2009. augusztus 8., szombat

[Evangelium] 2009-08-08

2009. augusztus 8. - Szombat

Egy alkalommal egy ember járult Jézushoz, és térdre borulva így kérlelte
őt: "Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol
tűzbe esik, hol meg vízbe. Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták
meggyógyítani." Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig
leszek még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide a gyermeket!"
Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle, és a gyermek azonnal
meggyógyult.
Amikor Jézus egyedül volt, a tanítványok hozzá mentek, és megkérdezték:
"Miért nem tudtuk mi kiűzni?" Ő így válaszolt: "Mert gyönge a hitetek.
Bizony, mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag,
és azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! - átmegy, és semmi sem
lesz számotokra lehetetlen."
Mt 17,14-20

Elmélkedés:

Jézus csodái az Isten Országának megvalósulását jelzik. Az emberek annál
inkább képesek befogadni az ország javait, minél inkább engedik, hogy a
hit vezesse őket. A gyógyítások feltétele általában az, hogy a beteg vagy
hozzátartozója kifejezze valamilyen formában Jézus isteni hatalmába vetett
hitét. Az Isten Országának növekedésével növekszik a hit az emberek
között, de ez nem egyik pillanatról a másikra megvalósuló esemény, hanem
folyamat. Jézus működése kihívást jelent az emberek, köztük az apostolok
és a tanítványok számára is, hogy növekedjenek a hitben. Amíg gyenge a
hitük, nem képesek csodákat tenni. De a hitben erős emberek számára - az
Úr ígérete szerint - minden lehetséges.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Segíts rajtam, Uram, hogy tudjak erős lenni, amikor jön a megpróbáltatás
órája! Tégy erőssé és nagylelkűvé, hogy ne jajveszékeljek és ne kerüljem
el azt, aminek történnie kell! Erősen szembe nézve a kereszttel, mondom:
Atyám, a Te hívásodat szeretném benne fölfedezni!
Romano Guardini
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 7., péntek

[Evangelium] 2009-08-07

2009. augusztus 7. - Péntek

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha valaki követni akar
engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert mindaz,
aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énérettem elveszíti
életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot
megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe
saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében,
angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint. Bizony,
mondom nektek: Az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem
látják az Emberfiát, amint eljön országában.
Mt 16,24-28

Elmélkedés:

Az evangéliumokat olvasva a legkönnyebben talán a tanítványokban vagy az
apostolokban ismerhetünk magunkra. Szimpatikusak számunkra azok a betegek
is, akiket Jézus csodálatos módon gyógyított meg, de az ő élethelyzetükbe
bizonyára ritkábban kerülünk. Jézus ellenfeleinek helyébe pedig nem
szívesen képzeljük magunkat. A tanítványok viszont egészen közel állnak
Jézushoz, tőle tanulnak és az ő életformáját sajátítják el. Szemmélyes
jellemvonásaikból viszonylag keveset árulnak el az evangéliumok, annál
többet tudunk meg viszont a Jézussal való kapcsolatukról. Gyengeségeikben,
kételkedésükben, kicsinyhitűségükben a saját gyarlóságinkat ismerhetjük
fel, Jézusért való lelkesedésük pedig arra ösztönöz minket, hogy mi is az
Úr tanítványai, követői legyünk. Nekünk is szól Jézus hívása, hogy
önmagunkat megtagadva és életünk keresztjét felvéve kövessük őt.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem
segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem
tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam
iránt, benned azonban bízom! Uram, Jézus Krisztus, ha te nem segítesz,
sohasem leszek képes jót tenni! Ha te nem segítesz, elvesztem. Jézus, légy
az én Jézusom, ez számomra az üdvösség! Add, hogy ne félelemből
ragaszkodjak hozzád, hanem szeretetből! Nem akarok mást tenni, mint a te
akaratodat. Szentháromság egy Isten, könyörülj rajtam!
Néri Szent Fülöp
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 6., csütörtök

[Evangelium] 2009-08-06

2009. augusztus 6. - Csütörtök, Urunk színeváltozása

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és
egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája
olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így
a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és
beszélgettek Jézussal.
Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: "Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk!
Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!"
Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.
Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: "Ez az
én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mire körülnéztek, már senkit sem
láttak, csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit
láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot
megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy
feltámad a holtak közül.
Mk 9,1-9

Elmélkedés:

Jézus azért mutatta meg a kiválasztott apostoloknak isteni dicsőségét a
Tábor-hegyen, hogy szörnyű kereszthalálát látva ne veszítsék el
reményüket. A színeváltozás ugyanis az ő feltámadásának előképe. Az
apostolok erre az eseményre gondolva megérthették, hogy a szenvedések
útjának végső állomása nem a halál, hanem az Isten által ajándékozott új
élet. Számunkra, akik életünk egyes pillanataiban ugyanúgy átérezhetjük az
Isten közelségét, mint ahogy azt megtapasztalta a három apostol, nagy
vigasztalást jelent ez az élmény. Azokban a napokban ugyanis, amikor a
kereszthordozás nehézségeit érezzük, szívünk ott él a feltámadás és az
isteni dicsőség megtapasztalásának reménye.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket
a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged
befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged,
benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a
testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te
erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent
színed látására!
Granadai Szent Lajos
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 5., szerda

[Evangelium] 2009-08-05

2009. augusztus 5. - Szerda

Abban az időben: Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult
vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte:
"Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz
szellem!" Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai,
és arra kérték: "Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!" Jézus kijelentette:
"Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól." Ám az
asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: "Uram, segíts rajtam!" Ő
így válaszolt: "Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a
kutyáknak!" Mire az asszony: "Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami
lehull gazdájuk asztaláról!" Erre Jézus így szólt hozzá: "Asszony! Nagy a
te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!" És a lánya meggyógyult még abban
az órában.
Mt 15,21-28

Elmélkedés:

A mai evangéliumban jellegzetes történetet olvashatunk arról, hogy az
Istenhez intézett emberi kérések meghallgatásra találnak. Az elbeszélés
kulcsa az, hogy a kánaáni asszony úgy fordul Jézushoz kérésével, hogy
egyszersmind megvallja az ő istenségébe vetett hitét. Dávid fiának
szólítja az odaérkező vándortanítót, amely kifejezés a próféták által
évszázadokkal korábban megjövendölt, s majd elérkező Messiásra, Megváltóra
vonatkozik, akit a mennybéli Isten küld el a világba. Ezen hitéről tesz
tanúságot ez a pogány asszony. A beszélgetés másik tanulsága, hogy az
üdvösség nem csupán egyetlen népnek szól, hanem kiszélesedik az egész
emberiségre. Jézus örömhíre mindenkinek szól.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, taníts meg engem igaz nagylelkűségre! Taníts meg, hogy úgy
szolgáljak neked, ahogy azt megérdemled, hogy számolgatás nélkül adjak,
sebeket észre sem véve harcoljak, pihenés nélkül munkálkodjak, s
feláldozzam magam minden jutalom reménye nélkül, csak azért, hogy
akaratodat teljesítsem!
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 4., kedd

[Evangelium] 2009-08-04

2009. augusztus 4. - Kedd

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus
mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek
át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint
elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék.
Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár
stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert
ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük
a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és
rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket:
"Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: "Uram, ha te
vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő azt mondta:
"Jöjj!" Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus
felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott:
"Ments meg, Uram!" Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így
szólt hozzá: "Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Amikor beszálltak a
bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így
szóltak: "Te valóban az Isten Fia vagy!" Akkor átkeltek a tavon, és
Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték
Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és
kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak
hozzáértek, mind meggyógyultak.
Mt 14,22-36

Elmélkedés:

A pusztai vándorlás idején történt manna-csoda Isten válasza volt a nép
hitetlenségére, amellyel azt igazolta, hogy nem hagyja magára az általa
kiválasztott népet. Jézus kenyérszaporítása és az emberek kenyérrel való
táplálása szintén részben a kételkedőknek adott isteni jel, amely azt
hivatott igazolni, hogy ő az Isten Fia. Olyan nyilvános cselekedet volt
ez, amelyet bárki láthatott. A csoda után Jézus ismét különleges jelét
adja istenségének, de ebben már csak a tanítványok egy szűkebb csoportja
részesül. A víz tetején járva mutatja meg számukra, hogy felette áll a
természet erőinek, amelyek minden emberre hatást gyakorolnak. E csodák a
Jézus istenségébe vetett hit megvallására indítják a tanítványokat: Te
valóban az Isten Fia vagy!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Mária, irgalmasság Anyja, tekints mindannyiunkra, hogy Krisztus
keresztje erejét ne veszítse, hogy az ember le ne tévedjen a jó útjáról,
el ne veszítse bűntudatát, gyarapodjék reménye Istenben, aki gazdag az
irgalomban, szabadon tegye jó cselekedeteit, melyeket Ő előre elrendelt,
és így egész életével Isten dicsőségének dicsérete legyen.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 3., hétfő

[Evangelium] 2009-08-03

2009. augusztus 3. - Hétfő

Abban az időben:
Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt
és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a
városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget
látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint
beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: "Sivár ez a
hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a
falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!" Jézus azonban ezt mondta
nekik: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!" Ők ezt felelték:
"Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk." Mire ő ezt mondta:
"Hozzátok ide!" Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a
fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást
mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a
tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül
tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi
evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
Mt 14,13-21

Elmélkedés:

Jézus jól ismerte a mózesi könyveket, s benne azt a történetet, amikor az
Egyiptomból való szabadulást követően a pusztai vándorlás idején Isten
mannával táplálta az éhező választott népet. S ismerte korának azon
elképzelését, amely szerint a Messiás meg fogja ismételni a manna-csodát
és kenyeret ad táplálékként az embereknek. Éppen ezért Jézus azzal is
tisztában volt, hogy milyen következménye lehet a kenyérszaporításnak: a
nép jogosan gondolja majd, hogy beköszöntött a várva várt messiási idő, s
Jézus személyében elérkezett a Messiás. A pusztai vándorlás idején a
hitetlenkedő nép számára adott Isten kenyeret bizonyítékul arról, hogy nem
hagyta el népét. A Jézus által adott kenyér is Isten ajándéka a kételkedő
embereknek, bizonyíték, hogy Isten törődik népével.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Nyisd meg, Urunk, a gazdagok szívét a szegények és szenvedők szükségletei
iránt. Add, hogy a munkanélküliek munkaadóra találjanak. Segítsd a
hajléktalanokat, hogy otthonra találjanak. Adj a családoknak minden
nehézséget legyőző szeretetet. A fiataloknak nyiss utat és távlatot a
jövőbe. Oltalmazó palástodat terjeszd ki a kicsinyekre, hogy meg ne
botránkoztassák őket.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 2., vasárnap

[Evangelium] 2009-08-02

2009. augusztus 2. - Évközi 18. vasárnap

Abban az időben: Amikor a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait,
bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor
a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: "Mester, mikor jöttél
ide?"
"Bizony, bizony, mondom nektek - felelte Jézus -, nem azért kerestetek,
mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.
Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely
megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek - őt ugyanis az Atya
igazolta."
Erre megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot
cselekedjünk?" "Istennek az tetszik - válaszolta Jézus -, ha hisztek
abban, akit küldött."
De ők így folytatták: "Hát te milyen csodajelet teszel, hogy lássuk és
higgyünk neked? Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint
az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni."
Jézus erre így szólt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott
nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi égi kenyeret.
Mert az az Isten kenyere, aki alászállt az égből, és aki életet ad a
világnak."
Erre így szóltak hozzá: "Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!"
"Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem
éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik."
Jn 6,24-35

Elmélkedés:

Egy szent pap példája
Kedden, augusztus 4-én tartjuk Vianney Szent János emléknapját, s úgy
gondolom, hogy idén, a Papok évében a vasárnapi szentmise keretében illő
megemlékeznünk a papok védőszentjéről, akinek mennyei pártfogásába
ajánlotta XVI. Benedek pápa ezt az esztendőt. Amikor János fiatal papként
a dél-franciaországi Ars nevű faluba került plébánosnak, a település
hittől eltávolodott lakossága teljesen vallástalan életet élt. Az új
plébános elhatározta, hogy ezen változtatni fog. Úgy érezte, hogy elsőként
a vallási közönyösséggel és tudatlansággal kell szembeszállnia.
Életrajzában olvasható, hogy nem tartotta hitetlennek az embereket, de
felismerte, hogy vallási ismereteik hiányából fakadóan számos bűnt
követnek el. Prédikációiban egyszerű szavakkal és példákkal mutatott rá,
hogy mi mindennel követnek el bűnt, s az emberek lassan felhagytak a
káromkodással, a kocsmába járással.

Az egyik sarkalatos kérdés a vasárnapi munka volt. A téli időszakban a
plébános nagy örömére szépen megtelt hívekkel a templom, de amint
beköszöntött a tavaszi munkák ideje, az emberek lassan elmaradtak a
szentmiséről, s mindenki inkább a mezőre sietett. Hiába szólt a harang
hívó szava, süket fülekre talált. Az ars-i plébános fájó szívvel nézte,
amint vasárnap reggel a szekerek elindultak a mezőkre. Egyik
prédikációjában a következőket mondta ezzel kapcsolatban: "Vasárnap
dolgoztok, de mindaz, amit e munkával szereztek, megrontja a lelketeket és
a testeteket. Aki vasárnap dolgozik, eladja lelkét az ördögnek és
keresztre feszíti Krisztust. Valahányszor dolgozó fuvarost látok vasárnap,
úgy érzem, a pokolba fuvarozza lelkét. A vasárnap a jó Isten tulajdona.
Hat napot nektek adott, hogy dolgozzatok, de a hetediket magának tartotta.
A nap, amit Istentől elloptok, nem fog nektek áldást hozni." Sokszor
nagyon kemény szavakkal szólt híveihez, de érdekes, hogy sorozatos
dorgálásai ellenére a hívek mégsem fordultak szembe vele, hanem lassacskán
belátták, hogy igaza van és a vasárnapot Istennek kell szentelni.

Vianney Szent Jánossal kapcsolatban mindenképpen meg kell említenünk még
egy csodaszámba menő dolgot: kiváló érzéke volt a gyóntatáshoz. Ez
természetesen nem azt jelenti, hogy szemet hunyt volna a bűnök felett, s
elnéző lett volna azokkal, akik gyóntatószékébe betértek. Gyakran mondta:
"Sajnálom, de ha nem változtat szokásain, el fog kárhozni." E világos
szavak sok embert indítottak megtérésre és őszinte bűnbánatra. Fontos itt
megemlítenem, hogy a gyónás rutinszerű elvégzése például a nagyböjt idején
vagy karácsony előtt még nem jelenti azt, hogy az illető komolyan megbánta
bűneit és kész megváltoztatni életét. Egy alkalommal a gyóntatószékben
sírni kezdett, s amikor ezt a gyónó észrevette, megkérdezte: Miért sír,
főtisztelendő atyám? Azért, mert ön nem sír! - hangzott a plébános
válasza. A felületesen gyónó személy nem siratja bűneit, s csak gyorsan
elhadarja azokat. Az igazi megtérő mélyen megbánja, hogy Isten ellen
vétett és sok esetben könnyekre fakadva hagyja el a gyóntatószéket. Az
ars-i plébános gyóntatóként szigorú volt, s nem adott feloldozást, ha nem
győződött meg a gyónó bánatának őszinteségéről.

A papság éve folyamán még visszatérünk Vianney Szent János személyére és
életpéldájára, ezért a mai napra legyen elég az elmondottakból levont
következtetés: Ne sajnáljuk az időt a vasárnapi szentmisére! Nem érdemes
olyan buta kifogásokat emlegetni, hogy azért nincs idő a misére, mert
főzni kell. Aki így gondolkozik, az jóllakottan, a vasárnapi ebéddel a
gyomrában sétál a pokol felé vezető úton. És a másik fontos dolog: a
szentgyónás soha ne legyen rutinszerű feladat, amit időnként kötelező
elvégezni, hanem mindig legyen igaz bűnbánatunk jele!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. Szívedben akarok lakni,
szíveddel akarok szeretni, szívedben akarok élni. Szívedből akarom
meríteni az igazi szeretetet, mely felemészti szívemet: benne erőt,
világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Jézusom, szívem
a te szíved szeretetének oltára legyen, oltár, amelyen magamat neked
áldozom. Szemem mindenkor szent sebeidre tekintsen, elmém mindig
irgalmadra gondoljon.
Vianney Szent János
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum