[Napi e-vangelium] 2018-06-09

2018. június 9. - Szombat, Szűz Mária szeplőtelen szíve

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás
szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus
azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna.
Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek,
amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem
találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy ott keressék. Három nap
múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és
kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és
feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek. Anyja így
szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én
bánkódva kerestünk téged." Ő azt felelte: "Miért kerestetek? Nem
tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Ám ők nem értették,
mit akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes
volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
Lk 2,41-51a
Elmélkedés:
Jézus szíve ünnepét követően a mai napon Szűz Mária szíve áll
tiszteletünk középpontjában. Mária szíve a megtestesült Ige, Jézus
Krisztus iránti anyai szeretet és a megváltott emberek iránti anyai
szeretet jelképe. Mária kilenc hónapon át, a megtestesülés pillanatától
az Úr születéséig szíve alatt hordozta az Üdvözítőt. Anyai szeretete,
gondoskodása és aggodalmai a későbbiekben is megmutatkoztak, egészen a
keresztig elkísérték fiát, Jézust. Életének egy olyan jelenetét idézi
fel a mai evangélium, amely aggódó anyai szeretetének jó példája. Egy
jeruzsálemi zarándoklat alkalmával az ekkor tizenkét éves Jézus a
városban marad. A hazafelé, Názáretbe induló Mária és József nem
találják őt, ezért visszafordulnak, s csak három nap aggódó keresés
után találják meg őt a templomban.
A történet azzal a kijelentéssel zárul, hogy Jézus "szavait anyja mind
megőrizte szívében." A mi részünkről is a Jézus iránti szeretet
megmutatkozása az, ha szívesen hallgatjuk az Úr szavait, rendszeresen
elmélkedünk tanításáról és életünk cselekedeteiben megvalósítjuk
mindazt, amit megismerünk. Bízzuk életünket az isteni gondviselésre!
Ajánljuk fel életünket Istennek annak reményében, hogy ha vele élünk,
halálunk és feltámadásunk után is vele élhetünk majd az
örökkévalóságban.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő
emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed
hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt
megtörténhessen, hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az
ajándékot, hanem járjon mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton,
amelyen a te szereteted megvalósul.
Szent II. János Pál pápa


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180609.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-06-08

2018. június 8. - Péntek, Jézus szent szíve

Abban az időben a zsidók, mivel az előkészület napja volt, és a
holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy
töresse el a keresztrefeszítettek lábszárát, és vetesse le őket a
keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a
katonák, és eltörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit
vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy
már meghalt. Ezért nem törték el a lábszárát, hanem az egyik katona
beledöfte lándzsáját az oldalába. És ekkor vér és víz folyt ki belőle.
Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól
tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért
történt, hogy beteljesedjék az írás: "Csontot ne törjetek benne!" És
ami az írás más helyén áll: "Föltekintenek arra, akit
keresztülszúrtak."
Jn 19,31-37
Elmélkedés:
A pünkösd utáni időszakban három sajátos ünnepet tart Egyházunk:
Szentháromság vasárnapját, Krisztus szent testének és vérének ünnepét
(úrnapja), valamint Jézus szent szívének ünnepét, ez utóbbi van a mai
napon. Jézus szívének tisztelete szentírási alapokon nyugszik. A
Golgotán egy katona lándzsával átszúrta Jézus szívét, amely szív az
üdvösség forrásának jelképe. Isten szeretete és kegyelme Jézus
személyén keresztül, az ő szívéből árad ki az emberek felé. A mennyei
Atyának az a szándéka, hogy az embereket megváltsa, azaz megmentse az
örök haláltól, a kárhozattól. Ez az isteni szándék, a megváltás műve
annak köszönhetően valósult meg, hogy az ő Fia, Jézus a kereszten
feláldozta magát minden emberért.
Jézus engedelmességének és önfeláldozásának köszönhetően a mennyei Atya
kiengesztelődik az emberiséggel, megbocsát a bűnös embernek. Az
irgalmas Atya megbocsátó szeretete a keresztről, Jézus szívéből
sugárzik az emberekre. Ha hittel tekintünk a kereszten függő Jézusra és
benne a hit szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket, és ha
megvalljuk Isten előtt bűnösségünket, akkor ez az irgalmasság
megtapasztalható lesz számunkra, elnyerjük a bocsánatot Istentől.
A megváltó Krisztus szemlélése indítson bennünket Isten iránti őszinte
szeretetre és igaz bűnbánatra!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Istenem! Szenvedésed és kereszthalálod szemlélése annak
megvallására ösztönöz, hogy te vagy az Úr, az Atya engedelmes Fia, te
vagy a Megváltóm. Halálod nem volt értelmetlen, hanem meghozta minden
ember számára az üdvösséget. Haláloddal tökéletes módon megvalósult az
Atya üdvözítő szándéka. Taníts engem a kereszthordozásra!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180608.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-06-07

2018. június 7. - Csütörtök

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: "Melyik az első a
parancsok közül?" Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael! Az
Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A
második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél
nincs nagyobb parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő
az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni,
embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér
minden égő- vagy véres áldozatnál." Jézus az okos felelet hallatára
megdicsérte az írástudót: "Nem jársz messze Isten országától." Ezután
több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
Elmélkedés:
A Jézussal szembeni vitákban valamennyi politikai és vallási csoport
képviselője bemutatkozott. A főpapok, az írástudók, a farizeusok, a
Heródes-pártiak és a szadduceusok sikertelen próbálkoztak ravasz
kérdéseikkel, Jézus bölcs válaszai meghátrálásra kényszerítették őket.
Most egy magányos írástudó lép Jézus elé, aki a legfőbb parancsról tesz
fel kérdést. Bár a vitabeszédek valamennyi szereplője rossz szándékkal
közeledik, és bár a Máté és a Lukács szerinti változatban ez utolsóként
fellépő írástudó is próbára akarja tenni Jézust, az ő esetében Márk
evangélista nem tesz olyan kijelentést, amely ellenséges szándékra
utal. Jézus is más hangnemben beszél vele, mint korábbi
vitapartnereivel, nagyon elismerően szól hozzá.
A legfőbb paranccsal kapcsolatban Jézus nem mond újdonságot. Az
istenszeretet parancsa ismert volt mind a kérdező, mind bármely zsidó
ember számára a Második törvénykönyvből (vö. MTörv 6,4-5). Majd pedig
hozzákapcsolja az emberszeretet parancsát, amely a Leviták könyvében
található (vö. Lev 19,18). E két szöveget idézi Jézus szó szerint.
Szavainak újdonságát az adja, hogy e kettőt egymás mellé helyezi.
Véleménye szerint hamis az az istenszeretet, amely elfordul a
felebaráttól és nem igaz az olyan embertársi szeretet sem, amely nem az
istenszeretethez társul. A kettőt ugyanis nem lehet egymással szemben
kijátszani.
Természetesen nem elegendő elméletileg tudni a szeretet kettős irányú
parancsát, hanem gyakorolni is kell a szeretetet.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Én irgalmas Uram, én jó Istenem! Bárcsak juttatnál nekem a szent
forrásnak vizéből, hogy az élő vizek kútjából igyam, azokkal együtt,
akik téged szomjaznak! Ott laknék én is az égi honban, öröké ujjongva
jóságodban, és mondanám boldogon: Mily édes az Élő Vizek forrása, amely
az öröklétre fakad, és soha-soha nem apad! Én Istenem! Te vagy a
Forrás, aki folyton szomjat oltón áradsz! Úr Jézus, add mindig e vizet,
hogy egyre szomjamat enyhítsem. Könyörgök nagy jótéteményeidért! Hiszen
te mindenünk vagy, napi életünk: táplálékunk, italunk, üdvösségünk,
Istenünk!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180607.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-06-06

2018. június 6. - Szerda

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy
nincs feltámadás. Megkérdezték őt: "Mester! Mózes megírta nekünk, hogy
ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra
feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon
utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett
magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az
asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik
is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem
hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor - ha ugyan
feltámadnak -, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a
hétnek felesége volt!"
Jézus azt felelte nekik: "Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az
Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak,
már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint
az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem
olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy
miként szólt Mózeshez Isten: "Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és
Jákob Istene?" Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát
nagy tévedésben vagytok!"
Mk 12,18-27
Elmélkedés:
A jeruzsálemi templomban tanító Jézushoz most újabb csoport érkezik, a
szadduceusok néhány tagja. Most ők próbálkoznak, hogy kifogást
találjanak tanításában. Kérdésük felvezetéseként elmondanak egy
kitalált történetet egy asszonyról, akit sorra feleségül vesz hét
testvér. A sógorházasság előírása szerint ugyanis, ha özveggyé vált egy
asszony, akkor az elhunyt férj testvérének kellett őt feleségül vennie.
Bár elméletileg előfordulhatott volna az általuk mondott eset, a
gyakorlatban azonban aligha történt ilyen. Kérdések szempontjából
azonban nem is ez a lényeges, hanem az, hogy van-e feltámadás vagy
nincs? Márk evangélista arra gondolván, hogy írásának későbbi olvasói
már nem ismerik sem a szadduceusokat, sem az ő véleményüket az adott
kérdésben, mindjárt a leírás kezdetén megemlíti, hogy a szadduceusok
nem hisznek a feltámadásban.
Válaszában Jézus olyan idézettel igazolja a feltámadást, amelyet a
kérdezők is elfogadnak, azaz a mózesi könyvekből. Isten ezt mondta
egykor Mózesnek: "Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob
Istene."
A jelenetet érdemes továbbgondolnunk. Jézus válaszai azt jelzik, hogy
ellenfeleinek állítása azzal kapcsolatban, hogy igazmondó és bölcs
tanító, valóban igaz, még akkor is, ha ők ezt gúnyos hangnemben
állítják. Végső soron azonban Jézus feltámadása fogja azt bizonyítani,
hogy minden kijelentése igaz és valóban ő a mennyei Atya Fia és
küldötte.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Hálát adok, neked, mert nálad mindig van kenyér számunkra, még ha nem
is tudunk róla. Áldott legyél, Atyánk, akinek úgy tetszik, hogy
megosszuk egymással kenyeredet. Áldunk téged, Jézus, aki tested
kenyerével tápláltad tested tagjait. Kérünk, vezess ki minket a
pusztába és add nekünk minden nap e mennyei kenyeret, mely megerősíti
szívünket, az országodba vivő hosszú úton.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180606.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-06-05

2018. június 5. - Kedd

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy
szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: "Mester,
tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem
nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten
útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne
fizessünk?" Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt:
"Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!"
Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: "Kinek a képe és
felirata ez?" Azok ezt felelték: "A császáré." Jézus pedig így
folytatta: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az
Istennek, ami az Istené!" Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
Mk 12,13-17
Elmélkedés:
Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is a jeruzsálemi templom.
Miután a főpapok és az írástudók nem tudták kérdéseikkel megfélemlíteni
a tanító Jézust, most más módszerrel próbálkoznak. Farizeusokat és
Heródes-pártiakat küldenek hozzá, akik az adófizetéssel kapcsolatban
kérdezik őt. A kérdés bevezetése körülményes. A megkérdezettet
igazmondónak nevezik, aki az igazsághoz ragaszkodva tanítja az
embereknek az isteni törvényeket. A hízelgés, a dicséret nyilvánvalóan
megtévesztő, azt a látszatot kelti, mintha valóban elismernék Jézus
tanítói tekintélyét és egyetértenének véleményével. Ezután a kérdés
nagyon rövid és egyszerű: "Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy
nem?" Jézus rögtön átlátja a helyzetet. Azonnal felismeri, hogy a
kérdezők egyik része, a farizeusok az ország függetlenségében látták a
jövőt, elutasították a római fennhatóságot, ezért nem tartották
helyénvalónak az adófizetést a rómaiak felé. A kérdezők másik
csoportja, a Heródes-pártiak viszont a haszonélvezői voltak a fennálló
rendszernek, mindig az együttműködést keresték a rómaiakkal, ezért nem
utasították el az adófizetést. Mivel maguk a kérdezők mást-mást
tartanak helyénvalónak, ezért az egyszerű elfogadó vagy elutasító
válasz valamelyik csoport nemtetszését váltaná ki.
A válasz előkészítésére Jézus kér és felmutat egy pénzt, majd pedig egy
bölcs mondással kikerüli a csapdahelyzetet: "Adjátok meg tehát a
császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" A mondás
első része válasz az eredeti kérdésre, a második része viszont már
továbbmutat azon. Vajon akik feltették a kérdést és akik elfogadták
vagy éppen elutasították az adófizetést, teljesítik-e Istennel szembeni
kötelességeiket?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, adj éleslátást a dolgok észlelésére, erőt azok megragadására és
megtartására; képességet és rátermettséget arra, hogy ezekhez még
mindig hozzá tudjak tanulni! Adj tévedhetetlen ítéleteket a számba! A
helyes beszéd kegyelméért is esdeklek! Döntsd el nálam mindig a
kezdetet, határozd meg előrehaladásom irányát, és biztosítsd a vég
sikeres és eredményes kimenetelét!
Aquinói Szent Tamás


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180605.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-06-04

2018. június 4. - Hétfő

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a
főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett.
Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne.
Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját,
hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban
nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát
küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak
vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még
többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már
csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte
hozzájuk, mert így gondolkodott: "A fiamat csak becsülni fogják." A
szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: "Itt az örökös. Gyerünk,
öljük meg, és mienk lesz az öröksége!" Nekiestek tehát, megölték, és
kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy,
elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem
olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis,
hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12
Elmélkedés:
A korábbiakban, galileai útja során Jézus gyakran tanított
példabeszédekben, azaz különböző hasonlatokkal szemléltette Isten
országát. Most, a jeruzsálemi templomban ismét a tanításnak ezt a
módszerét alkalmazza, melynek sajátossága, hogy viszonylag kevés beszéd
is sokat mond. A szőlőmunkásokról szóló példázat választ ad arra a
kérdésre, hogy honnan származik Jézus hatalma. Erről kérdezték őt a
főpapok és az írástudók, de a kérdés nyitott maradt. A példabeszéd a
szőlőmunkások lázadásának folyamatáról, fokozódó ellenállásukról, egyre
nagyobb bűnükről szól, amely gyilkosságban, a szolgák, majd a gazda
fiának megölésében éri el tetőpontját.
A példázat jelentése világos. A szőlősgazda maga Isten, a szőlőmunkások
pedig a választott nép. A gazda által küldött szolgák a prófétákat
szemléltetik, a fiú pedig maga Jézus, aki így ad tanítást arról, hogy ő
a mennyei Atya Fia és küldötte.
Az események előrehaladtát olvasva egyesek talán azt gondolhatják, hogy
minden végzetszerűen halad, nincs lehetőség más végkifejletre, ez
azonban téves gondolat. A történet ugyanis nem az események végzetszerű
leírása, hanem inkább felhívás a hallgatóság felé: Ismerjék fel Jézus
személyében az Atya küldöttét és az ő cselekedeteiben az Atya tetteit!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Köszönjük, Istenünk, hogy Krisztus által felkaroltál és magadhoz
emeltél bennünket, akik eltávolodtunk tőled. Te mindig utánunk jössz
kegyelmeddel, szereteteddel megelőzöl minket: bárcsak méltók lehetnénk
a te szeretetedre!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180604.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-06-03

2018. június 3. - Úrnapja, Krisztus szent teste és vére

A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt
feláldozzák, tanítványai megkérdezték (Jézust): "Mit akarsz, hová
menjünk, hogy elkészítsük számodra a húsvéti vacsorát?" Erre elküldte
két tanítványát ezekkel a szavakkal: "Menjetek a városba. Találkoztok
ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, aztán ahová
bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezi, hogy hol
van az a szállás, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal
elfogyaszthatom? Ő mutat majd nektek egy étkezésre berendezett, tágas,
emeleti termet. Ott készítsétek el nekünk." A tanítványok elmentek, s a
városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta; és elkészítették a
húsvéti vacsorát. Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta,
megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én
testem." Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik, és
mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, a
szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony mondom nektek: nem iszom
többé a szőlő terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom az Isten
országában." Ezután zsoltárt énekelve kimentek az Olajfák-hegyére.
Mk 14,12-16. 22-26
Elmélkedés:
Noé esetének tanulságai
Gyermekkorom egyik kedvenc bibliai története az volt, amikor a vízözön
idején Noé bárkát épített Isten parancsára, így menekült meg ő és
családja, valamint az állatok, amelyeket bevitt a bárkába. Felnőttként
újraolvasva a történetet mindig új elemet, új tanulságot fedezek fel
benne. Az elmúlt napokban ismét elolvastam Noé bárkájának építését és
különös utazását, és rácsodálkoztam egy olyan dologra, amit korábban is
olvastam, de valahogy átsiklottak a gondolataim a szavak felett. Arra a
mozzanatra gondolok, hogy amikor a föld felszáradt és minden élőlény
kijött a bárkából, akkor "Noé oltárt épített az Úrnak és áldozatokat
mutatott be" (Ter 8,20).
Három dolog miatt tartom érdekesnek ezt a mozzanatot. Először is azért,
mert Noé nem kezd el házat építeni magának és családjának, sem istállót
az állatoknak. Egy meglehetősen hosszúra nyúlt és viszontagságos hajóút
után biztosan elege volt neki és mindenkinek a hajón való
tartózkodásból, és jól esett volna biztos menedékbe húzódnia, amely
szilárdan áll a földön és végre nem imbolyog állandóan a vízen, mégsem
ez volt az első gondolata. Ő nem magára gondolt, hanem arra, hogy hálát
adjon Istennek a szabadulásért, a túlélésért, ezért épít oltárt és
mutat be áldozatot.
Másodszor pedig azért érdekes Noé ténykedése, mert az égvilágon senki
nem mondta neki, hogy építsen oltárt. Korábban mindent úgy és akkor
tesz, ahogyan és amikor az Úr kéri tőle. Amikor Isten azt mondja, hogy
fogjon neki a bárka építésének, akkor ő ezt az Úr parancsára megteszi,
pedig még egy felhőcske sincs az égen, amelyből eső eshetne. Amikor azt
a parancsot kapja, hogy szálljon be a bárkába és vigye be mind az
állatokat, akkor Noé ezt megteszi. Amikor pedig a vízözön elmúltával
Isten azt mondja neki, hogy eljött annak az ideje, hogy mindenki
kiszálljon a bárkából, akkor Noé, családja és valamennyi állat kijön a
bárkából a szárazföldre. Noé mindig meghallgatja az Úr parancsát és
engedelmesen teljesíti a kérést. De azt nem mondja neki Isten és nem
mondja neki senki, hogy építsen oltárt és hálája jeleként mutasson be
áldozatot, Noénak mégis ez az első cselekedete. A hála érzése nem
parancsra ébred a szívében, hanem önmaga ébred rá, hogy méltó volna a
szabadulás után kifejezni háláját a szabadítónak, Istennek.
És a harmadik tanulság: Noé oltárépítő buzgósága azzal zárul, hogy
Isten megérzi az áldozat jó illatát és elhatározza, hogy többé nem
pusztítja el vízözönnel a földet (vö. Ter 8,21-22). Isten tehát
elfogadja az ember áldozatát, mint hálájának megnyilvánulását. Miért is
hozom fel Noé példáját ma, úrnapján, Krisztus szent testének és
vérének, az Oltáriszentségnek az ünnepén?
Az Istennek való hálaadás első helyen legyen az életünkben! Minden
szentmise hálaadás. Illő, hogy legalább vasárnaponként részt vegyünk
ezen a közös hálaadáson. Aki ezt nem tartja fontosnak, az hálátlannak
mutatkozik Isten iránt, mintha semmit sem köszönhetne Istennek. A
hálaadásra nem egy írott törvény, nem egy parancs biztat minket. Nem
azért veszünk részt a szentmisén, mert a tízparancsolat harmadik
törvénye ezt mondja: Az Úr napját szenteld meg! A hála érzése fel kell,
hogy ébredjen a szívünkben parancs nélkül is. Ne maradjunk hálátlanok!
Isten pedig elfogadja a hálaadásként felajánlott áldozatunkat.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Hiszem, hogy valóságosan jelen vagy az
Oltáriszentségben. Valahányszor elindulunk a templomba, a szentmisére
felébresztem szívemben az irántad való szeretetet és hálát. Azzal a
szándékkal veszlek magamhoz az Oltáriszentségben, hogy megerősítsem
szeretetemet. A veled való egységből és a szent testeddel való
táplálkozásból erőt merítek mindennapi feladataimhoz és a bűn elleni
küzdelemhez. Köszönöm, Uram, hogy jelenléteddel megerősítesz!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180603.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/