2014. szeptember 27., szombat

[Evangelium] 2014-09-27

2014. szeptember 27. – Szombat

A Prédikátor szól:
Te, ifjú, örvendj fiatal korodban,
és légy jókedvű ifjúságod napjaiban!
Követheted ugyan, amit szíved kíván és szemed lát,
de tudd meg, hogy mindezekért Isten előtt felelősséggel tartozol!
Elűzheted a búbánatot szívedből,
és óvhatod testedet a betegségektől,
az ifjúkor és a fiatalság akkor is mulandó!
Gondolj Teremtődre ifjúságod idején is,
mielőtt meglepnek a nyomorúság napjai,
mert eljönnek az évek, amelyekről azt mondod:
„Ezek már nincsenek kedvem szerint!"
Mielőtt ugyanis homályba hull a nap, a fény, a hold, a csillagok;
amikor eső után újra felhők jönnek;
amikor már reszketnek testőreid (a kezeid),
és ingadoznak erős harcosaid (a lábaid),
elfogynak őrlő lányaid (a fogaid),
és nem őrölnek tovább;
az ablakban leskelődőket (két szemedet) pedig
már homály födi;
amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtóid (füleid),
a malom zaja (beszéded) pedig elcsendesül;
amikor a madárfüttyre már ébren leszel,
és az énekes leányok dalát csak nehezen hallod meg;
amikor szédülsz a magasban,
és félsz az úton;
amikor virágzik a mandulafa,
a sáska jóllakik és nehezen vánszorog,
a kapor beérik és széthullatja magvait,
akkor gyógyfüveid már mit sem érnek neked,
mert elindulsz örök hajlékod felé,
s jajgatva járnak-kelnek utcádban a siratók.
Vigyázz tehát, mert mielőtt elszakad az ezüstfonál,
és megreped az aranyedény,
darabokra törik a forrásnál a korsó,
és összetörik a kútnál a kerék,
már visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett,
és az éltető lehelet teremtő Istenéhez tér.
Minden csak hiábavalóság, mondja a Prédikátor,
csupa hiábavalóság!
Préd 11,9-12,8

Zsoltár: Válasz: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
Előénekes: Te a halandót ismét porrá teszed, * így szólsz: „Térjetek
vissza, emberek fiai."
A te szemedben ezer év akár a tegnap, * úgy tűnik tova, mint egy őrállás
éjszaka.
Hívek: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Te elragadod őket, * olyanok lesznek, mint a hajnali álom.
Mint a fű, mely reggel kisarjad és fölvirul, * de estére elfonnyad és
elszárad.
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Taníts meg számot vetni napjaink sorával, * hogy bölcsességre neveljük
szívünket.
Térj hozzánk, Urunk meddig vársz még? * Légy könyörületes szolgáidhoz!
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Áraszd ránk irgalmadat, * hogy mindenkor örvendjünk és ujjongjunk.
Ragyogjon fölöttünk Urunknak, Istenünknek jósága, † áldott legyen kezünk
minden műve, * kísérje áldásod kezünk minden munkáját!
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 89,3-6.12-14 és 17

Evangélium:
Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal
tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe,
amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.
De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt
előttük. Kérdezni azonban nem mertek e szavak értelme felől.
Lk 9,43b-45

Elmélkedés:

A gyógyítások és csodák láttán a tanítványok csodálattal tekintenek
Jézusra, amely az elismerésnek és az elfogadásnak a jele. A tanítványok
mellett a nép szintén ugyanilyen ámulattal hallgatja szavait, s részese a
számos gyógyításnak. Mindenki lelkes, szívesen követik Jézust, örömmel
vannak mellette, mert lenyűgözi őket isteni hatalma, amellyel tanít és
gyógyít. Ő azonban tisztában van vele, hogy a lelkesedés nem fog örökké
tartani.
Nyíltan beszél övéinek a rá váró szenvedésekről és haláláról. Elfogása,
szenvedése és kereszthalála valóban olyan esemény lesz, amely megdöbbenti
az apostolokat, akiknek hite a mostani csodálat és sok tanítás ellenére
meginog, és csak a feltámadás megtapasztalása adja meg nekik az erősítést.
Amikor a nép vezetői az Úr ellen fordulnak és az életére törnek, sokan
elfordulnak tőle, mert szenvedésének és halálának látása már nem
csodálatot ébreszt bennük. Itt már kevés is volna a csodálat. Részvét és
együttérzés szükséges, és mindenekelőtt bűnbánat. És a szeretet, amely a
szenvedésekben is megerősítést, reményt ad.
Fontos mozzanat, hogy amikor beteljesednek a szenvedésről szóló
jövendölések, a tanítványok és apostolok valamennyien elmenekülnek. Ebben
is Isten szándékát kell látnunk, aki azt akarta, hogy Jézus egyedül
vállalja a szenvedéseket és egyedül hajtsa végre a megváltást. A megváltó
kereszthalál az ő személyes áldozata.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te Egyszülött
Fiadnak. Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad,
hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Szentlélek, jöjj,
és taníts meg Isten dicsőségére, az ő akaratát megcselekedve, mindenkor
hitben és alázatban élni. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts,
hogy a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140927.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 26., péntek

[Evangelium] 2014-09-26

2014. szeptember 26. – Péntek

A Prédikátor így tanít:
Mindennek megvan a maga ideje,
és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében:
Ideje van a születésnek és ideje a halálnak,
ideje az ültetésnek, és ideje a betakarításnak.
Ideje van az ölésnek, és ideje a gyógyításnak,
ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek,
ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.
Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének,
ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.
Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek,
ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
Ideje van az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak,
ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretetnek, és ideje van a gyűlölködésnek,
ideje a háborúnak, és ideje a békének.
Mi haszna van az embernek a fáradtságából?
Figyeltem azt a vesződséget,
amelyet Isten az emberek fiainak adott,
hogy bajlódjanak vele.
Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében.
Isten a világot átadta az embernek, hogy kutassa azt,
de az ember nem tudja teljesen kifürkészni Isten művét,
amelyet ő kezdettől fogva végbevisz.
Préd 3,1-11

Zsoltár: Válasz: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!
Előénekes: Áldott legyen az Úr, ő az én segítségem, † ő tanította harcra
kezemet, * és ujjaimat viadalra.
Hívek: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!
E: Ő az én irgalmasságom és erősségem, * menedékem és szabadítom;
ő a védőpajzsom, benne remélek, * aki uralmam alá veti népemet.
H: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!
E: Uram, ki az ember, hogy törődöl vele, * az ember fia, hogy gondolsz
reá?
Hiszen olyan az ember, mint a szellő, * napja pedig, mint a suhanó árnyék!
H: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!
Zsolt 143,1a és 2abc.3-4

Evangélium:
Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele,
megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?" Ők így válaszoltak:
„Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a
régi próféták közül támadt fel valaki."
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?" Péter válaszolt: „Az
Isten Fölkentjének." Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el
senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad."
Lk 9,18-22

Elmélkedés:

Az evangéliumokban megfigyelhető, hogy amikor valami fontos esemény van
készülőben vagy valamilyen lényegi tanítás fog elhangzani, akkor ezt
megelőzően Jézus imádkozik. Nyilvános működésének kezdetén imádkozni megy
a pusztába, imádkozik az apostolok kiválasztása előtt, imát mond több
csoda megtétele előtt, imádkozik az utolsó vacsorán, majd szenvedésének
kezdetén a Getszemáni-kertben és a kereszten is az imádság szavai szólnak
ajkáról.
A mai evangéliumi szakasz szintén azzal kezdődik, hogy az Úr egyedül
imádkozik, s ebből már előre sejthetjük, hogy valami jelentős esemény fog
történni. Péter vallomása Jézus személyéről fontos kijelentés, amelyből
megtudhatjuk, hogy Isten Fölkentje, s ez a kijelentés Jézus messiási
kilétére vonatkozik. Fontos, hogy Jézus nem „önmagában" Messiás, hanem az
Isten által felkent Messiás. A Fiú tehát az Atyához tartozik, az ő nevében
cselekszik, az ő akaratának megfelelően hajtja végre messiási küldetését.
Az apostolok állandóan Mesterük közelében vannak. Nyitottak és befogadóak
mindarra, amit az Úr tanít. Nem kíváncsiskodás ez részükről, hanem az Úr
iránti elkötelezettség jele.
Ha arra törekszem, hogy minél többet legyek Jézus közelében, egyre jobban
megismerhetem őt, s megérthetem tanításának titkát. Az apostolokhoz
hasonlóan meg kell tanulnom, hogy úgy éljek, ahogyan Jézus. Úgy tekintek-e
rá, mint Messiásra és Megváltómra? Megvallom-e hitemet?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram! Te látod, hogy hányszor viselkedek a gonosz szőlőművesek módjára,
akik nem adták meg gazdájuknak a termést, elárulták őt. Sokszor én sem
adom meg neked, amit kérsz, hogy szeresselek és szolgáljalak téged és
embertársaimat… Én is elárullak bűneimmel, szeretetlenségemmel. Bocsáss
meg, kérlek, és segíts, hogy újra és újra téged válasszalak, és megadjam a
termést, mint a jó szőlőművesed.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140926.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 25., csütörtök

[Evangelium] 2014-09-25

2014. szeptember 25. – Csütörtök

Minden hiábavalóság, mondja a Prédikátor,
csupa hiábavalóság!
Minden csak hiábavalóság!
Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?
Az egyik nemzedék megy, a másik nemzedék jön, a föld azonban megmarad.
A nap felkel és lenyugszik, a helyére siet, s ott újra felkel; A szél dél
felé fúj, majd északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér — így
ismétli járását.
Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg; a folyók
egyre folytatják útjukat céljuk felé. Minden fáraszt!
Nem mondhatja senki, hogy szeme eleget látott, Vagy, hogy füle eleget
hallott.
Mi az, ami eddig volt? – Csak az, mint ami ezután is történik.
Mi az, ami ezután lesz? – Csak az, mint ami azelőtt is volt.
Nincs semmi új a nap alatt!
Senki sem mondhatja: „Íme, ez új!"
Mert megvolt az már azokban az időkben is, amelyek előttünk elmúltak.
Az emberek már nem gondolnak az elmúltakra, és a jövendőre sem gondolnak
majd azok, akik még később lesznek.
Préd 1,2-11

Zsoltár: Válasz: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
Előénekes: Te a halandót ismét porrá teszed, * így szólsz: „Térjetek
vissza, emberek fiai."
A te szemedben ezer év akár a tegnap, * úgy tűnik tova, mint egy őrállás
éjszaka.
Hívek: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Te elragadod őket, * olyanok lesznek, mint a hajnali álom.
Mint a fű, mely reggel kisarjad és fölvirul, * de estére elfonnyad és
elszárad.
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Taníts meg számot vetni napjaink sorával, * hogy bölcsességre neveljük
szívünket.
Térj hozzánk, Urunk meddig vársz még? * Légy könyörületes szolgáidhoz!
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Áraszd ránk irgalmadat, * hogy mindenkor örvendjünk és ujjongjunk.
Ragyogjon fölöttünk Urunknak, Istenünknek jósága,† áldott legyen kezünk
minden műve, * kísérje áldásod kezünk minden munkáját!
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 89,3-6.12-14 és 17

Evangélium:
Heródes, a negyedes fejedelem mindenről értesült, amit Jézus tett és
hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: „János támadt
fel a halálból." Mások szerint: „Illés jelent meg újra." Voltak, akik azt
állították: „A régi próféták közül kelt életre valamelyik." Heródes így
töprengett: „Jánost lefejeztettem... Ki lehet hát az, akiről ilyeneket
hallok?" És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust.
Lk 9,7-9

Elmélkedés:

A Jézusról hallott csodás dolgok sokakat kíváncsivá tettek egykor, köztük
Heródest is, az uralkodót. A kíváncsiság mellett a félelem is vezette,
hogy találkozzon Jézussal, akiről egyesek azt állították, hogy benne
Keresztelő János támadt fel, hiszen ő fejeztette le Jánost. Heródes
kíváncsi arra az emberre, akinek beszédei és csodás tettei nagy hatással
vannak a tömegekre, s ennek híre hozzá is eljut. Az emberek mindenfélét
beszélnek Jézusról, s ez bizonytalanná teszi a fejedelmet. Félelmének
másik oka, hogy veszélyeztetve érzi uralkodói pozícióját. Jézussal való
találkozás vágya mögött nem éppen a jó szándék húzódik meg, hanem a
félelem, hogy elveszítheti hatalmát.
Ebből az érdeklődő kíváncsiságból és belső félelemből sosem lesz megtérést
eredményező személyes kapcsolat Jézussal sem Heródes esetében, sem
másoknál. Vajon miért? Mi hiányzik belőle? Bizonyára azért, mert alázat
helyett gőg uralkodik benne. Azért, mert kérdéseire önmaga akar válaszolni
és nem Jézustól vár feleletet. Talán azért, mert fejedelemként nem képes
beismerni Isten előtti kicsinységét és ragaszkodik a hatalomhoz. Talán
azért, mert nincs meg szívében a hit és a szeretet utáni vágy.
Engem mi irányít, vezet Jézus felé? Keresem-e őt? Szívesen hallgatom-e őt,
s ennek hatására felébred-e bennem a vágy, hogy jobban megismerjem? Milyen
szándék vezet engem őhozzá?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus Krisztus Te légy a hűség ingatag jellemvonásaimban. Te légy a
figyelem szétfolyó létemben. Te légy a fölneszelés hangszigetelt
lelkemben. Te légy a szabadság posványos életemben. Te légy a szeretet
magam körül forgó lényemben. Te légy az előrelépés
egyhelyben-topogásomban. Te légy a szelíd megbocsátás vad vádjaimban. Te
légy a kitartás összecsuklásomban. Te légy a minden az én semmimben.
Josef A. Pilz

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140925.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 24., szerda

[Evangelium] 2014-09-24

2014. szeptember 24. – Szerda, Szent Gellért püspök és vértanú

Így szól az örök Bölcsesség:
Az igazak lelke Isten kezében van, és a halál kínja nem érheti őket.
Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való
távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek.
Ők azonban békességben vannak.
Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük telve volt
halhatatlansággal.
Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára
tette és magához méltónak találta őket.
Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket egészen elégő
áldozatul.
Az (utolsó) ítélet idején majd felragyognak az igazak, és olyanok lesznek,
mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik.
Nemzetek fölött ítélkeznek majd, és népeken uralkodnak: és az Úr lesz a
királyuk mindörökre.
Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűségesek
voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz
választottainak osztályrésze.
Bölcs 3,1-9

Zsoltár: Válasz: Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
Előénekes: Midőn az Úr hazahívta Sionnak foglyait, * olyanok voltunk, mint
akik álmodnak.
Megtelt akkor örömmel az ajkunk, * és a nyelvünk ujjongással.
Hívek: Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
E: Akkor így beszéltek a nemzetek: * „Az Úr nagy dolgot művelt vélük."
Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk.
H: Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
E: Fordítsd, Uram, jóra sorsunkat, * amint megárasztod délen a folyókat.
Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
H: Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
E: Sírva viszik a magot, mikor vetni indulnak, * de ujjongva jönnek,
jönnek és hozzák kévéiket.
H: Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
Zsolt 125,l-2ab.2cd-3.4-5.6

Evangélium:
Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik
megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek,
aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két
verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta
nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek
hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az
emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha
valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt,
aki a mennyekben van.
Mt 10,28-33

Elmélkedés:

Jézus azt kérte meghívott apostolaitól, hogy családjukat és otthonukat
elhagyva egész életüket neki, illetve az evangélium hirdetésének
szenteljék. Ez az elhagyás és Krisztushoz csatlakozás elengedhetetlen
feltétele annak, hogy az Isten országa növekedjen a világban, többek
között az igehirdetés által. Az apostolok utódai, a püspökök szintén
elfogadják a meghívást és életüket Isten népének szolgálatára ajánlják
fel. Eddig akár megtisztelőnek is tekinthetjük a meghívást, amely később
komolyabbra fordulhat, hiszen Isten egyesektől azt kérheti, hogy hűségüket
a vértanúságig bizonyítsák. Ezt kérte a ma ünnepelt Gellért püspöktől is,
aki hazáját elhagyva a magyarok földjére jött, hogy népünk körében
hirdesse a krisztusi örömhírt, s vértanúságával segítse az elhintett mag
növekedését.
Szent Gellért napján a helytelen (alaptalan) és a helyes félelemről
olvasunk az evangéliumban. Az emberi félelmeket mindig ellensúlyozza az
Istenbe vetett bizalom és a hit. Amikor a feltámadt Jézus megjelenik, első
szavaival mindannyiszor meg akarja szüntetni a tanítványok félelmét, amely
azonnal elmúlik, mihelyt felismerik őt a hit szemével.
A feltámadt Jézusban és a feltámadásban hívő embereknek a szenvedésektől,
sőt még a haláltól sem kell félniük, hiszen sorsuk ugyanúgy az örök életre
való feltámadás lesz, miként Krisztusé, aki önként vállalta a
szenvedéseket és feltámadásával örökre legyőzte a halált. Nincs okunk
félelemre, ha hisszük, hogy Krisztussal feltámadunk az örök boldogságra.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus Krisztus Anyja, ki Fiad mellett álltál élte kezdetén és
küldetésében, kerested Őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor
fölmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki
fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat,
oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat,
Papok Édesanyja!
Szent II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140924.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 23., kedd

[Evangelium] 2014-09-23

2014. szeptember 23. – Kedd

Így tanít az örök Bölcsesség:
Olyan a király szíve az Úr kezében,
mint a patak vize,
ahová akarja, oda irányítja.
Az ember minden útja helyes a saját szemében
a szívek igaz megmérője azonban az Úr.
Ha irgalmas vagy, és megtartod igaz utadat,
az Úr előtt ez kedvesebb lesz az áldozatnál.
A szemek kevélysége és a szív felfuvalkodottsága
a gonoszok lámpása.
Mindez csupa bűn.
A bátor és szorgalmas gyarapodni fog,
és mindaz, aki mohó,
szegénységben marad.
Aki hazug nyelvvel gyűjti kincseit, az esztelen,
mert beleakad a halál tőreibe.
A gonosz ember lelke ártani szeret,
és társán nem gyakorol könyörületet.
A gőgös kudarcán az együgyű tanul,
a bölcseket követve még inkább növekszik tudása.
A szent a bűnös házát szemmel tartja,
hogy a rossztól visszatartsa a gonoszt.
Aki bedugja fülét, ha a szegény kiált,
vigyázzon: kiált majd egyszer ő is,
de szavát nem hallja meg senki sem!
Péld 21,1-6.10-13

Zsoltár: Válasz: Parancsaid ösvényén * vezess engem, Uram.
Előénekes: Azok a boldogok, akiknek tökéletes az útjuk, * akik az Úr
törvénye szerint élnek.
Döntéseid útját add megértenem, * csodás tetteiden szemlélődöm.
Hívek: Parancsaid ösvényén * vezess engem, Uram.
E: Döntöttem, a hűség útját választottam, * végzéseidhez tartom magam.
Elmémet segítsd, és megtartom törvényedet, * ragaszkodom hozzá teljes
szívvel.
H: Parancsaid ösvényén * vezess engem, Uram.
E: Ezért parancsaid ösvényén vezess, * mert kedvem telik bennük.
Fáradhatatlanul megtartom törvényedet, * mindenkor és mindörökre.
H: Parancsaid ösvényén * vezess engem, Uram.
Zsolt 118,1.27.30.34-35.44

Evangélium:
Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a
tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: „Anyád és
rokonaid kint állnak, és látni akarnak." Ő azonban így válaszolt: „Az én
anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is
váltják!"
Lk 8,19-21

Elmélkedés:

„Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre
is váltják!" (Lk 8,21) – hangzanak Jézus talán kicsit furcsa szavai az
evangéliumban. Tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Jézus megtagadja
édesanyját, aki életet adott neki vagy családját, amelyben felnevelkedett.
Inkább arról van szó, hogy nem születés révén válhatunk Jézus
tanítványává, hanem tanításának hallgatása és megtartása által. Bizalommal
és tanulékonyan fogadjuk Isten szavát szívünkbe, amely a gyakorlatba
átültetve helyes irányba, Isten felé irányítja életünket. A szó elfogadása
által belépünk Isten szeretettel, reménnyel és hittel teli világába.
Ha felismerem és megtapasztalom az ő szeretetét, akkor mindenképpen
késztetést érzek arra, hogy közel kerüljek hozzá, úgy alakítsam életem,
ahogyan ő élt. Ha belátom, hogy valóban az Atya felé akar Jézus vezetni,
akkor rábízom magam és engedem, hogy életem szándéka szerint alakuljon.
A mai evangéliumi részlet alkalmat ad arra, hogy megvizsgáljuk, milyen
viszonyban vagyunk Jézussal. Milyen kapcsolatban vagyunk vele és mi az
alapja ennek? Akarunk-e vele egyre szorosabb kapcsolatba kerülni, amelyet
valóban a szeretet irányít? Testvéreim, rokonaim és barátaim sorában hol
foglal helyet Jézus? Szívesen hallgatom-e tanítását? Megvalósítom-e
mindazt, amit ő kér tőlem annak érdekében, hogy szeretetét megtapasztalva
egyre közelebb kerüljek hozzá?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Minden örömöm, Uram, amelyben nem Te vagy, legyen félelmemre és utasítsam
azt el! Csak Téged keresselek! Érted dolgozni legyen igazi örömöm, és a
Nélküled kapott megnyugvás legyen terhemre! Add, hogy sokszor emelhessem
Hozzád a szívemet, és ha vétettem ellened, megbánással és új jó
feltétellel ki tudjalak engesztelni!
Aquinói Szent Tamás

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140923.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 22., hétfő

[Evangelium] 2014-09-22

2014. szeptember 22. – Hétfő

Így tanít az örök Bölcsesség:
A jótól ne tartsd vissza azt, aki jót tehet;
inkább te magad is tégy jót, ha teheted!
Ne mondd barátodnak: „Majd jöjj vissza, majd holnap adok!",
holott azonnal adhatnál neki.
Barátod ellen, aki megbízik benned, sose tervezz gonoszat.
Ok nélkül senkivel se pörlekedjél,
ha semmi rosszat nem tett neked.
A zsarnokoskodóra sose irigykedjél,
az erőszakos ember útját ne kövesd!
Az elvetemült embert utálja az Úr,
de barátjának hívja azt, aki igaz.
A gonosz házát az Úr szegénnyé teszi;
az igaz hajlékára bő áldása hull.
A gőgös gúnyolódókat csúffá teszi;
az alázatosat magához emeli.
Péld 3,27-34

Zsoltár: Válasz: Az igaz ember * a te szent hegyeden pihen, Uram.
Előénekes: Aki bűn nélkül éli életét, * és helyesen cselekszik.
Aki igazat gondol szívében, * kinek rágalmat nem beszél szája.
Hívek: Az igaz ember * a te szent hegyeden pihen, Uram.
E: Aki felebarátjának nem tesz rosszat, * aki nem gyalázza embertársát.
Aki a gonoszt semmibe veszi, * de tiszteli az istenfélőt.
H: Az igaz ember * a te szent hegyeden pihen, Uram.
E: Aki pénzét uzsorára nem adja, * és vesztegetést nem fogad el ártatlan
ellen.
Aki így éli életét, * soha meg nem rendül.
H: Az igaz ember * a te szent hegyeden pihen, Uram.
Zsolt 14,2-4ab.5

Evangélium:
Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem
takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy
aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami
nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és
nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel
hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az
még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.
Lk 8,16-18

Elmélkedés:

A mai evangélium mondásai Jézustól származnak és az Isten országának
titkát mutatják meg. Az első mondás azt az alapvető igazságot fogalmazza
meg, mely szerint a lámpa arra szolgál, hogy világítsanak vele.
Értelmetlen dolog volna elrejteni a meggyújtott lámpát. A hasonlat arra
utal, hogy az Isten országáról szóló örömhír fényt, világosságot hoz az
emberek életébe. Értelmetlen volna elrejteni fényét. Krisztus
tanítványainak arra kell törekedniük, hogy a tanítás fénye, az igazság
világossága minél több emberhez eljusson.
A másik mondás így hangzik: „Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne
jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne" (Lk 8,17). Jézus 2000
évvel ezelőtti szavai ma is igazak. Az ember hazudik egyszer, kétszer,
sokszor. Ha nem bukik le mindjárt az elején, akkor rászokik a hazudozásra
és életelemévé válik. Egy idő után már abbahagyni sem tudja. Aztán pedig
azt gondolja, hogy sohasem fognak rájönni a hazugságaira és nyugodtan
hazudozhat tovább. Egyszer aztán az emberek rájönnek, vagyis
nyilvánosságra jut minden. A becsületes és lelkiismeretes ember legalább
elismeri, hogy hibázott, de a hazug nem, mert nincs becsületes és
lelkiismeretes hazudozó.
Ha hallgatom és tettekre váltom Krisztus örömhírét, lelkiekben
folyamatosan gazdagabb leszek. Keresztény életem világítson, azaz legyen
példa mások számára!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, a teremtett világ erőit te az ember munkájának rendelted alá.
Kérünk, hogy munkánkat keresztény lélekkel végezve őszinte szeretetben
élhessünk testvéreinkkel, és teremtő munkád folytatásában méltó módon
vehessünk részt. Kérünk, Urunk, földi ajándékaiddal segíts és kormányozz
minket, akiket mennyei kenyereddel tápláltál.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140922.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 21., vasárnap

[Evangelium] 2014-09-21

2014. szeptember 21. – Évközi 25. vasárnap

Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok,
hívjátok segítségül, amíg közel van!
Hagyja el útját a gonosz,
és gondolatait a bűnös;
térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta,
Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban.
Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok,
és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr.
Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél,
annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál,
az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.
Iz 55,6-9

Zsoltár: Válasz: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
Előénekes: Mindennap áldalak téged, * és dicsőítem nevedet örökkön-örökké.
Nagy az Úr és minden dicséretre méltó, * nagyságát felfogni nem lehet.
Hívek: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
E: Irgalmas az Úr és kegyelmes, * nagy irgalmú és hosszan tűrő.
Az Úr mindenkihez jóságos, * és irgalmas minden művéhez.
H: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
E: Igazságos az Úr minden útján, * és szent minden művében.
Közel az Úr azokhoz, akik őt hívják, * akik hozzá kiáltanak igaz szívvel.
H: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
Zsolt 144,2-3.8-9.17-18

Szentlecke:
Testvéreim! Nyíltan megmondom, hogy Krisztus most is, mint mindig,
megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. Hiszen
számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Ha viszont tovább kell
élnem, az gyümölcsöző munkát jelent.
Nem tudom tehát, mit válasszak, mert mind a kettő vonz: Szeretnék
elköltözni, hogy Krisztussal legyek, mert ez mindennél jobb volna. De hogy
értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van. Éljetek hát ti is
Krisztus evangéliumához méltóan!
Fil 1,20a-24.27a

Evangélium:
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe
munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal,
elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta,
hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik:
„Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is
mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy
cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?"
Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt
mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!"
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a
munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először
azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy
dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet
fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét
viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok
igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied,
fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán
azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel
nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!
Mt 20,1-16a

Elmélkedés:

Isten szolgálatában
Az evangélium példabeszédét figyelmesen végigolvasva sokakban megszólal
egy hang: Ez igazságtalanság. Az egyik ember egész nap dolgozik, a másik
csak fél napot, a harmadik pedig alig egy órát, mégis mindenki ugyanannyi
bért kap a munkájáért. Ez igazságtalanság! Az indulatosabb természetűek
maguk is odaállnának a tiltakozó munkás mellé, öklükkel rácsapnának a
főnök asztalára és fennhangon magyaráznák igazukat a szőlősgazdának.
Megszólal bennük a vészcsengő, amit igazságérzetnek neveznek és hevesen
tiltakoznak. Mondhat akárki akármit, itt bizony igazságtalanság történt!
Próbáljunk lehiggadni! Gondoljuk át még egyszer a történteket. A
szőlősgazda reggel megállapodott a munkással, hogy egész napi munkájáért
egy dénárt fog kapni. Megkapta a fizetségét? Igen, hiánytalanul. Pontosan
annyit kapott, amire reggel óta számíthatott. Hol van akkor itt az
igazságtalanság? Most jön az ellenvélemény, a tiltakozás: De miért kapott
ugyanannyit, aki kevesebbet dolgozott? Neki kevesebb járna! Ezen a ponton
világosan kiderül, hogy nem az igazságérzet szólalt meg valójában, hanem
az irigység. Kár szépíteni a dolgot, ez irigység. Rosszul esik nekem, hogy
ő ugyanannyit kapott, mint én, pedig kevesebbet dolgozott. Én megkaptam
pontosan a fizetségemet, de a másiknak kevesebbet kellett volna adni. Ez
az irigység. Ne hivatkozzunk semmiféle igazságérzetre, mert ez egyszerűen
csak irigység.
Jézus példabeszéde arra figyelmeztet, hogy az irigység megmérgezi
életünket, tönkreteszi emberi kapcsolatainkat. Az irigységre való hajlam
ott lakik minden ember lelke mélyén. A gonosz lélek egyesekben könnyen
felébreszti, mások viszont elutasítják e kísértést. Nem véletlenül
soroljuk a hét főbűn közé. Az irigység mindig az összehasonlításból indul
ki, abból, hogy a másik emberhez mérem magam. Miért van neki több, mint
nekem? Miért nagyobb a háza, mint az enyém? Miért kap több fizetést, mint
én? Miért fog jobban az esze, mint az enyém? Miért ügyesebb, mint én? A
versenyszellem a sportban helyes, mert nagyobb teljesítményre ösztönöz, de
az élet sok más területén felesleges a versengés, mert irigységből fakad
vagy mert irigységet szül.
A példabeszéd magyarázatához a következőt is hozzá kell tenni. Isten a
szőlősgazda, aki meghív minden embert, hogy legyünk a munkásai, szolgáljuk
őt szeretettel. Fizetségünket előre megmondja: az örök élet, az üdvösség.
Ez az egy dénár. Ezt kapja mindenki, akár hosszabb, akár rövidebb ideig
szolgálja Istent. Az üdvösségnél kevesebbet Isten nem akar adni senkinek,
többet pedig elképzelni sem tudnánk, hiszen ez a legfőbb jó, amit
elérhetünk. Ezért viszont dolgoznunk kell, legalább egy keveset. A
példabeszéd szerint az egy dénár fizetséget azok kapják meg, akik legalább
egy órányit dolgoztak. A tétlenek, naplopók, henyélők és lusták, akik
egész nap ki sem mentek a piacra, hogy munkát keressenek, nem kapnak
fizetést. Akiben nincs meg a készség, a hajlandóság, hogy Isten
szolgálatába álljon, az ne kérjen, ne várjon tőle semmiféle jutalmat.
Befejezésül még egy gondolat: amikor igazságtalannak tartjuk a példabeszéd
végkimenetelét, gondoljunk arra, hogy mi is talán csak fél napot
dolgoztunk. A vértanúk, akik meghaltak hitükért, életüket egészen Istennek
szentelték, ők bizonyára elmondhatják, hogy végigdolgozták a teljes napot.
Mi legyünk szerények!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk! Te minden embert meghívsz szolgálatodra és megígéred nekünk az
örök üdvösséget. Segíts, hogy egész életünkben neked szolgáljunk, a te
nevednek szerezzünk dicsőséget. Szolgálatunkat szabadon vállaljuk és
irántad való szeretetből végezzük az üdvösség reményében. Légy hozzánk
igazságos és irgalmas! Segíts minket, hogy végső célunkat, az örök életet
mindig szem előtt tartsuk és szüntelenül törekedjünk feléd! Tartsd távol
tőlünk az irigységet, hogy örülni tudjunk annak, ha mások is az üdvösségre
jutnak!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140921.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum