2019. június 22., szombat

[Napi e-vangelium] 2019. június 23. vasárnap

2019. június 23. – Úrnapja, Krisztus szent teste és vére

Evangélium

Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk." „Ti adjatok nekik enni" – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek." Mintegy ötezer férfi volt ott.
Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban." Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.
Lk 9,11b-17

Elmélkedés

Csoda és titok
Keresztény életünk jellegzetessége, hogy látni szeretnénk a láthatatlan Istent. Nevezhetjük ellentmondásnak is azt a tényt, hogy a szeretetből nekünk életet ajándékozó Isten rejtve marad számunkra, földi életünk során nem láthatjuk Teremtőnket. Szeretjük őt, életünket neki ajánljuk, másokkal is meg akarjuk őt ismertetni, de ő láthatatlan marad. Hozzá fordulunk imádságainkban, olvassuk üzenetét, tanítását a Szentírásban, érezzük közelségét, de ő láthatatlan marad számunkra. Megtapasztaljuk szeretetét a szentségekben, érezzük kegyelmi segítségét, de ő rejtve marad szemünk elől.
A vallásos, Istenben hívő és hozzá imádkozó ember számára a teremtés óta élmény, hogy amikor közeledünk Isten világához és be akarunk oda lépni, akkor az emberi bizonyosságok világából ismeretlen területre érünk, ahol már nincsenek világos válaszok, pontosan magyarázható ismeretek, tudományosan igazolható tények. Itt mindig az ismeretlenben tapogatózunk, a következő lépésünket homály fedi, szüntelen és nyugtalan keresés minden gondolatunk és érzésünk. A dolgok irányítása kicsúszik a kezünk közül, csak az marad, hogy bizalommal Istenre hagyatkozunk, engedjük, hogy ő vezessen minket.
Láthatjuk azt is, hogy folytonos keresésünk nem kétségbeesett és nem reményvesztett, mert Isten jeleket ad számunkra. Ablakokat vagy ajtókat nyit, amelyek az ő világára nyílnak. Jeleiben megmutatkozik cselekvése, megnyilvánul ereje és hatalma, és megvalósul általuk az üdvösség műve. Ilyen jel, s minden bizonnyal a legcsodálatosabb és legtitokzatosabb jel számunkra az Oltáriszentség, amelyben valóságosan jelen van az Úr. A mai napon, Úrnapján, Krisztus valóságos jelenléte áll ünneplésünk középpontjában. Minden szentmisében csodát és titkot ünneplünk. Azt a csodát, hogy a Szentlélek leszállása után a Krisztus személyében cselekvő pap szavára a kenyér az Úr Jézus valóságos testévé, a bor pedig az ő valóságos vérévé változik át. Azt a titkot ünnepeljük, hogy az általunk felajánlott kenyérben és borban valóságosan jelenvalóvá válik Krisztus, hogy lelki szemeinkkel szemlélhessük őt és a szentáldozáskor szívükbe költözzön. Krisztus jelenléte teszi ünneppé a szentmisét. Az ő jelenvalóvá válása teszi lehetővé, hogy egyesüljünk vele. Az ő jelenléte hozza létre mindazok közösségét és egységét, akik részt vesznek a szentmisén. Az ő jelenléte hitelesíti annak igazságát, ami elhangzik az ige liturgiájában. Az ő jelenléte biztosítja számunkra azt, hogy egy szívvel imádkozzunk Atyánkhoz, aki elfogadja a mi áldozatunkat. Az Úr Jézus jelenléte ösztönöz minket arra, hogy szentmise után a világba induljunk tanúságot tenni Istenről.
A szentmisében soha nem maradhatunk hallgatók és nézők, mert ez távolságtartást jelentene részünkről. A szentmise részei cselekvésre ösztönöznek minket, hogy ne kívülállóként szemléljük a cselekményeket. Ennek jele, hogy miután meghallgattuk Isten szavát, megvalljuk hitünket és kéréseinket Isten felé tárjuk. Másik jele, hogy az áldozati adományokkal, a kenyérrel és a borral együtt önmagunkat is felajánljuk Istennek. És ennek jele az is, amikor elfogadjuk az Úr ajándékát, és szent testét magunkhoz vesszük a szentáldozáskor.
Azzal a reménnyel járuljunk mindig szentáldozáshoz, hogy az örök életben majd színről színre láthatjuk Istent, aki az Oltáriszentségben önmagát adja nekünk.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kereszten örökre és visszavonhatatlanul odaadtad magadat Istennek és nekünk. Felajánlásod értünk bemutatott áldozat. Hittel valljuk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben, amely az örök élet kenyere számunkra. E titokzatos kenyér a te áldozatodat teszi jelenvalóvá a szentmisében, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk szent tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az evangélium hirdetésére szenteljük! Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. A te áldozatodhoz odatesszük a mi áldozatunkat is, felajánljuk egész életünket Istennek.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190623.mp3

2019. június 21., péntek

[Napi e-vangelium] 2019. június 22. szombat

2019. június 22. – Szombat

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja."
Mt 6,24-34

Elmélkedés

Isten nem eszméket és tanokat közöl velünk, amikor kinyilatkoztatja üzenetét a szentírási szövegekben, és Jézus sem olyan alapelveket hirdetett földi működése során, amelyekre mi, emberek eszméket és tanokat építhetünk. Mi mégis sokszor ilyen eszméket keresünk a Bibliában vagy azokat próbálunk felépíteni az Úr szavaira, mert nem gondolunk arra, hogy az általunk kitalált eszmék legalább annyira lehetnek tévesek, mint amennyire igazak. Akkor mire való a Szentírás? Miért érdemes olvasnunk az evangéliumokat? Saját tapasztalatom alapján a választ így fogalmazom meg: Az önmagát a szent és sugalmazott szövegekben és legfőképpen Jézus személyében kinyilatkoztató Isten meghív minket, hogy új szemmel nézzük a világot és benne önmagunkat.
Az új látásmód elsajátításához két dologra van szükségünk: egyrészt ne legyünk túlzottan magabiztosak, mert az önmagában és a maga igazában bízó embernek roppant nehéz újat mondani, ami kizökkenti saját helyzetéből. Másrész mindig jó kérdéseket tegyünk fel, amikor életünk irányvonalával és hivatásunkkal kapcsolatban szeretnénk megtudni Isten véleményét.
Ha ezt a két hibát elkerüljük, akkor könnyen megértjük, hogy miért nem szolgálhatunk két úrnak, miért nem lehet megosztott a szívünk. Egyedül Istennek érdemes odaadnunk az életünket, aki múltunk, jelenünk és jövőnk. S ha ez utóbbit is ő tartja kezében, akkor miért aggódnánk a holnap miatt?
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190622.mp3

2019. június 20., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2019. június 21. péntek

2019. június 21. – Péntek

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned sötétség, maga a sötétség mekkora?"
Mt 6,19-23

Elmélkedés

A bibliai szövegek kimondatlan célja az olvasó megdöbbentése. Ha valóban figyelmesen, mégpedig értelmünk és szívünk figyelmességével olvassuk a szent szövegeket, akkor Isten lapról lapra, mondatról mondatra megdöbbent bennünket üzenetével, különösen is igaz ez Jézus példázataira. Megdöbbenésünk oka az, hogy Isten üzenete kiszakít bennünket emberi, földies gondolkodásunkból és életmódunkból, és olyan lelki magasságokra emel minket, ahová a magunk erejéből nem volnánk képesek. Isten egészen új útmutatásokkal lep meg minket, amikor közli üzenetét, és egészen új tapasztalatokkal, amikor ő vezeti az életünket. Ez természetesen azt is jelenti, hogy amit korábban értékesnek tartottunk, azt megkérdőjelezzük, mert felismerünk egy magasabb eszményt, amelyre lelki életünket alapozhatjuk.
Ezek után nézzük meg a mai evangéliumot! Sok ember földi élete az anyagi javak gyűjtögetéséből áll. Egyesek mindent ettől várnak: boldogulást, megélhetést, biztonságot, előbbre jutást. Egyedül az érték számukra, amit birtokolni lehet. Az anyagi javakat gyűjtő és halmozó embereknek így szól Jézus: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön!" Mert minden földi kincs elértéktelenedik, elveszik vagy idővel mások tulajdonába kerül. Magyarul nem maradandó. A mi Urunk azt kéri, hogy örökké megmaradó, lelki kincseket gyűjtsünk. Olyanokat, amelyek nem a földi boldogulást, hanem az örök üdvösségre jutást biztosítják számunkra.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus! Beismerem, hogy sokszor nem ismerem fel saját vakságomat és nehezemre esne, ha megváltoztatnád az életem. De mégis erre van szükségem. Szükségem van arra, hogy a hit szemével lássak. Szükségem van arra, hogy lássam jóságot és irgalmat sugárzó arcodat. Uram, adj nekem bátorságot, hogy minden akadályt legyőzve, hozzád egyre közelebb kerüljek. Taníts meg engem arra, hogy mindig ki tudjam mondani a megbocsátó szót és remélhessek abban, hogy a mennyei Atya is irgalmas lesz hozzám. Térj be az én életembe, hogy üdvösség köszöntsön rám!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190621.mp3

2019. június 19., szerda

[Napi e-vangelium] 2019. június 20. csütörtök

2019. június 20. – Csütörtök

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket."
Mt 6,7-15

Elmélkedés

Amikor Jézus bátorítására a szentmise részeként közösen elmondjuk vagy egyéni imádság keretében elmondom a Mi Atyánk kezdetű imádságot, akkor emberségünk mélyéről szólalunk meg és Istenhez való viszonyunkat ismerjük el. Az istengyermeki lelkület nélkül lehetetlen elmondani ezt az imádságot, hiszen benne elismerjük, hogy Istent a mi mennyei Atyánknak tekintjük, elismerjük, hogy mi az ő gyermekei vagyunk. Ebben az imában kéréseinket tárjuk Isten felé, kifejezve, hogy tőle és nem emberektől várjuk azok teljesítését. Ő gondoskodik arról, hogy országa növekedjen a világban és bennünk. Ő nyilvánítja ki számunkra akaratát, amelyet mi hittel, engedelmességgel elfogadunk. Tőle kaptuk életünket és ő gondoskodik életünk fenntartásáról. Tőle várhatjuk a bűnöktől való megtisztulást és ő segít minket a gonosz elleni küzdelmeinkben.
Valahányszor elmondjuk ezt az imát, gondolataink elindulnak Isten felé és megnyugszanak benne, az ő akaratában. Megszólalunk, megszólítjuk Istent, lelkünk mélyéről szólunk hozzá, szívünk érzéseit tárjuk fel előtte, ugyanakkor elcsendesedünk, magunkba nézünk, várjuk útmutatását, várjuk Isten válaszát. Magasztaljuk és dicsérjük Istent, mert gondviselése, szeretete és irgalma nap mint nap kiárad felénk, ugyanakkor bűnbánat ébred bennünk, mert olykor elszakadunk szeretetétől, megtagadjuk a neki való engedelmességet.
© Horváth István Sándor


Imádság

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközéül gyarló embereket választasz, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190620.mp3

2019. június 18., kedd

[Napi e-vangelium] 2019. június 19. szerda

2019. június 19. – Szerda

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked."
Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés

Jézus figyelmeztetését olvassuk a mai evangéliumban: „Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt!" Természetesen nem azzal van hiba, hogy valaki jócselekedetet tesz, hiszen ez keresztény kötelességünk. A gond ott kezdődik, amikor valaki ezt helytelen lelkülettel, rossz szándékkal teszi. A jócselekedetek végzésekor világosan kitűnik, hogy valamit Isten kedvéért teszünk vagy az emberek tetszését keressük. Istentől várunk érte jutalmat vagy az emberek elismerésére vágyakozunk. Az alázat és a hivalkodás nem fér meg egymás mellett. Az alázatos ember megelégszik azzal, hogy cselekedeteiről Istennek tudomása van. A hivalkodó viszont emberektől vár dicséretet.
Amikor a hivalkodó ember valamit tesz, akkor azt várja, hogy cselekedetének hatása visszaforduljon önmaga felé. Valójában nem is embertársán akar segíteni, hanem önmaga számára szeretne valamilyen jó hatást elérni, például mások dicséretét, elismerését kivívni. Cselekedetével nem nyílik meg a másik személy felé, nem megajándékozni akarja őt, nincs benne önzetlenség, hanem már eleve arra gondol, hogy neki milyen haszna lesz abból, ha mások látják cselekedetét.
Ezzel szemben az alázatos ember észrevétlenül teszi mindazt, amire szíve indítja. Tudja, hogy Isten látja cselekedetét és a mögötte lévő szándékot is. Tudja, hogy az Istentől kapott jutalom nem marad el, s többet ér minden emberi elismerésnél.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, irgalmas Istenem! Hozzád fohászkodni, helyesen imádkozni csak alázattal lehet. Az imádság szavait neked köszönhetem, a szavakat te adod ajkamra, a gondolatokat te ébreszted bennem, és még az alázatot is neked köszönhetem. Hálával tartozom azért, hogy a Szentírásban szólsz hozzám és megmutatod a hozzád vezető utat. Köszönöm, hogy a szentmisében újra és újra a veled való találkozás lehetőségét adod. Köszönöm, hogy bűnbánatot ébresztesz szívemben. Adj szívembe mindenkor őszinte bűnbánatot, hogy irgalmad felemeljen!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190619.mp3

2019. június 17., hétfő

[Napi e-vangelium] 2019. június 18. kedd

2019. június 18. – Kedd

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!"
Mt 5,43-48

Elmélkedés

Jézus új parancsai valóban magasra teszik számunkra az elérendő eszményt, ez különösen is igaz, amikor arra kér, buzdít minket, hogy ne csak felebarátainkat és jótevőinket szeressük, hanem még az ellenségeink, a rosszakaróink felé is gyakoroljuk a szeretet erényét. Mégpedig ne gyengeségből vagy tehetetlenségből, hanem a szelídség, az önfeláldozás eszközével.
Mi alapozza meg az Úr kérését? Amikor valaki megbánt, megsért minket, az nyilvánvalóan fájdalmat okoz nekünk, hiszen szeretetet várnánk mindenkitől, de annak ellenkezőjét kapjuk. A megbántás, a másik ember bűne azonban nem csak rajtunk üt sebet, hanem az ő lelkén is, hiszen kiszakad Isten világából, a szeretet légköréből. Aligha lehet ez hosszútávon jó az ő számára. Ha viszonoznánk a megbántást, akkor mi is eltávolodnánk a szeretet Istenétől, de ez nem fog benne megbánást indítani, aligha fog jó útra térni az illető. Ha nem viszonozzuk a rosszat, azaz nem a magunk emberi szintjén akarjuk rendezni a helyzetet, akkor tulajdonképpen átengedjük az ítélkezést és az igazságszolgáltatást Istennek. Nemde egyedül, az igazságos bírónak van ehhez joga? Nemde egyedül ő ismeri az emberi szívek szándékait? Nemde egyedül ő tudja a bűnösöket bűnbánatra indítani?
Örök életem reményében törekedjek arra, hogy mindenki felé szeretettel forduljak!
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus, te sosem kerested az emberek tetszését, hanem minden jócselekedeteddel egyedül a mennyei Atya akaratát teljesítetted. Segíts engem abban, hogy önzetlen legyek a szeretet gyakorlásában, s felfedezzem a viszonzás nélkül tett jóban az örömöt és a lelki növekedés lehetőségét. Taníts meg engem arra, hogy ne keressem nagyravágyóan az első helyeket, hanem alázatosan teljesítsem hivatásomat ott, ahová te állítasz.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190618.mp3

2019. június 16., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2019. június 17. hétfő

2019. június 17. – Hétfő

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle."
Mt 5,38-42

Elmélkedés

Míg az ószövetségi törvény, amely az igazságosságra helyezte a hangsúlyt, megengedte az arányos, de nem túlzott mértékű bosszút, addig Jézus új parancsa a megbocsátást, a bosszú elkerülését szorgalmazza, erről olvasunk a mai evangéliumi részben. Nagyon szemléletes Jézus kijelentése: „Ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat." Jól érezzük, hogy a mi Urunk nem csak beszél, hanem egész életében megvalósította, amit hirdetett. Születésétől a haláláig, a betlehemi jászoltól a Golgota keresztjéig üldözés kísérte őt, mégis mindenki iránt tudott a könyörület szavával szólni, szívéből irgalmasság, megbocsátás áradt mindenki felé.
Az Úr példájából mindannyian tanulhatunk, de ne azt a következtetést vonjuk le a mondásból, hogy legyünk bárgyúak, tűrjük örökké a bántalmazásokat és önkényes fölényeskedéseket! De nem is tehetetlenségünk elfogadására vagy tétlenségre buzdít minket, amikor a gyűlölet különféle megnyilvánulásai érnek minket. Amikor Jézus kérését a gyakorlatban akarjuk megvalósítani, akkor a szándékra mindenképpen figyeljünk. Gyávaságból eltűrni a sértéseket, beletörődni a megalázásokba, elszenvedni az üldözéseket, nem keresztény magatartás. Mindezt bátorsággal, lelki szabadsággal, a szelídség erejében bízva, krisztusi lelkülettel vállaljuk.
© Horváth István Sándor


Imádság

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190617.mp3

Blogarchívum