2011. július 2., szombat

[Evangelium] 2011-07-02

2011. július 2. – Szombat, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós
Boldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik
városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a
magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így
kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek
gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám?
Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve
felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak
beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56


Elmélkedés:
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki! –
Erzsébet ezekkel a szavakkal köszönti Szűz Máriát. Igen, Mária hitt
Isten szavának, még annak ellenére is, hogy nem értette a hozzá
intézett szavakat. Bármennyire is meglepődött és csodálkozott az
angyali üdvözletkor Jézus születésének hírén, mégis hitte, hogy
Istennél semmi sem lehetetlen, még az sem, ami az ember számára
elképzelhetetlen és érthetetlen. A hit értelmünk és akaratunk
meghajlása Isten előtt. A hit Isten akaratának és titkainak elfogadása.
A hit alázat Isten előtt és életünk felajánlása Őneki. A hit
boldogságot jelent az embernek. Mária életében láthatjuk, hogy milyen
kegyelmi csodákat eredményez ez a hit. Velünk is nagy dolgokat tud
tenni Isten, ha Mária példája szerint egészen neki adjuk életünket.
Szeretném-e hogy a hit boldoggá tegye életem?
© Horváth István Sándor


Imádság:
Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya.
Keservét a búnak, bajnak eloszlatni van hatalmad.
Hol már ember nem segíthet, a Te erőd nem törik meg.
Hő imáit gyermekeidnek, nem te soha nem veted meg.
Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy Anya vagy.
Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. július 1., péntek

[Evangelium] 2011-07-01

2011. július 1. – Péntek, Jézus szentséges szíve

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged,
Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak
elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez
neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki
más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a
Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak
vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek
magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és
alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s
az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30


Elmélkedés:
II. János Pál pápa rendelkezése szerint Jézus Szívének ünnepe a papok
megszentelődésének a napja minden esztendőben. Ez a kezdeményezés
azonban nem azt jelenti, hogy az életszentségre való törekvés csupán a
papok feladata volna. Minden keresztény embernek arra kell ugyanis
törekedni, hogy Istennek tetsző, szent életet éljen. A megszentelődés
mindannyiunk számára azt jelenti, hogy egyre jobban Krisztushoz
alakítjuk életünket, azaz magunkra vesszük az ő „igáját". Ez nem külső
hasonlóságot jelent elsősorban, hanem azt hogy szívünk minden érzésével
olyan szeretetre törekszünk, amellyel Ő szeretett minket.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Jézus, kegyeknek szent kegye,
minden reménynek öröme,
forrás, kegyelmek kútfeje,
szívünknek édes gyönyöre.
Jézus, bűnösnek nagy remény,
hozzád esdőknek jó kenyér,
hozzád vágyóknak drága fény,
hozzád jutóknak égi bér.
Jézus, szerelmed ad vigaszt,
lélek-frissítő hűs patak,
betölt, elolt nagy szomjakat,
de vágyunk újra lángra kap.
Ó, drágalátos Jézusunk,
sóhajtva hozzád fordulunk,
téged keresve kutatunk,
legbensőnk kérlel, légy Urunk!
Jóságos Úr, te légy velünk,
világoddal légy reggelünk,
éjből fényedbe merülünk,
édességeddel eltelünk.
Jézus, jóság és szeretet,
megfoghatatlan szent kegyed;
szívünk csodásan egy veled,
hozzád fűz égő szeretet.
Szűznek virága, gyermeke,
Jézus, szívünknek mindene,
dicsérjen ajkunk éneke,
örök boldogság tengere. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. június 30., csütörtök

[Evangelium] 2011-06-30

2011. június 30. - Csütörtök

Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő
városába, Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon.
Hitük láttára Jézus így szólt a bénához: „Bízzál fiam! Bocsánatot
nyernek bűneid!" Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez
káromkodik." Jézus belelátott gondolataikba, és szemükre vetette:
„Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom:
Bocsánatot nyernek bűneid!, vagy ha azt mondom: Kelj föl, és járj!?
Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök
megbocsátására!" A bénához fordulva folytatta: „Kelj föl, fogd ágyadat,
és menj haza!" Az ember fölkelt és hazament. Ennek láttára félelem
fogta el a tömeget, és dicsőíteni kezdték Istent, aki ilyen hatalmat
adott az embereknek.
Mt 9,1-8


Elmélkedés:
A béna meggyógyításának történetébe Máté evangélista nagyon ügyesen
szövi bele a bűnbocsánatról szóló tanítást. Jézus számtalan csodát tett
tanító útja során, és sokféle betegségből meggyógyította az embereket.
Isteni hatalmáról és természetfeletti erejéről tanúskodnak ezek a
gyógyulások.
A bűnbocsánat szentségében szintén Isten hatalmának, pontosabban
irgalmának köszönhetően részesülünk. Az irgalmas Isten ugyanis képes
eltörölni minden bűnünket, s új életet kezdhetünk vele. Igen, a
szentgyónásban arról van szó, hogy a természetfeletti világ, az isteni
kegyelem beavatkozik emberi életünkbe, hogy minket felemeljen.
A csoda után a meggyógyult béna hazamegy. Minden bűnbánat és megtérés
valójában hazamenetel, olyan, mint a tékozló fiúé, aki szintén hazatért
atyjához. Hol jársz? Felismered-e bénaságodat és beismered-e
bűnösségedet? Indulj el haza!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, te mindig jobban szerettél minket, mint saját magadat, s egyre
ezt teszed ma is, amikor az Oltáriszentségben ételként adod magad
nekünk. Te azt akarod, hogy bennünk is oly nagy legyen a kölcsönös
szeretet, hogy a másikat mindig jobban szeressük, mint saját magunkat.
Taníts meg arra, hogy szeretetemet tettekkel bizonyítsam, hogy
testvéremért megtegyem mindazt a jót, amit megtehetek, imádkozzak érte,
és minden kínálkozó alkalommal szolgáljam őt. Tégy felkészültté arra,
hogy minden fenntartás nélkül elkötelezzem magam testvéreim
szolgálatában, és életemet adjam értük. Add meg azt is, hogy mások
elképzelése és akarata szerint is szolgálni tudjam őket szeretetből,
mivel te, drága Üdvözítőm, a kereszten haldokolva erre tanítottál
engem!
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. június 29., szerda

[Evangelium] 2011-06-29

2011. június 29. – Szerda, Szent Péter és Pál apostolok

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,
megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek,
mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket:
„Hát ti kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: „Te vagy a
Krisztus, az élő Isten Fia."
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a
test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem
Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a
mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a
mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
Mt 16,13-19


Elmélkedés:
Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat – mondja Jézus.
Az egyszerű galileai halásznak nagyon sokat kellett lélekben fejlődnie
ahhoz, hogy ezt a nagy feladatot rá bízhassa az Úr. Többször is meg
kellett tapasztalnia gyarlóságát. Be kellett látnia gyengeségét, és
azt, hogy Jézus nélkül semmihez sem tudna kezdeni. Tanulnia kellett
Jézustól, s meg kellett tanulnia a Jézus iránti feltétlen szeretetet.
De hallgatnia kellett az isteni kinyilatkoztatásra is.
Sok mindenben hasonlítunk Péterre. Néha mi is bátran megindulunk Jézus
felé, de aztán kicsinyhitűségünk miatt süllyedni kezdünk. Egyszer első
szavára mindent otthagyunk és nyomába szegődünk, máskor megtagadjuk
vagy félve elfutunk. Van, amikor csak titokban merészkedünk utána,
máskor nyíltan hitet teszünk róla. Jézussal mi is csodákra vagyunk
képesek. De vajon tud-e rám építeni Krisztus? Elég erős-e a szeretetem
ahhoz, hogy alapozni lehessen rám? Van-e olyan hitem, hogy másokat is
erősíteni tudjak a hitben?
© Horváth István Sándor


Imádság:
Aranysugárral és vérpiros rózsával
feldíszítetted földünket, Fényszülte Fény,
e szent napon, mert vértanúkra lelt az ég,
s a vétkes is most bűnbocsánatot talál.
Mennynek kulcsára, föld tanítómestere,
világ bírái, mindenség fáklyái ők;
kereszten ez, a másik kard által dicső,
s az égi karban vannak már babérosan.
Ó, boldog Róma, két ily drága vértanú
ruházta rád saját királyi bíborát;
nem hírneved, az ő kiváló érdemük
tesz téged minden földi híresség elé.
Két szent Olajfa hűségnek közös tövén,
kérjétek Istent, hogy legyen szilárd hitünk,
erős reményünk, és a kettős szeretet
forrását lelve éljünk a halál után!
A Háromságnak örök dicsőség legyen,
és tisztelet és ujjongás és hatalom
az Egységben, ki mindenen uralkodik
az öröklétnek minden századain át. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. június 28., kedd

[Evangelium] 2011-06-28

2011. június 28. - Kedd

Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt.
Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok
elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá,
és fölkeltették: „Uram, ments meg minket! Elveszünk!" Jézus így szólt
hozzájuk: „Mit féltek, kicsinyhitűek?" Aztán fölkelt, és parancsolt a
szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek
csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is
engedelmeskedik neki?"
Mt 8,23-27


Elmélkedés:
A vihar lecsendesítésének történetét Máté úgy fogalmazza meg, hogy
tulajdonképpen nem a természeti csoda a lényeges, hanem a
tanítványokkal folytatott párbeszéd. Két szempontból is hasznos volt a
korai egyház számára a történet mondanivalója. Az első keresztényeknek
egyrészt sok nehézséggel és üldözéssel kell szembenézniük, s joggal
érezhették, hogy a közösség hajója viharban van. Ezekben a helyzetekben
bizalommal fordulhattak Jézushoz: „Uram, ment meg minket!" Ezzel
kifejezték hitüket, hogy érzik Jézus jelenlétét és számítanak
segítségére.
Másrészt a fiatal egyház soraiban bizonyára sokan voltak olyanok,
akiknek – talán éppen az üldözések miatt – gyengébb volt a hitük. Az ő
erősítésüket is szolgálta annak tudatosítása, hogy Jézus nem hagyja el
szenvedő vagy üldözött híveit, és még álmából felébredve is képes
azonnal csodát tenni.
Velünk is előfordul, hogy nem érezzük Jézus közvetlen erejét és
kegyelmét, s azt gondoljuk, hogy elhagyott minket vagy nem törődik
velünk. Ne aggódjunk és ne legyünk kicsinyhitűek! Talán csak „alszik"
éppen. De álmában is velünk van, ezért nem veszhetünk el.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.
Boldog Kalkuttai Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. június 27., hétfő

[Evangelium] 2011-06-27

2011. június 27. – Hétfő, Szent László király

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson
nyugszik az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40


Elmélkedés:
A törvénytudó, aki nem csak ismeri, hanem magyarázza és tanítja is a
törvényeket, a főparancsról kérdezi Jézust. Azt akarja, hogy Jézus
állítson fel valamiféle rangsort a törvények között és válassza ki a
legfontosabbat. Jézus tovább megy csupán a legfőbb törvény
kimondásánál, hiszen válaszában az is benne van, hogy a szeretet
törvénye, nem csupán az első a sok száz törvény közül, hanem minden
parancsnak ez az alapja, összegzése, lényege és középpontja.
Értelmünknek és akaratunknak a szeretet megvalósítására kell törekedni
mind az Isten, mind embertársaink irányában. Sokszor hangsúlyozzuk,
hogy a szeretet elsősorban nem csupán egy érzelem, hanem hűséges
ragaszkodás ahhoz, aki minket előbb szeretett. A szeretet nem áll meg
Isten „elméleti" szereteténél, hanem gyakorlati cselekedetekben is
nyilvánul, amikor embertársaink segítségére sietünk. Legyünk
találékonyak a szeretetben!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Járuljunk hát a Jézus Szívéhez, a magasztos Szívhez, a titokzatos
Szívhez; a Szívhez, mely mindennel gondol és mindent tud-érez; a
Szívhez, a mindent szeretőhöz! Szeretet-tűzben emésztődik, legyünk mi
is, járulva Hozzá, szívszerűek.
Szent Bernát
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. június 26., vasárnap

[Evangelium] 2011-06-26

2011. június 26. – Vasárnap, Krisztus szent teste és vére, Úrnapja

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a
mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké
fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért."
Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül
nekünk?" Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem
eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet
bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök
élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem
valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és
issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő
Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik,
énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok
ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!" Így tanított
Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,51-58


Elmélkedés:
A legszentebb
Egy édesanya mesélte nekem évekkel ezelőtt, hogy hogyan járt gyermeke
egyszer a kenyérvásárlással. Valószínűleg hiába mondanám, hogy a
gyermek kisfiú volt, János Pálnak hívták, mert szülei, akik nagy
tisztelői voltak az azóta boldoggá avatott pápának, így kereszteltették
meg, ezt úgy sem hinnék el sokan. Maradjunk inkább annyiban, hogy
Eszternek hívták és tíz éves volt, amikor az eset történt. Egy
alkalommal édesanyja elküldte őt, hogy hozzon kenyeret. Sokszor mentek
már együtt a boltba, a kislány jól ismerte már az utat, könnyen
odatalált egyedül is, s tudta, hol találja a kenyereket és a pékárut.
Eszter azonban igencsak meglepődött, amikor az üzletben a megszokott
helyen kenyér helyett csokoládékat és édességeket talált. Az történt
ugyanis, hogy néhány nappal korábban átrendezték a polcokat.
Talpraesett kislány volt, nem esett kétségbe, rögtön megkérdezett egy
eladót, aki megmutatta neki, hogy ezentúl hol találja a kenyereket, így
a vásárlás végül is sikerült. A történethez még hozzátartozik, hogy
néhány hét múlva visszarendezték az üzletet, mert a vezetőség rájött,
hogy az eredeti hely jobb volt a kenyerek számára.
Ma Úrnapja van, Jézus szent Testének és Vérének ünnepe. Az
Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust ünnepeljük a szentmisével és a
körmenettel. Krisztust ünnepeljük, aki jelenvalóvá válik a kenyérben,
hogy aztán Élő Kenyérként önmagát adja nekünk és táplálékunk legyen.
Mai elmélkedésünkben kérdezzük meg magunktól: Hol van a helye az
életemben Krisztusnak, az Élő Kenyérnek? Hol van a helye az életemben a
szentáldozásnak, azaz az Élő Kenyérrel való táplálkozásnak?
Sok ember úgy járkál az élet nagy bevásárlóközpontjában, hogy soha
semmit nem talál. Mintha egy láthatatlan erő naponta átrendezné
számukra a mindennapi élethez szükséges dolgokat. Összevásárolnak
mindenféle feleslegeset, s talán észre sem veszik, hogy ettől még nem
lesz boldogabb az életük. Mindennap kenyér nélkül térnek haza, s kenyér
helyett jóllaknak egy kis szórakozással és kikapcsolódással. Pedig ők
is megszokott helyen találhatnák meg az Élő Kenyeret, Krisztust!
A szentmisére járó emberek ennél egy kicsit jobb helyzetben vannak. Egy
részük eljön megnézni az Élő Kenyeret, de nem kíván élni vele. Nem
kíván szentáldozáshoz járulni, mert úgy gondolja, hogy e nélkül is
éppen eleget tett. Mikor válik gyümölcsözővé számunkra a szentmise?
Csak akkor, ha befogadó, Isten ajándékát elfogadó vagyok. Isten meghív,
megszólít a szentmise első részében. Befogadom-e az Igét, a tanítást?
És engedem-e hogy Isten szava megkezdje bennem a csendes
átváltoztatást? Ezután következik az áldozati rész. Elfogadom-e a
Krisztustól kapott Kenyeret, amely az ő Teste? Élek-e a szentáldozás
lehetőségével?
Az úrnapi körmenet könnyen félrevezethet bennünket az Oltáriszentség
iránti helyes tiszteletben. A pompás és nagy külsőségekkel megünnepelt
körmenet láttán ugyanis azt gondolhatnánk, hogy e szentségnek az a
lényege, hogy megmutassuk a világnak, aztán visszavigyük templomunkba a
megszokott helyre. Valójában az Oltáriszentségben jelenlévő és a
szentáldozásban szívünkbe költözött Krisztust el kell vinnünk
otthonunkba és a világba. A tiszteletünk legmélyebb jele az, hogy
állandóan vágyakozunk a Krisztussal való kapcsolatra és közösségre,
amelynek meghatározó eleme a szentáldozás. A szentmise során a
legszentebb helyen a legszentebb dolog történik meg. És ezt nem csupán
az átváltozásra értem, azaz arra, hogy Krisztus valóságosan megjelenik
a kenyérben és a borban, hanem a szentáldozásra is, amikor önmagát adja
nekünk. Ez a legnagyobb csoda.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézus! Amikor a szentmisében a te szavadat hallgatom, a te
irántam való szeretetedre gondolok. Amikor áldozatod megújul az
oltáron, ismét csak a te végsőkig elmenő szeretetedre tudok gondolni.
Amikor pedig a szentáldozásban magamhoz veszem Testedet, akkor értem
meg igazán, hogy mennyire szeretsz engem!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum