2010. augusztus 7., szombat

[Evangelium] 2010-08-07

2010. augusztus 7. - Szombat

Egy alkalommal egy ember járult Jézushoz, és térdre borulva így kérlelte
őt: "Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol
tűzbe esik, hol meg vízbe. Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták
meggyógyítani." Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig
leszek még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide a gyermeket!"
Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle, és a gyermek azonnal
meggyógyult.
Amikor Jézus egyedül volt, a tanítványok hozzá mentek, és megkérdezték:
"Miért nem tudtuk mi kiűzni?" Ő így válaszolt: "Mert gyönge a hitetek.
Bizony, mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag,
és azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! - átmegy, és semmi sem
lesz számotokra lehetetlen."
Mt 17,14-19

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus egy holdkórosnak nevezett fiút gyógyít meg.
Jézus korában holdkórosságnak valószínűleg az epilepsziát vagy egy ahhoz
hasonló idegrendszeri betegséget neveztek, amely időnként erős rohamokat
okozhatott. Ha az ilyen rohamok idején nem kapott segítséget a beteg,
akkor könnyen vízbe fulladhatott vagy tűzben lelhette halálát. A leírásban
utalás történik arra, hogy Jézus tanítványai nem tudták meggyógyítani a
beteget, amelynek kicsinyhitűségük lehetett az oka, vagy az, hogy gyógyító
hatalmuk kisebb, mint Jézusé. Úgy tűnik tehát, hogy nem lehet hatékony a
Jézus nélküli gyógyítás vagy gyógyítási kísérlet.
A történet szerint a csodás gyógyulás feltétele a hit és a bizalom. De
beszédében Jézus kiszélesíti a bizalom és a hit területét, hiszen nem csak
a csodáknak, hanem a tanítványok és Jézus közti kapcsolatnak is ez az
alapja. Aki hisz Jézusban és feltétel nélkül megbízik benne, az rendkívüli
dolgokra lesz képes Jézus segítségével.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod
nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.
Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk
megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az
élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi
gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget
nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el
nem múlik.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 6., péntek

[Evangelium] 2010-08-06

2010. augusztus 6. - Péntek, Urunk színeváltozása

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét,
Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük:
az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett,
mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal
beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: Uram, jó nekünk itt lennünk!
Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és
Illésnek egyet! Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el őket,
és a felhőből egy hang hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem
telik. Őt hallgassátok! Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és
nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt
mondta: Keljetek fel és ne féljetek! Amikor szemüket fölemelték, nem
láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre
kötötte: Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak
közül fel nem támad!
Mt 17,1-9

Elmélkedés:

Jézus nem csak szenvedésének titkáról beszél nyíltan az apostoloknak,
hanem dicsőségét is feltárja előttük. Isteni dicsősége a maga
teljességében a feltámadáskor mutatkozik majd meg, ameddig a színeváltozás
élményében részesülő három apostolnak hallgatnia kell. Jó, ha lélekben
néha mi is vállaljuk a hegymászást, mert részesülhetünk az Isten-látás
élményében és megtapasztalhatjuk, hogy milyen jó Jézussal lenni. Ez a
dicsőség és a Jézussal való boldog együttlét lesz az osztályrészünk, ha
kitartunk az Úrral a kereszthordozásban, és elfogadjuk, hogy a szenvedések
és a próbatételek is ugyanúgy erősíthetik hitünket, mint a találkozások.
Legyünk együtt Jézussal a kereszthordozásban, mert ha készek vagyunk vele
meghalni, akkor vele együtt fogunk feltámadni.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, szükségem van rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a
követelménye és szükséglete szerint. Add meg nekem, Uram, a
lelkiismeretemnek azt a tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és
fogja fel. Fülem süket, nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom
jeleidet. Csak te tudod élessé tenni szememet, megtisztítani és megújítani
szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál, és hallgassam a
szavadat.
John Henry Newman
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 5., csütörtök

[Evangelium] 2010-08-05

2010. augusztus 5. - Csütörtök

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Ezt válaszolták:
Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy
valamelyik prófétának. Ő tovább kérdezte őket: Hát ti, kinek tartotok
engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test
és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért
mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a
tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.

Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki
Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól
és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre
Péter félrevonta őt, és óva intette: Isten ments, Uram! Ez nem történhet
veled! Mire ő Péterhez fordult: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert
nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!
Mt 16,13-23

Elmélkedés:

Péter apostol vallomását követően Jézus megjövendöli szenvedését és
először beszél tanítványainak saját haláláról. Ennek hallatára a néhány
perccel korábban csodálatos hitvallást tevő Péter nemtetszését fejezi ki.
Ne csodálkozzunk gondolkozásán! Krisztus szenvedésének és halálának ténye,
valamint a sok emberi szenvedés látványa ma is megosztja az embereket.
Vannak, akik kitartanak Krisztus iránti hitük megvallásában, de vannak
olyanok is, akik elfordulnak tőle. Ha egy kicsit türelmesen várnának, ők
is kiállnák a hit próbáját, s láthatnák, hogy a kereszthalálnál
megmutatkozó jézusi erőtlenséget és gyengeséget harmadnapra legyőzi a
feltámadás ereje. Próbáljuk mindig elfogadni Isten szándékait az
életünkben, még akkor is, ha az első pillanatra értelmetlennek tűnik is
számunkra! Az Istent szeretőknek minden, még a szenvedés és a halál is a
javukra válik.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, irgalmas Isten, szentséges, hatalmas, te vagy a békesség, te vagy
az egység, te vagy a tisztaság, te vagy a jóság. Atyja és Ura vagy
mindazoknak, akik szívükben békés gondolatokat táplálnak. Adj nekünk
alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te
Lelked éltessen minket;- segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk,
mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése! Segíts, hogy a békesség
és az egyetértés fiai legyünk, és így méltók legyünk arra, hogy boldognak
nevezzen minket szent Fiad! Általa és vele legyen neked dicsőség és
hatalom, a jóságos Szentlélekkel együtt!
Jeruzsálemi Szent Cirill
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 4., szerda

[Evangelium] 2010-08-04

2010. augusztus 4. - Szerda

Abban az időben: Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult
vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte:
?Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz
szellem!? Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai,
és arra kérték: ?Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!? Jézus kijelentette:
?Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.? Ám az
asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: ?Uram, segíts rajtam!? Ő
így válaszolt: ?Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a
kutyáknak!? Mire az asszony: ?Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami
lehull gazdájuk asztaláról!? Erre Jézus így szólt hozzá: ?Asszony! Nagy a
te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!? És a lánya meggyógyult még abban
az órában.
Mt 15,21-28

Elmélkedés:

Furcsának tartjuk Jézus elutasító magatartását, aki sem az asszony, sem a
tanítványok kérésére nem teljesíti elsőre a pogány asszony vágyát. A
beszélgetésből kiderül, hogy azért ilyen elutasító, mert nem akar túllépni
küldetésének határán, de ez az asszony nem zsidó származású. De talán még
furcsább, hogy az asszony tulajdonképpen legyőzi Jézust a vitában. Oly
kitartóan kér és olyan ügyesen érvel, hogy Jézus meglátja benne azt a
hitet, amely tántoríthatatlanná teszi. De mégsem tolakodó vagy követelőző
az asszony magatartása, hanem a hite alázatossá teszi, s ennek jutalmaként
Jézus teljesíti kérését, meggyógyítja lányát.
Mi hogyan fordulunk kéréseinkkel Jézushoz? Tanuljuk meg hittel és
alázattal kérni Jézus segítségét!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Életem Ura, és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóravaló restség,
könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét!
Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és
szeretet lelkét! Igen, Uram, Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet,
és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökkön-örökké. Ámen.
Szent Efrém
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 3., kedd

[Evangelium] 2010-08-03

2010. augusztus 3. - Kedd

Egy alkalommal Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz.
Megkérdezték tőle: ?Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát?
Evés előtt ugyanis nem mosnak kezet.? Jézus erre magához hívta a népet, és
így szólt: ?Halljátok és értsétek meg: Nem az teszi az embert
tisztátalanná, ami a szájába kerül, hanem ami a szájából kijön, az teszi
tisztátalanná.? Ekkor hozzáléptek tanítványai, és így szóltak: ?Tudod,
hogy a farizeusok megütköztek szavaidon?? Jézus ezt válaszolta: ?Tövestől
kitépik mindazt a növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. Hagyjátok
őket! Vak létükre vakok vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mind a
kettő gödörbe esik.?
Mt 15,1-2. 10-14

Elmélkedés:

Az evangéliumokat olvasva észrevehetjük, hogy Jézus tetteinek látása
számtalan esetben ébreszt hitet az emberekben. Azt, hogy a látás és a hit
mennyire összekapcsolódik, mi sem bizonyítja jobban, mint az az eset,
amikor húsvét hajnalán a sírhoz futó Péter és János a Jézus testét takaró
lepleket és az üres sírt látva hisznek a feltámadásban.
A farizeusokat azért nevezi Jézus vakoknak, mert nem látják meg Jézus
tettei mögött az isteni erőt, s nem ébred bennük hit. Süketek, akik nem
hallják meg Jézus szavaiban az isteni igazságokat. A törvényeket nézik, s
azok szigorú, betű szerinti betartására törekszenek, de sajnos nem az
Istenre figyelnek, aki a törvényeket adta.
Meg kellene tanulnunk látni, s mindenben Isten jóságát felfedezni! S ne
hagyjuk magunkat olyanok által vezetni, akik vakok, mert nem Istenre
figyelnek!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre,
fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak
neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy.
Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden
időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy
velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.
Kempis Tamás
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 2., hétfő

[Evangelium] 2010-08-02

2010. augusztus 2. - Hétfő

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus
mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek
át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint
elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék.
Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár
stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert
ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük
a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és
rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket:
?Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!? Erre Péter odaszólt neki: ?Uram, ha te
vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!? Ő azt mondta:
?Jöjj!? Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus
felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott:
?Ments meg, Uram!? Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így
szólt hozzá: ?Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?? Amikor beszálltak a
bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így
szóltak: ?Te valóban az Isten Fia vagy!? Akkor átkeltek a tavon, és
Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték
Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és
kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak
hozzáértek, mind meggyógyultak.
Mt 14,22-36

Elmélkedés:

A mai evangéliumi történet egy természeti csodát ír le, amelyben Jézus a
vízen jár. De most mégse a csodára figyeljünk, hanem az emberi viselkedés
változásaira! Nagy az ellentét a Jézust megpillantó tanítványok félelme és
aközött, hogy kiszállva a csónakból az Úr előtt leborulva hitvallást
tesznek. Péter magatartásában is észrevehető a fordulat, de ez éppen
ellentétes, mint a többieknél. Rendkívüli bátorsága és lobbanékony
szeretete jeleként képes a vízen járni, de aztán hirtelen süllyedni kezd,
mert a kicsinyhitűség felülkerekedik rajta.
A hit és a kételkedés, a remény és a reményvesztettség, a szeretet
erőssége és gyengesége váltakozik állandóan bennünk. Biztonságot jelent
számunkra, ha egyházunk csónakjában maradunk, de ha ki akarunk szállni,
akkor azonnal sebezhetőekké válunk. Törekszünk-e a biztonságra? Milyen
irányba fejlődik hitünk?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Áldott legyen a buzgalom, mely Isten karjába vezet! Áldott legyen a
lemondás erről az egynéhány nyomorult dologról, amely ily magas
méltósághoz juttat! Gondoljátok csak meg, hogy ha egyszer az Úr karjain
hordoz benneteket, mit törődtök ti majd akkor azzal, ha az egész világ
kígyót-békát kiált reátok! Elég hatalmas Ő arra, hogy bárkivel szemben is
megvédelmezzen benneteket.
Nagy Szent Teréz

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Az árvíz vagy más természeti csapás által sújtott vidékek papjait és
plébániáit szentmisék mondatásával is lehet segíteni, mivel e helyeken a
szegényebb híveknek nincs lehetősége miseadományok felajánlására.
Aki ilyen módon szeretne segíteni, részletes információkat itt talál:
http://zalalovo.plebania.hu/plebania/miseadomany
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 1., vasárnap

[Evangelium] 2010-08-01

2010. augusztus 1. - Évközi 18. vasárnap

Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította:
Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő
elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és
elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok
minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember
élete.
Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott
a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat
építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég!
Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen,
még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? -
Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben
gazdagodnék.
Lk 12,13-21

Elmélkedés:

Esztelen!
Gazdagságra áhítozó és a vagyont esztelenül halmozó emberekre bizonyára
minden településen lehetne konkrét személyt megnevezni példaként, ezért a
személyeskedést elkerülendő inkább a magyar irodalomból vegyünk egy
példát. Gárdonyi Géza egyik novellájában olvashatunk egy gazdáról, aki a
feleségével együtt a vásárból hazafelé indul. Útközben nagy zivatar
szakadt rájuk, ezért behúzódtak egy barlangba, s arról kezdtek el
beszélgetni, hogy miközben egyik ember térdig áll a pénzben, a másikat a
jó Isten szegénységgel sújtotta, s ők maguk is a szegények közé tartoznak.
Nagyon megörültek, amikor a barlang hátsó részében mindenféle régi kardot
és puskát találtak. A vas holmik értékesítéséből szép kis pénzt reméltek,
ezért telerakták zsákjaikat. Már éppen végeztek, amikor a földből réz
gyertyatartók fordultak ki. Gyorsan kiszórták a vas holmikat a zsákokból,
s megpakolták a réz dolgokkal. Munkájukkal végezvén egy régi pajzs alatt
mindenféle ezüst kincseket találtak, s ha már ekkora szerencséjük van,
akkor a réz helyett inkább bizony az ezüstöt viszik haza. Kipakolták újra
a zsákokat és minden erejüket megfeszítve két kezükkel kaparták ki a
földből az értékes ezüst dolgokat. De a nagy munkának alig értek volna a
végére, amikor meg arany holmikat találtak. Mivel nem akartak semmit
otthagyni, ezért nyolc zsákot teleraktak arannyal meg ezüsttel. Már reggel
lett, amikor az asszony figyelmeztetése ellenére a telhetetlen ember
egyszerre akarta az összes kincset hazavinni, de a zsákok roppant súlya
alatt a földre zuhant, valami megszakadt benne. Az asszony nem vitt
egyebet haza, csak az urát a hátán, aki harmadnapra a temetőbe került.
Hiába gondolták az elején, hogy rájuk mosolygott a szerencse, a történet
vége tragédia lett.

De térjünk vissza a bibliai példához! A mai evangéliumban Jézus egy
telhetetlen emberről mond példabeszédet. A példa elmondására az ad
alkalmat számára, hogy valaki örökösödési kérdésben fordul hozzá. Mivel
Jézus azt érzi, hogy a kérés hátterében a vagyonszerzés, a kapzsiság, a
telhetetlenség áll, ezért nem vállalja a döntőbíró szerepét. Ezt követően
beszél arról az oktalan emberről, aki esztelenségében úgy gondolja, hogy a
nagy gazdagság majd megadja neki élete boldogságát. Gondolkodásmódja
elárulja, hogy milyen életet képzel el magának: Pihenj, egyél, igyál, s
élj jól! Mindened megvan! Figyeljük meg, hogy ez az ember önmagával
beszél, egyedül tervez, és egyedül hoz döntést. Terveiből hiányzik az
Isten és nem gondol embertársaira sem. Mennyire ellenkezik ez a
gondolkodásmód attól, amit Jézus ajánl az ő követőinek! Az eddig
kirekesztett Isten azonban belép az életébe és meghiúsítja terveit. Isten
ugyanis minden embert számon fog kérni élete végén, hogy mire használta a
birtokába került anyagi javakat. S ezt a számonkérést egyetlen gazdag sem
kerülheti el.

Nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete - szól Jézus
figyelmeztetése, de ez nem jut el sokakhoz. Főként a fiatalok gondolják
azt, hogy életük boldogságához, a gondtalan szórakozáshoz elengedhetetlen,
hogy sok pénzük legyen. Egy huszonéves fiatal mondja a következőt: Mindig
tetszett a filmekben szereplő gazdagok életmódja. Siker, pénz, drága autók
és hatalmas házak. Arról álmodom, hogy egyszer én is így éljek! Jézus ezt
mondja neki: Esztelen! Egy másik ember így gondolkozik: Meg kell találnom
életem nagy lehetőségét, hogy gazdag legyek! Nem ismerek akadályokat és
nehézségeket, hanem megszerzek mindent, amire csak vágyom! Jézus neki is
ezt mondja: Esztelen!

Az evangélium végén Jézus azt ajánlja, hogy az Istenben való gazdagodásra
törekedjünk. Mit jelenthet ez a talányos mondás? Talán azt, hogy hiába van
valakinek rengeteg pénze, valójában végtelenül szegény, ha a lelki
értékeket semminek tekinti. Hiába gondolja valaki gazdagnak magát, ha
közben nincs szüksége Istenre. Hiába nézegeti valaki a kincseit, ha a
gazdagság elvakítja és nem látja meg a szükséget szenvedőket. A kérdés
mindenki számára ugyanaz: miben bízunk? Az anyagi javakban vagy Isten
gondviselésében?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled,
megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked
köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a
kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket
egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettel legyünk azzal, amit
Te ad nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum