2014. február 8., szombat

[Evangelium] 2014-02-08

2014. február 8. – Szombat

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti
is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem
maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan
megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve.
Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket
sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés:

Az apostolok Jézustól, a Mestertől indultak el és hozzá térnek vissza. Ő
bízta meg őket, hogy nevében tanítsanak, gyógyítsák a betegeket és kiűzzék
az emberekből a gonosz lelkeket. Nem a maguk igazságát hirdetik, s nem a
maguk emberi erejével cselekszenek, hanem Jézus isteni szava szólal meg
bennük és az ő irgalmassága jelenik meg tetteikben. Jézus figyelmességének
két jeléről számol be a mai evangélium. Először is észreveszi, hogy
missziós útjukról visszaérkező tanítványai elfáradtak a munkában és
pihenésre van szükségük, mint mindenkinek, aki odaadással fáradozik
munkája során.
Jézus azonban nem csupán a testi igényeket figyeli, hanem látja azt is, ha
lelkileg hiányzik valami. Figyelmességének második jele, hogy észreveszi
az igazság tanítása után vágyakozók lelki igényeit. Nem menekül el az őt
kereső emberek elől, hanem rendelkezésükre áll és tanítja őket, azt
nyújtva nekik, amire valóban szükségük van.
Jézus figyelmes szeretete a mi irányunkba is megtapasztalható, amikor
hétről hétre egy kis pihenésre és lelki feltöltődésre hív minket. A
vasárnapi szentmise jó alkalom arra, hogy erőt gyűjtsünk. Ugyanakkor pedig
lelkünket is táplálja tanításának igazságával, az evangéliummal, valamint
Szent Testével, az Oltáriszentséggel. Jézustól indulok, hogy teljesítsem
heti feladataimat és hozzá térek vissza.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyánk, irgalom Istene! Nagy alázattal és bűneink beismerésével
indulunk feléd. Tudatában vagyunk annak, hogy megbántottunk téged, s csak
tenálad lelhetünk irgalomra. Irgalmad a te végtelen szeretetednek a jele.
Taníts meg minket arra, hogy mindig meg tudjunk bocsátani embertársaimnak,
így fejezve ki szeretetünket feléjük. Tégy minket a szeretet és az
irgalmasság hirdetőivé, hogy mindenki elindulhasson feléd, az irgalomban
gazdag Atya felé. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140208.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 7., péntek

[Evangelium] 2014-02-07

2014. február 7. – Péntek

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze
földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje,
mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik
azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy
próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes
továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő
támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta
Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás
miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest:
„Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott
ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis
félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt
menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen
meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján
lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes
meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz:
„Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked". Sőt meg is esküdött: „Bármit
kérsz, megadom neked, még az országom felét is". A leány kiment, és
megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: „Keresztelő János
fejét". Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom,
hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király
nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel
nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés:

Keresztelő Szent János halálának történetét olvassuk ma. Az evangélista
célja kettős lehetett. Egyrészt János példájával azt akarta bemutatni,
hogy a tanítványok sorsa akár a vértanúság is lehet, hiszen nem mindenki
fogadja jó szívvel a tanítást. Másrészt János sorsát párhuzamba állítja
Jézus eljövendő sorsával, előrevetítvén, hogy az emberi gonoszság és
féltékenység nem retten vissza semmitől. Heródes jól tudta, hogy János
„igaz és szent ember," s ez az életszentség félelmet keltett benne, mert
saját bűnére figyelmeztette. Jézus szentsége engem is figyelmeztet
bűneimre, de az Úr egyúttal a megbocsátást is felkínálja.
Keresztelő János vesztét az igazság kimondása okozta, amit az érintettek
nem hallgattak szívesen. Korábban már a pusztában hozzá járuló vámosoknak
és katonáknak is kimondta az igazságot, de ők szívesen hallgatták ezt, s
mivel a megtérés szándékával fordultak hozzá, útmutatásai szerint
cselekedtek. Heródesből viszont hiányzott a megtérésnek és a bűnbánatnak a
szándéka. Amikor az ő személyes bűne került terítékre és a rosszindulatú
női ügyeskedésnek nem tudott ellenállni, kivégeztette Jánost. Érdemes
megszívlelnünk az embertársainktól kapott figyelmeztetéseket, hiszen
lehetséges, hogy Isten éppen általuk hív minket a megtérés útjára.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140207.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 6., csütörtök

[Evangelium] 2014-02-06

2014. február 6. – Csütörtök

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta
nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret,
sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot
ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is
rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek, s
hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal
megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés:

Az elmúlt napok evangéliumi szakaszai Jézus tevékenységét és annak
fogadtatását mutatták be. Tanítása és csodái miatt nagy tömegek keresték,
sokan hittel elfogadták örömhírét és hittel szemlélték csodáit. De az
evangélisták azt sem hallgatják el, hogy egyesek elutasították és
szembefordultak vele, erre volt példa a názáreti eset.
A mai evangélium arról szól, hogy Jézus elküldi a tanítványait, hogy az ő
nevében folytassák mindazt, amit ő is tett. Vajon milyen érzésekkel
indultak útra a tanítványok, akiket Jézus küldött? Talán egyrészt
bizonytalanság és félelem lehetett bennük, hiszen semmit sem vihettek
magukkal az útra. Legalábbis ezt gondoljuk mi, akik szinte mindent
könnyebben megoldunk valamilyen eszköz segítségével. A Jézus által adott
küldetés azonban más jellegű, a tanításhoz és a gyógyításhoz nem volt
szükség eszközökre. Másrészt mindenképpen valamiféle magabiztosság
lehetett a tanítványokban, hiszen látták, hogy milyen erő rejlik a Mester
szavaiban és cselekedeteiben. S most ők Mesterük küldetésében indulnak el,
hogy ugyanezt tegyék. Krisztus küldetésében járva az ő szavaiknak és
tetteiknek is különleges hatása van. Missziós szolgálatuk nem hozott
mindenkinél eredményt. Ugyanolyan elfogadással és elutasítással
találkoztak útjuk során, mint Mesterük. Önmagamat teljesen Istenre bízva
érdemes hirdetnem az örömhírt.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Atyánk! Itt vagyok szolgáltadra, a Te gyermeked, hogy rajtam keresztül
folytasd szereteted munkáját a világban azáltal, hogy Jézust adod nekem,
rajtam keresztül másoknak és az egész világnak. Imádkozzunk egymásért,
hogy Jézus szerethessen bennünk és általunk azzal a szeretettel, mellyel
az Atya szereti Őt.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140206.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 5., szerda

[Evangelium] 2014-02-05

2014. február 5. – Szerda

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor
elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan
hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle
bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével
véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában,
rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott csodát, csupán
néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott
hitetlenségükön.
Mk 6,1-6

Elmélkedés:

A hívő ember sokszor magától értetődőnek tartja a hitet, és nem érti,
hogyan tudnak mások hitetlenül, hit nélkül élni. Aki a hitből, mint Isten
ajándékából meríti erejét a mindennapokban és aki a hitben él,
elcsodálkozik, amikor egyesek mindezt elutasítják. A tavalyi év, a Hit éve
többek között azt szolgálta, hogy a hit ajándékát megismertessük azokkal,
akik számára még mindig földbe rejtett kincs, s még nem találtak rá.
Jézus is elcsodálkozott, amikor látta az emberek hitetlenségét – olvassuk
az evangéliumban. Mégpedig azoknak a názáretieknek hitetlenségét, akik jól
ismerték őt, hiszen körükben nőtt fel. Hiába beszél Jézus úgy, mint akinek
hatalma van, és hiába erősítik meg isteni hatalommal véghezvitt
cselekedetei mindazt, amit mond és tanít, mégis vannak olyanok, akik nem
hisznek sem szavainak, sem tetteinek. A hitetlenség nem csupán közömbösség
vagy érdektelenség, hanem Isten szándékos elutasítása.
Távol álljon tőlünk, hogy elítéljük a hit nélkül élőket! Milyen
magatartást tanúsítsunk akkor irántuk? Isten türelméből, amelyet a
hitetlenek iránt tanúsít, mi is példát meríthetünk. Hiába próbálnánk
valakit erőszakkal vagy hosszas rábeszéléssel a hit útjára vezetni, az
eredménytelen volna. Mert ahogyan a hitetlenség szándékos és szabad
elutasítás, ugyanúgy a hit tudatos és szabad elfogadás.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk.
Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket
oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj
át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te
jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem
egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te
ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140205.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Idén lesz 10 éve annak, hogy elindítottam az e-vangélium küldést. Annak
érdekében, hogy evangelizációs és karitatív munkákat hosszútávon végre
rendezett körülmények között végezhessük, elhatároztam a Szent Márton ház
létrehozását. Zalalövőn, a templom és a plébánia mellett van egy évek óta
lakatlan, romos épület, amely egyházi tulajdonba került. Egy alapos
felújítás után kiválóan szolgálja majd céljainkat.
Képek a felújítandó épületről: A házról tettem fel képeket a honlapra.
Hamarosan felkerülnek a látványtervek is. Képek itt:
http://zalalovo.plebania.hu/kepek/2014
Köszönet a támogatóknak: Az adományozók nevét felteszem a honlapra, ezzel
jelezvén, hogy adománya megérkezett. Aki jelzi, természetesen névtelenül
is adakozhat.
Igazolás közcélú adományról: Cégek számára a közcélú adományról igazolást
kérésre küldünk. Az adatok egyeztetése ügyében írjatok nekem a
zalalovo@gmail.com címre.
A tervről és az adakozás lehetőségeiről részletesebben az alábbi linken
olvashat:
http://zalalovo.plebania.hu/plebania/szent_marton_haz
Szeretettel kérem, ha van rá lehetősége, támogassa tervünk megvalósulását,
a Szent Márton ház létrejöttét!
Szeretettel: István atya (Horváth István Sándor)
2014. február 4.
Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Szent Márton ház
Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Szent Márton ház
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben.
Írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze,
hogy ez e-vangélium támogatásához kér csekket.
Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6. Megjegyzés: Szent Márton ház
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 4., kedd

[Evangelium] 2014-02-04

2014. február 4. – Kedd

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó
túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy
Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába
elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a
kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már
tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és
hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a
ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása.
Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy
erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette
meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a
tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy
lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta,
hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az
igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj
békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
„Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!" Péteren,
Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy
vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok
siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok
itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját,
anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt.
Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm", ami annyit
jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és
járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés:

Jairusnak, a zsinagóga elöljárójának meghozzák szolgái a hírt, hogy
kislánya meghalt. Ezt követően hangzik el Jézus kijelentése: „Ne félj,
csak higgy!" (Mk 5,36). Jairus tehát az egyik oldalról a szolgákat hallja,
akik azt mondják, hogy nincs semmi értelme annak, hogy a Mester az ő
házába menjen, mert életében még tudott volna segíteni a beteg kislánynak,
de ha már meghalt, akkor ő sem tud tenni semmit. A másik oldalról pedig
elhangzik a bátorító szó Jézus részéről. Az elöljáró ott áll a halál
könyörtelen ténye és a jézusi ígéret között. Melyiknek higgyen? Kinek
higgyen? Kinek a szava az igazság? Kié lesz a végső győzelem? A halálé
vagy az életé? Döntését meghozza, nem hallgat a szolgákra és nem vonja
vissza kérését. Jézus a házába megy, feltámasztja a leányt és visszaadja
őt családjának. Mit érezhetett Jairus ebben a pillanatban? Ahogyan
korábban hite legyőzte félelmét, most az öröme győz a szomorúság felett.
Milyen nehéz nekünk elhinnünk, hogy az élet győz a halál felett. Milyen
nehéz elhinnünk, hogy a végső szó a feltámadásé. Milyen nehéz elhinnünk,
hogy ahol az ember már nem lát reményt, Isten ott is talál kiutat,
megoldást. Vajon elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy legyőzze félelmeinket és
aggodalmainkat? Csak akkor volna okunk a haláltól való félelemre, ha Jézus
nem ígérte volna meg nekünk a feltámadást és az örök életet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely
elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére
el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy
hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140204.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Idén lesz 10 éve annak, hogy elindítottam az e-vangélium küldést. Annak
érdekében, hogy evangelizációs és karitatív munkákat hosszútávon végre
rendezett körülmények között végezhessük, elhatároztam a Szent Márton ház
létrehozását. Zalalövőn, a templom és a plébánia mellett van egy évek óta
lakatlan, romos épület, amely egyházi tulajdonba került. Egy alapos
felújítás után kiválóan szolgálja majd céljainkat.
Képek a felújítandó épületről: A házról tettem fel képeket a honlapra.
Hamarosan felkerülnek a látványtervek is. Képek itt:
http://zalalovo.plebania.hu/kepek/2014
Köszönet a támogatóknak: Az adományozók nevét felteszem a honlapra, ezzel
jelezvén, hogy adománya megérkezett. Aki jelzi, természetesen névtelenül
is adakozhat.
Igazolás közcélú adományról: Cégek számára a közcélú adományról igazolást
kérésre küldünk. Az adatok egyeztetése ügyében írjatok nekem a
zalalovo@gmail.com címre.
A tervről és az adakozás lehetőségeiről részletesebben az alábbi linken
olvashat:
http://zalalovo.plebania.hu/plebania/szent_marton_haz
Szeretettel kérem, ha van rá lehetősége, támogassa tervünk megvalósulását,
a Szent Márton ház létrejöttét!
Szeretettel: István atya (Horváth István Sándor)
2014. február 4.
Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Szent Márton ház
Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Szent Márton ház
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben.
Írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze,
hogy ez e-vangélium támogatásához kér csekket.
Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6. Megjegyzés: Szent Márton ház
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 3., hétfő

[Evangelium] 2014-02-03

2014. február 3. – Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a
gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy
tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott,
és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és
láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki
sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott,
folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta
Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így
kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre
kérlek, ne gyötörj!" Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek,
takarodj ki ebből az emberből!" Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?"
Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Nagyon kérte Jézust,
hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda
legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól:
„Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!" Jézus beleegyezett.
Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy
kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak,
és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a
tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve
látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most
felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták
nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni
kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az
imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte,
hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen
nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!" Az el is ment,
és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele
Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20

Elmélkedés:

A mai evangéliumban olvasható ördögűzési történetben hangsúlyos helyet kap
az embert megszállva tartó gonosz lélek, akivel Jézus hosszasan
elbeszélget. A párbeszéd minden mozzanatában érződik a feszültség és
ellentét az embernek ártani akaró gonosz hatalom és az embert megmenteni
szándékozó isteni erő között. A szavak harca mögött e két hatalom küzdelme
húzódik meg az ember lelkéért. A gonosz lélek jól ismeri Jézust és
hatalmát. Ez derül ki abból, hogy azonnal felismeri kivel találkozott és
Jézust az Isten Fiának nevezi. Azt is tudja, hogy az ő hatalma gyengébb
Jézus erejéhez képest, mégis erejét akarja fitogtatni, amikor megmondja
nevét és azt állítja, hogy sokan vannak. De bármennyien is vannak, nem
képesek ellenállni a megváltó, megszabadító erőnek, amelyet Jézus
birtokol.
És ha már előkerült a gonosz személye és hatalma, érdemes tisztáznunk a
következőt: A gonosz lelket, a sátánt nem Isten teremtette. Isten csak jót
teremtett. A szellemi lényeket, azaz az angyalokat, valamint az embert is
jónak teremtette. A gonosz nem önálló, inkább a jó tagadásának mondható.
Isten minden teremtményét szabadnak teremtette, s e szabadság teszi
lehetővé, hogy akár szembe is szállhatnak teremtőjükkel, az Istennel. A
gonosz létezése tükröt tart elénk, s megmutatja, hogy a szabadságunkkal
való visszaélés milyen következményekkel jár, hová vezethet. Személyes
döntésünk, hogy kinek engedelmeskedünk. A gonosznak vagy Istennek?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg.
Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk
jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden
cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük
jelenlétedet.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140203.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 2., vasárnap

[Evangelium] 2014-02-02

2014. február 2. – Vasárnap, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő
Boldogasszony)

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt
Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki
Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr
Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna
prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai
előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte
meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és
imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba,
a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

Ő a mi világosságunk
A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Jézust negyven nappal születése után a
vallási törvény előírásai szerint bemutatták Istennek a jeruzsálemi
templomban. A gyermekek templomi bemutatása arra vezethető vissza, hogy az
Egyiptomból való kivonulás éjszakáján a zsidó elsőszülöttek megmenekültek
és csak az egyiptomi családok elsőszülött gyermekeit érte halál. Az
elsőszülöttek ettől kezdve Isten tulajdonának számítottak, ezért a
szülőknek ki kellett váltaniuk gyermeküket. Az előírások szerint a szülés
utáni negyvenedik napon kellett az édesanyának a tisztulási áldozatot
bemutatnia. A Máriára vonatkozó tisztulási előírás és az elsőszülött
gyermekre vonatkozó bemutatás kötelezettsége – mindkettőre utalás szerepel
az evangéliumi szövegben – valójában nem kívánta azt, hogy Mária és József
Jeruzsálembe menjen és azt sem, hogy a gyermek Jézust magukkal vigyék,
hiszen ennek bárhol eleget tudtak volna tenni. Lukács evangélista minden
bizonnyal arra akart rámutatni az esemény lejegyzésével, hogy a Fiúisten
megjelenik Atyja házában, a templomban, és az Isten által előre
kiválasztott személyek örömmel fogadják őt, és felismerik benne a
megváltóra vonatkozó ígéret beteljesedését.
Az ünnep evangéliumának szövegében kulcsfontosságú a látás szó. Simeon
ígéretet kapott, hogy „nem lát halált" egészen addig a napig, amíg nem
„látja a Fölkentet." Amikor pedig karjába vehette a gyermek Jézust, hálát
ad Istennek, mert „látták szemei a Szabadítót." Az idős Simeon arról
beszél magasztos szavakkal, hogy e gyermekben, azaz Jézusban teljesültek
be az egykor tett isteni ígéretek. Beteljesedett a választott népnek tett
ígéret, hogy elérkezik majd a Megváltó, és teljesedik a Simeonnak tett
ígéret, hogy halála előtt megláthatja a Megváltót. Jézus világrajöttével
az ígéret népéből megváltott néppé válnak az emberek. Mi magunk is a
megváltottak közé tartozunk. Vajon az én szemeim meglátják-e Jézust? Vagy
inkább eltakarom a szemem? Meglátom-e Jézusban a világ megváltóját?
Mindannyiunk szívében ott él az Isten-látás vágya. Mária, aki egykor
karjában vitte gyermekét a templomba, hogy bemutassa Istennek, most nekünk
hozza el Jézust, felénk tartja, hogy láthassuk a Megváltót. Mária Jézust
nyújtja a gyermekeknek, a fiataloknak, a felnőtteknek és az időseknek. Nem
kell félve eltakarnunk az arcunkat és a szemünket! Nem kell rettegnünk
attól, hogy mi történik, ha találkozunk Istennel! Hiszen nem ítélkezni
jön, hanem hogy szabadulást hozzon nekünk. Ő a mi Megváltónk, ő a mi
világosságunk!
Amikor az evangéliumban elolvassuk Simon ujjongó öröménekét és magunk elé
képzeljük Anna asszonyt, akkor emberek állnak előttünk, akik örvendeznek
Jézusnak. Az ő örömük az édesanya, Mária öröméhez kapcsolódik, aki a
templomi bemutatás alkalmával örömmel ad hálát Istennek azért, hogy anya
lehet. Meghatottan figyeljük az idős emberek, Simeon és Anna örömét,
hiszen egy idős ember ritkábban mutatja ki örömét. És szemléljük Mária
örömét, aki talán még mindig nem érti egészen, hogy mit is jelent az, hogy
Isten őt választotta a Megváltó anyjának. Az öröm mellett szó van még a
Máriára váró fájdalomról is, amelyet Simeon megjövendöl, s amely az Úr
szenvedésekor és halálakor teljesedik be. A Megváltó édesanyjának életében
ugyanúgy jelen van az öröm és a szenvedés, mint minden ember életében.
Isten minket is kiválaszt, nekünk is hivatást ad, amelynek teljesítése
fájdalmak és szenvedések közepette örömöt, boldogságot jelent.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága! Te vagy az én
világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam.
Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a
világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként
élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az
örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz
Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy
letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140202.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum