre, ahol a bölcs lakott. Éppen ült a háza előtt és teát ivott. Elmondta neki, hogy tanulni jött, aztán elmondta, hogy eddig mi mindent tanult az iskolákban. A bölcs öreg türelmesen végighallgatta, majd így szólt: „Gyere vissza egy hónap múlva!" A fiatal a megbeszélt időben újra megjelent a bölcsnél, aki most is üldögélt a háza előtt és teát ivott. Az ifjú rögtön elmesélte, hogy odahaza megbeszélte a barátaival, miért is küldhette őt haza az első találkozáskor, el is mondta azt a néhány lehetséges dolgot, amit egy hónap alatt kitaláltak. Az öreg most is türelmesen végighallgatta, aztán csak ennyit mondott: „Gyere vissza egy hónap múlva!" Amikor a második egy hónap után visszajött, a háza előtt üldögélő és teázó öregnek elmondta, hogy nem beszélt senkivel, csak önmaga gondolkodott azon, hogy miért küldhette el másodszor is, és felsorolta, ami eszébe jutott. A végén a bölcs ismét csak ennyit mondott: „Gyere vissza egy hónap múlva!" Amikor a harmadik hónap elteltével ismét eljött, leült az öreggel szemben és csak hallgatott. Csak várt, de nem szólalt meg. Egy idő után az öreg felállt, bement a házába, hozott neki egy üres csészét és a kezébe adta, majd öntött neki a teából. Közben ezt mondta: „Eddig tele volt a csészéd, nem tudtam volna neked teát adni. És tele volt a szíved mindenféle gondolattal, nem fért volna bele a tanításom. De most már tudlak tanítani."
Jézus és a szamariai asszony találkozását olvassuk a mai evangéliumban. A találkozás Jákob kútjánál történik. A hosszas beszélgetés során az asszony szépen feltárja az Úr előtt szívét, közben meglepődik azon, hogy az idegen ismeri életének legnagyobb gondját és titkát, elmondja neki vágyait, hogy mitől lehetne könnyebb az élete. Párbeszédüket hallva végig olyan érzésünk van, hogy a beszélgetés során kitisztul, kiüresedik a szíve. A mindennapi élet gondja elszáll, szertelen vágyai csillapodnak. Mindez Jézus segítségével történik, akinek mindvégig éppen az a szándéka, hogy a helytelen vágyak és gondolatok eltűnjenek az asszony szívéből és helyükbe majd újakat tudjon tölteni. Találkozásuk pillanatában csak az asszony korsója üres, a szíve nem. De a beszélgetés végére alkalmassá válik arra, hogy megkapja Jézustól az örök élet vizét és a hitet.
És még egy gondolat az evangéliumi jelenet helyszínével kapcsolatban. A találkozás egy Szikar nevű városnál történt. Ezen a földön telepedett le Jákob, miután kibékült testvérével, Ézsauval. Ézsau hosszú évekig haragudott testvérére, mert csellel elvette tőle az elsőszülöttségi jogot és az atyai áldást is megszerezte. Ez a föld tehát a megbocsátás, a kiengesztelődés helye volna, de nem volt az, mert a zsidók és a szamaritánusok között ellenségeskedés volt, s ez Jézus korában már évszázadok óta tartott. A zsidók és a szamaritánusok nem érintkeztek, nem beszéltek egymással. Ezért lepődik meg az asszony is, hogy Jézus szóba áll vele és a segítségét kéri. Jézus és a szamariai asszony találkozásában meg kell látnunk azt a jelképet, hogy az Úr újra a megbocsátás helyévé teszi ezt a földet. Ezt a gondolatot erősíti az, hogy egy bűnös asszonyról van szó, vele találkozik a mindenki számára megbocsátást hirdető és megbocsátó Jézus. A nagyböjt a mi számunkra is lehetőség, hogy az irgalmas Istennel találkozzunk.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézusom! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Ébressz bennem szomjúságot a te igazságod iránt! Ébressz bennem vágyat az örök élet iránt! A te szavadban felismerem az örök élet, az üdvösség tanítását. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát! Uram, a te tekintetedből nem elítélés, hanem megbocsátás sugárzik. Bizalommal sietek feléd, mert nálad rátalálok az irgalmas szeretetre. Hiszem, hogy irgalmad nagyobb bűneimnél.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200315.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. március 13., péntek

[Napi e-vangelium] 2020. március 14. szombat

2020. március 14. – Szombat

Evangélium

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük" – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz." Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés

A gonosz szőlőmunkásokról szóló tanítás után újabb példabeszédet olvasunk a mai evangéliumban, a tékozló fiú történetét. Azt szoktuk mondani, hogy ez egy szép történet, Jézus legszebb példabeszéde. Valóban, a történetben nagyon szép, amikor a fiú hazatér, atyja már várja, visszafogadja őt és új ruhába öltözteti. Azonban előtte és utána is vannak még események, amelyek nem is olyan szépek. Az elbeszélés a fiú arcátlan, szemtelen kérésével kezdődik, örökségét követeli atyjától. Úgy látszik, hogy nincs türelme addig várni, míg atyjának halála után megkapja örökségét. A legszívesebben már holtan látná saját apját, hogy a vagyonhoz jusson. Mi ebben a viselkedésben a szép?
Atyja tisztában van arcátlan viselkedésével, de nem tagadja meg a kérést. A fiú élete, életvitele távozása után megváltozik. Rossz nőkre és felesleges mulatozásra költi vagyonát, mindenét elpazarolja. Nincs ebben semmi szép, mégis a történet része. Aztán kikerül a sertések közé, nyomorban él, éhezik. Nyomorúságos helyzete elgondolkodtatja, az éhség útnak indítja. Ebben sincs semmi szép, de ez is a történet része.
Hazatérése és visszafogadása az atya részéről valóban megható mozzanat, de ami ezután történik, az megint csak mellbevágó. Az irigykedő testvér viselkedésére nincs magyarázat. Mentegethetnénk, hogy a saját szempontjából érthető a dolog, de inkább ne tegyük, mert a testvéri szeretet megtagadására nincs magyarázat. Ez a befejezés sem szép, de ez is a történet része.
Lehet, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, de ki kell mondani, hogy ez a történet rólunk, rólam szól. Én vagyok a tékozló fiú. Akkor is, amikor elmegyek és akkor is, amikor visszatérek. Én is a történet része vagyok.
© Horváth István Sándor


Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200314.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. március 12., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2020. március 13. péntek

2020. március 13. – Péntek

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!" Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!" Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?" Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést."
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!" Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét." A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés

A gonosz szőlőmunkásokról szóló történetet olvassuk a mai evangéliumban. Bár a példabeszéd módszerét alkalmazza Jézus, mégis világos, hogy nem egy kitalált történetről van itt szó, hanem annak szereplői mind a múltban, mind a jövőben beazonosíthatóak. Ez nem csak a mi számunkra egyértelmű, hanem az egykori hallgatóság számára is az volt, ezért zárul így a történet: „a főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél." Ők tehát azonosították magukat a gonosz munkásokkal, amit persze sértőnek tartottak, ezért akarják Jézust elfogni. A történet többi szereplője is könnyen beazonosítható. A szőlőskert ura maga az Isten. A munkások, akiknek bérbe adja a szőlőt, a választott nép. Szolgái, akiket időnként elküld népéhez, és akiket olykor bántalmaznak, máskor megölnek, a próféták. A fiú pedig, akit végül elküld hozzájuk Jézus, akit szintén megölnek.
E ponton kiderül számunkra, hogy miért olvassuk a nagyböjti időszakban ezt a történetet. Azért, mert előrevetíti Jézus halálát, amire nagypénteken fogunk emlékezni. A példabeszédben érdemes felfigyelnünk a munkások egészen ésszerűtlen gondolkodására, miszerint ha megölik a fiút, akkor övék lesz az örökség, a szőlőskert. Ésszerűtlen ez az elképzelés, hiszen megfeledkezik arról, hogy a gazda él és számon fogja kérni a gonoszok cselekedetét.
Ma gondolkozzak el azon, hogy cselekedeteimért Isten előtt felelősséggel tartozom.
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenünk, te szabadnak teremtettél bennünket, hogy mindig a magasba vonzzon minket a vágy és állandóan felfelé, az ég, a mennyország felé törekedjünk. A gonosz lélek, a sátán, foglyul ejt bennünket, bezár bűneink ketrecébe. A bűnök annyira megnyomorítják életünket és olyannyira földhözragadttá tesznek minket, hogy már szinte el is felejtjük, hogy hol van a mi igazi otthonunk. Ekkor küldöd el nekünk a megváltó Jézust, aki kihoz bennünket bűneink ketrecéből, felemel minket, újra megmutatja számunkra a magasságot, a fényt, Isten gyermekeinek szabad életterét. Belőle merítünk erőt, hogy visszatérjünk eredeti életünkbe, amit te készítesz nekünk, és újra az ég, a mennyország legyen a mi otthonunk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200313.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. március 11., szerda

[Napi e-vangelium] 2020. március 12. csütörtök

2020. március 12. – Csütörtök

Evangélium

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31

Elmélkedés

A gazdag és a szegény ember történetét olvassuk a mai evangéliumban. Már önmagában az a tény, hogy csak egyikük van név szerint megnevezve, a szegényt Lázárnak hívják, elárulja, hogy melyikük életpéldája a pozitív, a követendő. A névtelen ember rövid távon, csupán a földi élet távlatában gondolkodik és ennek megfelelően rendezi be életét. Minden, amire vágyik, az rögtön a rendelkezésére áll. Mindent, amitől boldognak tartja az életét, rögtön megkap. Nem kell semmire várnia, nem kell terveznie, nem gondol arra, hogy mi lesz a következő hetekben, években, s főként nem törődik azzal, hogy mi lesz a földi élet után. Talán ismerős számunkra ez a gondolkodásmód. Talán ismerünk így élő embereket, vagy akár minket is megkísért időnként ez a gondolat. Elég számomra, ha az adott pillanatban, a jelenben megkapom azt, amitől boldog vagyok.
Lassan kezdjük érteni, hogy mi a probléma ezzel a gondolkodásmóddal, életmóddal. A problémát csak tetézi, hogy az ilyen ember teljesen önző, csak önmagával törődik, és észre sem veszi mások nyomorúságát. A szükséget szenvedő embert Jézus példázatában a szegény Lázár testesíti meg, aki földi élete után a mennybe kerül. A gazdagra viszont más sors vár, a kárhozat, ahonnan nincs lehetőség átkerülni a mennybe.
Nagyböjti feladatom lehet, hogy a következő napokban minden cselekedetem előtt felteszem azt a kérdést, hogy az örök élet távlatába beleillik-e, amit tenni szándékozok.
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenem, irgalmas Atyám! Öröm számomra, hogy újra a közeledben vagyok, visszafogadsz magadhoz és ismét szeretettel ölelsz át engem. Öröm számomra, hogy megbocsátod bűnömet. Szereteted soha nem volt számomra kényszer, én mégis megtagadtam azt, elhagytalak téged. Most bűneimet megbánva térek vissza hozzád, és elismerem, hogy irgalmas Atyám vagy. Te mindig vártál engem és bíztál abban, hogy nem felejtem el jóságodat és szeretetedet. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás, irgalom, gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik. Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel! Bocsáss meg nekem, Istenem!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200312.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. március 10., kedd

[Napi e-vangelium] 2020. március 11. szerda

2020. március 11. – Szerda

Evangélium

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?" Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?" „Készek vagyunk!" – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28

Elmélkedés

Bár a tegnapi és a mai evangéliumi rész teljesen független egymástól, mégis hasonló gondolatot fogalmaz meg, és éppen e gondolat miatt került mindkét szöveg a nagyböjti időszakra. A tegnapi üzenet az volt, hogy ne magasztaljuk fel önmagunkat, hanem legyünk szerények, alázatosak. A mai szövegben Jakab és János apostolok helytelen törekvésének bemutatása után jutunk el oda, hogy ne uralkodni akarjunk, hanem a szolgáló lelkület jellemezzen bennünket. Jézus szava így hangzik: „Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok!" Ez a figyelmeztetés nem csupán a két nagyravágyó apostolnak, hanem apostoltársaiknak és természetesen nekünk is szól.
E ponton felmerül bennünk a kérdés: Miért vállaljuk bizonyos élethelyzetekben a szolga szerepét? Miért törekedjünk inkább mások szolgálatára, mintsem a felettük való hatalmaskodásra? Nem lázadunk Jézus kívánsága ellen, csupán természetes vágyunk, hogy megtaláljuk a szolgálat értelmét, ezért tesszük fel ezt a kérdést. Kérdésünkre az Úr világos feleletet ad: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak." Ennél több magyarázatra nincs is szükségünk. Ha Jézus életének lényege a szolgálat volt, akkor nekem, az ő tanítványának, ugyanezt kell megvalósítanom. A szolgálat helyes lelkületét tőle tanulhatom meg.
© Horváth István Sándor


Imádság

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200311.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. március 9., hétfő

[Napi e-vangelium] 2020. március 10. kedd

2020. március 10. – Kedd

Evangélium

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban Jézus abból az emberi jellemvonásból kiindulva fogalmazta meg elvárását tanítványaival szemben, hogy a magunk hibáival elnézőek és nagyvonalúak vagyunk, másokéval szemben viszont szigorúak. Saját bűneinket szívesen kicsinyítjük, míg másokét előszeretettel felnagyítjuk. A mai evangéliumban ismét emberi gyengeségünkre mutat rá, jellemünk vadhajtásait szeretné lenyesni. Arra a tulajdonságunkra gondol, hogy szívesen dicsérjük magunkat, soroljuk érdemeinket, miközben másokban inkább csak a rosszat vesszük észre.
Egész életünk folyamán arra törekszünk, hogy megpróbáljuk megvalósítani önmagunkat. Nem mondom, hogy napjainkban divatos ez a hozzáállás, mert valójában minden korban divatos volt az önmegvalósítás gondolata. E területen könnyű túlzásokba esni, hiszen, ha elégedetlenek vagyunk önmagunkkal, akkor elkezdünk a látszatra törekedni. Jobbnak szeretnénk láttatni magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Azt szeretnénk, ha mások jó embernek látnának, tartanának minket, bár mi tisztában vagyunk gyarlóságainkkal, de ezeket gondosan titkoljuk.
Jézus szava kijózanítóan hat az öndicsérő emberre: „Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják." Nagyböjti feladatunk lehet a szerénységre, az alázatosságra való törekvés.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200310.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. március 8., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2020. március 09. hétfő

2020. március 9. – Hétfő

Evangélium

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is."
Lk 6,36-38

Elmélkedés

Jézus tisztában volt az embernek azzal a tulajdonságával, hogy ugyanazt a cselekedetet magunkkal kapcsolatban enyhébben ítéljük meg, míg mások esetében súlyosabbnak látjuk. Önmagunkat szívesen felmentjük, míg másokat elítélünk ugyanazon cselekedetekért. Vallásos szavakkal úgy írhatjuk le ezt az emberi jellemvonást, hogy saját magunkkal irgalmasok, megbocsátóak vagyunk, míg másokkal szemben könyörtelenül viselkedünk és ítéletért, büntetésért kiáltunk.
Amikor Jézus azt mondja a mai evangéliumban, hogy „Legyetek irgalmasok!", akkor tulajdonképpen azt kéri tőlünk, hogy változtassunk az imént említett jellemvonásunkon. Bocsássunk meg másoknak, azaz ne csupán az igazságosságot emlegessük, ne az ítélkezés vágya legyen bennünk, hanem a megbocsátás szándékával közeledjünk feléjük. Jézus azt is megmondja, hogy miért kell így cselekednie az ő tanítványainak: azért, mert a mennyei Atya irgalmas. És itt ismét előkerül az a gondolat, hogy a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Ha ő kész megbocsátani a bűnösöknek, – és ne feledkezzek el arról, hogy nekem is, mert én is bűnös vagyok – akkor nekem tőle kell megtanulnom az irgalmas lelkületet. A bosszúállás nem lehet a keresztény ember jellemzője! És tanuljunk meg alázattal bocsánatot kérni másoktól!
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200309.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

Blogarchívum