2012. december 31., hétfő

[Evangelium] 2012-12-31

2012. december 31. – Hétfő

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

Az év utolsó napján Szent János evangéliumának kezdő sorait, az Isten
Igéjéről, Jézus Krisztusról szóló himnuszt olvassuk az evangéliumban. A
kezdő szavakban visszacseng a Teremtés könyvének indulása. „Kezdetben
teremtette Isten az eget és a földet" (Ter 1,1) – olvassuk a Biblia első
sorait. János pedig így kezdi írását: „Kezdetben volt az Ige" (Jn 1,1).
Rögtön azt érezzük, hogy új teremtés kezdődik. Az Ige megtestesülésével,
Jézus születésével új korszak kezdődik a történelemben. Isten, aki egykor
megteremtette a világmindenséget, most, Fiának elküldésével újjáteremti az
egész világot.
Ebben az új korszakban Isten új módon mutatja meg magát az emberiségnek. A
teremtésben, a teremtett világ szépségében és csodáiban az ember már
felfedezhette Isten jóságát és gondviselő szeretetét, aki szeretetből
teremtette meg az embert és az ember számára a világot. Ezt követően az
évszázadok során az emberek megtapasztalhatták Isten jelenlétét, aki
törvényeket ad az emberek számára és önmaga felé irányítja a népeket. A
választott nép történelme folyamán számos eseményben ismerte fel Isten
közbelépését.
Isten megismerésében új korszak kezdődik el Jézus Krisztussal. Jézusban
Isten emberré lesz, hogy teljesen azonosuljon emberi sorsunkkal. Ettől
kezdve Jézus az út, aki az Atyához vezet. Az isteni kegyelem és igazság
szerinti élet Krisztus követését jelenti.
Az esztendő utolsó napja elgondolkoztat: Vajon mennyire követtem őt?
Közeledtem-e Jézus által az Atyához? Növekedtem-e lélekben a Szentlélek
által? Mire szeretném használni a következő év napjait?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, aki a világra jöttél, s születésed pillanatától fogva
gyermeki arccal tekintettél minden emberre, ne rejtsd el előlünk soha a te
arcodat! Szemlélni szeretnénk az isteni irgalmat és jóságot sugárzó
arcodat. Segíts minket abban, hogy minden embertársunkon felismerjük a te
arcod, a te tekinteted! És segíts minket abban, hogy egyre jobban
hasonlítsunk hozzád, aki Üdvözítőnk és Megváltónk vagy!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121231.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 30., vasárnap

[Evangelium] 2012-12-30

2012. december 30. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor
Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az
ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban
Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a
hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni
kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak
Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült,
hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak
okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és
én bánkódva kerestünk téged." Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem
tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Ám ők nem értették, mit
akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt
nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus pedig növekedett
bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt.
Lk 2,41-52

Elmélkedés:

Családban született

A Szent Család mai ünnepén azt a jelenetet idézi fel az evangélium, amikor
a tizenkét éves Jézus egy jeruzsálemi zarándoklaton vesz részt családjával
együtt. Ez az egyetlen történet, amelyet a Szentírás megőrzött Jézus
gyermekkoráról. Az elbeszélés lezárja a gyermekségtörténetet és
előrevetíti Jézus fellépésének idejét.
Az ünnepi zarándoklat után hazaindulnak, de Mária és József csak egy nap
múlva veszik észre, hogy Jézus nincs a hazatérők között. Jeruzsálembe
visszatérve a templomban találnak rá, ahol kérdezte és hallgatta a
tanítókat. Elcsodálkozunk azon, hogy a mindössze tizenkét éves fiú
mennyire otthonosan mozog a felnőttek világában és otthon van a vallási
kérdésekben. Ezen még a tapasztalt tanítók is meglepődnek.
És mindjárt magunk előtt látjuk Jézust, aki néhány évvel később, már
felnőtt férfiként elindul, hogy bejárva a városokat és falvakat, tanítsa
az embereket. Tömegek gyűlnek köré, csodálkozva hallgatják őt, mert
megérzik, hogy isteni bölcsesség szól belőle. Milyen jó volna nekem is még
gyakrabban, rendszeresen hallgatnom őt! Milyen jó volna szívembe zárni
minden szavát! Milyen jó volna életem minden napján követni tanítását!
„Miért kerestetek?" (Lk 2,49) – fordul a templomba aggódva érkező Máriához
és Józsefhez Jézus, amikor végre rátalálnak. Nem a kamaszok pimasz
kérdezése ez a szülőkhöz. Nem a felnőttként viselkedő, a magát felnőttek
szintjére emelni szándékozó ifjú szemtelenkedése ez. A kérdéssel
kinyilvánítja, hogy a mennyei Atyát tekinti atyjának: „Miért kerestetek?
Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" (Lk 2,49). Én miért
keresem Jézust? Keresem-e őt?
Az evangéliumi elbeszélés a következőkkel zárul: „Hazatért velük
Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte
szívében. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben
Isten és emberek előtt" (Lk 2,51-52). E rövid mondatok összefoglalják,
hogy mi jellemezte az ifjú Jézus életét addig, amíg harminc éves korában
megkezdte nyilvános működését.
A Názáretben töltött éveket titokzatos csend fedi. Az isteni kegyelem
titokzatos csendje, amely a bölcsességben való növekedést eredményezte
Jézus számára. Az engedelmesség csendje, amely minden gyermeket
figyelmeztet szülei iránti magatartásának egyik legfontosabb elemére, az
engedelmességre, és amely emlékeztet bennünket arra, hogy Istennek is
engedelmességgel tartozunk. A család csendje, amely minden gyermek számára
az otthon biztonságát nyújtja. Isten azt akarta, hogy Jézus egy családban
szülessen és nevelkedjen. Isten Fiának, Jézusnak szüksége volt egy
családra, hogy felnőjön. Vajon a családoknak szüksége van-e őrá?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el emberi
világunkba. Legyen minden család a szeretet otthona! Legyen minden család
az élő Isten otthona! Legyen minden család az élő hit otthona! Urunk,
jelenléted teremtse meg a szeretetet és a békét minden családban, hogy a
családtagok egymást segítve és felelősséggel teljesítsék hivatásukat!
Segítsd a keresztény családokat, hogy tanúságot tegyenek a világban a
szerelem, a szeretet, a házasság és a család szépségéről! Hiszek, Uram,
erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121230.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 29., szombat

[Evangelium] 2012-12-29

2012. december 29. – Szombat

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

Jézus templomi bemutatásának eseményét olvashatjuk a mai evangéliumban.
Mária és József a jeruzsálemi templomba viszik a gyermek Jézust, hogy a
mózesi törvények előírását teljesítsék. Magát a templomi bemutatást az
evangélista csak röviden említi meg. Számára inkább az a fontos, hogy a
gyermek küldetéséről adjon tanítást. Itt lép a színre Simeon, aki a
templomi bemutatás alkalmával hálaadó imájában elmondja, hogy ki valójában
ez a gyermek. Az idős Simeon a Messiás eljövetelét váró nemzedékeket
képviseli, aki örvendezik annak, hogy Isten beteljesítette egykor tett
ígéretét. Most már nyugodtan várhat a halálra, mert láthatta a Messiást.
Simeon esetében is érdemes felfigyelnünk a hitre, mint a Megváltó
meglátásának feltételére. A Szentlélektől azt a kinyilatkoztatást kapta,
hogy nem fog meghalni addig, amíg nem láthatja az Úr Fölkentjét, azaz a
Messiást, és ő hitt ennek a kinyilatkoztatásnak. Simeon örvendező
szavaiból megtudjuk az újszülöttről, hogy az általa hozott szabadulás
(megváltás) mindenkinek szól, a választott népnek, a pogányoknak, minden
nemzetnek. Istent nem kiváltságosok láthatják meg, hanem mindenki.
Miként a betlehemi istállóhoz érkező pásztorok elbeszélése csodálkozást
váltott ki Máriából és Józsefből, ugyanúgy elcsodálkoznak Simeon szavain
is. Csodálkozásuk arra indíthat minket, hogy mi is elgondolkozzunk Isten
tervének megvalósulásán és rácsodálkozzunk arra, hogy Isten milyen nagy
ajándékot adott nekünk Fia, Jézus személyében.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, te irántunk való szeretetből emberré lettél, s megmutattad
nekünk, hogyan kell szeretnünk nekünk is az embereket. Érintsd meg
szereteteddel szívünket, hogy önzésünk helyett úgy szeressünk mindenkit,
ahogyan te szeretsz minket. Születésed szegényes körülménye és a betlehemi
istálló szegénysége figyelmeztessen minket arra, hogy szerényen éljünk, s
ne a földi gazdagságra vágyjunk, hanem arra, hogy benned gazdagodjunk,
benned növekedjünk, benned és szeretetedben éljünk.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121229.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 28., péntek

[Evangelium] 2012-12-28

2012. december 28. – Péntek, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek
kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész
környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől
megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta
jövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel
siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé."
Mt 2,13-18

Elmélkedés:

József második álmáról olvasunk a mai evangéliumban, aki ily módon kap
figyelmeztetést arról, hogy az újszülött Jézus élete veszélyben van.
Heródes király szívében félelem, harag, irigység és gyűlölet ébred, amikor
fülébe jut a betlehemi születés híre. Mindez megfelel Heródes jellemének,
aki királyi hatalmát félti, s meg akarja akadályozni, hogy más kerüljön
uralomra. Őbenne az a meggyőződés él, hogy a Messiás királyként, földi
uralkodóként jön el. Mit sem tud Isten országáról, Jézus igazi
királyságáról. Hatalmával visszaélve ártatlanok életének kioltását tervezi
el. A kicsinyesség és a féltékenység rettenetes gondolatot ébreszt benne.
Hatalmát féltve katonáit küldi Betlehembe, hogy végezzenek minden két év
alatti fiúgyermekkel. Őket, az ártatlan betlehemi áldozatokat tiszteljük
ma, aprószentek ünnepén.
Heródes király rosszindulata azonban nem képes útjába állni Isten üdvözítő
szándékának. Miként semmiféle emberi rosszindulat nem képes megakadályozni
a megváltás művének megvalósulását. Kérdés marad bennünk, hogy miért
engedi meg Isten az indulatok ilyen mértékű elszabadulását? Miért engedi
ártatlanok halálát? Miért nem avatkozik közbe, amikor a gonoszság ilyen
szörnyű cselekedeteket művel? Ez az emberi szabadság titka. Ez Isten
titka. A gonoszság eme cselekedetei láttán sem rendülhet meg hitünk. A
gonosz sok esetben legyőzhetetlennek tűnik, de él bennünk a hit, hogy
Isten képes legyőzni minden rosszat. Végül ő fog győzedelmeskedni. Erre
figyelmeztet bennünket Krisztus kereszthalála is. Az emberi gonoszság
akkor éri el csúcsát, amikor az ember megöli az Istent, Jézust. De itt sem
győz a gonosz, mert ezután következik Isten közbeavatkozásaként a
feltámadás.
Isten megszabadít minden üldözéstől, minden rossztól és megszabadít a
haláltól is a feltámadás által.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Légy áldott, ó, Atyánk, ki mérhetetlen szeretetedben egyszülött fiadat
ajándékozta nekünk. Ő megtestesült a Szentlélektől a Szűzanya legtisztább
méhében és mintegy kétezer éve megszületett Betlehemben. Útitársunk lett,
s új értelmet adott a történelemnek, közös utunknak az Új Ég és Új Föld
felé, melyet szorongás és szenvedés, hűség és szeretet kísér. Ennek végén
Te, a halált legyőzve, minden leszel mindenben.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121228.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 27., csütörtök

[Evangelium] 2012-12-27

2012. december 27. – Csütörtök, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján, kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és
a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték
az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter és a másik tanítvány
elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik
tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben
odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt,
amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön
feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki
először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés:

Szent János apostolt ünnepelve a mai evangéliumban azt a jelenetet idézzük
fel, amikor húsvétvasárnap az asszonyok híradását követően két tanítvány
Jézus sírjához szalad. Az egyikük Péter apostol, a „másik tanítvány" pedig
maga János, aki leírja a történetet, s aki írásában több alkalommal is így
nevezi meg önmagát. Mindkettőjük számára hit-élmény az üres sír látványa.
Amikor évtizedekkel később, már idős korában János visszaemlékezik erre a
húsvéti hajnalra, kettejük futására és az üres sírra, még mindig elevenen
él benne ez az élmény. Ez a benne hitet ébresztő élmény. Nem kétséges,
hogy evangélistaként az a cél vezeti, hogy az olvasókat is elvezesse a
hitre.
János evangéliumát olvasva szembetűnő számunkra, hogy nem a Jézussal
történt események és az általa tett csodák külső elemei a lényegesek,
hanem az események mögött meghúzódó titokzatos isteni szándék, valamint az
erre adott emberi válasz, a hit megszületése.
A keresztény hagyomány szerint János a „szeretett tanítvány." Ezzel a
megnevezéssel három alkalommal is találkozunk a negyedik evangéliumban.
Először az utolsó vacsora termében, amikor Jézus mellett a „szeretett
tanítvány" foglalt helyet (vö. Jn 13,23). Másodszor akkor, amikor a
Golgotán Jézus anyjával, Máriával együtt az a tanítvány is ott állt a
kereszt alatt, „akit Jézus szeretett" (vö. Jn 19,26). Harmadszor pedig a
húsvéti élmény alkalmával (vö. Jn 20,2).
Krisztus életének a három fontos eseményét a szentmisében jelenítjük meg.
A szentmisén újra az utolsó vacsora termében vagyunk, odaállunk Krisztus
keresztje alá és elindulunk a Feltámadott sírjához. A szentmisén való
részvétel „szeretett tanítvánnyá" tesz engem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, add meg nekem a testvéri szeretetet, és színed előtt add ezt meg,
ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a
választ halljam: a testvéri szeretetnek a jóság gyümölcsét rejtő gyökere
valóban bennem van; akkor bizakodhatom Benned, és te megadod nekem
mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.
Szent Ágoston

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121227.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 26., szerda

[Evangelium] 2012-12-26

2012. december 26. – Szerda, Szent István első vértanú

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban
az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti
fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja
akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog
titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés:

Jézus földi születésnapját követően ma egy mennyei születésnapot, Szent
István vértanúságát ünnepeljük. Őt tiszteljük Egyházunk első
vértanújaként, aki méltó lett arra, hogy életét áldozza Krisztusért,
hitéért. Szent István története azt tanúsítja, hogy Jézus születése és
személye minden korban állásfoglalásra készteti az embereket.
Elfogadhatjuk tanítását, követhetjük személyét, élhetünk evangéliuma
szerint, de emberi szabadságunk és szabad akaratunk azt is megengedi, hogy
szembeforduljunk vele, elutasítsuk őt. Ugyanakkor Jézus tanítványainak
élete, tanúságtétele döntésre késztet bennünket. Szent István diakónus és
a későbbi időkben a többi vértanú példája azt mutatja, hogy az Isten
Fiában való hit, a Krisztusról szóló tanúságtétel, az ő evangéliumának
hirdetése vagy a Jézus nevében véghezvitt csodák ellenszenvet, ellenállást
vált ki egyesekből. István nem fél a hamisan vádlóktól, nem fél a
szenvedéstől, s nem fél még a haláltól sem, mert Krisztus az örök
üdvösséget ígérte a hűségeseknek.
A betlehemi jászoltól induló életutunk végső állomása a Krisztusért
odaadott élet. A hit útja ez számomra, amely veszélyekkel jár,
próbatételeket tartalmaz. Szent István kiállta a próbát, a döntő
pillanatban hite szerint cselekedett. Nem gyalázta azokat, akik életére
törtek, hanem imádkozott értük. A lelki nagyság jele és a hitben való
végső megmaradás jele ez. El tudom-e viselni Krisztustól tanult türelemmel
a bántalmazásokat? Meg tudok-e bocsátani krisztusi irgalommal az engem
bántalmazóknak? Tudok-e a keresztre feszített Krisztushoz hasonlóan
imádkozni azokért, akik ellenem vannak?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni,
hogy úton vannak feléd, az ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük,
aki jót akar nekik: Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra
választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen. Neked, aki az
élet Atyja, kezdet nélküli forrás, a legfőbb jó és örök világosság vagy, a
Fiúval és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és dicsőség, dicséret és
hála mindörökkön örökké! Ámen.
Boldog II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121226.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 25., kedd

[Evangelium] 2012-12-25

2012. december 25. – Urunk születése – Karácsony

Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. A
környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek! Miután az angyalok visszatértek a
mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe,
nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!" El is
mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő
Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak
a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.
Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A
pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért,
amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,1-20

Elmélkedés:

Isten előtti hódolat
Karácsony értelmét keresem. Az ünnep titkát kutatom. A születés csodáját
szeretném megérteni. Önző emberi világunkba belép az Isten, hogy
megmutassa számunkra: lehet élni másokért, lehet szolgálni másokat. Aligha
értem meg Isten titkát, ha nem akarok Jézushoz hasonlóvá válni. Aligha
értem meg Isten felém hajló szeretetét, ha nem akarom Krisztushoz
hasonlóan továbbadni e szeretetet. Aligha érint meg egy gyermek
születésének felidézése, ha nem akarok magam is újjászületni. Aligha tölt
el az ünnep öröme és boldogsága, ha nem Istentől szeretném ezt megkapni. A
karácsony ünnepe ebben az értelemben lehetőség számomra. Lehetőség, hogy
meglássam Isten Fiát, megérezzem szeretetét. Lehetőség, hogy ez az élmény
lelki újjászületést hozzon számomra.

Az evangélium egyszerű szavakkal írja le az egykor történteket. Augusztus
császár uralkodása idején egy Betlehem nevű városban Mária világra hozta
gyermekét. A körülmények meglehetősen szerények, állatok istállójában
találnak maguknak szállást. Mária pólyába takarta és a jászol szalmájára
fektette az újszülöttet. Éjszaka nagy fényességgel angyalok jelennek meg a
környéken tartózkodó pásztoroknak, hogy meghozzák nekik a hírt e
születésről. Nem kevesebbet állítanak, mint hogy a megszületett gyermek a
Megváltó. Szavukra a pásztorok rögtön elindulnak, hogy felkeressék a
Megváltót, akiről hallottak. A karácsony értelmét keresve, az ünnep titkát
kutatva lélekben elindulok Betlehembe. Fülemben még cseng az angyalok
éneke, amikor letérdelek a pásztorokkal együtt a jászol elé. Nincs ennél
megfelelőbb köszönés. Nincs ennél szebb kifejezése az Isten Fia előtti
hódolatnak. Letérdelek. Szeret. Érzem, hogy Isten szeret. Bűneim ellenére
is szeret. Földi élete most kezdődött és a kereszten ér véget. Nincs benne
egyetlen elmulasztott perc vagy megbánni szükséges pillanat. Megváltásom,
üdvösségem szolgája ő. Fiú, aki az Atya szeretetében él.

Nem születhetek újra, de újjászülethetek. Képtelen vagyok meg nem
történtté tenni múltban elkövetett bűneimet, de elindulhatok az
életszentség vágyával egy új úton. Talán még késlekednék. Talán még nem
érzem elérkezettnek az időt. De az idő neki dolgozik, az egész világ az
övé, még akkor is, ha hatalma nem mutatkozik meg ebben a pillanatban. Én
is az övé vagyok akkor is, ha oly nehezen akarom ezt elismerni. Előtte
térdelek, az Isten Fia előtt. Itt a helyem, amit a jászol jelöl ki nekem.
A régi ember szemével tekintek fel rá, alázattal, bűneimmel, hogy amikor
felállok, ő emeljen fel. Hiszem, hogy azért lehetek itt, azért térdelhetek
a betlehemi Gyermek előtt, azért emelkedhetek fel újra és azért élhetek a
földön, mert az örök Isten a testvérem akart lenni. Hiszem, hogy itt a
helyem a jászol előtt, Isten előtt.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el emberi
világunkba. Emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat.
Születésed által megújítasz, újjáteremtesz minket. Emberi világunkba
születéseddel az isteni világba, az isteni életbe hívsz bennünket. Hittel
valljuk, hogy te vagy megváltónk és üdvözítőnk. Betlehemi kis Jézus,
taníts minket, hogy megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet és az
istengyermeki méltóságot!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121225.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 24., hétfő

[Evangelium] 2012-12-24

2012. december 24. – Hétfő

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka: „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert
meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott
minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek
szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség
kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat
gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám
atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül
és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk:
szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk. Téged
pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr
előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79

Elmélkedés:

Amikor Zakariás nem hitt a gyermeke születését hírül hozó angyalnak, azt a
büntetést kapta, hogy megnémult. Nem tudott beszélni egészen addig a
napig, amíg fia, Keresztelő János meg nem született. A mai evangélium azt
írja le, hogy büntetése leteltével újra képes volt beszélni és Istent
magasztalta. Imádsága hálaadás. Nem azért, hogy megszűnt némasága, hanem
Istennek a múltban cselekedett üdvözítő tetteiért és azért, hogy
elérkezett a megváltás ideje. Zakariás hálát mond Istennek, hogy a
választott nép történetében oly sokszor megmutatta irgalmasságát és
gondviselő szeretetét. Ő szólt a néphez a próféták által, s figyelmeztette
őket a szövetség megtartására, a törvények szerinti életre. Az ellenséges
népektől való megszabadulás szintén Istennek köszönhető. Az ószövetségi
történetekben számos esetben megfigyelhető, hogy a választott népet
fenyegető ellenség legyőzését Istennek tulajdonítják, aki harcol népéért,
népe szabadulásáért. Isten egykor ígéretet tett Ábrahámnak, majd ezt az
ígéretet megújította Dáviddal, akinek leszármazottja lesz a Megváltó.
Zakariás dicsőíti Istent, hogy az egykor tett ígéret hamarosan
bekövetkezik, a várva várt Messiás hamarosan megérkezik a világba.
Az imádság második része fiának, Keresztelő Jánosnak a küldetését foglalja
össze, aki a Megváltó előtt azzal a szándékkal fog fellépni, hogy
felkészítse a népet az ő érkezésére. Próféta lesz, aki meghirdeti az
üdvösség idejének beköszöntét és szavával bűnbánatra, megtérésre indítja
az embereket. A Megváltó jövetele világosságot hoz a bűn sötétségében élők
számára és megmutatja a béke, az Istennel való békesség útját. A Megváltó
születése új élet lehetőségét jelenti számomra. Karácsony éjének fénye
világosságot és békességet hoz életembe.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te emberré lettél értünk és vállaltad emberi
sorsunkat. Születésed által megújítasz minket. Emberi világunkba
születéseddel az isteni világba hívsz mindannyiunkat. Megváltást és
üdvösséget hozol számunkra. Ó, betlehemi Gyermek, taníts minket, hogy
örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121224.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 23., vasárnap

[Evangelium] 2012-12-23

2012. december 23. – Advent 4. vasárnapja

Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Lk 1,39-45

Elmélkedés:

A szeretet nem bóvli
Az utolsó adventi vasárnap evangéliuma Mária Erzsébetnél tett
látogatásáról szól, amiről a héten már olvashattunk. Az örvendezést és a
hitet mélyíti el, és az önátadás készségét növeli bennünk a történet. A
mögöttünk lévő decemberi napokat bizonyára a lázas készület jellemezte.
Talán egyre nyugtalanabbak lettünk, hogy időben be tudjuk-e szerezni az
ajándékokat mindenkinek, és bizony bosszankodtunk, amikor az általunk
korábban kiszemelt ajándék elfogyott és mással kellett pótolnunk azt. Az
ünnep közeledtével néha már elfogyott a türelmünk, és azt éreztük, hogy
nem készülünk el időben. Az utolsó tanítási napot váró gyerekek
türelmetlenségével vártuk az utolsó munkanapot, hogy végre vége legyen a
karácsony előtti hajtásnak. A felpörgetett életmód, a sorbaállások nem
tettek jót az idegeinknek.

Az utolsó napokban ráadásként ránk tör a lelkiismeretfurdalás: többször is
elmehettem volna a hajnali misére. Jó lett volna odahaza is egy kicsit
összeszedettebben megtartani a családi adventi gyertyagyújtásokat
vasárnaponként. Jó lett volna esténként többször leülni együtt imádkozni.
Jó lett volna, ha türelmesebb vagyok munkatársaimmal. Jó lett volna több
időt szánni a lelki felkészülésre. Jó lett volna a kézzelfogható ajándékok
keresgélése és vásárlása mellett vagy helyett szívnek szóló,
szeretetünkről némán tanúskodó lelki ajándékokról is gondoskodni.

Ha valakiben most ilyen érzések vannak, hát tanuljon belőle! Jövőre is
lesz advent, lesz karácsony. Ha most elkapkodtam, elhibáztam valamit,
jövőre tudok ezen javítani. Sőt, talán még idén is van erre idő. Még 2
nap, 48 óra. Már nincs munka, nincs iskola! A boltba se szaladjak, mert
amúgy is megvettek már minden normális dolgot, és selejtes kacatot ne
adjak senkinek karácsonyra! A leárazott ajándék leértékelt szeretetről
árulkodik.

A szeretet ennél értékesebb. A szeretet, amelyre mindenki vágyik minden
ajándékon túl, ennél ezerszer értékesebb. A szeretet, amelyet nekem is
éreznem, s mutatnom kell családtagjaim és mások felé, nem bóvli, nem
értéktelen csecsebecse, nem hitvány szemét vagy ócska műanyag. A szeretet
nem helyettesíthető semmi mással, még értékesnek mondott, drága ajándékkal
sem. Miért félünk kimutatni szeretetünket? Istennek volt ehhez bátorsága.
Rendkívüli húzás volt részéről, hogy nem adott minden embernek 1000
négyzetméter földet és 100 négyzetméteres házat. Isten Fiának volt
bátorsága ahhoz, hogy üres kézzel szülessen meg emberi világunkban. Volt
bátorsága ahhoz, hogy 33 év múlva odategye üres kezét a keresztre, hogy
azt irdatlan nagy szegekkel átszegezzék. Volt bátorsága ahhoz, hogy
születésétől a haláláig minden pillanatban megmutassa szeretetét irántunk.

Van-e bátorságom ahhoz, hogy viszontszeressem őt? Van-e bátorságom az ő
szeretetét továbbadni embertársaimnak? Van-e bátorságom kimutatni
szeretetemet? Istennek volt bátorsága önmagát adni nekem. Nekem van-e
bátorságom önmagamat adni neki?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, te földi életed során mindig érezhetted Atyád, a mennyei
Atya ölelését. Szenvedésedben és halálodban is ő ölelt át téged. Mi
könnyen megfeledkezünk arról, hogy születéseddel az Atya magához ölel
minden embert. Engedd, hogy mindannyian karácsonykor és életünk minden
napján érezzük Istenünk ölelését és szeretetét. Jézusunk, taníts meg
minket arra, hogy mindig ezt az isteni szeretet utánozzuk, és úgy
szeressünk mindenkit, ahogyan te szeretsz minket, s ahogy általad az Atya
szeret minket! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121223.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 22., szombat

karácsonyi üzenet

Kedves Zoltán!
Jézus Krisztus születésével az isteni szeretet jött el emberi világunkba. Őt várjuk, s vágyakozásunk hamarosan beteljesedik. Az örömöt nála, a betlehemi Gyermeknél találhatjuk meg.
A karácsonyi ünnep kapujában azt kívánom minden e-vangélium olvasónak, hogy legyen bátorsága a betlehemi Gyermek szemébe nézni, hogy aztán az ünnep elmúltával az ő arcvonásait ismerjük fel minden ember arcán!






Boldog Isten-látást kívánok Önnek és családjának!
István atya (Horváth István Sándor)
2012. karácsonyán
-- 
Üdvösséget!
Horváth István Sándor

Zalalövői Plébánia
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Tel.: 
(+36)92-371-049

[Evangelium] 2012-12-22

2012. december 22. – Szombat

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert
tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak
hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas,
szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra,
akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a
gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak
mindörökre!" Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután
visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés:

Erzsébetnél tett látogatása alkalmával Mária csodálatos szavakkal dicsőíti
Istent. Elsősorban nem Erzsébetnek szóló válasz ez az ő köszöntésére,
hanem Istennek adott felelet, amelyben hálát ad. Hálát mond azért, hogy
Isten kiválasztotta őt arra, hogy a Megváltó anyja legyen. Az Urat
magasztaló imájának alapgondolata az isteni irgalmasság, amiért illő hálát
adni. Az irgalmasság mutatkozik meg abban, hogy az ebben a világban
hatalommal rendelkezőknek félre kell húzódniuk, a megváltás ugyanis
mindenkinek, minden embernek szól, és nem lehet egyesek kiváltsága. Isten
irgalma emeli fel az alázatosakat és kicsinyeket, akiknek szívétől távol
áll a gőg, és Istenre bízzák életüket. Az éhezők táplálása szintén az
irgalmasság megnyilvánulása, ők érzik igazán, hogy mit jelent Isten
jótéteményeiből részesedni.
Mindezzel szemben áll emberi kicsinyességünk, szűkkeblűségünk. Az a
lelkület, amikor a magaméhoz ragaszkodom, a magam erejében bízom, és nem
akarom elfogadni mindazt, amit Isten ad, sőt, amivel elhalmoz engem.
„Isten irgalma nemzedékről nemzedékre száll" (Lk 1,50) – írja az
evangélista. A mi nemzedékünkre is. Napjaink emberének jó volna
odafigyelni az irgalmasság jeleire. Ne maradjak szemlélője annak, hogy
Isten irgalma milyen lelki átalakulást eredményez más embereknek, amikor a
szentgyónásban megérinti őket a kegyelem, hanem legyek én is részese
ennek. Engedjem, hogy Isten irgalma eltörölje bűneimet és lelki
újjászületést adjon nekem is! Legyek hálás azért, hogy megtisztult szívvel
és lélekkel fogadhatom Isten Fiát!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be művedet!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121222.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 21., péntek

[Evangelium] 2012-12-21

2012. december 21. – Péntek

Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Lk 1,39-45

Elmélkedés:

Miután Mária az angyali üdvözletből értesül arról, hogy gyermeke fog
születni, illetve hogy rokona, Erzsébet is gyermeket vár, elhatározza,
hogy meglátogatja őt. E látogatásról ír a mai evangélium. Találkozik a két
gyermeket váró anya. Nem lehet más e találkozás célja, minthogy megosszák
egymással örömüket. A gyermeket váró asszonyok boldog ujjongása cseng ki
minden szavukból. Mindkettőjükkel csoda történt. Erzsébet idős kora
ellenére gyermeknek adhat életet. Isten csodálatos szeretetének és
irgalmának köszönheti ezt. Az isteni beavatkozás nélkül neki és férjének,
Zakariásnak nem született volna gyermekük. De a Mindenható kiválasztotta
őket, megajándékozta őket az apaság és az anyaság örömével. Mária szintén
csodás módon, az isteni közreműködésnek köszönhetően, a Szentlélek
erejéből lehet anya. Az ő esetében Isten irgalma nem csak neki személyesen
szóló ajándék, hanem az egész emberiségnek nyújtott ajándék. Hiszen Mária
gyermeke Isten mindannyiunknak szóló ajándéka, ő a mi Megváltónk és
Üdvözítőnk. Illő, hogy a két asszony öröméhez és boldogságához mi is
csatlakozzunk. Illő, hogy mi is örvendezzünk annak, hogy Isten Fia
gyermekként születik meg.
Erzsébet többek között ezt mondja köszöntésében Máriának: „Boldog, aki
hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!" (Lk 1,45). E
kijelentéssel kiszélesedik az evangélium üzenete. Ez nem csupán Erzsébet
Máriának szóló szava, hanem Isten minden embernek szóló üzenete a
Szentíráson keresztül. Igen, a hit engem is boldoggá tesz, számomra is az
öröm forrása.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121221.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 20., csütörtök

[Evangelium] 2012-12-20

2012. december 20. – Csütörtök

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való
Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt:
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
asszonynál!" Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett,
hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária!
Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és
fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli
Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.
Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én
férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le
rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki
tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária
így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!"
Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

Keresztelő János születésének hírüladását Jézusé követi a mai
evangéliumban. Mária, a kiválasztott leány, názáreti otthonában tudja meg
Isten tervét. Zakariáshoz hasonlóan neki is angyal jelenik meg, aki Isten
üzenetét, akaratát közli vele. Bár a két eseményt hasonlóan írja le Lukács
evangélista, mégis a részletekre odafigyelve kitűnik számunkra, hogy Jézus
személye felülmúlja Jánosét. Zakariás hitetlenségével mintegy szemben áll
az, hogy Mária hittel fogadja el Isten vele kapcsolatos tervét. A názáreti
leány először furcsának tartja az angyal tiszteletteljes köszöntését, majd
érdeklődve kérdez rá az elmondottak beteljesedésének módjára. Nem érti,
nem tudja elképzelni, miként születhet neki gyermeke, hiszen József még
nem a férje és nem volt kapcsolata férfival. Az angyal beavatja őt
anyaságának titkába: a Szentlélek erejéből fog gyermeke születni. Mária
hittel fogadja az angyal szavát. Hittel fogadja el Isten akaratát. Hittel
egyezik bele Isten szándékába. Hite teszi őt üdvösségünk szolgálójává.
A születendő gyermekről az angyal többek között azt mondja Máriának, hogy
„Isten Fiának fogják őt hívni" (Lk 1,32). Gondolhatnánk arra, hogy ez egy
messiási cím, egy Messiásnak kijáró tiszteletteljes megszólítás, de itt
sokkal többről, valódi fiúságról van szó. A mindenható Isten és a gyermek
között valódi atya-fiú kapcsolat van. Hiszem-e, hogy Jézus az Isten Fia?
Hiszem-e, hogy a Messiás a Megváltó? A betlehemi istálló jászlában fekvő
Gyermekben a hit szemével ismerhetem fel az Isten Fiát, aki az én
Megváltóm.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121220.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 19., szerda

[Evangelium] 2012-12-19

2012. december 19. – Szerda

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia
papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és
Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és
feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem
született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten
éltesebb korúak voltak. Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának
rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a
papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a
tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a
templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent
Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem
szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás!
Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és
Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd
születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik,
sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat
megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe
előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket
az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet."
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen
már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú." Az angyal így válaszolt:
„Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy
beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél
szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz
beszélni a beteljesedés napjáig." A nép várta Zakariást, és csodálkozott,
hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott
megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett
nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége,
Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem
az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az
emberek előtt."
Lk 1,5-25

Elmélkedés:

Keresztelő János születésének hírüladását egészen részletesen írja le
Szent Lukács evangélista, ezt olvashatjuk a mai evangéliumban. Zakariásnak
templomi szolgálatteljesítése közben jelent meg az Úr angyala. Ekkor tudja
meg az idős ember, hogy neki és feleségének, Erzsébetnek gyermekük fog
születni. Emberileg talán érthető Zakariás kételkedése, könnyen találunk
magyarázatot hitetlenkedésére. Mindketten idősek már, nem reménykedhetnek
abban, hogy gyermekük fog születni. Abból a szempontból viszont
érthetetlen számunkra hitetlensége, hogy ha valamit az Isten angyala mond
neki, azt maga Isten mondja. Miért nem hitt Isten szavának? Mert nem
értette meg az Isten szándékát. Mert Isten szándékai nem fértek bele abba
a keretbe, amelyet ő hátralévő éveire elképzelt. Mert nem gondolta azt,
hogy Isten ott is tud új utat mutatni, új életet teremteni, ahol erre
emberileg már nincs remény. Zakariás jelet kér, hogy valóban igaz, amit az
angyal neki mond. A jelet megkapja, de az egyúttal büntetés is lesz
hitetlenségéért. Megnémul, és egészen addig nem tud beszélni, amíg a neki
mondottak valóban be nem teljesednek, s meg nem születik a gyermek.
Isten megváltó tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség nem
akadályozhatja és még csak nem is késleltetheti az üdvözítő jövetelét. Hát
nem volna akkor egyszerűbb belesimulni Isten akaratába? Nem volna
egyszerűbb hittel elfogadni Isten szándékait? A hitetlenség engem is
némává, süketté, vakká, bénává tesz. A hit megnyitja ajkaimat Isten
dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet Isten szavának meghallására. A hit
megnyitja szememet, hogy felismerjem mindazt, ami üdvösségemhez szükséges.
A hit erőt ad, hogy Isten útján járjak.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121219.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 18., kedd

[Evangelium] 2012-12-18

2012. december 18. – Kedd

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől." Mindez pedig azért történt,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz
gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt
jelenti: „Velünk az Isten." Amikor József felébredt álmából, úgy
cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.
Mt 1,18-24

Elmélkedés:

Jézus családfája, amelyet a tegnapi evangéliumban olvastunk, így fejeződik
be: „József volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus
született" (Mt 1,16). A sok férfinév olvasása után egyesek félreértik ezt
a mondatot, és azt gondolják, hogy Józseftől született Jézus, ő volt az
apja, pedig a kijelentés Máriára vonatkozik, és pontosan ezt mondja el
részletesen és félreérthetetlen egyértelműséggel a mai evangéliumi
szakasz.
József álmában tudja meg a titkot, a születendő gyermek származásának
titkát. Ez József első álma, amelyet két másik álom követ majd, amelyekből
megtudja, hogy menekülniük kell Heródes haragja elől Egyiptomba, illetve,
hogy mikor térhetnek vissza onnan. József első álmában ismeri meg Isten
szándékát. Az álmában látott angyaltól tudja meg, hogy jegyesének Máriának
a Szentlélek erejéből fog gyermeke születni. Álmában kap bátorítást
Istentől, hogy ne féljen feleségül venni Máriát. Máté evangélista szavai
egyszerűen zárják le a jelenést: „József úgy cselekedett, ahogyan álmában
az angyal parancsolta neki" (Mt 1,24). Mintha ez olyan természetes volna!
Mintha olyan magától értetődő volna, hogy az ember kövesse az álmában
hallottakat! Talán ez csak nekünk, XXI. századi embereknek furcsa.
Józsefnek egyáltalán nem volt furcsa, hiszen vallásos ember lévén ismerte
népének azon nagyszerű alakjait, akik szintén álmukban kaptak utasításokat
Istentől. Gondoljunk csak Ábrahámra, Jákobra és az ő fiára, az álomlátó
Józsefre, Sámuel prófétára, akit gyermekkorában álmában szólított meg az
Úr, vagy Salamon királyra, aki álombéli látomásában bölcsességet kért az
Istentől. József álma emlékeztessen arra, hogy Isten nekem is ad jeleket,
velem is közli szándékait.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj,
ki cserjelángból szólalál,
majd kőbe vésted tíz szavad,
jöjj tárt karokkal jómagad!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121218.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 17., hétfő

[Evangelium] 2012-12-17

2012. december 17. – Hétfő

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák
volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és
Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb,
Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól,
Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám,
Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám,
Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás,
Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak
pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek
Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór,
Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár,
Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje
Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni
fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is
tizennégy nemzedék.
Mt 1,1-17

Elmélkedés:

Szent Máté Jézus családfájával kezdi evangéliumát. A felsoroltak közül
néhány név ismerős számunkra, de a többségük bizonyára ismeretlen. A nevek
olvasása talán unalmas egyeseknek. Miért olvassuk mégis a Jézus
születésére felkészítő adventi időben? Az evangélistának az lehetett a
szándéka, hogy igazolja: Jézus a Messiás, az ő személyében teljesedik be
Isten ígérete.
Nemzedékek követik egymást az időben évszázadokon keresztül. Emberek
születése és halála jelzi az idő biztos múlását. Isten belép ebbe az
időfolyamba és új korszakot nyit Jézus Krisztus születésével. A világ az
időben teremtetett és az emberiség történelme az időben zajlik. Jézus
születése új teremtés Isten részéről, s ettől kezdve történelmünk
üdvtörténetként értékelendő. Jézus Krisztus az idő Ura, aki – a Szentírás
szóhasználatával élve – az „idők teljességében" jött világra. Születése
napjától kezdve Jézus élete a beteljesedésig, küldetésének teljesítéséig,
azaz kereszthaláláig és feltámadásáig tart. Az örök Isten időbeli
létezésének határpontjai ezek. Hitünk szerint a mi életünk is annak
beteljesedéséig, feltámadásunkig tart. Mire használjuk földi életünk
éveit? Mire használjuk a nekünk adott időt? Haladunk-e napról napra
küldetésünk útján, az üdvösség felé vezető úton? A karácsony ünnepe, Isten
Fia születésének átélése segítsen minket abban, hogy véges, az időben
kezdődő és az időben véget érő életünket átértékeljük, és azt az
örökkévalóság felé tartó útnak tekintsük.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és őserő:
amit tudnunk kell, tárd elő!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121217.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Íme az utolsó nap kedvezménye: Aki december 17-én 0 órától 24 óráig küldi
el rendelését legalább 3 könyvre, postaköltség nélkül küldöm.
Szeretettel: István atya (Horváth István Sándor)
Szívem első gondolata 2013: 1200 Ft/db (+ 200 Ft/db postaköltség
Magyarországra, külföldre a magas postaköltség miatt nem vállalom.)
Bővebb információ a könyvről:
http://zalalovo.plebania.hu/list/news/szivem_elso_gondolata_2013
A hit ajándéka (képes meséskönyv gyerekeknek): 900 Ft/db (+ 100 Ft/db
postaköltség Magyarországra, külföldre a magas postaköltség miatt nem
vállalom.)
Bővebb információ a könyvről:
http://zalalovo.plebania.hu/list/news/a_hit_ajandeka

Megrendeléshez kattintson a linkre és töltse ki az űrlapot!
https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dHNRUnEyNEJQY2Q0OVBZa1JFUVRObEE6MQ#gid=0
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 16., vasárnap

[Evangelium] 2012-12-16

2012. december 16. – Advent 3. vasárnapja

Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: „Mit
tegyünk?" „Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket ossza meg
azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen." Jöttek
a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit
tegyünk?" Ezt felelte nekik: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van
szabva." Megkérdezték őt a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?" Nekik így
felelt: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg
zsoldotokkal."
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem
János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel
keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját
sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket
megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa
szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben
elégesse." És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az
üdvösséget.
Lk 3,10-18

Elmélkedés:

Rögtön jövök
A szokásos lendülettel lépnék be a cipőbolt ajtaján, de az ajtó zárva.
Ekkor pillantom csak meg az orrom előtt billegő táblát: Rögtön jövök.
Sebaj, addig benézek a táskáshoz, itt van a szomszéd utcában, úgyis
kellene vennem egy hátizsákot unokaöcsémnek ajándékba. A kis bolt ajtaján
felirat fogad: Rögtön jövök. A tulajdonos talán éppen a cipőboltossal
találkozik? Aligha. Míg visszaérnek, beugrok az antikváriumba, legalább
nem kell a decemberi hidegben fagyoskodnom az utcán, gondolom magamban, de
a könyvesbolthoz érve a kilincsen kis táblát pillantok meg. Nem, nem az
van ráírva, hogy Rögtön jövök, hanem a következő: Ebédszünet. Jó, rendben,
halasszunk mindent fél órával későbbre, addig betérek gyerekkorom kedvenc
templomába. A templomban csend fogad. Már elpakolták a székeket arról a
helyről, ahová a betlehemet szokták felállítani. A mellékoltárokról
levették a terítőket, hogy kimosva, tisztán tegyék vissza az ünnepre. Az
oldalhajóban a földön fekvő hatalmas fenyőágak várják, hogy helyükre
kerülvén az ünnepi fényben díszelegjenek pár nap múlva. A karácsonyi
előkészület jelei mindezek. Csend vesz körül. Már csak néhány nap van
karácsonyig. A csendben titokzatos égi hangot hallok: Rögtön jövök. Más
helyzetekben bosszantó lehet, de most megnyugtat ez az üzenet.

Az adventi időszak elmaradhatatlan alakja, az ószövetségi idők utolsó
prófétája, a Megváltó előhírnöke, Keresztelő Szent János tűnik fel a mai
vasárnap evangéliumában. Mindenki ugyanazt kérdezi tőle: Mit tegyünk? A
kérdés háromszor hangzik el, először a nép, másodszor a vámosok, majd
végül a katonák részéről, és mindenki megkapja a személyre szabott
választ. Érdemes észrevennünk, hogy a kérdésfeltevés mögött nem valamiféle
szalmaláng-lelkesedés húzódik meg, hanem komoly elhatározás. A kérdésben
kifejeződik a készség, hogy hajlandóak mindazt megtenni, amit válaszként
kapnak, s azon az úton járni, amit a felelet kijelöl számukra. Csak akkor
érdemes ugyanis sorsfordító helyzetekben lényeges kérdéseket feltenni, ha
valakiben megvan ez a készség, határozottság, elszántság. Csak akkor
érdemes ilyen kérdést feltenni, ha hisszük, hogy a válaszoló hiteles
feleletet ad és Isten akaratát közvetíti felénk.

Keresztelő János az elsőként kérdező népnek azt feleli, hogy ennivalójukat
és ruhájukat osszák meg a szegényekkel. A nagylelkűség gyakorlása ugyanis
ráirányítja a figyelmet Isten jóságára, aki nagylelkű szeretetből küldi el
Fiát hozzánk. A vámosoknak, akik köztudottan a maguk hasznára dolgoztak,
azt feleli János, hogy legyenek becsületesek, és az anyagiakban való
gyarapodás érdekében ne csapjanak be senkit. A gazdagság, a vagyonszerzés
ugyanis alapvetően rossz irányba tereli az embert és eltéríti attól, hogy
a gondviselő Istenre bízza életét. A katonáknak azt válaszolja a
Keresztelő, hogy hatalmukkal ne éljenek vissza és ne alkalmazzanak
erőszakot. A békességszerető lelkület visz ugyanis közelebb Isten Fiához,
aki születésével elhozza számunkra az áldott békét.

Mit tegyünk? – kérdezik napjainkban az orvosok és az egészségügyben
dolgozók. Mit tegyünk? – kérdezik a tanárok és a gyermekek nevelésével
foglalkozók. Mit tegyünk? – kérdezik a tisztségviselők és a hivatalokban
dolgozók. Mit tegyünk? – kérdezik a gyárakban, üzemekben dolgozó kétkezi
munkások. Mit tegyünk? – kérdezik a gyerekek, a fiatalok és a szülők? Mit
tegyünk? – kérdezik a betegek és az idősek?

Napjainkban János bizonyára így válaszolna: Végezzétek munkátokat odaadó,
szolgáló szeretettel! Tanítsátok növendékeiteket az igazságra! Végezzétek
munkátokat a közösség javára tisztességesen! A becsületesen végzett
munkában találjátok meg azt, ami emberségben felemel! Legyetek
engedelmesek, növekedjetek tudásban és lélekben, legyetek Isten mintaképei
családotokban! Fogadjátok szeretettel a betegség és az idős kor
keresztjét!

Aki most, az adventi időben megtalálja az Istenre figyelő csendet, választ
fog kapni kérdésére. Legyen meg bennünk a készség, hogy Isten válaszát nem
értjük félre, hanem maradéktalanul megvalósítjuk azt! Induljunk bátran a
számunkra kijelölt úton! Mindannyiunk útja a betlehemi jászolhoz vezet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szűz Mária! A mindenható Isten egykor kiválasztott téged arra, hogy az
Üdvözítő és Megváltó Anyja legyél, s te elfogadtad Isten akaratát. Vezesd
az embereket a Megváltó felé! Segíts mindenkit, hogy megtalálja az utat
Fiad felé! Segíts engem, hogy én is utat mutassak Betlehem felé! Segíts,
hogy a hitetlenség sötétségében, a kételkedés homályában tévelygőknek
megmutassam Krisztust, a hit forrását! Segíts, hogy megmutassam őt, az
egyetlen reményt e bizonytalan világban! Segíts, hogy az Úr örömét
adhassam embertársaimnak! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121216.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum