Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a
szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok
hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek
nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és
magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen
ismeritek az utat oda, ahova én megyek!" Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi
nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?" Jézus ezt
felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az
Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De
mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok." Fülöp megjegyezte: „Uram,
mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!" Jézus így válaszolt: „Már
olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát,
az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?
Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A
szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket
is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában
vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért
higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a
tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is
tehet azoknál, mert én az Atyához megyek."
Jn 14,1-12
Elmélkedés:
Három út
Ma is ahhoz a módszerhez folyamodok, hogy nem szeretném részletesen
elemezni az evangéliumi szakaszt, inkább kiindulópontnak tekintem azt,
amely korunk sürgető kérdéseihez, feladataihoz vezet. Jézus ezt mondja:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához,
csak általam" (Jn 14,6). Mindannyian keressük a Jézushoz és általa a
mennyei Atyához vezető utat. Egyénileg és közösségileg egyaránt. Három
olyan utat mutassunk be, amelyen napjainkban az Egyház jár, hogy
feladatát, küldetését teljesítve Jézushoz járuljon és az Atya felé
közeledjen. Három olyan utat, amelyen az Egyház Krisztushoz vezeti
közelebb tagjait, s amely utak az Egyházhoz szorosabban nem tartozók
számára is járhatóak.
Az első a szegények felé forduló Egyház útja. Ferenc pápa megválasztása
óta különösen is sokszor beszélünk a szegények Egyházáról. Kétféle
értelemben tesszük ezt. Egyrészt az Egyház ne törekedjen gazdagságra,
anyagi javak szerzésére, másrészt minden erejével segítse a szegényeket
felemelkedésükben. A szándék, a cél, világos és jó. Már az első keresztény
közösségek életében és a későbbi évszázadokban is fontos szerepet kapott a
karitatív munka, a szeretetszolgálat, az özvegyek és szegények támogatása.
Szentek százait lehetne sorolni Árpád-házi Szent Erzsébettől Boldog
Kalkuttai Teréz anyáig, akik hősies módon ennek szentelték életüket.
Napjainkban érezhető a világ részéről egy olyan törekvés, hogy az Egyház
tevékenységét a karitatív szolgálat keretébe szorítsa. Jótékonykodjon,
támogassa az elesetteket, de ennél többet ne tegyen. – hangoztatják
egyesek. Egyházunk ennél természetesen sokkal szélesebb körben végzi
szolgálatát, de e világi törekvésben érdemes észrevennünk annak
elismerését, hogy szükség van az Egyház által végzett ilyen jellegű
munkára. E területen egyébként az Egyház nem csupán az adományok gyűjtését
és szétosztását végzi, hanem számos közösség példája mutatja a helyes
irányt: az Egyház tagjai sorsközösséget vállalnak a szegényekkel, így
próbálják őket kiemelni sanyarú sorsukból. Nem egyszerűen odamennek a
szegényekhez, átadják az adományt és távoznak, hanem köztük élnek,
megismerik élethelyzetüket és így próbálnak segíteni. Ha az emberek
rátalálnak a szegények felé forduló Egyházra, akkor rátalálnak Krisztusra
is.
A második a keresztény hit átadásának útja. Itt ismét Egyházunk lényeges
feladatáról van szó. Evangelizáció, misszió, hitoktatás, hitre nevelés
tartozik e területhez. E szolgálatra a Szentlélek indít minket. A Lélek
ösztönzését nem csupán az egyházi vezetőknek, a püspököknek és a papoknak
kell meghallaniuk, hanem a világi híveknek is, akik például szülőként
tevékeny szerepet kapnak gyermekük hitre nevelésében. Ha a családok kellő
időt szánnak a hit dolgaira és elfogadják az Egyház segítségét, akkor a
családi otthon a hit átadásának helyévé válik, előmozdítva ezáltal a
családtagok közti lelki egységet. Ha tehát keresztény emberként
megtaláljuk feladatunkat a hit átadása terén, megtaláljuk az utat Jézus
Krisztushoz is.
A harmadik terület a próféták és a vértanúk útja. Ezt az utat nem járhatja
mindenki, mert nem mindenkinek jut ez hivatásul. De mindenképpen érdemes
odafigyelnünk azokra a keresztényekre, akik hihetetlen éleslátással veszik
észre korunk legégetőbb szükségleteit és prófétai módon válaszolnak
azokra, mégpedig nem úgy, hogy szóbeli megoldást kínálnak, hanem
cselekedetükkel mutatják meg a krisztusi utat. Még ennél is erőteljesebb
azon jelenkori keresztények példája, akik készek életüket áldozni a
krisztusi igazságért, hitükért, magáért Krisztusért. A jelen idők
prófétáinak és vértanúinak példája mutasson mindannyiunknak utat
Krisztushoz!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus! Te légy az utunk, aki elvezetsz minket az Atyához! Te vezess
minket a szegények és nélkülözők felé, hogy szereteted képviselői legyünk
köztük. Te adj nekünk erőt hitünk megéléséhez, megőrzéséhez, megvallásához
és átadásához! Adj nekünk lelkesedést, amikor rólad teszünk tanúságot a
világban! Alázattal, engedelmességgel és hűséggel akarunk téged követni,
aki az örök életre vezető út vagy számunkra és minden ember számára.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140518.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése