2014. szeptember 20., szombat

[Evangelium] 2014-09-20

2014. szeptember 20. – Szombat

Zsoltár: Válasz: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
Előénekes: Ellenségeim meghátrálnak előttem, valahányszor hívlak téged. *
íme, tudom, Uram, hogy te vagy az én Istenem.
Hívek: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
E: Istenben remélek, akinek dicsérem szavát, * az Úrban remélek, akinek
dicsőítem beszédét.
Istenben bízom, nem félek, * ember mit árthat nékem?
H: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
E: Teljesítem, Istenem, amit fogadtam néked, * bemutatom a dicséret
áldozatát,
mert megmentetted életemet a haláltól, † lábamat az elbukástól, * hogy
előtted járhassak az élők fényében.
H: Az Úr színe előtt járok * az élők fényében.
Zsolt 55,10-14

Szentlecke:
Testvéreim! Megkérdezhetné valaki: „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen
testtel jönnek majd elő?" Hát nem tudod, hogy amit elvetsz, nem kel
életre, hacsak előbb meg nem hal? A földbe sem a kész növényt veted el,
amely csak később fejlődik ki, hanem csupán a magot, például a búzaszemet
vagy más egyebet. így lesz a holtak feltámadásánál is:
Elvetik romlásra – feltámad romlatlanságban.
Elvetik dicstelenségben – feltámad dicsőségben.
Elvetik erőtlenségben – feltámad erőben.
Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad fel.
Ha van érzéki test, akkor lesz szellemi test is. Ezt mondja az írás is:
„Ádám, az első ember élő lénnyé lett", az utolsó Ádám pedig éltető
lélekké.
De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, azután következik a szellemi.
Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való,
(mennyei). Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a
mennyből való, olyanok a mennyeiek is.
Ezért, ahogy a földi ember alakját magunkon hordozzuk, úgy a mennyeinek az
alakját is magunkon fogjuk hordozni.
1Kor 15,35-37.41-49

Evangélium:
Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a
példabeszédet mondta nekik: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett,
némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak
felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt,
mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek
felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt,
és százszoros termést hozott." E szavak után Jézus felkiáltott: „Akinek
füle van, hallja meg!"
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így
válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait.
A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az
útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az
ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is
üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik
meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük
gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek
közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet
gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést
nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják
az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak
állhatatosságban."
Lk 8,4-15

Elmélkedés:

Jézus újabb példabeszéddel hívja fel hallgatói figyelmét arra, hogy nem
elegendő senki számára, ha jó szívvel hallgatja szavait, hanem mindenkinek
életté kell váltania azt. A szívünket megérintő, megérinteni akaró isteni
szó útjába sokféle dolog állhat, ami megakadályozhatja, hogy termést,
eredményt hozzon életünkben. A gonosz lélek azért akarja kitépni
szívünkből e tanítást, hogy a legfontosabbat, az üdvösségünket akadályozza
meg. A mindennapi élet gondja könnyen elfordíthatja értelmünket, szívünket
az igazság tanításától, s arra kényszerít minket, hogy ne bízzunk Isten
ígéretében, ne bízzuk magunkat gondviselésére. Hulljon lelkünkben jó
talajra a tanítás, amely az örök élet igéjeként az üdvösségre vezető utat
mutatja meg nekünk!
A hasonlat szerint a bőséges termés elsősorban nem az emberi munkának,
hanem egyértelműen az isteni közreműködésnek köszönhető. A gyenge termést
ígérő, rosszul sikerült magvetés ellenére is bőséges a termés. Talán éppen
ez ad nekünk erőt ahhoz, hogy az evangélium hirdetését végezzük. Az
igehirdetőt, aki isteni hívásra vállalkozik a magvetésre, azaz Isten
tanításának a továbbadására, nem keserítheti el az a tény, hogy munkájának
egy része hiábavaló. Ha igehirdetésünk emberi gyengeségünk miatt nem
sikerül a legfényesebben, nincs okunk aggodalomra, hiszen ha
kötelességünket teljesítettük, akkor számíthatunk az isteni
közreműködésre, amely biztosítani fogja, hogy munkánk eredményes legyen.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Oh áldott Szűz! Oh Magyarországnak kegyes Asszonya! Tekints a mi sok
fogyatkozásunkra: szánd meg a mi romlásunkat. Csaknem megholt akit te
szerettél; csaknem elfogyott a te országod nemes Asszonyunk. Azért állj
elő a te szent Fiadnál. Mondd azt néki: Fiam, az én országomban
megfogyatkozott az igazi hit; nincs igazság; nincs isteni félelem; nincs
ájtatosság benne. Vízzé vált az ő bora, nagyrészt tévelygésre fordult igaz
vallása; elpusztult szentegyháza; megromlott ereje; pogány rabságára adott
szabadsága. Elhiggyed, édes hazám, Magyarország, ha a Boldogasszony
tanácsát követed, és magadat megeszmélvén, abban eljársz, amit az ő Szent
Fia parancsol, foganatja lészen a Szűz könyörgésének.
Pázmány Péter

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140920.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 19., péntek

[Evangelium] 2014-09-19

2014. szeptember 19. – Péntek

Testvéreim! Ha mi azt hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból,
hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs
feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt
fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek. Sőt még
hamis tanúknak is bizonyulunk Istennel szemben, mert azt állítjuk
Istenről, hogy ő feltámasztotta Krisztust; holott nem támasztotta fel, ha
a halottak egyáltalán nem támadnak fel.
Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha
pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig
bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg.
Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél
szánalomra méltóbbak vagyunk.
De Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a halottak közül.
1Kor 15,12-20

Zsoltár: Válasz: Betölt engem színed látása, * midőn felébredek, Uram.
Előénekes: Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, * figyelj könyörgő szavamra.
Fogadd el imámat, * ajkam nem mond hamisságot.
Hívek: Betölt engem színed látása, * midőn felébredek, Uram.
E: Istenem, hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem, * fordítsd felém
füledet, és hallgasd meg ajkam igéit.
Csodálatos irgalmadat mutasd meg, * mentsd meg az ellenségtől azokat, akik
jobbodban bíznak.
H: Betölt engem színed látása, * midőn felébredek, Uram.
E: Szárnyad árnyékában oltalmazz * a gonoszoktól, akik szorongatnak.
Én azonban igazságban látom meg arcodat; * midőn felébredek, betölt engem
színed látása.
H: Betölt engem színed látása, * midőn felébredek, Uram.
Zsolt 16,1.6-7.8b és 15

Evangélium:
Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és
hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony,
akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított:
Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki; Johanna, Heródes
intézőjének, Kuzának a felesége; Zsuzsanna és még sokan mások, akik
vagyonukból gondoskodtak róla.
Lk 8,1-3

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Szent Lukács bepillantást nyújt Jézus hétköznapi
életébe. Annak rövid megemlítése, hogy tanító útján a Mestert tanítványai
és néhány asszony is elkísérte, látszólag teljesen jelentéktelen. De
mégsem szabad annak tartanunk, hiszen fontos mondanivalót hordoz.
Próbáljuk most ezeket vázlatszerűen összegyűjteni.
Először is azt tanítja ez a megjegyzés, hogy Jézus küldetése és tanítása
mindenkihez, férfiakhoz, nőkhöz, gyermekekhez és idősekhez egyaránt szól.
Jézus korában hallatlan dolog volt, hogy asszonyok is csatlakoztak egy
mester tanítványi köréhez, és otthonukat elhagyva kísérték őt. Ha nem is
tanítványok ők a szó szoros és eredeti értelmében, mégis jelen vannak és
hallgatják őt.
Másodszor arra érdemes felfigyelnünk, hogy egészen tekintélyes és
tiszteletreméltó nők csatlakoztak az egyszerű származású tanítványokhoz.
Krisztus követéséhez szükséges az alázat. Az asszonyok jelenléte
harmadszor azért fontos, mert voltak köztük olyanok, akiket Jézus
meggyógyított valamilyen betegségből vagy kiűzte belőlük a gonosz
lelkeket. Az ő jelenlétük tehát bizonyítja, hogy az evangélium hirdetése
mellett Jézus küldetésének fontos eleme a betegek gyógyítása. Negyedszer
pedig az is lényeges, hogy ezek az asszonyok saját vagyonukból támogatják
a tanító Jézust.
Jézus közelében telnek napjaim? Észreveszem-e jelenlétét a hétköznapokban?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Semmi se zavarjon, semmi ne rémítsen, minden elmúlik, Isten nem változik.
A türelem mindent elér annak, aki Istené. Semmi sem hiányzik, Isten maga
elég.
Avilai Szent Teréz

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140919.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 18., csütörtök

[Evangelium] 2014-09-18

2014. szeptember 18. – Csütörtök

Testvéreim! Figyelmetekbe ajánlom az evangéliumot, amelyet hirdettem
nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. Általa elnyeritek az
üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek. Különben hiába
lettetek volna hívőkké.
Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt
bűneinkért, az írás szerint; eltemették és harmadnap feltámadt, ismét az
írás szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre
több mint ötszáz testvérnek is megjelent. Ezek közül a legtöbben még
élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután megjelent Jakabnak, majd az
összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.
Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok között, s arra sem méltó, hogy
apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát. De Isten
kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt
bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem
én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van.
Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így lettetek
hívőkké.
1Kor 15,1-11

Zsoltár: Válasz: Adjatok hálát az Úrnak, * mert jóságos hozzánk!
Vagy: Alleluja
Előénekes: Adjatok hálát az Úrnak, mert jő, * mivel irgalma örökké
megmarad.
Mondja Izrael háza, hogy jó az Isten, * mivel irgalma örökké megmarad.
Hívek: Adjatok hálát az Úrnak, * mert jóságos hozzánk! Vagy: Alleluja.
E: Az Úr jobb keze erősnek bizonyult: * az Úrnak jobbja fölemelt engem.
Nem halok meg, hanem élek, * és hirdetem az Úr nagy tetteit.
H: Adjatok hálát az Úrnak, * mert jóságos hozzánk! Vagy: Alleluja.
E: Hálát adok néked, te vagy Istenem, * magasztallak, Istenem, téged.
H: Adjatok hálát az Úrnak, * mert jóságos hozzánk! Vagy: Alleluja.
Zsolt 117,1-2.16ab-17.28

Evangélium:
Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért
hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő.
Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben,
alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál.
Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és
csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a
vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy
ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő." Jézus akkor hozzá
fordult: „Simon, mondanék neked valamit." Az így válaszolt: „Mester,
beszélj!" „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral
tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte
tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?" „Úgy gondolom az,
akinek többet engedett el" – felelte Simon. „Helyesen ítéltél" –
válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod
ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez
viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem
adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött.
Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra.
Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett.
Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret." Aztán így szólt az
asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!"
Lk 7,36-50

Elmélkedés:

Az írástudók és a farizeusok Jézust a „vámosok és bűnösök barátjának"
tartják. Rossz szemmel nézik, hogy nem utasítja el a bűnösök közeledését.
Ennek példája a mai evangélium. A történetben egy Simon nevű személy a
vendéglátó, Jézus pedig a meghívott vendég. Minden rendben van addig, amíg
meg nem jelenik egy hívatlan vendég, a bűnös asszony. Ettől kezdve már nem
a vendéglátás a lényeges, hanem az asszony cselekedete határozza meg a
fejleményeket.
A Jézus iránti szeretet arra indítja az asszonyt, hogy megmossa lábát,
hajával megtörölje és illatos olajjal bekenje. Az asszony olyan kötelező
udvariassági cselekedetet tesz ezzel, amit a farizeus vendéglátóként
elmulasztott. Simon farizeus talán észre sem veszi saját mulasztását, s
talán nem is gondol arra, hogy megsértette a vendégszeretet előírásait.
Jogot tart arra, hogy ítéletet mondjon az asszony felett, de ugyanakkor
Jézus felett is, amiért megengedi e bűnösnek a közeledést. Az asszonyban
éppen az a Jézus iránti szeretet van meg, ami hiányzik a farizeusból. E
szeretet bűnbocsánatot jelent számára. Ezért magyarázza és dicséri meg az
Úr e szavakkal az asszony tettét: „Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon
szeretett" (Lk 7,47).
Milyen érzés támad bennem Jézus szeretetét megtapasztalván? Milyen
cselekedetre indít engem Jézus szeretete? Indít-e bűnbánatra a Jézus
iránti szeretet?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet,
Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140918.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 17., szerda

[Evangelium] 2014-09-17

2014. szeptember 17. – Szerda

Testvéreim! Törekedjetek értékesebb adományokra! Ezért mindennél
magasztosabb utat mutatok nektek.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel
elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is
égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem
kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem
gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az
igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél,
mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek
elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és
töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér
az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy
gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor
elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben,
homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a
tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek.
Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a
legnagyobb a szeretet.
1Kor 12,31-13,13

Zsoltár: Válasz: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott
magának.
Előénekes: Dicsérjétek az Urat citerával, * tízhúrú hárfán zengjetek néki.
Énekeljetek néki új éneket, * zengjetek zsoltárt ujjongó szóval.
Hívek: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
E: Sziklaszilárd az Úr igéje, * minden tettét hűség vezeti.
Az igazlelkűséget és a törvényt szereti, * tele van a föld az Úr
irgalmával.
H: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
E: Boldog az a nemzet, amelynek az Úr az Istene, * a nép, amelyet
örökségül választott magának.
Kegyes szemed legyen rajtunk, * tebenned van bizodalmunk.
H: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
Zsolt 32,2-5.12 és 22

Evangélium:
Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék
fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek,
akik így kiáltoznak egymáshoz:
„Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok."
Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt
mondjátok: „Ördöge van." Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt
mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök
barátját!" Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták."
Lk 7,31-35

Elmélkedés:

Az evangéliumi történetek szerint Jézus számos alkalommal figyelmeztette
hallgatóit, hogy aki komolyan gondolja az ő követését, annak hallgatnia
kell tanítását és a mindennapi életben meg is kell azt valósítania. Jó
példa erre a homokra, illetve a sziklára építő emberekről szóló
példabeszéd. A mai evangéliumban szintén ezzel kapcsolatban mond egy
példázatot a furulyázó gyermekekről, akiknek a játékára nem figyelnek fel
az emberek. A mi Urunk szavait azonban nem engedhetjük el egyszerűen a
fülünk mellett, hiszen ez a tanítás az életünket akarja Istennek tetszővé
alakítani.
Vannak olyan emberek, akik mindig a saját fejük után mennek, állandóan a
maguk elképzeléseit akarják megvalósítani, s nem törődnek mások
véleményével vagy figyelmeztetésével. Ők azok, akik senkire sem
hallgatnak. Talán még Jézusra sem. Sokan szívesen mennek hozzá, akár
távoli vidékekről is, hogy hallgassák tanítását, de nem mindenki készséges
erre. Érdekes, hogy Jézus ugyan szóvá teszi ezt, mégsem bosszankodik
miatta. Nem lesz indulatos és nem akarja erőszakkal megtéríteni őket.
Meghagyja szabad akaratukat és döntésüket. Jól tudja, hogy ezekkel az
emberekkel nem lehet sokat kezdeni, mert ők nem magukban keresik a hibát,
hanem a nekik szóló tanításban vagy tanítóban. Tudja, hogy igazat tanít, s
szavait cselekedetei igazolják.
Hallgatok-e nekem szóló szavára?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönet és hála neked, Urunk, aki táplálékul nyújtod felénk tested, a
mennyből alászálló kenyeret, hogy aki e kenyérből eszik, az örökké éljen.
Elfogadom, Uram ezt a hatalmas, Szent Színedből jövő áldozatod, és
megtartom szövetségedet, hogy én benned élhessek, te meg bennem, mert
életem, amit adtál, csak az öröklétben hirdetheti mindenkor hatalmas
fenségedet és dicsőségedet. Mi Urunk! Legyen tetszésed szerint, most és
mindörökké!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140917.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 16., kedd

[Evangelium] 2014-09-16

2014. szeptember 16. – Kedd

Testvéreim! A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja
azonban mégis egy test. Így van ez Krisztussal is.
Mi ugyanis, akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok
vagyunk, mindnyájan egy testté lettünk a keresztségben az egy Lélek által.
Mindannyiunkat egy Lélek itatott át.
Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ti pedig Krisztusnak
teste vagytok, s egyenként tagjai. Ám az Egyházban Isten némelyeket
apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő
hatalmat, gyógyító erőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle
nyelvadományt. Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók?
Valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal és gyógyító erővel?
Mindnyájan beszélnek nyelveken? Mindnyájan értelmezik a beszédeket?
Ti törekedjetek értékesebb adományokra!
1Kor 12,12-14.27-31a

Zsoltár: Válasz: Isten népe vagyunk * és legelőjének nyája!
Előénekes: Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, * szolgáljatok az Úrnak
vidámsággal!
Járuljatok színe elé * vidám énekszóval!
Hívek: Isten népe vagyunk * és legelőjének nyája!
E: Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, * övéi vagyunk, ő alkotott minket.
Az ő népe vagyunk, * legelőjének nyája.
H: Isten népe vagyunk * és legelőjének nyája!
E: Őt magasztalva lépjetek be kapuján, † énekelve vonuljatok hajlékába, *
áldjátok nevét, és adjatok hálát néki.
H: Isten népe vagyunk * és legelőjének nyája!
E: Valóban jó az Úr, † irgalma örökké megmarad, * és hűsége nemzedékről
nemzedékre.
H: Isten népe vagyunk * és legelőjének nyája!
Zsolt 99,2-5

Evangélium:
Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és
nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat
hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a
városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt
hozzá: „Ne sírj!" Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre
a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj
föl!" A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt
anyjának.
Lk 7,11-17

Elmélkedés:

Jézus korában egy özvegyasszony senkitől sem számíthatott támogatásra
férje halála után. Még kilátástalanabb helyzetbe került, ha gyermeke sem
volt, aki gondoskodhatott volna róla. Ennek fényében könnyen megérthetjük
az evangéliumban szereplő asszony nehéz helyzetét. Jézus megkönyörül rajta
és visszaadja fiát, feltámasztva őt a halálból.
A tegnapi evangélium szerint Jézus átlépi a zsidók és a pogányok közti
határt, kifejezve, hogy küldetése nem korlátozódhat egyetlen népre. Most
pedig szintén átlép egy határt, megszeg egy törvényt. A zsidó törvények
szerint a halottakat tilos volt megérinteni, nehogy tisztátalanná váljon
az ember, illetve egészségügyi oka volt e tilalomnak. Jézus nem törődik
ezen előírással, mert segíteni szeretne. Megérinti a koporsót, hogy életre
keltse a fiút. Az életet adó Jézussal találkozunk itt. Jézussal, aki
együttérez a gyászoló édesanyával.
Jézussal, aki nem csupán szavakkal nyújt vigaszt az özvegynek, hanem
cselekedetével is. Kérés nélkül cselekszik, s tettének nincs semmilyen
feltétele. Részvét és szeretet indítja erre.
A gyászban vagy életünk más, különösen nehéz helyzeteiben sokszor csak
vigasztaló szavakra számíthatunk az emberektől. Jézus ennél többet képes
adni nekünk. A feltámadást, az új életet. Fogadjuk el ezt, mint
szeretetének jelét. Él-e bennem a remény, hogy a vele való találkozás
fordulatot hoz életembe?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, ha lehetséges, adj nekem testi egészséget, hogy ép szervekkel
szolgálhassak neked! Adj nekem Uram, egyenes lelket, hogy lássam, mi a jó
és helyes, ne féljek a gonoszság támadásától és minden ügyemet rendbe
tudjam szedni! Adj nekem, Uram, készséges lelket, mely sohasem unatkozik,
nem panaszkodik, nem kesereg és nem érzékenykedik! Segíts, hogy ne
törődjem mértéken felül azzal a valamivel, amit „Én"-nek hívnak! Adj Uram
humorérzéket! Segíts, hogy értsem a tréfát, Hogy vidám legyek És másokat
is fel tudjak vidítani!
Morus Tamás

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140916.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 15., hétfő

[Evangelium] 2014-09-15

2014. szeptember 15. – Hétfő

Testvéreim! Nem dicsérhetlek meg titeket, mert összejöveteletek nem
javatokra, hanem lelki károtokra szolgál. Azt hallottam ugyanis, hogy
amikor közösségbe gyűltök össze, szakadás van köztetek. Ezt részben el is
hiszem. A szakadásnak arra kell szolgálnia, hogy a megbízhatók kitűnjenek
köztetek.
Amikor ugyanis egybegyűltök, már nem az Úr vacsoráját eszitek, mert
étkezés közben ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza.
Egyesek szegényesen étkeznek, mások meg dőzsölnek. Hát nem tudtok otthon
enni és inni? Vagy Isten népét akarjátok megcsúfolni, amikor zavarba
hozzátok a szegény sorsúakat? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ebben nem
dicsérlek benneteket!
Én pontosan elmondtam nektek úgy, amint az Úrtól kaptam. Urunk Jézus azon
az éjszakán, amikor elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és
így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik!
Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!"
A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: „Ez a kehely az
újszövetség kelyhe az én véremben. Valahányszor isztok belőle, tegyétek
ezt az én emlékezetemre!"
Amikor ugyanis ezt a kenyeret eszitek és ebből a kehelyből isztok, az Úr
halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Ezért, testvéreim, ha egybegyűltök az
étkezésre, legyetek tekintettel egymásra!
1Kor 11,17-26.33

Zsoltár: Válasz: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
Előénekes: Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked, * fülemet azonban
megnyitottad.
Nem követeltél égő- és engesztelő áldozatot, * így szóltam akkor: „Íme,
eljövök."
Hívek: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
E: A könyvtekercsben rólam írva áll, * hogy akaratodat teljesítsem.
Erre vágyom, Istenem, * törvényed szívemet örömmel tölti el.
H: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
E: Igazságodat hirdetem a nagy közösségben, * ajkam el nem hallgat, Uram,
jól tudod.
H: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
E: Ujjongjanak és örvendjenek a téged keresők, † „Hatalmas az Úr!"
kiáltsák szüntelen, * akik várják üdvösségedet.
H: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
Zsolt 39,7-10.17

Evangélium:
Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott
betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A
szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte
hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy
megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette
nekünk."
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados
eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok
méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak
arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a
szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak
katonák. S ha azt mondom az egyiknek: „Menj!" – akkor elmegy, ha a
másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!" – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak
szólok: „Tedd meg ezt!" – akkor megteszi."
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt
követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben."
Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
Lk 7,1-10

Elmélkedés:

„Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj" (Lk 7,7) – mondja a pogány
százados Jézusnak. A katonatiszt önmagát érdemtelennek nevezi, ezzel
szemben a zsidó elöljárók méltónak tartják őt arra, hogy Jézus
meggyógyítsa a szolgáját, mert sok jót tett a zsidó néppel és a zsinagógát
is ő építtette. Jézus meg is teszi a kért csodát, meggyógyítja a beteg
szolgát, s ez azt bizonyítja, hogy szerinte is megérdemli a százados a
jócselekedetet. De Jézus nem ugyanazért, tehát nem a tetteiért tartja
méltónak őt, mint a zsidók, hanem a hitéért. A katona ugyanis egyértelműen
kifejezi kérésével, hogy hisz Jézusban és a halált legyőző isteni
hatalmában.
Más csodák leírása alkalmával általában a csoda áll a történések
középpontjában. Jelen esetben sem a szolga betegségéről nem tudunk meg
többet, sem a gyógyulás mikéntjéről. Az evangélista egyértelműen a
százados hitét, alázatát akarja példaként elénk állítani. Mély hitét az
jelzi leginkább, hogy szerinte elég, ha Jézus „egy szót" szól, s már ennek
hatására bekövetkezhet a gyógyulás. Más esetekben Jézus közvetlen
kapcsolatba kerül a betegekkel, megérinti a beteg testrészt, ráteszi kezét
a betegre, ezen érintés által következik be a gyógyulás. A százados
szerint még erre sincs szükség, ő hisz abban, hogy az Úr egyetlen szava a
„távolból" is képes gyógyítani.
Engem mi tesz méltóvá, hogy Jézus hozzám jöjjön? Én hogyan fejezem ki,
vallom meg hitemet?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő
emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed
hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen,
hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon
mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted
megvalósul.
Szent II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140915.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 14., vasárnap

[Evangelium] 2014-09-14

2014. szeptember 14. – Évközi 24. vasárnap, Szent Kereszt felmagasztalása

Az Egyiptomból való kivonulás idején a választott nép elhagyta a Hór
hegyét, és Edom földjét megkerülve a Vörös-tenger felé haladt.
A nép azonban belefáradt a vándorlásba, és zúgolódni kezdett Isten és
Mózes ellen:
„Miért hoztál ki minket Egyiptomból, azért, hogy meghaljunk itt a
pusztában?
Nincsen kenyér, nincsen ivóvíz,
és unjuk már e semmit érő manna-étket is!"
Az Úr ekkor mérges kígyókat küldött a népre, s ezek megmarták őket,
úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak.
Erre Mózes elé járultak, és így kérlelték őt:
„Vétkeztünk, lázadoztunk Isten ellen és teellened.
Imádkozzál, hogy a kígyókat vegye el tőlünk az Úr!"
Mózes tehát közbenjárt a népért, és az Úr így válaszolt:
„Csináltass egy rézkígyót, és tűzd ki jelül egy fára.
Akit marás ért és rátekint, az életben marad."
Csináltatott is Mózes egy rézkígyót, és kitűzte jelül egy fára.
Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.
Szám 21,4b-9

Zsoltár: Válasz: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!
Előénekes: Figyelj tanításomra, népem, * hallgassatok ajkam igéire.
Példabeszédekre nyitom meg ajkam, * ősidők titkait hirdetem nektek.
Hívek: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!
E: Amikor öldökölte őket, † keresni kezdték őt, * megtértek, és hozzá
siettek.
Ráeszméltek, hogy Isten a kősziklájuk, * a fölséges Isten a szabadítójuk.
H: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!
E: Szájukkal azonban hamisan szóltak, * és nyelvükkel hazudtak neki.
Nem volt őszinte hozzá szívük, * s nem maradtak hűek szövetségéhez.
H: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!
E: De ő mégis megkönyörült rajtuk, * elengedte bűnüket, és nem szórta szét
őket.
Újra meg újra fékezte haragját, * nem engedte fellobbanni indulata
lángját.
H: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!
Zsolt 77,1-2.34-35.36-37.38

Szentlecke:
Testvéreim! Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem
tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem
szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az
emberekhez. Megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a
kereszthalálig.
Ezért Isten fel magasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte
van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben,
a földön, és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten
dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
Ez az Isten igéje.
Fil 2,6-11

Evangélium:
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a
mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben
van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az
Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert
úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki
benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte
Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a
világ.
Jn 3,13-17

Elmélkedés:

A kereszt megtalál
A mai ember sokszor tűnik a cselekvés és az állandó tevékenykedés
megszállottjának. Sok esetben igaz ez az egyházi életre is. A tervezés, a
gondos előkészítés és a megvalósítás valóban fontos és elengedhetetlen. De
valóban ez viszi előbbre Egyházunk életét? Ha igennel válaszolnánk erre,
akkor az emberi tevékenységet nagyobbra értékelnénk, mint Isten művét.
Fel kell fedeznünk, hogy a keresztény ember és az egész Egyház sorsát
Krisztus szenvedése és keresztje határozza meg, s mindazoknak a benne
hívőknek a szenvedése, akik az ő keresztjéből merítettek erőt a
megpróbáltatások elviseléséhez. Bármilyen programot vagy tervet készítünk,
mindennek Krisztus keresztjéből kell kiindulnia, s ehhez kell csatlakoznia
a mi áldozatvállalásainknak. Jézus keresztútja azt mutatja, hogy az
elesésekből fel lehet állni, s tovább lehet haladni. Nem elegendő
számunkra, ha például a nagyböjti időben évente egyszer átelmélkedjük
Jézus szenvedésének útját, hanem minden nap fel kell vennünk életünk
keresztjét, hogy utunkat végigjárva eljuthassunk a feltámadásra.
Ma, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén Isten üdvözítő tervéről és
annak megvalósulásáról olvashattunk az evangéliumban. Ezek szerint „Isten
azért küldte el Fiát a világba, hogy általa üdvözüljön a világ." Krisztus
keresztjében felismerni az üdvösség eszközét és csak a megfeszített Jézus
Krisztusról tudni, ez jelenti Szent Pál apostol számára az igazi
bölcsességet, s ez útmutatás lehet minden kereszténynek. Ezt az igazi
bölcsességet szeretnénk mindannyian elsajátítani, amikor a mi Urunk
keresztjére tekintünk, s valahányszor előtte imádkozunk. Sok titkot rejt e
kereszt, de a Megfeszítettet szemlélve megérthetjük, hogy számunkra is
csak a szenvedésen és a halálon át vezet út az örökkévalóságba.
Időnként a kereszt útjában van valakinek. Olvasom a hírt, hogy
Franciaországban egy ápolónővér okozott országos riadalmat azzal, hogy
nyakláncán egy kis kereszt függött. Mit keres egy kórházban kereszt? Más
alkalommal egy tanár nehezményezte, hogy kereszt függ annak a teremnek a
falán, ahol a tanulók érettségi vizsgát tesznek. Mit keres egy iskolában
kereszt? Valószínűleg nem az ellenzők szemét bántja, hanem a
lelkiismeretüket. Nehezükre esik a keresztre nézni, mert akkor önmagukba
kellene nézniük. Mert Krisztus keresztje már csak ilyen: önmagával
szembesíti az embert. Előtte elnémul, aki máskor a maga emberi
bölcsességét hirdeti. Előtte kicsinek érzi magát az is, aki földi
hatalommal rendelkezik.
Szent Pál apostol arról írt egykor, hogy egyeseknek botrány, másoknak
ostobaság a kereszt, a hívőknek viszont Isten ereje és bölcsessége (vö.
1Kor 13,24). Titokzatos erő rejlik benne, mert Isten Fia hordozta, őt
feszítették rá, és ő halt meg hozzá szegezve. Ez Krisztus keresztjének
titka.
A hitetlen világ évezredek óta birkózik a kereszttel. A hitetlen ember
küzd a kereszttel. Nem akarja látni sehol. Nem akarja hordozni soha. Nem
akarja elfogadni. A keresztet elfogadni csak a szeretet képes. Mert
Krisztus is szeretetből fogadta el. A kereszt megtalál minket. Le lehet
vetetni egy keresztet az iskolák és kórházak faláról. El lehet
távolíttatni a nyakláncokról. De a kereszt mégis megtalál minden embert.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem! Szenvedésed és kereszthalálod szemlélése annak megvallására
ösztönöz, hogy te vagy az Úr, az Atya engedelmes Fia, te vagy a Megváltóm.
Halálod nem volt értelmetlen, hanem meghozta minden ember számára az
üdvösséget. Haláloddal tökéletes módon megvalósult az Atya üdvözítő
szándéka. Taníts engem a kereszthordozásra!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140914.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum